Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A lélekből jövő nagy döntés
     A Fokolárés találkozó utána így írt Chiara Lubichnak:
"Ez volt az első kongresszusom. És meg kell mondanom, csodálatos élmény volt. Újra felfedeztem az elhagyatott Jézust, egészen különleges módon. Megtapasztaltam Őt minden felebarátban, aki elhaladt mellettem. Az idén elhatároztam, hogy jegyesemnek tekintem az elhagyott Jézust, örömmel fogadom Őt, s a lehető legteljesebb szeretettel."
     Egy újabb levelében később így ír:
"Felfedeztem, hogy az elhagyott Jézus az Istennel való egység kulcsa és azt szeretném, hogy Ő legyen az első jegyesem az életben, szeretnék felkészülni arra, amikor eljön. Őt választom mindenekelőtt. Megértettem, hogy azokban is megtalálom Őt, akik távol vannak tőle…"
     Chiara Luce szánalommal és szeretettel az ateistákra is gondol, azokra, akik egyáltalán nem tudnak hinni a Szeretet-Istenben, akiknek a szíve távol van Jegyesétől.
Élete immár megtalálta az Utat. A mindenkitől elhagyott Jézust választotta jegyesének.
     A Fokoláre Mozgalomban az egység kulcsa az elhagyott Jézus. (folyt.) (Források az első részben!)

November 21. A gyermek Mária bemutatása a templomban.

    A Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepe. Valószínűleg I. Jusztinianusz császár a Szűzanya születésének feltételezett helyén templomot építtetett (az ószövetségi templom közelében). Ezt 543. november 21-én szentelték fel. Bár a templom később megsemmisült, az emléknap fennmaradt. Keleten a VIII. századtól, a római naptárban csak 1585 óta szerepel, de mi magyarok a XII. sz. vége óta megüljük e napot, mert III. Béla királyunk Bizáncban nevelkedett.

     Tartalmában az ünnep az ősrégi hagyományt hirdeti: Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni.
     Damaszkuszi Szent János írja Máriáról: "Három éves koráig a szülői házban nevelkedett, majd elvitték a jeruzsálemi Templomba és ott élt nyolc évig, a templom szolgálatára szentelt hajadonokkal. Itt a Szentlélek irányításával nemcsak szüzességét őrizte, hanem a kegyelem is napról napra nőtt benne. Ragyogó tisztasága és kegyelemmel teljessége lett az alap arra, hogy általa szülessen meg a Megváltó.
      A liturgiában arra emlékezünk tehát, hogy a Szűzanya Istennek adta, szentelte magát.

Találkozás a Fokoláré Mozgalommal
     Kedves, életvidám, szerény lány volt, sokat teniszezett, úszott, kirándult, szeretett énekelni és táncolni.   Kilencéves korában már a Fokoláre Mozgalomhoz tartozott. Tehetsége sokféle módon megmutatkozott, vonzó társasági lény volt, sok baráttal, akik „normálisnak”, ugyanakkor rendkívülinek is tartották őt.

     Chiara Luce szüleitől megtanulta az Evangélium szeretetét és a Fokoláre Mozgalomban olyan emberekkel találkozhatott, akik élték az evangéliumot. Felfedezte, hogy az Úr szeretete kiárad azokra, akik Őt választják életük céljául. Ennek kapcsán megélte, hogy a gyümölcs az egység, Jézus állandó jelenlétében.
Ettől a pillanattól fogva ráébredt életének értelmére és arról álmodott, hogy egyszer majd orvos lesz Afrikában. Szülei megértették kislányukat és támogatták elképzeléseit.
     A Badano család életét egyetlen leányuk láthatóan következetes hite mélyen áthatotta, mely az egymás és mások iránti apró cselekedeteikben nyilvánult meg. Észre sem vették, hogy közben a tisztelet, szeretet és egység példái lettek mások előtt.
     Amikor Chiara Luce életében először szülei nélkül vett részt egy találkozón, édesanyja kissé aggódva ezt mondta neki: „Chiara most egyedül leszel, vigyázz nagyon magadra.” A kislány így válaszolt: „De anya, én nem leszek egyedül, hisz' ott lesz velem Jézus!"
Chiara Luce válasza kicsit olyan volt, mint a 12 éves Jézus válasza szüleinek: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,49)
     Ez a kislány megértette, hogy az evangéliumot vagy megéljük, vagy holt betű marad.
     Még 12 éves sem volt és már szerelmes volt az evangéliumba és a maga módján próbálta megvalósítani. Egy feljegyzése: „Az egyik osztálytársam skarlátos lett és mindenki fél meglátogatni. Szüleim beleegyezésével majd én elviszem neki a házi feladatokat, hogy ne érezze egyedül magát. Azt hiszem, a szeretet fontosabb a félelemnél!"
Micsoda kijelentés, mekkora bátorság egy 12 éves kislánytól! Már éli az evangéliumot. János apostol ír erről első levelében: „A szeretetben nincs félelem…Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.” (1Jn 4,18) (folyt.) (Források az első részben!)

Az Egyház és a gyarmatosítók

     A Katolikus Egyház soha nem tartotta igazoltnak azokat a kegyetlenségeket és igazságtalanságokat, melyeket a spanyolok és a portugálok követtek el az Újvilágban, s ezekből bőven volt. Ellenkezőleg: észrevette, és határozottan kipellengérezte őket. Sőt az egyháziak, kifejezetten védték az őslakosok emberi jogait!

         Bartolomé de Las Casas (lentebb), spanyol dominikánus már 1512-ben kiadta az ismert értekezését, melyben az indiánok védelmére kelt a gyarmatosítók kapzsiságával szemben. Több pápa így III. Pál pápa (1534-1549) is hivatalosan elítélte és élesen szembeszállt azon véleményekkel, melyek igazolták a rabszolga-kereskedést, azon ál-indokkal, miszerint az indiánok tulajdonképpen nem is emberek. A Pápa élesen elítélte azt a gyakorlatot, hogy rabszolgasorba vetik azokat az indiánokat, akik még nincsenek megkeresztelve, egyes gyarmatosítók ugyanis ezzel igazolták tettüket. III. Pált más pápák is követték, pl. VIlI. Orbán és XlV. Benedek (1789 előtt), és a szavakat tetteik is követték. A 17. század elején a jezsuiták révén létrejöttek az un. paraguayi redukciók, vagyis a paraguayi indiánok telepei, melyek abban az időben egyedüliként nyújtottak biztonságos védelmet az indiánoknak a rabszolga-kereskedők ellen. Meg kell említeni, hogy már sokkal korábban megalakultak azok a különleges szerzetesrendek, melyek fő tevékenysége a keresztény rabszolgák kiváltása volt.

Tehát nem a francia forradalom – ahogy azt általában feltüntetik –, ítélte el először a rabszolgaságot és kezdte meg a felszámolását. A példák már háromszáz évvel előtte megjelentek.

     Ha tehát említést teszünk az azték és az inka kultúra barbár vonatkozásairól, azt azért tesszük, hogy a történelmet úgy lássuk, ahogy volt! Soha nem léteztek jó vagy rossz "vademberek", ahogyan annak idején a "felvilágosultak" mondták, s ahogyan ma a multikulturalizmus hívei állítják. S az Egyház soha nem vett részt az indiánok kiirtásában és nemzeti kultúrájuk felszámolásában. Az indiánok – sajnos –, javarészt egymást irtották ki, jóval azelőtt, hogy az első európai Amerikába érkezett volna. Az a "kultúra" ugyanis nem ismerte a szeretetet, sem isteneik, sem embertársaik felé, márpedig enélkül – az un. kultúra –, önmegsemmisítő volt és lett volna, amiként ez más ottani ősi népekkel meg is történt! Az olmékok és a toltékok is kipusztították saját magukat, a fehér ember megjelenése előtt. Ráadásul nem is akármilyen "kulturált" módszerekkel! A KatoIikus Egyház mindig azt tanította, hogy minden embernek a fogantatása pillanatától a természetes haláláig végtelen méltósága és értéke van, valamint elvitathatatlan joga az életre és a lelkiismereti szabadságra. Ez az emberi méltóság abból ered, hogy maga Isten is valóságos emberré lett. Halálával és feltámadásával megnyitotta az üdvösség kapuját minden ember számára, kivétel nélkül. Amerika evangelizációja a barbár szertartások beszüntetését jelentette, és véget vetett a kegyetlen szokásnak, hogy több tízezer emberáldozatot mutassanak be a pogány isteneknek. Az Egyház csakis ebben az értelemben járult hozzá a Kolumbusz előtti (élhetetlen) indián kultúra megszűnéséhez. Ez vitathatatlanul haladás volt. Haladás, amit − paradox módon − a "haladás" leghangosabb hirdetői egyáltalán nem vettek észre. − /Grzegorz Kucharczyk cikke nyomán/ (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 10. szám, 2014.) 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

  Légy te az első!

A szülői nevelés, nem tanult pedagógia!
     A szülei nem könyvből tanulták nevelési elveiket, hanem az evangéliumi példákból, a plébániai közösség egészséges légköréből, a környezetük szerető és összetartó családjaitól. A szülői alapállásuk a példaadás volt.
     Chiara 4 éves volt, amikor édesanyja megkérdezte tőle: „Együtt elmondunk egy imádságot?” Ő azonban így válaszolt: „Én nem imádkozom!” Anyja felszólíthatta volna engedelmességre, de belül érezte, hogy másként kell tennie és ekként szólt: „Jó, én helyetted is imádkozom!”
Aztán hallotta, hogy odébb, a Luce is mondja vele az imádságot.
     Ezen tapasztalatok nyomán az édesanyja világosan érezte, hogyan kell nevelnie a kislányát. „Minden szidás előtt vissza kellett fognom magamat, hogy csak a szeretetet engedjem át.”
Természetesen édesapjának voltak követelései, de őt is mindig a szeretet vezérelte. Egyikük sem kényszerítette Chiarát engedelmességre, csakis az őszinteségre. A hazugságot nem tűrték, s így a szülők és a gyermek között őszinte kapcsolat alakult ki.
     Chiara Luce már kicsi lányként feltűnt nagylelkűségével: egy első osztályos feladatában azt kérte Karácsonyra a Jézuskához írt levelében, hogy „gyógyuljon meg Gilda nagymama és minden beteg ember.” ‒ Nem játékok után vágyódott.

     Egykori kis barátnője Lucia így mesél az akkori időszakról:
"Chiara élénk kislány volt, egy kicsit bolondos, jószívű és nagyon szimpatikus játszótárs. Mindenkinek elmondta az örömeit, a tekintete mindig tiszta volt és mindig mosolygott. Életvidám természete miatt szerettük legjobban!" (folyt.) (Források az első részben!)

November 19. Árpádházi Szent Erzsébet (II. András király leánya, Lajos türingiai őrgróf felesége. 1207–1231), a szegények, betegek, árvák adakozó patrónájának ünnepe.

Chiara Luce gyermekkora
     A hely, ahol a kicsi Luce született, a bájos kis Sassello városka, mely a gesztenye- és mandulafáiról híres, amiként idegenforgalmi nevezetesség a mandulás süteményeiről.
     Chiara áldott jó gyermek volt. Egyedül játszott, nyugodtan aludt és alig rosszalkodott.
     Édesanyja egy kekszgyárban dolgozott és igen szerette a munkáját, ám be kellett látnia, hogy nagyon fontos a gyermeke mellett maradnia.
     Mindezt azért, hogy személyes anyai létével, az anyai szív szeretetével szeresse gyermekét és megtanítsa őt is szeretni. Szinte azonnal vitte a templomba, hogy megszokja a gyermek a templom és a közösség kisugárzását. Gyakran a fülébe súgva mesélte neki a Szent Cselekményeket, Jézus, Mária és Szent József történeteit.
     Ha meg is volt a saját véleménye, mégis engedelmesen viselkedett, melyet nem csak vallásos nevelése, de szüleihez való szeretet-kapcsolata is motivált.
     Luce nagyon kedves kislány volt, a család és a széles rokonság kedvence, akit szerettek és aki viszont szeretett. Mindazonáltal a szülei figyeltek arra, nehogy el legyen kényeztetve.
     Egy nap anyja megkérte, hogy segítsen neki leszedni az asztalt. „Nincs kedvem!” ‒ válaszolta a kislány és elindult a szobája felé, ám nyomban vissza is fordult és ezt mondta:
"Jaj, hogy is volt az a történet az evangéliumban, amikor az apa megkérte a fiait, hogy menjenek ki a szőlőbe, s az egyik igent mondott, de nem ment el, a másik pedig nemet, de aztán elment? Anya, add rám a kis kötényt!” És elkezdte leszedni az asztalt.
     Egy másik alkalommal anyukája javasolta, hogy a sok játékából ajándékozzon néhányat a szegény gyermekeknek. Chiara természetszerűleg nemmel válaszolt, mert azok az ő játékai. Édesanyja nem szólt rá, otthagyta. Egy idő után zörgést hallott. Bement a szobájába és látta, hogy kislánya válogatja a játékokat: „ezt igen, ezt nem!” ‒ mondogatta. Aztán elmagyarázta szempontjait:
"Csak nem adhatom oda a törött játékaimat olyan gyermekeknek, akiknek nincsenek játékaik! A legjobbakat adom nekik!" (folyt.) (Források az első részben!)

Az azték népről

A családi háttér
     Chiara Luce szülei fiatalként az olaszországi Genovától 60 km-re, az 1287 méter magasságban fekvő Sassellóban éltek. Bár óvodába is együtt jártak, felserdülve egy ideig nem találtak egymásra. Ennek elsődleges oka, hogy míg a leendő édesanya Maria Teresia Caviglia szeretett táncolni, apja Ruggero Badano a legkevésbé sem, így különböző társaságba jártak, jóllehet a templomban rendszeresen látták egymást.
     Maria Teresia Caviglia egy nyolc gyermekes családban nőtt fel, tehát közösségi, gyermekszerető lány volt. Az élelmiszeripari szakmában szerzett oklevelet.
     Édesapja egy textilüzletben volt kifutófiú, majd később kamionsofőr. Szerette a munkáját, mert ahogy mondogatta: „a maga uraként” élhetett.
Közben persze mindketten keresték a párjukat annak ellenére, hogy Ruggero már kezdetektől szerette Mariát, csak zárkózottsága miatt nem volt képes érzelmeinek kifejezést adni. Maria ebben is az ellentéte volt: nyitott, talpraesett, derűs és gyengéd egyénisége sokakat magával ragadott ‒ olyannyira ‒, hogy már jegyben járt egy rendes fiúval, amikor Ruggeróval végre egymásra találtak. A két értékes és mély lelkületű ember, egyszeriben nem csak rácsodálkozott egymásra de Isten előtt is végleges társaivá is lettek a Házasság Szentségében.
     Nagy fájdalmukra házasságuk első tíz éve gyermektelenségben telt el.
Erről az időszakról így vall Maria Teresia:
"Mindent, ami történt velem, Isten akaratának tekintettem. Ő szeretett engem, így a meddőség is szeretet volt.”
     Ruggero ezt másként fogadta. Számtalan családot látott maga körül, gyermekzsivajban, és ezt nagyon hiányolta maga körül és mély lelki fájdalommal töltötte el.
     Egy napon Ruggero ‒ nem első ízben ‒ elzarándokolt a Rocche-i kegyhelyre. Újra bensőségesen imádkozott egy gyermekért. És íme, egy hónap múlva a várva várt esemény jelentkezett. Isten meghallgatta könyörgésüket.
     Maria Teresia ekkor már 37 éves volt, így óvatosnak kellett lennie állapotában. Ruggero természetesen minden módon kímélte feleségét, még a lépcsőn is karjában vitte fel. Erről így mesél: „A feleségem iránti szeretetem ‒ megvallom ‒ még tovább fejlődött abban a kilenc hónapban, amiként az Úr iránti hálám is."
     Chiara Luce 1971. október 29-én született meg, kisebb komplikációval. Kicsiny, szép és pufók baba volt.
Az édesanya határtalan boldogságában, szinte sokkos állapotba került. A boldog szülők számára „fényként” ragyogta be az életüket, és mindketten tudatában voltak, hogy gyermekük Isten ajándéka, így elsősorban az Ő gyermeke. (folyt.) (Források az első részben!)

