A szenvedés mértéke 1

     A tisztítótűzben szenvedő lelkek elsődleges kínjait egyfelől az önvád okozza, másfelől Isten közelségének a hiánya, jóllehet ezek a szenvedések a tisztulási folyamatot is intenzívebbé teszik. A kárhozottakkal ellentétben azonban nem lázonganak az ítélőbíró ellen, sőt hála tölti el a szívüket, hogy az irgalom ítélete hangzott el fölöttük, hogy módjuk van a tisztulásra, és hogy az ideigtartó tisztulás után magához fogadja őket az örök és Végtelen Szeretet. A purgatórium lakói a cél biztos tudatában tekintenek vissza földi életükre, világosan felismerik abban a gondviselés útjait, az isteni kegyelem szüntelen munkálkodását, és csak magukat hibáztatva, megszégyenülten látják, hogy önakaratukra hallgatva mennyiszer hiúsult meg bennük Isten fel-felkínálkozó szeretete. Ez a felismerés azonban nemcsak mardosó önvádakat vált ki belőlük, hanem hálát is, hogy végül mégsem maradtak magukra, továbbá a jóvátétel heves vágyát, az elégtételre való készséget, és ezek által szeretetük tisztulását.

Nemcsak remélik, de biztosan tudják is, hogy mi következik a purgatórium után, és hogy annak örökké tartó boldogsága minden átmeneti szenvedést megér. 

A néhai Prohászka püspök ,,szimpatikus” lelkeknek mondja a purgatórium lakóit, mert ők biztosak abban, ami rájuk vár, és ezért készséges örömmel vállalnak minden gyötrelmet, sőt talán minél nagyobb szenvedések után vágyódnak, hogy céljukat minél hamarabb elérjék. (ED) 

Mindazáltal a tisztulás folyamata különféle mértékű és idejű, ámde nagy szenvedésekkel jár, melyek csak földi értelemben vett „tűzhöz” és „időhöz” köthető! „A lelkek oly kínokat szenvednek, hogy azokat a nyelv nem képes elbeszélni, sem az ész nem szerezhet arról a legkisebb fogalmat sem, hacsak Isten különös kegyelemből azt vele meg nem ismerteti.

Nyelv azt ki nem fejezheti; a lélek nem képes magának fogalmat alkotni arról, hogy mi a tisztítóhely. A szenvedés nagysága esetenként, egyenlő – a pokoléval.” (Genuai Szent Katalin: Traité du Prug. II. és VIII.) 

Megjegyzendő, hogy a purgatóriumi és pokoli szenvedések közt két lényegi különbség van, egyfelől a pokol örökké tart és a kárhozottak átkozódnak, a tisztítótűzben való szenvedés viszont ideig tartó és e lelkek hálásak az eljövendő örök üdvösségért.

A sátán nem „a rossz istene” (Istennek nem egyenlő ellenfele) (Bamonte részlet)

     Mielőtt rátérnénk a megkülönböztetés rendkívül fontos témájára, tisztáznunk kell az Olvasó előtt, hogy mire képes az ördög és mire nem! Nehogy egyfajta istenségnek tekintse bárki is – mintegy a „gonoszság istenének”, aki a „jó” (Isten) ellen harcol –, vagyis korlátlan erőt és dimenziót tulajdonítva neki. 

A világ teremtésében soha nem volt két, egymással szemben álló és egymás ellen harcoló istenség, akként, mintha a világban tapasztalható jót az egyiknek, a vele szemben álló rosszat pedig a másiknak lehetne tulajdonítani, ahogy ezt több ismert eretnekség tanította! Szerintük az ördög nem teremtmény, hanem öröktől fogva létezik, a világban tapasztalható rossz princípiuma és lényegi megtestesítője. A katolikus tanítás ezzel szemben: a sátán az Isten által jónak teremtett lény, az egyik legfőbb angyal volt, aki az őt teremtő Istentől való függését visszautasítva, féltékenységében ő maga akart istenné lenni és elfoglalni Isten helyét. Így fellázadt Isten ellen, elszakadt a minden jóság forrásától, a Legfőbb Jótól és visszafordíthatatlanul gonosszá lett. 

Az ördög „istenségével” kapcsolatos tévedést a XII. században Nyugaton a katarok, Kelet-Európában pedig a bogumilok élesztették újra, és a IV. Lateráni Egyetemes Zsinat 1215. november 11-i Firmiter kezdetű dokumentumában ítélte el. Ebben ez olvasható: „Erősen hisszük és nyílt szívvel megvalljuk, hogy egy igaz Isten van, aki a mindenség egyetlen kezdete, minden láthatónak és láthatatlannak, szellemnek és testinek a teremtője. Az ördögöt és a többi démont Isten természetüknél fogva jónak teremtette, de aztán önmaguktól lettek megátalkodott rosszakká”. 

Részben a manicheisták és a katharok tévedésein alapul a mai sátánizmus is, amely, miként látni fogjuk, az ördögöt illeti azzal a ‒ szaknyelven latria (= imádat) néven ismert ‒ hódolattal, mely csak és kizárólag Istennek jár ki. (Lábjegyzet a holnapi posztban!) 

(Források az első részben!) (folyt.)

A Katolikus Egyház tanítása szerint 2

     Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, [vö. II. Lyoni Zsinat: DS 856.] hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház tehát ajánlja a Szentmisét, a búcsúkat, az alamizsnát és a vezeklést is az elhunytakért. (vö. KEK 1032)

Hogy az Egyház e (búcsúkról szóló) tanítását és gyakorlatát megérthessük, tudnunk kell, hogy a bűnnek kettős következménye van. A súlyos bűn megfoszt az Istennel fönnálló közösségtől és ezért alkalmatlanná tesz az örök életre, és az ettől való megfosztottság „az örök büntetés”(kárhozat). Másrészt minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön (vállalt, vagy felajánlott szenvedés által), vagy a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítótűzben). E megszabadító tisztulást, nevezzük „ideig tartó büntetésnek”. E kétféle büntetést nem szabad valamiféle bosszúnak tartani, mellyel Isten az embert sújtja, hanem nagyon is a bűn természetéből származó okszerű következményként kell fölfogni. Mindazáltal, egy lángoló szeretetből fakadó megtérés a bűnös teljes megtisztulását okozhatja, úgyhogy semmi büntetés nem marad fönn. [vö. Tridenti Zsinat, DS 1712, 1713; 1820.] (KEK 1472)

A bűn megbocsátása és az Istennel fennálló közösség helyreállítása, magával hozza a bűn örök büntetéseinek elengedését. Az ideigtartó büntetések azonban megmaradnak! A keresztény ember, ha földi szenvedéseit és megpróbáltatást türelemmel fogadja, és a halállal derűsen megbékél, az esetleges ideigtartó büntetéseit is kegyelemnek tekinti.

Következésképp, földi életében az irgalmasság és szeretet cselekedeteit, az imádság és a különböző vezeklési- és búcsúgyakorlatok által, azon kell igyekeznie, hogy levesse magáról a „régi embert” és magára öltse az „új embert”. [vö. Ef 4,24.] (KEK 1473)  

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Szent Mihály Arkangyal (szeptember 29.)

     A hagyományos római kalendáriumban Szent Mihály Arkangyalnak két ünnepe van; az egyik május 8-án, ami az arkangyal 495-ös megjelenéséről emlékezik meg Gargano hegyén, Apuliában. A másik szeptember 29-i főünnep pedig a Dedicatio sancti Michaelis Archangeli titulust viseli, azaz, a bazilika fölszentelésének évfordulós ünnepe. Tulajdonképpen egyik ünnep sem korlátozódik Szent Mihályra, hiszen a liturgikus szövegek egyértelműen a teljes angyali sereglet szolgálatáról beszélnek. Mindenesetre meg kell említenünk legalább a másik két főangyalt is – a többiekről nem is beszélve –, Szent Gábrielt (Isten hírvivőjét) és Szent Ráfáelt (Isten orvosát). De most Szent Mihállyal szeretnék bővebben foglalkozni! 
    A Szent Mihály imádság eredetével kapcsolatban valójában nincsenek tökéletesen megbízható források és a bizonytalanságot tovább növeli a tény, hogy idővel sok mende-monda alakult ki, járt szájról-szájra. Erről az Ephemerides Liturgicae római folyóirat egy hosszabb cikket közölt 1955-ben (V. LXIX, 54-60. old). A cikk 9-es számú lábjegyzete utal egy bizonyos Domenico Pechenino atya tanúságtételére, ami eredetileg a La Settimana del Clero egy 1947-es cikkében látott napvilágot. Pechenino atya XIII. Leó pontifikátusa alatt a pápa közvetlen munkatársaként dolgozott a Vatikánban.

     „Nem igazán emlékszem a pontos évszámra. Egy reggel a nagy pápa, XIII. Leó szokása szerint miséje befejeztével, hirtelen azt vettük észre, hogy a pápa fölemelte fejét és tekintete összpontosult valamire. Mozdulatlanul, pislogás nélkül bámult valamit. Arckifejezése borzalomról s félelemről árulkodott, és hirtelen elsápadt. Valami szokatlan és komoly dolog történt vele. Végül, magához térve, finoman, de határozottan jelt adott, majd fölállt. Saját irodája felé vette az utat, kísérete pedig izgatottan és aggódva követte, suttogván: ’Szentatyám, nem érzi jól magát? Szüksége van valamire?’ Erre azt válaszolta: ’Nem, Semmire!’ Körülbelül fél óra elteltével magához kérette a Szent Rítus Kongregáció titkárát, akinek kezébe nyomott egy papirost, és utasította, hogy azt nyomtassák ki és küldjék el a világon minden ordináriusnak. Mi volt azon a papíron? Az az ima, amit minden olvasott mise után recitálunk a hívekkel.” A pápa tehát rendeletet hozott arról, hogy minden Szentmise után – az egész világon –, MINDIG mondják el az általa írt Szent Mihály imát!!!

     Bár ennél többet megbízható forrásból nem tudhatunk meg, idővel elterjedt az a híresztelés, hogy a pápának látomása volt, amelyben az Isten átengedte a sátánnak a 20. századot, hogy próbára tegye az Egyházat. Bár az Egyház 20. századi történelme és az ima szövege (a hosszabb változatban) ezt alátámasztani látszik, XIII. Leó látomásának ezen értelmezése az marad, ami, melyet megnyugtatóan igazolni nem lehet.
Azt mindenesetre kevesen tudják, hogy a rövid Szent Mihály imán túl (amit II. Vat. Zsinat előtti olvasott misék után volt kötelező elimádkozni), XIII. Leó egyúttal megfogalmazott egy új exorcizmust is, amit beillesztett a Római Rituálé imái közé. A pápa nyomatékosan kérte a püspököket és papokat, hogy gyakran végezzék el ezt az exorcizmust egyházmegyéjükben és plébániáikon, amint azt maga is tette akár napjában többször is.
     Itt most leközlöm az egyszerű nép által is napjában többször mondható imát, mely pápai áldással van ellátva és különösen hathatós! Ajánlom mindazok figyelmébe, akik maguk-, szeretteik-, az Egyház és hazájuk sorsát őszintén szívükön viselik! FORRÁS nyomán.

Szent Mihály arkangyal védelmezz minket a küzdelemben! A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten! Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.

Amen. 

Ki a sátán? (Bamonte részlet) 2

     A gonosz lélek egyénre, közösségre, a társadalmakra vagy az eseményekre gyakorolt hatásának tanulmányozása a katolikus tanítás igen fontos fejezete, amelyet újra szükséges lenne tanulmányozni, ez azonban sajnos nem történik meg. Egyesek úgy vélik, hogy kielégítő magyarázattal szolgálnak a pszichoanalitikus és pszichiátriai tanulmányok vagy a sok országban elterjedt spiritiszta tapasztalatok. Attól tartanak ugyanis, hogy újra a babonás fantáziák területére tévedünk. Manapság az ember szeret erősnek és előítéletmentesnek mutatkozni, miközben hitelt ad mindenféle olcsó mágikus és népi babonás félelmeknek. És ‒ ami még rosszabb ‒, a megkeresztelt lelkébe nyit utat kicsapongásaival, a kábítószerek káros hatásaival, csábító de istentelen ideológiák követésével, amely számtalanszor befogadta az eucharisztikus jelenlétet és amely a Szentlélek otthona! Nos, ezeken a megnyitott réseken hatol be életébe a gonosz, és torzítja el emberi mentalitását. Az ilyen ember meg egyre csak bosszankodik az őt ért számtalan balszerencsén, melyért végül Istent szidja! 

Nem állítjuk, hogy minden bűnt közvetlenül démoni tevékenységnek kell tulajdonítani (vö. Summa Theologiae I, q. 104, a. 3); az viszont kétségtelenül igaz, hogy aki egyfajta erkölcsi szigorral nem uralkodik önmaga fölött (vö. Mt 12,45; Ef 6,11), az kiteszi magát a mysterium iniquitatis (a gonoszság titka) befolyásának (mint fent említettem), melyre Pál apostol utal (2Tessz 2,3-12), s amely problematikussá teszi üdvösségünk alternatíváját.

(Források az első részben!) (folyt.)

A Katolikus Egyház tanítása szerint 1

    Még a jóindulatú emberek legtöbbje sem mentes az ösztönösség, önzés, hiúság, szeretetlenség gyarlóságaitól. A legbecsületesebb szándékból fakadó igazságkeresésünk, elvhűségünk, engedékenységünk vagy egyéb, önmagában dicséretes magatartásunk mögött is – olykor bár önkéntelenül –, de nem éppen tiszteletreméltó vágyak, benső indulatok is meghúzódnak. Az utóbbiakról nem tehetünk ugyan, ezekért tehát ítéletet nem érdemlünk, de amíg ilyenek tapadnak a lelkünkhöz, nem tudnánk teljesen beilleszkedni a tökéletes istenközelségbe. Annál inkább, mert minden tettünknek és viselkedésünknek nyoma marad a lelkünkben. Bűneink teljes bocsánata után is tovább gyűrűznek a világban a bűnök hatásai. Azzal, hogy valaki a halál kapuján kilép a világból, nem szűnnek meg életének áldó és ártó hatásai, hanem tovább élnek és működnek. Isten nem avatkozik bele kényszerítő erővel az emberi szabadságba, ezért szabad tetteink káros következményeit csak szabadon vállalt elégtétel formájában semlegesíthetjük. Ez az elv egyaránt vonatkozik arra a kárra, ami saját egyéniségünk tökéletessé érlelődését akadályozza, mind pedig azokra a károkra, amelyek szabad tetteink szociális következményeként tovább működnek a világban még halálunk után is. A Tridenti Zsinat tanítása szerint egész különleges kiváltság (privilégium) nélkül még a szentek sem tudnak mentesek maradni a bocsánatos bűnöktől (DS 1573). (vö. ED)

Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek. (KEK 1030)

Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását főleg a Firenzei [vö. DS 1304.] és a Tridenti Zsinaton [vö. DS 1820; 1580.] fogalmazta meg. Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva, [Például 1Kor 3,15; 1Pét 1,7.] tisztítótűzről beszél:

 „Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogyha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az »sem ebben, sem az eljövendő világban« (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg.” [Nagy Szent Gergely: Dialogi 4, 41, 3: SC 265, 148 (439: PL 77, 396).] (KEK 1031)

Ez a tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára is támaszkodik, melyről már a Szentírás beszél: „Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől” (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, [vö. II. Lyoni Zsinat: DS 856.] hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház tehát ajánlja a Szentmisét, a búcsúkat, az alamizsnát és a vezeklést is az elhunytakért. (vö. KEK 1032) 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

A következőkben 11 részben mutatom be az ünnep történetiségét!

     Október 7-e Rózsafüzér Királynője, más néven Olvasós Boldogasszony napja, amire imával készülünk. Eredendően V. Piusz pápa által, az 1571. október 7-i lepantói csatában, a muszlim túlerő felett aratott fényes tengeri győzelem emléknapjaként ünnepelték, Győzelmes Nagyasszony néven. A pápa és az egész keresztény világ, a lepantói győzelmet a rózsafüzér-imádságnak, illetve a Szűzanyának tulajdonította. Szent V. Piusz a csatát segítendő, a rózsafüzért imádkozta és eközben látomása volt, melyben látta a hatalmas győzelmet.

XIII. Gergely 1573-ban a Legszentebb Rózsafüzér elnevezéssel október első vasárnapjára helyezte át az ünnepet, de csak azon templomok és kápolnák számára, amelyekben rózsafüzér-oltár volt.

XI. Kelemen pápa 1716-ban az ünnepet már az egész egyházra kiterjesztette.

XIII. Leó pápa 1887-ben megemelte az ünnep rangját azzal, hogy a domonkos miseszövegeket tette általánossá.

Szent X. Piusz pápa 1913-ban visszahelyezte az ünnepet október 7-re.

Az ünnepnek a Rózsafüzér Királynője elnevezést végül XXIII. János pápa adta 1960-ban.

Október hónapban, de különösen 7-én a keresztények, még inkább különös áhítattal imádkozzák a rózsafüzért az Istenanya közbenjárását kérve, s ez különösen illő és üdvös korunkban, amikor a lelkek oly nagy veszélyben vannak! Ennél fogva tudnunk kell, hogy a rózsafüzér nem csak egy ima, de mint fentebb igazolódott – fegyver a gonosz ellen –, a benső léleképítés eszköze, az egységnyi idő Istennek ajánlása, az önfegyelem és a szabad akarat szép megnyilvánulása. Nem imák unalmas ismételgetése, hanem egy szóbeli, elmélkedő, végül pedig szemlélődő imamód. Egyben elmélkedés a Megváltás misztériumáról, részesedés Mária Igen-jéből és titkos értékű ajándék égi Édesanyánknak.

De azt azért hozzá kell tennem, hogy a szentolvasó nem liturgikus imádság, hanem a krisztusközpontú Mária-tisztelet magánájtatossága! (vö. A rózsafüzér imakönyve, Szent István Társulat, 8.)

(folyt.)

Ez az imádság a Garganó-i Szent Mihály kegyhelyen olvasható!

Az angyali karok csodálatosan nemes Hercege, a Magasságbeli jeles harcosa,
akiben buzgó szeretet ég, lángol az Úr dicsőségéért, az engedetlen és lázadó angyalok rémülete, minden igaz angyal szerelme és gyönyörűsége,
drágalátos Szent Mihály Arkangyalom!
Szeretnék igaz tisztelőid és szolgáid közé tartozni, és ezért ma Neked ajánlom,
Neked ajándékozom és Neked szentelem magam.
Hatalmas, őriző oltalmad alá helyezem
magamat, családomat és mindazt, ami csak hozzám tartozik.

Kicsi az én szolgaságom felajánlása,
hiszen nyomorult bűnös vagyok,
de fogadd szívesem szívem szeretetét.
Emlékezz, hogyha a mai naptól védelmed, 
pártfogásod alatt állok,
akkor segítened kell egész életemben!
Szerezd meg nekem
sok és súlyos bűnöm bocsánatát,
a kegyelmet, hogy teljes szívemmel
szeressem Istenemet, édes Üdvözítőmet, Jézust,
Édesanyámat, Máriát,
és eszközöld ki számomra azokat a segítségeket,
amelyekre szükségem van,
hogy eljussak a dicsőség koronájához!

Védj meg engem mindig lelkem ellenségeitől,
különösen életem utolsó pillanataiban!

Jöjj el akkor, ó, dicsőséges Herceg,
segíts engem a végső küzdelemben
és hatalmas fegyvereddel taszítsd távol tőlem, 
a pokol szakadékaiba
azt a törvényszegő és gőgös angyalt,
akit egykor az égi ütközetben legyőztél!

Szent Mihály Arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben,
hogy az utolsó ítéletkor el ne vesszünk! Amen

Sorozatom célja legkevésbé sem az emberi kíváncsiság kiszolgálása, hanem egyfelől, a jövendő sorsunkért érzett felelősség – másfelől –, az elhunytaink túlvilági sorsa iránt érzett aggodalom felébresztése. Buzdítás, hogy segítsünk azokon, akik nem képesek enyhíteni vagy megrövidíteni szenvedéseiket, mert odaát már nincs érdemszerzési lehetőség!

A katolikus tanítás az, hogy a halállal az érdemszerzési lehetősége ugyan véget ér az egyén számára, de az Egyház tovább él (ez esetben a Küzdő és a Megdicsőült Egyház) és segítheti őt! E kérdésben soha ne méricskéljük, hogy kit tartunk bűnösnek vagy szentnek! Erre egy példa: A buzgó Massa Carrara egyházmegye püspöke, Giovanni Battista Marenco (†1921). Halála után a szalézi nővérek kolostorának udvarán látták szomorúan sétálni. Egy nővér megkérdezte tőle:

– Excellenciás uram, ön itt? – A püspök keserves hangon így válaszolt:

– Kérni jöttem! Ne hagyjatok a purgatóriumban szenvedni!

– A Purgatóriumba-a-an? De hiszen ön olyan szent volt egész életében!

– Ó leányom, nem csak az emberek előtt kell szentnek lenni, hanem az Isten előtt is! Könyörögve kérlek benneteket, imádkozzatok értem!

Az Úr így szólt Szent Fausztinához: „Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját s ajánld fel értük… Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket, és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságommal szemben.” (Napló 1226)

XII. Benedek pápa a Benedictus Deus (1336) kezdetű bullájában kijelentette, hogy „az elhunytak lelke az üdvösség, a tisztulás, vagy a kárhozat állapotába kerül, és csak a világ végén egyesül újra feltámasztott testével”. – És kedves Olvasó, „ez a nem mindegy”! Az pedig, hogy „honnan vettem a bátorságot egy ilyen fontos ismeretanyag összeállítására”? A válaszom: nem bátorság kellett hozzá, hanem indíttatás, melyet a legkevésbé sem nekem kellett volna „meghallanom”, hanem az erre hivatottaknak − ám ezt −, ez ideig nem tették! Munkám nem tudományos igényű, de útmutatás lehet az érdeklődő híveknek és a teológiában jártasoknak egyaránt!

Már az apostolok idejében is szokás volt, hogy a szentmisében megemlékeztek a holtakról, és erre a hagyományra Aranyszájú Szent János és Szent Ágoston is hivatkozik. Mindenképpen indokolt tehát, hogy a hívek a tisztítótűzben szenvedő testvéreikért könyörögjenek, megemlékezve róluk a Szentmisében.

Bizony, illő és üdvös lenne, ha a papság részéről is rendszeresen elhangzana a tanítás a tisztítótűz valóságáról, és a kegyelmi eszközökről, melyekkel élhetünk szeretteink és leendő önmagunk érdekében! Földi életünkben ugyanis, nem csak a magunk és mások üdvösségéért tartozunk felelősséggel, hanem a tisztítótűzben szenvedő lelkekért is! Szent Ágoston szavaival élve: jobb még életünkben elmélkedni a titkos mélységeken, mint kitenni magunkat annak, hogy majd halálunk után kelljen fájdalmasan megismernünk!

Fogadják tehát szeretettel ezt a kis sorozatot, és okuljanak belőle! 

A szerkesztő

 (A forrásokat és a hivatkozások rövidítését, lásd az első részben!)

Ki a sátán? (Bamonte részlet) 1

     A sátán kifejezés a héber „satim” szóból származik, melynek jelentése: „ellenfél, ellenség, üldöző, vádló, rágalmazó”. Görögül „diabolos” (ördög), amely a „diabállo” ige származéka, jelentése pedig „szétválasztani, megosztani”. Utolérhetetlen mestere annak, hogyan lehet az emberek között, hazugságok és bűnök felhasználásával zavart kelteni, széthúzást szítani, hogy egymásnak ugorjanak és eltávolodjanak Istentől. Ő a felelős mindazért, ami Isten művével ellenkezik. Végső veresége Isten győzelmének a jele lesz.

A sátán, mint mondtuk, nincs egyedül. Elfajzott szellemek sokasága (Ef 6,12) veszi körül, akiket démonoknak neveznek és az ő fejedelemségének irányítása alatt álló, szervezett birodalmat (Mt 12,25) alkotnak. 

A sátán és a többi démon „az Istentől jónak teremtett angyalok közül gonosszá váltak, mert szabad és visszavonhatatlan döntéssel elutasították Istent és az ő országát, s ezzel létrehozták a poklot. Próbálják a maguk oldalára állítva föllázítani az embert Isten ellen; Isten azonban Krisztusban megerősíti a gonosz fölötti győzelmet” (vö. KEK 391-395, 414). 

Tevékenységüket a világban az Isten és az ember iránti gyűlölet hatja át, minden eszközt megragadnak, amivel árthatnak, mert tudják, hogy ők soha többé nem juthatnak el oda, ahova az ember rendeltetése szerint egy napon elér. Emészti őket az irigység, ezért minden erejükkel próbálják magukkal ragadni a lelkeket az örök kárhozatra. 

Szent II. János Pál pápa, az 1986. augusztus 13-i általános kihallgatáson így fogalmazta meg e tanítást: „A gonosz szellem megpróbálja az emberben ugyanazt a versengő, engedetlen és Istennel ellenkező magatartást elültetni, amely létezésének szinte egyetlen motivációja”. 

VI. Pál pápa pedig az 1972. november 15-i általános kihallgatáson így fejtette ki a démonok ember ellen irányuló tevékenységét: „ő a láthatatlan ellenség, aki tévedéseket és szerencsétlenségeket hint az emberiség történelmébe. Emlékezzünk csak a búza közé szórt konkolyról szóló leleplező erejű evangéliumi példabeszédre, amely mintegy összefoglalja és megmagyarázza az életünket látszólag uraló logikátlanságot: inimicus homo hoc fecit (ellenséges ember cselekedte ezt)” (Mt 13,28). 

„Ő gyilkos volt kezdet óta ... és a hazugság atyja” (vö. Jn 8,44-45) ‒ mondja róla Krisztus. A sátán, az ember erkölcsi egyensúlyának agyafúrt kibillentője. Álnok és ravasz szemfényvesztő, aki tudja, hogyan férkőzzön közel hozzánk az érzékeken, a képzeleten, az érzékiségen, az utópisztikus logikán vagy a munkánkból adódó társadalmi kapcsolataink összjátékán keresztül, hogy tévutakra vezessen minket, melyek ránk nézve károsak és nincsenek összhangban sem a fizikai, sem a pszichikai adottságainkkal, ahogyan ösztönös, mély vágyainkkal sem.

(Források az első részben!) (folyt.) 

1) Kérlek, hogy próbáljunk imaláncot indítani egy nagyon kedves ismerős 5 gyerekes orvosnő édesanyáért, aki már csak a szemével tud kommunikálni, otthon ápolják, szondán táplálják  stb.
     Egyik barátnője írta a következő imát:
     Mennyei Atyánk, Jézus nevében, hittel és alázattal járulunk elébed, hogy Ildikó gyógyulásáért esedezzünk. Hálát adunk Neked, amiért Ildikó a betegsége gyötrelmei ellenére megőrizte keresztény hitét és példát mutat lelki erejével. Dicsőítünk Téged, Istenünk, mert Te vagy a mindenség Teremtője és számodra minden lehetséges. Ezen imaláncon keresztül kérünk Téged a keresztény testvéreinkkel együtt, hogy tégy csodát és gyógyítsd meg Ildikót a Te dicsőségedre. Ámen
     Arra gondoltunk, hogy SZEPTEMBER 28-ÁN 18 ÓRA KÖRÜL MINÉL TÖBBEN EGYSZERRE FOHÁSZKODJUNK!
(Természetesen bármikor máskor is lehet érte imádkozni!)
     Kérjük Mindszenty József közbenjárását is!  (ma olvastam, hogy szükséges a boldoggá avatásához egy csoda!)
Vértanúink-Hitvallóink  5.oldalán  2019. szept.-ben Kovács Gergely viceposztulátor írása:
      Tiszteletreméltó Mindszenty József szentté avatási eljárásának soron következő feladata a közbenjárására történt imameghallgatások közül egy tudományosan megmagyarázhatatlan eset kivizsgálása. A korábban már felterjesztett gyógyulás az első fórumon nem kapta meg a vatikáni orvos szakértői bizottság támogatását. (Rózsa)

2) CitizenGO kérése, hogy 2019. szeptember 27-én, gyűljünk össze a Sziklatemplomban közös imára Tafida Raqueeb kislányért. Az 5 éves gyermek életben maradásáról várhatóan hétfőn döntenek az angliai bíróságok. Mellette imában hordozunk minden olyan gyermeket, akinek az életét a felnőttek világa veszélyezteti. 

3) Kedves Testvérek! Az önkormányzati választások előtt kilencedet végzünk a Parlament körül. Az imaszándék: Kérjük a Mindenható Istent, küldje el Szentlelkét, a Bölcsesség Lelkét, hogy az önkormányzati választáson mindenhol a keresztény értékrendet elfogadó és valló polgármesterek kerüljenek ki győztesen. Az imát október 4-én, pénteken kezdjük, és 12-én szombaton fejezzük be. Minden nap a Bazilika Oltáriszentségi kápolnájában találkozunk reggel 9 órakor, és sétálva megyünk a Parlamenthez. Egy rózsafüzér és az irgalmasság rózsafüzér imádkozásával járjuk körbe a parlamentet.
Ez kb 1 óra. Aki szeretne résztvenni, jöhet a Bazilikához, vagy 9 óra 15-re a Parlament déli oldalához. Az imádkozáshoz otthon is lehet csatlakozni. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Nincs regisztráció!

Testvéri szeretettel: Szabó Ernőné, az Emmánuel közösség tagja

A Kilenced szándéka

A Szeretetláng Lelki Napló bejegyzése szerint: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A sátán és csatlósai, teret akarnak nyerni földrészünkön, nemzetünkön és keresztény kultúránk fölött. Hitünket bizonyítandó, engesztelő kilenceddel fordulunk az ég felé, Isten Irgalmasságáért esedezve,  Mária Országának polgári tudatában, Örökös Királynőnket kérjük, hogy parancsára angyali seregek védelmezzenek minket Szent Mihály arkangyal vezetésével!

KILENCEDIK NAP

     Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője!
A pokoli erők azon mesterkednek, hogy elpusztítsanak minket.
Te hatalmat és megbízást kaptál Istentől, hogy a sátán uralmát végleg leromboljad.
Alázattal kérünk, küldd el nekünk angyali sereged, Szent Mihály vezérletével, hogy védjék meg édes Magyar Hazánkat és Európát a gonosz ármánykodása ellen!
A Te csodatevő istenanyai hatalmaddal, nyisd meg a népek vezetőinek szemét és értelmét, hogy felismerjék, kik állnak a légiók mögött és milyen veszélynek teszik ki népüket, Európát és az egész emberiséget! 
Esdekelve kérjük Szent Mihály főangyalt, hogy teremtsen békét a közel-keleten és a pokol szellemei által elvakított népeket térítse meg és terelje vissza országaikba!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Megváltónk Anyját! Ne hagyd elveszni Szent István keresztény országát!

