A Hajnal Szép Sugara

     Nagy Szent Leó (Sanctus Leo I Magnus), (440 – 461. november 10.) volt, aki 45. pápaként uralkodott az egész egyház felett, és 21 éves uralkodása alatt megváltoztatta a keresztény világot. Alapjaiban szilárdította meg Róma hatalmát. Munkássága után méltán kapta meg az utókortól a Nagy jelzőt.

Nagy Szent Leónak nem csak az eretnekségekkel volt sok gondja, hanem Atilla hun király is Rómát fenyegette. A pápa tanácsadói a menekülést javasolták, ám ekkor Leó egy különösen finoman megmunkált arany karperecet emelt fel az asztalról, és a következőt mondta: Ez a hunok munkája. Egy nép, amelyik ilyen műalkotásokra képes, érzékeny az Élet Igéjének befogadására is! Leó kíséretével Mantovánál találkozott Atillával, aki az egyházfő imáinak hatására látomásban részesült, e szózattal: "Ne bántsd enyéimet, cserébe örök időkre szóló koronát kapsz"!

Leó pápa ezzel az előzékeny és bátor tettével ‒ mármint hogy nem elmenekült, hanem tárgyalt a hun királlyal ‒, páratlan béke-politikai-, és ima-cselekedetet vitt végbe, maradandó példájára korunk vezetőinek!

Nagy Szent Leó könyörögj érettünk, mert példádat elfeledtük,

és már nagyon önteltek lettünk!

A végtelen lehetőségek hazája

     A másvilág bizony „más” világ és bár a mennyei boldogság a legtöbb vonatkozásban lényegesen elüt a földitől, de nem az emberi mivolttól!

Bölcsen mondotta tehát Szent Ágoston: A mennyei boldogságot ki lehet érdemelni, de leírni nem lehet. És mégis!

Az üdvösség hona a valódi és végtelen lehetőségek hazája! Éppen ezért nem gondolhatunk arra, hogy a túlvilági boldogság valamikor unalmassá válhat, hiszen Isten végtelen teljességét a teremtmény se fel nem fogadhatja magába teljesen, se ki nem merítheti. Erre kiváló földi példa, hogy valamely tudományos kutatás, bármily eredményre is jut, mindig újabb kérdésekkel szembesít! Nem öröktől fogva létező természetünk sohasem eshet egybe teljesen az örökkévaló Isten létével. Így minden beteljesülés egy még nagyobb beteljesülés reményteljes kezdete. A mennyország tehát határtalan dinamikát jelent. A beteljesülés annyira kiteljesít bennünket – a lényünket –, hogy a következő pillanatban vágyunk arra, hogy még jobban töltekezhessünk a végtelennel.

Örök istenkeresők vagyunk! Találóan fejezi ki ezt Szent Ágoston: egész földi életünkön keresztül azért keressük Istent, hogy megtaláljuk, de Őt keressük akkor is, ha már megtaláltuk az örök boldogságban, a mennyországban. Azért rejtőzött el előlünk, hogy keressük és megtaláljuk, ugyanakkor azért mérhetetlen, hogy akkor is keressük, ha már megtaláltuk.

Az örökkévalóság nem más, mint állandó beljebb hatolás a Végtelen Istenbe. Mivel pedig a szeretet tökéletességéhez a kölcsönösség is hozzátartozik, a dicsőség fényének hatásaként az ember önátadási készsége is úgy felfokozódik, hogy örömét találja benne Isten. Az emberi érett személyiség szépsége és gazdagsága mintegy gyönyörűséget szerez Istennek, aki őt éppen erre a boldogságra szánta. 

(Források az első részben!) (folyt.)

