Szent András napi rorátén voltam és először hallottam az “új módit”, hogy a bűnbánati imából kimaradt a 'szeplőtelen' kifejezés! Ez váratlan ütésként sajgott a lelkemben!
A miséző atya a hajnali félhomályról és a fényről beszélt. Kérdés, kinek az “igenje” által jött a Fény közénk, és persze kinek a lelkében fogalmazódott meg az “igen” a Mária-titulus törlésére?
Csak találgathatok: kinek állt érdekében (cui prodest?), kinek fáj az Istenanyát megillető Szeplőtelen kifejezés? (Van rá egy természetfeletti tippem!) Az ugyanis nem indok – és igen rossz érv –, hogy a II. vatikánum előtti latin miseszövegben nem volt benne! Hogyan is lehetett volna az 1570-es trienti misszáléban, amikor a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját csak 1854-ben fogadta el az Egyház?
Másfelől azért sem korrekt indok a “nem volt benne”, mivel nagyon sok más benne volt a “Mea Culpa” könyörgésben, ami oly “modernül kihagyódott”!
De lássuk, hogy miként szólt a II. Vatikáni Zsinat előtti közgyónási ima?
“Gyónom a mindenható Istennek, a boldogságos, mindenkor Szűz Máriának, Szent Mihály főangyalnak, Keresztelő Szent Jánosnak, Szent Péter és Pál apostoloknak, minden szentnek és nektek testvérek... (stb). Ezzel szemben viszont több más benne van a mai Római Misekönyvben, ami a latin misszáléban nem volt meg, pl. a Miatyánkhoz kötött doxológia: “Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség...” stb.
Hadd ne folytassam tovább?
A Szeplőtelen Istenanya esdje ki Szent Fia irgalmát az újítók számára!
Informatív források:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-romai-misekonyv-uj-kiadasarol-interju-veres-andras-puspokkel
https://romkat.ro/2022/02/07/a-romai-misekonyv-uj-magyar-nyelvu-kiadasarol/