     Szent Mihály arkangyal!
Védelmezz minket a küzdelemben!
A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.
Amen  (XIII. Leó pápa)

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen

1) Kérlek, hogy próbáljunk imaláncot indítani egy nagyon kedves ismerős 5 gyerekes orvosnő édesanyáért, aki már csak a szemével tud kommunikálni, otthon ápolják, szondán táplálják, stb.
     Egyik barátnője írta a következő imát:
     Mennyei Atyánk, Jézus nevében, hittel és alázattal járulunk elébed, hogy Ildikó gyógyulásáért esedezzünk. Hálát adunk Neked, amiért Ildikó a betegsége gyötrelmei ellenére megőrizte keresztény hitét és példát mutat lelki erejével. Dicsőítünk Téged, Istenünk, mert Te vagy a mindenség Teremtője és számodra minden lehetséges. Ezen imaláncon keresztül kérünk Téged a keresztény testvéreinkkel együtt, hogy tégy csodát és gyógyítsd meg Ildikót a Te dicsőségedre. Ámen
     Arra gondoltunk, hogy SZEPT. 28-ÁN 18 ÓRA KÖRÜL MINÉL TÖBBEN EGYSZERRE FOHÁSZKODJUNK!
Természetesen bármikor máskor is lehet érte imádkozni!
     Kérjük Mindszenty József közbenjárását, mivel ma olvastam, hogy szükséges a boldoggá avatásához egy csoda!
Vértanúink-Hitvallóink 2019. szept. 5.oldalán Kovács Gergely viceposztulátor írása:
      Tiszteletreméltó Mindszenty József szentté avatási eljárásának soron következő feladata a közbenjárására történt imameghallgatások közül egy tudományosan megmagyarázhatatlan eset kivizsgálása. A korábban már felterjesztett gyógyulás az első fórumon nem kapta meg a vatikáni orvos szakértői bizottság támogatását. (Rózsa)

2) CitizenGO kérése, hogy 2019. szeptember 27-én, gyűljünk össze a Sziklatemplomban közös imára Tafida Raqueeb kislányért. Az 5 éves gyermek életben maradásáról várhatóan hétfőn döntenek az angliai bíróságok. Mellette imában hordozunk minden olyan gyermeket, akinek az életét a felnőttek világa veszélyezteti. 

3) Kedves Testvérek! Az önkormányzati választások előtt kilencedet végzünk a Parlament körül. Az imaszándék: Kérjük a Mindenható Istent, küldje el Szentlelkét, a Bölcsesség Lelkét, hogy az önkormányzati választáson mindenhol a keresztény értékrendet elfogadó és valló polgármesterek, kerüljenek ki győztesen. Az imát október 4-én pénteken kezdjük, és 12-én szombaton fejezzük be. Minden nap a Bazilika Oltáriszentségi kápolnájában találkozunk reggel 9 órakor, és sétálva megyünk a Parlamenthez. Egy rózsafüzér és az irgalmasság rózsafüzér imádkozásával járjuk körbe a parlamentet.
Ez kb 1 óra. Aki szeretne résztvenni, jöhet a Bazilikához, vagy 9 óra 15-re a Parlament déli oldalához. Az imádkozáshoz otthon is lehet csatlakozni. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Nincs regisztráció!
Testvéri szeretettel: Szabó Ernőné az Emmánuel közösség tagja

Bevezető 1

     Számtalan irodalomba ástam bele magam, hogy a tisztítótűzről (vagy purgatóriumról) anyagot gyűjthessek e sorozathoz, melyet most posztként, de nyomtatásban is kínálok az érdeklődők számára. Ezen összeállításomban kénytelen voltam vegyíteni a tudományos (teologikus) fejtegetéseket, a szentek tanúságtételével és a hiteles magánkinyilatkoztatásokkal – ügyelve –, hogy az Egyház tanításával megegyező, vagy legalább is nem ellenkező állításokról írjak. Emiatt posztjaim elég „vegyesnek” tűnhetnek, ám bízom benne, hogy az egészet végigolvasva, mégis egységes, tiszta kép alakul ki az kedves Olvasóban! Csatlakozva Paul O'Sullivan atya könyvének előszavához „Összességében alkalmazkodni akarván a pápák által bölcsen megállapított rendszabályokhoz, kijelentem, hogy pusztán emberi hitet kell tulajdonítani a különböző itt olvasott állításnak, mivel a Szentegyház nem nyilatkozott a források egy részének hitelességéről, melyekből ezek véve vannak” (vö. POS).

    A bűn – elsősorban a halált okozó bűn – mindig Isten elleni lázadás! Ennek során az ember visszaél a neki juttatott szabadsággal és a szellemi autonómiával (vö. Ter 3,4k), szembekerül Teremtőjével, vagyis szakít Istenével, eltérve a helyes irányról, és saját utat választ (vö. Jer 3,13).

Isten irgalmas Isten, és a botladozó embernek, aki az Ő akaratával ellentétesen dönt, megbocsáthat Krisztus megváltó érdemeire tekintettel, helyreállítva az Isten és ember közötti kapcsolatot. Ám a lelki szennyeződésektől, melytől a lélek a földi életében meg nem tisztult a Bűnbocsánat Szentsége és a felajánlott szenvedések által, alkalmatlanná teszi őt, az Istennel való találkozásra. A tisztítótűz az irgalmasság helye. Sohasem hittem – írja egy tanúságtevő lélek –, hogy Isten ily végtelenül jóságos a mi szegény lelkünkhöz. Amint a lélek Isten elé kerül, nyomban a felismerés sugara hatja át, s átérzi Isten végtelen, szerető jóságát, azt, hogy életünkben untalan igyekezett a helyes úton tartani bennünket! Ez a felismerés a szívünkig hatol, és ez a tisztítótűz!

Tehát a bűnelkövetés nemcsak az Isten és az ember kegyelmi kapcsolatát rombolja szét, hanem következményei maradnak az elkövető lelkében, s ezen lelki szennyeződések eltávolítását szolgálja Isten Irgalmasságából: a Tisztítótűz, a „Purgatórium”, de fogalmazhatunk enyhébben is: a „mennyország előszobája”! 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

A démonok nem tudhatnak mindent egy személyről! (Bamonte részlet) 2

     És bizony, elég az Evangéliumokat és az Apostolok Cselekedeteit elolvasni, és máris meggyőződhetünk a fentiek igazáról. 

VI. Pál pápa az 1972. november 15-i általános kihallgatáson tartott katekézisében, melyben a gonosz lélek létezését tagadóknak igyekezett válaszolni, így definiálta a sátánt: „élő-eleven szellemi, romlott és megrontó lény, az első számú ellenség, maga a kísértő; sötét, nyugtalanító lény, amely valóban létezik, s aki álnok ravaszságával ma is tevékenykedik. Az hagyja el a bibliai és egyházi tanítást, aki nem tartja valóságos létezőnek”.(4)

A démoni világ léte nem pusztán néhány ember szubjektív meggyőződése, hanem valóság, objektív tény, melyet Isten tárt fel előttünk. (5)  A sátán és a szolgálatában álló démonok nem pszeudolények, ahogy a materialisták és racionalisták állítják. Vagyis a sátán nem a rossz képzeletbeli megszemélyesítése, melyet az ember alkot magának; nem a minket sújtó bajok ismeretlen okainak fogalmi és fantáziadús megszemélyesítése; nem mítosz, nem a mindannyiunkban és a világban megtalálható rossz azonosítására szolgáló fogalom, vagy szimbólum; nem félelmeink fantáziadús kivetítése, mellyel az emberi történelem sötét, kaotikus és irracionális, olykor iszonyatos és szörnyű oldalát akarjuk valamiképpen kifejezésre juttatni. A sátán és a démonok valóságosan létező személyes lények. (6) (a részlet vége) 

Ha a gonosz lélek egy kis igazságot mond, azt csak azért teszi, hogy elhidd majd a nagy hazugságait! Szent Pál mondja: „A szabadságot Krisztus szerezte meg nektek. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját!” (Gal 5,1) − Vagyis ne hallgassunk a kísértőre! (szerk.)

_______________________________________

(4.) A Tanítóhivatal a démonok létezéséről vallott egyházi tanítást az évszázadok folyamán soha nem tette kifejezett és ünnepélyes definíció tárgyává, ami azzal magyarázható, „hogy a kérdés soha nem vetődött fel ilyen formában, mivel eretnekek és hívők egyaránt a Szentírásra alapoztak, nem kételkedtek a démonok létezésében és azok legfőbb gonosztetteiben. Ezért ma, amikor kétségbe vonják a démoni realitást, elengedhetetlenül rá kell mutatni az Egyház állandó és egyetemes tanításának legfőbb forrására: Krisztus tanítására. Az Evangéliumok valóban azt tanítják, és a megélt hit lényegi eleme, hogy a démoni világ létezése dogmatikai tény” (Fede cristiana e demonologia, 26 giugno 1975, Enchiridion Vaticanum). Hinnünk kell tehát, amit Isten kinyilatkoztatott. 

(5.) Az ördög és a démonok létezésében vagy nemlétezésében hinni nem a hívek szabad döntési körébe tartozik! Létezésük az isteni kinyilatkoztatás részét képezi. Hitigazság tehát, mivel maga Isten nyilatkoztatta ki!

(6.) A sátán és a démonok „személyes” léte nem úgy értendő, mintha testtel rendelkeznének, de a személyhez hasonlóan értelmük és akaratuk van. 

(Források az első részben!) (folyt.)

A Kilenced szándéka

A Szeretetláng Lelki Napló bejegyzése szerint: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A sátán és csatlósai, teret akarnak nyerni földrészünkön, nemzetünkön és keresztény kultúránk fölött. Hitünket bizonyítandó, engesztelő kilenceddel fordulunk az ég felé, Isten Irgalmasságáért esedezve,  Mária Országának polgári tudatában, Örökös Királynőnket kérjük, hogy parancsára angyali seregek védelmezzenek minket Szent Mihály arkangyal vezetésével!

NYOLCADIK NAP

     Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője!
A pokoli erők azon mesterkednek, hogy elpusztítsanak minket.
Te hatalmat és megbízást kaptál Istentől, hogy a sátán uralmát végleg leromboljad.
Alázattal kérünk, küldd el nekünk angyali sereged, Szent Mihály vezérletével, hogy védjék meg édes Magyar Hazánkat és Európát a gonosz ármánykodása ellen!
A Te csodatevő istenanyai hatalmaddal, nyisd meg a népek vezetőinek szemét és értelmét, hogy felismerjék, kik állnak a légiók mögött és milyen veszélynek teszik ki népüket, Európát és az egész emberiséget! 
Esdekelve kérjük Szent Mihály főangyalt, hogy teremtsen békét a közel-keleten és a pokol szellemei által elvakított népeket térítse meg és terelje vissza országaikba!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Megváltónk Anyját! Ne hagyd elveszni Szent István keresztény országát!

     Szent Mihály arkangyal!
Védelmezz minket a küzdelemben!
A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Amen

(XIII. Leó pápa)

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen

2019. szeptember 28-án szombaton

Jobb még életünkben elmélkedni a purgatórium titkos mélységein, mint kitenni magunkat annak, hogy majd halálunk után kelljen fájdalmasan megismernünk!           (Szent Ágoston)

Források az esetleges rövidítésekkel: (képek az internetről!)

SCHÜTZ: DOGMATIKA – Bp. SZIT Bp. 1937. /= röv: SCH/

XVI. BENEDEK pápa ENCIKLIKÁJA A KERESZTÉNY REMÉNYRŐL (Spe Salvi) – SZIT 2008. Bp.

A KATOLIKUS EGYHÁZ KATEKIZMUSA – SZIT Bp 2000. /= röv: KEK /

JELENÉSEK, ÜZENETEK ÉS A JÖVŐ – Dr Antalóczi Lajos, Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000. /= röv: JÜ/

AZ ISTENI IRGALMASSÁG ÜZENETE Szent Fausztina Kowalska, Kisboldogasszony Pléb – Főegyházmegyei könyvtár, Eger 2000 /=röv: Napló/

SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ – SZIT 2010 Bp. 430-431. NIHIL OBSTAT budapestini die 5 Iunii 2009 Dr. Zoltán Kovács censor deputatus Nro. 494-4/2009. IMPRIMATUR Dr. Péter Card. Erdő Primas Hungariae, Archiepiscopus Strigoniensis-Budapestinensis. /= röv: római/arab szám/

PURGATÓRIUM A szentek kinyilatkoztatása szerint. – Imprim. 1870/1904 sz. Nagyvárad, Szmrecsányi Pál püspök 1904. július 7. /= röv: PUR /

A PURGATÓRIUM és elkerülésének lehetősége – Írta: Mária Gyermekéről nevezett PAUL O'SULLIVAN atya, kiadó ismeretlen – A füzetben leírtak szerinti egyházi jóváhagyás: A lisszaboni bíboros 1936. március 4 /= röv: POS /

ÉLMÉNYEIM A SZENVEDŐ LELKEKKEL – Maria Simma, MARANA THA 2011 Budapest. /= röv: MS /

EMMANUEL NŐVÉR INTERJÚJA MARIA SIMMÁVAL – (Sonntag. Vorarlberg. Kb. 1988) http://www.freeweb.hu/jelenesek/maria_simma.html  /= röv: EM / 

INTERNET: – http://www.naplom.com/naplo/akv/naplo/2009-08-29*12-08-elott /= röv: NET/

A TISZTÍTÓHELY – M. Louvet, Szent László Nyomda Nagyvárad 1904 /= röv: LOU/

AKIT VILLÁMCSAPÁS ÉRT Beszámoló a túlvilágról, – Dr Gloria Polo Ortiz, Marana Tha 2011. Új kiadás. /= röv: GPO/

A TÚLVILÁG TITKAIBÓL – A tisztítóhely. Kaszap István Lapja kiadványok. Egyházi jóváhagyással, a 4300/1942 M.E. Rendelet 2§.2 alapján

A démonok nem tudhatnak mindent egy személyről! (Bamonte részlet) 1

     Istenen kívül senki nem ismeri tökéletesen az ember lelkét. A Szűzanya, az angyalok, a szentek csak annyiban ismerik valakinek a lelkét, amennyiben Isten boldogító színelátásának örömében az ember belső valóját is látják. A Földön csak Isten különleges adományának köszönhetően képesek egyesek ismerni mások belső állapotát vagy gondolatait (ahogy néhány szent esetében előfordult). A démonok nem láthatnak a lelkünkbe és nem ismerhetik a gondolatainkat; legfeljebb megfigyelhetik a szavainkat, arckifejezésünket, viselkedésünket, szokásainkat, hajlamainkat, szimpátiánkat, ellenszenvünket, jellegzetes hibáinkat, gyenge oldalunkat, és ezekből megpróbálják „levezetni” ‒ hiszen rendkívül éles eszűek és mélyre látók ‒ a gondolatainkat, s hogy mi zajlik bennünk.

Gyakorlatilag a külsőleg megnyilvánuló jelekből próbálnak következtetni a gondolatainkra és érzéseinkre, ahogy egy éles szemű tanár is azonnal észreveszi a tanuló figyelmetlenségét apró, külső jelekből. Az így szerzett ismereteket felhasználva állandóan azon töprengenek, hogyan tudhatnák meg előre, mit fogunk mondani vagy cselekedni, lényegében azonban nincs hozzáférésük gondolatainkhoz, érzéseinkhez és döntéseinkhez. Ráadásul, sem a világban történő minden egyes eseményről, sem pedig az egyes ember minden tettéről sem lehet tudomásuk. Csak azokat ismerhetik, amelyek tevékenységük pillanatában az adott helyen vagy a konkrét személlyel kapcsolatosan történnek, ill. az egymás közötti kapcsolattartás révén válik számukra ismertté.(3) Hozzá kell tenni, hogy egyfelől maguk a jó angyalok, másfelől az imádság és az Istennel való közösségünk mértéke is gátolják ellenünk irányuló ártó cselekedeteiket. 

A gonosz lélek nem az emberi képzelet szüleménye, hanem valóságos létező!

Jézus Krisztus megváltói műve érthetetlen lenne, ha tagadnánk a sátán és a démonok létezését, illetve a világra és az emberekre gyakorolt befolyásukat. Ki mástól szabadított volna meg minket Krisztus, ha nem a sátán és a démonok hatalmától? Létezésük és tevékenységük a világban kétségtelen és vitán felül álló tény, ellenkező esetben Jézus szavait vonnánk kétségbe.

____________________________________________

(3). Az ember csak testi szerveinek, torkának és nyelvének használatával, vagy érzékelhető jelek, mozdulatok és kézjelzések által képes másokkal kommunikálni. A démonok és az angyalok nem rendelkeznek testi szervekkel, ezért mondandójukat belsőleg közlik egymással, a közölt ismeret pedig közvetlenül jut el a másikhoz. A démonok akarati döntéssel közlik gondolataikat egymással, vagyis démonok közötti közvetlen gondolatközlésről van szó! (vö. Aquinói Szent Tamás, S. Th. I, q. 107, a. 1).

(Források az első részben!) (folyt.)

A Kilenced szándéka

A Szeretetláng Lelki Napló bejegyzése szerint: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A sátán és csatlósai, teret akarnak nyerni földrészünkön, nemzetünkön és keresztény kultúránk fölött. Hitünket bizonyítandó, engesztelő kilenceddel fordulunk az ég felé, Isten Irgalmasságáért esedezve,  Mária Országának polgári tudatában, Örökös Királynőnket kérjük, hogy parancsára angyali seregek védelmezzenek minket Szent Mihály arkangyal vezetésével!

HETEDIK NAP

     Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője!
A pokoli erők azon mesterkednek, hogy elpusztítsanak minket.
Te hatalmat és megbízást kaptál Istentől, hogy a sátán uralmát végleg leromboljad.
Alázattal kérünk, küldd el nekünk angyali sereged, Szent Mihály vezérletével, hogy védjék meg édes Magyar Hazánkat és Európát a gonosz ármánykodása ellen!
A Te csodatevő istenanyai hatalmaddal, nyisd meg a népek vezetőinek szemét és értelmét, hogy felismerjék, kik állnak a légiók mögött és milyen veszélynek teszik ki népüket, Európát és az egész emberiséget! 
Esdekelve kérjük Szent Mihály főangyalt, hogy teremtsen békét a közel-keleten és a pokol szellemei által elvakított népeket térítse meg és terelje vissza országaikba!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Megváltónk Anyját! Ne hagyd elveszni Szent István keresztény országát!

     Szent Mihály arkangyal!
Védelmezz minket a küzdelemben!
A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.
Amen (XIII. Leó pápa)

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen

Szeptember utolsó vasárnapjára esik Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe.
     Eredetét 1218-ra vezethetjük vissza, amikor augusztus 1-jén, a Boldogságos Szűz látomásban buzdította Nolascói Szent Pétert a fogolykiváltó rend megalapítására. Mint rendi ünnepet a pápa 1615-ben hagyta jóvá, és az egész Egyház számára 1696-ban írta elő.
     Magyarországon a török idők óta ünneplik. A története szerint Bécs török uralom alóli felszabadítása után, szeptember 24-én, a visszavonuló török sereg 3200 foglyot vitt magával, akik csodás módon szabadultak meg.
     A középkorban a muzulmán fogságba esett keresztény rabok kiszabadulásáért az Egyház rendszeresen imádkozott. A mercediáriusok, majd a trinitáriusok (A Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett rendjének tagjai) pedig magukat adták cserébe - életüket is áldozva - a foglyok szabadságáért.
     Ez a nagyhatású Mária-ünnep, érdekesmód 1969 óta nem szerepel a liturgikus naptárban (állami nyomásra, talán a politikai foglyok fogalma miatt), mindazáltal a Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletének tartalma bővült a szenvedélybetegek, a különböző függőségekben "megkötözöttségben" szenvedők szabadulásának kérésével.
     Jelenleg a rend 158 házában 790 mercediárius fáradozik a modern kor "rabszolgáinak" fölszabadításáért. A rendnek női ága is van 1265-től.
     Magyarországon különösen a Budakeszi-Makkosmária búcsújáróhelyen tisztelik a Fogolykiváltó Boldogasszonyt. A kegytemplomban sokan imádkoznak a kábítószeresekért, az alkoholistákért, a testiség-, a szerencsejátékok- és minden más káros szenvedélyek rabjaiért. Azokért is, akik miattuk szenvednek (családok!).

Ezúttal, fogadják szeretettel a makkosmáriai templom rövid történetét!

     A makkosmáriai Angyalok Királynéja tiszteletére felszentelt kegytemplom hiteles története a XVIII. századba nyúlik vissza. 1731-ben
egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet az említett tölgyfára függesztette.
     Hamarosan sokan kezdték látogatni ezt a helyet. Acsádi Ádám (1680-1744) veszprémi püspök kivizsgáltatta az eseményeket és engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék. A zarándokok adományaiból kicsi kápolna épült a Mária-kép fölé. Gondozására a közelben élő két remete vállalkozott. A fokozódó érdeklődés eredményezte, hogy az Óbudán működő trinitárius szerzetesrend itt szép egytornyú templomot és egy kis kolostort épített.
     Koller Ignác (1725-1773) veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében: A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét és a kegyképet. Rövid időn belül 50 csodálatos gyógyulás és imameghallgatás történt itt a Szent Szűz közbenjárására.
     A virágzó Mária-kegyhely azonban nem sokáig működhetett. II. József császár 1784-ben a trinitáriusok rendjét is feloszlatta, és a templomot bezáratta. A kegyképet és a fatörzset Budakeszi plébániatemplomába vitték le, és itt megőrizték. A kolostor és a kegytemplom világiak kezére került és néhány évtized alatt rommá lett.
     Az első világháború alatt Miller József budakeszi plébános a templomromot a hozzátartozó kolostorral együtt az egyház számára visszavásárolta.
     A második világháború előtt néhány évvel a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított szervita rend papjai kezdtek újra szentmisét mondani vasárnapokon és Mária-ünnepeken a romokból összeállított kis kápolnában, a mai gyóntatófolyosó helyén. A világháború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni. Meghonosodott a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete.
     A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák néhány év alatt felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben Shvoy Lajos (1927-1968) székesfehérvári püspök szentelt fel. Újra elhelyezték a plébániatemplomban megőrzött fatörzset és kegyképet, a kegyoltár mögött illetve fölött.
     A szerzetesrendek feloszlatása kapcsán 1950-ben távozni kényszerült szervita atyák helyébe, az egyházmegye keretébe felvett P. Tamás János (1915-1993) jezsuita atya lett a kegyhely vezető lelkésze. 33 esztendőn át végezte a kegyhely fejlesztésével járó igen áldozatos munkáját. Forrás: http://egykor.hu/budakeszi/makkosmariai-kegytemplom/1963

Szeptember 24. Szent Gellért, Szent Imre nevelője, a vértanúhalált halt (1046) első csanádi püspök emlékünnepe.

SZENT GELLÉRT Velencében született előkelő patrícius családból 980 körül. A születése napja miatt György névre keresztelték. Ötévesen halálos beteg lett, a velencei bencés kolostorban gondos ápolásban részesült, sokat imádkoztak a gyógyulásáért, a boldog szülők Istennek ajánlották.
A bencés rendbe lépett, szépen sajátította el a tudományokat és a szentek tudományát. Szerzetesi kötelességeit pontosan teljesítette, sokat vezekelt. Amikor atyja szentföldi zarándoklaton vértanúhalált szenvedett, felvette apja nevét, a Gellért nevet. Nemsokára édesanyja is meghalt, ettől kezdve még lelkesebben tanult, böjtölt. Gyorsan haladt a rendi ranglétrán is, ami nagyon nehezére esett. Szeretett volna egyszerű szerzetes maradni, nem szívesen vállalta a vezetéssel járó kötelezettségeket, de rendtársai meggyőzték.
1015 táján szentföldi látogatásra indult. Vihar miatt csaknem hajótörést szenvedtek, végül is a bóra nevű adriai vihar Szent András szigetére sodorta őket. Itt, ezen a dalmáciai szigeten találkozott Razin (Gaudenciusz) pannonhalmi apáttal. Az apát biztatta, jöjjön Magyarországra hithirdetőnek. Székesfehérvárra érkezve István király elé vezették, aki azonnal felismerte csodálatos képességeit, a nyolc éves Imre herceg nevelését bízta Gellértre. Hét évig foglalkozott Gellért a herceggel, utána Bakonybélre vonult vissza, imádság, böjt, tanulás következett.
1028 táján István megszervezte a csanádi püspökséget, ennek vezetését Gellértre bízta. Az új püspök sokat utazott, nem lovon hanem szekéren, a szekéren is dolgozott.
István halála után háborúskodások kezdődtek országunk nemzetközi – a római pápa vagy a Salzburgi érsek iránti – elkötelezettsége tekintetében. Ezeket a késői történelemszemlélet esetenként "pogánylázadásnak" állítja be. Így történt ez a Vata-féle hatalomátvételi kísérlet esetében is. A király-jelöltek próbáltak rendet teremteni, Endre és Levente is. 1046-ban a mai Diósdon misézett és onnan jött több püspök kíséretében a pesti révhez a hercegek elé, a mai Erzsébet-híd tájékára. Itt lázongók kiragadták kocsijából, a Gellért-hegy tetejéről egy kétkerekű kordéval letaszították, kíséretével együtt. A zuhanás ugyan végzetes volt, de lenn még a tomboló pogányok átszúrták. Ideiglenesen Pesten a Boldogasszony-templomban temették el, pár év múlva a marosvári székesegyházba szállították. 1083-ban avatták szentté, Csanádon, Szent László szorgalmazására. Ünnepét már 1092-óta szeretettel ünnepeljük.

Példája: hogy mindig állapotbeli kötelességedre összpontosíts!

( Forrás ) 

A démonok nincsenek jelen mindenütt! 1 −           Francesco Bamonte, Megszállottság és ördögűzés (részlet)

     Az emberi test térbeli kiterjedésénél fogva meghatározott helyen található. Mivel a démonok tisztán szellemi lények, nem rendelkeznek térbeli dimenzióhoz kötődő testtel. Amikor tehát külsőleg vagy belsőleg jelen vannak egy helyen, testben vagy tárgyon, nem fizikai valójukban mutatkoznak ők (hiszen mint mondtuk, ilyennel nem rendelkeznek), hanem tevékenységük által; más szóval, ott vannak, ahol tevékenykednek.(1) Ezzel magyarázható, hogy egy démon egyidejűleg több személy testébe is behatolhat és molesztálhatja azt; ez esetben a több emberi test egyetlen helyet alkot, ahol a démon közvetlenül fejti ki tevékenységét. Nem szabad azonban abba a tévedésbe esnünk, hogy hiszünk a gonosz lélek mindenütt jelenvalóságában. Egyedül Isten mindenütt jelenvaló! A démon, bár anyagtalan létezőként nem helyhez kötött, még sincs jelen mindenütt. Jelenléte a működéséhez kötött, amely ‒ véges lényről lévén szó ‒, szükségképpen korlátolt. 

Az Evangéliumokból tudjuk, hogy az ellenkezője is előfordulhat: több démon is lehet egyetlen testben. (2) (vö. Balducci, Gli indemoniati, Coletti Editore, Roma)

Tudnivaló, hogy a házasságon kívüli szexuális aktusnak kettős ártalma van. Az egyik a 6. parancs elleni súlyos bűn, a másik, hogy a szentségtelen szexusban „ketten eggyé válnak” (Mt 19,6) − igenám −, de a démonaik is! A boldogság átmeneti vélelmével, a felek valójában dupla kísértőt szabadítanak magukra, sőt, az újabb „párkapcsolatok” sorával, végül megeshet, hogy egész „légió” igyekszik majd tönkretenni az életüket (legalábbis az üdvösség szempontjából)! Ezzel nyilván nem számolnak − nem is hiszik −, csak csodálkoznak romló sorsukon!

____________________________________________

(1). Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a nem testi dolgok nem úgy vannak helyben, mint a testek: nem kiterjedéssel rendelkező mennyiségi érintkezés folytán, hanem hatóerejük által érintkezve vannak helyben. (Aquinói Szent Tamás) (A teológia foglalata, I. rész, Gede Testvérek, Budapest, 2002, 60. o.) A testetlen lények − vagyis az angyalok és a démonok − képesek hatni a testre, s ezt valóban meg is teszik. Ahhoz azonban, hogy megtehessék, valamiképpen meg kell érinteniük a testet, s ez csak a második módon lehetséges. 

(2). Mária Magdolnát hét démontól szabadította meg Jézus (vö. Lk 8,2). Amikor pedig kiköt a gerázaiak földjén, megkérdezi a démont: „Mi a neved?” az így válaszolt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk” (Mk 5,9). Más alkalommal így figyelmeztet: „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és megnyugvást keres, de nem talál. Akkor azt mondja: Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, kisöpörve és felékesítve. Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is.” (Mt 12,43-45; vö, Lk 11,24-26). 

(Források az első részben!) (folyt.)

A Kilenced szándéka

A Szeretetláng Lelki Napló bejegyzése szerint: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A sátán és csatlósai, teret akarnak nyerni földrészünkön, nemzetünkön és keresztény kultúránk fölött. Hitünket bizonyítandó, engesztelő kilenceddel fordulunk az ég felé, Isten Irgalmasságáért esedezve,  Mária Országának polgári tudatában, Örökös Királynőnket kérjük, hogy parancsára angyali seregek védelmezzenek minket Szent Mihály arkangyal vezetésével!

HATODIK NAP

     Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője!
A pokoli erők azon mesterkednek, hogy elpusztítsanak minket.
Te hatalmat és megbízást kaptál Istentől, hogy a sátán uralmát végleg leromboljad.
Alázattal kérünk, küldd el nekünk angyali sereged, Szent Mihály vezérletével, hogy védjék meg édes Magyar Hazánkat és Európát a gonosz ármánykodása ellen!
A Te csodatevő istenanyai hatalmaddal, nyisd meg a népek vezetőinek szemét és értelmét, hogy felismerjék, kik állnak a légiók mögött és milyen veszélynek teszik ki népüket, Európát és az egész emberiséget! 
Esdekelve kérjük Szent Mihály főangyalt, hogy teremtsen békét a közel-keleten és a pokol szellemei által elvakított népeket térítse meg és terelje vissza országaikba!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Megváltónk Anyját! Ne hagyd elveszni Szent István keresztény országát!

     Szent Mihály arkangyal!
Védelmezz minket a küzdelemben!
A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.
Amen

 (XIII. Leó pápa)

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen

Hogyan ismerjük fel a ravasz kísértőt? 2

     Gabriele Amorth atya szerint (akit egyöntetűen szaktekintélynek tartottak ezen a területen), az Egyházban legalább három évszázada nem igazán „menő” mélyebben feszegetni az Evangéliumok ezen témáit. S ezt én is megerősíthetem, ha visszagondolok a szemináriumban töltött időre. Jóllehet Szent János szerint: „ez az egész világ ... gonoszságban fetreng” (1Jn 5,19). 2000 év elteltével változott volna a helyzet? Változás természetesen lehetséges, ha „a világfejedelme” (Jn 14,30) ellen bevetjük a Jézustól kapott eszközöket. Első lépésként azonban tisztán kell látnunk a kérdésben. Ezekkel a sorokkal tehát egyfajta kései jóvátételt igyekszem tenni, azzal a megbízással, amire papként az Úrtól küldetést kaptam. Ugyanakkor szeretném, ha ez a könyv jótékony provokációként hatna püspökök, papok, nevelők szemében egyaránt, hogy ne vegyék félvállról számtalan hívő ‒ vagy akár nem hívő, de gyötrődő ‒ ember, talán nem is mindig kimondott, ám mégis megszenvedett kérését.

A sátán első győzelme ugyanis abban áll, hogy meggyőzi az embert ‒ olykor kulturális álca ürügyén ‒ a nemlétezéséről, ill. arról, hogy legjobb esetben is csak a rosszalkodó gyermekek ijesztgetésére szolgáló bábfigura. Nem alaptalanul idézi fel Bamonte atya tanulmánya bevezetőjében a legfontosabb tanbeli hivatkozásokat. A Hittani Kongregáció egyik dokumentuma szerint azért nem születtek e téren dogmatikai meghatározások (definíciók), mert sem a hívők, sem az eretnekek soha nem vonták kétségbe az igazságot, mely szerint: „Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa” (1Jn 3,8).