Bármerre jársz, bárhol is utazol, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.      Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

     Kedves Olvasóm! Ez a gyönyörű sorozat Horváth Mária írásából, a blog szerkesztőjének szövegi és képi kiegészítésével jött létre. A forrásokat lásd alább, képek az internetről!

A szerkesztő előszava
     Egy eleven, sportos, életvidám, fiatal lány életét mutatom be, aki családja, barátai és a Fokoláré közösségében mindig tevékeny, szolgálatkész volt.
     A sugárzóan tiszta arcú, mindig mosolygós tekintetű fiatal lány előtt egy hirtelen jelentkezett csontrák feltárta Isten lenyűgöző tervét az életről. Hősiesen és szentként vállalta szenvedéseit, melyet az utolsó percéig arra használt, hogy tanúságot tegyen az emberek, különösen a fiatalok számára az élet igazi értelméről és végcéljáról: Jézusról!
     Chiara a „Luce” nevet csak élete végén kapta Chiara Lubichtól a Fokoláré Mozgalom alapítójától! A LUCE fényt jelent és ő rövid, de tanúságtevő életével igyekezett beragyogni sokunk számára az életigenlés, a tisztaság és a hit útját!
     18 évesen hívta magához az Úr. A temetése olyan volt, mint egy menyegző.
     A 20. század Kis Szent Terézkéje ő, a 21. század ifjúságának példája.
     Chiara Luce Badano-t 2010. szeptember 25-én a Szentszék boldoggá avatta.
     "A Fokoláré Mozgalom tagjai közül ő az első, aki ilyen elismerésben részesült. Ez bátorít bennünket, hogy higgyünk az evangélium logikájában: a búzaszem ha elhal a földben, sok termést hoz. Ragyogó példája segíteni fog bennünket, hogy megismertessük a karizma fényét, és hírül adjuk a világnak, hogy Isten a Szeretet" – ezekkel a szavakkal reagált a boldoggáavatás hírére Maria Voce, a Fokoláre Mozgalom elnöke.
     Az olaszországi Sasselló-ból való fiatal lány egy volt közülük.
Felhasznált források:
Michele Zanzucchi: Mindenem megvan ‒ Chiara Luce Badano élete ‒ Új Város, Budapest, 2010
https://hu.wikipedia.org/wiki/Chiara_Badano
http://www.magyarkurir.hu/hirek/epizodok-chiara-luce-badano-eletebol/
http://www.magyarkurir.hu/hirek/epizodok-chiara-luce-badano-eletebol-ii

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

Borzalmak a végső kimerülésig
     A bálvány parancsa értelmében üzentek a királynak, hogy hódoljon és áldozzon a lánya előtt. A király elfogadta a meghívást, kérette előkelőit, megparancsolva nekik, hogy a legszebb áldozati ajándékokat gyűjtsék össze, felajánlandó lányának, a mexikánok istennőjének. Ezekkel megrakodva érkeztek meg az aztékokhoz, akik a lehető legnagyobb pompával fogadták és megvendégelték őket, majd elmondták üdvözléseiket. Miután kipihenték magukat, az aztékok bevezették a királyt Huitzilopochtli bálvány termébe, ahol a királylány bőrét magára öltött ifjú állt.
     A király belépett a bálvány félhomályos lakába, ahol meg is kezdte szertartásait. Pompás kismadarak nyakát metszette el áldozat gyanánt, és finom ételeket, tömjént, virágot és más szokásos ajándékokat helyezett az istenek lába elé. És mert a helyiség sötét volt, mindaddig nem látta, kinek mutatja be az áldozatokat, mígnem egy égő parázstartóba tömjént nem szórt, ami fellobbant. A láng megvilágította a helyet, ahol a bálvány és lánya bőrébe burkolt ifjú állt.
     A király rádöbbent a kegyetlen gaztettre, rémülten kiejtette a kezéből a füstölőt és kirohant kiáltozva: "Ide hozzám alattvalóim, toroljátok meg az aztékok irtóztató gonosz tettét! Megölték a lányomat és lenyúzott bőrét egy szolgára adták, engem pedig rábírtak, hogy előtte hódoljak. Vesszenek, pusztuljanak ezek az átkozottak, elvetemült szokásaikkal együtt, hogy írmagjuk se maradjon, de még emlékük se!"
Az aztékok fel voltak erre készülve. Az asszonyok a gyermekeikkel bemenekültek a tóba. Ám a culhuacániak gyors üzenetet küldtek városukba, mire az egész nép fegyverrel a kézben tódult ellenük. A küzdelemben az aztékok csaknem elveszítették a lábuk alól a talajt. Az asszonyok meg a gyermekek kétségbeesett jajveszékelésbe kezdtek, de a férfiak nem csüggedtek, hanem újult erővel lendültek a harcba, és elárasztották az ellenséget szigonyszerű dárdáik záporával, és ezzel oly nagy veszteségeket okoztak, hogy a culhuacániak meghátráltak.
     Ettől kezdve az aztékok egyre kijjebb nyomultak a tóból, majd megvetették a lábukat a szárazföldön, és elvonultak pihenni a tó mentén. Az asszonyok meg a gyermekek a gyékény és nád közé húzódva, a félelemtől szorongva, rimánkodtak, hogy hagyják őket meghalni, mert már nem bírják tovább. Huitzilopochtli isten látván népe csüggedését, még azon az éjjelen felszólította az őrzőit, hogy vigasztalják és bátorítsák az embereket, mert ez a szenvedés az ára annak, hogy később annál elégedettebbek és boldogok legyenek. Egyelőre pihenjenek egy keveset azon a helyen. A papok megvigasztalták a népet, s így valamelyest visszatért az élet mindenkibe.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A hazugság atyjának ármánykodása
     A tengernyi ellenség láttán az asszonyok és a gyermekek kiáltozásban és jajveszékelésben törtek ki. Ám a férfiak nem vesztették el a fejüket, hanem megkeményítették szívüket és szembeszálltak az ostromlókkal. Már az első összecsapásnál fogságba esett az azték főkapitány, de a többiek nem csüggedtek, hanem istenükhöz, Huitzilopochlihoz fohászkodtak, közrefogták az asszonyokat, gyermekeket és öregeket, s átverekedték magukat a chalcák seregén. Atlacuehuacan városáig nyomultak, amit elhagyottan találtak és sietve megerősítettek. A chalcák meg a többiek szégyenükben meg sem próbálták üldözőbe venni őket. Beérték annyival, hogy a foglyul ejtett vezért megölték. Az Aztékok az elfoglalt városban rendezték a soraikat, és ellátták magukat fegyverekkel. Itt találtak ki egy szigonyhoz hasonló fegyvert, amit úgy neveztek el, hogy adad, a várost meg Adacuehuacánnak. Felszerelkezvén az új fegyverzettel, elindultak a tó mentén, mígnem Culhuacan alá nem értek. Ott Huitzilopochtli megnyilatkozott papjainak: "Papjaim és őrzőim, látom vesződségeiteket és szorult helyzeteket, de ne csüggedjetek, mert éppen azért jöttetek ide, hogy arcotokat és melleteket az ellenségnek fordítsátok. Most küldjetek követeket Culhuacán urához, és minden esedezés és udvariaskodás nélkül annyit kérjetek tőle, hogy jelöljön ki számotokra egy helyet, ahol meghúzhatjátok magatokat és kipihenhetitek a fáradalmakat. Lépjetek elé bátran, tudom mit beszélek. A szívét meglágyítom, és ti fogadjátok el amit kínál, akár jó akár rossz az a terület. Azon a helyen állítsátok fel táborotokat és várjatok türelemmel, míg elérkezik a vigasztalódás és megnyugvás órája." Az aztékok bíztak bálványukban és nyomban hírnököket küldtek Culhuacán urához, akinek színe elé érve előadták békés kérésüket, hogy városalapításra alkalmas kellő helyet és némi földet is adományozzon népüknek, ahol vethetnek és arathatnak, hogy legyen tápláléka asszonyaiknak és gyermekeiknek.
     Culhuacán királya igen nyájasan fogadta az aztékok követeit, elszállásolta és igen jól tartotta őket, míg előkelőivel és tanácsadóival megtanácskozta a kérést. Ám azok hevesen ágáltak ellene, és ha a király kifejezetten nem veszi a pártfogásába az aztékokat, semmiképp sem fogadták volna be őket. Heves viták után, átengedték nekik Tizaapan környékét, a "fehér vizek helyét". De emögött álnok szándék lapult, a hely ugyanis egy kígyóktól és mindenféle mérges férgektől hemzsegő hegy lábánál feküdt, ahonnan időről időre szétrajzottak a környékre, emiatt is volt lakatlan. Az aztékok örömmel el is foglalták a vidéket.
     Alig kezdtek azonban a táborépítéshez, elárasztották őket a veszedelmes férgek, amitől nagyon megrémültek. De bálványuk megmutatta, hogyan győzhetik le őket és miképp készíthetnek belőlük kitűnő élelmet. Aztán a mexikánok úgy rákaptak a kobrákra és viperákra meg a nyüzsgő pondrókra, hogy rövid időn belül végeztek valamennyivel.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.                          Légy te az első!

Tisztelt Olvasóm! Az Istenanya Guadalupe-i megjelenésének történetét, bőséges történelmi előzményekkel mutatom be, melyek valamiképp magyarázatot is adnak sok mindenre, messze túlmutatva 16. század eseményein!

Forrásként felhasználtam: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvét. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A hét barlang népe
     Az azték őshagyomány szerint kiváló szokásokkal bíró népük "hét barlangból" indult el, nem azokban laktak, mert voltak házaik és rendezett vetéseik, jó kormányzatuk, rítusaik, isteneik és szertartásaik. Hagyományuk szerint, minden nemzetségnek meg volt a maga kijelölt barlangja.
     Az Úr 820. esztendejében a hét népcsoportból hat elindult – nem egy időben –, de csak nyolcvan év múltán érkeztek meg ebbe az országba (Mexikóba). Ennek oka az volt, hogy kifürkésztek minden vidéket, hátha rábukkannak azokra a jelekre, amik azt a helyet jelölik, amelyet bálványaik parancsára be kell népesíteniük. Ősi honukat is az ő ösztönzésükre hagyták el. Ez a démoni irányítás volt az oka annak, hogy oly sokáig időztek útjukon, amely a valóságban nem volt távolabb egy hónapi járóföldnél.
    
Amikorra a különböző turnusokban elindult hat nemzetség megérkezett, benépesítette a vidéket. Indulásukhoz képest, háromszázkét év telt el, mire utolérte őket a hetedik barlang nemzetsége, a mexikánok vagy más néven aztékok bátor, harcias, az illemben és helyes viselkedésben járatos népe.
     Ezek, egész bolyongásaik alatt hordoztak magukkal egy bálványt. A neve Huitzilopochtli volt, ami azt jelenti, hogy "pompás tollú madár balja". Azt állítják, hogy ez a bálvány parancsolta meg nekik, ősi földjük elhagyását, azt ígérvén, hogy ők lesznek az urai és fejedelmei minden tartománynak, amit csak a hat nemzetség a birtokába vett, annak a földnek, mely oly gazdag aranyban, ezüstben, drágakövekben, ragyogó tollakban, finom köpenyekben és minden másban. Ez lesz számukra az ígéret földje, melyet arról ismernek meg, hogy egy tó közepén álló fügekaktuszon egy sast látnak. A tó közelében egy fehér forrás fakad fehér sziklákból a környezetében fehér fűzfákkal.
     Nos, ez a "hetedik barlang népe" úgy indult útnak, mint Mózes népe az Ígéret Földjére. Nádból font ládában hozták magukkal az említett bálványt, mint amazok a Frigyládát. A ládát négy őrző vagy pap hordozta, akikkel a bálvány titokban közölte útjuk minden eseményét, tudtukra adva, hogy mikor, mit kell tenniük. Törvényeket adott nekik, hallatlanul véres és babonás áldozatokra és rítusokra oktatta őket. Végtére is annyira rabjai lettek e bálványnak, hogy a véleménye és parancsa nélkül egy lépést sem mertek megtenni. Tény, hogy emberfia nem látott, de még nem is hallott olyan démonról, amelyik annyit társalgott volna az emberekkel, mint ez! Joggal hihetjük, hogy maga az emberi nem Ellensége irányította ezeket a szerencsétleneket dőreségeikben és kegyetlen áldozataik bemutatásában.

Azt mondják a hatalmasok, 
hogy egy embernek hat alma sok.
És ez hatalmas ok,
mert a polgárok hatalma sok.

Kardvívó győzött tussal,
nevét írták vörös tussal.
Lezuhanyzott meleg tussal,
karnagy várta hangos tussal.

Mentő-mentében botlott meg a hős mentő, 
hazafelé mentében.

Szövődében kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.

Ádám így szólt: 
Kertedben Uram, minden bőséges és egész, 
az én egész-ségem mégis felemás.
Válaszként a Teremtő, feleséget teremt Ő.
Ádám boldog ugyan, de csak kimondja:
Jó a feleség, de csak fele-ség, kettő lenne egész-ség!
Így lett Ádám baja s vétke, örök elégedetlensége.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

ÁLDOTT LEGYEN AZ ISTEN MINDENÉRT!

Tanítják-e az iskolákban?

     Az iskolai tananyag csak arra terjed ki, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és megtörték a szórványos ellenállást, ezzel leverték a szabadságharcot. Nos éppen ellenkezőleg! Épp november negyedikével kezdődött el az 1956-os Véres Honvédő Háború, egy hadüzenet nélküli katonai támadás túlerejével szemben! 2000 harckocsival támadtak a szovjet kommunisták, mely még a II. Világháború méreteihez képest is egyedülálló fegyverzet!
     A politikai színtérre pl. ekkor léptek be a valóban legitim szervezetek, a munkástanácsok, és felvették a politikai harcot a kommunizmussal, a kollaboráns kádári rezsimmel.
     A Pesti Srácok pedig vérüket ontva példás küzdelmet folytattak a szovjet hadsereg, majd később a Kádár pufajkásai ellen.
Bizony, november 4-e után is volt elszántság, fegyver és lőszer, igaz, hogy csak 7 hősies napig, mert Ny-Európa és az USA,  megszegte ígéretét és szemrebbenés nélkül hagyta vérbe fojtani egy hős nép szabadság törekvését! Eisenhower amerikai elnök biztosította a szovjet vezetést, hogy az USA nem lép fel kifogással a "magyar ügy rendezésben"! A nekiszabadult "elvtársak" pedig "lerendezték" nemzetünk szabadság törekvését! Az Egyesült Államok még azt is megakadályozta, hogy a spanyol Frankó tábornok százezer fős katonai segítséget nyújtson Édes Magyar Hazánknak! (Lásd: itt!)
     Bár a legendás felkelőbázisok többségéből november 4-én, kiszorultak a felkelők, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak a főváros több kerületében és vidéken is, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak jelentős része nov. 4-e után sebesült meg, hunyt el.
     Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitartott, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartották magukat, gerillacsoportok szerveződtek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok, szovjetellenes röplapokat és újságokat nyomtattak! Legtovább (nov. 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjában, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környékén, Kőbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferencváros középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok.
Az elfogott felkelők vagy felkelőgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlőttek, a túlélőket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt.
     Az átmenetileg hozzáfért szovjet statisztikai anyagok szerint, a szovjet csapatok ember- és technika-vesztesége egy hét alatt fajlagosan nagyobb volt, mint a II. Világháborúban! 
     Végül a fegyveres ellenállás azzal zárult le, hogy nov. 19-én a hatóságok – besúgó segítségével – elsőként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás akasztó-gépezetét. A Magyar Hírlap 2010. február 5.-i száma szerint a harcok és a megtorlások áldozatainak száma elérheti a 20 ezer főt! És ezek többségében fiatalok voltak – fiatalok, de hősök –, a nemzet "génállománya"! Forrás felhasználásával 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt. (Mt 24,25)

Kérek mindenkit, hogy legalább egy imával segítse az amerikai elnökválasztás – Európa és Hazánk számára – előnyösebb végeredményét!

