Boldog Romzsa Tódor mártír kárpátaljai püspök 
Hitvalló élet a vértanúságig 2
1947. október 26-án, Krisztus Király ünnepén a püspök, papok és kispapok kíséretében elment a lókai (Lavka) filiális templom szentelésére. Amikor megérkezett az ott lakók értesítették, hogy napok óta észlelik, hogy a falu szélén teherautóból idegen katonák figyelik őket. Később egy Willys dzsip is csatlakozott hozzájuk. A templomszentelés után – mivel későre járt – a falubeliek tanácsára a püspök és kísérete ott maradt éjszakára. Másnap reggel lovaskocsival indultak útnak, egy teherautó és egy dzsip messzebbről követte őket. Amikor Beregszőllős és Iványi között egy lejtőhöz értek, a teherautó hirtelen felgyorsult, és a sofőr kiugrott a vezetőfülkéből. A száguldó teherautó teljes sebességgel beléjük hajtott. A püspök az első két kerék közé szorult és eszméletét vesztette. A merénylők kiszálltak a dzsipből és vasdorongokkal estek neki az amúgy is súlyosan sérült embereknek. Néhányan segítségért kiabáltak, mire a gyilkosok rájuk rontottak, és őket is ütlegelni kezdték. Sikerült is volna agyonverni mindannyiukat, ha nem bukkan föl az úton éppen egy postakocsi. Ez megzavarta a merényletet és egy kis Willys terepjáróval elhagyták a helyszínt.
Tódor püspök még élt, amikor a postakocsival a többi sérülttel a munkácsi kórházba szállították, ahol a fősebész, a híres Alekszandr Fegyinyec sikeresen megműtötte (a sebesült állkapcsa eltörött, 8 foga maradt). A KGB-vel együttműködő főorvos (B.) viszont felvett egy Odarka nevű galíciai ukrán dialektusban beszélő takarítónő (ügynököt), akit „szanyitárkaként”, nővérként mutattak be a kórházban.
A nővérek nyugtalanok voltak, mivel feltűnt nekik, hogy az új nővér, folyton a püspök szobáját figyeli, emiatt szünet nélküli felügyeletet tartottak a püspök körül, még éjszaka is.
Az áldozat lassan erősödni kezdett. Amikor a lavki-i parókus, Vaszkó Péter atya meglátta, az elsírta magát. A püspök ezekkel a szavakkal vigasztalta: „Ne sírj Péter, tűrni és vért ontani az Istenért, a hitért, a szent katolikus Egyházért nagy-nagy kegyelem és megtiszteltetés.”
November 1-én, m
indenszentek éjszakáján a főorvos utasítására a nővéreknek pár percre el kellett hagyniuk a püspök szobáját. Eközben Odarka KGB ügynök bejutott hozzá és halálos dózisú kurare injekciót adott be neki. Amikor a nővérek visszatértek a kórterembe, először nem vettek észre semmit, ám pár perc múlva meghallották a püspök gyenge hangját: „Ó, Jézusom!” Ezek voltak utolsó szavai. Tíz perc sem telt el és rózsafüzérrel a kezében, visszaadta lelkét Teremtőjének. 
A főorvos és bizottsága azt állították, hogy a halál oka agyvérzés volt. A boncolás során azonban kiderült a gyilkosság, de ezt elhallgatták. (folyt.köv.)
