Az előzőkben felvázoltam, hogy miként állt össze a "Domonkos" Rózsafüzér, melynél azért hangsúlyoztam az elnevezést, mert sajnos, korunkban számtalan “rózsafüzér-forma” ismeretes, ám ezek közt egyedül az Irgalmasság füzére van pápailag ajánlva!
Meglehet, hogyha valaki egy bizonyos szándékra nem az ilyen-olyan rózsafüzért, hanem a „rendeset” imádkozná – azt, amelyet a pápák, a szentek és maga a Szűzanya is ajánlott –, sokkalta több kegyelmet elnyerhetne a fölséges Istentől!
A pápák mindig is a “rendes”, a DOMONKOS rózsafüzér imádkozását szorgalmazták, melyet maguk is naponta végeztek. Az első, a rózsafüzér érdekében írt bullát 1479-ben az Ea quae ex fidelium kezdetűt, IV. Sixtus pápa adta ki.
Kedves Olvasóim! A Szent Rózsafüzér történeti kialakulásával kapcsolatban, vissza kell mennünk a 13. századba, ahol több szerzetesrendben is imádkozták a zsoltárokat, mind a százötvenet. Azok a szerzetesek viszont, akik nem tudtak olvasni, százötven Miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett.
A hagyomány szerint Szent Domonkos a Szűzanyától kapta a rózsafüzér ajándékát kegyelmi ígéretekkel, mely százötven Üdvözlégyből állt.
A XV. században a rajnavölgyi karthauzi szerzetesek minden Üdvözlégyhez hozzárendeltek egy titkot Jézus életéből, ami elmélkedésre, szemlélődésre indította az imádkozókat. Többnyire csak ötven Üdvözlégyet mondtak, és így ötven titkot soroltak fel.
A karthauzi Porosz Domonkos az ötven Üdvözlégyet tizedekre osztotta, s ezen imádságot rosariumnak, vagyis Mária rózsakoronájának nevezte el.
Alanus de Rupe domonkos szerzetes, Douaiban 1470 körül megalapította az első Rózsafüzér Társaságot, amely nagyban hozzájárult a szentolvasó imádkozásának elterjedéséhez.