Tangeri Szent Marcell vértanú
+Tanger, 298. október 30.
Marcell, Szent Maximilián kortársa volt. Római századosként - feltételezhetően kötelező besorozottként - szolgált a Tingisben (ma Tanger, Marokkó). Mint keresztényt már a felesketés pogány formája is nehéz helyzetbe sodorta, ám a pogány kultuszrendezvényeken, a nyilvános játékokon és ünnepélyeken való részvétel, válaszút elé állították. Diocletianus 297. március 31-én a manicheusok elleni ediktumában világosan és határozottan kifejezte az idegen vallásokról való véleményét, miszerint a római állam hagyományával való szakítást látott bennük, és követésüket bűntettnek minősítette.
298. július 21-én a Tingisben állomásozó római tiszteknek - mint a római birodalomban mindenütt - részt kellett venniök a Diocletianus, Maximianus, Constantius és Galerius császár tiszteletére rendezett ,,születésnapi'' ünnepségen. Ez az ünnepség kultuszrendezvény volt az istenné nyilvánított császárok tiszteletére, akik felvették a ,,Jupiter fia'' és ,,Herkules fia'' címet, és ennek megfelelően isteni tisztelet illette meg őket. Marcellnek ezen a napon kikerülhetetlenül szembe kellett néznie a lelkiismereti kérdéssel, hogy neki mint kereszténynek hogyan kell viselkednie ilyen helyzetben. Nem akart részt venni a császárok istenítésén, így nyíltan levetette katonai jelvényeit és kijelentette, hogy nem vehet részt ilyenféle pogány ünnepi cselekményeken.
Október 30-án elővezették Marcellus századost a kivégzésre, aki így szólt az őt feljelentő felettesének: ,,Agricolanus, Isten áldjon meg!" 