Papi hivatásom első éveitől fogva számtalan olyan személlyel találkoztam, akik mágusoknak estek áldozatul. Történeteik mélységesen felháborítottak, különösen, ha magányos, kétségbeesett, magukra hagyott és rászoruló személyekről volt szó. Meggondolatlanul kártyajósokhoz, médiumokhoz, varázslókhoz fordultak segítségért és ‒ a mondás értelmében ‒ „csöbörből vödörbe” estek. Láttam, hogyan használták ki a bajbajutottakat, a kételkedőket és a szenvedőket, hamis megoldásokkal kecsegtetve őket. Nincs is ennél megvetendőbb és utálatosabb! Azt is megfigyeltem, hogy ez bizonyos esetekben, akár a gonosz lélek által előidézett rendkívüli zavarokat is kiválthat, amelyeket már kizárólag ördögűzői szolgálat igénybevételével lehet orvosolni. Az okkultizmus különböző formáinak áldozatul esett személyek megsegítése tehát nem merül ki a meghallgatásban, bátorításban és a katekézis, ill. az imádság útján való kísérésben, hanem az elszenvedett ártalmaktól függően, indokolt esetben élnem kellett a szoros értelemben vett ördögűzői szolgálat kínálta lehetőségekkel is. 

Az okkultizmus áldozatainak nyújtott különleges segítségnyújtásból fakadóan, igehirdetői tevékenységem során gyakran hangoztattam, hogy egyedül Jézus Krisztus képes megszabadítani és megmenteni az embert a gonosz fenyegető erőitől. Ezzel szemben, a hiszékenységre és a mágiára, illetve a babonaságra építő praktikák fokozott rabszolgasághoz vezetnek. 

Nem véletlenül tiltja Isten igen szigorúan az Ó- és Újszövetségben a mágiához, a bálványokhoz (démonokhoz) való fordulást, hiszen szereti gyermekeit, ezért inti őket mindattól, ami lelkileg, erkölcsileg, pszichológiailag és fizikailag tönkreteheti az embert. A mágia számtalan formában megjelenő praktikái valójában csapdák, melyeket a láthatatlan ellenség állít, hogy eltávolítson a jótól, az igaztól és rabul ejtsen minket. Napjainkban ‒ ahogy egyébként régebben is ‒, sajnálatos módon sokan engednek ennek a hamis, csalóka kísértésnek, így próbálva sikereket elérni és könnyű megoldásokat keresni az élet problémáira, sőt, ártani másoknak. Ezért napjainkban is találkozhatunk emberekkel, akik megsínylették, hogy kapcsolatba kerültek a mágiával ‒ akár ők maguk éltek vele, akár mások használták azt ellenük. (a részlet vége)

(Források az első részben!) (folyt.) 

Szeptember 23.
     Szent Pio atya, stigmatizált kapucinus szerzetes (1887–1968) nevéhez számos különleges esemény fűződik. 1999-ben boldoggá, 2002-ben szentté avatták.
Magam, mint e blog szerkesztője könyvet is írtam róla "Az üdvözítő szeretet megsebzettje" címmel (ld. lent). Van benne egy rész (Magyarország egy kalitka...), melyet már minden fórumon idéznek (a Magyar Kurír is), sőt már a kávézó falára is kitesznek, de sehol sem hivatkoznak a forrásra, mely egyedül az én könyvem!
     Az alábbiakban részletet közlök a III. kiadásból.
     ...De mit tudhatott Pio atya Magyarországról? Hihetjük, hogy talán a múltat és jövendőt!
Ezt példázza egy magyar főpappal történt elgondolkoztató eset is. Miután az eminenciásnak sikerült rövid beszélgetésbe keveredni páter Pioval, még egy utolsó kérdést akart feltenni neki, de az atya nem engedte neki kimondani, ám a fel nem tett kérdésre mégis válaszolt! Elkérte a főpap szentolvasóját és az asztalon, minden szó nélkül kirajzolta a rózsafüzérrel Nagymagyarország körvonalát.
Egy alkalommal állítólag azt nyilatkozta Szent Pio atyánk, hogy „irigyli a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre! Mástól még azt is hallottam, miszerint „kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak s bizony helyes lenne fokozottabban kérniük hathatós oltalmát országukra!” ‒ Nem hihetetlen, vagy mégis?!
Az viszont igazolt valóság, hogy Pio atya bilokációban meglátogatta börtönében Mindszenty hercegprímásunkat! De hogyan is?
Padre Pio szenttéavatási eljárásának aktáit tartalmazó ún. Positio második kötetében a szent szerzetes életének különleges epizódját tárta fel civil munkatársa Angelo Battisti, aki a boldoggáavatási eljárásban tanúvallomást tett a szent kapucinus életszentségének különböző megnyilvánulásairól: „Pio atya mindent tudott mindenkiről, számára nem léteztek fizikai távolságok; mindent Istenben látott” – áll a tanúvallomásában. A Positio 2. kötetének 1638. oldalán olvasható tanúságtételben szó esik Pio atya többek által leírt különleges isteni ajándékáról a bilokációról is, vagyis hogy egyszerre két helyen is jelen tudott lenni.
A visszaemlékezésben az áll, hogy amikor Mindszenty bíborost bebörtönözték, Pio atya egy reggel a szentmise kellékeivel együtt megjelent a bíboros cellájában. A két pap beszélgetett egymással, majd Pio atya ahogyan érkezett, el is távozott. Angelo Battisti évekig nem merte megkérdezni Pio atyától, valóban megtörtént-e az eset.
Végül 1965 márciusában egy este, miután befejezte beszámolóját a kórház aznapi munkájáról, mégis rákérdezett: Atyám, Mindszenty bíboros felismerte önt? – „Mit képzelsz, láttuk egymást, beszélgettünk és gondolod, hogy nem ismert föl?” – felelte Pio atya, aki letartóztatásától kezdve segítette Mindszenty bíborost és így figyelmeztette munkatársát: „Ne feledkezz el imádkozni ezért a nagy hitvallóért, aki annyit szenvedett az egyházért” – idézi a vatikáni dokumentum. (Magyar Kurír 2009. 06. 22.)
P. Pio bizonyára tudhatott népünk különleges meghívásáról és arról, hogy az emberiség történelmének nem volt egyetlen más olyan királyi dinasztiája sem ‒ mint az Árpád-ház ‒, amely annyi kiváló szentet adott volna a Világegyháznak! Köztük Szent Erzsébetet – a szolgáló szeretet szentjét ‒, akinek színes üvegablaka ma is a kapucinus öregtemplom szentélyére néz. A híveknek jobbra, ott ahol Pio atya ötven évig misézett. Hányszor nézhetett rá és hányszor néztek egymásra?! Az pedig, hogy imádkozott-e Pio atya hazánkért, aligha kétséges, hiszen nem csak mélységes Mária-tisztelő volt, de ő említette azt a „Madárkát”, amely ezernyi „kelepce” ellenére is készül világraszóló röptére! Így, remélhetőleg az „istentelenség jeges kövületéből” hazánk – MÁRIA ORSZÁGA –, újra a szívet-lelket melengető isteni kegyelmek továbbítója lesz ‒ Királynője ‒ Szűz Mária által, az egész emberiség javára!
Szent Pio atya fentebb sorolt megnyilatkozásainak egy része dokumentált, más kijelentései viszont csak a szájhagyomány alapján maradtak fenn. Ez a bizonyos „Magyarország egy kalitka” jó hasonlat lehet a magyar „géniuszra”, de hitelessége kérdőjeles – olyannyira –, hogy a magyar kapucinusok írásban kérdezték meg a San Giovanni Rotondó-i levéltárukat a kijelentés felől. A válasz egyértelmű volt: szentünk ilyet soha nem írt le és erre való utalást sem találtak! Ehhez persze hozzá tehetjük, hogy amit nem írt le, azt még mondhatta, sőt tehette is, hiszen a fennen említett Mindszenty látogatás sincs Padre Pio által lejegyezve! ‒ A forrás? ‒ Nos, e könyv szerkesztője személyesen ismerte a kiváltságolt Thirring Éva asszonyt, akinek megbízhatóságához nem fér kétség! Sokat fordított Rómában a magyar látogatók beadványainak ügyében, a szentszéki magyar ügyvivő, Mester István pápai prelátus megbízásából.

A Kilenced szándéka

A Szeretetláng Lelki Napló bejegyzése szerint: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A sátán és csatlósai, teret akarnak nyerni földrészünkön, nemzetünkön és keresztény kultúránk fölött. Hitünket bizonyítandó, engesztelő kilenceddel fordulunk az ég felé, Isten Irgalmasságáért esedezve,  Mária Országának polgári tudatában, Örökös Királynőnket kérjük, hogy parancsára angyali seregek védelmezzenek minket Szent Mihály arkangyal vezetésével!

ÖTÖDIK NAP

     Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője!
A pokoli erők azon mesterkednek, hogy elpusztítsanak minket.
Te hatalmat és megbízást kaptál Istentől, hogy a sátán uralmát végleg leromboljad.
Alázattal kérünk, küldd el nekünk angyali sereged, Szent Mihály vezérletével, hogy védjék meg édes Magyar Hazánkat és Európát a gonosz ármánykodása ellen!
A Te csodatevő istenanyai hatalmaddal, nyisd meg a népek vezetőinek szemét és értelmét, hogy felismerjék, kik állnak a légiók mögött és milyen veszélynek teszik ki népüket, Európát és az egész emberiséget! 
Esdekelve kérjük Szent Mihály főangyalt, hogy teremtsen békét a közel-keleten és a pokol szellemei által elvakított népeket térítse meg és terelje vissza országaikba!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Megváltónk Anyját! Ne hagyd elveszni Szent István keresztény országát!

     Szent Mihály arkangyal!
Védelmezz minket a küzdelemben!
A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.
Amen  (XIII. Leó pápa)

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen

     Hogyan ismerjük fel a ravasz kísértőt? 1 († Gaetano Bonicelli ‒ Siena emeritus püspökének Francesco Bamonte, Megszállottság és ördögűzés c. könyvéhez írt előszavából)

     Az Evangéliumot olvasva, nem kerülheti el a figyelmünket az isteni Mester állandó sürgetése. A démonoktól való szabadulást ugyanis az örömhír egyik jelének tekinti, ahogyan az apostolok is. S Jézus nemcsak beszél a „gonosz lelkekről”, hanem kifejezetten felszólít a kiűzésükre (Mt 10,8). A tanítványok pedig komolyan veszik a megbízást, s útjukról visszatérve így számolnak be: „Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!” (Lk 10,17). 

A gonosz elleni harc az első keresztény nemzedékek katekézisének állandó részét alkotta. Szent Pál is beszél „a levegőben uralkodó fejedelmekről..., amely most a hitetlenség fiaiban működik” (Ef 2,2). A Jelenések könyvének híres jelenetéből, a gyermeket szülő Asszony és az életére törő sátán közötti harcról szóló beszámolóból pedig megtudjuk, hogy az Asszony kerekedik felül, de a sárkány mégsem tágít, körüljár a világban, hogy tőrbe csalja a hívőket.

Az Evangélium ezen oldalait olvasva őszintén megállapíthatjuk, hogy újra kézbe kéne vennünk a démonológiát tárgyaló bibliai, teológiai traktátust. Mert hagytuk feledésbe merülni a katolikus tanításnak ezt a fejezetét, amiként a bensőséges hitéletünket is „felhígítottuk”, már-már visszavezetve magunkat a megváltás előtti démoni kiszolgáltatottságba, amiként ezt napjainkban tapasztalhatjuk!

Mi lett az eredménye? Paradox módon oda jutottunk, hogy sok ember, miközben saját bevallása szerint nem hisz Istenben, a csillagokban keres útmutatást vagy a kártyavetés illúzióiban ringatja magát, így próbálja elhárítani a gonosz befolyást. Az „irracionalitás-függők” aránya egyre nő, sőt, mondhatni félelmetes. Gondviselésre semmi szükség, de a horoszkóp jöhet; az Egyház nem, a varázsló igen. 

Felvetődik bennem a kérdés, talán kissé megkésve, miért hagyja hidegen a püspököket és a papokat Jézus megbízása: „űzzétek ki a gonosz lelkeket” (a sátán birodalmához tartozó összes vacakkal együtt). Amikor valaki a véleményemet vagy a közbenjárásomat kéri, mert érzése szerint a gonosz áldozata lett, hajlamos vagyok kitérni a kérés elől és „szakértőhöz”, vagyis ördögűzőhöz küldöm. Hála Istennek, vannak ilyenek, de valóban nyugodt lehet a lelkiismeretem?

(Források az első részben!) (folyt.)

A Kilenced szándéka

A Szeretetláng Lelki Napló bejegyzése szerint: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A sátán és csatlósai, teret akarnak nyerni földrészünkön, nemzetünkön és keresztény kultúránk fölött. Hitünket bizonyítandó, engesztelő kilenceddel fordulunk az ég felé, Isten Irgalmasságáért esedezve,  Mária Országának polgári tudatában, Örökös Királynőnket kérjük, hogy parancsára angyali seregek védelmezzenek minket Szent Mihály arkangyal vezetésével!

NEGYEDIK NAP

     Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője!
A pokoli erők azon mesterkednek, hogy elpusztítsanak minket.
Te hatalmat és megbízást kaptál Istentől, hogy a sátán uralmát végleg leromboljad.
Alázattal kérünk, küldd el nekünk angyali sereged, Szent Mihály vezérletével, hogy védjék meg édes Magyar Hazánkat és Európát a gonosz ármánykodása ellen!
A Te csodatevő istenanyai hatalmaddal, nyisd meg a népek vezetőinek szemét és értelmét, hogy felismerjék, kik állnak a légiók mögött és milyen veszélynek teszik ki népüket, Európát és az egész emberiséget! 
Esdekelve kérjük Szent Mihály főangyalt, hogy teremtsen békét a közel-keleten és a pokol szellemei által elvakított népeket térítse meg és terelje vissza országaikba!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Megváltónk Anyját! Ne hagyd elveszni Szent István keresztény országát!

     Szent Mihály arkangyal!
Védelmezz minket a küzdelemben!
A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.
Amen (XIII. Leó pápa)

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen

2019. szeptember 28-án szombaton

Francesco Bamonte atya szentbeszéde (Kiragadott részlet!) (Szeretetláng Fesztivál – Máriaremete, 2016. augusztus 27-én. Fordította: Dr. Tekulics Judit)

     A világon óriási harc dúl a jó és a rossz erői között az emberi szívek csatamezején. E gyilkos küzdelem azonban innen is továbbterjed, kiterjed a különféle intézményekre, az egész társadalomra, a nemzetekre, a kontinensekre, az egész világra, a nemzedékek tagjaira, és tart egészen az Úr dicsőséges eljöveteléig..., és az Úr végleg leszámol a sátán hatalmával a világban. (...)

A Szűzanya négy anyai feladata: az életadás, a táplálás, a tanítás és a védelmezés. Hogyan teszi ezt? Állandóan őrködik felettünk, ahogyan egy igazi édesanya őrködik gyermeke felett, segít és támogat minket életünk útján és minden megpróbáltatás idején. Ezeket az anyai feladatokat a Szűzanya, aki a legtökéletesebb Édesanya, szünet nélkül látja el körülöttünk, nem csupán életünk egy bizonyos szakaszában vagy pillanataiban. Nekünk pedig, életünk minden pillanatában kitárt szívvel, be kell fogadnunk az Ő gondoskodó szeretetét azért, hogy tökéletessé nevelhessen és védelmezhessen bennünket. Így, lehetővé tesszük a Szűzanyának, hogy működjön bennünk, a Szentlélekkel együtt, aki minden szentséghez vezető út forrása számunkra.

Mi lehet a Szűzanya célja bennünk? Elsősorban az, hogy Krisztus tökéletes képmásává alakítson bennünket.

Szűz Mária Szeplőtelen Szívének szentelni magunkat nem csupán egy biztos, gyors és tökéletes út ahhoz, hogy felajánljuk magunkat Istennek Krisztusban, és eljuthassunk a Szentháromsággal való egyesülésre a Paradicsom dicsőségében, hanem egyben nagyon fontos megjegyezni, hogy a Szűzanya keze által sokkal erősebbek lehetünk a sátán ellen folytatott harcunkban!

Szent Maximilian Kolbe atya a következőket írta erről a sátán elleni küzdelemben oly hatalmas erőről: „A Szeplőtelen Szűz olyan lelkeket keres, akik tökéletesen neki szentelik magukat, és hatalmas erővé válhatnak a kezében a sátán legyőzéséhez, és erős eszközök lesznek számára Isten Királyságának terjesztésében.” Ha tehát Neki ajánljuk életünket, a Szűzanya olyan gyermekei lehetünk, akik földi életük során segítenek Neki megmenteni más gyermekeit, más lelkeket a sátán hatalmától! A Szűzanyának szentelt élet tehát igen nagy hatalom és erő, a sátán ellen vívott harcban mind a világi-, mind az egyházi emberek számára is. Ha pedig e Szűz Máriának szentelt élet meghonosodik, elterjed családjainkban, országainkban, plébániánkon, vallásos mozgalmainkban, társaságainkban, egyházmegyékben, akkor valóban lehetőségünk lesz kiűzni az ördögöt ebből a világból, és szembeszállhatnánk a sátán tervével, amellyel meg akarja szerezni magának az emberek, a társadalmak, a nemzetek szívét, és végleg el akarja távolítani az emberiséget Istentől. Ezért különösen fontos, hogy a házaspárok is a Szűzanyának szenteljék családjukat, vagyis saját magukat és gyermekeiket.

A plébánosok a Szűzanyának ajánlják plébániájukat, a püspökök bízzák Rá egyházközségüket, az államfők ajánlják Szűz Mária védelmébe országukat, és könyörögjenek Istenhez... (a részlet vége)

(Kép: Szent II. János Pál pápa világfelajánlása a Szeplőtelen Szívnek 1984. március 25-én Rómában.)  (Források az első részben!)

(folyt.) 

A Kilenced szándéka

A Szeretetláng Lelki Napló bejegyzése szerint: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A sátán és csatlósai, teret akarnak nyerni földrészünkön, nemzetünkön és keresztény kultúránk fölött. Hitünket bizonyítandó, engesztelő kilenceddel fordulunk az ég felé, Isten Irgalmasságáért esedezve,  Mária Országának polgári tudatában, Örökös Királynőnket kérjük, hogy parancsára angyali seregek védelmezzenek minket Szent Mihály arkangyal vezetésével!

HARMADIK NAP

     Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője!
A pokoli erők azon mesterkednek, hogy elpusztítsanak minket.
Te hatalmat és megbízást kaptál Istentől, hogy a sátán uralmát végleg leromboljad.
Alázattal kérünk, küldd el nekünk angyali sereged, Szent Mihály vezérletével, hogy védjék meg édes Magyar Hazánkat és Európát a gonosz ármánykodása ellen!
A Te csodatevő istenanyai hatalmaddal, nyisd meg a népek vezetőinek szemét és értelmét, hogy felismerjék, kik állnak a légiók mögött és milyen veszélynek teszik ki népüket, Európát és az egész emberiséget! 
Esdekelve kérjük Szent Mihály főangyalt, hogy teremtsen békét a közel-keleten és a pokol szellemei által elvakított népeket térítse meg és terelje vissza országaikba!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Megváltónk Anyját! Ne hagyd elveszni Szent István keresztény országát!

     Szent Mihály arkangyal!
Védelmezz minket a küzdelemben!
A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.
Amen  (XIII. Leó pápa)

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen

2019. szeptember 28-án szombaton

Szeptember 21.
     Máté apostol, másik nevén Lévi, egyike lehetett Jézus első követőinek és apostolainak. Márk evangéliuma szerint Alfeusz fia volt. Adószedő és vámos volt Kafarnaumban. Találkozván Jézussal, felhagyott munkájával és követte (Mt 9,10, Lk 5,23). A Úr legszűkebb tanítványai köréhez tartozott tehát, azokhoz, akik nem botránkoztak meg Krisztusban, s pünkösdkor megkapták a Szentlelket és a világra szóló küldetést.
     A hagyomány szerint Jézus halála és feltámadása, az apostolok szétszéledése után előbb Palesztinában, majd Etiópiában hirdette az örömhírt, ahol Kandaké királynő kincstárnoka -- akit az ApCsel szerint Fülöp diákonus keresztelt meg -- fogadta és támogatta. Történt egy napon, hogy a király fia meghalt. A bennszülött varázslók mindent elkövettek, hogy életre keltsék, de hiába. Akkor a kincstárnok Mátét tanácsolta urának. Ő föl is támasztotta a fiút. A király ettől olyan boldog lett, hogy jöjjenek Mátéhoz, aki az egy Igaz Isten Igéjét tanítja.
Volt a királynak egy Efigénia nevű leánya, aki szintén megtért, és Máté fölvette az Istennek szentelt szüzek közé. Ezután Egippus király meghalt és utóda, Hirtacus szemet vetett Efigéniára. Mivel a frigy egyetlen akadálya az apostol volt, a király megölette: ima közben leszúrták hátulról, illetve bárddal fejezték le.
Egy másik hagyomány szerint Máté máglyán halt meg. Ismét más hagyomány úgy tudja, hogy a máglya az apostol imádságára kialudt, és később Núbiában halt meg békességben.
     Máté neve alatt maradt fenn egy evangélium, mely Jézus életét foglalja össze születésétől egészen feltámadásáig. Ő jegyezte le közvetlen tapasztalata alapján a Megváltó szavait és cselekedeteit, s így az evangéliumok sorában időrendben az ő írása áll az első helyen.
     Máténak köszönhetjük Krisztus szavainak és beszédeinek alapvető forrását. Az evangélium utolsó mondatai összefoglalják az Üdvözítő szándékát, aki a bűnösökért jött, hogy Isten irgalmát hirdesse és megmutassa az embereknek. Apostolait azért küldi szerte a világba, hogy minden népnek elmondják az irgalom evangéliumát: „Én kaptam minden hatalmat az égen és a földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá mind a népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. És én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,18-19).
     Máté apostol és evangélista névünnepét már a legkorábbi vértanúakták szeptember 21-re tették. Rómában a XI. századtól ez a nap a hivatalos emléknapja. Apostoli jelképe az angyal.
     A néphit szerint Máté napján kezdődnek az őszi viharok. Szent Máté apostol ünnepe jelentős időjárási fordulónap, az őszi búzavetés kezdete.
     Testét 954-ben vitték Keletről Salernóba, ahol ma is őrzik (Ld. lent). A keleti keresztények november 16-án ünneplik, a koptok október 9-én.

Istenünk, te mérhetetlen irgalmaddal apostolaid közé választottad Mátét, a vámost. Add, hogy példája és közbenjárása támogasson minket, és Téged követve, hűséggel ragaszkodjunk az Evangéliumhoz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

A Magyar Kurír nyomán

Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket!

Mottó: „Ahogyan Krisztusnak, úgy az ördögnek is megvannak a maga elkötelezettjei." (Atanasius Schneider püspök)

     Természetesen nem minden rendetlen kívánság írható az ördög számlájára! Vagyis nem kell ott is ördögi kísértésről beszélni, ahol csupán érzéki vágyról, birtoklási ösztönről, gyávaságról, a rossz társaság, vagy a bűnös világ negatív hatásairól van szó. A kifejezetten ördögi eredetű kísértés ugyanis ezektől mind irányában, mind erejében különbözik. A démoni inspiráció mindig súlyos, akkor is, ha eleinte csak jelentéktelennek látszó vétkekre ösztönöz, jóllehet semmilyen bűn nem marad magában! Az ördögi kísértés erőteljes, kitartó és miazmája jobban mételyezi a lelket, mint a természetes eredetű kísértések. A kísértések végső célja az Istentől való teljes elfordítás, a pusztítás.

„Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! (Mt 24,4)” Mindezt igazolni látszik napjaink hozzáállása – miszerint –, igen sokan tagadják a személyes Gonosz és a pokol létezését!

A kiváló démonológus Alois Mager ezt írja: „Minden olyan helyzetben, minden olyan helyen, ahol az élet alapelve, valamint a gondolkodás, az akarat és a cselekvés mozgatórugója a hazugság lesz, közvetlenül az ördög működik!”

Az eddig elmondottak bár igen lényeges, sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzőjéről, mégis azt kell látni, hogy sokan mégsem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését. A nyilvánvalóan ártó taktikát és szándékot „összeesküvés-elméletnek” tartják.

    Mint sok más dolog is, a hazugságok terjesztése ma is megfigyelhető a politikában, a gazdaságban, a tömegtájékoztatásban. Márpedig akik részt vesznek a rossz dolgokban, vagy közvetetten maga is létrehozza azokat, sőt ha erkölcsileg züllöttek vagy züllesztenek, aligha riadnak vissza a tényleges hazaárulástól! És az ilyen politikusok, az emberiesség jelszava alatt, képesek pusztító törvényjavaslatokat előterjeszteni, pl. megszavazzák az eutanáziát és az abortuszt, tagadják az egy férfi és egy nő közti házasság szentségét, meggyőződésből hirdetik a "gender elméletet", akkor sajnos nyilvánvaló, hogy a „hazugság atyja” áll mögöttük!

     A legfőbb veszély az a XXI. században, hogy a demokráciát mint politikai rendszert felülírja egy újfajta, globális rendszer, amelyet nem a politika hoz létre, hanem a globális piac irányítói, egy pénzügyi és gazdasági „elitokrácia”. (Forrás: https://magyaridok.hu/velemeny/modellerteku-volt-a-kampany-3094183/?  )

     Legyünk tehát nagyon óvatosak és ne dőljünk be a hangzatos jelszavaknak! Még egyetlen diktátor vagy zsarnok kormányzat sem reklámozta magát azzal, hogy „az országot csődbe viszem és a végén mindannyian ki lesztek semmizve”! Ezzel szemben olyat ígérnek, ami a szívek vágya, jóllehet maguk is tudják, hogy soha nem fogják teljesíteni!

Don Gabriele Amorth atyának feltett újságírói kérdések, a „30 Tage In Kirche und Welt” fi. 2001. júniusi számából. (Részletek)

Kérdés: Mi van azzal a bizonyos füsttel, ami most már olyan helyiségekbe is behatolt, amelyeket védettnek hittünk?

Amorth atya: Sajnos sok mindent, amit a mai kornak megfelelően csak át kellett volna fogalmazni, ehelyett teljesen átírták! Például ezt tükrözi az új Áldások Könyve is. Átolvasva, minden olyan utalást, hogy az Úr megvéd az ördögtől, s angyaloknak parancsolt, hogy oltalmazzanak az ördögi támadástól, eltávolítottak belőle. Kihagyták a házak és iskolák megáldásának szövegeit is, pedig fontos ezek megáldása, oltalmazása. Sajnos, egyre kevesebb a sátán elleni oltalom. Nincs eszköz, nincs ima. Jézus a Miatyánkban egy szabadító imára is tanított: „Szabadíts meg a gonosztól”, ám olaszra ezt tévesen fordították: „Szabadíts meg a gonoszságtól”. És itt a megtévesztő ferdítés!

Ez általánosságban beszél egy rosszról, melynek nem ismeri a forrását, pedig ez az a rossz, amelyről az Úr Jézus Krisztus tanított, konkrét személy, a sátán.

Kérdés: Ön naponta harcol az ördöggel. Mi volt a sátán legnagyobb sikere?

A. atya: Az, hogy elhitette az emberekkel, hogy nincsen, s ez csaknem sikerült is neki, még az Egyházon belül is! A klérus és a püspökök közül sokak nem hisznek többé az ördög létezésében, az exorcizmus erejében. Évszázadok óta a latin egyház – szemben az ortodox egyházzal és néhány protestáns felekezettel – csaknem feladta az exorcizmust. Az ún. „korszerű” gondolkodás már olyan mérvű, hogy egész egyházmegyék vannak, melyek exorcizmus ellenesek, és vannak egész nemzetek, ahol nincs egyetlen exorcista sem.

Kérdés: Hogyan vezethet félre valakit a sátán?

A. atya: Egyszerű módszerrel! A sikerre, a hatalomra és az érzékiségre, e három legnagyobb szenvedélyre épít a sátán. Elhiteti, hogy nincs pokol, nincs bűn, csak egy tapasztalásról van szó, amelyet át kell élni.

Kérdés: Önnek soha nem ártott a sátán?

A. atya: Amikor Poletti bíboros felkért, hogy legyek exorcista, magamat az Istenanya oltalmába ajánlottam, kértem, hogy rejtsen el a köpenyébe. Sajnos e felajánlást, nem sokan teszik azok közül, akik valami tisztséget elnyernek. A sátán gyakran fenyegetett, azonban nem ártott. Nem csoda, ha a sátán a papságot és az Egyház vezetőit célozta meg leginkább, mint ahogyan a politikai és gazdasági élet vezetőit is. De hála Istennek, itt van a Szentlélek, aki oltalmazza az Egyházat: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. A bukások, az árulások ellenére sem. Ne lepjen meg senkit, hisz' az első áruló egy apostol volt, aki igen közel állt Jézushoz: Iskarióti Júdás. De az Egyház megy tovább a maga útján. Megoltalmazza a Szentlélek, s ezért a sátán törekvései csak rész sikereket érnek el. A sátán meg tud nyerni egy-egy csatát, fontosakat is, de sohasem a háborút. (riport vége!)

(Kép: a sátán nem léte állításának egyenes következménye!) 

(Források az első részben!) (folyt.)

A Kilenced szándéka

A Szeretetláng Lelki Napló bejegyzése szerint: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A sátán és csatlósai, teret akarnak nyerni földrészünkön, nemzetünkön és keresztény kultúránk fölött. Hitünket bizonyítandó, engesztelő kilenceddel fordulunk az ég felé, Isten Irgalmasságáért esedezve,  Mária Országának polgári tudatában, Örökös Királynőnket kérjük, hogy parancsára angyali seregek védelmezzenek minket Szent Mihály arkangyal vezetésével!

MÁSODIK NAP

     Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője!
A pokoli erők azon mesterkednek, hogy elpusztítsanak minket.
Te hatalmat és megbízást kaptál Istentől, hogy a sátán uralmát végleg leromboljad.
Alázattal kérünk, küldd el nekünk angyali sereged, Szent Mihály vezérletével, hogy védjék meg édes Magyar Hazánkat és Európát a gonosz ármánykodása ellen!
A Te csodatevő istenanyai hatalmaddal, nyisd meg a népek vezetőinek szemét és értelmét, hogy felismerjék, kik állnak a légiók mögött és milyen veszélynek teszik ki népüket, Európát és az egész emberiséget! 
Esdekelve kérjük Szent Mihály főangyalt, hogy teremtsen békét a közel-keleten és a pokol szellemei által elvakított népeket térítse meg és terelje vissza országaikba!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Megváltónk Anyját!
Ne hagyd elveszni Szent István keresztény országát!

