Boldog Romzsa Tódor mártír, kárpátaljai püspök
Romzsa püspök vértanúságának utóélete 1
Romzsa Tódor halála a 1947. november 1-re virradó éjszakán állt be.
A hatóság megpróbálta eltussolni a dolgot, ezért az éjszaka közepén akarták a püspök holttestét a templom temetkezési helyére szállítani. A hír azonban elterjedt és a hívek félelem nélkül, tömegesen gyülekeztek Romzsa Tódor püspök székesegyházi temetésén.
Az esetet Szudoplatov tábornok e szavakkal jelentette a XXIII. Pártkongresszus résztvevőinek: „Hruscsov, az ukrajnai Központi Bizottságának elsőtitkára az Ukrán Állambiztonsági Minisztérium által kidolgozott terv szerint Munkács városában meg lett semmisítve Romzsa, a görögkatolikus egyház feje, aki aktívan ellenállt a görögkatolikusok egyesülésének az ortodoxiához.” A merénylet célja nyilvánvalóan a hívők megfélemlítése és a karizmatikus vezetőit vesztő egyház szétszélesztése volt. Az utóbbi mégsem következett be.
Az 1947. november 4-i temetés gyásznap volt Kárpátalja magyar és ruszin lakosai számára.
1949-ben, amikor a szovjet hatóság átadta a templomot a Pravoszláv Egyháznak, elterjedt, hogy a vértanú püspök holttestét elszállították. Az 50-es években a kriptát ténylegesen ki is rabolták és megint híre kelt, hogy Tódor püspök maradványait megsemmisítették.
Romzsa püspök kálváriája tovább folytatódott papjaiban, sőt híveiben is. 1949. február 17-én tiltották be a munkácsi püspökség nyilvános működését. Ekkor a paróchiák száma 265 volt; a papoké 350, akiknek túlnyomó többsége nős, családos ember. Az egyházmegye papi szemináriumát, női és férfi tanítóképzőjét, árvaházát, kollégiumát és levéltárát is felszámolták. Az ungvári püspöki palotát is elvették.
1949 februárjától újra kezdődött az ítéletek sorozata. A zárt, rövid tárgyalásokon ún. Népbíróság ítélkezett. Ha a vádlott beismerte, hogy görögkatolikus pap, akkor 10 vagy 25 év kényszermunkára, valamint polgári jogfosztásra, vagyonelkobzásra ítélték, ha nem ismerte be, akkor könnyen halálra is ítélhették! Az 1952 júniusáig intenzíven folyó üldöztetésben 94 lelkészt ítéltek el (7 főt 10 évre; 81 papot 25 évre; 5-en bujkáltak; egy papot, Orosz Pétert (akit titokban, 1944-ben püspökké szenteltek) pedig agyonlőtt egy milicista).
Viszont a „sátáni gépezet” több mint negyven évig működött! Negyven évig a legkegyetlenebb módszerekkel irtották a pápához hű keresztényeket, és ezalatt csak Romzsa püspök egyházmegyéjének 135 papját ítélték el, legtöbbjüket 25 évre. A KGB nyomására 132 személy megtagadta az egységet Rómával, és vállalta az orosz ortodox jurisdikciót. Közülük 42 pap később visszatért a Róma-hű Görög-katolikus egyházba. 46 pap nem került börtönbe, 1955-56-tól hozzájuk csatlakozott a lágereket túlélő 104 személy, akik papi munkájukat illegálisan végezték. (folyt.köv.)
