A démonok nincsenek jelen mindenütt! 1 − 
Francesco Bamonte, Megszállottság és ördögűzés (részlet)
Az emberi test térbeli kiterjedésénél fogva meghatározott helyen található. Mivel a démonok tisztán szellemi lények, nem rendelkeznek térbeli dimenzióhoz kötődő testtel. Amikor tehát külsőleg vagy belsőleg jelen vannak egy helyen, testben vagy tárgyon, nem fizikai valójukban mutatkoznak ők (hiszen mint mondtuk, ilyennel nem rendelkeznek), hanem tevékenységük által; más szóval, ott vannak, ahol tevékenykednek.(1) Ezzel magyarázható, hogy egy démon egyidejűleg több személy testébe is behatolhat és molesztálhatja azt; ez esetben a több emberi test egyetlen helyet alkot, ahol a démon közvetlenül fejti ki tevékenységét. Nem szabad azonban abba a tévedésbe esnünk, hogy hiszünk a gonosz lélek mindenütt jelenvalóságában. Egyedül Isten mindenütt jelenvaló! A démon, bár anyagtalan létezőként nem helyhez kötött, még sincs jelen mindenütt. Jelenléte a működéséhez kötött, amely ‒ véges lényről lévén szó ‒, szükségképpen korlátolt.
Az Evangéliumokból tudjuk, hogy az ellenkezője is előfordulhat: több démon is lehet egyetlen testben. (2) (vö. Balducci, Gli indemoniati, Coletti Editore, Roma)
Tudnivaló, hogy a házasságon kívüli szexuális aktusnak kettős ártalma van. Az egyik a 6. parancs elleni súlyos bűn, a másik, hogy a szentségtelen szexusban „ketten eggyé válnak” (Mt 19,6) − igenám −, de a démonaik is! A boldogság átmeneti vélelmével, a felek valójában dupla kísértőt szabadítanak magukra, sőt, az újabb „párkapcsolatok” sorával, végül megeshet, hogy egész „légió” igyekszik majd tönkretenni az életüket (legalábbis az üdvösség szempontjából)! Ezzel nyilván nem számolnak − nem is hiszik −, csak csodálkoznak romló sorsukon!
____________________________________________
(1). Az első ellenvetésre tehát azt kell mondanunk, hogy a nem testi dolgok nem úgy vannak helyben, mint a testek: nem kiterjedéssel rendelkező mennyiségi érintkezés folytán, hanem hatóerejük által érintkezve vannak helyben. (Aquinói Szent Tamás) (A teológia foglalata, I. rész, Gede Testvérek, Budapest, 2002, 60. o.) A testetlen lények − vagyis az angyalok és a démonok − képesek hatni a testre, s ezt valóban meg is teszik. Ahhoz azonban, hogy megtehessék, valamiképpen meg kell érinteniük a testet, s ez csak a második módon lehetséges.
(2). Mária Magdolnát hét démontól szabadította meg Jézus (vö. Lk 8,2). Amikor pedig kiköt a gerázaiak földjén, megkérdezi a démont: „Mi a neved?” az így válaszolt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk” (Mk 5,9). Más alkalommal így figyelmeztet: „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és megnyugvást keres, de nem talál. Akkor azt mondja: Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, kisöpörve és felékesítve. Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is.” (Mt 12,43-45; vö, Lk 11,24-26).
(Források az első részben!) (folyt.)
