Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök
Bevezető 2
A szovjet rezsim egyházellenességének második hulláma akkor következett be, amikor az ortodox egyház visszaszorítása kicsit már alábbhagyott és a Görögkatolikus Egyházat tette meg az üldöztetés célpontjává. Miért? Mint a korabeli dokumentumokból kitűnik, a görögkatolikus klérus tagjait a kommunisták úgy könyvelték el, hogy Róma, a Vatikán ügynökei, javarészt kémek, egyáltalán, az „átkos” kapitalizmus ideológiai támaszai. Felszámolásukat pedig azzal próbálták megvalósítani, hogy áttérítik, mintegy "visszatérítik" őket az ortodox egyházba. 
XII. Pius pápa 1945. december 23-án nyilvánosan is szolidaritást vállalt az üldözött ukrajnai Görögkatolikus Egyház tagjaival. Orientales Omnes Ecclesias (Az összes keleti egyházak) kezdetű enciklikájában, melyet a szovjet hatóságok oroszellenes iratnak minősítette, egyértelműen és nyíltan elítélte a keleti rítusú ukrán katolikus püspökök bebörtönzését. A szentatya így vallott az ukrán egyház vezetőiről és fiairól: „kitartanak hitükben, és ugyanolyan hősiesen szállnak szembe a kereszténység üldözőivel, mint hajdan őseik”.
Elkezdődött a kárpátaljai egyházunk likvidálására tett kísérlet is. A vad stratégia azzal indult, hogy a moszkvai patriarcha Munkács-Eperjes néven új ortodox egyházmegyét hozott létre, melynek élére egy szerb ortodox püspököt, Nesztort nevezte ki, és őt kiáltotta ki Kárpátalja „legitim” főpásztorának.
És itt kezdődött Romzsa püspök tanúságtevő szerepe: határozottan elutasította az együttműködést a hatalommal, kitartásra és egységre szólítva az egyházi rend tagjait és híveit. Mint egyik beszédében mondta: Nem szabad „semmitől sem félni, hanem az első keresztények példáját követve szükség esetén életünket is feláldozni legnagyobb javunkért, a hitért!”
Mivel a titkosrendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta, civilként, inkognitóban, vonaton, autóbuszon, szekéren utazik vidékre. Sokan fejezik ki aggódásukat az üldöztetés miatt, a püspök azonban ilyenkor így válaszol: Hát nem akarják, hogy vértanú legyek? Papjai ugyanígy – az őskeresztény közösségekhez hasonlóan – házaknál, sőt sokszor hegyi kalyibákban végzik a liturgiát, családlátogatással kötik egybe a jegyesoktatást, esketést, keresztelést, titokban gyóntatják, áldoztatják a betegeket. Még elsőáldozások, titkos hittanórák is zajlanak.
Püspökünk, jó prófétának bizonyult. Egyre inkább körvonalazódik gyászos sorsa. Mivel az új hatalomnak Kárpátalját nem sikerült átállítania, Romzsát pedig még koholt vádakkal sem sikerült börtönbe záratniuk, 
márpedig a kommunisták egyetlen megoldást tudnak elképzelni: Tódor püspök fizikai megsemmisítését! Szudoplatov tábornok emlékirataiból, melyet 1996-ban publikált, kirajzolódik Tódor püspök megöletésének terve és gyakorlati kivitelezése. Maga Hruscsov, akkori ukrán pártfőtitkár kezdeményezi Sztálinnál a püspök likvidálását. (folyt.köv.)
