A Három Szent Király 1
Boldog Emmerich Katalin látomása szerint
Láttam, hogy egy esti szürkületben a Három Király és kísérete megáll annál a háznál, melyben József és Mária is bejelentkezett. A Dávid-család egykori háza volt ez, melyben egyes falrészek még mindig eredetiek voltak, s egykor ebben laktak József szülei is. A nagy főépület körül több kisebb állott; előtte elkerített udvarral, ekívül egy fás tisztás terült el, közepén kúttal. Ezen a tisztáson római katonákat láttam, mert a főépületben volt a vámhivatal.
Mikor a csapat ideért, kíváncsiak tolongó tömege vette őket körül, s az emberek mindenfélét kérdezgettek tőlük. Ők viszont folyvást nyugtalanok voltak, mert a Csillag eltűnt szemük elől. Miközben ők leszálltak, a házból már jöttek is a hivatalnokok, ágakkal a kezükben, és különféle üdítő gyümölccsel, apró kenyerekkel és itallal kínálták őket. Szokásos szíves látás volt ez arrafelé minden messziről jött idegennel szemben. Teherhordó állataik a kútnál várakoztak a fák között. A hivatalnokok elmondták, hogy szállást nem tudnak ajánlani, de a pásztorok völgyében remek pihenőhelyeket találnak.
Egy ideig tanácstalanul álltak, nem tudva mit is tegyenek, azt azonban nem hallottam -, hogy a zsidók újszülött királya felől érdeklődtek volna! Azt világosan tudták, hogy ez a prófétáktól megjövendölt hely, de Heródes szavai miatt féltek minden feltűnéstől. Végül útnak indultak. Betlehem mellett egyszerre gyenge fényességet pillantottak meg az égen. A Három Királyok kis karavánja is a leomlott falak menti árok mellett, délről kerülte meg a várost és onnan keleti irányban közeledtek a jászolbarlang tájékához, épp azon hely irányából, ahol az angyalok a pásztoroknak megjelentek.
Mikor aztán a menet a jászolbarlang mögötti völgyben Maraba sírjához ért, leszálltak állataikról, a szolgáik lemálháztak, és hozzákezdtek a sátorveréssel kapcsolatos munkálatoknak. Ehhez kérték néhány pásztor segítségét, akik megmutatták az alkalmas helyet is.
Táboruk már-már kész volt, mikor a királyok újra meglátták a Csillagot, mely teljes ragyogással, függőlegesen árasztott fénycsóvát, a jászolbarlang fölötti domb mögött.
A Csillag, szemlátomást folyton nagyobbodott és közeledett, oly nagy fény tömeggé nőve, hogy szinte lepedő nagyságúnak láttam. Sötét volt már, s közel-távol nem láttak házat, csak a domb volt előttük, mint valami takaró sánc. Egyszerre azonban, nagy öröm járta át szívüket, mert abban a fényességben egy tündöklő gyermek-alakot pillantottak meg. A ragyogás felé hódolattal meghajolva, fölvették fövegeiket, s elindultak a dombra. Meg is találták a Szent Helyet. Menyhért nyitotta ki az ajtót, s szeme előtt feltárult a barlang teljes fényességében. A háttérben ott látta ülni a Boldogságos Szűzanyát Gyermekével, éppen úgy, amint látomásaikban már előzőleg látták. Menyhért nyomban vissza is lépett és boldogan intett társainak. Közben kijött József is egy pásztorral, s a Három Királyok elmondták, hogy ők a zsidók Újszülött Királyának imádására jöttek, mert látták feltűnni Csillagát, és ajándékokat is hoztak a Számára.
Szent József nagy szívélyességgel fogadta a három méltóságot, ám ők még nem voltak felkészülve az ünnepélyes hódolattételre, ezért az öreg pásztorral visszatértek táborukba.