Romzsa Tódor vértanú püspök élete és halála

Egy tanúságtétel

     Romzsa Tódor munkácsi görögkatolikus mártír püspök neve az elmúlt években került vissza a kárpátaljai köztudatba. Boldoggá avatása alkalmából ismét a figyelem középpontjába került életútja, az ellene elkövetett kegyetlen merénylet, felidéződtek vértanúhalálának körülményei. Kevesen tudják azonban, hogy az 1947 őszi szomorú történések egyik szemtanúja, Manajlo Mária Theofila bazilita rendi apáca, akit az akkori hatalom legszigorúbb büntetőlágere sem tudott végleg „elhallgattatni”, még ma is él Ungváron… Theofila nővér bizalmatlanul fogadja az akkori időkre vonatkozó kérdéseket, mint mondja, életének azon időszaka feledésre és nem felemlítésre való. Szemében félelemmel, elcsukló hangon kérdezte az érdeklődőt pontosan ki és főleg kinek a megbízásából... Félelme természetesen érthető, ugyanakkor nagyon megrázó is. Óhatatlanul felmerül a kérdés: minek lehetett kitéve ez a törékeny, szent életű apáca a diktatúra önkényének hosszú évei alatt?
     Theofila nővér (képe lent!) végül mégis mesélt hitet-, lelket próbáló életéről, sorsáról:
– 1945-ben tettem örök fogadalmat, ekkor már a munkácsi görögkatolikus iskola tanítója voltam, illetve a városi kórházban ápolónővér. Nemsokára azonban likvidálták a rendházat, és le kellett vennünk a szent ruhát, majd fel is oszlattak bennünket. Én továbbra is a kórházban dolgoztam. Ide szállították be 1947 őszén Romzsa Tódor püspök atyát.
– Mint gazdasági főnővér az igazgató úrnál szóvá tettem, hogy miért éppen azt a szanyitárkát rendelte mellé, kivel szemben már korábban is voltak fenntartásaim. Ő ugyanis megpróbált beszervezni engem, folyton körülöttünk forgolódott és mindenfélét összebeszélt. Rossz érzésem végül be is igazolódott, mivel később ő lett a püspök atya gyilkosa.
– Romzsa Tódort délelőtt tíz órakor vettük fel az osztályra, és hamarosan átesett egy nagyon nehéz és hosszú műtéten. Éjjel tért magához, és bár állkapcsa három helyen volt eltörve, rögtön a rózsafüzérét kérte, még el is könnyezte magát. Másnap megkerestettem a rózsafüzérét, lemostam, de újra fűztem és így átadtam neki. Úgy örült, mint egy kisgyermek, csókolgatta a keresztet és szüntelenül imádkozott. Látszott rajta, hogy nem félti az életét, nem aggódik maga felől, elfogadja a Jóisten akaratát.
– Az állapota lassan javult. Voltak látogatói és mindnyájan abban reménykedtünk, hogy felépül. A meggyilkolása éjszakáján magam is a kórház épületében voltam, de a gyilkosság körülményeiről csak a kijevi lágerben szereztem tudomást. Akkor annyit láttunk, hogy megmérgezték és haldoklik... Három hónap múlva letartóztattak. A legszigorúbb büntetőtáborba kerültem, ahol hét év hét hónapig tartottak fogva, mert rossz helyen, rosszat mondtam...
– Mivel édesapám sem írta alá az ortodox egyházfő fennhatóságát elismerő okiratot, őt is – mint annyi papot –, elhurcolták. Már hazatért, amikor felőlem még mindig nem volt híre a családomnak. Szegények elsirattak, azt hitték, már nem élek... Forrás (részlet)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Boldog Romzsa Tódor mártír, kárpátaljai püspök

Romzsa püspök vértanúságának utóélete 1
     Romzsa Tódor halála a 1947. november 1-re virradó éjszakán állt be.
A hatóság megpróbálta eltussolni a dolgot, ezért az éjszaka közepén akarták a püspök holttestét a templom temetkezési helyére szállítani. A hír azonban elterjedt és a hívek félelem nélkül, tömegesen gyülekeztek Romzsa Tódor püspök székesegyházi temetésén.
     Az esetet Szudoplatov tábornok e szavakkal jelentette a XXIII. Pártkongresszus résztvevőinek: „Hruscsov, az ukrajnai Központi Bizottságának elsőtitkára az Ukrán Állambiztonsági Minisztérium által kidolgozott terv szerint Munkács városában meg lett semmisítve Romzsa, a görögkatolikus egyház feje, aki aktívan ellenállt a görögkatolikusok egyesülésének az ortodoxiához.” A merénylet célja nyilvánvalóan a hívők megfélemlítése és a karizmatikus vezetőit vesztő egyház szétszélesztése volt. Az utóbbi mégsem következett be.
     Az 1947. november 4-i temetés gyásznap volt Kárpátalja magyar és ruszin lakosai számára.
     1949-ben, amikor a szovjet hatóság átadta a templomot a Pravoszláv Egyháznak, elterjedt, hogy a vértanú püspök holttestét elszállították. Az 50-es években a kriptát ténylegesen ki is rabolták és megint híre kelt, hogy Tódor püspök maradványait megsemmisítették.
     Romzsa püspök kálváriája tovább folytatódott papjaiban, sőt híveiben is. 1949. február 17-én tiltották be a munkácsi püspökség nyilvános működését. Ekkor a paróchiák száma 265 volt; a papoké 350, akiknek túlnyomó többsége nős, családos ember. Az egyházmegye papi szemináriumát, női és férfi tanítóképzőjét, árvaházát, kollégiumát és levéltárát is felszámolták. Az ungvári püspöki palotát is elvették.
     1949 februárjától újra kezdődött az ítéletek sorozata. A zárt, rövid tárgyalásokon ún. Népbíróság ítélkezett. Ha a vádlott beismerte, hogy görögkatolikus pap, akkor 10 vagy 25 év kényszermunkára, valamint polgári jogfosztásra, vagyonelkobzásra ítélték, ha nem ismerte be, akkor könnyen halálra is ítélhették! Az 1952 júniusáig intenzíven folyó üldöztetésben 94 lelkészt ítéltek el (7 főt 10 évre; 81 papot 25 évre; 5-en bujkáltak; egy papot, Orosz Pétert (akit titokban, 1944-ben püspökké szenteltek) pedig agyonlőtt egy milicista).
     Viszont a „sátáni gépezet” több mint negyven évig működött! Negyven évig a legkegyetlenebb módszerekkel irtották a pápához hű keresztényeket, és ezalatt csak Romzsa püspök egyházmegyéjének  135 papját ítélték el, legtöbbjüket 25 évre. A KGB nyomására 132 személy megtagadta az egységet Rómával, és vállalta az orosz ortodox jurisdikciót. Közülük 42 pap később visszatért a Róma-hű Görög-katolikus egyházba. 46 pap nem került börtönbe, 1955-56-tól hozzájuk csatlakozott a lágereket túlélő 104 személy, akik papi munkájukat illegálisan végezték. (folyt.köv.)

Bármerre jársz, bárhol is utazol, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.                   Légy te az első!

Ferenc pápa: Mária a reménység jele az emberiség számára

XII. Piusz pápa
DATIS NUPERRIMIS kezdetű levele

Róma, 1956. november 5.

     Egy nemrég kiadott körlevélben, melyet a katolikus püspökökhöz intéztünk, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket. Megtudtuk ugyanis, hogy a magyar városokban és falvakban ismét folyik a polgárok drága vére, mert lelkük mélyéből vágynak az igazi szabadság után; az ország éppenhogy felállított intézményeit felforgatták; megsértették az emberi jogokat, és idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott nemzetet.
     Kötelességünk diktálja, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat és bánkódjunk a fájdalmas események felett, melyek keserű fájdalmat és méltatlankodást keltettek nemcsak a katolikus világban, hanem minden szabad nemzet körében. Fontolják meg végre azok, akiket felelősség terhelt azokért a gyászos eseményekért, hogy a népek igazi szabadságát sohasem lehet vérbe fojtani. Nekünk, akik atyai lélekkel tekintünk minden népre, ünnepélyesen ki kell jelentenünk, hogy minden erőszak, minden igazságtalan vérontás, bármely részről induljon is ki, mindenkor tilos. Ismét sürgetnünk kell minden népet és társadalmi osztályt, hogy teremtsék meg már a békét, amelynek igazságosságon és szabadságon kell alapulnia, és éltető tápláléka a szeretet.
Istennek Kainhoz intézett szava: "Testvéred vére hozzám kiáltott a földről" (Gen 4,10) még ma is teljes mértékben érvényes. A magyar nép vére is az Úrhoz kiált, aki, mint igaz bíró a közönséges polgárokat rendszerint csak haláluk után bünteti meg bűneikért, de az uralkodókat és nemzeteket néha még életükben sújtja igazságtalanságaikért, amint ezt a történelem példái elénk tárják. Hasson az Isten ezeknek a felelős embereknek a lelkére, hogy végre véget érjen az igazságtalanság, minden erőszak megszűnjék és minden nép egymás közötti békében élve, ismét megtalálja a jogos rendet a higgadt nyugalom légkörében.
     Azért küldjük imáinkat az Istenhez, hogy azok, akik halálukat lelték ezekben a szomorú napokban, különleges módon élvezhessék az örök világosságot és békét a mennyben; szeretnénk továbbá, ha minden keresztény egyesítené könyörgését a Mienkkel ezért a szent célért. Midőn ezeket az érzéseinket tudomástokra hozzuk, szívből küldjük nektek –  Tisztelendő Testvérek – és a híveiteknek, különösen pedig a szeretett magyar népnek apostoli áldásunkat, a mennyei kegyelem jelét és atyai jóakaratunk bizonyítékát.

XII. Piusz

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 

Hitvalló élet a vértanúságig 2
     1947. október 26-án, Krisztus Király ünnepén a püspök, papok és kispapok kíséretében elment a lókai (Lavka) filiális templom szentelésére. Amikor megérkezett az ott lakók értesítették, hogy napok óta észlelik, hogy a falu szélén teherautóból idegen katonák figyelik őket. Később egy Willys dzsip is csatlakozott hozzájuk. A templomszentelés után – mivel későre járt – a falubeliek tanácsára a püspök és kísérete ott maradt éjszakára.     Másnap reggel lovaskocsival indultak útnak, egy teherautó és egy dzsip messzebbről követte őket. Amikor Beregszőllős és Iványi között egy lejtőhöz értek, a teherautó hirtelen felgyorsult, és a sofőr kiugrott a vezetőfülkéből. A száguldó teherautó teljes sebességgel beléjük hajtott. A püspök az első két kerék közé szorult és eszméletét vesztette. A merénylők kiszálltak a dzsipből és vasdorongokkal estek neki az amúgy is súlyosan sérült embereknek. Néhányan segítségért kiabáltak, mire a gyilkosok rájuk rontottak, és őket is ütlegelni kezdték. Sikerült is volna agyonverni mindannyiukat, ha nem bukkan föl az úton éppen egy postakocsi. Ez megzavarta a merényletet és egy kis Willys terepjáróval elhagyták a helyszínt.
     Tódor püspök még élt, amikor a postakocsival a többi sérülttel a munkácsi kórházba szállították, ahol a fősebész, a híres Alekszandr Fegyinyec sikeresen megműtötte (a sebesült állkapcsa eltörött, 8 foga maradt). A KGB-vel együttműködő főorvos (B.) viszont felvett egy Odarka nevű galíciai ukrán dialektusban beszélő takarítónő (ügynököt), akit „szanyitárkaként”, nővérként mutattak be a kórházban.
     A nővérek nyugtalanok voltak, mivel feltűnt nekik, hogy az új nővér, folyton a püspök szobáját figyeli, emiatt szünet nélküli felügyeletet tartottak a püspök körül, még éjszaka is.
     Az áldozat lassan erősödni kezdett. Amikor a lavki-i parókus, Vaszkó Péter atya meglátta, az elsírta magát. A püspök ezekkel a szavakkal vigasztalta: „Ne sírj Péter, tűrni és vért ontani az Istenért, a hitért, a szent katolikus Egyházért nagy-nagy kegyelem és megtiszteltetés.”
     November 1-én, mindenszentek éjszakáján a főorvos utasítására a nővéreknek pár percre el kellett hagyniuk a püspök szobáját. Eközben Odarka KGB ügynök bejutott hozzá és halálos dózisú kurare injekciót adott be neki. Amikor a nővérek visszatértek a kórterembe, először nem vettek észre semmit, ám pár perc múlva meghallották a püspök gyenge hangját: „Ó, Jézusom!” Ezek voltak utolsó szavai. Tíz perc sem telt el és rózsafüzérrel a kezében, visszaadta lelkét Teremtőjének.  
 

  A főorvos és bizottsága azt állították, hogy a halál oka agyvérzés volt. A boncolás során azonban kiderült a gyilkosság, de ezt elhallgatták. (folyt.köv.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

Ma este 19 órától tegyél ki egy gyertyát az ablakba, megemlékezésül nemzeti szabadságunk gyásznapjára!

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök

Hitvalló élet a vértanúságig 1
     Romzsa Tódor görög katolikus püspök 1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón kilencedik gyermekként egy görög katolikus családba. Apja vasúti pályaőr volt, nagyapja, dédapja és több felmenője görög katolikus pap volt. A négyosztályos elemi iskola után a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult, ahol 1930-ban kitűnő eredménnyel végzett. Ezt követően Gebé Péter munkácsi görög katolikus püspök segítségével Rómába mehetett teológiát tanulni.
     1936. december 25-én szentelték pappá, és a következő évben, tanulmányai befejeztével 1937-ben visszatért Kárpátaljára.
     1939-ig máramarosi vidéki falvakban szolgál, majd miután Kárpátalja ismét magyar fennhatóság alá kerül, az ungvári szeminárium spirituálisa és filozófiatanára lett.
     1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki.
     1944. szeptember 21-én püspökké szentelték. Másnap Dudás Miklós, az akkori hajdúdorogi görög főpásztor, kinevezte a Munkácsi Egyházmegye általános helynökének. A társszentelők: (boldog) Scheffler János szatmári és Madarász István kassai római katolikus püspökök voltak. Romzsa Tódor püspöki jelmondata ez volt: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem, az Úr az én erősségem és oltalmam.” (Zsolt 17,2)
     A szovjet hadsereg 1944-es bevonulása után gyakorlatilag már ő állt az egyházmegye élén, amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta Kárpátalját. Az új hatalom nem ismerte el a görög-katolikus egyház létjogosultságát és arra törekedett, hogy beolvassza az ortodox egyházba a moszkvai pátriárka fennhatósága alá.
     Már 1944 végén az ortodoxok kezdték elvenni a Rómához ragaszkodóktól a templomokat. 1947 júliusáig már 73-ra emelkedett a katolikusoktól elvett templomok száma.
     1945-től 1949-ig 35 görög katolikus pap lett a vallásüldözés áldozata (a 424-ből /1945-ös adat/). Eleinte bírósági ítélet nélkül büntettek, majd később „modernizálódott” az „igazságügy” menete: kirakatperek zajlottak. Közülük 2 lelkészt agyonlőttek; 10-et 1, 4, 5, 6 vagy 8 év kényszermunkára (Szibériába, Murmanszkba), 12 papot 10 évre, 11 főt 20-25 évre, valamint polgári jogfosztásra, vagyonelkobzásra ítéltek. 11-en nem tértek haza, a rabságban meghaltak.
     Romzsa Tódor püspök azonban hűségesen kitartott. Tudta, hogy ellenállása miatt meg is ölhetik őt, de Krisztusért és az Egyházért készen volt mindent elveszíteni, még az életét is. Ezt a szándékát korábbi barátjával (Alfons Reichlinnel) is közölte: „Pappá szentelése idején vallotta be nekem, hogy Oroszországba jelentkezett azért, hogy többet tehessen Krisztusért, hogy kész volna vérét és életét is érte áldozni!”
     1947. március 24.: a munkácsi Csernekhegyi monostort kobozták el, illetőleg adták át az Orosz Ortodox Egyháznak. A görög-katolikus templomok tömeges hatósági elkobzása kapcsán, 20 egyházmegyés papot szállítottak kényszermunkatáborba, illetve kettőt rövid úton kivégeztek.
     1947 nyarának végén, Sztálin jóváhagyja Hruscsovnak, az ukrán kommunista párt első titkárának javaslatát Romzsa püspök titkos likvidálására.
     1947. október 20. körül Szudoplatov NKVD-KGB tábornok különítményével Kárpátaljára érkezik a gyilkosság koordinálása céljából, amelynek megszervezését Szergej Szavcsenkó kijevi ukrán belügyminiszter vállalta. (Szudoplatov korábban személyesen robbantotta fel Rotterdamban Konovalec ukrán emigráns politikust, és többek között ő szervezte Trockij mexikói meggyilkolását is.) (Alább Szodoplatov magas nyugdíjjal, derűsen mesél sikeres akcióikról. Egyes nácikat (nyilasokat) ezeknél lényegesen kevesebbért perbe fogtak és kivégeztek!) (folyt.köv.)

Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök

Bevezető 2
 
    A szovjet rezsim egyházellenességének második hulláma akkor következett be, amikor az ortodox egyház visszaszorítása kicsit már alábbhagyott és a Görögkatolikus Egyházat tette meg az üldöztetés célpontjává. Miért? Mint a korabeli dokumentumokból kitűnik, a görögkatolikus klérus tagjait a kommunisták úgy könyvelték el, hogy Róma, a Vatikán ügynökei, javarészt kémek, egyáltalán, az „átkos” kapitalizmus ideológiai támaszai. Felszámolásukat pedig azzal próbálták megvalósítani, hogy áttérítik, mintegy "visszatérítik"  őket az ortodox egyházba.
     XII. Pius pápa 1945. december 23-án nyilvánosan is szolidaritást vállalt az üldözött ukrajnai Görögkatolikus Egyház tagjaival. Orientales Omnes Ecclesias (Az összes keleti egyházak) kezdetű enciklikájában, melyet a szovjet hatóságok oroszellenes iratnak minősítette, egyértelműen és nyíltan elítélte a keleti rítusú ukrán katolikus püspökök bebörtönzését. A szentatya így vallott az ukrán egyház vezetőiről és fiairól: „kitartanak hitükben, és ugyanolyan hősiesen szállnak szembe a kereszténység üldözőivel, mint hajdan őseik”.
     Elkezdődött a kárpátaljai egyházunk likvidálására tett kísérlet is. A vad stratégia azzal indult, hogy a moszkvai patriarcha Munkács-Eperjes néven új ortodox egyházmegyét hozott létre, melynek élére egy szerb ortodox püspököt, Nesztort nevezte ki, és őt kiáltotta ki Kárpátalja „legitim” főpásztorának.
     És itt kezdődött Romzsa püspök tanúságtevő szerepe: határozottan elutasította az együttműködést a hatalommal, kitartásra és egységre szólítva az egyházi rend tagjait és híveit. Mint egyik beszédében mondta: Nem szabad „semmitől sem félni, hanem az első keresztények példáját követve szükség esetén életünket is feláldozni legnagyobb javunkért, a hitért!”
     Mivel a titkosrendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta, civilként, inkognitóban, vonaton, autóbuszon, szekéren utazik vidékre. Sokan fejezik ki aggódásukat az üldöztetés miatt, a püspök azonban ilyenkor így válaszol: Hát nem akarják, hogy vértanú legyek? Papjai ugyanígy – az őskeresztény közösségekhez hasonlóan – házaknál, sőt sokszor hegyi kalyibákban végzik a liturgiát, családlátogatással kötik egybe a jegyesoktatást, esketést, keresztelést, titokban gyóntatják, áldoztatják a betegeket. Még elsőáldozások, titkos hittanórák is zajlanak.
     Püspökünk, jó prófétának bizonyult. Egyre inkább körvonalazódik gyászos sorsa. Mivel az új hatalomnak Kárpátalját nem sikerült átállítania, Romzsát pedig még koholt vádakkal sem sikerült börtönbe záratniuk, márpedig a kommunisták egyetlen megoldást tudnak elképzelni: Tódor püspök fizikai megsemmisítését! Szudoplatov tábornok emlékirataiból, melyet 1996-ban publikált, kirajzolódik Tódor püspök megöletésének terve és gyakorlati kivitelezése. Maga Hruscsov, akkori ukrán pártfőtitkár kezdeményezi Sztálinnál a püspök likvidálását. (folyt.köv.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.              Légy te az első!

XII. Piusz pápa
LAETAMUR ADMODUM kezdetű levele

Róma, 1956. november 2.

     Nagy örömünkre szolgált az a tudat, hogy nemcsak az egész katolikus világ püspökei, hanem más egyházak lelkészei és hívei is lelkesen csatlakoztak felhívásunkhoz, melyet legutolsó "LUCTUOSISSIMI EVENTUS" kezdetű körlevelünkben tettünk közzé, hogy közös imádsággal ostromoljuk az eget és így imánk hathatós legyen.
Ezért most szívből jövő hálával akarunk köszönetet mondani Istennek, mert megindult a sok könyörgésen, különösen az ártatlan gyermekek imáin és úgy látszik végre megengedi, hogy felderengjen az igazságosságra alapozott béke új korszakának hajnala Lengyelország és Magyarország népei számára.
     Nem kisebb örömmel vettük tudomásul, hogy szeretett fiainkat. S. Wyszynski bíborost, Varsó érsekét, valamint Mindszenty József bíborost, esztergomi érseket, akiket a múltban eltávolítottak székükből, visszaállítottak méltóságukba és felelős hivatalukba, ahol örvendező tömegek fogadták őket diadalmas üdvözléssel, miután ártatlannak és igazságtalanul megvádoltnak jelentették ki őket. Reményt táplálunk aziránt, hogy ez jó előjele mindkét országban az újjászervezésnek és a béke megteremtésének, az eddiginél józanabb és tökéletesebb elgondolás alapján. Ezért mégegyszer azzal fordulunk ezen országok valamennyi katolikusához, hogy hozzák összhangba erőiket, csoportosuljanak törvényes pásztoraik köré és így szorgalmas munkával ennek a szent ügynek továbbvitelére és megerősítésére szenteljék magukat. Mert ha egy ilyen alkalmat elszalasztanak, akkor sohasem fogják tudni elérni az igazi békét.
     Azonban egyik félelmünk még le sem csillapult lelkünkben, máris másik aggasztó helyzet állt elő. Amint tudjátok, Tisztelendő Testvérek, a középkeleten egy másik harci cselekménynek a lángjai csapnak fel fenyegetően, nem messze a Szentföldtől, ahova leszálltak egykor Isten angyalai az égből és az isteni Gyermek jászola fölött lebegve békét hirdettek a jóakaratú embereknek. (Lk 2,14) Mi, aki egyforma atyai szeretettel ölelünk át minden népet, nem tehetünk mást, mint imádkozunk a kegyelmek Atyjához és minden vigasztalás Istenéhez (2Kor 1,13) és sürgetünk mindnyájatokat, hogy imáitokat egyesítsétek a mienkkel, hiszen "harci fegyvereink nem földi, hanem isten erejűek" (uo. 10,46). Egyedül belé helyezzük reményünket, aki mennyei fényével meg tudja világosítani az emberek elméjét, feldühödött akaratukat jobb belátásra bírja, hogy így helyreálljon a jogos rend a nemzetek között, mindnagyobb kölcsönös előnyükre, mindig biztosítva az érdekelt felek törvényes jogait. Minden embernek, különösen azoknak, akik népek sorsát tartják kezükben, szem előtt kell tartania, hogy háborúból sohasem származhat tartós jó, de annál inkább rengeteg baj és szerencsétlenség.
     Az emberek között felmerült nézeteltéréseket sohasem lehet hadseregekkel, mészárlással, rombolással megoldani, hanem csak méltányossággal, törvényességgel, okossággal és igazságossággal. Ha az igazi béke utáni vágytól hajtott bölcs emberek összegyűlnek, hogy ilyen komoly problémájukkal foglalkozzanak, minden kétséget kizáróan arra kell kényszerítve érezniök magukat, hogy az igazságosság útját válasszák és ne az erőszak meredek lejtőin kalandozzanak, ha megfontolják, hogy milyen nagy veszélyei lehetnek egy háborúnak, amely kis szikrából hatalmas tűzvésszé tud fejlődni.
Szeretnénk felhívni a kormányok figyelmét ezen veszedelmes válság idején mindarra, amiről szóltunk. Nem tudunk kételkedni abban, hogy meg vannak győződve arról, hogy semmi más érdek nem vezet bennünket, hogy így tegyünk, mint minden ember közös java, s a közjólét, mely sohasem fog virágozni, ha testvérvér öntözi.
Így tehát, mint már mondottuk, különösen Isten gondviselésébe és kegyelmébe vetjük reményünket és sürgetünk benneteket, Tisztelendő Testvérek, hogy ne szűnjetek meg bátorítani és támogatni az imahadjáratot, amelynek, valamint Szűz Mária közbenjárásának hatására az Úr kegyesen megadja, hogy a háború veszélye megszűnik, a nemzetek közötti nézeteltérés kedvező megoldásra jut, az Egyház isteni Alapítója által szentesített jogait biztosítják mindenki javára és "a népek minden családja, akiket a bűn sebe elszakított egymástól, az Ő édes uralmának hódol." (Krisztus Király ünnepének könyörgése)
     Végül egész szívünkkel küldjük nektek, Tisztelendő Testvérek, és a gondjaitokra bízott nyájra, amely bizonyára hozzátok hasonlóan fog válaszolni megújított buzdításunkra - apostoli áldásunkat, a mennyei kegyelmek hordozóját és atyai jókívánságaink bizonyítékát.

XII. Piusz

     Az egyház november 2-át az elhunyt, az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő híveknek szenteli.
Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapként. Később a 14. század elejétől a Katolikus Egyház egészen átvette.
     Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, Halottak Hetének is nevezik. E napon szokás a halottaink sírjának meglátogatása, a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása.
     Ha a hívek, Halottak Napján (vagyis az azt megelőző nap delétől a Halottak Napját követő éjfélig, ill. a következő vasárnapon is) meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek elhunytjuknak, a szokott feltételekkel, lásd alább!
     Mindezeken felül, aki temetőt ájtatos lélekkel látogat és legalább lélekben imádkozik a meghaltakért, november 1-8-ig, az minden egyes napon teljes búcsút nyerhet egy-egy elhunytjának (de önmagának is majdani üdvére).
A búcsú feltételei: gyónás, áldozás, imádsága pápa szándékára (egy Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy).
     Egyébként a Halottak Napjától függetlenül az év többi napján is lehet részleges búcsút nyerni a temető hasonló lelki szándékú meglátogatásakor, ugyanazon (említett) feltételekkel!

     Mindenszentek Napja – mint főünnep – azoknak a szenteknek (tehát az üdvözülteknek) az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Nem tévesztendő össze a Halottak Napjával (nov. 2.), vagyis a Szenvedő Egyház ünnepével!

     Mindenszentek Napjának estéjét a halottak nap estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére.
Ezen estén ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát szokás gyújtani otthon és elimádkozzák a rózsafüzért ezzel a záró imával:
     Adj Uram örök nyugodalmat ..., és az örök Világosság fényeskedjen nekik! Nyugodjanak békességben, Jézus, Mária szent nevében. Amen.
     A Mindenszentek emléknapjává III. Gergely pápa (690-741) tette a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” ünnepévé.
     IV. Gergely pápa (790-844) tette november 1-jére és egyetemes ünneppé.
     A Mindenszentek Ünnepe ekkléziológiailag (egyháztanilag) a diadalmas Egyház ünnepe, amely a mennybe jutott, megdicsőült lelkek társasága. Őket a „szentek egyezsége” köti egybe a földön élő lelkekkel (küzdő egyház) és a tisztítóhelyen szenvedőkkel. A Katolikus Egyház tanítása szerint az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. Mi imádkozunk értük (vagy hozzájuk), ők pedig segíthetnek rajtunk! (Mellesleg, a Szeretetláng lelkiség "kegyelmi stratégiája" is erre, az un. "egész emberiségre" a Küzdő-, Szenvedő- és Megdicsőült Egyház összefogására alapoz!)
     Amiként a Katolikus Egyházban a Mindenszentek Napján tartott szentmisék állandó könyörgése is így szól: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.”

Boldog Romzsa Tódor mártír, kárpátaljai püspök 

Forrásmunkák:
http://www.lakitelekiplebania.hu/index.php/ereklyek/boldog-romzsa-todor/119-romzsa-todor-elete
https://www.google.hu/?gfe_rd=cr&ei=A-JtU87vB6Le8ge_xoHQDQ#q=romzsa+t%C3%B3dor+%C3%A9lete
http://www.xn--bza-tr-fva5k.hu/lelkiseg/19-lelkimorzsak/79-boldog-romzsa-todor-munkacsi-vertanu-puespoek
http://ujember.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=23476:romzsa-t%C3%B3dor-okt%C3%B3ber-31
http://www.parochia.hu/1oldalelemek/Tortenelem/Romzsa.htm

Bevezető 1
     Kárpátalja 1920-tól 1939-ig Csehszlovákia része volt, 1939-től 1944-ig újból anyaországához Magyarországhoz csatlakozhatott. 1945. június 29-én a Szovejetunió az ősi magyar területet bekebelezte és egészen 1991-ig a Szovjetunióhoz tartozott Kárpátukrajna "néven".
Ám akkora pusztulást és népességcsökkenést, amit e területnek 1953-ig el kellett szenvednie, talán csak a 13. századi tatárjáráshoz lehetne hasonlítani!
     A Szovjetunió és csatlós államai a marxista ateizmus ideológiája alapján próbálták megvalósítani társadalmi elképzeléseiket. A marxista társadalomkritikának szerves része, sőt központi eleme a valláskritika, Marxék a vallást mindenfajta elidegenedés csúcsának és összefoglalójának tekintik, éppen ezért a szocialista országok egyszerűen nem is akartak helyet hagyni a vallásoknak. A szocialista országok egész arzenálját vonultatták fel a vallás, az egyház elleni harcnak, a bebörtönzéstől és megkínzásoktól az adminisztratív intézkedéseken át a látszat-együttműködésig. A vallásellenességet az is motiválta, hogy a marxizmus sok tekintetben gnózis, afféle pótvallás, ami abban is megmutatkozott, hogy – a valláshoz ha­sonlóan – az élet minden területére ki akart terjedni, szinte vallási jellegű kultusz-formákat hozott létre /lásd szocialista esküvő, temetés, felvonulások, a “nagy vezetők” tisztelete stb./. Mint totalitarista ideológia, nem tűrt meg maga mellett más ideológiát. A vallás elleni küzdelem kiterjedt a meglévő egyházak mindegyikére. Ma már igazolt dolog, hogy 1917 után a sztálini diktatúra pl. az Orosz ortodox Egyházat is kíméletlen üldözés alá vetette, később pedig az ortodox papság ügynöki-informátori szerepkörre lett kárhoztatva, és csak így maradhatott fenn. (folytatás november 3-án!)

(Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyvben, a Szűzanya a világ várható nehéz sorsáról beszélt.) "Hogy mindezt megakadályozzam, jönni fogok és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek, és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér, és béke lesz; ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni; a jó embereket kínozni fogják, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad." (IV. kiadás, 119. oldal) /Szerk./ 

Boldog Romzsa Tódor püspök, vértanú

Romzsa atya 1937. júliusában tért haza Kárpátaljára, ahol a lelkipásztori munka mellett tanított az ungvári szemináriumban. 1944. szeptember 24-én szentelték püspökké Ungváron. Jelmondata: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem és oltalmam.” Egy hónap múlva a Vörös Hadsereg megszállta Kárpátalját, majd a Szovjetunióhoz csatolták. Megkezdődött a katolikusok üldöztetése: rágalomhadjárat, templomfoglalás, letartóztatás, kirakatperek, szibériai száműzetés, börtönbüntetés, gyilkos merényletek. A szovjet hatalom meg akarta semmisíteni a görögkatolikus egyházmegyét, de Romzsa püspök híveivel hősiesen ellenállt, nem tagadta meg a Szentszékkel való egységet. 1947 október végén, a lókai templom felszentelése után közlekedési balesetet színlelve teherautóval elgázolták Romzsa Tódort és kísérőit. A merénylet után a súlyosan sérült püspököt a munkácsi kórházba szállították, ahol az államrendőrség ügynöke november 1-jén megmérgezte. Huszonnyolc görögkatolikus vértanú társával együtt 2001. június 27-én Lvovban II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Istenünk, te Boldog Romzsa Tódor püspököt és vértanút több nemzetiségű híveid lelkipásztorává tetted. Segíts, hogy megalkuvás nélküli tanúságtételének és életáldozatának példáját keresztény életünkben mi is hűségesen kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.  (Magyar Kurír)

Kedves Olvasóm! Holnaptól 7 részben ismertetem Boldog Romzsa Tódor püspök életét és vértanúságát – mintegy kiragadott példaként arra –, hogy milyen istenellenes és megátalkodott volt az a kommunista rendszer, amely vérbe fojtotta az 1956-os magyar szabadságvágyat is! Ennek a vérszomjas téveszmének az elterjedését akarta megakadályozni a Fatimai Szűzanya 1917-ben, de nem hallgattunk rá! (Lásd fenn!) Ám kérései máig aktuálisak, úgymint: AZ ENGESZTELÉS, AZ ÖT ELSŐSZOMBAT, A RÓZSAFÜZÉR-IMÁDSÁG ÉS AZ ÖNFELAJÁNLÁS SZEPLŐTELEN SZÍVÉNEK!

MAGYAROK IMÁDKOZZATOK!

      Azok, akiknek győzelmét ünnepeljük a holnapi napon, évről évre többen vannak, s a világ végezetéig, az utolsó napig tart, míg mindnyájan felsorakoznak a trón és a Bárány előtt. Te is közéjük tartozol, hiszen Isten gyermeke vagy: meg vagy jelölve a keresztség és a bérmálás eltörölhetetlen jelével, ruhádat fehérre mosta a Bárány vére. A kérdés csak az, meg akarod-e őrizni ezt a hófehér ruhát?
Beszennyeződhet a fehér ruha, de ha akarod, a Bárány vére újból és újból megmossa, és ragyogó tisztává teszi.  - Barsi Balázs - 

      A Szeretetláng Lelki naplóból (Jézus): "Ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott (nektek) a szent keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá. És van-e szülő, aki többet szenvedett, mint Én? Azért, hogy a megszentelő kegyelem ruhája újra tisztítható legyen, rendeltem a szentgyónást, és ti mégsem veszitek igénybe. Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen (külső alá), szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe térek, vigyázzatok, ne legyen azon semmi szenny, sem szakadás, sem folt, mert van-e szülő, aki többet szenved gyermeke új ruhája megszerzéséért, és sokan még meg sem köszönik illendően. Mindennap ugyanazokat a közömbös szavakat érzés nélkül mondják csak el. Oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál, és csak jönnek mindennap, és így megy ez évről-évre. Nem gondolnak arra, hogy Én az emberi természetet is magamra vettem, és úgy kell Hozzám szólni, csak egyszerű, emberi szavakkal. Nem kell a két lépés illemszabályt betartani, hisz a szívükbe fogadtak. Tehát ne hagyjatok ott egyedül! Szívem szeretetre és bizalomra vágyik. Én kérlek (benneteket), szóljatok Hozzám, hogy alkalmam legyen szavaitokat kegyelmeim teljességével megválaszolni. (I/72-73) Figyelj a csöndességre! Dobbanjon együtt szívünk, forrjon össze szemünk, és csak annyit mondj, hogy szeretsz, imádsz mások helyett is. Ugye, tudod, hogy mindig gyűjtened kell Velem? Most, itt a csendben is tudsz Velem gyűjteni. A magányos éjben is tudsz, amikor virrasztasz. Azért tanítalak, hogy tanuld meg a fogásokat, s mondd el másnak is, hogyan kell a lelkeket gyűjteni. A lélek akarása már szeretet, a szeretet pedig mindenre képes. Csak akarj, minden erőd megfeszítésével! A mi gondolatunk mindig egy legyen: a lelkek megváltása az örök kárhozattól! Mert kegyetlen fájdalmaimat csak így tudod csillapítani." (I/114)

(Szűzanya): Elmerülésem közben a Szent Szűzanya leheletszerű, finom sóhaja lepte meg lelkemet. „Kislányom, részvéted a szegény lelkek iránt úgy meghatotta anyai Szívemet. Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok, és három  Üdvözlégyet  elimádkoztok  tiszteletemre,  a  halottak  hónapjában pedig egy-egy  Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” (II/15-16)

     Október 30-án elővezették Marcellus századost a kivégzésre, aki így szólt az őt feljelentő felettesének: ,,Agricolanus, Isten áldjon meg!" 

Bármerre jársz, bárhol is utazol, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt. (Mt 24,25)

 Bármerre jársz, gondolj időnként arra, hogy talán azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Piros a vér a pesti utcán

Október 25-én békés tömeg vonult a Kossuth térre, barátkozó szovjet tankok kíséretében. A Himnusz éneklése közben három oldalról kezdték lőni a fedezék nélküli embereket. A vérengzést a Zöldávó, a Partizán-szövetség (az FM épületéből) és a Szovjet egységek (a téren állók közül egy-egy tank, valamint a távolabbi utcákban várakozó szovjet tankok, melyek még repesz-gránátokat is kilőttek a tér felé) követték el. Az áldozatok száma 300-ra tehető (köztük két vétlen orosz katona), a sebesülteké elérheti az ezret! Mikor lesznek a polgári lakosságot lemészároló háborús bűnösök felelősségre vonva?

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar hazánkat!

SZENT MÓR (1000 körül,  † Pécs, 1070 körül) 
     Az első magyar származású bencés szerzetes 1000 körül született, és kb. hetven évet élt. A rendbe belépve kapta a Maurus, Mór nevet. Szent Imre legendája említi, hogy iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, Pannonhalmán. Kora legjobb képzését kapta meg.  
     1030 körül a Szent Hegy bencés kolostorának apátja volt, s ebben az idő-ben itt  találkozott Szent Istvánnal és fiával, Imrével, amikor felkeresték a szerzeteseket.
A Szent Imre legenda szövege így tudósít erről:
„A király, ismerve fiának kitűnő érdemességét és a fogadtatás tisztségét, amely őt illette volna meg, fiának engedte át. Amikor ugyanis a nevezett szerzetesek körmenetben jöttek a király üdvözlésére, ez tiszteletből fiát bocsátotta előre üdvözlésük fogadására. A kis Imre pedig betelve Szentlélekkel, mintegy isteni kegyelem megnyilatkozásából, mindannyiuknak érdemeit ismerte, és ezek szerint több-kevesebb csókot adott nekik. Egyeseket csak egyszer, másokat háromszor, ismét másokat ötször, utoljára pedig egyet hétszer csókolt meg. Szent István király a többiek előtt némán szemlélte a dolgot. Amikor azonban a misének vége lett, kíváncsian tudakolta fiától, miért adott az egyiknek több, a másiknak kevesebb csókot. Szent Imre herceg erre mindegyik érdemeit elszámolta atyja előtt.  Például, hogy ez vagy az ennyi ideig élt a szent önmegtartóztatás erényében. Ebből a szempontból csókolta meg ő az egyiket többször, a másikat kevesebbszer. Akit hétszer csókolt meg, egész életében szűzi életet élt." 
                                                                           
   A hét csókot tehát Mór szerzetes kapta, és hogy mennyire osztatlan szívvel szolgálta ő Istent, kitűnik a legenda másik jelenetéből is. Szent István néhány nappal azután, hogy a Szent Hegyről eltávozott, két kísérőt véve maga mellé visszatért, s a testvérek virrasztását és imádságait titokban kikémlelte.
     „A hajnali zsolozsma után a szerzetesek visszatérhettek fekhelyükre, azok azonban, akiket Imre csókjaival kitüntetett, továbbra is a templomban maradtak. Buzgóságuk a virrasztás kihasználására ösztönözte őket, és oltártól oltárhoz menve zsoltárokat énekeltek, dicsérték Istent. A király először félrevonulva figyelte az imádkozókat, majd fölfedte jelenlétét. A barátok üdvözölték, köszöntötték, és evvel eleget tettek az illem szabályainak, de megszegték a hallgatást. Mór itt is kivétel maradt: megtartotta a rend szabályát, jóllehet a király fenyegetéssel is próbálta eltántorítani. Később a káptalanteremben gyűltek össze a barátok a király jelenlétében. A nyilvános bűnvallomáskor István azzal tette próbára Mór alázatosságát, hogy igen sok dolgot vetett a szemére, ami a szerzetesi élettel ellenkezik. Mór mindezt hang nélkül, Istenbe vetett bizalommal tűrte. Végül is Szent István a dolgokat rendben elbeszélvén, Mórt dicséretekkel felemelte, és hogy a püspöki hely általa ékesíttessék, kevéssel annak utána a pécsi püspökségre felmagasztalta.”
A történet naiv kedvességén átüt a tiszta léleknek az a finom érzéke, amelyet Szent Jeromos mondott ki oly tömören János evangéliumával (21,7) kapcsolatban: ,,Solus virgo virginem agnoscit: Csak a szűz ismeri fel a szüzet.''
     Mór 1036-ban foglalta el püspöki székét, a pécsi egyházmegye második püspöke lett. Templomokat építtet, kolostorokat alapítva szerzeteseket telepített le. Gyalogosan, szekéren járta egyházmegyéje településeit, amelynek területe a mai pécsi egyházmegyének háromszorosa volt.  
     Az 1046-ban kitört pogánylázadást csak három püspök élte túl. I. Andrást Fehérvárott királlyá koronázó három főpapnak ő az egyike. Kézjegye tanúként rajta van az 1055-ben keltezett tihanyi apátsági alapítólevélen, mellyel András újabb bencés apátságot hívott életre.
     Első magyar íróként – természetesen latinul – írta meg a legendát a Zobor-hegyi két szent remete (Zoerárd-András és Benedek) életéről. Az írásból kicseng a magát végsőkig megtagadó, önfeláldozó, aszketikus életforma tisztelete, csodálata.
     Mór 1070-ig, haláláig volt Pécs püspöke.
     Bár Mór püspök tisztelete hamarosan elterjedt, nyilvános kultuszát csak IX. Piusz 1848. augusztus 4-i döntése erősítette meg Scitovszky János, Pécs akkori püspökének kérésére. Periratában kifejtette, hogy képét nemegyszer festették meg ’szent’ felirattal, és vannak 1449-ből való misekönyvek, amelyek Mór dicséretét zengik. A martirológiumokban is szerepel Mór neve, ezek szentként említik. XI. Piusz pápa 1925-ben a pécsi egyházmegye társvédőszentjévé nyilvánította, ünnepe október 25-re került.  Az Árpád-házi szenteken kívül Szent Mór az első magyar, akit az oltárra emeltek között tisztelhetünk.
     A Pannonhalmi Főapátság területén szobor őrzi emlékét; az apátságtól nem messze egy kilátó viseli a nevét. Pécsett utca, a székesegyházban kápolna viseli nevét.
(Katona István püspök: Szentek, szent életű emberek, és a Magyar Kurír felhasználásával)

Mondj el egy AVE MARIÁT a kommunista és szovjet sortüzek áldozataiért!

Ha a Magyar Parlament környékén sétálsz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet a kommunista sortűz áldozataiért, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Lásd itt ! De nemcsak Vilniusban, hanem Kaunasban is kivonultak szimpátia tüntetésre a litvánok.
A volt temetőben (ma park) is található hasonló szöveggel egy emlékmű.

Ha Budapest utcáin, hídjain sétálsz, imádkozz egy Üdvözlégyet azokért a lelkes fiatalokért, akik bátran kiálltak Édes Magyar Hazánk és Európa szabadságáért!

A Szent Forradalom és Szabadságharc vérbefojtását követően sokakat meghurcoltak, egész életükre megbélyegeztek vagy ki is végeztek, az ilyen fotókon való szereplésükért!

KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS 1386. június 24-én született az olaszországi Capestrano városkában. Apja német zsoldoskapitány volt, akit hét évesen elveszített. Otthon nagyon tehetséges tanulónak mutatkozott, majd Perugiában jogot tanult, és egy ideig bíróként dolgozott. Később Perugia és környéke kormányzójává nevezték ki. Vezetését az önállóságát nemrég elvesztett terület lakói ellenszenvvel fogadták. Fellázadtak ellene, fogságba is ejtették.
     Alattvalóinak erőszakoskodásai miatt lemondott, csaknem megkötött házasságát is érvényteleníttette és 1415-ben ferences szerzetes lett. Szigorú feltételekkel vették csak fel a rendbe. Sienai Szent Bernardinnál végezte el hittudományi tanulmányait, és 1420-ban pappá szentelték.
     Európát bejárva óriási feladatokat látott el: apostolkodott, bűnbánati szónok volt, az erkölcsöt erősítette, küzdött az eretnekek ellen, vitázott velük, dolgozott rendje megújulásán, fáradozott a keleti egyházszakadás megszüntetésén, gyakran eljárt pápai megbízatásokban, kereszteseket toborzott. Sok írása is ránk maradt. 1455 tavaszán Magyarországon is fáradozott az országgyűlésen a pártoskodás megszüntetése és a török elleni hadjárat megindítása érdekében.
     A törökök ellen harcolt 1456-ban Nándorfehérvárnál a keresztesek élén, szorosan együttműködve Hunyadi Jánossal. Sajnos, az újkori történetírás mindig próbálta a személyét és a nándorfehérvári küzdelemben való részvételének nagyságrendjét kisebbíteni. Ezúttal azonban hangsúlyozom: A híres nándorfehérvári győzelem kifejezetten Kapisztrán Szent János személyes bátorságának és imára és harcra buzdító közreműködésének köszönhető! Hunyadi Jánosnak a török túlerővel szembeni hadvezéri taktikája (bár nem nélkülözhető), de teljesen másodlagos szerepet játszott! Kapisztrán János vezérlete járult hozzá a hármas győzelemhez, a török hajóhad tönkretételéhez, Nándorfehérvár felszabadításához és a szárazföldi török sereg elleni diadalhoz. Európa szerte felhangzott a Te Deum. III. Kallixtusz pápa elrendelte hálából augusztus 6-ára Urunk színeváltozásának ünnepét, valamint a déli harangszót.
     A győzelem után röviddel Hunyadi János, majd három hónapra rá, 1456. október 23-án Kapisztrán János is elhunyt Szerémújlakon, a kitört pestis járvány következtében. Ünnepét március 28-án tartották, de XXIII. János pápa, a halála napjára tette át. Teste a török hódoltság alatt eltűnt. Szobra 1921 óta a budai várban áll. ( Forrás )
Példája:
Tanulj keményen, és rendíthetetlenül harcolj a hitedért! 

