És Loretó?
»A mai Szent Ház oltárlapja fölött latin felirat hirdeti a János evangélium híres karácsonyi szavait: „Az Ige testté lett”. Egyetlen szót 
tettek hozzá: „itt”. A szöveg latinul így hangzik: „Verbum caro hic factum est”, vagyis „Itt testesült meg az örök Ige”.
Ez az apró szó oly megható és sokatmondó. Meghatja a zarándok szívét és valójában Loretó ezért lett immár több mint 700 éven át Itália legjelentősebb kegyhelyévé. Aki eljön ide, hozza el magával a Szentírást, olvassa el a János evangélium előszavát, a híres Prológust és Lukács evangéliumából élje át azt a beszélgetést, mely a legfontosabb Isten és az ember történetében! Ebből a beszélgetésből született Urunk Jézus, az Isten és Mária Fia, aki megváltotta a világot.« (Vértesaljai Lásló SJ)
A pápák állandóan nagy figyelmet fordítottak a loretói szentélyre, saját közvetlen irányításuk alá vonták, mert itt „isteni misztériumok teljesedtek be”. Ez vonatkozik elsősorban a Megtestesülés titkára, amelyet az angyal hozott hírül Máriának.
Szent XXIII. János pápa 1962. október 4-én zarándokolt el ide és ezeket 
mondta: »Az Ige megtestesülése a témája az egész világon a hívők sokasága által imádkozott Úrangyalának. Ez a meghitt imádság ezen a helyen különös indítást ad a zarándokoknak; hogy elmélkedjenek az ég és a föld találkozásáról, amely a Megtestesülés és Megváltás célja volt. (...) A megtestesülés titka megszenteli Jézus életének azt a harminc esztendejét, amelyet Máriával és Józseffel a názáreti csöndben töltött el. A megtestesüléssel újra kezdődik az ember vándorlása az égi haza felé és felemelkedése az égi dicsőségbe, a rejtett életből felszáll a dicsérő ének a család fontosságáról és méltóságáról, a munka szent kötelességéről. (...) Íme, Názáret tanítása: szent családok, áldott szerelem, családi erények áradjatok napjainkban is a nagylelkű és jóakaratú szívekbe!«
Szent II. János Pál: »A Loretói Szent Ház a Szűzanya első igazi nemzetközi kegyhelye, évszázadok óta a keresztény Mária kultusz lüktető szíve. (...) A Loretói Szent Ház nem egy elvont fogalom képe, hanem egy eseményé, az Ige megtestesülésének titkáé. Belépve a szentélybe mindig nagy lelki meghatódottsággal olvashatjuk az oltár fölé írt szavakat: Az Ige testté lett.« (Pápai levél, a kegyhely 700 éves jubileumára.)
(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.)
1858-ban P. Simon Jukundián, több közismert egyházi ének szerzője, Csíksomlyón kántor- és tanítóképzőt alapított, amelynek 25 évig volt igazgatója. Ha nem is soroljuk tovább, a ferences szerzetesek őrködtek a vallás, a hit felett, évszázadokon keresztül vigyázták a katolicizmust és a magyarságot a protestantizmus ellenében.
ECCe MarIa pIo rVtILant tVa teCta nItore, qVae tIbI FrancIsCI tVrba pVsILLa LoCat.
Fiume és Tersató közti hegyre? Mondom: hegyre! Ráadásul mindezt egyetlen éjszaka alatt még össze is rakva úgy, hogy a helyi lakosok észre sem vették, csak reggelre ámuldoztak! (Mellesleg az égből való leereszkedésnek voltak állítólagos szemtanúi, míg az emberek szervezte „földi-cargónak”, még állítólagosan sem voltak szem és fültanúi!)
