Különösen a Mária-ünnepeken újítsuk meg keresztségi fogadalmunkat, és bensőségesebben elmélkedjünk a Szűzanyáról – aki – a Kálvárián megismételte Názáretben kimondott igenjét, és Szent Fia társaként megtapasztalta a lélek vértanúságát. Szűz Mária Szent Fia életútját, nem csak foganásától a Kereszthalálig kísérte a Megváltó Társaként, de a világ végéig gyakorolja anyai hivatását mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök üdvösségéért.
Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. Illő és üdvös tehát a Szűzanyára hallgatnunk, szükségünkben az Ő segítségét kérnünk, mert szemlélve Jézus életét láthatjuk, hogy csodatételeit Mária által kezdte el, és általa folytatja az idők végezetéig.
Hallgassunk tehát Krisztus Anyjára, közbenjárónkra ‒ aki segít ‒, hogy ne szalasszunk el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy mi is „igennel” válaszoljunk Isten kegyelmi ösztönzéseire, kihasználva az alkalmas időt, amíg tehetjük.
Kérjük tehát bizalommal az Istenanya közbenjárását az Egyház és népünk küldetéséhez, hogy hűen, bátran tehessen tanúságot Isten szeretetéről az egész világnak.
(Vége!)
Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk
és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen
