Hogyan ismerjük fel a ravasz kísértőt? 1 († Gaetano Bonicelli ‒ Siena emeritus püspökének Francesco Bamonte, Megszállottság és ördögűzés c. könyvéhez írt előszavából)
Az Evangéliumot olvasva, nem kerülheti el a figyelmünket az isteni Mester állandó sürgetése. A démonoktól való szabadulást ugyanis az örömhír egyik jelének tekinti, ahogyan az apostolok is. S Jézus nemcsak beszél a „gonosz lelkekről”, hanem kifejezetten felszólít a kiűzésükre (Mt 10,8). A tanítványok pedig komolyan veszik a megbízást, s útjukról visszatérve így számolnak be: „Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!” (Lk 10,17).
A gonosz elleni harc az első keresztény nemzedékek katekézisének állandó részét alkotta. Szent Pál is beszél „a levegőben uralkodó fejedelmekről..., amely most a hitetlenség fiaiban működik” (Ef 2,2). A Jelenések könyvének híres jelenetéből, a gyermeket szülő Asszony és az életére törő sátán közötti harcról szóló beszámolóból pedig megtudjuk, hogy az Asszony kerekedik felül, de a sárkány mégsem tágít, körüljár a világban, hogy tőrbe csalja a hívőket.
Az Evangélium ezen oldalait olvasva őszintén megállapíthatjuk, hogy újra kézbe kéne vennünk a démonológiát tárgyaló bibliai, teológiai traktátust. Mert hagytuk feledésbe merülni a katolikus tanításnak ezt a fejezetét, amiként a bensőséges hitéletünket is „felhígítottuk”, már-már visszavezetve magunkat a megváltás előtti démoni kiszolgáltatottságba, amiként ezt napjainkban tapasztalhatjuk!
Mi lett az eredménye? Paradox módon oda jutottunk, hogy sok ember, miközben saját bevallása szerint nem hisz Istenben, a csillagokban keres útmutatást vagy a kártyavetés illúzióiban ringatja magát, így próbálja elhárítani a gonosz befolyást. Az „irracionalitás-függők” aránya egyre nő, sőt, mondhatni félelmetes. Gondviselésre semmi szükség, de a horoszkóp jöhet; az Egyház nem, a varázsló igen.
Felvetődik bennem a kérdés, talán kissé megkésve, miért hagyja hidegen a püspököket és a papokat Jézus megbízása: „űzzétek ki a gonosz lelkeket” (a sátán birodalmához tartozó összes vacakkal együtt). Amikor valaki a véleményemet vagy a közbenjárásomat kéri, mert érzése szerint a gonosz áldozata lett, hajlamos vagyok kitérni a kérés elől és „szakértőhöz”, vagyis ördögűzőhöz küldöm. Hála Istennek, vannak ilyenek, de valóban nyugodt lehet a lelkiismeretem?
(Források az első részben!) (folyt.)