Aggodalmak a jelenlegi világesemények miatt

XII. Piusz pápa 1956. november 10-i rádiószózata

     Atyai szívünk aggódik a magyar nép ellen elkövetett gonosztettek miatt, amelyeket azért szenved, mert elkövette azt a "bűnt", hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására törekedett. Ehhez hozzájárul másik aggodalmunk a veszélybe került béke miatt, valamint fájdalmunk, midőn látjuk, hogy megfogyatkoznak azok sorai, akiknek tekintélye, egysége és jóakarata, általános vélemény szerint, sok bizalmat megérdemelt volna a népek közötti igazságosságon és igazi szabadságon alapuló egyetértés folyamatos visszaállítása terén.
     Ki tagadhatná, hogy a béke és a szabadság ügyében a haladás megkezdett útján jelentős lépések történtek visszafelé, ismét árnyékba borítván a reményeket, amelyek fáradságos munka árán feléledtek, és amelyekre sokféle bizonyíték nyújtott alapot.
     Nagyon sok vért ontottak ki igazságtalanul. Nagyon sok gyászos esemény, nagyon sok öldöklés történt most váratlanul. A bizalom vékony szála, mely ismét kezdte egyesíteni a népeket, és kissé összefűzni a szíveiket, úgy látszik, elszakadt; gyanú és igazságtalanság vájt még mélyebb elválasztó szakadékot. Az egész világ jogosan rökönyödött meg az erő alkalmazásához való visszatérés gyorsaságának láttán, pedig ezt mindkét fél számtalanszor alkalmatlan eszköznek ítélte a viták eldöntésére és a jog diadalra jutásának biztosítására.
Kétségtelen, hogy a világ, felébredve a céltalan erőszak napjainak lázából, megrendült bizalmában, mert az események annak a politikának visszatéréséről tanúskodnak, amely – bár különböző módon – az egyik fél önkényes cselekedetét és a gazdasági érdekeket az emberi élet és az erkölcsi értékek fölé helyezi.
Tekintettel az igazságosság és a testvéri szeretet iránti ekkora nemtörődömségre, az embereknek a jövő iránti szkepticizmusára, az egyes emberek gondolatvilága közti nagy eltérésekre, Mi, akik Istentől azt a hivatalt kaptuk, hogy előmozdítsuk valamennyi nemzet jólétét, és Akik erősen hisszük, hogy a béke nem elérhetetlen álom, hanem mindenki által megvalósítható kötelesség; azzal a szándékkal, hogy hozzájáruljunk a béke megmentéséhez egészében és alkotórészeiben – szívből fakadó felhívásunkat intézzük a népekhez: állítsuk vissza a béke útjait, erősítsük meg azok egységét, akik erre vágynak, állítsuk vissza a bizalmat azokban, akik ezt elvesztették
     Először is hozzátok szólunk, szeretett embertestvérek, férfiak, asszonyok, értelmiségiek, fizikai munkások, művészek és földművelők, bármely fajból vagy országból valók is vagytok, mert nektek kell tudomására hozni vezetőiteknek legbensőbb érzéseiteket és igazi törekvéseiteket. A legutóbbi események megerősítették, hogy az emberek – családok és egyesek egyaránt – többre becsülik munkájuk és családjuk nyugalmát még az annyira óhajtott jólétnél is. Készek ezt visszautasítani is, ha ennek ára a zsarnokság, vagy a háború kockázata összes következményeivel: a romokkal, gyásszal és halállal együtt.
     A vallás, a civilizáció és a helyes emberi érzés nevében legyen vége a törvénytelen és brutális elnyomásnak, a háborús terveknek, a nagyhatalmak közti politikai nyomásnak – tehát mindazon dolgoknak, melyek a földi életet a szorongás és a terror szakadékába rántják, megölik a lelket és semmivé teszik a munka és haladás vívmányait.
Ez a természet szava. Ezt széltében-hosszában hangosan kell hirdetni és meg kell hallania, el kell fogadnia mindenkinek, akire a nép a hatalom gyakorlatát rábízta. Ha a közhatalom – azon határon belül, ameddig ez az ő kötelessége – nem törekszik legalább a polgárok életét, szabadságát és nyugalmát biztosítani, bármilyen eredményt tud is felmutatni, alapvető célját illetően kudarcot fog vallani.
