Ki a sátán? (Bamonte részlet) 2
A gonosz lélek egyénre, közösségre, a társadalmakra vagy az eseményekre gyakorolt hatásának tanulmányozása a katolikus tanítás igen fontos fejezete, amelyet újra szükséges lenne tanulmányozni, ez azonban sajnos nem történik meg. Egyesek úgy vélik, hogy kielégítő magyarázattal szolgálnak a pszichoanalitikus és pszichiátriai tanulmányok vagy a sok országban elterjedt spiritiszta tapasztalatok. 
Attól tartanak ugyanis, hogy újra a babonás fantáziák területére tévedünk. Manapság az ember szeret erősnek és előítéletmentesnek mutatkozni, miközben hitelt ad mindenféle olcsó mágikus és népi babonás félelmeknek. És ‒ ami még rosszabb ‒, a megkeresztelt lelkébe nyit utat kicsapongásaival, a kábítószerek káros hatásaival, csábító de istentelen ideológiák követésével, amely számtalanszor befogadta az eucharisztikus jelenlétet és amely a Szentlélek otthona! Nos, ezeken a megnyitott réseken hatol be életébe a gonosz, és torzítja el emberi mentalitását. Az ilyen ember meg egyre csak bosszankodik az őt ért számtalan balszerencsén, melyért végül Istent szidja!
Nem állítjuk, hogy minden bűnt közvetlenül démoni tevékenységnek kell tulajdonítani (vö. Summa Theologiae I, q. 104, a. 3); az viszont kétségtelenül igaz, hogy aki egyfajta erkölcsi szigorral nem uralkodik önmaga fölött (vö. Mt 12,45; Ef 6,11), az kiteszi magát a mysterium iniquitatis (a gonoszság titka) befolyásának (mint fent említettem), melyre Pál apostol utal (2Tessz 2,3-12), s amely problematikussá teszi üdvösségünk alternatíváját.
(Források az első részben!) (folyt.)