Virrasszatok tehát és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt. (Mt 24,25)

Október 16.
     Szűz Mária tisztasága szorosan összefügg Szeplőtelen Fogantatásának és minden bűntől való mentességének dogmájával, melyet csak 1854-ben hirdetett ki az Egyház (december 8), jóllehet az istenanya eredendő bűntől való mentességének gondolatát már a keresztény ókorban elfogadták az egyházatyák. Szent Ágoston kora teológiai vitáiban például úgy beszél Máriáról, mint olyan kivételes személyről, aki kiemelkedik az eredeti bűn következményeit elszenvedő emberek közül. Később, a 9. századtól az istenanya eredendő tisztaságának az egyház ünnepet is szentelt, amely a minden személyes bűntől mentes Máriának a tiszteletét népszerűsítette és ezt ünnepeljük október 16-án.
     A szüzesség, a lélek és test közös tulajdonsága: mert a lélekből ered az az elhatározás vagy fogadalom, amely az önmegtartóztatás erényét Istennek ajánlja, a testé az önmegtagadás, mely a lélek akaratából következik.
     Szűz Mária szüzessége minden tekintetben a lehető legtökéletesebb:
a) A legzsengébb korában tett önkéntes – a lehető legnemesebb érzületből – Istennek tett fogadalmát mindvégig megtartotta – olyannyira –, hogy ettől még az ígért istenanyaság kiváltsága sem lett volna képes őt eltéríteni.
b) Tökéletes volt Máriának testi szüzessége, mert a Mindenható még az eredeti bűn következményeként fellépő rendetlen vágyaktól is megóvta Szeplőtelen Fogantatásával. Mária érzékei sohasem háborogtak; mikor pedig Isten anyja lett, az anyaság szent örömei csak tetézték szüzességének tiszta örömét.
c) Mária lelkében a legtökéletesebb összhang volt, így tehát minden vágya szent, szívének minden érzelme tiszta, minden gondolata és tette nemes volt. Nem volt benne semmi rejteni vagy szégyellni való, semmi tökéletlen. Szűz Mária Isten Anyja, tiszta szeplőtelenségben áll Isten és az angyalok előtt, amiként példaként az emberiség előtt is, ahogyan a Loretói Litánia szólítja: Tisztaságos Anya, Szüzek királynője, könyörögj érettünk!
     A testi-lelki tisztaság, a szüzesség ma is Istennek tetsző erény (sokszor az ember saját érdeke is), ám a világ, melyben működni kénytelenek, sokszor nemcsak félreismeri, de egyenesen megveti őket, tisztaságukat nevetségesnek tartja és mindent elkövet, hogy hűségükben megtántorítsa őket. Amilyen ragyogó és dicsőséges az ilyen harc győzelmi koronája, olyan végtelenül szomorú és szánalmas azoknak a sorsa, akik végül önmaguk vagy közösségük szégyenévé válnak.

AVILAI SZENT TERÉZNEK TULAJDONÍTOTT IMA

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat,
amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat ’teljesen a tied’,
és adja meg lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!

Szent Teréz, könyörögj népünk megtéréséért és fiataljaink hivatásáért!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondja el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Kilencedik nap
     Kedves Testvérek! Jövőre lesz 100 éve, hogy az Istenanya megjelent Fatimában. A Szűzanya a harmadik jelenésekor így válaszolt Lúcia kérdésére: „Jöjjetek ide minden hónapban. Imádkozzátok továbbra is a rózsafüzért a Rózsafüzér Királynője tiszteletére, hogy így elnyerjétek a békét a világnak és véget érjen a háború, mert egyedül csak ő tud megmenteni benneteket. Októberben megmondom, hogy ki vagyok, és mit akarok.” És ez volt az a nap, amikor a Szűzanya megmutatta a három gyermeknek a poklot, melynek valósága iszonyatos rémülettel töltötte el őket. ‒ majd így szólt: „A poklot láttátok, ahová a szegény bűnösök lelkei jutnak. Az ő megmentésükre akarja Isten megalapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszitek, amit mondok, sok lélek megmenekül és béke lesz. A háborúnak is vége szakad. Ha azonban továbbra is megsértik Istent, egy még sokkal borzalmasabb háború kezdődik.“
     A negyedik jelenés alakalmával ezt kérte a gyermekektől és tőlünk: „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!“
És október 13-án valóban megtörtént a Szent Szűz által megígért nagy esemény a Napcsoda, melyet 70 ezer ember látott!
     A fatimai jelenés célja, hogy az Istenanya felhívja a világ figyelmét a tömeges testi-lelki pusztulás veszélyére. Kérte a világ (és az egyének) felajánlását Szeplőtelen Szívének, kérte az általános engesztelés megszervezését, kérte az öt Első-szombati engesztelő szentáldozások elvégzését és a Rózsafüzér imádkozását!
     Ha most, az emberiség nevében lelkiismeret-vizsgálatot tartunk és megkérdezzük magunktól, hogy mit valósítottunk meg ebből, szégyenkező csöndben maradunk, azt keresve - most mit is tehetünk. A minimális kezdő lépés, hogy fölajánljuk magunkat a Szűzanyának: …

Felajánló ima Szűz Mária Szeplőtelen Szívének

Fatimai Szűz Mária, Irgalmasság Anyja, Ég és Föld Királynője, Bűnösök Menedéke!
Mi, akik csatlakoztunk Máriás Mozgalmadhoz, ma különösképpen felajánljuk magunkat Szeplőtelen Szívednek.
E falajánlás által Veled és Általad meg akarunk felelni minden kötelezettségünknek, amelyet keresztségünk révén magunkra vállaltunk. Továbbá megígérjük, hogy bensőleg megváltozunk, és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással, ami magunkhoz, vagy a világgal való könnyű megalkuváshoz köt, hogy Hozzád hasonlóan mindig készen legyünk mindenben megtenni az Atya akaratát.
Rád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk keresztény életünket és hivatásunkat, hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint ebben a döntő órában, amely a világra nehezedik. Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni, főleg abban, ami a megújult imaéletet, önmegtagadást, a szentmiseáldozatban való buzgó részvételt, az apostolkodást, a rózsafüzér napi elimádkozását, az Evangélium szerinti szigorú életmódot illeti és jó példát adunk mindenkinek Isten törvényeinek megtartására és a keresztény erényeknek, főképpen pedig a tisztaságnak gyakorlására.
Továbbá megígérjük, hogy egyesülni akarunk a Szentatyával, a Főpapokkal és a Papjainkkal, hogy így védőbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a Tanítótekintély ellen támad, és alapjaiban fenyegeti az Egyházat.
Védelmed alatt apostolai kívánunk lenni ennek a nagyon szükséges ima- és szeretet-egységnek a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet.
Végül megígérjük, hogy a lelkeket, akikkel kapcsolatba kerülünk, amennyire csak tudjuk, elvezetjük megújult tiszteletedhez.
Tudjuk, hogy az istentagadás a hívők nagy részében a hit hajótörését idézte elő. Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés. A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot. Bizalommal rád emeljük szemünket, Jézus Anyja és a mi irgalmas és hatalmas Anyánk. Ma ismét kérünk Téged minden gyermeked üdvösségéért, irgalmas, szerető, édes Szűz Mária. (Máriás Papi Mozgalom, kék könyv)
     Ének: „Te vagy földi éltünk vezércsillaga …” Ho. 195.

A kilencedet összeállította: Katona Farkas Ferenc O.Ciszt. (A szerkesztő, helyenként aktualizálta!)

Nyolcadik nap
     Ti apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, melynek maga Jézus Krisztus a szegletköve. Benne épültök ti is a lélek által Isten hajlékává. Ennek feltétele, hogy Krisztuson, a hit szilárd alapján álljunk, egyenként is Isten akarata szerint legyünk, Isten akarata szerint kapcsolódjunk egymáshoz, isteni teremtmény voltunkat értékeljük és szeressük egymásban, Isten szándékát magunkévá tenni kívánjuk, ezért az Ő kegyelmeit kérjük, és ezért folyamodjunk a szentek közbenjárásáért, segítségéért.
     Ennek Isten akarta rendjét, Isten akarta megvalósulásának módját a Szentlélek ereje munkálja bennünk. Jézus ugyanis mennybe menetele előtt ezt ígérte övéinek: „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket és tanúim lesztek”. Nem arról az erőről van szó, amit már a keresztségben megkaptunk, hanem a Szentlélek különös ajándékairól, amelyek meghaladják az emberi cselekvésmódot, túllépnek annak határain és gyöngeségein. Példa rá, hogy ugyanazok az apostolok, akik Jézus elfogásakor elfutottak, halála után bezárkóztak a zsidóktól való félelem miatt. A Szentlélek elnyerése után, minden félelem nélkül a nép elé álltak és prédikáltak. Tanúk, igehirdetők és vértanúk lettek, mert a Szentlélek ereje működött bennük. Bennünk is működik a Szentlélek ereje a bűnbánatban, gyónás előtti lelkiismeret vizsgálatban, a bűnvallomásban, Isten akaratával való egyesülésben és Jézus szeretetében való megmaradásban. Ennek leghatásosabb kieszközlője a kegyelemmel teljes, a boldogságos Szűz Mária. Ezért forduljunk most hozzá:
     „Boldogságos szép Szűzanyám! Felajánlom és legszentebb Szívednek szentelem magamat: testemet, lelkemet, minden képességemet, jövőmet, sorsomat és édes hazámat. Irgalmasság Anyja! Benned bízunk és remélünk. Add meg nekünk a békét és a jó halál kegyelmét. Ámen” (P. Marcell OCD imája)

     Szent XXIII. János (Angelo Giuseppe Roncalli 1881-1963) római pápa 1958–1963 között, Szent Péter 261. utóda.
     Szegény paraszti családból származott, s ezt még szentszéki diplomata korában sem felejtette el. Egyszerűségének, közvetlenségének és őszinte emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt.
     A hívő nép ajkán megbecsülést kifejező megszólításai születtek, mint „a jó pápa", „a világ plébánosa", ill. amiért időről időre elhagyta a Vatikánt, az amerikaiak "Johnnie Walker"-nek nevezték (sétáló János – a whiskymárkára utalva), az olaszok pedig „Giovanni Fuori le Murának” (falakon kívüli Jánosnak – a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikára utalva).
     Bár pápasága kevesebb mint öt évig tartott, mégis tudott maradandót hagyni maga után: pl. teljesen váratlanul összehívta a II. Vatikáni Zsinatot, a Katolikus Egyház 21. egyetemes zsinatát. A pápa terve nem csak az egyház megújítása, de számos liberális egyházi tisztségviselő álláspontjának tisztázása is, ennél fogva a bejelentése kifejezetten riadalmat keltett. A pápa nyitóbeszédében a célt így határozta meg: "A zsinat fő feladata, hogy az Egyház a keresztény tanítás szent letéteményét minél hatékonyabb eszközökkel őrizze és hirdesse!"
     XXIII. Jánosnak az elképzeléseit nem sikerült megvalósítania, hirtelen halála okán.
     Az Egyház 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, 2014. április 27-én az Isteni irgalmasság vasárnapján, az őt korábban boldoggá avató II. János Pál pápával együtt pedig szentté avatták.
Emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a Katolikus Egyház.

Hetedik nap
     Lúcia írta a harmadik titokban: „Az első két rész után, amelyet már elmondtam, a Miasszonyunk balján, egy kicsit magasabban, angyalt láttunk bal kezében tüzes karddal: szikrázva lángra lobbant és úgy tűnt, mintha fel akarná gyújtani a világot. De kialudt, amint azzal a ragyogással érintkezett, amely Miasszonyunk feléje nyújtott jobb kezéből áradt. Az angyal jobb kezével a földre mutatott és erős hangon mondta: Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat.” (Harmadik titok)
     Ez szerény véleményem szerint azt jelenti, hogy még mindig van remény, de egyetlen út hozzá az őszinte bűnbánat, a megtérés.
     Már Lourdes-ban is háromszor mondta a Szűzanya a bűnbánat szót: „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat.”
Isten ugyanis, a maga dicsőségére és a mi üdvösségünkre, örök boldogságunkra teremtette a világot. Ettől eltérő, ellenkező – bár nem teremtett – világ csak egy van, a sátáné, a kárhozat. Isten egyetlen Fiát áldozta megmenekülésünkért, de csak az általa adott kegyelmekkel élve, a rossztól való elfordulással, jó útra téréssel. Mi bűnbánattal kapcsolódhatunk egybe megmentő szeretetével. Ellenkező esetben a gonoszság tűztengerré, a kapzsiság és élvezetvágy pedig gyűlölettengerré változtatja a világot.
     A kétségbeesés nem bűnbánat! A kétségbeesés bezárkózás, az emberi tehetetlenség kilátástalanságába.
     „Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja. Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől! Mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz; mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk. Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánl minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Ámen.”
     „Hozzád menekülünk szorongattatásainkban szent József, és miután már könyörögtünk legszentebb jegyesed segítségéért, a te oltalmadat is bizalommal kérjük. Arra a szeretetre, amely Isten szeplőtelen Szűz Anyjához fűzött, és arra az atyai érzületre, amellyel a gyermek Jézust gondoztad, könyörögve kérünk: tekints le kegyesen az örökségre, amelyet Jézus Krisztus saját vérén szerzett, és védelmezz bennünket erőddel és segítségeddel szükségeinkben. „Oltalmazd Jézus Krisztus választott nemzedékét, te a Szent Család leggondosabb őrzője! Tartsd távol tőlünk, legszeretőbb atya, a tévelygés és romlottság mételyét. Védelmezz az égből legerősebb támaszunk a harcban, amelyet a sötétség hatalma ellen harcolunk, és amiként kiragadtad egykor a kisded Jézust a legnagyobb életveszélyből, úgy védjed meg most is Isten szent Egyházát az ellenséges cselvetésektől és minden bajtól. Végy állandóan pártfogásodba mindnyájunkat, hogy példád és gyámolításod által támogatva szentül élhessünk, jámbor véget érhessünk, és a mennyben örök boldogságot nyerhessünk. Ámen.”

Most imádkozd a rózsafüzért, ne majd akkor, amikor már mindent veszni látsz! 