     Szent Mihály arkangyal!
Védelmezz minket a küzdelemben!
A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.
Amen (XIII. Leó pápa)

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen

A démon viselkedése 1 – (Amorth atya)

3. Röviddel az áldozat elhagyása előtti: Ez sokáig elhúzódhat, bár a démon kimutatja, hogy elvesztette erejét, de az utolsó támadásokat még szörnyűbbé próbálja tenni. Ellentétben a normális betegséggel, amelyben a beteg állapota fokozatosan javul a gyógyulásig, a megszállottak a kezelés előre haladtával, még ha sikeres is, egyre rosszabbul vannak. Csak amikor a démon már nem bírja tovább erővel, akkor jön a megszabadulás. Többnyire így zajlik le ez a folyamat. Egy emberből kiűzött démon csaknem mindig arra van ítélve, hogy a pokolba, az örök meghalásba menjen, minden lehetőséget elveszítsen az emberek további zaklatására. A kétségbeesés ezen állapotát az exorcizmus alatt gyakran ilyen és hasonló kiáltásokkal fejezi ki: „Meghalok, meghalok”, „Nem bírom tovább” vagy „Gyilkosok vagytok, hóhérok, minden pap gyilkos”. Valóban minden exorcizmus olyan, mint egy verekedés az ördöggel, aki szenved, de mégis fájdalmat okoz a megszállott személynek. Olykor még odáig is elmegy, hogy bevallja, hogy az exorcizmus alatt rosszabbul érzi magát, mint a pokolban. P. Candido-nak egy nap egy sikeres exorcizmus után röviddel a páciens megszabadulása előtt ezt mondta a démon: „Azt hiszed, hogy elmennék, ha nem lenne itt rosszabb dolgom, mint a pokolban?” – az exorcizmusok valóban elviselhetetlenek lettek e démon számára.

4. A megszabadulás utáni: Nagyon fontos, hogy a felszabadult személy a továbbiakban se hanyagolja el imádkozási ritmusát, a szentségek fogadásának gyakoriságát és a keresztény élet egyéb kötelességeit. Gyakran kell áldáshoz járulnia, mert sokszor előfordul, hogy a démon újra támadásba lendül és megpróbál visszajönni. Ezért semmi esetre sem szabad neki nyitva hagyni az ajtót! Ha a visszaesés az imaélet elhanyagolásából keletkezett, és ha az érintett még a megszokott bűneit is újra elköveti, akkor a helyzet nagyon súlyos lesz, olyan amilyennek Máté Evangéliuma leírja: a gonosz lélek hét másik lélekkel tér vissza, akik még rosszabbak, mint ő (lásd: Mt 12,43-45). (AM nyomán) (Források az első részben!)

(folyt.)

Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel!

Motto: „Ahogyan Krisztusnak, úgy az ördögnek is megvannak a maga elkötelezettjei." (Atanasius Schneider püspök)

     A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, a világpolitika válságtünetei arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorják pusztulásba az egyént, a családot és a társadalmakat. Különösen a keresztény normák elkerülésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti bűneivel napról-napra, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében 3 fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre.

Figyelmesnek kell lennünk, mert sorra alakulnak a sátán céljait így-úgy segítő szerveződések, pártok, melyekbe szinte akaratlanul is belesodródhat az igazságot kereső, figyelmetlen, felszínes ember – észre sem véve –, hogy rombol, a rossz oldalán küzd, és a kárhozat felé igyekszik – másokat is segítve ebben! A szabad ember keres, olvas és óhatatlanul talál! Egyes újságok és internetes felületek, teljesen igazként publikálnak igazat, hamisat és totális hazugságot, beetetve ezzel olvasóikat! Ám, vigyáznunk kell, mert ha egyetértünk az "igazukkal", nem az igazsággal azonosulunk, hanem a lelkülettel! Lelki alaptörvénynek kellene lennie, hogy azokkal, akik Isten, vagy az élet ellen szóltak, szólnak, még ha épp "igaz ügyért" szállnak is síkra, nem szabad velük semmiben kapcsolatot tartani! Ezek démonjaik ugyanis olyanok, mint a mezei bogáncs, bárkibe beleakadhatnak!

Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel, mert egyes pártirányzatok velejárója a démoni megszállottság!

A sátán, vagy ördög elnevezés, nem egy személytelen erőre, hatalomra vonatkozik, hanem az emberét messze meghaladó intelligenciájú személyes lényre! Ő a 'tagadás ősi szelleme', akit angyali rangja után Lucifernek 'fényhordozónak' is neveznek, és a Teremtést, az ember létét, és a keresztény kultúrát alapjaiban fenyegető tényezőről van szó! Nagyon alattomos és ravasz!

Amiként a Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből láthatjuk, az istenellenes hatalom (az ördög) az ő követői által is fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, hazudozás, trágárkodás és ordibálás kíséri, akár földön fetrengve is! Az ilyen embereket a hatalomvágy fűti, az ördögnek azonban örök-idejű tervei vannak a lelkekkel: maga mellégyűjteni őket a kárhozatba!

A sátán valamiképp mindig az egység megbontásával kezdi munkáját. Először a szívekben, majd a családokban, végül az egész társadalomban igyekszik ily módon teret nyerni. Tehát, ha az ember lelkében tanyát ver a gőg és a hazudozás, felülnek a hazugság atyjának és ez megosztást, gyűlölködést eredményez! Ha egy családban vagy bármely közösségben széthúzás tapasztalható – a nyomában békétlenséggel –, akkor ott a háttérben „a hazugság atyja” munkálkodik (vö Jn 8,44). A sátánnak megvannak a maga elkötelezett "apostolai", akik egyénileg, vagy titkos szervezetként is azt figyelik, lopakodó oroszlánként, hogy kire lehet lecsapni! Vigyázzatok tehát, és szüntelenül az imádság lelkületében éljetek, de ne féljetek!

"Nem kételkedem abban, hogy a Sátán éppen az Egyház vezetőit célozta meg leginkább, mint ahogyan a politikai és gazdasági élet vezetőit is." (Don G. Amorth exorcista)

A Kilenced szándéka

A Szeretetláng Lelki Napló bejegyzése szerint: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A sátán és csatlósai teret akarnak nyerni földrészünkön, nemzetünkön és keresztény kultúránk fölött. Hitünket bizonyítandó, engesztelő kilenceddel fordulunk az ég felé, Isten Irgalmasságáért esedezve,  Mária Országának polgári tudatában, Örökös Királynőnket kérjük, hogy parancsára angyali seregek védelmezzenek minket Szent Mihály arkangyal vezetésével!

ELSŐ NAP

     Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynője!
A pokoli erők azon mesterkednek, hogy elpusztítsanak minket.
Te hatalmat és megbízást kaptál Istentől, hogy a sátán uralmát végleg leromboljad.
Alázattal kérünk, küldd el nekünk angyali sereged, Szent Mihály vezérletével, hogy védjék meg édes Magyar Hazánkat és Európát a gonosz ármánykodása ellen!
A Te csodatevő istenanyai hatalmaddal, nyisd meg a népek vezetőinek szemét és értelmét, hogy felismerjék, kik állnak a légiók mögött és milyen veszélynek teszik ki népüket, Európát és az egész emberiséget! 
Esdekelve kérjük Szent Mihály főangyalt, hogy teremtsen békét a közel-keleten és a pokol szellemei által elvakított népeket térítse meg és terelje vissza országaikba!
Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya, mint Megváltónk Anyját!
Ne hagyd elveszni Szent István keresztény országát!

     Szent Mihály arkangyal!
Védelmezz minket a küzdelemben!
A Sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!
Te pedig, mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körül járnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére.
Amen

 (XIII. Leó pápa)

Miatyánk..., Üdvözlégy..., Dicsőség...

Az Üdvözlégyekbe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: Üdvözlégy Mária kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen

Szent Januáriusz Benevento püspöke 305. szeptember 19-én szenvedett vértanúságot! Egy bátor asszony felfogta a vérét, melyet fiolákban őriznek a nápolyi San Gennaró dómban (lentebb)! Ez a beszáradt vér évente háromszor is folyékonnyá válik, majd újra megdermed! A tudomány nem tud magyarázatot találni a jelenségre! A Szent Vértanú megújuló vére a feltámadás és az örök élet bizonysága!

Szent Januáriusz ünnepén Nápolyban, hatalmas körmenetben viszik körbe az utcákon fej-ereklyéjét.

Szent Januáriusz könyörögj érettünk, hogy nemzetünk soha meg ne rendüljön Üdvözítő Krisztusunk tanításában!

A démon viselkedése – (Amorth a.)

     Elsőként rögtön tisztáznunk kell, hogy a démon mindent megtesz azért, hogy ne fedezzék fel, takarékoskodik a szavakkal és minden eszközt latba vet, hogy a beteget és az exorcistát elbátortalanítsa. Ennek jobb megértéséhez a démon viselkedésében négy fázist kell megkülönböztetni: a felfedezés előttit, az exorcizmus alattit, röviddel az áldozat elhagyása előttit és a megszabadulás utánit. De két egyforma eset soha nem létezik. A gonosz viselkedése mindig különböző és előre nem látható. Ezért amit most leírok, csak olyan különböző viselkedési minták, amik a leggyakrabban fordulnak elő.

1. A felfedezés előtti: A démon testi és lelki panaszokat okoz, ami miatt az érintett személyt orvosok vizsgálják, akik a baj igazi okát nem is gyanítják. Ezért az ilyen betegek gyakran cserélnek orvost. Még ennél is nehezebb a lelki bajok orvoslása. A specialisták semmit sem tudnak megállapítani, úgyhogy a beteget a hozzátartozók ezután „képzelt betegnek” tekintik. E „betegek” számára ez a meg nem értés, további nehéz terhet jelent. Miután a hivatalos medicina portáján hiába kopogtattak, előbb vagy utóbb felkeresnek egy természetgyógyászt, vagy ami rosszabb, egy mágust, jósnőt, vagy energia-átadót. Ezek persze készségesen fogadják, és ha meggyógyítják a tüdejét, de fájni fog az epéje, ha ezt is meggyógyítják, görcsöl majd a lába stb., és a baj még rosszabbá válik!

Azt is szem előtt kell tartani, hogy a démon még a totális megszállottság eseteiben is − bár működik megállás nélkül −, hosszabb-rövidebb nyugalmi időszakokat hagy. Az érintett személy nyugodtan be tudja fejezni tanulmányait vagy végezheti munkáját – kivéve a legsúlyosabb eseteket –, és kívülről teljesen normálisnak hat. Azt csak ő tudja, hogy ez mekkora erőfeszítésébe kerül.

2. Az exorcizmus alatti: A démon alapvetően mindent megtesz azért, hogy ne fedezzék fel, vagy legalábbis a megszállottság súlyosságát elrejtse, akkor is, ha ez nem mindig sikerül neki.

A démon nagyon különböző módokon reagál az imákra és könyörgésekre. Gyakran kényszeríti magát, hogy közömbös maradjon, holott nagyon szenved, és szenvedése egyre csak fokozódik a megszabadulás bekövetkeztéig.

Néhány megszállott mozdulatlanságba és hallgatásba burkolódzik és csak a szemével reagál, ha izgatják. Mások viszont jajgatnak, különösen akkor, ha a stólát a fájó részre nyomják − ahogy ezt a rituálé tanítja −, vagy ha keresztet vetnek felette, szentelt vízzel meghintik. Lényegében csak kevesen őrjöngnek, de ezeket a hozzátartozóknak vagy a segítőknek szorosan le kell fogniuk.

A megszállottság súlyossága, a Szent Nevek említésére a démon reakciójából is megmutatkozik. A gonosz ezeket a neveket általában nem ejti ki és nem is tudja kiejteni, hanem más kifejezésekkel helyettesíti: Istent, Jézust és Isten Anyját „ő”-nek hívja. Néha azt mondja, hogy a „főnököd” vagy „asszonyod”. Ha azonban a megszállottság nagyon súlyos és a démon magas rangú (mint már mondtam, a démonok megtartják azt a rangot, amit angyalként viseltek), akkor előfordul, hogy kiejti Isten és a Madonna nevét, de csak szörnyűséges káromkodásokkal együtt. (Források az első részben!) (folyt.)

Motto: „Ahogyan Krisztusnak, úgy az ördögnek is megvannak a maga elkötelezettjei." (Atanasius Schneider püspök)

     Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, lelkében, egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint egy eszköz egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig az élet minden területén.

A társadalomban leggyakrabban a testi kívánalmak és a politikai önzés szerinti megkötözöttség tartja rabságban a legtöbb embert. Ide sorolhatók a szenvedélybetegek mellett, a mérhetetlen hatalom- és pénzvágy megszállottai is!

A megszállottság kezdeti megnyilvánulása lehet, a hitbeli kifogások keresése valamiféle 'felvilágosultság tudat' következtében. Ennél fogva az ember egyre inkább ellenáll az üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának. Súlyosabb esetekben az egyén, vagy a közösség, örömét lelheti a részvétlenségben, a pusztításban, s a kíméletlen nyerészkedésben, sőt egyesek társadalomromboló, nemzetáruló hajlamokat is felvesznek. Ennek is különböző fokozatai vannak, de általánosságban elmondható, hogy a megszállottság lényege, hogy valakinek a testét és személyiségét egy vagy több démon teljességgel lefoglalja. A szabad akarathoz nem férnek ugyan hozzá, de a megszállottnak és közvetlen környezetének életét a szó legszorosabb értelmében pokollá változtatják, vagy minden erővel szeretnék azzá tenni!.

Egyféle tipikus tünetei a robbantgatások, és a minden ok nélküli lövöldözések pl. az iskolákban, mert a sátánizmus működik és áldozatokat követel magának!

Némi magyarázattal kell szolgálnom a "természetfölötti" megközelítésemet illetően.

Ördöginek nevezzük azt a jelenséget, vagy állapotot, amikor egy emberi lény a kultúrközegétől messze idegen, önmagát és emberi mivoltát megalázó viselkedést tanúsít, vagy következetesen ocsmány szavakat használ! És miért "ördögi"? Azért mert a gonosz lélek a sátán, az Isten és a teremtés ellensége, és befolyásoltjaival be kívánja bizonyítani, hogy az ember valójában állat. Ezt pedig benső lelki indíttatásból, mocskolással, ordítozással és akár a földön fetrengéssel fejeznek ki!

Szent II. János Pál pápa mondta, hogy a bűn az ördög tevékenységéből ered, és ott nyer teret, ahol a gonosz nyíltan szembeszegülhet az igazsággal, igaznak tettetheti magát, ahol a szociális, politikai, gazdasági rendszer, a nevelés a rosszra hajlik, vagy – ami még rosszabb –, ahol a jót tartják rossznak és a rosszat jónak. Nos emögött a sátán közvetlen működése áll, ő a nagy felforgató. (http://www.magyarkurir.hu/hirek/matteo-de-meo-az-ordoguzesre-nagy-szukseg-van-mai-vilagban)

A sátán adományai – (Amorth a.)

     A sátán is ad képességeket követőinek. Mivel ő notórius hazudozó, az adományok fogadói pedig nem tudják, vagy nem akarják felismerni azok eredetét, mivel ezeknek az ingyenes ajándékoknak rendkívül örvendenek. Így lehetséges, hogy valaki jóstehetséggel bír, mások végtelenített spontán „égi” üzeneteket írnak, megint másoknak az a benyomásuk, hogy már előzőleg éltek és egy távollevő házba vagy más helyiségbe belépve pontosan felismerik azt. Mik ezek a képességek? Netán a Szentlélek adományai? Vagy diabolikus eredetű ajándékok? Vagy egyszerűen csak metafizikai jelenségekről van szó? Ennek eldöntéséhez alapos vizsgálatra vagy kompetens személyek ítéletére van szükség. Amikor Szent Pál Tiatírában volt, utána szaladt egy rabszolganő, akinek jóstehetsége volt, mellyel „nagy hasznot hajtott gazdáinak”. De ez ördögi eredetű adomány nyomban eltűnt, amint Szent Pál a gonosz szellemet kiűzte belőle (lásd: ApCsel 16,16-18).

Példaként egy jellemző eset a Rinnovamento dello Spirito Santo című újság 1987 szeptemberi számából: „Néhány évvel ezelőtt ismertem meg az ‘üveges’ játékot, amiről nem tudtam, hogy a spiritizmus egyik formája. Az üzenet a béke és testvériség nyelvén volt megfogalmazva (mindig figyeljünk a 'jó álarcra', amely mögött a démon megbújik!). Olyan képességeket szereztem, melyeket a parapszichológiában érzéken kívülinek neveznek, vagyis jóslás, gondolatolvasás, klinikai diagnózis és gyógyítás, szívekbe valamint élő és halott személyek életébe való látás és más hasonlók. Pár hónappal később még egy újabb képesség jött ezekhez, a fizikai fájdalom elvétele kézrátétellel. Ez az ún. pranoterápia volt? Persze, ezekkel a képességekkel nem volt nehéz emberekkel kapcsolatba kerülni, akiket azonban megdöbbentettek a készségeim. Amikor azonban Isten igéjét olvastam, rájöttem, hogy én magam lelkileg cseppet sem fejlődtem. Továbbra is könnyen dühbe jöttem, haragtartó, hajthatatlan és érzékeny maradtam. Féltem a kereszthordozástól, az ismeretlen jövőtől és a haláltól. Ez gyanút ébresztett bennem, mígnem tévelygések és szörnyű közjátékok után kiderült, hogy ami velem történt, az nem isteni eredetű volt, hanem kifejezetten a gonosztól jött. Semmi más nem volt képes ettől engem megszabadítani, csak egy mélységes szentgyónás! Én tehát tanúsíthatom, hogy megtapasztaltam Jézus nevének hatalmát.”

Ne feledjük el, hogy a Biblia is beszámol ilyen természetfeletti képességekről, melyek egyfelől Istentől, másfelől azonban a démontól is származhatnak.

Néhány csodát, amit Isten parancsára Mózes a fáraó előtt hajtott végre, az udvar mágusai démoni erőkkel is meg tudtak tenni. Ezért a csoda ténye önmagában nem elegendő ahhoz, hogy e jelenségek eredetét meg lehessen határozni. (A szerk. megjegyzése: Nem szabad feledni, hogy a Mózes bot-kígyója valóságosan lenyelte a varázslók bot-kígyóját! Ld. Kiv 7,10-12) (Források az első részben!)

(folyt.)

Mottó: „Ahogyan Krisztusnak, úgy az ördögnek is megvannak a maga elkötelezettjei." (Atanasius Schneider püspök)

     Sorozatomban, egy – a blogom profiljába csak érintőleges – a politikában is fellelhető kérdésre próbálok választ adni, és ez az ördögi befolyásoltság kérdése!

A Szentírás már az első lapokon számot ad a bűn megjelenéséről és következményeiről. A bűn disszonanciát keltett a teremtés rendjében, nyomában zavar támadt Isten tökéletes művében, a teremtett világban, és az ember kapcsolatrendszerében, amit lépten-nyomon tapasztalhatunk az ember-ember, az ember és a politika, ember és az anyagvilág, az ember és az Isten között, tehát az élet minden területén. (...) A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság, és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar maga köré gyűjteni, addig pedig rombol, lelket, hazát!

Hogyan lehetséges, hogy külsőleg egészséges emberek azt állítsák a fehérről, hogy fekete, a sikerről, hogy kudarc, sőt magukból kikelve ordítsanak, trágárkodjanak, és döbbenetesen groteszk, riasztó viselkedést tanúsítsanak?

Nos, a kérdés és a válasz is annyiban tartozik a blog "profiljába", amennyiben, minden "kifordult" viselkedésről – hogy úgy mondjam –, démoni befolyásoltság is feltételezhető!

A fennen felvetett viselkedésmód esetében nem arról van szó, hogy egy ember, röpke "felháborodásában" elveszíti a türelmét és elragadtatja magát! Ez bár megeshet bárkivel, ámde, ha valaki a "kiakadását" nem hagyja abba, sőt más alkalmakkor is megismétli, az már jó esetben is pszichiátriai kérdés! Míg a pszichológia ezt "pszichoszomatikus konverziós zavarnak" nevezi, addig a köznyelv hisztériának, az exorcista tapasztalatok szerint pedig "démoni megkötözöttségnek", "megszállottságnak"!

Nos, abban mindhárom szemlélet egyetért, hogy a jelenségben lelki stresszhatásról, vagy pontosabban féktelen gyűlöletről beszélünk, amely a trágárkodásban és fizikai tünetek formájában jelenik meg. Az már egészen más kérdés, hogy kik miként és miben ítélik meg az esetleges terápiát!

Kedves Olvasóm!
A HAJNAL SZÉP SUGARA blog,
az egész világ katolikus magyarsága
számára készült, naprakész, képes,
netes, máriás-magazin.
A nézettségben vannak még „fehér foltok”!
Kérem ezért, hogyha érdemesnek találják,
ismertessék meg másokkal is!
Küldjék el a linkjét ismerőseiknek,
úgy a bensőséges lelki életet élőknek,
a Mária-tisztelőknek, az engesztelő közösségeknek,
miként az útkeresőknek, 
http://www.szeretetlang.blog.hu
Ez is apostolkodás, mely mindannyiunk
keresztségben ránk rótt kötelessége! 
Ne feledjük az evangéliumi intést:
„Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan!” (2Tim 4,2)
Szívesen fogadom kritikáikat, javaslataikat,
cikkeiket, esetleges fotóikat az alábbi
e-mail címre!
Köszönöm! Isten áldja Önöket!
A szerkesztő (begyiktibor@gmail.com)

Egy exorcista meséli − 7. részlet

4. Ördögi kényszerképzetek: Ezek alatt hirtelen fellépő, néha hosszabb ideig tartó megszállott gondolatokat értünk, amelyek gyakran abszurdak, az illető magától mégsem képes megszabadulni tőlük.

Az áldozat lehangolt, kétségbeesett és öngyilkosságra gondol. Legtöbbször az álmok is érintettek. Nyilván sokan vannak, akik úgy vélik, hogy ezek nyilvánvaló pszichiátriai esetek. A többi jelenségre is lehet pszichiátriai, parapszichológiai vagy ehhez hasonló magyarázatokat adni, mégis vannak olyan esetek, amelyeket ezeknek a tudományoknak az eszközeivel nem lehet megmagyarázni, és amelyek ördögi eredet vagy jelenlét nyilvánvaló tüneteit mutatják. Ezeknek az eseteknek a megkülönböztetését a gyakorlatban meg lehet tanulni.

5. Ördögi pusztítások: Ezek házakra, tárgyakra vagy állatokra vonatkoznak. A pusztítás, rongálás és elcsúfítás kényszere (graffiti) esetében is bizonyos megszállottságról, vagy kényszerképzetekről beszélhetünk. 

Hogyan lehet az előzőkben felsorolt bajok ellen védekezni? Szigorúan véve – a rituálé szerint –, ördögűzésre csak a valódi démoni megszállottság esetén van szükség. A többi esetre a szokásos kegyelmi eszközök is elégségesek: az ima, a böjt (Mk 9,29), a szentségek, az alamizsna, a keresztény életvitel, a sértések megbocsátása, az állandó Isten felé fordulás, valamint a Szűzanya, a szentek és az angyalok tisztelete és a hozzájuk való imádság. Nem utolsó sorban, a szülők imája a gyermekeikért, közösségek imái tagjaikért, vagy mindez fordítva.

A démonról, Krisztus ellenségéről szóló fejezetet szükségszerűen kiegészíti az angyalokról szóló pár mondat. A jó angyalok a mi erős szövetségeseink. Sokat köszönhetünk nekik és nagy hiba, hogy oly kevés szó esik róluk. Mindegyikünknek van őrzőangyala, egy hű barát a nap 24 órájára fogantatásunktól halálunkig, aki megszakítás nélkül védi testünket és lelkünket, és akire mi többnyire alig gondolunk. Tudjuk, hogy a nemzeteknek is van saját angyaluk, és valószínűleg minden közösségnek, s így saját családunknak is, bár erről nincs biztos értesülésünk. Azt azonban tudjuk, hogy az angyalok nagyon sokan vannak és sóváran várják, hogy jót tehessenek velünk, sokkal jobban, mint amennyire a démonok megerőltetik magukat, hogy árthassanak!

 „Aki az Istentől való, az nem vétkezik, mert az Istentől Született ereje megóvja (a bűntől) és a gonosz nem keríti hatalmába” (1Jn 5,18). Akkor sem, ha gyengeségünk olykor elbuktat bennünket, azonnal fel kell állnunk azon hatalmas mentőeszközök segítségével, mint a Szentségek (bűnbánat és a szentgyónás), és az angyalok, amelyeket és akiket az isteni irgalom bocsátott rendelkezésünkre. (Források az első részben!)

(folyt.) 

Isten Anyjával, vagy nélküle?

     A II. Vatikáni Zsinat után úgy tűnt, hogy az Istenanya felé történő lelki irányultság óvatoskodóbb lett. Ennek eredményeként ‒ vagy sem ‒, de látványosan csökkent a Mária-tisztelet liturgikus gyakorlatának bensőségessége a Katolikus Egyházban. Ha ez valóban így van, akkor ezt a protestáns testvéreink felé tett „ökümenés” lépésnek is feltételezhetjük ‒ jóllehet ‒ ezzel a legkisebb viszonos közeledés sem történt meg a testvérek részéről!

Ki kell mondani azonban, hogy a divatossá vált 'anti-máriás' szemlélet a legkevésbé sem róható fel csak a Zsinatnak, hiszen az ötszáz évnyi protestáns „hithirdetés”, nem maradt nyomtalanul a lelkekben, a társadalmakban, sem a hitélet, sem a közélet vonatkozásában!

Mi az, aminek meghatározóbbnak, élőbbnek kellene lennie a Katolikus Egyházban? Hát semmiképp sem a „parttalan ökumenének”, hanem a szó szerinti zsinati-dogmatikai tanításnak, az Egyházatyák♥ hagyományának! Természetesen komoly útmutatás a szentek♥♥ tanítása is! És mindezt már a felsős gyermekhittanban tanítani kellene, a felnőttoktatásról és a szentbeszédekről nem is beszélve!

A lényeg, hogy a bensőséges Mária-tisztelet, nem csak fogékony alapot ad a Szentlélek megvilágosító kegyelmének, de az Üdvözítő Isten céljainak megértéséhez is, amiként az evangéliumi tanítás aktív megéléséhez. ‒ És ez a lényeg!

Mert ‒ bár ezt senki sem merte eddig kimondani ‒, de egészen más lenne a világ, hogyha a keresztény életben nem gyengült volna meg a bensőséges Mária-tiszteletet!

Szűz Máriának, az Egyház Anyjának ugyanis, nem csak a megváltásban van elvitathatatlan szerepe, de máig is éltető Kegyelmi Közbenjáró az Egyház számára! Múlhatatlan szerepe van (és kell, hogy legyen) a keresztények Krisztus-követésében ‒ és amire kevesen gondolnak ‒, példaértékű a nők általános társadalmi megbecsülésében!

Míg a katolikus tanítás, példaként állította Máriát ‒ mint az „Új Évát” ‒ a nőtársadalom számára, addig a protestantizmus csak annyiban mutatott új irányt a nők számára, hogy a férfiakhoz váljanak hasonlatossá. Ez pedig ‒ őszinte szóval ‒, számos tekintetben inkább leértékelése a női mivoltnak!

A „nagy ökumenés igyekezetben” sajnos, az Isten Népéért felelős felekezetek kezéből kicsúszott a „lelki vezetés”, és társadalmi méretekben, egészen más „erők” vették át a lelki irányítást.

Mert érzékelhetjük, hogy az „elanyátlanodott” vallási gyengeséget meglovagolta az a liberalizmus, feminizmus és a klérusi modernizmus, amely mögött az antikrisztusi társutasok igyekezete áll!

A céljuk, négy lépésben a következő:

1) Hatékonyan háttérbe kell szorítani a bensőséges Mária-tiszteletet.

2) Csökkenteni kell a szentségi (imádási) „gesztusok” bensőséges gyakorlatát.

3) Az Eucharisztiát „úrvacsorának” kell minősíteni.

4) Egy egységes világvallást kell létrehozni!

Hogy mit tegyünk?

Az Isten áldjon meg Bennünket ‒ mi mást? ‒, mint imádkozzuk az Úrangyalát, a Szent Rózsafüzért, járjunk Szentmisére, és éljünk a Szentségekkel, amíg tehetjük!

♥ (Szent Ireneusz, Tertulliánusz, Aranyszájú Szent János, Szent Germanosz, Krétai Szent András, Damaszkuszi Szent János stb.)

♥♥ (Szent Bernát, Szent Bonaventura, Liguori Szent Alfonz, M. Grignon Szent Lajos stb.)

     Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe. Simeon megjövendölte Mária szenvedését – azt –, hogy a hét tőr járja át a szívét (Lk 2,34-35).
Az 1423-i kölni zsinat Húsvét utáni 3. vasárnapjára rendelte az ünnepét.
XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére.
1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára tette.
Az ünnep tartalmának képi megjelentetése a Pieta-ábrázolás és Fájdalmas Szív hét tőrrel.

Egy exorcista meséli − 6. részlet

     Fontos tudnunk, hogy milyen hatásokat tud a démon az emberekre földi életükben gyakorolni. Először is létezik a démon szokásos működése, a rosszra csábítás. Jézus ebben a vonatkozásban is elfogadta emberi természetét, amikor hagyta, hogy a sátán megkísértse. A sátán azonban rendkívüli módon is megnyilvánulhat, amelyet Isten csak egész különös esetekben engedélyez. A sátánnak ezt a rendkívüli tevékenységét öt különböző csoportba lehet besorolni:

1. Külső zaklatás: Ezek azok a jelenségek, amelyekről oly sok szent életrajzában olvashatunk. Tudjuk, miként lökdösték, ostorozták és verték az Ars-i szent plébánost és Pio atyát a démonok.

2. Ördögi megszállottság: Ez a legrosszabb forma, ami azt jelenti, hogy a démon megszállja valakinek a testét (nem a lelkét) és arra kényszeríti, hogy az ő akarata szerint cselekedjen és beszéljen. Ennek az áldozat nem tud ellenállni és ezért erkölcsileg nem felelős e tettekért! Ezt a formát látványos jelenségek kísérik, mint például az idegen nyelveken való beszéd, emberfeletti erő megnyilvánulása, titkos dolgok feltárása. Nagyon világos bibliai példa erre a gerázai megszállott esete. De természetesen az ördögi megszállottságnak széles spektruma van, ezek súlyosságukban és tüneteikben nagy különbségeket mutathatnak.

3. Ördögi kínzások: Ezek többé-kevésbé súlyos zaklatások és betegségek, amelyek azonban nem érik el a megszállottság mértékét, amely öntudatvesztéssel vagy olyan cselekedetekkel, beszédekkel járnak, amelyekért az áldozat nem felelős. Néhány bibliai példa: Jób nem volt megszállott, de gyermekeiben, vagyonában és egészségében súlyosan károsodott. A meggörbedt asszony és a süketnéma, akiket Jézus meggyógyított, nem voltak teljesen megszállottak, de a démon jelenléte fizikai zavart okozott náluk. Szent Pál egészen biztosan nem volt megszállott, mégis egy diabolikus bajban szenvedett: „De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam” (2Kor 12,7). Tehát kétségen kívül áll, hogy Pál betegségének eredete démonikus volt.

A valódi megszállottság esetei nagyon ritkák. De nagy számban találhatók olyan emberek, akiket a démonok egészségükben, vagyonukban, munkájukban, embertársi kapcsolatukban, hatalomvágyukban vagy valami másban befolyásolnak. (Források az első részben!) (folyt.)

Egy exorcista meséli − 5. részlet

     Szent II. János Pálnak a sátánról tartott számos beszédéből szeretnék egyet idézni, mégpedig azt, amelyet 1987. május 24-én a Szent Mihály római templomában tett látogatásakor mondott: 

 „Az ördög elleni küzdelem, mely Szent Mihály arkangyal kiemelkedő jellemzője, napjainkban is aktuális, hiszen a sátán ma is tevékenykedik a világban. Mindaz a rossz, ami a világban van, a társadalom hiányosságai, az ember megzavarodása, a személy belső meghasonlottsága, a sátán sötét és zavart keltő tevékenységének eredménye is.” Ez világos utalás a kígyónak Isten általi elátkozottságára, ahogy ezt a teremtéstörténet leírja: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15).

