Nem elmélkedhetünk a Szűzanyáról anélkül, hogy ne ébredne bennünk hála "Igenjéért", Istenanyaságáért. Ám Krisztust sem imádhatjuk az Eucharisztiában anélkül, hogy ne gondolnánk Édesanyja jelenlétére!
A Máriától a Szentlélek által született Test ugyanis az a Kenyér, amely a mennyből szállt alá!
Damiani Szent Péter még hozzá fűzi: „Ezt a Testet kapjuk most a szent oltárról, mint Megváltásunk Szentségét. Ez a katolikus hit, és ezt tanítja hűségesen az Anyaszent-egyház.” ‒ Idézet vége!
És valóban. Mária nem csak az „Újszövetség Frigyládája, Tabernákuluma", hanem az „Eucharisztia Anyja” is, akit az Egyház példaképének tekint és elvárja, hogy utánozzuk őt e legszentebb misztériumhoz való viszonyában.
Mert ahogyan nem lehet elkülöníteni a fejet a testtől, úgy Mária Istenanyaságát sem lehet elválasztani az Egyháztól ‒ Fia, Jézus Krisztus Testétől. Mert Ő hordozta Őt, aki minket felemel!
Fokozzuk tehát a bensőséges Mária-tiszteletünket, hiszen Őáltala és csak az Ő Szeplőtelen Szíve nyújthat menedéket ‒ amiként Fatimában ígérte! Ugyanis a minden malaszttal teljes Szűzben nincs helye másnak, csak az Isten iránti maradéktalan és odaadó szeretetnek.
Ez pedig nem csak a Mária-tisztelet lényege, de az üdvösség biztos útja is, hiszen határozott segítsége a léleknek a pokol minden kísértésével szemben! E tisztelet ugyanis arra indítja a lelket, hogy Jézust Szentséges Anyjánál keressük. Mégpedig nem valamiféle ájtatos érdekből, hanem azért, mert Jézusnak kedvesebb és méltóbb az, ha a lelkek imáikkal, áldozataikkal Édesanyjával és Őbenne ajándékozzák meg Őt.
(folyt.)