Nos, Isten az utaztatás állomásain mindig számba vette az emberek szabad akaratát, a csoda rajtuk érvényesülő kegyelmi hatását, vagyis a „fogadtatást”! Bizonyára nem véletlenül érkezett az Angyali Üdvözlet Háza elsőként a Magyar Szent Korona területére, Mária Országába! Persze annyiban rosszkor, hogy a szívek-lelkek már kevéssé voltak alkalmasak a lélek-nemesítő CSODA befogadására! Ugyanis, nemcsak a Szent Építménynek nem volt alapja, de sajnálatosan már szentistváni hit-örökségnek sem! Hiszen, nem csak az Árpád-ház halt ki lassacskán, de az emberek ajkán is elhalkult a napi Üdvözlégy bensőséges imája! Mert bizony – kedves Olvasó –, az egyéni és közösségi imádkozás a lélek- és a társadalom lelkületének tápláléka! Ahol ugyanis csökken az Istennel való párbeszéd, ott hamarosan felveti fejét az értékrendek eltorzulása! És ez, a Ház minden állomására igaz, kivéve az országútra való leeresztést! Akkor ennek mi volt az értelme? ‒ Az, hogy az emberek szembesüljenek a
elment Názáretbe, „hogy tisztelje a házat, melyben az Ige testté lett.”
volt, a másik az eléje épített 3 falú ház (ez került négy helyszín érintésével, csodás módon Loretóba)!
Elsőként 
A Szűzanyamária-tisztelet, vagy ahogyan még régebben nevezték a „Babba Mária-tisztelet”, a csíksomlyói kegytemplomban található csodatévő, 12 csillag-glóriás Napbaöltözött Asszony szoborhoz kötődik.
Frangepán Miklós gróf, a Magyar Szentkorona nevében horvát zsupán, szintén hírét vette a csodának. Modrus-i birtokáról Tersatóba (ma Trsat) sietett és Sándor püspök áldásával négy udvari emberét a Szentföldre küldte, hogy az áthelyezett názáreti házacska hitelességét kikutassák. A kis társaság szerencsésen Názáretbe ért, s ott nemcsak hallomásból értesültek a szent házacska csodás eltűnéséről, hanem saját szemükkel és pontos méréseikkel is meggyőződtek arról, hogy a tersatói új kápolna falai az előbbi helyen maradt alapokkal teljesen összevágnak, s így annak hitelességéhez kétség nem férhet.
Lényeg a lényeg, hogy a nevezett erdő sajnálatosan búvóhelyül szolgált az útonállóknak is, akik a zarándokok életét veszélyeztették, így Isten harmadszor is úgy rendelte, hogy a házat nyolc hónappal az olasz földre érkezése után ismét arrébb vitték, és ezúttal egy közelben levő dombra helyezve. Ám a terület két testvéré volt, akik véresen összevesztek a szentélybe érkező adományokon, ezért Isten negyedszer is tovább szállíttatta a házat, és Loretótól nem messze egy országúton tetette (keresztben) le angyalaival. Az alap nélküli fala egy része az útszéli árok fölé nyúlt a levegőben. (Csak megjegyzem, hogy a helyi törvények szigorúan tiltották, a közlekedési útvonalakra való házépítést! Ez mindenesetre cáfolja azok hipotézisét, akik kényszeredetten tudomásul vették ugyan, hogy az épület valóban a Názáreti Ház, melyet "ügyes mesterek" folyvást szétszedtek és újraépítettek a helyszíneken! Arról persze hallgatnak, hogy ezen "építkezéseknek" sehol nem volt egyetlen szemtanúja, vagy tárgyi emléke sem! Mindamellett, hogy a ma megvizsgát kötőhabarcs nem csak ismeretlen volt Itália területén, de igazoltan szentföldi eredetű! Természetesen az úton nem maradhatott sokáig, így hamarosan innen vitték az angyalok a mai helyére, a loretói dombra. A
A téglaformára faragott terméskövekből rakott házikót a Santa Casa-t (a Szent Házat), angyalok hozták Názáretből Tersatóba. A Ház, fa tetőzetű, három falból álló épületrész, mely egy lakóbarlang elő-építménye volt. Ebben a Házban született Szűz Mária, itt élt, és itt köszöntötte az Úr angyala, s mondta ki Mária az IGEN-t! E házban nevelkedett az Üdvözítő, itt dolgozott Szent József, hogy a Szent Családot eltartsa!
A Tersato várában halálos betegen fekvő Sándor corbavi püspök hírt kapott a csodásan feltűnt kápolnáról és nagy vágyat érzett, hogy meglátogassa és gyógyulását esdekelje. Ekkor megjelent neki a Szűzanya, e szavakkal:
hagyományokra nyúlik vissza, így mindmáig, akár hatféle indíttatásáról is beszélhetünk:
Utószó 2
Ezen erények által, az igaz József, aki szeretettel vette gondjaiba az Isten Anyját és örömteli elkötelezettséggel szentelte magát Jézus Krisztus nevelésének és aki az Atyaisten legdrágább kincseinek őrzője lett, századokon át megszakítás nélkül élvezte – a misztikus test az Egyház támaszaként – Isten népének tiszteletét.
Május elsején Szent Józsefet, Jézus nevelőapját, a munkások védőszentjét ünnepli a Katolikus Egyház, akit példaképül állít a munkások elé. A Szentírás szerint az alkotó munka az istenképűség jele. 
Utószó 1
Avilai Szent Teréz is határtalan bizalommal volt Szent József iránt: „Nem emlékezem, hogyha Szent Józseftől kértem valamit, azt azonnal meg ne nyertem volna. Úgy tetszik nekem, hogy az Isten a többi szentnek csak arra adott hatalmat, hogy egyik-másik szükségben segítségünkre lehessenek, míg Szent József mindenben megsegíthet.” (Avilai Szent Teréz, Önéletrajz)
Szent Józsefet védőszentjüknek tekintik:
Szent József jól tudta, hogy mi az a szenvedés, amit a Megváltó küldetése magával fog hozni. Tudta, hogy csak a szenvedések kíméletlen kálváriája vezethet vissza minket az Atyához. Maga is ennek tudatában viselte megpróbáltatásait, szenvedését és hordozta élete keresztjét. Ő, a Jézusára váró szenvedésben élte meg a keresztjét és ez volt rendíthetetlen türelmének erőt adó titka. Szent József tehát Jézusért szenvedett, általa és benne hordozta keresztjét, mely ezáltal vált számára elviselhetővé.
Teljes nevén Montforti Grignon Lajos Mária 1673. január 31-én született a bretagne-i Montfort-la-Cane-ban (ma: Montfort-sur-Meu). Apja kispénzű jegyző volt, akinek húsz évi házassága alatt 18 gyermeke született. Lajos a legidősebb volt az életben maradt testvérek közül. 
szent szövetséggel indította el megmentésünk művét, hogy megtisztuljon és megszentelődjék a család, a szeretet szentélye és az élet bölcsője. A házasság lényege és hivatása, hogy földi visszatükröződése legyen a Szentháromságnak. Példája legyen Isten jóságának, amiként Krisztus szereti az ő Egyházát, a jegyesét. Ezért a Szent Család, vagyis az első „családegyház” életének kell tükröződnie minden keresztény családban. 
„Fiam, Te vagy minden teremtett dolog Ura. Te látod szükségemet, ezért arra kérlek, hogy teremtsd elő kegyesen a szükséges dolgokat, hogy mesterségemet folytathassam és napi szükségleteinket segítségeddel megszerezhessem.”
mivel ennek az ószövetségi üdvrendnek a lényege az ábrahámi örökség volt.
Szent József minden lehetséges módon megpróbálta komfortosabbá, csinosabbá tenni a Barlangot, hiszen nem csak minden zeg-zugát ismerte, de a messzi környékét is! Nem is fáradozott hiába, mert Napkeleti Bölcsek érkeztek, hogy hódoljanak az Újszülött Király előtt. Amint beléptek a barlangba és meglátták az isteni Kisdedet Anyjával, a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. (Vö. Mt 2,9-12)
számított arra az emberi közömbösségre – különösen nem a rokonaitól –, amellyel szembesülnie kellett. Nem kaptak szállást és emiatt nagyon szégyenkezett Mária előtt. Végül abban az istállónak használt barlangocskában húzták meg magukat, melyet József még gyermekkorából jól ismert. Szent József ekkor alázatosan bocsánatot kért a gyenge szállásért, Mária azonban szívből örült, és teljesen elégedett volt.