Az Apokalipszis megmondja, hogy a démonokat a földre taszították; de végső elkárhozásuk még nem történt meg, akkor se, ha az angyalok és démonok szétválasztása megváltoztathatatlan. Tehát még megmaradt nekik bizonyos, Isten által megengedett hatalom, még ha csak „rövid időre” is. Ezért intézik Jézushoz a kérdést: „Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Mt 8,29). És emiatt kérték ők Jézust, „hogy ne küldje őket a pokolba, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek” (Lk 8,31-32). Egy emberből kiűzött démon számára, ha a pokolba küldik, ez a végleges. Ezért védekezik, ahogy csak tud ez ellen.

Jóllehet az ördögnek azokért a kínokért, amelyeket az emberi társadalmaknak és a megszállt embereknek okoznak, még nagyobb örökké tartó büntetéssel kell majd fizetnie, de gőgjében mégis megpróbálja, hogy népet gyűjtsön maga köré. Szent Péter nagyon világosan megírja, hogy az utolsó ítélet a démonok fölött még nem történt meg: „Mert Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre” (2Pét 2,4).

Másfelől azoknak az angyaloknak, akik több jót tesznek, szintén nagyobb tiszteletben lesz majd részük az Utolsó Ítélet után. (Források az első részben!)

(folyt.)

     335. év szeptember 13-áján szentelték fel Jeruzsálemben a Szent Sír bazilikát, ahol 14-én mutatták be először a már május 3-án megtalált Kereszt-ereklyét, egy darabot Jézus keresztfájából. A kereszt a megváltás jelképe, így ez az ünnep közvetlenül Jézus ünnepeinek sorába tartozik. Az ünnep arra is emlékeztet, hogy az ereklyét Heraklios császár 618-ban visszaszerezte a pogányoktól. A kereszt tiszteletét a megszámlálhatatlan ábrázolás, szobor tanúsítja.

Egy exorcista meséli − 4. részlet − G. Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai

     Kérdés: Miben és milyen módon szegül ellen a sátán Istennek, a Megváltónak?

Válasz: Nos azzal, hogy az Úrnak kijáró tiszteletet a maga számára követeli és a keresztény intézményeket utánozza. Ezt nevezzük antikrisztusnak és antiegyháznak. Az isteni kultusz majmolására a sátánnak megvan a maga egyháza, kultusza, papjai és imádói, miként „segítségének” és ígéreteinek (a neki lelküket eladott) hívei is. Amiként Jézus a lélek és a test üdvének elnyerését elősegítendő különleges hatalmat adott apostolainak és ezek utódainak, úgy adott a sátán is különleges hatalmat tanítványainak a lelkek elkárhozásának és a test megrontásának elérésére. Az embert megváltó testté vált Ige ellen a sátán felhasználja pl. a szexualitás bálványimádatát, amely az emberi testet a bűn elállatiasodó eszközévé alacsonyítja le (pornográfia). 

Ahogy tévedés a sátán létezését tagadni, úgy szintén helytelen más erők vagy szellemi lények létezésében hinni! Ez a hiedelem nagyon elterjedt, holott ilyen lényekről a Bibliában nem esik említés, ezek csak a spiritisztáknak, az ezoterikus vagy okkult tudományok képviselőinek, a lélekvándorlás tana követőinek, vagy azoknak a találmánya, akik az úgynevezett „bolyongó lelkekben” hisznek.

Nincsenek jó szellemek az angyalokon kívül, ahogy gonoszak sem a démonokon kívül. Az elhunytak lelkei vagy azonnal a paradicsomba, a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerülnek, miként ezt két zsinat − a lyoni és a firenzei is −, kötelező érvénnyel kijelentette. Azok a halottak, akik a spiritiszta üléseken állítólag megjelennek (vagy azoknak az elhunytaknak a lelkei, akik élő testekbe költöznek, hogy kínozzák azokat) nem mások, mint démonok, akik − írd és mondd −, az elhunyt nevében jelentkeznek! Az a néhány nagyon ritka kivétel, melyet Isten engedélyezett, melyek csak a szabályt erősítik, mármint azt, hogy van túlvilág! (Források az első részben!)

folyt.)

Egy exorcista meséli − 3. részlet

     A II. Vatikáni Zsinat nyomatékosan emlékeztetett az Egyház változatlan tanítására. „Az emberiség egész története át van szőve a sötétség erőivel folytatott szörnyűséges harccal, mely a világ kezdete óta fennáll.” (GS 37) „Az ember, akit a történelem kezdetekor megkísértett a gonosz, visszaélt szabadságával, amikor felkelt Isten ellen, és útját Isten nélkül akarta járni. És az ember, miközben vonakodott Istent saját eredeteként elfogadni, tönkretette a végső céljára vonatkozó Isten akarta rendet.” (GS13) „De Isten elküldte Fiát a világra, hogy ő az embereket a sötétség és a démon hatalmából kiszabadítsa.” (Ad gentes 1,3) De hogyan érthetnék meg azok Krisztus művét, akik a démon létezését és igen aktív működését tagadják? Hogyan érthetnék meg Krisztus megváltó halálának értékét? A Szentírásra hivatkozva a II. vatikánum kijelenti: „Krisztus halála által megszabadított bennünket a sátán hatalmából.” (Sacrosanctum Concilium 6) „A megfeszített és feltámadt Jézus legyőzte a sátánt.” (GS 2) Krisztustól legyőzetett sátán, Krisztus követői ellen harcol tovább. „A gonosz szellemek elleni harc tovább folyik, és miként az Úr mondta, az utolsó napig tart.” (GS 37) 

Ez idő alatt minden ember a harc állapotában van, mivel a földi élet az Istenhez való hűség próbája. (!) Ezért „kell a híveknek igyekezniük állhatatosan ellenállni az ördög támadásainak és minden nap újra harcolni ellene. Mielőtt azonban a sugárzó Krisztussal együtt uralkodhatunk és földi életünk egyedülálló útját befejezhetjük (nincs más próba!), mindannyian meg fogunk jelenni Krisztus ítélőszéke előtt, hogy számadást adjunk arról, amit halandó életünkben tettünk, jót és rosszat. És a világ végén eldől, hogy aki jót tett, az az élet feltámadását kapja, aki azonban a gonoszat, az az elkárhozás feltámadását.” (LG 48)

Akkor is, ha ez a sátán elleni harc minden idők minden emberére érvényes, a felől nincs kétség, hogy a sátán hatalma bizonyos történelmi korokban erősebben kifejezésre jut, legalábbis általános síkon a tömegek bűneire vonatkozólag. „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen...” (Pét 5,8-9) Ebben az állandó veszélyben élünk, ami a tömegtájékoztatási eszközökkel való visszaélésben, miként a materializmus és a társadalmak fogyasztói szemlélete által is megmutatkozik, amelyek megmérgezték a nyugati világot. (Források az első részben!)

(folyt.)

     A Boldogasszony-kultusz, népünk Szent István előtti hitvilágában gyökerezik. Az istenszülő szűz képzete már ott volt a magyarság egyisten őshitében. Népünk tehát nem a térítés során találkozott először az Istenszülő anyával.

Gellért püspök méltán figyelmeztette szent királyunkat, Istvánt arra, hogy a magyarokat legkönnyebben a Boldogasszony hitén át lehet a Római Katolikus hit kötelékébe vonni.

A szentistváni Országfelajánlás a Szent Koronával, földjével és népeivel, királynőnkké emelte Szűz Máriát, aki elfogadta ezt, és szent kezében tartja a Szentséges Magyar Koronát. Ezt követően a Szűzanyát, nem csak Nagyboldogasszonynak nevezzük, hanem Boldogasszonynak is, mely tisztelet oly mértékben fokozódott, hogy eleinte nem mertek a gyermekeknek Mária nevet adni! Szent László megújította a népi Mária-tiszteletet, sőt országunkat Mária Országának – Regnum Marianumnak –, nevezte, és egyben széleskörűvé tette a Mária névadást is!

A szent Mária név kultusza kiterjedt a templomi titulusok (Sarlósboldogasszony, Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony stb.) és helynevek választására is (Mária-kútja, Mária-remete, Boldogasszonyfalva, Máriapócs, Máriaradna) stb. Míg a Kárpát-medencében kultikus név volt Jézus Anyjának neve, addig névünnepe (festum nominis Beatae Mariae Virginis) az Egyházban a Mária-ünnepek közt csak jóval későbbi keletű. Szent XI. Ince pápa intézkedésére vált egyetemessé, Bécs 1683. szeptember 12-én történt török ostrom alóli megszabadulásának emlékére.

Mária nevének eredete és jelentése több oldalról közelíthető meg.

Héberül MIRJAM. Jézus idejében a MARIAM formát használták. Az arám MARA (= Úr) szóból eredeztetve, jelentése Úrnő. A görög szentatyáknál három értelmezése szerepel: Úrnő; megvilágosító, tenger mirhája. Szent Jeromos 'a Tenger Csillagának' mondja. Temesvári Pelbárt szerint: A MÁRIA név öt betűje jelenti azt az öt hatalmas jótéteményt, amellyel elárasztja a földet.

M – (mater misericordiae et mediatrix) azt jelenti hogy ő az irgalmasság anyja, a világ szószólója.

A – (advocata) jelentése: hogy ő az emberi nem szószólója az Úrnál.

R – (reparatrix ruinae) azt jelenti, hogy ő mind angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója.

I – (Illuminatrix) jelentése, az egész egyház és a világ a megvilágosítója. Mert amint a nap megvilágosít minden csillagot, így Mária dicsőségének fényével megvilágosít minden szentet, angyalt.

A – (auxiliatrix) jelentése, hogy ő minden szükségben a segítség.

Ábrázolása: a Mária név betűiből összeállított monogram, mely egyben a szerviták attribútuma is.

Egy exorcista meséli − 2. részlet

     A Szentírás az angyalokról és a démonokról kifejezetten, mint szellemi lényekről beszél, akiknek saját értelmük, akaratuk, szabadságuk és függetlenségük van. Ezzel szemben, a modern teológusok a sátánt a gonosz elvont eszmeként azonosítják. Ez egyértelműen eretnekség, ami ellentétben áll a Bibliával, a patrisztikával és az Egyház tanítóhivatalával.

A múltban soha nem kérdőjelezték meg ezt az igazságot, ezért nem történt meg eddig a sátán és a démonok létének dogmatikus definiálása. Ám a IV. Lateráni Zsinat világosan kimondja: 

„Az Ördögöt (tehát a sátánt) és a többi démont Isten természetüknél fogva jónak teremtette, de ők saját hibájukból (szabad akaratukból) gonoszak lettek.”

Az is nyilvánvaló, hogy Jézus kereszthalálával legyőzte a sátánt, de ezen felül még tanításával is: „De ha én az Isten ujjával űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa” (Lk 11,20). Jézus az erősebb, aki a sátánt megkötözi, amely így nem állhat fenn tovább (Mk 3,26-27). Jézus megadja az apostoloknak a hatalmat az ördögűzéshez. Azután ezt a hatalmat kiterjeszti a 72 tanítványra is, végül mindazoknak megadja, akik hisznek őbenne!

Az Apostolok Cselekedetei beszámol arról, miként folytatták az apostolok a Szentlélek eljövetele után a démonok kiűzését. És ugyanígy tettek a későbbi idők keresztényei is. Már a legkorábbi egyházatyák, mint például Jusztin és Iréneusz, világosan beszéltek a sátánról és az ő kiűzésére szolgáló hatalomról. És ugyanígy tanítottak a többi egyházatyák is, akik közül én különösképpen Tertulliánuszt és Origenészt emelem ki.

Elég ezt a (fenti) négy szerzőt idézni, azon modernista teológusok megszégyenítésére, akik gyakorlatilag nem hisznek az ördögben és ezért nem is beszélnek róla. Aki a sátánt eltűri, az a bűnt is eltűri, és nem érti meg többé a krisztusi kegyelem működését. (Kép: A sátán már tudja mi az örök kárhozat.) (Források az első részben!)

(folyt.)

Egy exorcista meséli − 1. részlet − P. Candido Amantinia atya, Gabriele Amorth könyvéhez írt előszavából

     A Szentírás több helyen beszámol arról az isteni hatalomról, amelyet Jézus ezen a területen mutatott. Isten egyszülött Fiának e világba való küldésével világosan kifejezésre juttatta, hogy a sátán emberekre gyakorolt káros hatásának gátat akar, és képes vetni.

A szent írások ismételten utalnak arra, hogy a sátán e világ fölötti hatalmát fizikai megszállottság formájában is kifejezi. Azok közé a rendkívüli képességek közé, melyeket Jézus az apostoloknak és azok utódainak át akart adni, az ördögök kiűzése is beletartozik (Mt 10,8; Mk 3,15; Luk 9,1).

Ha Isten megengedi, hogy az embereket ördögi támadások érjék, akkor mindenféle hatásos segítségről is gondoskodik. Ezért az Egyházat nagy hatású szentségi erőkkel és szentelményekkel látta el. De mindenekelőtt a Szűzanyát rendelte az ördögi támadás elleni védelemre; hiszen már a kezdetekkor ellenkezést vetett közéjük.

Korunk szerzői, köztük a katolikus teológusok is arra törekszenek, hogy a sátán és a többi bukott angyal befolyását kisebbítsék, ha éppenséggel nem tagadják a létezésüket is! Az ördög emberekre gyakorolt hatását, sötét korok babonájának tartják csak. A gonosz munkáját ez a beállítottság természetesen nagyban segíti, különösen azért, mert olyanok véleménye ez, akiknek hivatásuk szerint kötelességük és kompetenciájuk lenne a káros aktivitások ellen fellépni.

A démonopátiát (ördögi hatást) diagnosztizálni többnyire egyszerű annak, aki ismeri a démoni tevékenység tüneteit, a tudomány viszont tehetetlen, de ezt nem vallja be.

Egy démoni hatásra keletkezett kóros állapotnál meglepő módon minden szokásos orvosság hatástalannak bizonyul, miközben nehéz betegségeknél, még halálosaknál is gyakran lehet pusztán vallásos segítséggel javulást, sőt gyógyulást elérni.

Bár semmiképpen nem akarjuk a tudomány fejlődését kisebbíteni, az azonban mégsem reális, hogy mindent a természettudománnyal akarjanak megmagyarázni, és mindenféle tünetet, bajt természetes okokra akarjanak visszavezetni. A tudomány dolgai hitismeretekkel mindig megmagyarázhatók, ámde a természetfeletti események, tudományosan soha nem magyarázhatók! Csak nagyon kevés kutató van, aki hisz az intelligens, de mégis testetlen hatalmak befolyásának lehetőségében, aki e lényeket bizonyos jelenségek okozójaként elfogadja. Ilyenkor közülük többen Siegmund Freud-hoz folyamodnak, amivel persze csak rontanak a szerencsétlen áldozat állapotán, miközben egy felszentelt exorcista ezekben az esetekben is segíthetett volna. (Források az első részben!) (folyt.)

„Létezik a sátán, én láttam” − Prof. Simone Morabito tanúságtétele 3

     Ekkor tudta meg, hogy a problémák akkor kezdődtek, amikor Francesca, mint „modern istenkereső” egy sátánista szekta alkalmait kezdte látogatni. Fekete-miséken és spirituális szeánszokon vett részt. És amikor ezek után hazatért, otthon elképzelhetetlen szörnyűségek kezdődtek. A vele együtt lakóknak úgy tűnt, mintha ilyenkor éjszaka akár húsz embernél is többen lennének a szobájában, szörnyű kiáltások, dörrenések, jajgatások hallatszódtak ki, és láthatatlan kezek dobáltak tárgyakat neki a falnak. Reggel Francesca zúzódásokkal került elő a szobájából, és bár már tíz napja nem evett semmit, tele volt energiával. 

Mialatt a pszichiáter Morabito Francesca nővérével beszélt, az az ajtó mögött ordított a dühtől. „Ne mondj semmit! Ne beszélj vele!” – kiáltotta s közben ököllel verte a falat.

Mikor újra visszatérhetett a rendelőbe, odament a doktorhoz gyűlölettől szikrázó szemekkel, ám Morabito nyugodt hangon így szólt hozzá:

„Itt én vagyok az orvos és nem foglak hipnotizálni.” – „Te nyomorult!” – ordított a lány – „Jól ismerlek, és ezért még fizetni fogsz!”. Ezt követően az orvos azt javasolta, hogy forduljanak ördögűzőhöz.

Szörnyű dolgok történtek az első ördögűzésnél, de utána Francesca valamivel jobban lett. Mégis több exorcizmusra volt szüksége, hogy visszanyerje normális életét. (Forrás: Simone Morabito, Psichiatra all'inferno, Edizioni Segno, 2004 nyomán)

Tudnunk kell az Egyház tanítása nyomán, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az emberek életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt az egyéni vagy társadalmi bűnökkel – pl. a „modernista világfelfogással”, vagy a választási szavazatokkal –, megengedik neki. (Források az első részben!)

(folyt.)

     1552. szeptember 9-én vette ostrom alá Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült serege Eger várát, melyet a Dobó István vezette maroknyi védősereg később sikeresen megvédett az oszmánoktól. Az egriek helytállása következtében I. Szulejmán (ur. 1520-1566) 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, egyúttal pedig a magyar győzelem reményt, önbizalmat és hősies példát adott a végeken harcoló vitézek számára.

     „És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet! Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!” (Részlet az Egri csillagok című regényből)  Forrás (részlet)

                                                                                                                              Imádkozzunk értük, hogy segítsenek bennünket most, amikor újabb iszlám inváziónak vagyunk kitéve!

„Létezik a sátán, én láttam” − Prof. Simone Morabito tanúságtétele 2

     A hivatalos orvostudomány egyes „megmagyarázhatatlan” betegség és mentális képesség eredetéről vagy gyógymódjáról, semmit sem tud mondani. Még ha fel is merül egy-egy eset kapcsán, hogy „nem evilági erők” okozzák a tüneteket, ezt egyszerűen vagy elhallgatják, vagy „paranormális jelenségnek” írják le. Jóllehet az egyszerűbb esetek többségében a betegért mondott egyetlen rózsafüzér a Szent Mihály imával, elegendőnek bizonyulna a gyógyulásához, mely persze nem nélkülözheti a páciens ezt követő szentgyónását és további szentségi életét, a védettségéért.

Egy 28 éves fiatalasszony kérte az orvos-professzor segítségét huszonkét éves húga, Francesca ügyében. Amikor a jómódú, ismert olasz családból származó Francesca megérkezett a nővérével, Morabito észrevette, hogy irodájában a szobahőmérséklet hirtelen 10 fokot esett. Habár a doktor idegei kötélből voltak és a legtöbb nehéz helyzetben eleddig nyugodt tudott maradni, mégis ekkor túláradó félelem ejtette rabul.

Francesca odalépett hozzá gyűlölettől égő szemekkel és ezt mondta: „Azt akarom, hogy hipnotizálj engem doki!” Morabito határozottan érezte, hogy a rendelőben rajtuk kívül még egy láthatatlan, titokzatos személy is jelen van – egy ijesztően gonosz erő –, aki terrorizálni akarja, pánikba akarja ejteni őt, hogy félelmében reszkessen tőle.

Így rájött, hogy a félelmeinek felbujtója nem Francesca, hanem az a személyes gonosz, aki a lányt kíséri. Morabito sokszor találkozott súlyos és veszélyes elmebetegekkel, de sosem érzett félelmet velük szemben. Ebben az esetben azonban legszívesebben kifutott volna a rendelőjéből. Francesca újra rákiáltott: „Azt akarom, hogy hipnotizálj engem!” 

Az orvost átjárta a félelem. Az a gondolata támadt, hogy ebből a veszélyből csakis az imádság mentheti meg. A pánik hatására azonban, még a Miatyánk szövegét is elfelejtette, ezért Jézus nevét ismételgette. Az Ő nevét hívta segítségül: Jézus! Jézus! Jézus! Amint így ismételgette az Üdvözítő nevét, a rendelő hőmérséklete visszaállt az eredetire, a doktor félelmei pedig elmúltak és érezte, hogy megint ő uralja a helyzetet. Kiküldte Francescát a helyiségből, hogy a nővérével négyszemközt beszélhessen. (Források az első részben!) (folyt.)

     Kedves Olvasóim! Egy különös és nagyhatású szentre, a Rózsafüzér Apostolára emlékezhetünk e napon! Boldog Alan de Rupe (vagy Alanus de Rupe; Alano de la Roche) volt az, aki Szent Domonkos után 250 évvel – mint a domonkos rend tagja és a Szűzanya kiválasztottja –, megújította a szentolvasó imádságot, mely már-már feledésbe merült! E hó 22-től, 13 részes posztban olvashatnak az életéről, munkásságáról és a Szent Rózsafüzér érdemeiről! Kérjük tartsák emlékezetükben ezt a feledésbe merült szentet, hogy esdje ki számunkra a szentolvasó-imádság iránti szeretetünket, és a Boldogságos Szűzanyához való gyermeki ragaszkodásunkat!

Boldog Alan de Rupe könyörögj érettünk!

Szeptember 8. Kisboldogasszony, Mária születésének ünnepe

     Öröktől ki volt szemelve az Istenanyaságra (február 2.), ezért mentes volt minden bűntől, szeplőtelenül fogantatott (december 8.) (Péld 8,22-31).  A hagyomány szerint Kisboldogasszonykor a legszebb a napfelkelte. E napon a szabadban várták a napfelkeltét, mert a népi hagyomány szerint a Napban megpillanthatták a bölcsőben fekvő Máriát. A szokás alapja az lehet, hogy a "Napbaöltözött" hozta világra  a világ világosságát, az Igazság Napját, Jézus Krisztust, akinek születésével új Nap, új korszak köszöntött be az emberiség történelmében.
     Mária, Dávid nemzetségéhez tartozott, Joakimtól és Annától született szeptember 8-án. Születésének sem a helyét, sem az időpontját nem ismerjük, de régi hagyomány szerint Jézus születésekor még meg sem közelítette a 20. életévét. Későbbi hagyomány, hogy Keleten és nyugaton egyaránt már a VII. században megünnepelték az Egyházban. Az ortodox Egyházban mindmáig nagy ünnepélyességgel ülik meg Mária születését. A középkorban e jeles napnak nálunk, római katolikusoknál vigíliája és nyolcada is volt, azaz megkülönböztetett jelentőségű szertartásokkal és imádsággal ünnepelték Jézus édesanyjának születését. „Minden nemzet ünnepelje ezt a napot, minden fajta, minden nyelv, minden életkor, minden méltóság; örvendezéssel üljük meg a világ örömének születése napját" – mondja egy ősi Himnusz.
     Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve.
Szűz Mária születésnapján kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Szent Jánosnak üljük meg földi születésnapját. Minden más szentünknek földi halála napján emlékezünk, mennyei születés napjukat ünnepeljük. Ez is jelzi, hogy a mai nap ünnepeltje kiváltságos helyet foglal el a szentek seregében, az Isten által megdicsőített lelkek sorában. A néphagyományban Kisboldogasszony napja ősi őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék. Hajdan asszonyi dologtiltó, főleg fonástiltó nap volt.

     De mit is jelentett valójában az üdvtörténetben Szűz Mária születése? Öröm volt a mennynek és földnek egyaránt. A mennynek azért, mert megjelent Isten legszebb, legcsodálatosabb teremtménye, a földnek pedig azért, mert felvirradt rá a megváltás hajnala. A Szent Szűz születésével az Isten eleven temploma készült el. Az Ő születésével beteljesedett az ősevangélium, mely a paradicsomi bűnbeesés után hangzott el, megszületett a megígért asszony, kinek ivadéka megtiporja a sátán fejét. Az Ő születése bizonyítéka annak, hogy az Úr Isten mennyire becsüli teremtményét, az embert - még bűnös elesettségben is. A Szent Szűz születése hirdeti a földnek, hogy az évezredes várakozás sötét éjszakája vége felé közeledik, hiszen már feltűnt a Hajnalcsillag és jelzi, hogy nincs messze a napfelkelte, Isten melengető Napja, Krisztus, hogy megvilágítsa az egyedüli üdvösség útját, hogy felmelegítse a bűnbe dermedt, jéghideg emberi szíveket. Mária számunkra a hajnali szép csillag, a Hajnal Szép Sugara! 

(Többek közt felhasznált forrás) 

Boldog vagy szentséges Szűz Mária és a legméltóbb minden dicséretre. Belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, Üdvözítő Istenünk. Alleluja! Íme, ezért örül ma az egész teremtett világ Szűz Mária születésének. 

„Létezik a sátán, én láttam” − Prof. Simone Morabito tanúságtétele 1

     A híres és elismert orvos-professzor Dr. Simone Morabito, több mint 30 év tudományos és klinikai pszichiátriai tapasztalattal a háta mögött, nagy eredményeket ért el a démonikus betegségek dokumentációja terén. Jóllehet, alig 20 évvel megelőzően még nem hitte, hogy valóban léteznek angyalok és a gonosz lelkek, és hogy az ördögi megszállottság tényleges, klinikai valóság is lehet.

Szemléletváltozását az okozta, hogy orvosi praxisában megmagyarázhatatlan és sokkoló tényekkel találkozott, amelyeknél orvosilag igazoltnak látta a démonok által okozott betegségeket. Morabitó professzornak néhány megrázó eset kapcsán igazolódott a sátán létezése.

Eredendően katolikus lévén, annak idején a katekizmusból tanult az angyalok és ördögök létezéséről és most erős gyanúja támadt, hogy ez mégis igaz! Bár addig is számos furcsa esettel találkozott, melyek orvosilag érthetetlenek voltak, ahol Dr. Morabito elkezdett komolyan gondolkodni azon, hogy ez a tünetegyüttes nem az ördögtől való-e? A gonosz lélek jelenlétét és tevékenységét gyanítva Morabito úgy döntött, hogy konzultál egy hivatásos ördögűző pappal. Nos, ez a megbeszélés jelentett valódi fordulópontot a doktor életében és orvosi praxisában! Az ördögűzővel folytatott hosszú beszélgetés során végre megértette, hogy sok betegség, amelyet ő korábban kezelni próbált, lehetett démonikus eredetű is, és ezek ördögűző imádsággal és áldozattal gyógyíthatóak. Materialista világnézetéből nem csak gyökeresen megtért az Egyházhoz, de több ördögűzővel is együtt dolgozik.

Morabito professzor szerint az az ember, aki önként – még ha meggondolatlanul is –, de átadja magát a gonosz erők uralmának, ezzel egy időben abba is beleegyezik, hogy a sátán birtokba vegye a testét és a legmeglepőbb módokon tönkre tehesse őt. Korunkban erre számtalan, ártatlannak látszó lehetőség adódik, a hiszékenységtől egészen a szórakozásokig! (Források az első részben!)

(folyt.)

LITÁNIA A KISDED SZŰZ MÁRIÁHOZ

Uram irgalmazz nekünk 
Krisztus kegyelmezz nekünk 
Uram irgalmazz nekünk 
Jézus, hallgass minket                         Jézus, hallgass meg minket

Mennybéli Atyaisten       ‒ Irgalmazz      nekünk!
Megváltó Fiúisten            ‒ Irgalmazz     nekünk!
Szentlélek Úristen           ‒ Irgalmazz     nekünk!
Szentháromság egy Isten ‒                       Irgalmazz nekünk!

Kisded Szűz Mária, az örök bölcsesség széke         ‒ Könyörögj érettünk! 
A Szentlélek jegyese                                                     ‒ Könyörögj érettünk!
Akiben Isten Igéje anyját látta                                   ‒ Könyörögj érettünk!
Aki Istentől akaratában öröktől fogva teremtettél ‒ Könyörögj érettünk!
Ki szeplőtelenül fogantattál                                        ‒ Könyörögj érettünk!
Joakim és Annának áldott leánya                              ‒ Könyörögj érettünk!
Kisded Szűz Mária, édes anyádnak öröme és 
megtiszteltetése                                                             ‒ Könyörögj érettünk!
Szebb mint Ádám és Éva ártatlanságuk 
első napján voltak                                                         ‒ Könyörögj érettünk!
Nyájasabb az angyaloknál                                           ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek születésénél angyalok szolgáltak                  ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek neve összhang és édesség                               ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek nevét az anyák gyermekeiknek tanítják       ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek neve tenger-csillagot jelent                            ‒ Könyörögj érettünk!
Kinek neve a szenvedélyek hullámait lecsendesíti  ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek nevére a lankadt bátorság föléled                 ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek nevére a pokol megrémül                               ‒ Könyörögj érettünk!
A pátriárkák magasztos leszármazottja                     ‒ Könyörögj érettünk!
Akit a próféták megjövendöltek                                   ‒ Könyörögj érettünk!
Kisded Szűz Mária, Jesse csodálatos gyökere           ‒ Könyörögj érettünk!
A mezők pompás lilioma                                               ‒ Könyörögj érettünk!
A dicsénekek hógalambja                                              ‒ Könyörögj érettünk!
Kellemes illatú myrha                                                    ‒ Könyörögj érettünk!
Titokzatos ajtó, melyen a kiválasztottak járnak        ‒ Könyörögj érettünk!
Ragyogóbb mint a hajnal                                               ‒ Könyörögj érettünk!
Az igazság napjának hajnala                                         ‒ Könyörögj érettünk!
Tisztább mint a hajnali csillag                                      ‒ Könyörögj érettünk!
A földet üdítő harmat                                                     ‒ Könyörögj érettünk!
Aki három éves korodban a templomban
magadat az Úrnak bemutattad                                     ‒ Könyörögj érettünk!
A lelki élet példaképe                                                      ‒ Könyörögj érettünk!
A hallgatás példaképe                                                     ‒ Könyörögj érettünk!
Az alázatosság példaképe                                               ‒ Könyörögj érettünk!
Az egyszerűség példaképe                                              ‒ Könyörögj érettünk!
Az engedelmesség példaképe                                         ‒ Könyörögj érettünk!
A gyermekség példaképe                                                ‒ Könyörögj érettünk!
Aki első a tisztaság fogadalmának letételében           ‒ Könyörögj érettünk!
Aki az Üdvözítő eljövetele után áhítoztál                    ‒ Könyörögj érettünk!
Kisded Szűz Mária, ki Istenhez könyörögtél,
hogy az Üdvözítő Anyját szolgálhasd                           ‒ Könyörögj érettünk!

Isten báránya ki elveszed a világ bűneit ‒ Kegyelmezz nekünk! 
Isten báránya ki elveszed a világ bűneit ‒ Hallgass meg minket! 
Isten báránya ki elveszed a világ bűneit ‒ irgalmazz nekünk!

Imádkozzál érettünk Kisded Szűz Mária, 
hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.

KÖNYÖRÖGJÜNK! Isten, ki a Boldogságos Szűz Máriának
szent gyermekségét kegyelem kincseiddel elárasztottad,
kérünk add meg nekünk, hogy gyermeki áhítattal tiszteljük 
a Kisded Szűz Máriát, hasonlóak lehessünk hozzá 
s egykoron a mennyben vele örvendezhessünk, 
a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen

A fordítást jóváhagyom, a litániát magánhasználatra engedélyezem 
és 40 napi búcsút adományozok. 
Kassa, 1917. VIlI./6-án. ÁGOSTON ppk.

