A szentek példája: lángoló szeretet nélkül nem megy!
Az előzőekben tárgyaltakra, mint követendő példákra és megoldásokra mutatnak az évszázadok szentjei is! Montforti Grignon Szent Lajos például így ír az utolsó idők apostolairól: „Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng (Zsid 1,7), mindenütt felgyújtják az isteni szeretet tüzét. Olyanok lesznek a hatalmas Szent Szűz kezében, mint éles nyíl, hogy ellenségeit átszegezzék. Lévi gyermekei lesznek, akiket a nagy szenvedések tüze megtisztított és egyesültek Istennel, ezért a szívükben hordják a szeretet aranyát, lelkükben az imádság tömjénét, testükön az önmegtagadás mirháját. A szegények és kicsinyek számára mindenütt Jézus Krisztus jó illata lesznek, a nagyoknak, a gazdagoknak és a büszkéknek ellenben a halál lehelete.” (TMT 56)
Szent Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától:
„Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)
Avilai Szent Teréz anyánk reményteljesen leírja a megújhodás módját: (Az isteni kegyelem) „A léleknek mélyén feléleszti azt a szikrát, amelyről beszéltem, úgy hogy egészen lángra lobban s ebben a lángban a lélek Főnix-madár módjára teljesen megújhodik.” (Belső várkastély VI. lakás)
Összegzésként, Liguori Szent Alfonz, a Szűz Mária dicsősége c. művének bevezetőjében ez olvasható: „érzékeltethető azok fásultsága, akik kérkednek ugyan Mária-tiszteletükkel, de emellett csak ritkán beszélnek Máriáról, s nem buzgólkodnak, hogy a Boldogságos Szűz iránti szeretetet másokban is felébresszék. E szeretetreméltó Királynő igazi tisztelői nem így cselekszenek! Azt kívánják, hogy mások és az egész világ szeresse Őt, s ezért az iránta érzett szeretetük lángját, nyíltan vagy titokban mások szívében is fellobbantani igyekeznek.” (5. oldal)
Ne feledjük, hogy Stock Szent Simonnak is Mária-jelenésben volt része, ami által megerősödött a Rend! Hogy miként lehet és kell a fentebb tárgyalt lelkiséget (evangelizációt) megvalósítani, arra az egyházilag kivizsgált Mária-jelenések mutatnak követendő példát. A legkevesebb, hogy szívvel-lélekkel népszerűsítsük a fatimai első szombatokat, amiként a Szeplőtelen Szívnek való felajánlást (ld. XII. Piusz levelét a kármelitákhoz 1950)! Nem beszélve a Jézus Szíve kilencedekre és ígéreteire való felhívásról – ha már a Szent Skapuláré Jézus Szívét ábrázolja –, nem véletlenül!!! Mert ezen áldozatokból kegyelmi segítség születik, amely „a lélek mélyén feléleszti azt a szikrát”!
És bizony itt mutatkozik meg valami sajátos hozzáállás! Vajon miért kell a Szűzanya jótéteményeit 'legendaként'* említeni? Talán bizony Stock Szent Simon revelációja is legenda?
Vajon a Máriának odaadott élet miben nyilvánul meg a Kármelben? Talán a hiteles Mária-jelenésektől való viszolygásban? Merthogy XXII. János pápa Mária-jelenésében a Szűzanya személyesen megerősítette számára a Szombati Kiváltságot a Bula Sabatinát! Nos, e pápai jelenést 'állítólagosnak'** írják a (mostani) kármelita írók – annak ellenére –, hogy a későbbi pápák elismerték (pl. V. Sándor, VII. Kelemen, III. Pál, X. Szent Piusz)! – Vagy már a pápák állításai iránt is fenntartásaink vannak?
Egyszerű emberi kérdés, hogy akkor most a Kármelhegyi Boldogasszony segítsége valóságos, vagy csak állítólagos?
(Források az első részben!) (folyt.)
____________________________
* Az idézet így hangzik: „Számos legenda tanúsítja azt a bensőséges szeretetet, mely a Szent Szűz és a Kármel között alakult ki.” – Lásd: A Kármelhegyi Boldogasszony skapuláréja – a K. Rendtartomány kiadása Bp. 6. oldal
** Uo. 9. és 20. oldal
