A démonok nem tudhatnak mindent egy személyről! (Bamonte részlet) 2
És bizony, elég az Evangéliumokat és az Apostolok Cselekedeteit elolvasni, és máris meggyőződhetünk a fentiek igazáról.
VI. Pál pápa az 1972. november 15-i általános kihallgatáson tartott katekézisében, melyben a gonosz lélek létezését tagadóknak igyekezett válaszolni, így definiálta a sátánt: „élő-eleven szellemi, romlott és megrontó lény, az első számú ellenség, maga a kísértő; sötét, nyugtalanító lény, amely valóban létezik, s aki álnok ravaszságával ma is tevékenykedik. Az hagyja el a bibliai és egyházi tanítást, aki nem tartja valóságos létezőnek”.(4)
A démoni világ léte nem pusztán néhány ember szubjektív meggyőződése, hanem valóság, objektív tény, melyet Isten tárt fel előttünk. (5) A sátán és a szolgálatában álló démonok nem pszeudolények, ahogy a materialisták és racionalisták állítják. Vagyis a sátán nem a rossz képzeletbeli megszemélyesítése, melyet az ember alkot magának; nem a minket sújtó bajok ismeretlen okainak fogalmi és fantáziadús megszemélyesítése; nem mítosz, nem a mindannyiunkban és a világban megtalálható rossz azonosítására szolgáló fogalom, vagy szimbólum; nem félelmeink fantáziadús kivetítése, mellyel az emberi történelem sötét, kaotikus és irracionális, olykor iszonyatos és szörnyű oldalát akarjuk valamiképpen kifejezésre juttatni. A sátán és a démonok valóságosan létező személyes lények. (6) (a részlet vége)
Ha a gonosz lélek egy kis igazságot mond, azt csak azért teszi, hogy elhidd majd a nagy hazugságait! Szent Pál mondja: „A szabadságot Krisztus szerezte meg nektek. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját!” (Gal 5,1) − Vagyis ne hallgassunk a kísértőre! (szerk.)
_______________________________________
(4.) A Tanítóhivatal a démonok létezéséről vallott egyházi tanítást az évszázadok folyamán soha nem tette kifejezett és ünnepélyes definíció tárgyává, ami azzal magyarázható, „hogy a kérdés soha nem vetődött fel ilyen formában, mivel eretnekek és hívők egyaránt a Szentírásra alapoztak, nem kételkedtek a démonok létezésében és azok legfőbb gonosztetteiben. Ezért ma, amikor kétségbe vonják a démoni realitást, elengedhetetlenül rá kell mutatni az Egyház állandó és egyetemes tanításának legfőbb forrására: Krisztus tanítására. Az Evangéliumok valóban azt tanítják, és a megélt hit lényegi eleme, hogy a démoni világ létezése dogmatikai tény” (Fede cristiana e demonologia, 26 giugno 1975, Enchiridion Vaticanum). Hinnünk kell tehát, amit Isten kinyilatkoztatott.
(5.) Az ördög és a démonok létezésében vagy nemlétezésében hinni nem a hívek szabad döntési körébe tartozik! Létezésük az isteni kinyilatkoztatás részét képezi. Hitigazság tehát, mivel maga Isten nyilatkoztatta ki!
(6.) A sátán és a démonok „személyes” léte nem úgy értendő, mintha testtel rendelkeznének, de a személyhez hasonlóan értelmük és akaratuk van.
(Források az első részben!) (folyt.)