SZENT MÁRK, ISTVÁN és MENYHÉRT KASSAI VÉRTANÚK

Szeptember 7.
Körösi Márk: Krizevac (Horvátország), 1588. Grodziecki Menyhért: Czeszyn (Szilézia), 1584. Pongrácz István: Alvinc (Erdély), 1582. Vértanúságot szenvedtek: Kassa, 1619. szeptember 7.

Neveik sorrendje, a régebben föltételezett születési sorrendet tükrözi. Az újabb kutatások szerint azonban valószínű, hogy – a születési helyéről Körösinek nevezett – MÁRK, volt a legfiatalabb. 1611-ben, huszonhárom éves korában iratkozott be a római Collegium Germanico-Hungaricumba, s eszerint születési éve: 1588. Születési helye a horvátországi Krizevac (= Körös). Családi neve valószínűleg Stjepinac. Középiskolai tanulmányait Grazban végezte, ugyanott hallgatott bölcsészetet is. Majd a zágrábi egyházmegye papnövendékeként került Rómába, ahonnan pappá szentelve 1615-ben tért haza. Rövid körösi tevékenysége után Pázmány érsekprímás fölfigyelt rá és meghívta elöljárónak a nagyszombati papnevelő intézetbe. 1618-ban már esztergomi kanonok, komáromi főesperes, valamint a káptalan Széplakon levő birtokának uradalmi igazgatója. Ezidőben vett részt azon a nyolcnapos lelkigyakorlaton, amelyet Homonnán 1619 júliusában tartottak, s amelynek végén későbbi vértanútársa, Grodecz Menyhért letette utolsó szerzetesi fogadalmát.

MENYHÉRT, családi neve Grodziecki, a sziléziai Czeszynben (Tesin, Teschen) született – a galíciai Grodekből származó – lengyel családban, valószínűleg 1584-ben. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban Brünnben belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait Prágában végezte, ahol 1614-ben kinevezték a Szent Vencel-kollégium igazgatójává. 1618-ban beosztották tábori lelkésznek a kassai helyőrség német és különféle szláv anyanyelvű katonái mellé.

ISTVÁN az ősi szentmiklósi és óvári Pongrácz-család sarja. 1582-ben született az erdélyi Alvincen. Középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte a jezsuiták kollégiumában. 1602-ben lépett be a brünni jezsuita novíciátusba, ahol együtt volt Grodzieckivel. Klagenfurt, Laibach (ma Ljubljana) és Graz következett ezután. 1615-ben került Homonnára a jézustársasági kollégium tanárának és hitszónoknak. Kassára őt is 1618-ban küldték, nemcsak a helyőrség magyar ajkú katonái, hanem a csekély számú katolikus egyházközség lelkipásztorának. Érkezését megelőzte a híre: homonnai működése annyira sikeres volt, hogy Alvinczi Péter, Kálvin híveinek híres kassai prédikátora fölpanaszolta, hogy ,,amíg ez az egy jezsuita él, addig felekezetünk nem remélhet nyugtot''. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem támadása 1619 augusztusában Sárosban találta Pongráczot, aki késedelem nélkül Kassára sietett. Ide menekült Bethlen vezérének, Rákóczi Györgynek protestáns hadai elől Körösi Márk és Grodziecki Menyhért is.

Rákóczi György hajdúi szeptember 3-án a város falai alá érkeztek. A várost védő Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, különös tekintettel, hogy a város protestáns vezetés alatt állott. Másnap létrejött a város átadásáról szóló szerződés, melynek az volt a kikötése, hogy senkinek, se a katolikus híveknek, se a papoknak nem esik bántódása. Szeptember 5-én bevonultak a hajdúk a városba, és tüstént fölrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték, s elhurcolták Erdélybe. Rákóczi meghagyta, hogy a három papot tartsák szigorú házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni őket. Az első sikertelen kísérlet után 7-én, éjféltájban ismét rájuk törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli szennygödörbe vetették, s mellédobták a másik két vértanú testét is.

Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házi-kápolnájának sekrestyése, István atya nyöszörgésére lett figyelmes. De nem tudott rajta segíteni, mert maga sem merte elhagyni a házat és Hoffmann tanácsos, akihez Pongrácz atya tanácsára fordulnia kellett volna, szintén áldozatul esett a martalócok kegyetlenségének. Így húszórás kínlódás után István atya is meghalt...

Az első, akinek sikerült méltóbb helyre hozatni és eltemettetni a 3 vértanú holttestét, özvegy Gadóczy Bálintné volt. Fél év elteltével Bethlen és a királyi Magyarország képviselői ugyanabban a házban folytatták a béketárgyalásokat, ahol a három vértanút megkínozták. A befejező díszlakoma után az erdélyi fejedelem táncra kérte föl Forgách Zsigmondnak, a királyi nádornak a feleségét, Pálffy Katalint. Ő azonban csak azzal a föltétellel volt hajlandó táncolni Bethlennel, ha kiadatja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént és a hitéről meg nem feledkező asszony piros selyembe burkoltatta a drága ereklyéket, amelyeket előbb a birtokán levő sebesi templomba, majd a hertneki várba vitetett. 1635-ben szállíttatta innen a nagyszombati klarissza zárda templomába. E rendháznak ugyanis leánya, Forgách Mária volt a főnöknője. Miután II. József föloszlatta a klarisszákat, Batthyány prímás engedélyével 1784-ben a nagyszombati Szent Orsolya-rendi apácák templomába kerültek a holttestek és fejereklyék.

Boldoggá avatásuk eljárását még 1628-ban indította el Pázmány bíboros, de az csak 1905-ben vezetett sikerre, amikor Szent X. Pius pápa január 15-én népes magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. II. János Pál pápa szlovákiai látogatása alkalmával 1995 júliusában szentté avatta őket.

Eperjessy István, a sekrestyés vallomásából tudjuk a következő részletet:

Rákóczi... először Körösit akarta megtörni... Előkelő emberekből álló küldöttséget menesztett hozzá, melynek szónoka... arra kérte, pártoljon át Bethlenhez, tagadja meg hitét, kövesse Kálvin vallását, s az esetben nemcsak szabadságát nyeri vissza, hanem megkapja a széplaki apátság birtokait is. A csábítást végig kellett hallgatnia Pongrácznak is, aki... így szólt a vesztegetőhöz: ,,Úgy látszik, az ördög ábrázatát viseled, mert annak feladata az embereket Krisztustól és az Anyaszentegyháztól elszakítani. Távozz hazugságaiddal, te csalárd ember!'' De megfelelt neki Körösi is: ,,Értem, mit akar Rákóczi, és mit a főrendek. De a széplaki jószág se nem az enyém, hogy valakinek elajándékozhassam, se nem az uraké, hogy tőlük elfogadhassam; annak minden jussa az esztergomi káptalannál vagyon. Ami pedig vallomását illeti, mondd meg Rákóczinak: "Inkább kívánok ezerszer meghalni, mintsem hogy ezzel az elhajlással híremet és lelkemet pokolra vessem. Tudja meg, vannak a római eklézsiában, kik gyönyörűségesnek tartják Istenért meghalni. Tudja meg, vannak az esztergomi káptalanban férfiak, akiknek szokásuk nagy dolgokat cselekedni s el is szenvedni.'' – Így állta ki az első próbát; utána mindhárman térdre borultak és Te Deum-ot énekeltek. Ezt követően a protestánsok, szörnyű kínzások közepette kivégezték őket!

Kérünk, Istenünk, segítsen minket szent vértanúid, Márk, István és Menyhért könyörgése, hogy akiknek győzelmével dicsőítünk Téged, azoknak hitbeli állhatatosságát kövessük!

 ( Forrás )

Valamely különös kegyelem elnyerésére
3. Ó Szentséges Kisded Szűz Mária! 
Aki szent szüleid: Joachim és Anna öröme és dicsősége vagy, és amellyel szeplőtelen gyermekséged iránt tanúsított szorgoskodásukat oly példaadóan viszonoztad, hallgasd meg kegyesen kérésemet és egyazon szeretet által esd ki számomra a mindenható Istentől azt a kegyelmet, melyért fohászkodom. 
     Ó édes Kisded Mária! Ki Szeplőtelen Fogantatásod kiváltságánál fogva oly közel vagy Istenhez mint senki más Éva leányai közül! Fordítsd reám irgalmas és kegyes tekinteted és mint hathatós közbenjáróm és szószólórn, eszközöld ki számomra a kért kegyelmet. 
Ne engedd, hogy megszégyenülve távozzam drága bölcsődtől, hanem eszközölj ki számomra áldást és segélyt, melyért oly annyira esedezem. 
Végül kérlek, ó Mária! Eszközöld ki a magam és felebarátaim számára a te szent gyermekséged iránt a valódi áhítat lelkületét és a szent állhatatosság megbecsülhetetlen ajándékát. Amen
Üdvözlégy..., Dicsőség...

A szenteltvíz fontos, de biztos ami biztos!

     Egy magyar egyházmegyében történt. A határozottan ördögi megszállottság tüneteit produkáló személy fölött a megyéspüspök és néhány papja imádkozott.

Ha a feszületet mutatták neki ordítva vergődött és három markos férfi sem tudta lefogni. Amikor azonban meghintették szentelt vízzel, a megszállott személy ördögi hangon, harsányan röhögött. Minél inkább hintették, annál jobban!

A püspök megkérdezte a démontól, hogy „mi olyan nevetséges”?

Erre az visító hangon azt felelte, hogy „ez nem is szenteltvíz”! A főpap tovább kérdezte, mire a démon hosszas vonakodás után, az áldozat hangján ezt felelte: „Mert nincs benne az exorcizált só”!

A püspök azonnal utána nézetett a víz-szentelési szertartás egyházmegyéjében szokásos rendjének, és bizony el kellett ismernie, hogy az ördög kivételesen igazat mondott!

Az új rituálés füzet, vagy jelentősen leegyszerűsítve, vagy egyenesen elhagyhatónak jelezte a szertartás ezen aktusát!

A püspök nyomban elrendelte, hogy minden plébánián, a régi rituálé szerint exorcizáljanak sót, és azt vegyítsék a már meglévő szenteltvizekhez!

A megszállott, az Oltáriszentség felmutatása és Szűz Máriának az Eucharisztia Anyjának segítségül hívását követően, meggyógyult!

A tanulság az, hogy minden háztartásban tartsunk exorcizált sót, melyet a régi rítus szerint exorcizált egy pap. Ha bárhonnan viszünk szenteltvizet, egy késhegynyit szórjuk bele, „biztos, ami biztos”!

 A sátán, Isten Anyjától retteg a legjobban! Candido Amantini, a híres ördögűző atya, aki 1992-ben, életszentség hírében halt meg, ezt írja egyetlen, megjelent, 'Mária misztériuma' c. könyvében:

„Ahogyan a sátán a megszállottakon keresztül, kénytelen nyíltan elismerni Jézus Krisztus hatalmát, éppúgy kénytelen megvallani a Szeplőtelen Szűz lábának erejét is, mely szüntelen a fejét tiporja.” A démonok tudják, amit Isten mondott a sátánnak „Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15) (FB 3) (Források az első részben!)

(folyt.)

Valamely különös kegyelem elnyerésére
2. Ó Szentséges Kisded Szűz Mária! 
Aki előtt az angyalok elragadtatással és csodálkozással hajolnak meg és szent örömmel folyton hangoztatják: "Uralkodj Szent Fiaddal örökké fölöttünk!" 
Kérlek Téged ezen boldog, szolgáló és hódoló szellemekre tekintettel, akik bölcsődet körülvéve, mint jövendőbeli királynéjukat tiszteltek, méltóztass a felséges Istentől kiesdeni számomra azt a kegyelmet, melyet annyira óhajtok. 
     Ó édes Kisded Mária! Ki Szeplőtelen Fogantatásod kiváltságánál fogva oly közel vagy Istenhez mint senki Éva leányai közül! Fordítsd reám irgalmas és kegyes tekinteted és mint hathatós közbenjáróm és szószólórn, eszközöld ki számomra a kért kegyelmet. 
Ne engedd, hogy megszégyenülve távozzam drága bölcsődtől, hanem eszközölj ki számomra áldást és segélyt, melyért oly annyira esedezem. 
Végül kérlek, ó Mária! Eszközöld ki a magam és felebarátaim számára a te szent gyermekséged iránt a valódi áhítat lelkületét és a szent állhatatosság megbecsülhetetlen ajándékát. Amen.
Üdvözlégy..., Dicsőség...

A sátán akadályozza a papi hivatásokat – egy amerikai exorcista tapasztalatai 

     Sose gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mély elkötelezettséggel csinálni – mondta a CNA katolikus hírügynökségnek egy középkorú atya −, akinek exorcista „pályafutása” egy Szentmise bemutatása közben, röviddel azután indult, hogy pappá szentelték. „A szent Vér átváltoztatásának pillanatában azt kértem az Úrtól, árassza szent Vérét a fiatalokra, és segítse azokat a fiúkat, akiknek papi hivatást szán.” Abban a pillanatban egy tizenhárom év körüli fiú „hátrazuhant és morogni kezdett. Erre nem számítottam!” – mondta.

A papot, püspöke küldte a Római Egyházmegye hat, hivatalosan megbízott exorcistája mellé, miután az Egyesült Államok Püspöki Konferenciája 2010 novemberében úgy határozott, jelentősen növelni kívánja ördögűzőinek számát.

Azóta napi három exorcizmuson vesz részt. Akikkel találkozunk – mondja –, bukott angyalok, akik jónak lettek teremtve. Az egyházatyák, köztük Szent Jeromos és Szent Ágoston úgy vélték, ezek az angyalok azért lázadtak fel, mert Isten feltárta előttük a megtestesülés tervét, s ők nem tudták elfogadni, hogy Isten a tiszta, végtelen szellem emberré legyen. Ezért izgatja őket annyira az ember testisége és a családok szerető egysége, mert tudja, hogy a család a bölcsője a papi hivatásoknak! Nos ezért igyekeznek bomlasztani és szenvedést okozni angyali tudásukkal.

Bár a gonosz lelkek tudják, hogy Isten csak azért engedi a működésüket, hogy a lelkek a (felajánlott) 'engesztelő szenvedéseik' által érdemeket szerezzenek üdvösségre. Akik így szenvednek, azáltal lesznek szentté, hogy felajánlják áldozataikat, amelyeket Isten elfogad és áldássá teszi az Egyház javára. Ha erre emlékeztetjük a Gonoszt, az őrjöng, mert tudja, hogy veszít. Ezért amíg teheti, minél több lelket akar megszerezni. Ha nem tudja megkaparintani az emberi lelkeket, akkor igyekszik legalább az életüket pokollá tenni!

„Az exorcizmus során, kérdéseket szoktam föltenni a gonosz léleknek, pl. hogy mi a neve, mert meggyengíti, és nevét mondva parancsoljuk neki, hogy távozzék. Azon kérdésre, hogy mikor távozik, mintha betanulták volna, mind azt feleli: SOHA! – Pedig egyszer igenis távozni fognak!” – jegyzi meg az exorcista. Hogy megalázkodásra késztessük: segítségül lehet hívni a szenteket, őrangyalokat vagy akitől a legjobban retteg: a Szűzanyát. Ettől egészen másként kezd viselkedni. A végén sokszor dühös, agresszív kitörésben nyilatkozik meg; ilyenkor habzik a megszállott ember szája. Ha átok törik meg, az illető az átok során használt tárgyakat kezd kihányni. „Nem valami kellemes látvány, de ilyenkor tudom, hogy hatásos, amit teszünk.”

Az amerikai pap szerint a démoni befolyás oka minden esetben más, ám van egy közös vonása: az érintettek súlyos sebeket kaptak életük során, elsősorban a családban. Olyan esetekre gondolok, amikor a szülők nagyon rossz döntések – házastársi hűtlenség, abortusz vagy más, családromboló cselekedetek – által beengedték otthonukba a gonoszt. (Források az első részben!)

(folyt.)

Valamely különös kegyelem elnyerésére

Ezen imasort, a "Háromnapi ájtatosság a Kisded Szűz Mária tiszteletére" c.
kiadvány nyomán,a blog szerkesztője állította össze némi stilizálással.
A forrásként használt füzet jóváhagyásai: 
Nihil obstat. Dr. Georgtus Hajós m. p. censor. 
Imprimatur. Quinque-Ecclesiis, die 13. Octobris a 1925. Dr. Dionysius Mosonyi m. p. vic. gen. eppalis. 

1. Ó Szentséges Kisded Szűz Mária! 
Aki örök időtől fogva megnyerted a teljes Szentháromság tetszését, kérlek téged, hogy rendkívüli kiváltságaid által, melyekkel fel vagy ékesítve, fordítsd anyai kegyes tekintetedet reám, ki oly szegény vagyok rninden erényben és nyerd meg nekem az irgalmas Istentől azt a kegyelmet, melyért itt lábaidnál esedezem. 
     Ó édes Kisded Mária! Ki Szeplőtelen Fogantatásod kiváltságánál fogva oly közel vagy Istenhez mint senki Éva leányai közül! Fordítsd reám irgalmas és kegyes tekinteted és mint hathatós közbenjáróm és szószólóm, eszközöld ki számomra a kért kegyelmet. 
Ne engedd, hogy megszégyenülve távozzam drága bölcsődtől, hanem eszközölj ki számomra áldást és segélyt, melyért oly annyira esedezem. 
Végül kérlek, ó Mária! Eszközöld ki a magam és felebarátaim számára a te szent gyermekséged iránt a valódi áhítat lelkületét és a szent állhatatosság megbecsülhetetlen ajándékát. Amen
Üdvözlégy..., Dicsőség...

Csapataink harcban állnak (?)

     Nos, a Római Katolikus Egyházzal szemben már „fortyog a gyűlölet krátere” és zászlót bontott az Antiegyház, mely akár állítólagos „égi üzenetek” által is igyekszik éket verni a hívek és a katolikus klérus közé.

Esetenként igen rafináltan fogalmazott „Új Tant” hirdet, elveti a pápaságot és isteni átokkal fenyegeti meg azokat, akik az ő „üzeneteik” hitelességét kétségbe vonják! Ezen „szózatok” forrása lényegében ismeretlen, hiszen álnéven munkálkodik a zavarkeltésen és a lelkek vesztén, s bizony sokan még a választottak közül is fennakadnak hálójában anélkül, nem tudatosulva bennük, kit-mit követnek. (Azóta fény derült ugyan a kilétére, mire az üzenetek közlésével le is állt, ám a hívei a régi üzenetekkel tovább apostolkodnak!)

Kedves Olvasó! A fentebb tag-laltakról az Egyház szaktekin-télyei tudnak ugyan, de a nyilvánosság előtt mégsem beszélnek, valószínűleg nem akarnak riadalmat kelteni. Ám nem szabad az utolsó pillanatban is tapintatos-kodni azzal, aki a szakadék felé rohan! Az igaz, hogyha mindenki hűséges maradna keresztségéhez (imádkozna, gyakorolná hitét és élne a Szentségekkel), akkor valóban nem lenne ok a félelemre, ijedségre – ám ez sajnos nincs így! Ha Isten Népe egyként kérné az Urat: „Szabadíts meg a gonosztól” (Mt 6,13), „nem szolgáltat-e Isten igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? (...) Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,7-8) – És ez itt kérdés, mely magában hordozza választ!

Sajnos, ha egy hívő ember démoni tevékenységre utaló panasszal fordul a papjához, többnyire csak kimosolygást, vagy a „ne is folytassa tovább”, elutasítást kapja! Téma hűen mondva, a klérus egy része, úgy irtózik a fenti kérdéstől, mint „ördög a szenteltvíztől”! Ugyanakkor, ha ez a beteg egy szektához vagy mágushoz fordul, azok „megértő” készséggel fogadják! A végén persze, alaposan kihasználva, és mélyebbre süllyedve találja magát a démoni kiszolgáltatottságban! – És kié a felelősség Isten előtt? – Csak kis részben a tudatlan emberé!

Sok lélekre nyugtatólag hatna az 56-os segélykiáltás, „csapataink harcban állnak!” De tudjuk, hogy sajnos ez nem így van, és legfeljebb csak maroknyian harcolnak a sötétség fejedelme ellen! Sok krisztuskövető ugyanis megfeledkezik a keresztségi fogadalmáról, hogy „ellene mondjon az ördögnek, és minden csábításának”, s nem igyekszenek megerősíteni magukat a szüntelenül imádsággal, a Szentmise és a Szentségek kegyelmével! Pedig írva van: „erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében! Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszság szellemei ellen.” (Ef 6,10-12) (Kép: Jóhiszeműség, át nem gondolás, súlyos konokság, tudatos kárhozat!) (Források az első részben!) (folyt.) 

Nem utolsó sorban!

     A végére tartogattam két lényeges szempontot, a külsőséges viselkedést és a benső személyiség elhangolódását!
1) Az egyik baj gyakran abból adódik, hogy a „mű-világ, műzajában”, nem halljuk meg az esetleges isteni hívást, sőt még lelkiismeretünk szavát sem!
Miért? Mert az érzelmek, divat-ideálok és szexuális vágyak, vagy a hiúság szempontjai szerint döntünk és keveredünk bele egy-egy kapcsolatba, amely így vagy úgy, de hátrányunkra lehet ‒ ha most nem, akkor később, és nem csak a kegyelmi élet terén, de egész életutunk alakulásában is! „Szenvedélyből megházasodni annyi, mint ittas és féleszű kormányossal hajóra szállni, viharos tengeren.” (Szent Colombiere Kolos) (HHC 288)
A külsőségességhez tartozik még, hogy sokféle módon megtéveszthetjük a másik felet: pl. a mű illatokkal, a divatos (felvett) viselkedési sémákkal, a szép autóval és a pózolt igényekkel!
A mesterséges jó illatok elnyomják azokat a szimpatikus-unszimpatikus „fermentumokat”, amelyek a vonzó-taszító „társválasztó” meghatározói lennének (itt most nem az ápolatlanságról beszélek, hanem a feleslegesen túl intenzív „illatozásról”).
Ami pedig a „műzajt”, mármint a zajos élet következményeit illeti: nos, megházasodnak azok is, akiknek pedig nem lett volna szabad, mert szerzetesnőnek, szerzetesnek vagy papnak kellett volna menniük, esetleg komoly élethivatásra kellett volna életüket feltenni! Ennek persze létezhet az ellentéte is, miszerint nem házasodnak meg olyanok, akik pedig a családi életben bontakoztathatták volna ki igazán az életüket!
2) A személyiség elhangolódása alatt azt értem, hogy a világ, olyan „ál-jogokat” és hamis „önképet” sugall, amely képes a tömegek megtévesztésére, minek következtében műsémák, műjogok és „műideálok” szerint viselkednek az emberek.
Ilyen pl. az emancipáció a „személyiségi jogok” propagálása, mely persze igen féloldalas, hiszen „a valódi egyenjogúság elsősorban nem a jogokban, hanem az egyenlő esélyekben nyilvánulna meg”! (HHC 171) Erről persze nem beszélnek!
Efféle pusztítás a feminizmus ideológiája is, mely a nők „felszabadítása” jelszavával, már a serdülőket igyekszik a szabadosság tévútjára terelni, nem beszélve családbomlasztó hatásairól! „Az asszony megrontása a társadalom halála! Mert asszony szüli az újabb anyát, a papot és a családapát!” (HHC 61) A fentiek következményeként tudható be, hogy egyes asszonyok abban látják női identitásuk építését, ha férjükben minden igyekezetükkel próbálják leépíteni a férfit. A házasélet romlásai ugyanis, gyakran a 'követelt' jogokból sarjadnak. „A 'férj joga', a 'nő joga' és az 'egyenjogúság' vélelmében sikkad el leginkább az élethez való jog!” (HHC 418)
Ennek pedig kiszámíthatatlan következményei adódhatnak, melynek felsorolása messze túlmutatna egy alapvetően „Mária-tisztelő blog” témakörén!
Lényeg a lényeg: Az asszony veresége, ha legyőzi a férjét. (Útravaló húzó 712) (Persze-persze, "férje válogatja" – jó, de ki ment hozzá, ki döntött kellő körültekintés nélkül? – És lám, kezdhetem az egész sorozatot elölről!)

A Római Katolikus Egyház sorsa az emberiség sorsa!

     Don Stefano Gobbi atya könyve is hasonló nyomatékkal hívja fel figyelmünket (idézve Antalóczi prelátus könyvéből):    „Kimondhatatlanul nagy megpró-báltatások ideje van készülőben, hogyha az emberek tudnák, talán megtérnének.” (1973. 12. 01.) Az Istenanya 1974. 05. 20-án az emberiség várható helyzetéről még szomorúbb képet fest: „Oly súlyos idők közelednek, hogy el sem tudjátok képzelni. Azért szeretnélek most felkészíteni benneteket, hogy a kellő időre mindig készen legyetek.” A bejelentett harcot, a kemény küzdelmet – Gobbi atya szerint – a pápa és az Egyház ellen harcoló, tévedést hirdető egyháziakkal szemben kell majd folytatni. „Amikor bekövetkezik a rettenetes ütközet ideje a tévedést képviselő papokkal, akik szembeszállnak a pápával és az Egyházzal, a kárhozat felé hurcolva végtelen nagyszámú szegény gyermekemet, akkor ti lesztek az én hűséges papjaim.” (1975. 01. 04.) Ehhez olvassuk el a Szent Szűznek egy másik megnyilatkozását:    „Szavaimat csak azok képesek megérteni és befogadni, akiknek értelme alázatos és készséges; akiknek szíve egyszerű, akiknek szeme világos és tiszta. Amikor az Édesanya gyermekeinek beszél, azok meghallgatják, megteszik amit mond, mert szeretik. Nem lehetnek az Édesanya gyermekei azok, akik még mielőtt meghallgatnák bírálják, s akik visszautasítják azt amit mond, még mielőtt megvalósítanák. Ezek, ha a tudományban gyarapodnak is, nem gyarapodhatnak a bölcsességben és az életben.” (1977. 10. 29) (JÜ 189-190)

A Szent Szűz szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban: „A Föld most, mint vihar előtt a természet és olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít, rengésével romba dönt maga körül mindent. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. És Én a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (megszabadítom e) gyűlölettől elhomályosuló, kénes, bűzös lávájától megfertőzött világot... A választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, és pusztít, még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe Szeretetlángom kegyelmi hatása kiáradása által nyújtok.” (SZL II/100)

Az Úr panaszos szavai uo.: „Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! (SZL I/90) (Források az első részben!)

(folyt.)

Ha valóban belegondolunk!

– Az előzőek nyomán úgy tűnhet, hogy az a legjobb, ha meg se házasodik az ember! – vághatja rá valaki.
– Bizony-bizony, ez egy bölcs lehetőség! Az Evangélium tanítása szerint: nem a házasság kötelező, hanem tisztaságban élni! Vagyis, élhetünk házasság nélkül, ha az üdvösségünk szempontjából érdemszerző tiszta életet vagyunk képesek megvalósítani! Tisztán, áldozatosan, Krisztusért és a lelkekért! Mert ne feledjük – a semmit sem vállaló életmód, önmagában is bűn –, hiszen áldozatok nélkül senki sem üdvözülhet (Lk 16,16)!
     Pontosan ilyen „áldozat” maga a házasság életformája is, még ha a közfelfogás „lutrinak” nevezi is! Szó, mi szó, a házasságba nem szabad könnyelműen belevágni, de ha már megköttetett, akkor végig kell küzdeni, akár felajánlott engesztelő áldozatként is!
     „Semmi sem kíván annyira komoly megfontolást, mint a házasság! Itt kell leginkább ügyelni arra, hogy – életre szóló – szándékunk, egyezik-e Isten akaratával. Ez a választott állapot ugyanis sokkal több veszedelemmel, szenvedéssel és kötelességgel jár, mint bármi más hivatás!” (Szent Colombiere Kolos) (HHC 208) „A rossz házasság, az át nem imádkozott és felületes ismeretséggel kezdődik!” (uo.) (uo. 213)
     Az ismerkedést el lehet kapkodni, de a megismerésre hosszú időt kell szánni, és elsősorban nem a test titkait kell kiismerni a másikban, hanem a lelkének rejtett reakcióit! – És? – Akár nemet is kell tudni mondani a házasság esélyére ‒ még akkor is ‒, ha olyan csinos a másik, akkor is ha ez egyféle kudarc mások előtt, vagy ha e döntésünk az életre szóló magány rémképét vetíti elénk! Mert jegyezzük meg, jobb akár magányosnak is lenni, mint megalázott, kisemmizett elhagyottként élni!
     Ne feledjük, szenvedés nélkül nincs élet, pláne nincs üdvösség, amiként türelem nélkül sincs összhang, egység! Vagy ezt, vagy azt az áldozatot kell felvállalnunk, de valamelyiket mindenképp el kell viselnünk! Ebben a virtuális párbeszédben, még azt is hallani vélem, hogy mindezek után, valaki azt mondja:
‒ Mi az, hogy Isten nélkül nem megy? Hiszen számos vallástalan házast ismerek, akik évtizedek óta jól kijönnek egymással, mondhatni példásan élnek! ‒ vágja rá egy virtuális kérdező.
‒ Nem kétséges, ez is igaz! Bizony-bizony, léteznek akik jól megvannak egymással! Nyilván, köztük is van valami hatékony összekötő kapocs, a vagyon a szenvedély vagy a hasonszőrű önzés!
De egyetlen vonatnál sem az a lényeg, hogy jól húz-e a mozdony, hanem az, hogy biztonságos pályán halad-e és hová!? A szentség nélküli „házasok” is felmutathatnak irigylésre méltó életpályát ‒ „amíg meg nem halnak” – (ahogy a mese mondja)! Merthogy mellesleg, az emberi élet végcélja – miként a házasságé is ‒, nem a múlandó szép pillanatok gyűjtése, hanem az örök boldogság elnyerésére való törekvés lenne – és ez persze –, nem bármi úton nyerhető el! Isten nélkül lehet élni, de meghalni már nem! (Folyt,)

A szülői ima

     A 1930-as évek Brazíliájában, halálán volt egy neves szabadkőműves. A családja és testvére szorosan figyelték a házat, nehogy bemehessen hozzá egy pap. A lelkipásztor háromszor is megpróbált bejutni, de a haldokló tudta nélkül elküldték. Szegény ember állapota romlott, és elvesztette az eszméletét.

Mindenki halottnak vélte, így aztán igen nagy rémületet okozott, amikor az hirtelen felült ágyában, és dühösen kiabálni kezdett: »Ti szerencsétlenek! Tudjátok meg, hogy van pokol! Én még el sem szakadtam teljesen a földi élettől, amikor már láttam végső sorsomat, a kárhozatot! Rémült keserűséggel kezdtem beletörődni teljesen megérdemelt sorsomba, amikor egy fehér ruhás hölgy állt meg mellettem a mélység szélén. Szelíd, kedves hangján így szólt hozzám:

„Édesanyád amíg élt, mindig érted mondta a rózsafüzért, s ennek kegyelméért az Úr ad egy kis időt, hogy a bűneidet mélységesen megbánjad!”«

Ezután a bátyja felé fordulva így szólt a haldokló: „Háromszor küldtétek el a papot, aki azért jött el hozzám, hogy lezárja előttem a pokol tüzes kapuját és megnyissa a menny lehetőségét! Te pedig testvérem, nem rendelkezhetsz sem a házamban, sem a sorsom felett, ezért a feleségemet kérem meg, hogy sürgősen hívja vissza a papot, hogy letehessem életem bűneinek súlyos terhét, melyek a pokolba ránthatnak!”