Hatodik nap
     A fatimai üzenet nyolcadik felhívása így szólt a gyermekekhez: „Vegyétek Jézus Krisztus Testét és Vérét, akit a hálátlan emberek szörnyen megbántanak. Engeszteljetek bűneikért, és vigasztaljátok a jó Istent!” Ez a felhívás, mellyel az üzenet hozzájuk és hozzánk fordult, megfogalmazottan benne van az Evangéliumban, de sokan rosszul értelmezik, elfelejtik, félre teszik, elhagyják, vagy – ami a legszomorúbb – megsértik.
     Amikor Jézus Krisztus kinyilvánította szándékát, hogy velünk marad az Oltáriszentségben, hogy lelki táplálékunk legyen, a farizeusok megbotránkoztak, és nem hittek neki. De Ő megerősítette: „Én vagyok az élet kenyere (…) Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért (…) Bizony, bizony, mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek". (Jn 6,48-53) Ezekből a szavakból világosan látszik, hogyha nem táplálkozunk Krisztussal a szentáldozásban, nem lesz kegyelmi élet, természetfölötti élet bennünk. Ez függ a Krisztussal való egyesülésünktől, a testével és vérével való táplálkozástól. Azért maradt Krisztus az Oltáriszentségben, hogy lelki táplálékunk legyen, mindennapi kenyerünk, amely fenntartja bennünk a természetfeletti életet.
     De ahhoz, hogy ezzel a Kenyérrel táplálkozhassunk, Isten kegyelmében kell lennünk, ahogy Szent Pál is figyelmeztet: „Aki méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.” Amikor tehát az oltárhoz közelítünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és ha valamilyen súlyos bűnt találunk magunkban, először meg kell tisztulnunk a bűnbánat szentségében. Meg kell gyónni bűneinket valódi bűnbánattal és azzal az elhatározással, hogy nem vétkezünk többet súlyos bűnnel. Bár a pap feloldoz bennünket Isten nevében, e nélkül a két feltétel nélkül gyónásunk nem fejti ki Krisztus akarta hatását.
     A bűnök megbocsátásának hatalmát Jézus az apostolokra ruházta, amikor feltámadása után eljött közéjük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek. Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavakkal rájuk lehelt és így folytatta: Vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyert, és akinek megtartjátok, az bűnben marad.”
     Csak miután így felkészültünk, fogadhatjuk Jézus testét és vérét, és lehetünk biztosak abban, hogy ez a szentség számunkra az élet, az erő és a kegyelem forrását jelenti. Ezáltal leszünk kedvesek az Atya előtt, mert egyszülött Fiát látja bennünk, aki eggyé vált velünk ebben a teljes személyes egyesülésben, amelyben Ő önmagát adta nekünk szeretetből.
     Most már elmondhatjuk: „Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek. Felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét. Aki jelen van a föld összes tabernákulumában, engesztelésül a szidalmakért, szentségtörésekért és közömbösségért, amelyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért.” (Fatimai Angyal imája)

     A rózsafüzér, kétféle imamódot foglal magába: a szóbeli és az elmélkedő imát.
Szent Domonkos Jézus és Mária életét tizenöt titok köré csoportosította, hogy mintegy – képekben – szemléljük erényeiket és életük jelentősebb eseményeit. A szentolvasó titkai, élet alakításunk zsinórmértéke lehet. Fáklyák, hogy megvilágítsák lépteinket. Sőt, több ez a titoksorozat: (határozott számú) gyújtótükör, melyek Jézus és Mária egyéniségét tükrözve, képesek szeretetük forró tüzével szívünket felgyullasztani. (Montforti Grignon Szent Lajos)

Forrás: http://bonumtv.hu/a-rozsafuzer-erejevel-a-terror-ellen/ Marshall Connolly (California Network)
Fordította: Tekulics Judit (Az alábbi, szerkesztett változat!)

     Mi a leghatásosabb fegyver egy terrorszervezet ellen? Az intelligens bomba, vagy a lopakodó drón? Nem! Kiderült, hogy a fegyver, amelytől a nigériai ISIS-t is támogató iszlamista szervezet a Boko Haram is a legjobban tart, az a rózsafüzér!
     Az emberiség által feltalált és bevetett összes fegyver közül a legerősebb a rózsafüzér. A keresztény seregek az 1571-es lepantói tengeri ütközet előtt is fennhangon imádkozták a rózsafüzért és győztek a muszlim török hadak ellen.

     Sokszor előfordult már a történelem során, hogy nem katolikusok is meggyőződhettek erejéről. Napjainkban talán a Boko Haram terrorszervezeten a sor, hogy elismerje a rózsafüzér hatalmát.
Ennek a „fegyvernek” a népszerűsítése napjainkban Oliver Dashe Doeme, nigériai püspök nevéhez fűződik. Az ő egyházmegyéjét sújtja talán a legjobban a Boko Haram terrorszervezet tevékenysége. Ahogyan az iszlamista szekta tagjai fokozatosan nyomultak előre nyája körében, a püspök látomásban részesült, melyben megjelent neki Jézus, és átadott neki egy kardot, amely a kezében rózsafüzérré változott. A látomás üzenete világos: Jézus arra kéri az embereket, hogy az ima erejével, a rózsafüzér fegyverével szálljanak szembe a világban tomboló erőszakkal.
     2014 óta terjeszti Doeme püspök hívei körében a rózsafüzér imádság áhítatát, és a Boko Haram terrorszervezet azóta minden fronton visszaszorulóban van Nigériában. Az ország kormánya már gyakorlatilag legyőzöttnek tekinti a szervezetet. A csoport már nem képes szervezett támadásokat indítani a polgári lakosság ellen, időnként azonban még terrorcselekményekkel hívja fel magára a figyelmet. Bár ezek az események még félelmet keltenek az emberek körében, a szervezet ereje mindenképpen egyre gyengülni látszik.
     A támadások megszűntével már eddig is több ezer ember térhetett vissza otthonába, és most kezd normalizálódni az élet. A püspök szerint a terrorszervezet hamarosan végleg megsemmisül, s mindez nem fegyverek, bombák, tankok műve lesz, hanem a rózsafüzérnek köszönhető. A püspök azt szeretné, hogy mindenki biztos lehessen abban, hogy a Szűzanya mellettünk áll és mindig megsegít minket. Meg van győződve arról, hogy a „rózsafüzér végleg győzedelmeskedni fog a gonoszság felett a világban, míg imádkozásával segítségül hívjuk a Szűzanya és az Úr nevét, a jó végül mindig győzedelmeskedni fog”.

     A püspöknek minden kétséget kizáróan igaza van. Isten áldja Doeme püspököt és Nigéria egész népét!

„A mai idők állapota kötelez minket, hogy emlékezetetekbe idézzük: nem kell csodálkoznunk az eretnekségeken, sem azon, hogy léteznek (hiszen már előre megjövendölték, hogy felütik fejüket), sem azon, hogy megzavarják egyesek hitét (hiszen az eretnekségek épp arra szolgálnak, hogy hitünk próbát álljon ki). (...) Egyébként tényleg különös, hogy a rossznak ekkora ereje legyen, csakhogy az eretnekségeknek azokon nagy a hatalma, akik nem erősek a hitben. (…) Miként az eretnekségek is egyesek gyengeségéből merítik erejüket, de semmi erejük se lenne, ha erős hittel találkoznának”.

(Tertulliánus: De praescriptione. Kr. u. II-III. sz.)

Ötödik nap
     „Isten a szeretet” – mondja Szent János apostol – ezért örök szeretettel szeret bennünket, vagy mondhatjuk így: az örökkévalóság óta szeret bennünket. Nem lehet kétségünk afelől, hogy Isten az összes teremtmény közül a Szűzanyát szerette legjobban, de öröktől fogva mi is mindannyian ugyan úgy jelen voltunk Isten teremtő tervében; és minden egyebet az irántunk való szeretetéből teremtett. Az Ő számára mi mindig jelen voltunk és Ő mindig szeretett minket. Ezért örök szeretettel tartozunk Istennek, és ez olyan adósság, melyet évszázadokon át sem tudnánk visszafizetni. Mert Isten szeretete volt előbb, és az egyre intenzívebben folytatódik. Ezért senki és semmi nem érdemli meg, hogy úgy szeressük vagy még jobban, mint Istent.
     Isten iránti szeretetünket úgy nyilvánítjuk ki, és úgy bizonyítjuk, hogy Isten iránti engedelmességből minden egyes testvérünket szeretjük. Ők valamennyien, ahogyan mi is, Isten gyermekei, akiket Jézus Krisztus által szeretett és megváltott. Ezért is mondhatjuk, hogy a teremtés műve a Szeretet Műve.
     Mindannyian arra törekszünk, hogy szeressenek, becsüljenek, kedveljenek, értékeljenek bennünket, és figyeljenek ránk. Ez olyan vágy, amelyet Isten vésett az ember szívébe, mert szeretetből szeretetre teremtett minket. A szeretet az az erény mely örökre megmarad a mennyben. (Akkor majd a szeretet énekét énekeljük.) Ennek eléréséhez az Ő törvényét adta nekünk, és mindjárt a kezdet kezdetén megparancsolta, hogy szeressük Őt, mert csak az Ő szeretete által tudjuk az összes többi előírást is teljesíteni.
     Ahhoz, hogy hitünk, imádásunk, reményünk és szeretetünk igazi és Istennek tetsző legyen, testvéreink javát kell szolgálnunk imánk, jó példánk, szavaink és cselekedeteink által. Segítenünk és vonzanunk kell őket, hogy Istenhez juthassanak az igazság, az igazságosság, a béke és a szeretet útján. Ez az igazi út, amelyet Krisztus tanított nekünk: az élet, a remény és a béke útja.
     Ének: „Uram hiszlek és reméllek, bánom minden bűneimet, nézd törődött bús szívemet. Inkább mindjárt halni megyek, mint a bűnnek rabja legyek…” Ho. 263. 7. versszak
„Uram hiszlek és reméllek, engedd meg, hogy végórámban legyenek e szavak számban, és szívemben följegyezve, koporsómra fölszegezve. Uram hiszlek és reméllek, tiszta szívből szeretlek…”
Ho. 263. 8. versszak.

    Kedves Olvasóm! – írja Montforti Grignon Szent Lajos – ha gyakorlod ezt az ájtatosságot s prédikálsz róla, akkor nem a könyvekből, de saját tapasztalatodból győződhetsz meg a szentolvasó csodáiról. Örömmel látod majd azon ígéretek valóra váltását, melyeket Szűz Mária Szent Domonkosnak és Boldog Alánnak tett és tesz mindazoknak, akik terjesztik ezt az oly kedves ájtatosságot, ami a népet megtanítja Szent Fia erényeire, az elmélkedő imára, Krisztus követésére, a szentségekhez való gyakori járulásra és mindenfajta jótétemény keresztül vitelére. (Montforti Grignon Szent Lajos)

Magyar könyörgés

     Istenünk, aki nemzetünket különös elhivatottsággal ruház-tad fel, és Szűz Mária Szeplőte-len Szíve közbenjárására szám-talan jótéteménnyel elhalmoz-tad, engedd kegyesen, hogy őt, akit első királyunk, Szent István állami szintű felajánlása folytán a Szent Korona országának min-den népével királynőnkként tisz-telünk, az égben majdan örökké vele örvendezhessünk, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

     Ó Mária Te vagy az, akiben az emberi természet annyira megnemesedett, hogy Teremtőd méltónak talált Belőled venni magára alakot. Szíved Szeretetének Lángja a kegyelmek kohója a mennyben, a fagyos szívek Általa forrósodnak újra, a halandók reménycsillaga vagy, a tisztítótűzben szenvedők számára irgalmas menedék, az őskígyó fejének eltiprója. Te, aki áldott vagy az Asszonyok között, oly nagy és hatalmas vagy, hogy aki kegyelmet keres és nem Nálad keresi, olyan emberhez hasonlít, aki szárnyak nélkül akar repülni. Jóságodban nemcsak, hogy segítségére sietsz a könyörgőknek, hanem akárhányszor hívatlanul is megelőzöd imádságukat. Tedd ezt velünk is, hisz' Benned az irgalmasság, Benned a könyörület, Benned a nagylelkűség, Benned egyesül minden, ami jóság van a teremt-ményekben. Íme mi a Te hűtlen néped, akik most ezer veszély közepette, a mélységből könyörgünk Hozzád, adj nekünk erőt és lelki felemelkedést, hogy tekintetünket Rád szegezve, beteljesíthessük az Engesztelés Nagy Művét, hogy Veled és általunk az egész emberiség elnyerje Szent Fiad Irgalmát! Amen.

Negyedik nap
     Aki hisz, minden reményét az Úrba veti, mert Ő az egyetlen, az igaz Isten, aki végtelen szeretettel teremtett minket és megváltott az által, hogy elküldte saját fiát, Jézus Krisztust, aki valóságos Isten és valóságos ember. Ő a mi üdvösségünkért szenvedett és meghalt. Szent János ezt írja Jézus Nikodémushoz intézett szavairól: „Israel tanítója vagy, és nem érted? Bizony, bizony, mondom neked: Arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk amit látunk. (Mégsem fogadjátok el tanúságtételünket.) Ha földi dolgokról beszélek és azt sem hiszitek, hogyan fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van. Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.” Jézus érzelmei, melyeket követnünk kell, azt adják tudtunkra, hogy Jézus teljesen az Atyától függ, és teljesen aláveti magát akaratának, hogy így tudjon biztosítani minket arról, hogy az ő szava az Atya szava, mert: „Nem magamról beszéltem, hanem Aki küldött, az Atya hagyta meg mit mondjak, és mit hirdessek. És tudom, hogy parancsa az örök élet. Így, amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta.”
     Nem kell tehát mást tennünk, mint az örök élet szavát hittel és a gyermek egyszerűségével követni, magunkévá tenni.
     Ének: „Uram hiszlek és reméllek, tiszta szívből szeretlek. Benned Uram reménységem …” Ho.263, 5. versszak

     A millennium alkalmából, 1896-ban, XIII. Leó pápa okt. 2-ra engedélyezte az ünnepet és csak X. Pius tette át október 8-ra. Ma főünnep, egyben a római Szent Péter-bazilikában lévő Magyarok Nagyasszonya-kápolna felszentelésének (1980) évfordulója.

     Manapság az emberek alig hallanak valamit a magyarok Mária-tiszteletéről, Szűz Mária örökös Királynői mivoltáról, vagy a Szent Szűz Fatimai kéréseiről, ígéreteiről. 
Sajnos a Medjugorje-jelenség teljesen háttérbe szorította az egyházilag elismert Mária-jelenéseket kéréseivel együtt, vagyis, máig sem lettek maradéktalanul teljesítve (pl. az első-szombatok)! De van egy másik súlyos mulasztásunk is, hazánk ugyanis a Szűzanyának, mint Magyarország Királynőjének van felajánlva, ám erről, mintha megfeledkeznénk. 

     Ezúttal arra szólítok fel mindenkit, hogy aki tiszteli Istennek Szent Anyját, a Boldogasszonyt, és Máriát Magyarország Királynőjének tartja, az mindennapjaiban adja is ennek kimutatható jelét. Imáiban és fohászaiban úgy emlékezzen meg a Szűzanyáról, mint a magyarok jog szerinti Királynőjéről. Szűz Mária ugyanis egyedül nekünk, magyaroknak államjogi királynőnk már itt a földön. Nem csak patrónánk, vagy pártfogónk mint más népeknek, hanem Királynőnk, vagyis országunk birtokosa is.

Szűz Mária, tehát jogosan tart igényt arra, hogy királynőként ismerjük el és így is szólítsuk meg, így hódoljunk előtte. Fatimában a Szűzanya világosan kinyilvánította, hogy az utolsó időkben az ő Szeplőtelen Szíve segíthet az emberiségen, csak az ő Szeplőtelen Szíve lesz a menedékünk. Ezt pedig folyvást kérnünk kell, mégpedig a Neki ajánlott rózsafüzér imádságainkkal! 
     Nekünk magyaroknak jutott az a megtisztelő kiváltság, hogy a világ megmentésének eszközeit: a hatékony engesztelésre való kiváltságot és a Szeretetláng túláradó kegyelmi eszközét ránk bízta! »Magyarország nem pusztul, hanem tisztul!« (Natália nővér feljegyzése) »Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni, ez Szívem Szeretetlángja. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.« (vö. Szeretetláng Lelki Napló I/37) 
Beigazolódni látszik Montforti Grignon Szent Lajos 1714-ben írt jövendölése: »Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket a katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa«. (Tökéletes Mária-tisztelet 50/f)
     És valóban, most az utolsó időkben személye egyre nagyobb jelentőséget nyer. Szomorú lenne, ha pont mi – az Ő Népe –, feledkeznénk meg istenanyai és királynői hatalmáról! (Ne feledjük annak tényét, hogy az exorcisták szerint az ördögi megszállottak gyalázatosan káromolnak minden szentet, Jézust is, de a Szűzanyát soha egyikőjük sem meri szidalmazni. Isten nemcsak a bűntől, a haláltól, de az ördög nyelvétől is megvédi Édesanyját, ezzel is kiemelve tiszteletreméltóságát.)
     Illő és üdvös lenne a magyar állam részéről, ha legalább az egyik Mária-ünnepet augusztus 15-ét vagy október 8-át munkaszüneti nappá nyilvánítaná! Erre a szándékra is és egyáltalán Édes Magyar Hazánk lelki és gazdasági fellendüléséért mondjuk a Rózsafüzért az alábbi könyörgéssel:
Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Hogyan imádkozzuk a rózsafüzért a Szeretetláng ígért kegyelmeinek mielőbbi kiáradásáért? 
Az  Üdvözlégybe fűzzük bele a Szeretetláng könyörgését, az alábbi módon: ...imádkozzál érettünk bűnösökért, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján! Amen.

