Don Gabriele Amorth atyának feltett újságírói kérdések, a „30 Tage In Kirche und Welt” fi. 2001. júniusi számából. (Részletek)
Kérdés: Mi van azzal a bizonyos füsttel, ami most már olyan helyiségekbe is behatolt, amelyeket védettnek hittünk?
Amorth atya: Sajnos sok mindent, amit a mai kornak megfelelően csak át kellett volna fogalmazni, ehelyett teljesen átírták! Például ezt tükrözi az új Áldások Könyve is. Átolvasva, minden olyan utalást, hogy az Úr megvéd az ördögtől, s angyaloknak parancsolt, hogy oltalmazzanak az ördögi támadástól, eltávolítottak belőle. Kihagyták a házak és iskolák megáldásának szövegeit is, pedig fontos ezek megáldása, oltalmazása. Sajnos, egyre kevesebb a sátán elleni oltalom. Nincs eszköz, nincs ima. Jézus a Miatyánkban egy szabadító imára is tanított: „Szabadíts meg a gonosztól”, ám olaszra ezt tévesen fordították: „Szabadíts meg a gonoszságtól”. És itt a megtévesztő ferdítés!
Ez általánosságban beszél egy rosszról, melynek nem ismeri a forrását, pedig ez az a rossz, amelyről az Úr Jézus Krisztus tanított, konkrét személy, a sátán.
Kérdés: Ön naponta harcol az ördöggel. Mi volt a sátán legnagyobb sikere?
A. atya: Az, hogy elhitette az emberekkel, hogy nincsen, s ez csaknem sikerült is neki, még az Egyházon belül is! A klérus és a püspökök közül sokak nem hisznek többé az ördög létezésében, az exorcizmus erejében. Évszázadok óta a latin egyház – szemben az ortodox egyházzal és néhány protestáns felekezettel – csaknem feladta az exorcizmust. Az ún. „korszerű” gondolkodás már olyan mérvű, hogy egész egyházmegyék vannak, melyek exorcizmus ellenesek, és vannak egész nemzetek, ahol nincs egyetlen exorcista sem.
Kérdés: Hogyan vezethet félre valakit a sátán?
A. atya: Egyszerű módszerrel! A sikerre, a hatalomra és az érzékiségre, e három legnagyobb szenvedélyre épít a sátán. Elhiteti, hogy nincs pokol, nincs bűn, csak egy tapasztalásról van szó, amelyet át kell élni.
Kérdés: Önnek soha nem ártott a sátán?
A. atya: Amikor Poletti bíboros felkért, hogy legyek exorcista, magamat az Istenanya oltalmába ajánlottam, kértem, hogy rejtsen el a köpenyébe. Sajnos e felajánlást, nem sokan teszik azok közül, akik valami tisztséget elnyernek. A sátán gyakran fenyegetett, azonban nem ártott. Nem csoda, ha a sátán a papságot és az Egyház vezetőit célozta meg leginkább, mint ahogyan a politikai és gazdasági élet vezetőit is. De hála Istennek, itt van a Szentlélek, aki oltalmazza az Egyházat: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. A bukások, az árulások ellenére sem. Ne lepjen meg senkit, hisz' az első áruló egy apostol volt, aki igen közel állt Jézushoz: Iskarióti Júdás. De az Egyház megy tovább a maga útján. Megoltalmazza a Szentlélek, s ezért a sátán törekvései csak rész sikereket érnek el. A sátán meg tud nyerni egy-egy csatát, fontosakat is, de sohasem a háborút. (riport vége!)
(Kép: a sátán nem léte állításának egyenes következménye!)
(Források az első részben!) (folyt.)