Szent György, 270 körül született, és 303. április 23-án halt meg. A világegyházban április 23-án ünneplik, országunkban április 24-e az ünnepe. Egyházunkban sajnos a történelmi létezését kétségbe vonták, de a liturgiai naptárból nagy népszerűsége miatt nem törölték!
A „Jézus” név ismert volt a zsidóknál, ebben az esetben azonban nem egy a sok közülinek adták, hanem Mária Fiának, aki – az isteni ígéret szerint – beteljesíti a név jelentését: Jézus – Yehosua azt jelenti: Isten üdvözít. Az angyal úgy fordult Józsefhez, mint „Mária hitveséhez”, és megbízta, hogy ő lássa el a Gyermek mellett a földi apa feladatait.
A cseh származású Szent Adalbert szülei fogadalmat tettek, hogyha megszűnik gyermekük rossz egészsége, akkor felajánlják Istennek. Adalbert fiatalon lett Prága püspöke, de 988-ban otthagyta a helyét, mert hiábavalónak látta lelkipásztori munkáját az adott körülmények között. Eredetileg Jeruzsálembe készült, de Rómában megállt, ahol négy éven keresztül visszavonult életet élt egy kolostorban. Visszatérésekor Magyarországon Szent István királyt ő részesítette a bérmálás szentségében. Maga többször járt Géza fejedelem udvarában, s szívélyes kapcsolatot alakított itt ki. Adalbert társai, tartva III. Ottó ellenpártjának a bosszújától, Magyarországra jöttek, ahol Pannonhalmán Géza fejedelem, majd Szent István támogatásával monostort építettek. Szent Adalbertet 997-ben miseáldozat közben ölték meg a pogány poroszok, akik közé téríteni ment. Több lándzsaszúrással kivégezték, majd lefejezték. Testét előbb a gnieznoi katedrálisban, majd 1036-ban Prágában temették el. ( 
Amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint meghallotta fülem köszöntésedet, felujjongott méhemben a magzat. Boldog vagy tehát ki hittél, mert be fog teljesedni mindaz, amit az Úr mondott neked. Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik.”« (Lk 1,39-50)
Amint Mária igent mondott Isten tervére, eltöltötte Őt a Szentlélek mennyei öröme és megérezte, hogy az anyaság titkát hordozza magában.
József a dávidi származása ellenére politikailag jelentéktelen, és szegénysége miatt törzsének családjai között megvetett volt. Ennek ellenére, Máté genealógiája szerint (Mt 1-22), József lett korának összes dávidi leszármazottai közt az, akinek mégis a dicső múlt szent öröksége jutott, a Dávid királyi méltósága, hiszen, ha nem is vér szerinti apjaként, de nevelője lett a Megváltó Messiásnak, a Királyok Királyának. Így, a Szent Szűzhöz hasonlóan, Szent Józsefről is elmondhatjuk, hogy „nagy dolgot cselekedett vele a Hatalmas, és Szent az ő Neve” (vö. Lk 1,49)!
Később azt láttam, hogy az apostolok s a tanítványok megint imádkozva állják körül a Szent Szűz ágyát. Mária arca olyan virágzó és mosolygó volt, mint fiatalságában. A szemét Szent örömben az égre nyitotta és elszenderült.
Majd azt láttam, hogy a lelke, mint valami kis végtelenül tiszta fényalak, felfelé nyújtott karral megy ki a testéből és lebeg fölfelé azon a fényúton, ami ragyogó hegyként emelkedett az ég felé.