Ezt követően életgyónást végzett, és a pap kiszolgáltatta neki a Krisztustól kapott Szentségeket! Amint a haldokló megkapta a Szent Útravalót, utolsót lélegzett. Családja mélyen megrendült és szintén rendezte Istennel való kapcsolatukat. (Forrás: „Le Chapelet des enfants” francia kiadv. nyomán!) (Források az első részben!)

(folyt.)

     A házasfelekben csalódások sora bontakozhat ki, amelyek kérdéseket szülnek: „Miért iszik a férjem? Miért jár a felségem hetente kozmetikushoz? Miért akar minden áron piros cipőt venni, holott mindig utálta a harsány színeket? Miért nem gondoskodik a gyerekekről úgy mint ezelőtt? Miért nem képes a régen annyira vágyott meghittségre? Miért jön mindig a „bezzeggel”? Miért nem képes tíz percet velem imádkozni? A férjem miért nyaggat állandóan? Miért maradozik el a templomból? Miért hánytorgat fel évtizeddel régebbi dolgokat? Miért nyűgös a feleségem, ha rólam van szó? Miért nem segít az Isten?” – Miért és miért? ‒ panaszolják sokan. 

     Na ‒ kedves Olvasóim ‒, ezek a hozzáállások megadják meg a kegyelemdöfést az egymás iránti bensőséges szeretetnek, melyről kezdetben annyit álmodoztak felsőfokon!
„Ó jaj, hogyan is juthattak ilyen helyzetbe?” ‒ teszem fel a költői kérdést helyettük!
‒ Úgy, hogy hagyták magunkról lekopni az eredeti alapelveiket, és ez még akkor is végzetes lehet, ha azzal magyarázkodnak, hogy „változott a helyzet, és változtunk mi is”! – Ámde épp ezzel a „változási” lehetőségekkel kellett volna már eleve számolniuk, ezek megoldhatóságáért és elviselhetőségéért kellett volna már kezdettől fogva, kölcsönösen imádkozniuk!
     Melyek is voltak ezek? ‒ Gondoljunk bele! Hogyan szemlélték a másikat a kezdet kezdetén: „csak veled, meg örökké”, „lehozom a csillagokat az égről”!  ‒ Ám a valóság jóval prózaibb! Nem kell a csillagokig menni, csupán magunkból kellene kihozni ÁLLANDÓAN a jóra való készségeket, a türelmet és az Isten bennünket egymásnak teremtett tudatát! A házasság egyféle KERESZT! ‒ És ennek minden lehetőségét, már az ismerkedés idején kölcsönösen át kéne gondolni! Isten ugyanis nagyon jól tudta, hogy két ember együtt élése, szinte lehetetlen, EZÉRT EMELTE A HÁZASSÁGOT SZENTSÉGI RANGRA!!! Persze mi van, ha megunják egymást, mi van ha szüntelenül fáradtak, és mi van, ha megváltozott az egész habitusuk? Az egyik beteg, a másik meg kifelé tekinget! – „Kifelé”?? – Honnan? A házasság Szentségi kötelékéből? És hová? – A kárhozat irányába!

– Na, álljunk meg néhány szóra! Mit ígértünk egymásnak és egymásért, és kinek fogadtuk ezt esküvel? – (Én válaszolom meg:) – a Fölséges és Mindenható Istennek!!!
     „A házasfelek egyik legfontosabb kötelessége egymás lelki üdvösségének előmozdítása.” (Colombiere Kolos) (HHC 217) De hogyan segítheti valaki a társa hitét, amikor még a sajátját sem éli meg? Márpedig a saját karakterünket, a belső adottságok, igényünk és a hitünk formálja, és ez hat ki a közös életünkre is! Ha nincs közös hitfelfogás, nincs közös nevező sem, így aztán nincs közös „hullámhossz”! Az pedig műszaki tény, hogy egy gyenge „adást”, könnyen zavarhat bármi, elnyomva a mégoly jó szándékú „jeleket” is! Jegyezzük meg! A templomi házasságkötések esetleges felbomlása, nem a Szentség hatástalanságának tudható be, hanem a házasfelek szentségi- és imaélete ellanyhulásának!!!
     Kedves Olvasóm! Korunk szerencsétlen szokásaihoz képest, az ismerkedésnek nem elsősorban a szexualitásra kellene irányulniuk, hanem a másik lelkiségére, egészen a legkisebb „rezdüléséig”! Csak az egyéniség, és a rögzült szokások alapos megismerése után, és ezek teljes tudatában – szentségi előkészülettel – hozhatunk döntést és ígéretet Isten előtt, amelyhez aztán, minden körülmények között ragaszkodnunk kell!
‒ Igen! ‒ mondhatja ezt a hűségesebb fél ‒, de mi van az értetlenkedő, hűtlenkedő vagy egyenesen (agyilag) megzavarodott házastárssal?
‒ Nos, a józanabb félnek minden áron hűségesnek kell maradnia esküjéhez, még ha ez nem is kölcsönös! Nyilván, így rá marad az áldozat, a bűnbánat, a másikért való ima kötelessége! Hiszen mit is fogadtunk egymásnak Isten színe előtt? Azt, hogy – jóban, rosszban, egészségben, betegségben – kitartok mellette! Nos, ez az állapot ugyan elviselhetetlenné is válhat, de reménykednünk kell, hogy Isten megsegít bennünket, még ha ennek semmi jelét sem látjuk! Ez esetben, fel kell ajánlani szenvedéseinket a másikért, az ő lelki üdvéért és a családunkért! Ez a katolikus szentségi házasság alapelve: Hit (a másikért való ima), Remény (hogy az ima nem hatástalan) és (az áldozatot vállaló) Szeretet! Ezek után óhatatlan a felvetés: „Ha így áll a dolog, nem érdemes megházasodni!” (vö. Mt 19,10) Bizony így van, ámde ez hajlam és önuralom kérdése! Szent Pál ugyanis így nyilatkozik erről: „Ha nem képesek megtartóztatni magukat, lépjenek házasságra, mert jobb dolog megházasodni, mint égni. Azoknak pedig, akik házasságban élnek, az Úr parancsa, hogy a feleség a férjétől el ne váljon, ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki.” (vö. 1Kor 7,9-11)

     Ahogyan a mondás tanítja: A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne!

Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életedet és kérd ehhez Isten segítségét, mégpedig már jóval előtte és SZÜNTELENÜL! (vö. HHC 288)

Vajon mindegy-e, hogy az „erő” honnan jön? 4

     José Maria Zavala: Así se vence al demonio (Így lehet legyőzni az ördögöt) című könyvének egyik fejezetében interjút közöl Gabriele Amorth exorcista atyával, aki két esetről számolt be, amikor II. János Pál exorcizmust végzett.

A szerző szerint négyszáz év óta Szent II. János Pál volt az első pápa, aki az exorcizmus szertartásával meghátrálásra kényszerítette a gonoszt. Pápasága negyedik évében, 1982. április 4-én történt. „Pontosan emlékszem – mondja Amorth atya – Ismerem Francescát, aki aznap reggel megjelent a vatikáni pápai kihallgatáson. A megyéspüspöke előzőleg megkérte a pápát, hogy exorcizálja a lányt, amit a pápa habozás nélkül vállalt, és mindjárt el is végzett a pápai magánkápolnában. A nő egyfolytában köpködött és vonaglott a földön. A pápa körül állók nem hittek a szemüknek. 'Soha életünkben nem láttunk ilyen jelenetet, ami az evangéliumokban le van írva' – mondták döbbenten.”

„Jacques Martin francia bíboros szerint Szent II. János Pál valóban mondogatta, hogy 'mindaz, ami az evangéliumokban történik, ma is történik.' Ám nem csak hitte és hirdette, hanem meg is tapasztalta. Exorcizmusa csak bizonyos mértékig volt hatásos, mert a Francesca nevű hölgy teljes szabadulásáért még öt éven át kellett imádkozni.”

Amorth atya még egy esetet elevenít fel, amely 2000 szeptemberében történt. „Egy 19 éves lány jött egy Monza környéki faluból egy hétre Rómába, hogy Giancarlo Gramolazzo testvéremmel, munkatársammal együtt imádkozzunk a szabadulásáért. Az alkalmakra hétfőtől csütörtökig délutánonként került sor, így délelőttönként ráért. Elhatározta, hogy elmegy a Szent Péter téri pápai kihallgatásra. A biztonságiak észrevették, hogy a viselkedése nem teljesen normális, ezért az első sorba, a betegek közelébe küldték. Rövidesen, miközben a pápa áldását adta a több mint negyvenezer zarándokra, a szép fiatal lány hátborzongató üvöltésbe kezdett. A szervezők hiába próbálták csitítani. A lány emberfeletti erőre tett szert, több őrt lerázott magáról. Artikulálatlanul üvöltött, és szitkokat szórt Gianni Danzi püspökre, aki próbálta megnyugtatni, és megáldotta egy feszülettel. Amikor rájött, hogy a lány megszállott, jelezte Stanislaw Dziwisz-nek, a pápa titkárának, aki végül szólt a pápának. II. János Pál utasítására a lányt egy hátsó bejáraton át bevitték a Szent Péter bazilikába, ahol a pápa a szülők, Danzi püspök és több biztonsági őr jelenlétében – akik alig tudták lefogni a lányt – elvégezte az exorcizmust. Aznap délután a testvéremmel és a püspökkel együtt visszamentünk, hogy megáldjuk a lányt. Ő maga mondta el, mi történt vele délelőtt.”

Amorth atya így folytatja: A pápa által végzett exorcizmus hatásos volt, de nem elegendő, hogy megszabadítsa a gonosz lélektől. A Szentatya félórán át nagy szeretettel imádkozott ezért a lányért és azt mondta, a másnapi Szentmisét a szabadulásáért ajánlja fel. Másnap két órán át folytattuk az exorcizmust. A gonosz lélek felemlegette a pápával történt találkozást. Hogy kacagott a nyomorult!

Kényszerítette a lányt, hogy azt mondja nekem: „A főnököd (a pápa) sem tudott kifogni rajtam!” Az idős exorcista megjegyzi: a lány 12-től 19 éves koráig volt megszállott, de amikor a megszállottság nem uralkodott el rajta, rendkívül ártatlan és jószándékú teremtés volt, aki a rengeteg szenvedését engesztelésül ajánlotta fel a lelkekért.

Amorth atya végül elmondja, hogy egyszer megkérdezte a gonosz lelket, miért fél annyira II. János Páltól. Azt mondta: két ok miatt: először is azért, mert a kommunizmus bukásával a pápa meghiúsította a terveit Európában; másodszor pedig, mert sok fiatal lelkét ragadta el tőle pápasága alatt. Mikor pedig azt kérdeztem tőle, miért fél annyira a Szűzanyától, azt felelte: „mert ember létére nagyon megalázott és legyőzött” – idézi a neves római exorcistát a Vatican Insider. (vö. Magyar Kurír) (Források az első részben!)

(folyt.)

A megelőző öt posztot elolvasva, bizonyára sok olvasóban feltör az elégedetlenség sóhaja, „ó, ha ez ilyen egyszerű volna”!

     A „lelki füleimmel” szinte hallom: „ó, kedves szerkesztő úr! Házasságban élni nem olyan „fekete-fehér” folyamat, hanem gyakran zavaros, meg-megújuló emberpróbáló hullámverés, melyben könnyen beleszédülhet akárki! Hallott már maga olyanról, hogy valamelyik házasfél egyik napról a másikra megváltozik és egyszerűen nem lehet vele szót érteni? Az ilyen, azt se mondja meg, hogy mi baja a másikkal és azt se, hogy tulajdonképpen mit is akar ő maga, csak megy a feje után!? Ennek a félnek nem lehet ajánlani az imádságot és a szentségi életet! Jó esetben csak legyint, rossz esetben kiröhögi az embert! Ráadásul, olyan dolgok kezdenek szokássá válni nála, amit azelőtt ki nem állhatott. Elkezd sportolni, társaságba járni, miközben otthon kimért és fáradt, mindamellett, hogy képes elmenni akár éjjel is! Se válni nem akar, se együtt élni! Na ilyenkor mi van?" –panaszolhatná egy olvasóm!
     A virtuális kérdésre, magam is csak feltételezésekkel tudok válaszolni!
Ha nem kifejezetten idegi (orvosi) probléma húzódik meg a változás mögött, akkor az alábbiakat tételezhetjük fel.
A tragédia nem ott és akkor történt, amikor a házasfél „egyik napról a másikra megváltozott”, hanem esetenként jóval előbb! Higgyék el, hogy gyakorta apró "kis dolgokon" múlik a nagy dolog! Akkor, amikor így-úgy lazábban, „józanabbul” kezdték kezelni a hitéletet! Elhagyták a közös imát. Akkor, amikor a szeretet apró megnyilvánulásai erőltetett szokássá váltak (vagy netán túlzásokká)! Akkor, amikor egyre türelmetlenebbek lettek egymás iránt. Akkor, amikor nem adtak egymásnak a szereteten és bizalmon alapuló csipetnyi szabadságot sem. Akkor, amikor alig maradt idejük egymásra (és bármire) is! Akkor, amikor – ha csak gondolatban is –, de lemondtak egy gyermek vállalásáról (pláne...)! Akkor, amikor megfeledkeztek arról, hogy a szeretet tulajdonképpen: áldozat és szolgálat (mégpedig kölcsönösen)! Nos akkor bomlott meg egy szál a kötelékben, miáltal, kicsinyke rés támadt a „szentségi aurán”! Ezzel valamiképp beférkőzött az, ami (pontosabban aki) egyszer csak felszínre hozza az „elegem van már az egészből” pusztító gondolatát! Ő az, aki fárasztónak sugallja a kötöttségeket, aki nyomban valamiféle soha nem látott „felvilágosultságot és jogérzetet” kelt az egyénben. Ennek nyomán mindjárt túlértékeli a „szabadságot”, a szórakozást és az „önmegvalósításra való törekvést”! Ez a késztető pedig nem más, mint az a gonosz lélek, amely romlásba akarja taszítani a világ összes házasságát, hogy lerombolhassa a társadalmakat! Ahol ugyanis az egyszerű és bensőséges hitélet és szeretet élő, ott érvényesül a szentségi védelem, ott nem érheti el a Gonosz körmönfont célját!

Ja, hogy az élet nem olyan egyszerű? Nos, üdvösségre jutni sem annyira...!

Vajon mindegy-e, hogy az „erő” honnan jön? 3

     Sajnos, a szülők többsége nem foglalkozik kellően gyermekük lelki életével, amiként sokszor jó példát sem mutatnak számukra. Nem is tudják, vagy képtelenek felfogni a felelősségüket, hiszen valódi tekintéllyel egyedül csak ők rendelkeznek saját gyermekeik felett, senki más! És ennek életre szóló fontosságáról tudtak és tudnak a bal-liberálisok, ezért igyekszenek kivenni a gyermek nevelését a szülői közegből, esetleg a „gyermek jogaira” hivatkozva akadályozzák azt!

A New Age lényegében az ókori gnoszticista eretnekség modern változata.

Sok szellemi elődjéhez hasonlóan (mint pl. a marxizmus), ez a „vízöntő eszme” is a Földön akarja megvalósítani a mennyországot. Ez nem valami „szociális program”, hanem az ősbűn tagadása, az Isten ellen való történelmi méretű teremtményi lázadás szervezése, engedelmesség a sátán ősakaratának: „Lépjetek át Isten akaratán, nélküle akarjatok nem ismert tudást szerezni, nélküle valósítsátok meg magatokat, s lesztek mint az Isten”.

A New Age legfőbb célja a tudomány, az okkultizmus- és a vallások összemosása, sőt egy totális világkormány megteremtése (ez lesz az Új Világrend, angol rövidítése: NWO)! Ennek eléréséhez a célkitűzése: a katolikus hit deszakralizálása, a szexuális forradalom és szabadság. Hirdetik a reinkarnációt, mely ellentétes az irgalmassággal, hiszen nem ismeri a részvétet a szenvedők iránt – mondván –, hogy ők „előző életük bűneit törlesztik csupán” um. „tisztulnak”! Az ember halhatatlan isten, és isteni képességeinek kibontásához nélkülözhetetlen a „kozmikus tudat” – az „erővel” való egyesülés –, mely teljességgel csak a luciferi „iniciáció” (beavatás) révén érhető el, ez legvégső tervük, s miként hirdetik: „ez lesz a világ gyógyulása”! Ám, az Isten nélküli világ, a pokol! Az ehhez való „könnyed készséget” segítik elő a kábító- és tudattágító szerek, valamint az extatikus ritmusok hatásaival. Az Egyház óva int a szektákhoz vagy a démonokhoz fordulástól, a halottidézéstől s minden más praktikától! Mert mindegyik, az asztrológus, a tenyér- és kártyajós is hamisan hirdeti, hogy képes lerántani a leplet a jövendőről. (Források az első részben!)

(folyt.)

A kötelék szent!

     A házasság „veszélyes üzem”! Nem a beindítása nehéz, hanem az „üzemben tartása”! (HHC 200)
A házasság veszélyforrásai: 1) A parttalan érzékiség, ami mállaszt és mételyez. 2) A társ iránti imádat, mely a másik szerelmében látja üdvösségét. 3) A prüdéria, mely hamis „valláserkölcsi” vagy modernkedő felfogásból elutasító. 4) A túlzott anyagiasság, s az ebből fakadó „ráérünk még a gyerekkel” magatartás. 5) A szülőknek való megfelelni akarás. 6) A gyermekimádat, ahol a házastárs másodlagos. 7) Az önző divatmánia és féktelen szórakozásvágy. 8) A testi, küllemi elhanyagoltság, a „birtokon belüliség” kényelme. 9) Az általános restség a társért, a családért való áldozatvállalásban. 10) Az ima- és szentségi élet elutasítása. – Ezek bármelyike által megfeledkezhetnek a felek, házastársuknak tett „jóban-rosszban, holtomiglan-holtáiglan” fogadalmukról, miáltal a szeretetük, bizalmuk és erkölcsi tartásuk, egymás iránti elkötelezettségük elsekélyesedik. (HHC 286)
    Mivel az emberi jogot fölébe szokás helyezni a természetes és isteni jognak, a házasság fogalma kezd elhomályosulni. Ha elűzik a vallást, a házasság is szükségszerűen a bűnös emberi természet és az érzéki vágyak gonosz uralmának rabszolgája lesz. Ebből sokszoros veszedelem származik a családokra és a társadalomra nézve is! Korunk törvényhozói, mind ezt mondják: engedni kell a kor igényeinek és meg kell adni a lehetőséget a válásra. Következményeit a francia forradalom is példázza: amikor elűzték Istent és törvénybe iktatták a válást, az egész társadalom közönségessé vált. Ma ugyanezt akarják! Istent és az Egyházat ki akarják űzni a társadalomból és az emberi kapcsolatokból. Úgy vélik ugyanis, hogy a válás törvényével orvosolni lehet a korunkban tomboló erkölcstelenséget!   Mondanunk sem kell, hogy a változtatható házassági szerződéssel meggyengül a kölcsönös jóakarat, veszedelmes tápot kap a hűtlenség, kárt szenved a gyermekek védelme és nevelése, lehetőség nyílik a családi közösségek felbomlására, széthúzás támad a családban a férj és feleség között, csökken az asszony méltósága mert miután a férj kiélte magát, elhagyja őt. Mivel a családok szétrombolására és az országok elpusztítására nincs alkalmasabb eszköz az erkölcsök megrontásánál, könnyen belátható, hogy a család és a társadalom legnagyobb ellensége a válás, mely mind a magán, mind a közéletben a legnagyobb bűnöknek nyit kaput. (vö ADS / III.) (HHC 408)
     A felek, a házasság szent kötelékét akkor is magukon viszik, ha házasságtörők, de már nem a kegyelem dicsőségére, hanem a bűn büntetésére, „miként a hitehagyott is elveszti ugyan a hitet, a hit szentségét azonban nem, amelyet a Keresztségben vett föl.” (Szent Ágoston) (HHC 409)

     A jó házassághoz öt tényezőből legalább négy megléte szükséges: az ész-, az érzelem-, a test-, a lélek- és az élettapasztalat elvárása! Ezt koronázza meg a Házasság Szentsége, mely képes felülírni valamennyit, de alapként a lélekhez kötődik, melyet nem nélkülözhet! (HHC 410)

Vajon mindegy-e, hogy az „erő” honnan jön? 2

     A Harry Potter könyvekben rontás lakik. A mitikus szövegek mélyen érzéketlenek, függőséget okoznak, és bizony jó ha tudjuk, hogy minden bizarr, ijesztő és meghökkentő a gonosz lélek megjelenési formái közé tartozik! A gyermekek számára, akik ártatlanok és tiszták, igen veszélyes! Tele tömi fejüket és képzeletüket nem megfelelő dolgokkal. A Potter-könyvekben a gonoszt használják föl a problémaleküzdés kézenfekvő eszközeként, így a boszorkányságot is. Sőt, rejtve még egy „megoldást” kínál a regénybeli bölcs: „a pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete”! Sajnos ezek a „jó tanácsok” belopóznak az ifjú szívekbe, és az eredmény: könnyen küldik osztálytársaikat, vagy magukat is „újabb kalandra” (pl. öngyilkosággal, iskolai mészárlásokkal)!

A kalandos regény képei, nem csak kitöltik a gyermek képzeletét, de mélyen bele is ivódhatnak a személyiségébe. A képzeletvilágába mindenképp, de a gyakorlatban is egyre inkább felhasználják a könyvbeli élményeiket, és észre sem veszik, hogy lassan boszorkánysággal foglalkoznak!

Figyelmeztető, hogy a főhős Potter homlokán látható villám, a sátánista „S” jelre emlékeztet. A regénybeli főbölcs-varázsló nem tartja szükségesnek eltávolítani a fiú homlokáról − mondván −, egy ilyen sebhely kifejezetten hasznos lehet! (?) És lám, Harry egyetlen dolgot szeretett saját külsején, a homlokát átszelő villám alakú sebhelyet.

Nem csoda, ha egyháziak egyenesen az Antikrisztus működésének nyomát vélik felfedezni a gyerekponyvának álcázott könyvben, mely ravasz kísérlet arra, hogy az olvasó magáévá tegye azt a sátáni ideológiát, mely azt sugallja, hogy a mágiával nem foglalkozó emberek csak „muglik”, vagyis alacsonyabb rendű lények, melyből persze ők is kiemelkedhetnének, ha varázslással foglalkoznának.

Ezzel szemben, egyetlen sor, egyetlen szó sem jelenik meg ebben a mesében arról, hogy egy átlagember is lehetne jó, vagy értékes. Tehát a könyvben leírtak mondanivalója az, hogyha jó és bátor, ügyes és eszes, győztes és áldozatos, kedves és ünnepelt akarsz lenni, akkor légy boszorkány! És a gyermeklélek megnyugtatásaként azt mondja a mindenkori mágus: „Mindegy, hogy az erő honnan jön, csak tudjál bánni vele...”

Ezzel ellentétben a kereszténységünk azt vallja: „Nem mindegy kitől tanulsz, és hogy ki a mestered. Nem ugyanazok az eszközei a jónak és a rossznak!” (Képek: Harry Potter illusztrációk a Netről!)

Ezek után csodálkozhatunk-e azon, ha egy közvéleménykutatás során kiderült, hogy a tizenévesek azt hiszik, hogy csupán egyszerű bebeszélés a krisztusi Megváltás. Ezzel szemben, teljesen valóságnak tartják a mágiát és a sátán produkálta UFÓ-jelenségeket! (Források az első részben!)

(folyt.)

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

Alaposan meggondolva 2

     A házasság egy új létállapot, melyet harmonikusan megélni emberileg lehetetlen. Isten azért emelte szentséggé, hogy az teljesen megélhető legyen. (vö. Új katekizmus 1601) (HHC 191)
     Aki házasságra lép, az mindazzal összeházasodik, amin a másik keresztülment. Mindketten magukon hordozzák múltjuk csomagját, s ennek a felekre ható súlyát még a házasságkötés előtt kell mérlegelni. (HHC 235)
     Tagadhatatlan, hogy súlyos helyzetek támadhatnak, ha föloldhatatlanul ütköznek a házasközösséget és a szeretetet tápláló érintkezés érdekei, vagy valamelyik fél egészségi feltételei. Ilyenkor nincs megoldás másban, mint a másik fél részéről való heroikus áldozatban. (HHC 306)
     A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne! Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életed és kérd ehhez Isten segítségét! (HHC 288)
     A keresztény házasság, személyek szövetsége a Szentségben és szeretetben. A szeretetet elmélyíteni és megőrizni azonban csak az isteni SZERETET képes, az a szeretet, mely a Szentség révén „a szívünkbe árad a Szentlélek által, aki nekünk adatott” (Róm 5,5). (HHC 195) Ebben a helyzetben nagyon erős tényező az az összetartó és megerősítő kapocs (és csakis az), amely tudatosan fejleszti a lelki egységet.
Ilyenkor felesleges azon gondolkodni, mi az, ami eltávolít bennünket egymástól, csupán annak a fejlesztésére van szükség, ami tartósan összekapcsol és sziklakemény alapot ad a házasságnak.
     Ha a házastársak megnyitják lelküket az isteni kegyelem felé – különösen a közös ima által –, ha következetesen és rendszeresen végzik a házasság szentségéből adódó cselekedeteket, akkor eredményesen készítik fel magukat a nehéz pillanatokra, és sokkal könnyebben viselik el a megpróbáltatásokat. „A boldogtalanság mértéke arányos az Istentől való távolságtartással. Legboldogtalanabbak a kárhozottak!” (HHC 101)
     Lelki egységben élve Istennel, a konkrét imáknak (a közös rózsafüzérnek) köszönhetően, elmélyül az egymás iránti bizalom. Ennek ismeretében a tudományos kutatások is meglepő eredményekhez jutottak. Mercedes Artur Wilson, amerikai tudós tudományos felmérése önmagáért beszél:

1. A csak polgári esküvők esetében a válások száma 50%
2. A vallásgyakorlás nélküli egyházi esküvők esetén a válások száma 33%
3. Az egyházi esküvő, napi szentmise látogatás esetén, a válások száma 2%
4. Az egyházi esküvő, napi szentmise és napi közös ima esetén, a válások száma: 0,07 %!

     És még egy tudományos adat: Azok a férfiak és nők, akik házasságban élnek, két és félszer nagyobb eséllyel élik meg a 69. életévüket, mint a magányosak. Még az élettársi kapcsolatban élők is sokkal nagyobb valószínűséggel halnak meg hamarabb. Fontos az az intim környezet, ami megvédi az embert a külső világgal szemben. (Kopp Mária) (HHC 311)

Vajon mindegy-e, hogy az „erő” honnan jön? 1

     A kinyilatkoztatás mélyreható tanítást ad a bűn veszélyéről. Ha az ember teret enged a sátánnak ahelyett, hogy ellenállna és megfutamítaná, a sátán szabadon teszi tönkre az életét, a környezetét s örök sorsát. Így mennek tönkre családok, válnak ellenségessé addig békés közösségek és törnek ki háborúk a világban. Ezek a bűn természetes következményei! Amikor Isten az egyén vagy az emberiség érdekében pontot tesz a bűn elhatalmasodására, igazságos ítéletét élik meg az emberek: a büntetést, a bűn természetfölötti következményét (melyet persze elkerülhettünk volna!) De Isten ezek bekövetkezte előtt gyakran figyelmeztetést küld nekünk. Egykor prófétái által, most az Egyház Anyját küldve, hogy közvetítse számunkra irgalmasságának lehetőségét. Ilyenek a hiteles Mária-jelenések, melyek mindegyike a megtérést és a kilátásban lévő büntetés elkerülhetőségét hirdeti. És az emberek figyelnek rá? Teljesítik az Istenanya kéréseit? Pedig a gonosz elleni harcban, ez lenne az egyik igen hatékony fegyver!

A divatba jött új okkultizmus, az „ezoterika” tudatosan törekszik összekeverni az eddig helyükön volt értékeket, szimbólumokat, hogy felcserélhető legyen egymással a jó és a rossz. Néhány évtized óta, ijesztő méreteket öltött a kisgyermekeknek és a fiataloknak szánt horrorisztikus, démoni figuráktól bizarr, mágikus elemekkel teli, és a keresztény értékrenddel ellentétes szimbolikákra épülő filmek, mesekönyvek és regények sokasága (pl- a Harry Potter)! (Források az első részben!) (folyt.)

Legyen meg a Te akaratod! (Mt 6,10)

A szentség hírében elhunyt nápolyi pap Don Dolindo Ruotolo (†1970) elmélkedése Jézus szavairól

     Hozzám fordultok, de azt akarjátok, hogy én a ti elképzeléseitekhez idomuljak. Úgy tesztek, mint a beteg, aki megpróbálja rávenni kezelő orvosát, hogyan gyógyítsa.

     Ne tegyetek így, hanem úgy imádkozzatok, ahogyan a Miatyánkban tanítottalak benneteket: „Szenteltessék meg a te neved", ez azt jelenti, legyél áldott az én szükségeimben. - „Jöjjön el a te országod", - minden a te országod beteljesedéséhez vezessen bennem és a világban: „Legyen meg a te akaratod", azt jelenti: Te gondoskodj Jézus.

     Én mindenhatóságommal és megoldom a legbonyodalmasabb helyzetet is. Láthatod, hogy a rossz mennyire uralkodik, ahelyett, hogy megsemmisülne. Ne nyugtalankodj, csukd be a szemed és mondd nekem teljes bizalommal: „Legyen meg a te akaratod, Te gondoskodj Jézus".

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

Alaposan meggondolva 1
     A Házasság Szentsége kizárólagos köteléket hoz létre, melyben maga Isten pecsételi meg a felek beleegyezését, ezért a megkötött és elhált házasság soha nem bontható fel, a halált kivéve! A Szentség ezenfelül megadja a házastársaknak a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy 'jó harcot harcoljanak' (1Tim 6,12) és az életszentséget a házaséletben a gyermek felelős elfogadásával és nevelésével elérhessék. (vö Új katekizmus 1606) (HHC 233)
     Az Úr szavai: „Aki hallgatja szavamat és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, s nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” (Mt 7,24-27.)
     Ilyenkor – bár soha ne kerülne sor erre! –, amikor nehéz megpróbáltatások jönnek: munkahely elvesztése, a család anyagi létbiztonságának elvesztése, házastárs komoly betegsége, szülő, vagy gyermek halála vagy más dráma, katasztrófa, egyéb eset, a házastársi kapcsolatot különösen próbára teheti és csak látszólag tűnik tartósnak és erősnek. Nagyon komoly megrázkódtatást érezhetnek, elgyöngülnek, néha kapcsolatuk széteshet. Ilyen elgondolásból, akár megelőzésből, érdemes a belső egység építésébe azt a tartós alapot beépíteni, ami tudat alatt is erősíti az „egy test” (istentől kapott) fogalmát. Annál inkább szükséges ez, ha a házastársak között különbség van jellemükben, érdeklődési körükben, nem egyezik a felfogásuk, pszichésen és érzelmileg különböznek egymástól. (Ez a kezdeti, varázslatos szerelmi idő leteltével jöhet szóba.)
     A házasságkötés sokak számára kevesebb tervet és megfontolást jelent, mint egy utazásé! Ez olyan, mintha a pályaudvar legszebb vonatára szállnának fel anélkül, hogy meggyőződnének hová is megy! (HHC 199)
     Sajnos a házasulók sokasága alig gondolja át életre szólóan, hogy mire is vállalkozik. Adódhat ez abból, hogy a kezdetek felszínes, romantikus vágyaitól fűtött élményeit tekintik állandónak, és életre szóló „zsinórmértéknek”. Ezzel szemben a lelki- és jellemi sajátosságok hitbeli kötődései, kevéssé válnak a mélyebb megismerés és vonzalom kizárólagos meghatározóivá. A „holtodiglanra” mondott igenjükben nem számolnak a „majd addig” felmerülő esetleges életviteli- és anyagi gondokkal, a várandósságok, a „már nem, vagy még mindig” értetlenségeivel, az egészségben való fogyatkozás és az életkori sajátosságok következtében felmerülő hormonális-, hangulati tényezőkkel. Ebből fakadóan változhatnak az ingerküszöbök, eltolódhatnak az egymás iránti elvárások, így a „kezdő mértékéhez” képest, csalódottság, kiábrándultság lehet a következmény. A házasoknak törekedniük kell lélekben is megélni, értékelni az „Isten minket egymásnak teremtett” tudatosságát, eszerint gondolkodniuk és dönteniük, mely persze nem nélkülözheti az önfegyelmet, a szentségekkel való rendszeres életet és a naponkénti közös imát. (HHC 196)

Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban? 5

     VI. Pál egyik beszédében így fogalmaz: „Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát. Az a gonoszság, amely ma létezik a földön egy olyan, ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadásnak az eredménye, melyet egy sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet. A gonoszság nem pusztán a nyomort s a rosszat jelenti a földön, hanem egy élő, személyes, szellemi, romlott és rontó lényt.