A rózsafüzér Királynőjének ünnepe

     Október 7-e Rózsafüzér Királynője, más néven Olvasós Boldogasszony napja. E hálaünnepen Mária közbenjárásáért, Isten segítségéért imádkoznak a keresztény hívek. Az olvasó imádkozása a domonkos szerzeteseknek köszönhetően a XV. század folyamán nyerte el mai formáját. Mária e jeles ünnepét V. Piusz pápa (1566-72) rendelte el a lepantói csata emlékezetéül, először Győzelmes Boldogasszony néven.
A szentolvasó imádkozásával, az Istenszülő iránti tiszteletünket kifejezve, Jézus életéről elmélkedünk, megváltásunk titkaira emlékezünk. Máriával együtt újra megerősíthetjük az igent Isten akaratára.
     A rózsafüzér négy forrásból eredeztethető: a zsoltározás, a Miatyánk, az Üdvözlégy és az imaláncok határozták meg kialakulását – ezekből adódott össze körülbelül a XV. században a ma ismert rózsafüzér.
     A XIII. században sok szerzetesrendben imádkozták a zsoltárokat, néhány helyen mind a százötven zsoltárt. Azok a barátok, akik nem tudtak olvasni, százötven Miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett. A hagyomány szerint Szent Domonkos kapta a rózsafüzér ajándékát, mely azonban, csak évszázadok során érte el mai formáját! A rózsafüzér kezdetben százötven Üdvözlégyből állt, melynek csak az első, szentírási részét mondták. IV. Orbán pápa 1261-ben adta hozzá Jézus nevét.
     A XV. században a rajnavölgyi karthauzi szerzetesek minden Üdvöz-légyhez hozzárendeltek egy titkot Jézus életéből, ami elmélkedésre, szem-lélődésre indította az imádkozókat. Többnyire csak ötven Üdvözlégyet mondtak, és így ötven titkot soroltak fel.
     A karthauzi Porosz Domonkos az ötven Üdvözlégyet tizedekre osztotta, s ezen imádságot rosariumnak, vagyis Mária rózsakoronájának nevezte el.
     Alanus de Rupe, domonkos szerzetes Douaiban 1468–70 körül megala-pította a Rózsafüzér Társaságot, amely nagyban hozzájárult a szentolvasó imádkozásának elterjedéséhez.
     A Dicsőség és az apostoli hitvallás, valamint az öt tizedet megelőző három Üdvözlégy az isteni erényekkel kapcsolatban a tridenti zsinat után, a XVI. században került a rózsafüzérhez.
     Az üdvözlégy második része – Asszonyunk, Szűz Mária... – csak később lett része az imádságnak, Szent V. Piusz pápa kezdeményezésére, aki 1568-ban hivatalosan jóváhagyta a rózsafüzért.
     1572. október 7-én szintén V. Piusz vezette be ünnepét Győzedelmes Nagyasszonyunk tiszteletére, az 1571-es lepantói tengeri ütközet emléké-re. A pápa és az egész keresztény világ a lepantói győzelmet a rózsafüzér-imádságnak, illetve a Szűzanyának tulajdonította. Szent V. Piusz a csatát segítendő, a rózsafüzért imádkozta; közben látomása volt: a győzelmet látta. Délben valóban megfordult a szél, a füstöt a törökökre vitte, így a keresztesek győztek.
     XIII. Gergely 1573-ban a Legszentebb Rózsafüzér elnevezéssel október első vasárnapjára helyezte át az ünnepet azon templomok és kápolnák számára, ahol rózsafüzér-oltár volt. Savoyai Jenő 1716-ben kivívott péter-váradi győzelme emlékére, ahol szintén a rózsafüzér imádkozása segítette a győzelmet, XI. Kelemen pápa (1700–21) az egész egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa 1887-ben megemelte az ünnep rangját, s a domonkos miseszövegeket tette általánossá. Szent X. Piusz pápa 1913-ban visszahelyezte az ünnepet október 7-re.

     A Rózsafüzér Királynője nevet 1960-ban adta XXIII. János pápa e jeles Mária-ünnepnek.

Magyar Kurír (2011) nyomán szerkesztve

Harmadik nap
     Hinni annyi, mint Isten megismerésére törekedni, Benne bízni, Rá hagyatkozni, mint az élet értelmére és céljára!
     A Fatimai Angyal így tanította a három kis pásztort: „Istenem, hiszek tebenned, imádlak téged, remélek tebenned és szeretlek. Bocsánatért esedezem hozzád mindazokért, akik nem hisznek benned, nem imádnak, nem bíznak Benned és nem szeretnek.”
     A hit az alapja az egész lelki életnek. Ez által hiszünk Isten létezésében, hatalmában, bölcsességében, irgalmában, megváltó művében, megbocsátásában és atyai szeretetében.
     Hinni valamiben vagy valakiben azt jelenti, hogy elfogadom a tanítását, mi a jó és mi a rossz. Aki a pénzben hisz, annak a pénz mondja meg mi a jó és mi a rossz. Aki az élvezetekben hisz, annak az élvezet mondja meg, hogy mi a jó, mi a rossz. Ezeknek a megállapításai csak a földi életre hatnak „pozitíven“, mert a halál után ott a valóság, amelyben az Isten nélküli hitelv, a pokollal találja szemben magát.
     A mi egész keresztény életünknek a hit az alapja. Általa hiszünk Isten Egyházában, melyet Jézus Krisztus alapított, és abban a tanításban, amelyet az egyház hivatalosan közvetít nekünk, és amely által üdvözülünk. A hit fénye vezérel azon a keskeny úton, amely az égbe visz bennünket. A hit által látjuk meg Krisztust testvéreinkben, akiket szeretünk, szolgálunk és segítünk, amikor támogatásunkra szükségük van. A hit által szerzünk bizonyosságot Isten jelenlétéről saját magunkban, és arról, hogy mindig az Ő vigyázó tekintetében vagyunk. Ez a tekintet mindenható és hatalmas, amely mindenre kiterjed, mindent lát, mindent átjár, az isteni Nap egyedülálló és sajátos ragyogásával.
     Ének: „Uram, hiszlek és reméllek, tiszta szívből szeretlek…” Ho. 263.

     Október hatodikára emlékezve szokásosan az aradi 13 tábornokra emlékezünk. Legtöbbször hozzátesszük Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk kivégzését vagy Kazinczy Lajos tábornok október 25-én történt kivégzését. Nem emlékezünk meg az ártatlanul kivégzett további százakról és nem tesszük szóvá azok nevét, akik „hazánk fiaiként” közreműködtek nemzetünk hóhéraival, pedig 167 év múltán mindezt illene végre tudatosítani.

1897-ben, az akkori nyilvántartás szerint 1848 és 1854 között 162 nevesíthető személyt végeztek ki az osztrák hatóságok. Ma sem késő nevüket megismertetni, hogy településeik méltón emlékezhessenek róluk.

     Az első áldozat Horváth János kovácssegéd volt, akit Bécsben fegyverrejtegetés miatt végeztek ki 1848. dec. 7-én. 1849. január 14-én végezték ki Belcze János nemzetőr századost Siklóson. 1849. jan. 18-án Drechler  Kristóf újságírót felakasztották Pozsonyban. 1849 januárjában a nádor huszárezred szökevényei közül  23 huszárt lőttek főbe Grázban. Windischgrätz első halálos ítélete  Süll Vitalise volt, aki a tiroli zászlóalj szervezője volt Pesten. 1849. január 31-én lőtték főbe Csömy Zsigmond Komárom megyei molnárt, mert a császári sereget szidalmazta. 1849. febr. 6-án lőtték agyon Slavszky Félix krakkói szabót, aki őfelségét gyalázta. Március 14-én lőtték főbe Novák Tivadart, császári hadnagyot, mert esküszegésre akarta rábírni társait. Március 19-én  főbe lőttek 5 soproni polgárt. Március 19-én Esztergomban főbe lőtték Förster  Ferenc ottani polgárt. Március 27-én kivégezték Boldini Jánost Pozsonyban „hamis toborzás” miatt. Ugyanitt, március 30-án lőtték agyon Bartha Ferencet, a Bars megyei szabadcsapatok őrmesterét. Május 10-án végezték ki Bécsben Melkó Ferenc kereskedőt „katonaság elcsábítása” miatt. Május  24-én Petőcz Györgyöt,  Pozsony Megye másodalispánját végezték ki, mert önkénteseket élelmezett és toborzott.

     1849. június 5-én végeztette ki Haynau báró Mednyánszky őrnagyot, Liptóvár parancsnokát és segédtisztjét,  Gruber Fülöp hadnagyot Pozsonyban. Június 6-án ismét kivégeztek Grázban 6 huszárt. Június 18-án felakasztották Pozsonyban Rázgha Pál, csehországi születésű evangélikus lelkészt, mert Kossuth beszédét elmondta németül. Július 29-én Kisszebenben akasztották fel Furhmann János mézeskalácsost, 30-án Erősben Szélkó Róbert tisztiszolgát lőtték főbe „katonacsábítás” miatt. Ugyanezt a büntetést kapta egy Wuititz nevű zsidó fiú, mert a császári katonákkal vitába szállt. Július végén  Marburgban egy szökevény huszárszázad összes altisztjét kivégezték, a huszárokat pedig megtizedelték.(a pontos adatok nem ismertek, így a 162 főben nincsenek benne) Ugyancsak július elején lőtték főbe Gayer Nándor ügyvédet Pécsett. Július 6-án újabb 6 szökevény huszárt lőttek agyon Grázban. Július 12-én Pozsonyban főbe lőtték Montpart Antal csákhetényi plébánost és Szikszay József csákberényi református lelkészt. Ugyanezen a napon, Nagyigmándon is kivégezték az ottani katolikus és református papot, valamint Stift József Nyitra megyei bányatulajdonost.  Július 16-án Mészáros Dániel soproni lelkészt is főbe lőtték Pozsonyban. Július 17-én Vörösmarty József községi jegyzőt lőtték főbe Pécsett.

     Július 23-án újabb három személyt lőttek főbe Pozsonyban, Bugyik József színművészt, Tóth József földművest és Treschler városi jegyzőt. Október 1-én Nimnicher János losonci születésű pék esett itt még áldozatul. Az eddigiekből is látszik, hogy a császáriak kezén lévő Pozsony a vérengzések egyik színhelye volt. Pozsony után Pest következett. Az Újépület udvarán augusztus 14-én lőtték főbe Gancs Pál, Havelka Ferenc, Hübner Lipót, Kuczka Mihály, Pavelka Ferenc, Uitz Mihály pesti polgárokat, valamint Varga Mihály székesfehérvári polgárt. Ugyancsak kivégeztek itt minden kihallgatás és ítélet nélkül további három Pest megyei polgárt. Augusztus 22-én ugyancsak Pesten lőtték főbe Mezey József szentpéteri jegyzőt. Augusztus 28-án Kancsur András református papot lőtték agyon, majd 28-án.  Sweitzer József budai nyomdász következett. További kivégzettek voltak itt augusztus 30-án.  Fülöp György paksi születésű dunavecsei jegyzőt, „gerillafőnököt” szeptember 1-én Fekete Imre kóspallagi földművest és 12-én Gábel Mátyás selmeci születésű bányamestert. Ítéletében „beigazoltatván, hogy januárban a népfölkelők közé állott: májusban gerilla bandát szervezett s azokat a császáriak ellen vezette, végre mert fegyvert és tiltott pénzt találtak nála.”

     A „bresciai hiéna”, Haynau délfelé vonulása, majd a világosi fegyverletétel után teljesedett be nemzetünk legjobbjainak lemészárlása. Augusztus 20-án Temesváron végezték ki schwanenheimi lovag  Hruby Gyula őrnagyot, mivel „fegyveres kézzel támogatta a magyar felkelést.” Augusztus  24-én történt az első akasztás Aradon. Miután Haynau elvétette a honvédtisztek kardjait, Ormay Norbert „daliás vadászezredes” berohant Haynauhoz és követelte a kardok visszaadását. Erre a feldühödött hóhér azonnal megparancsolta segédtisztjének, hogy Ormayt azonnal akasztassa fel az első fára, mert különben őt löveti főbe. A parancsnak megvolt a foganatja. Ormay már nem élt, amikor nyakára tették a kötelet. Ráadásul segédtisztjét, a Borsod megyei Szathmáry János vadászszázadost is kivégezték. Temesváron lőtték főbe augusztus 25-én  Murmann Sámuel soproni származású őrnagyot. Augusztus 27-én végezték ki az addig orosz szolgálatban lévő Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás kapitányt, mert egy sor lengyellel át akart állni a magyarokhoz.

     A nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Aradon végezték ki 13 tábornokunkat: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Leininger Károlyt, Nagy Sándor Józsefet,  Pöltenberg Ernőt, Schweidel  Józsefet, Török Ignácot,  és gróf Vécsey Károlyt. Nem csupán október 6-a, hanem az egész október hónap gyásza volt a nemzetnek. Párhuzamosan Pesten folytatódott a vérengzés. Ugyancsak október 6-án lőtték itt agyon az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost.Ugyanezen napon, itt lőtték főbe Fekete Ferenc községi jegyzőt és Streit Miklós lippai plébánost lázító beszéd tartása miatt. Október 8-án itt akasztották fel Gouzeszky János mezőhegyesi plébánost felségsértés és lázadás szításának vádjával. Október 10-én ismét minisztert végeztek ki. Felakasztották Csányi (Csány) Lászlót, a Szemere kormány közlekedésügyi miniszterét, Erdély teljhatalmú kormánybiztosát. Vele együtt akasztották fel  Jeszenák János volt főispánt és kormánybiztost. Október 12-én főbe lőtték Molnár István ügyvédet, „gerilla vezért”, 14-én pedig az éj leple alatt, ítélet nélkül 20 polgárt (ügyvédek, iparosok és földművelők) végeztek ki.

     Utánuk ismét jeles személyek következtek. Október 20-án akasztották fel Abancourt Károly századost, Giron Pétert, a német légó parancsnokát, herceg Woronieczky Micziszláv, galiciai lengyel ezredest. A mártírok sora október 24-én Csernus Manóval folytatódott, ő Windischgrätz idején a kormány budai titkos megbízottja volt. Ekkor végezték ki báró Perényi Zsigmondot, aki ugocsai főispán, koronaőr és a főrendi ház elnöke volt. Vele együtt halt mártírhalált a képviselőház jegyzője, Szacsvay Imre is. Október 18-án, Kolozsváron akasztották fel Sándor László csíktapolcai nemzetőr századost és Tamás András, mádéfalvai nemzetőr alezredest. Haynau dühöngésének betetőzése volt Kazinczy Lajos tábornok főbelövetése Aradon, október 25-én.

     Sokak úgy vélik, hogy ezután, felsőbb utasításra leálltak a kivégzések. Ezt sugallja a Kőszívű ember fiai filmváltozata is, de ez nem igaz, mert 1850-ben folytatódtak a kivégzések. Január 23-án felakasztották Pesten Kolossy György ügyvédet.