Ötödik nap
„Isten a szeretet” – mondja Szent János apostol – ezért örök szeretettel szeret bennünket, vagy mondhatjuk így: az örökkévalóság óta szeret bennünket. Nem lehet kétségünk afelől, hogy Isten az összes teremtmény közül a Szűzanyát szerette legjobban, de öröktől fogva mi is mindannyian ugyan úgy jelen voltunk Isten teremtő tervében; és minden egyebet az irántunk való szeretetéből teremtett. Az Ő számára mi mindig jelen voltunk és Ő mindig szeretett minket. Ezért örök szeretettel tartozunk Istennek, és ez olyan adósság, melyet évszázadokon át sem tudnánk visszafizetni. Mert Isten szeretete volt előbb, és az egyre intenzívebben folytatódik. Ezért senki és semmi nem érdemli meg, hogy úgy szeressük vagy még jobban, mint Istent.
Isten iránti szeretetünket úgy nyilvánítjuk ki, és úgy bizonyítjuk, hogy Isten iránti engedelmességből minden egyes testvérünket szeretjük. Ők valamennyien, ahogyan mi is, Isten gyermekei, akiket Jézus Krisztus által szeretett és megváltott. Ezért is mondhatjuk, hogy a teremtés műve a Szeretet Műve.
Mindannyian arra törekszünk, hogy szeressenek, becsüljenek, kedveljenek, értékeljenek bennünket, és figyeljenek ránk. Ez olyan vágy, amelyet Isten vésett az ember szívébe, mert szeretetből szeretetre teremtett minket. A szeretet az az erény mely örökre megmarad a mennyben. (Akkor majd a szeretet énekét énekeljük.) Ennek eléréséhez az Ő törvényét adta nekünk, és mindjárt a kezdet kezdetén megparancsolta, hogy szeressük Őt, mert csak az Ő szeretete által tudjuk az összes többi előírást is teljesíteni.
Ahhoz, hogy hitünk, imádásunk, reményünk és szeretetünk igazi és Istennek tetsző legyen, testvéreink javát kell szolgálnunk imánk, jó példánk, szavaink és cselekedeteink által. Segítenünk és vonzanunk kell őket, hogy Istenhez juthassanak az igazság, az igazságosság, a béke és a szeretet útján. Ez az igazi út, amelyet Krisztus tanított nekünk: az élet, a remény és a béke útja.
Ének: „Uram hiszlek és reméllek, bánom minden bűneimet, nézd törődött bús szívemet. Inkább mindjárt halni megyek, mint a bűnnek rabja legyek…” Ho. 263. 7. versszak
„Uram hiszlek és reméllek, engedd meg, hogy végórámban legyenek e szavak számban, és szívemben följegyezve, koporsómra fölszegezve. Uram hiszlek és reméllek, tiszta szívből szeretlek…”
Ho. 263. 8. versszak.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.