Egy rettenetes valóságot, aki titokzatos és dermesztő. Az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk. Tudatában vagyunk annak, hogy ez a sötét és romboló valóság létezik és igen aktívan működik; ő az aki nagyon kifinomult módszerekkel tudja felborítani az ember testi-lelki egyensúlyát, ő az a kaján csábító, aki ismer minden bensőnkbe vezető utat, hogy ezáltal tovább terjessze a zűrzavart és megosztottságot.” (1972. nov. 15.)

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy bár az Egyház hivatalos tanítása, pl. Új Katekizmus világosan beszél a sátán létéről, és az ördögűzés mikéntjéről, sajnos mégis sokan tagadják. Ördögűzéssel, mint lelkipásztori feladattal „manapság már sem a püspökök sem a papok nem foglalkoznak. Napjainkban úgy tűnik, a Katolikus Egyház lemondott e sajátos küldetéséről...” (G. Amorth).

Az pedig, hogy az Egyháznak ez ma is gyakorolt feladata, példázza a Corrierre della Sera 1993. július 20-i számában megjelent beszámoló II. János Pál pápa 1982 áprilisában a Vatikánban végzett ördögűzéséről: „Spoleto püspöke kihallgatásra érkezett a pápához egy Francesca nevű megszállott nővel, aki kiáltozva hempergett a földön. A Pápa különféle ördögűző imákat mondott, minden látható hatás nélkül. Amikor azonban azt mondta a nőnek, hogy 'másnap érted mondom a szentmisémet' – a nő váratlanul megszabadult a gonosz jelenlététől és bocsánatot kért a Pápától. A Szentatyát annyira megdöbbentette, hogy így sóhajtott: – Igazi bibliai jelenet!” (Források az első részben!)

(folyt.)

Ne nyugtalankodjék a szívetek! (Jn 14,1)

A szentség hírében elhunyt nápolyi pap Don Dolindo Ruotolo (†1970) elmélkedése Jézus szavairól

     Adjátok át nekem minden gondotokat és akkor minden jóra fordul, meg fogtok nyugodni. Mondom nektek, minden igazi, teljes önátadás megoldja a legbonyolultabb helyzetet is. Egy probléma átadása nem haraggal, szenvedéssel, csalódottsággal teli imában való hozzám fordulást jelent, hiszen én kísérlek benneteket, és az imában békével ajándékozlak meg titeket. Az önátadás azt jelenti: boldogan becsukni lelki szemeinket és ellene mondani a szomorúságnak. Újból a kezembe helyezni magatokat, hogy én, mint az édesanyja ölében alvó kisgyermeket áthelyezzelek benneteket a másik partra.

     A ti szétszórtságotok és nehézségeiteken való merengés, zárkózottságotok és az a vágyatok, hogy ti oldjátok meg problémáitokat, melyek kínoznak, békétlenné és szomorúvá tesznek benneteket. Ez nagy kísértés számotokra. Miért nem adjátok át nekem problémáitokat és gondjaitokat?

     Mennyi mindent megteszek én akkor, ha egy lélek testi vagy lelki problémáival hozzám fordul, rám néz, és azt mondja: „Jézus, Te gondoskodj!" - Csukd be a szemed és pihenj meg bennem!

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

A "szerelmi háromszög"
    Az Istenbe vetett hitünk nem nyilvánul meg őszintén, ha ezt nem erősítjük meg konkrét cselekedetekkel. Ennél fogva az a megállapítás, hogy „hívő, de nem gyakorló”, logikus ellentétet tartalmaz. Biológiai alapon ezt úgy példázhatnánk, hogy hiszünk ugyan az életerőben és az egészségben, ugyanakkor mégsem veszünk magunkhoz táplálékot, vagyis „élő, de nem fogyasztó”.
     A hívő egyénnek konkrét dolgot kell cselekednie ahhoz, hogy önmaga és Isten közt – akinek létét elismeri – bizonyítani tudja a hitét és fenntartsa a kötődést. Biztosítania kell magának a lelki táplálékot, amely nélkülözhetetlen a fejlődéséhez, ahhoz, hogy tudatos hívőként imádkozhasson Istenhez, akihez folyamodik nehéz pillanataiban, legfőképp amikor az emberi eszközök nem válnak be.   Amennyiben az embernek fontos a lelki- és Istennel való viszonyának fejlődése, akkor köteles rendszeresen úgy irányítani cselekedeteit, hogy nyitott legyen az isteni kegyelem befogadására és biztosíthassa az élethez a nélkülözhetetlen lelki táplálékot. Ám egyre erősebben beigazolódik az az igazság, hogy az isteni Jelenlét nélkülözhetetlen erőforrása nem csak a lelki élethez szükséges, hanem a tisztességes egzisztencia megteremtéséhez is!
     A szentségi házasság tisztes megéléséhez is Isten ad erőt és készséget az „egy testben” való lelki élet megvalósulásához. A házasságban a feleknek nem csak együtt kell élniük és hálniuk, hanem együtt is imádkozniuk! (Természetesen az ilyesféle egységet nem hasonlíthatjuk össze az élet más területeivel, pl. az egyéni életfunkciókkal!)
     Az Isten által létrehozott „szerelmi háromszög” (férj, feleség és Isten) lelki egységében, szükségesek a tényleges testi-lelki cselekedetek, mint az együtt imádkozás és szentségi élet, mely bizonyság és biztosítás Isten felé, hogy életüket Vele kívánják élni.
     A szentségi házasság köteléke magában hordoz egy biztos, de nehezen kifejezhető, erő- és lehetőség tartalékot, amely szüntelenül a Szentség kegyelméből fakad a házastársak számára. Azonban ez az Erőforrás csak bizonyos, világosan megjelölt és (felajánlható) cselekedetek által érvényesíti segítő kegyelmeit.

Vianney Szent János praktikus tanácsa: „A hétköznapi élet fontos szabálya, hogy soha ne tegyünk olyasmit, amit nem tudunk felajánlani Istennek!”

     Isten mindig szeretné megőrizni és tiszteletben tartani az autonómiát és a szabadságot, ezzel együtt a személyek megnyílását, vágyát és készségét a kegyelem befogadására.

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

A jó házasság feltételei
     A házasság szent mivolta, az ezen élethivatást vállaló felek legfontosabb dolga! Az életük minden cselekedete ennek van alárendelve, beleértve a maguk által szabadon választott személy – társ elfogadását.
Ennek a hősies egységnek forrása és alapja Jézus kijelentése: „Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19,6.)
     Elgondolkodtató, amit az isteni Mester nekünk kijelentett: ember szét ne válassza! Itt nem az emberek által szerkesztett jogi formák bonthatóságáról van szó, hanem arról a misztériumról, ahogyan Isten összekapcsolja a házaspárokat. A nemek, a jellemek, a személyiségek különbözőségének ellenére és az otthonról hozott szokások ellenére, férjet és feleséget a Teremtő „egy testté” kapcsol össze. Ezt az igazságot csak a megvalósulás után tudjuk felfogni.
     Nagyon hasonló módon kell az Eucharisztia titkával bánni. A Jézus által megjelenített Eucharisztia lényegét az emberi ész nehezen fogja fel. Ezért mondja Jézus: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” (Lk 22,19.) Ezt az igazságot cselekednünk kell, részt venni benne, nem kell túl sokat gondolkodni a lényegén.
     Hasonlóan kell bánni a házasság szentségének igazságával is! Azt sem megérteni kell, hanem megvalósítani. Nem szabad túl sok időt és energiát vesztegetni a racionális magyarázatra, hanem gyakorolni kell, részt venni benne, cselekedetek által megvalósítani. Az „egy test”, amit férfi és nő alkot,végig, áthatolhatatlan titok, rejtélyes elemeket hordozva, amelynek nem a megértés, hanem a realizálás a célja.
Mit kell tehát tenni a házaspároknak ahhoz, hogy szét ne váljanak?
     Sajnos, maguk a házaspárok azok, akik kapcsolatukat tönkre tehetik! Elsősorban nem külső tényezők (anyós, após) vagy más személyek a felelősek, hanem csakis ők maguk! Egyáltalán nem a megcsalás, vagy elhagyás miatt lesz a probléma, hanem annak elhanyagolása miatt, ami ez ellen megvédte volna őket!
     A házasság szétesése, vagyis a szentségnek, amivel Isten összekötötte a két embert, annak a semmibevétele az ok. A házasság konkrét odaadást követel, mely által valósul meg a lényege. Ilyen a közös ima, szentmisén való közös részvétel, a karikagyűrű viselése, házassági évforduló megünneplése és folyamatos ima egymásért.
    "A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a 'rendes' hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyó-nás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szemben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkalmatlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következményeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!" (HHC 401)

Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban? 4

     Pogány istenségek és állatövi képek, souvenir totemek, ezoterikus irodalmak lakásunkban való tartása, miként a ma divatos „atlantiszi gyűrű” viselése, a megrögzött tévézés és gonosz célú internetezés súlyos károkat okoz személyiségünkben, a családunkban, de még szélesebb környezetünkben is! Fokozottan érvényesek ezek a „transzcendentális meditációval”, a Silva-tréninggel élőkre, a reiki medált viselőkre és a heavy-metal rajongókra!

„A modern idők a sátán uralma alatt állnak, és ez még inkább így lesz a jövőben! (…) A pokollal való összeütközést az ember nem képes felvállalni, még a legokosabb ember is elbukik. Egyedül a Szeplőtelen Szűz kapott ígéretet Istentől arra, hogy legyőzi a sátánt!” – mondta Szent Maximilian Kolbe.

A bűn nem hirtelen ölt társadalmi méreteket, hanem mindig valami alattomos „terv” szerint!

Jobb, ha tudjuk, hogy az okkultizmusból megtérni nagyobb csoda, mint Lázár feltámasztása volt. Ám, ez sem lehetséges másként, mint Jézus Krisztus rendkívüli kegyelme által!

VI. Pál pápa a „gonosz szellemet” tartotta az emberi történelem számtalan ismert és ismeretlen szerencsétlenségéért felelősnek. Olyan megátalkodott és ravasz, hogy a mi képességeinkkel fel sem tudjuk fogni! Titokzatos, ijesztő és hatalmas értelem. Képes arra, hogy gonosz erejével egész társadalmakra hasson. A pápa egyenesen nyugtalan volt amiatt, hogy az ördög nevét elfelejtették a szószékeken. „Nagyon is fontos, hogy visszatérjünk a katolikus egyház tanításának azon részeihez, amely az ördöggel és az ő befolyásával foglalkozik. Azért mondom ezt, mert manapság igen csekély figyelmet fordítanak erre!”

Indítványára, a Hittani Kongregáció egy kizárólag a démonológiával foglalkozó dokumentumot adott ki 1975 júniusában. Ebben kimondta, hogy az ördög léte eddig azért nem foglaltatott dogmába, mert a mi modern korunk előtt ez még nem volt kérdéses, hiszen a sátán létezése általánosan elismert volt és illeszkedett „az Egyház állandó és egyetemes hitvallásába, mely legfontosabb forrására Jézus Krisztus tanítására alapozódott, arra az élő hit megvallására a liturgiában, amely mindig kitartott a démonok létezése mellett és odafigyelt az általuk keltett hatásokra is. A gonosz lelkekről szóló tanítás nem vitatható eleme a keresztény hitnek” – tette hozzá a dokumentum.

Sajnálattal mondható el, hogy sokan azért nem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését és cselszövéseinek mikéntjét, mert semmilyen információt még nem kaptak róla! „Kötelességünk az ördög leleplezése!” – mondta a pápa. Egy világos és valós szükségletről van szó, hiszen a gonosz belopakodott az Egyházba is: „valamely résen keresztül a sátán füstje beszivárog az Egyházba”. (1972. június 29.) Ezzel arra is célzott, hogy ez valakik mesterkedése folytán vagy figyelmetlenségből, a megkülönböztetés adományának hiánya miatt történhet meg, mert e kérdésben a tisztánlátás és a figyelemfelkeltés múlhatatlan evangelizációs feladat!

Az említett problémát azok a teológusok is tetézik, akik valamiféle 'többlettudásból' tagadják az angyalok, különösen a bukott angyalok személyes voltát és létezését. Ezzel, a már-már divatos felfogással szemben VI. Pál háromszor, II. János Pál pápa pedig tizenötször foglalt állást! (Források az első részben!) (folyt.)

Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban? 3

     Sokan önként kerülnek a gonosz rabságába. Különösen veszélyesek az energia-átadásos, bioenergetikusi és a paranormális gyógymódok, melyek által gonosz eredetű energiákkal kerülhetnek kapcsolatba. Csodálható-e, ha szembesülünk azon ijesztő ténnyel, hogy megjelent az az embertípus, aki tudatosan el akar kárhozni, hogy urához, a sátánhoz mehessen! Többségüknek fogalmuk sincs a Szeretet Istenéről, a bűn és a kárhozat mibenlétéről, vagyis „nem tudják, hogy mit cselekszenek”! Ebből következően elengedhetetlen, hogy ne evangelizáljuk őket és fáradatlanul ne küzdjünk a sátáni törekvésekkel szemben, kérve Isten segítő kegyelmét!

Akad néhány ember, aki megzavar titeket és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát. (Gal 1,7) Egy keresztény kultúrájú embernek tudnia kéne, hogy a gonosz lélek minden bensőnkbe vezető utat ismer. Mégis sokan élnek a New Age propagálta keleti meditatív praktikákkal, a „tudattágítással”, a „gyógyító” reiki-cédulákkal (melyre nem tudni mi van írva!), az „energiaátadással”, „agykontrollal” stb. Nos, eközben észre sem veszik, hogy hátat fordítanak Üdvözítőjüknek, s amikor tornyosulnak életükben, környezetükben a tragédiák, még ők kérdik vádlón: – Ilyenkor hol van az Isten? – holott azt kellene átgondolniuk, hogy hova keveredtek ők maguk, az Evangéliumhoz képest?

Tudatában kell lenni annak, hogy az okkultizmus bármilyen formában való gyakorlása azt eredményezi, hogy az embert gonosz lelkek kezdik el irányítani, miáltal 'szabadgondolkodástudat' és gyalázatos gondolatok jelennek meg, karöltve az imádság és a szentségek elutasításával. Ennek következtében szomorúság, depresszió, különféle kényszerek, öngyilkos és gyilkos vágy, ördögi késztetések lépnek fel – akár a megszállottságig fajulva.

A gonosz lelkek ravaszak, mert természetfeletti intelligenciával rendelkeznek. Az emberi élet jövőjébe és esélyeibe is van betekintésük – amelyről fogalmunk sincs –, s ilyen szempontból előnyben vannak.

A jó nevében előnyösnek mutatnak végzetes dolgokat. Éginek tűnő hamis üzeneteket terjeszthetnek övéikkel. Az igazságot elferdítik és hazugok. Igyekszenek bebizonyítani, hogy az ember valójában porban fetrengő féreg (ld. a megszállottak riasztó viselkedését)! Ha egyén vagy közösség részéről jószándékot látnak, ott igyekszenek zavart és elbizonytalanodást kelteni, s az embert folyamatosan próbálják becsapni azzal a fáradatlan céllal, hogy megkötözzék vagy egészében a hatalmukba kerítsék, félelemben tartsák. Tudnunk kell, hogy a „legkisebb bűn” soha nem marad magában, és újabbakat, egyre nagyobbakat vonz! Tehát eredménnyel védekezni, csak gyakorló szentségi élettel, a rendszeres szentgyónásokkal vagyunk képesek, melyeket éppen ezért kaptunk az Úrtól! (Források az első részben!)

(folyt.)

Nem kapkodni, hanem tudatosítani!

     A kamaszévek végére az agyban 10 milliárd neuron, idegsejt található. Ezek egymástól elszigetelten állnak, a kapcsolat egymás közt az ún. szinapszisokon keresztül valósul meg. Ezek a kapcsolatok azonban csak addig maradnak fenn, amíg ingerület megy át rajtuk. Amit nem használnak, az megszűnik ugyan, de minden ingerélmény elraktározódik, stabil kapcsolatot megtartva a neuronok közt. Ha egy adott élmény ismétlődik ez a kapcsolat egyre erősödik – olyannyira –, hogy egy idő után mindig az lesz az alapválasza az ismert helyzetre. (És itt a bökkenő!) Példaként felhozva, ez sajnos érvényes a fogamzásgátlás következetességére is! Aki tehát szexuális életet él, miközben nem akar gyermeket – még ha átmenetileg is –, később nagy eséllyel terméketlen is marad, hiszen agyi reakció-központját erre programozta! Hasonlóképp érvényes ez akár a dohányzásra is! Tekintve, hogy egy fiatal ember agya rendkívül képlékeny és fogékony, könnyebben alakulnak ki új szinapszisok az idegsejtek közt és létrejön a rögzült "szokás", ez persze lehet a jóravaló készségek indíttatása is (és ez a következetes nevelés lényege)! (A fenti képen az idegsejtek csodálatos mikrovilága, amely mégis meghatározója lehet akár az egész világ sorsának is!)

     Közbevetőleg: Hogy milyen nagyságrendet képvisel a szexuális aktusnak a szent mivolta – jól példázza –, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint, a házasság nem a gyűrű felhúzásával, nem az aláírással és még csak nem is a Szentség felvételével valósul meg, hanem a gyermekáldást nem kizáró ELHÁLÁSSAL! (vö. A Kat. Egyház Katekizmusa 1625; 1627; 1640; 1652)

     De mit tehet az, aki számára már késői e poszt-sorozat igazságának felismerése? Merthogy, „négy dolgot, nem lehet visszavonni: Isten parancsait, a kimondott szót, az elhált kapcsolatot és az elmúlt időt.” (UH 768) – Nos, már említést nyert, hogy az agy képlékeny szerv és egész életünk során változik, így tehát a rossz beidegződéseket is meg lehet szüntetni, de csak tudva és akarva! Ne kedvetlenítsen el senkit a tradicionális kínai medicina álláspontja − miszerint −, ha valakit 10 év káros életmódja juttatott a megbetegedésbe, annak 10 év kell a kilábaláshoz is! A távolkeleti filozófiák ugyanis nem ismerik a Bűnbánat Szentségét, mely természetfeletti módon képes áthatni az ember személyiségét, a lelkét és gondolkodás módját!

     A teendő tehát először is: mélységes átgondolásban (bűnbánatban) tudatosítanunk kell a „mi a helyest” − és ez is rögzülni fog − nemcsak agyunkban, hanem a lelkünkben is, következésképpen a személyiségünk részévé válik. A megtérés, a szentgyónás valódi lelki gyógyulást eredményezhet, ezáltal az újjászületés esélye mindenki előtt nyitva áll!

     „Legcsodálatosabb az életben rátalálni arra az egyetlen igaz társra, akivel a kapcsolat az évek múlásával is mélyül, szépül és örömmel telik meg. A szerelemnek ez a bensősége két ember között a legbámulatosabb jelenség.” (UH 979) Ezt azonban érdemes kivárni! (vége!) 

Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban? 2

     A fiatalok köreiben az utóbbi években a boszorkányságnak, az okkultizmusnak, a spiritizmusnak és magának a sátánizmusnak szabályos „boom”-ját figyelhetjük meg, a „démon-hívogató” őspogány ritmusokkal, a sátánt dicsőítő metal és kemény-rockzene hallgatásával. − olvasható Carlo Climati, olasz újságíró „l giovani e l'esoterismo” (A fiatalság és az ezoterizmus, Paoline kiadó, 2001) c. könyvében, elemezve a metal-zene, a mágia, a sátánizmus és az okkultizmus fiatalokra gyakorolt hatását, mely − még akaratlanul is − ártalmas. Nevezett könyv 2001-es megjelenése óta már négy kiadást ért meg, mely világosan mutatja e téma iránti nagy érdeklődést. Az Egyháznak tehát jobban mint valaha, intenzívebben és tárgyszerűen kellene foglalkoznia a gonosz lélekkel – mint ártó személlyel −, mind a jellemzőit, mind az ellene való védekezést illetően! E célra különböző tevékenységi területek jöhetnek szóba: a szóbeli és írásbeli felvilágosító munkák, a veszélyeztetettek lelki gondozása, aktuális szándékú Szentmisék stb. De mindenekelőtt a püspököknek kellene egyik legelső és legősibb feladatukra emlékezniük, nevezetesen a sátán és seregeinek az imák és rítusok sajátos formáival való rendreutasítására. Ezek egyik és legelső formája az exorcizmus! Sajnos az utóbbi időkben több helyütt, éppen az ellenkezőjét tették, és az ördögűzést vagy teljesen megszüntették, vagy erősen ellaposították. És ez sajnos vonatkozik a keresztelés során, a kis-exorcista ima következetes elhagyására is! Szembetűnő továbbá, hogy a vízszentelés szertartásánál, már több helyütt nem exorcizálják a sót, az imák és könyörgések megújított szövegeiben pedig érthetetlen módon kihagyják a „szent”, „szentséges” „legméltóságosabb” stb. jelzőket!

Az ördögűzés szertartását az Egyházi Törvénykönyv a szentelmények között említi, melyet a tridenti zsinat nyomán állítottak össze 1614-ben. Az új szertartás 1952-ben készült el. Célja a személyek és a tárgyak mentesítése a gonosztól! (Források az első részben!)

(folyt.)

Ha idejekorán el nem rontanánk! (Na ez az, amit sehol nem fognak tanítani!)

     Beszédes tény, hogy amikor egy nő először létesít egy férfivel érzelemmentes alkalmi szexuális kapcsolatot, akkor csupán 11%-uk jut el a csúcsra. A második és harmadik ilyen alkalomkor ez 16%, míg a negyedik alkalmi együttléttől kezdve kúszik fel 34%-ra. Ugyanakkor a stabil kapcsolatban élő nők esetében ez az adat 68%, ahogy ez prof. Paula England-nek, a New York-i egyetem szocilógusának kutatásaiból kiderül.

     Az élet legintimebb történése a szexualitás, manapság mégis akarva-akaratlanul szembetaláljuk magunkat a testi érintkezés látványával. A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb – könnyen elérhető – „élvezeti cikk” a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömet, felszabadulást a testi együttlétben! (vö. Patika Tükör − folyóirat, 2004.XII.évf.11) Ennek pedig oka van! Hogyan is?

     McIlhaney és Bush hangsúlyozzák, hogy az emberi agy legmagasabb régióiból származó döntéshozó képesség, el tudna vezetni mindenkit a legörömtelibb szexualitás megéléséhez – hacsak nem csúszna be valami „programozási hiba”, még a kamasz évekből! És ez lehet egyetlen elhamarkodott (pláne megismételt), ámde megfontolatlan 'esemény' következménye is, melynek esélyével valójában (sem akkor, sem utána), sem a fiatalok, sem a szülők nincsenek tisztában! Bizony sajnálatos, hogy az erre a veszélyre időben figyelmeztető személy, könnyen megkaphatja a "maradi" jelzőt! (Ezzel együtt, ha a figyelmeztetettet megkérdezzük 15 év után, már nagy eséllyel igazat ad nekünk!) De hát mindenki a maga életének és boldogságának a "kovácsa"! Áldozat nélkül nem csak üdvösség nincs, de kiegyensúlyozott földi boldogság sem! 

     Idézek egy hozzám intézett kérdésből: »Amit ön ír, a "végzetes", és a "súlyos bűn" kifejezéseivel, inkább reménytelenséget és kétségbeesést sugall, ami – mondhatni nem krisztusi!«                                                             – Nos végzetes, ha valaki ebben a helyzetben hal meg, vagyis élete végéig megmarad ezzel a szerencsétlen bűnével (nem gyónta meg)! 

     A súlyos bűn kérdésére a Katolikus Katekizmus ezt válaszolja: »A paráználkodás egy szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára (...) rendeltetett. Ezenkívül súlyos botrány, amikor fiatalokat ront meg. (KEK 2353) ...A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz. (KEK 2284)« Ámde korántsem reménytelen, mert Istennek semmi sem lehetetlen! Vagy saját maga lábal ki bűnbánattal, Szentgyónással és életváltással, vagy a társa imádkozza ki Istennél – akár évekig! Mindenesetre a "pik-pak" összejött bűnt, csak mélységes bűnbánattal, imával és szentségi élettel lehet helyrehozni, hiszen nem kevesebb, mint az örök üdvösség forog kockán! Aki a krisztusi tanítást komolyan veszi, annak illik ezen elgondolkozni!

A boldogító szex 8 feltétele: I. A kölcsönösség. II. A testi-lelki alkalmasság. III. A Házasság Szentségének oltalma. IV. Az egymás iránti felelősségtudat. V. A gyermekvállalás készsége. VI. Az egymásra figyelő türelem. VII. A méltó körülmények. VIII. A józan emberi ész. (UH 24)

(folyt. köv.)

Az exorcizmus leértékelődése az Egyházban? 1

     Korunk egyetlen kritikus szemlélőjének sem kerülhette el figyelmét a sátánizmusnak és minden e körbe tartozó jelenségnek, szinte megrázó mértékű növekedése. A médiák újra és újra mágikus és okkult praktikák különböző formáiról számolnak be, az állatkínzásoktól, a szexuális bűntettektől, a különös kegyetlenséggel végrehajtott rituális gyilkosságoktól, egészen az ún. fekete misékig. Ezekről sajnos magyar nyelven nemhogy a tájékoztatás, de az alapvető felvilágosítás is hiányos!

Néhány példa a külföldi sajtóból. „Sátánizmus az, ha magadat imádod” címmel: „Az olasz napilapok arról számoltak be, hogy egy 18 éves olasz lány iskolája vécéjében öngyilkosságot követett el. A vizsgálatok megállapították, hogy a lány a sátáni rockénekest, Marilyn Mansont istenítette.”

„Az elmúlt években két tizennégy éves, egy dél-itáliai kisvárosbeli barátnőjüknek a torkát próbálta elvágni. A két fiatal kijelentette, hogy tettükben Manson  inspirálta őket. Néhány nappal később két tizenöt éves, a Milánó környéki temető néhány sírját úgy gyalázta meg, hogy festékkel, sátáni szimbólumokat és fordított kereszteket fújt a sírkövekre. Az átkozódó szavak mellé idoljuk, Marilyn Manson nevét is felírták.” („Die Tagespost” 2001. dec. 6.)

Olaszországban, egy fiatal lánynál sátánista „imakönyvet” találtak, mely utasításokat tartalmazott a sátánnak való önfelajánlásról, felsorolva az áldozati- és öngyilkossági módozatok valamennyi módját. Sajnos, a fiatalkorú gyilkosok és öngyilkosságok száma valóban növekszik! Feketén-fehéren látni kell, hogy Isten az élet Ura, a sátán pedig a halálé. Szent Ágoston szerint, ha Isten féken nem tartaná a sátánt, valamennyiünket azonnal elpusztítana! Sajnos, fiataljaink ma mindent megkapnak szüleiktől, csak a hitet nem, ám ők keresnek! Ez a destruktív és okkultista szekták terjedésének magyarázata, vagyis a hittani alaptudás hiánya, és az ifjúkori kíváncsiság. Az ezotéria nem vallás, csak az összezavarás eszköze. Sajnos a média egyre fokozza az érdeklődést a mágikus és fantasztikus fikciók iránt, melyek hamis vágyakat keltve, megmételyezik a lelkeket. Az erre való hajlamot, idejekorán előkészítik a mágikus „gyermekmesék”, az erkölcsromboló filmek, az ezoterikus olvasmányok s a szekták alattomos propagandái. (Források az első részben!)

(folyt.)

Agyunk ennél jóval komplikáltabb!

     Az előzőkben hivatkozott kutatások másik korszakalkotó felfedezése az, hogy a szeretetért és a szexualitásért felelős agyi területek más és más helyen helyezkednek el. És ez egyben választ ad arra a régi kérdésre, hogy létezhet-e barátság szexualitás nélkül? Igen létezhet!
     Ez a kutatási eredmény egyben cáfolata azoknak a gender-feminista elméleteknek is, amelyek szerint nem létezik szexualitásmentes emberi kapcsolat. Viszont ez a beteges elmélet azt is sugallja, hogy a szexuális kapcsolathoz nem szükségesek az érzelmek! Nyilvánvaló, hogy ilyen is létezhet, ámde súlyos következményekkel! Aki ugyanis folyamatosan kizárja az érzelmeket a szexualitásából annak az agya egy idő után ehhez a normához alkalmazkodik és agyában szerkezeti változások lépnek fel. Ebbe a torzult normába aztán igen nehéz visszacsempészni az érzelmet, a gyengédséget és az intimitást − és bizony − ez a prostituáltak tragédiája! Eredendően mindegyik harmonikus családi életről álmodik, kertes házzal, csak éppen úgy gondolja, hogy „előbb megkeresi rá a pénzt”. Sajnos, súlyosan téved!
     A mentális környezet egyik legfontosabb eleme az egészséges elképzelés arról, hogy kik vagyunk szexuális értelemben. Ha ezek az elképzelések beszennyeződnek (pl. perverziók), akkor az énképünk egy kritikus része károsodik. És épp ezt eredményezi a pornográfia – azt sugallva –, hogy bárhol, bármikor, bárkivel, következmények nélkül folytatható szex, mert a lényeg a puszta kielégülés. (vö. http://www.everystudent.hu/a/mergezo.html) Hatalmas és végzetes tévedés!
     Az agy bonyolult rendszere úgy van megszerkesztve, hogy a szexualitás örömet okozzon (dopamin), tehát legyen kedv újra és újra gyakorolni, ezáltal kötődés alakuljon ki a felek között (oxitocin, vasopressin), hogy összetartsanak, egymást és a születendő utódaikat szeressék, felnevelésüket biztosítsák. Az egymáshoz kötődés stabilizálása pedig úgy van kialakítva, hogy a legtöbb örömet, a legmélyebb intimitást és a legnagyobb gyönyört a tartós és monogám kapcsolatban érhesse el az ember. Ebből egyenesen következik, hogy a felek, nem nélkülözhetik a bensőséges hitet Istenben, Aki a Szeretet ősforrása!

(folyt.köv.)