Láttam, hogy mindhárman hosszú, uszályos bő fehér köpenyt terítettek magukra, mely úgy csillogott, mint a nyersselyem, finoman és könnyedén lebegve rajtuk. Csupán vallásos szertartásaiknál használták ezeket. Öveikről, különböző tarsolyok és aranyszelencék lógtak, melyek fogantyús kis ékszerdobozokhoz hasonlítottak. Így aztán, palástjaikban igen terjedelmesnek látszottak. Mindegyikük után négy-négy törzsbeli kísérő haladt. Ezeken kívül ott volt még Menyhért néhány szolgája, akik ajándéktálcához hasonló kis asztalkát, bojtos szőnyeget és egyéb könnyű szövetféléket vittek utánuk. Így értek szép rendben a jászolbarlang ajtaja előtti tető alá, ahol József fogadta őket. Ott a bojtos szőnyeget ráterítették a kis asztalkára, s a királyok lekapcsolták öveikről szelencéiket, edényeiket, és ráhelyezték. Ezek, közös ajándékaik voltak. Ekkor Menyhért, meg a többi is leoldotta saruját, Szent József pedig kinyitotta előttük a barlang ajtaját. Két kísérő, a király lába elé szőnyeget terített a padozatra, de mindjárt vissza is léptek. Mögötte, két másik ifjú jött az ajándékos asztalkával. Mikor a Szent Szűz elé értek, Menyhért azt elvette tőlük, térdre ereszkedve tiszteletteljesen meghajolt, és az Istenanya lábai elé helyezte azokat.
Ez a két ifjú is nyomban visszavonult. Menyhért mögött, ott állt alázatos meghajlással a négy törzsbelije.
Boldizsár és Gáspár - a másik két király ezalatt -, a bejárati tető alatt várakoztak a maguk kíséretében. Amikor ők is beléptek, látva azt a fényességet, mely a barlanggal együtt őket is besugározta, szinte magukon kívül voltak az áhítattól és megindultságtól. Pedig semmi más világító nem volt ott, mint a Világ Világossága!
Előzőleg Mária, egyik karjára támaszkodva, inkább féloldalt dőlt, mint ült a szőnyegeken. Szemben a bejárattal. Tőle balra a Kis Jézuska, egy állványra helyezett, s terítővel letakart kis "teknőben" feküdt. A Szűzanya a vendégek beléptére egészen felült, magára vonta bő fátylát és ebbe burkolva, ölébe vette a Kisdedet.
Miközben Menyhért térdre borulva, a mellén keresztbe tett karokkal hódolt, a Boldogságos Szűz kissé kibontotta Jézuskáját a piros és fehér ruhácskáiból úgy, hogy kis mellkasa átragyogott a fátyolon. Egyik kezével feltámasztva fejecskéjét, a másikkal átölelte a Gyermeket, kinek kis kacsói mintha imádkoznának, úgy voltak a mellén keresztben. A ragyogó két szemecske kedvesen nézett rájuk, s kezecskéivel ide-oda hadonászott.
Óh, mily csendes áhítattal imádták az Isteni Gyermeket ezek a napkeleti emberek! Elnézve őket, így szóltam magamban: Óh, mily zavartalan nyugalom és világosság honol ezen emberek szívében! Igazi gyermeklelkek, telve jósággal és ártatlansággal! Külsőleg nyugodtak, de belül csupa tűz és szeretet lángol bennük!
'Ó, már bizonyosan meghaltam - gondoltam magamban - s csak lélekként vagyok itt'. Különben aligha lehetnék tanúja ezeknek a dolgoknak, mely most történik, éppen most megy végbe előttem, jóllehet nem az időben, mert Istenben nincs Idő. Istenben mindig minden jelenvalóság! Halott lehetek tehát, csupán csak egy lélek? - Amint ezek a gondolatok föltámadtak bennem, egy hang így szólt hozzám: - "Mit tépelődsz ezen? Csak szemléld és dicsérd az Urat, aki mindig VAN, és Benne létezik minden!"