Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök
Hitvalló élet a vértanúságig 1
Romzsa Tódor görög katolikus püspök 1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón kilencedik gyermekként egy görög katolikus családba. Apja vasúti pályaőr volt, nagyapja, dédapja és több felmenője görög katolikus pap volt. A négyosztályos elemi iskola után a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult, ahol 1930-ban kitűnő eredménnyel végzett. Ezt követően Gebé Péter munkácsi görög katolikus püspök segítségével Rómába mehetett teológiát tanulni.
1936. december 25-én szentelték pappá, és a következő évben, tanulmányai befejeztével 1937-ben visszatért Kárpátaljára.
1939-ig máramarosi vidéki falvakban szolgál, majd miután Kárpátalja ismét magyar fennhatóság alá kerül, az ungvári szeminárium spirituálisa és filozófiatanára lett.
1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki.
1944. szeptember 21-én püspökké szentelték. Másnap Dudás Miklós, az akkori hajdúdorogi görög főpásztor, kinevezte a Munkácsi Egyházmegye általános helynökének. A társszentelők: (boldog) Scheffler János szatmári és Madarász István kassai római katolikus püspökök voltak. Romzsa Tódor püspöki jelmondata ez volt: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem, az Úr az én erősségem és oltalmam.” (Zsolt 17,2)
A szovjet hadsereg 1944-es bevonulása után gyakorlatilag már ő állt az egyházmegye élén, amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta Kárpátalját. Az új hatalom nem ismerte el a görög-katolikus egyház létjogosultságát és arra törekedett, hogy beolvassza az ortodox egyházba a moszkvai pátriárka fennhatósága alá.
Már 1944 végén az ortodoxok kezdték elvenni a Rómához ragaszkodóktól a templomokat. 1947 júliusáig már 73-ra emelkedett a katolikusoktól elvett templomok száma.
.jpg)
1945-től 1949-ig 35 görög katolikus pap lett a vallásüldözés áldozata (a 424-ből /1945-ös adat/). Eleinte bírósági ítélet nélkül büntettek, majd később „modernizálódott” az „igazságügy” menete: kirakatperek zajlottak. Közülük 2 lelkészt agyonlőttek; 10-et 1, 4, 5, 6 vagy 8 év kényszermunkára (Szibériába, Murmanszkba), 12 papot 10 évre, 11 főt 20-25 évre, valamint polgári jogfosztásra, vagyonelkobzásra ítéltek. 11-en nem tértek haza, a rabságban meghaltak.
Romzsa Tódor püspök azonban hűségesen kitartott. Tudta, hogy ellenállása miatt meg is ölhetik őt, de Krisztusért és az Egyházért készen volt mindent elveszíteni, még az életét is. Ezt a szándékát korábbi barátjával (Alfons Reichlinnel) is közölte: „Pappá szentelése idején vallotta be nekem, hogy Oroszországba jelentkezett azért, hogy többet tehessen Krisztusért, hogy kész volna vérét és életét is érte áldozni!”
1947. március 24.: a munkácsi Csernekhegyi monostort kobozták el, illetőleg adták át az Orosz Ortodox Egyháznak. A görög-katolikus templomok tömeges hatósági elkobzása kapcsán, 20 egyházmegyés papot szállítottak kényszermunkatáborba, illetve kettőt rövid úton kivégeztek.
1947 nyarának végén, Sztálin 
jóváhagyja Hruscsovnak, az ukrán kommunista párt első titkárának javaslatát Romzsa püspök titkos likvidálására.
1947. október 20. körül Szudoplatov NKVD-KGB tábornok különítményével Kárpátaljára érkezik a gyilkosság koordinálása céljából, amelynek megszervezését Szergej Szavcsenkó kijevi ukrán belügyminiszter vállalta. (Szudoplatov korábban személyesen robbantotta fel Rotterdamban Konovalec ukrán emigráns politikust, és többek között ő szervezte Trockij mexikói meggyilkolását is.) (Alább Szodoplatov magas nyugdíjjal, derűsen mesél sikeres akcióikról. Egyes nácikat (nyilasokat) ezeknél lényegesen kevesebbért perbe fogtak és kivégeztek!) (folyt.köv.)