     De minden egyéb súlyos gondon túlmenően ránehezednek az emberek gondolataira a magyarországi gyászos események A világ egyetemes és önkéntes megmozdulása, amelyet a más súlyos eseményekkel való törődés sem képes csökkenteni, megmutatja, mennyire szükséges és sürgető visszaadni a szabadságot az attól megfosztott népeknek. Lehetséges az, hogy a világ közönyösen szemlélje embertestvéreit és magukra hagyja őket, hogy a lealacsonyító rabszolgaság legyen a sorsuk? Magától értetődik, hogy a keresztény lelkiismeret nem veheti semmibe azt az erkölcsi kötelességet, hogy megpróbálja minden megadott eszközzel eredeti állapotába visszaállítani méltóságukat és visszaadni szabadságukat.
Nem titkoljuk magunk előtt, hogy milyen kényes ma a viszony az egyes nemzetek és az ezeket magukba foglaló földrészekre kiterjedt csoportosulások között. De hallassa szavát a lelkiismeret, a Teremtő és a testvéri szeretet rendeljen alá még súlyos áldozatok árán is, minden más problémát, minden egyéni érdeket a rabszolgaságba taszított millió emberi élet elsődleges és alapvető problémáinak.
     Amint lehetséges, kezdjék meg az emberek soraik rendezését és fűzzék szorosra szilárd közös szerződésben mindazokat – kormányokat és népeket egyaránt –, akik ki akarják taposni ezen a világon az Isten fiait megillető méltóság és tisztelet ösvényeit. Ez a szerződés legyen olyan, amely képes tagjait hatásosan megvédeni minden igazságtalan támadás ellen, amely jogaik és függetlenségük ellen irányul. S nem a becsületes emberek hibája lesz, ha azok számára, akik letérnek erről az ösvényről, csak az elszigetelődés sivatagja marad osztályrészül. Talán majd egyszer megvalósul az – és Mi egész szívünkkel erre vágyunk –, hogy a békét és szabadságot őszintén szerető népek tökéletes egysége elegendő lesz arra, hogy belátásra bírja azokat, akik az emberi társadalom legelemibb törvényeit is semmibe veszik és ezzel személy szerint is megfosztják magukat attól a jogtól, hogy az emberiesség, az igazságosság és a béke nevében szót emelhessenek.
Népeik pedig talán jobban, mint mások, legalább is érezzék szükségességét annak, hogy visszatérjenek és és részt képezzenek ismét az emberi családban és egyesüljenek ismét a béke és szabadság ügye érdekében. Béke, szabadság! Eljött az óra, amikor ezek a súlyos szavak nem engednek többé teret a kétértelműségnek. Visszakapták eredeti tiszta jelentésüket, ahogy Mi is mindig értettük azokat és amelyet a természet törvényeiből és a Teremtő akaratának megnyilvánulásából vontak le. Újra és újra mondjátok el ezeket, hangoztassátok és állítsátok működésbe. Vezetőitek hű tolmácsai legyenek igazi érzéseiteknek, igazi törekvéseiteknek. Isten segítsen benneteket, Isten legyen a ti erőtök.
     Isten! Isten! Isten! Bárcsak hangzanék ez a kimondhatatlan név, minden jog, igazságosság és szabadság forrása, a parlamentekben, a tereken, az otthonokban, a gyárakban, értelmiségiek, fizikai munkások száján, a sajtóban és a rádióban. Legyen az Isten neve – amely rokonértelmű a békével és a szabadsággal – a jóakaratú emberek irányító mértéke, a népek és nemzetek köteléke, a jel, amelyről a közös felszabadulás munkájában a testvérek és munkatársak felismerik egymást. Rázzon fel benneteket az Isten a bódultságtól, szabadítson meg a zsarnokokkal és a háborús uszítókkal való minden bűnrészes kapcsolattól, világítsa meg lelkiismereteteket, erősítse meg akaratotokat az újjáépítés munkájára. Mindenekfölött pedig visszhangozzék az Ő Neve a templomokban és a szívekben hatalmas fohászként az Úrhoz, hogy végtelen hatalmával segítsen végrehajtani mindazt, aminek elérésében az emberi erők oly nagy nehézségbe ütköznek.
     Ezzel az imádsággal, melyet első helyen mindig a Kegyelem Trónusához intézünk, biztosítunk benneteket, szeretett gyermekeink, hogy visszatér a nyugalom és beragyogja a földet és a lehangolt arcokat, és ez a béke, amely ily nagy megpróbáltatásokon ment keresztül, tisztábban, tartósabban és igazabban kerül ki belőlük.

