A Lélek untalan indíttatása a „buzgósággal buzgólkodásra”!
Sajnos a kármelita lelkiség (legalább is az első rendben) feledni látszik azt a bensőséges Mária-tiszteletet, amit a Rend kezdetben mélységesen ápolt!
Sok feladatuk világias szétszórtságában, nem marad idejük és lelki erejük Királynőjük lelkületével eggyé válni! Márpedig épp ebben segítene Mária Szíve Szeretetlángja, melynek ígért „kegyelmi hatása” révén krisztusivá formál mindenkit, egészen a „szívük együtt dobbanásáig”. És ennek a „máriásan krisztusinak” a jótékony kegyelmi kisugárzása hatással lehet a személyiségre, hivatásra és apostolkodásra Isten Népe körében!
A Kármel atyja Keresztes Szent János világos tanítást adott: »A tökéletesek lelkében az isteni ébredés már itt e földön olyan szeretetlángot gyújt, amely részesedés a Szentlélek égő szeretetlángjában. „Ez már nemcsak lassan emésztő tűz módjára alakítja át a lelket édes szeretetté, hanem lobog és lángokat vet benne… Így működik a Szentlélek abban a lélekben, mely már csupa szeretetté vált. Lelki tevékenységei a ki-kicsapó lángnyelvek… Így azután ezek mérhetetlen értékűek s egy ilyennel több érdemet szerez, mint azelőtt egész élete folyamán… Ebben az állapotban a lélek nem magától cselekszik, hanem a Szentlélek indítja őt, munkálkodik benne… Valahányszor fellobog benne ez a láng, mindannyiszor úgy érzi, mintha az örök boldogságban részesülne. Az élő Istent élvezi, a Zsoltáros (83,3) szava szerint: „Szívem és lelkem ujjongott élő Istenemben.”« (Vö. Keresztes Szent János, Élő Szeretetláng I.1.)
Keresztes Szent János írja: Az Élő Szeretetláng, maga a Szentlélek! A Szeretetláng Lelki Naplóban pedig ez áll: Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus!
Ez hogyan értendő? – Ezt a II. Vatikáni Zsinat dekrétumban is megfogalmazta: „Az a szeretet lángol bennük is, amellyel Krisztus szerette az embereket. Tudják, hogy Isten műve az ő országának eljövetele, ezért az összes kereszténnyel együtt azért imádkoznak, hogy a Boldogságos Szűz Máriának, az apostolok királynéjának közbenjárására a nemzetek mielőbb eljussanak az igazság ismeretére, és a Szentlélek által mindenkinek fölragyogjon isteni fényessége, mely Jézus Krisztus arcán tündöklik.” (AD GENTES 42)
Mellesleg az emmauszi tanítványok így lelkendeztek: Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az írásokat?
Mária nevét az Énekek éneke olajjal hasonlítja össze: »Neved kiöntött olaj« (Én 1,2) »Az olajhoz hasonlítják az ő magasztos nevét ‒ mondja Boldog Alanus ‒, mert amiként az olaj gyógyítja a betegeket, kedves illatot áraszt és a lángot szítja, úgy Mária neve is meggyógyítja a bűnösöket, örömmel tölti el a szíveket és Isten szeretetére gyullasztja őket« (In Cant. loc. Citat.) (Lig. S. Alfonz: Szűz Mária dicsősége 156. o.)
(Források az első részben!) (folyt.)