A világ legnagyobb horderejű Mária-jelenésének története
Meg kell jegyeznünk, hogy a spanyolok kegyetlenkedése, kizárólag a néhány, emberileg alkalmatlan vezető részéről nyilvánult meg, míg az egyszerű spanyol telepesek részéről korántsem! A bennszülöttekkel közösen dolgoztak és egymásközt házasodtak. Arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy Cortez és utódai ellen felhozott vádak nagy része túlzás vagy hazugság, melyet egy bizonyos Bartolomé de las Casas Diego Velazquez, Kuba meghódítójának káplánja terjesztett. Ez az ember elkeseredett személyes ellenségeskedésbe keveredett Cortezzel és számos Mexikóba telepedett honfitársával. A tényleges túlkapásokat Cortezék nyakába varrta, holott ezek Don Nunez de Guzman kormányzónak tudhatók be, de ezek többsége úgy a mexikan, mint az európai korszellem sajnálatos akkori gyakorlatába "illett"! 
Ne felejtsük el, hogy ezeket a vádakat aztán, igazán a protestantizmus és liberalizmus kezdte széles körben terjeszteni, akik festményeken, rézkarcokon publikálták túlzó és beteges fikcióikat az állítólagos (tömeges) kegyetlenségekről. Mindezt azért, hogy befeketítsék a katolicizmust, a misszionáriusok állítólagos újvilági erőszakosságával. (Az a protestantizmus vádaskodott, melynek kiemelt vezetője Jean Chovin (Kálvin) által irányított vésztörvényszék csak 1541 és 46 között 58 halálos ítéletet – lefejezést és máglyát – mondott ki az akkor még csekély lakosú Genfben!) És az a liberalizmus beszél tömegmészárlásról, mely kimutatta igazi arcát a Francia Forradalomban amikor is egész falvakat gyilkoltak le (gyerekekkel asszonyokkal együtt) csak azért, mert egyházhűek voltak, miközben Párizsban is átmelegedett a nevezetes nyaktilójuk a folyamatos használattól! De szólhatnánk a Marxizmus-leninizmus-sztálinizmus-hitlerizmus-maoizmus-polpotizmus-enverizmus stb. (több)százmilliós mészárlásairól, melyeknek egyetlen közös vonásuk volt: a megátalkodott ATEIZMUS!) A katolicizmus elleni vádaskodás, már eleve azért méltatlan, mert épp az egyháziak védték az indián lakosságot a harácsoló és beteglelkű kalandoroktól (akikből persze volt rendesen). Az azték birodalom lakossága a hódítás előtt 10 millióra volt tehető. Az Európából behurcolt járványok és kórokozók, sajnálatosan óriási veszteséget okoztak az indián lakosság körében. Ugyanakkor, az alább taglalt Mária-jelenés hatására 9 millió őslakos megkeresztelkedett! A felkelés elmaradt és a spanyol királyság rendeletileg deklarálta a bennszülöttek emberi jogait.
Az első és második jelenés (1531. december 9)
1531. december 9-én szombaton hajnalban, Juan Diego szentmisére igyekezett a 15 kilométerre lévő Tlatelolcóba, Mexikó külvárosába. Abban az időben 9-én ünnepelték Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepét. A városhoz közel eső Tepeyac domb közelében csodás muzsikát hallott, amely mintha a domb sziklás csúcsáról áradt volna szerte a vidékre. A jámbor indián egy ragyogó, fehér felhőt pillantott meg a köves domb felett és szinte megigézve elindult felfelé. A dombtetőn egy gyönyörűséges fiatal hölggyel találta szembe magát, aki leírhatatlan szeretettel és kedvességgel becézgetve a nevén szólította. A Jelenés megkérdezte, hogy hová megy
. Az indián térdre esve válaszolta, hogy templomba igyekszik. A Hölgy helyeslően mosolygott és azt mondta: Tudd meg legkedvesebb fiam, hogy én a Szeplőtelen és mindenkor Szűz Mária vagyok, annak az igaz Istennek az anyja, aki által él és létezik minden, ami az égen s földön van. Az a kívánságom, hogy itt egy istenházát építsenek, ahol megmutathatom az embereknek teljes szeretetemet, együttérzésemet és irgalmamat, s ahol megajándékozhatom őket segítségemmel és védelmemmel. Mert én Irgalmas Szívű Anyátok vagyok, minden ember anyja, mindenkié, akik segítségül hívnak, szeretnek és bíznak bennem. Itt akarom meghallgatni imáikat panaszaikat, gondjaikat és fájdalmaikat, hogy nyomorúságaikat megenyhítsem és bajaikat gyógyítsam. Hogy édesanyai szándékaimat megvalósíthassam, menj el a püspökhöz és mondd el neki, hogy én küldtelek a kívánságommal. Mond el neki amit láttál és hallottál. Biztos lehetsz abban, hogy hálás leszek és mindenért megjutalmazlak, ha pontosan végrehajtod azt, amire megkértelek. Most pedig menj kicsi fiacskám és tégy meg mindent, amit megtehetsz.
Egy ilyen egyszerű indiánnak igen nehéz volt a püspöki palotába bejutnia, különösen a főpappal találkoznia. Juan Diegónak azonban kitartó nagy türelmével sikerült átküzdenie magát a lenézőn gúnyolódó szolgák seregén, akik még a kutyák ráuszításával is riogatták. Állhatatos kitartása, miszerint az eminenciás úrral kell beszélnie, meglepte őket. A több órás várakoztatás után Zumarraga – aki a várakoztatásról nem is tudott –, igen kedves fogadtatásban részesítette az 57 éves, csak nahuatl nyelven beszélő egyszerű indiánt, akit tolmács segítségével kérdezett ki jövetele felől. A hallottakon elcsodálkozott és mielőtt elbocsátó áldását adta, kifejezte azon szándékát, hogy egy más alkalommal – amikor több ideje lesz – szívesen látja, hogy még alaposabban kikérdezhesse.
A nap már lemenőben volt, amikor Juan Diego újból találkozott a Tepeyac-nál a Szent Szűzzel, akinek szóról-szóra beszámolt a történtekről. Ő maga kudarcnak ítélte meg küldetését és alázatosan kérte a Jelenést, hogy e feladatra válasszon helyette egy jóval alkalmasabb személyt. A Szűzanya szeretetteljesen így szólt: Figyelj rám, legkedvesebb fiam és tudd meg, hogy sok szolgám és hírnököm van, de most éppen te teljesítheted ezt a küldetést. Nyomatékosan kérlek, hogy holnap újból menj el a püspökhöz, beszélj az én nevemben, és értesd meg vele a kérésemet. Ismételd el neki, hogy én, az Isten Anyja küldtelek téged.
Juan Diego látva a hölgy kimondhatatlanul szép, kérve-kérő arcát megnyugodott és megígérte, hogy minden esélytelensége ellenére is, szíves-örömest teljesíti a kérését. Hazafelé menet azonban egyre csak erősödött benne az a fájó kétkedés, hogy másnap bizonyára meg kell majd szomorítania Úrnője édesanyai szívét, mivel a püspök aligha fog hinni egy magafajta szegény indiánnak.