Pillantásommal a lelkét követve azt láttam, hogy a fényes úton bemegy a Mennyei Jeruzsálembe egészen a Szentháromság trónjáig. Láttam, hogy sok lélek örömteli tisztelettel vonul elé. Közöttük felismertem sok patriarchát és Joachimot, Annát, Józsefet, Erzsébetet, Zakariást és Keresztelő Jánost. Ő pedig mindnyájukon át Isten és az ő Fia trónjához lebegett, aki Szent Sebeinek ragyogó fényével Mária egész megjelenésének világosságát még túlsugározva isteni szeretettel fogadta őt, s valami jogarhoz hasonlót nyújtott át neki, és körben lefelé mutatott a Föld fölött, mintha hatalmat adna át neki fölötte.
nem sokat írnak a názáreti Szent Családról. Tudjuk, hogy „...Isten titokzatos terve szerint Isten fia sok esztendőn át e családban élte rejtett életét. Ezért ez a család az összes keresztény család példája és ősmintája. Ez a család megtapasztalta az üldözöttséget és a száműzetést, szegény, névtelen és hallgatag életét Palesztina kicsinyke városában, Názáretben, Istent azonban utolérhetetlen módon tisztelte.” (vö. II. János Pál: Familiaris Consortio, 1981)
templomban. (Lk 2,41–52.) Mária és József buzgó hívőkként, minden évben felmentek húsvétkor Jeruzsálembe. A tizenkét éves Jézust is magukkal vitték. Hazafelé, mikor már egy napja úton voltak, váratlanul felfedezték, hogy Jézus nincs körülöttük. Elképzelhetjük, hogy mit érzett Mária és József, amikor ebben a teljesen irtóztató helyzetben találták magukat. József az „apa” mélyen átérezte felelősségét, mégsem gyúlt haragra, csupán bánkódott hanyagságán!
Ne feledjük, hogy nem ő választotta Máriát, hogy a Messiás nevelőatyja lehessen, hanem Isten kegyelme vezérelte Máriához, és Ő mindent: az istenszeretetét, erényeit és áldozatosságát tudatosan az Atya szolgálatába állította! Józsefnek ugyanis hatalmas hite volt, szinte nem is „hitt”, hanem „tudott”, lelki átadottságában egyenesen misztikus! Tökéletesen tudatában volt annak, hogy minden, de minden a Teremtő Atyától származik, és így magától értetődően egészen rábízta magát az Atya szeretetére, és nem csodálkozott, ha angyalokkal beszélt.
Nézzünk csak saját szívünkbe, megtaláljuk-e azt az Istenre figyelő alázatot, a „semmi vagyok”-hoz való bátorságot?! Tudatunkban hordozzuk-e, hogy Isten a mi Teremtőnk és minden képességünk, adottságunk és eredményeink forrása? Mert bizony mindig előtolakodik az „én”, és igyekszik ügyességünket magunkénak tulajdonítani, holott „mink van, amit nem kaptunk?” (vö. 1Kor 4,7)
Később fivérei felfedezték hollétét, és a szélesebb család – mely büszke volt királyi származására –, különösen zokon vette ezt a „póri” tevékenységet, és lényegében kitagadták a neki járó minden házrészből és örökségből! Később ez is oka volt, hogy a népszámlálásra érkező Józsefet a várandós feleségével nem fogadták be sehol Betlehemben, még a rokonai sem!
És mi kérjük-e Őt naponta? Pedig Avilai Szent Teréz így ajánlja mindannyiunknak: „Az Úr mintegy értésünkre akarja adni, hogy amiként engedelmes volt neki a földön – hiszen atyjának nevezték, s mint nevelőjének joga volt neki parancsolni –, éppúgy az égben is megteszi minden kívánságát.” (Önéletrajz)
(Forrás nyomán: Radó Polikárp OSB. Az Egyház szentjei, PALLADIS rt. kiadása Budapest, 1940)
Jézus nevelőapját „hallgatag szentként” említik, mert egyetlen szava sem maradt fenn, de még csak a legparányibb ereklyéje sem! Ami fennmaradt utána, az az Ő példája: áldozatos, türelmes és hűséges voltáról!
hallgatásban és felviláglik a hallgatag szeretetben.
nevelő atyja, s a Boldogságos Szűznek jegyese legyen. Szent Józsefnek ebben a kiváltságában van minden méltósága, szentsége és teljes dicsősége!
oltalmába ajánlani!