XII. Piusz

 Titkári emlékezés

     Erzsébet asszony elmesélte, hogy egyszer amint imáit befejezte, nagyon megéhezett és szájához emelte odakészített böjti kenyerét, s ekkor csodálatos illatot érzett, de olyan erőset, hogy betöltötte az egész szobácskát. „Különös érzésem támadt – mesélte Erzsébet asszony –, üdének, frissnek és újra gyermeknek éreztem magam, úgy mint megárvult lánykoromban Juliska nénéméknél, ahol oly sokat szomorkodtam édesanyám és a családom elvesztése miatt. Most is átérzem azt, amit annak idején gyakran, amikor esténként elvonultam a porta végi szántóföld terebélyes körtefája alá. A mesebelinek tűnő hatalmas fa sokszor csillapította maró éhségemet, és el-elméláztam azon, hogy ez az öreg fa mily bőségben ontja édes gyümölcsét boldognak, boldogtalannak, madárnak és darázsnak egyaránt. Ilyenkor még inkább elkapott a vágy, hogyha felnövök, Istent szeretném szolgálni ilyen számolatlan bőséggel. És látod fiacskám, most, hogy gyermekkori emlékeim ennyire előtörtek bennem, eszembe jutott a csodás illatú virág neve is: 'szagosbükköny'. Nem tudom mi a jelentősége, de ezzel az illattal igen sokszor találkoztam az életem során! Lehet titkár testvér, hogy ez az illat a kegyelem jelenlétét jelzi – melyet soha nem érdemeltem ki –, ilyenkor ugyanis mindig különös erőt és lelkesedést kaptam, de az is lehet, hogy csak belemagyarázom? Egy alkalommal, az Úr Jézus is emlékeztetett erre a körtefára, amiről beszéltem, sőt a naplómba is be kellett írnom! Keresd csak ki a második füzetből!” A szerkesztő idézi: »Nézd a szántóföldeken a nagy, terebélyes körtefát, mely árnyékot és üdítő gyümölcsöt kínál a szegény fáradtaknak. Te már ilyen terebélyes fává nem nőhetsz.Tudod, mit? Légy te az Én kis napraforgóm, és fordítsd Felém olajos magvaidat, melyek az isteni Nap sugarában megérnek.«(II/23)

Örök nyugalom, vagy állandó aktivitás?

     A mennyország nem „emberidegen”, hanem nagyon is az embernek tetsző, „emberre szabott” létállapot! Az üdvtörténet kiteljesedése az emberi történelem során egyre intenzívebb fokozatokban végbemenő üdvözítés betetőzője, amikor Krisztus életének és művének teljessége (Kol 1,19-20; 2,9-10; vö. Jn 1,16) minden vonatkozásban érvényesül.

Amikor örök „nyugalomról” beszélünk (Zsid 4,1-5), ez nem tétlenséget vagy passzivitást, pláne nem unalmat jelent, hanem célhoz jutást, beteljesedést, ugyanakkor örök megújulást! Azt jelenti, hogy elérhetetlen célok nem lesznek előttünk és nem lesz hiányérzetünk sem. 

Az örök boldogság elsősorban abban áll, hogy az üdvözültek színről-színre látják az Istent. Hittétel. Ám az Isten boldogító látásához az üdvözült léleknek külön természetfölötti fölkészültségre (teljes lelki tisztaságra) van szüksége. Hittétel. A mennyországban a földi ismeretek és értelmi készségek megmaradnak.

A végtelen Isten birtoklása azonban nem zárja ki a végtelen intenzitású és határtalan változatokban történő aktivitást, amelynek elképzelésénél ajánlatos a szeretetben egymásra talált lelkek állapotából kiindulni. Akik szeretik egymást, iparkodnak szeretetüket a legváltozatosabb formákban kimutatni.

„Hűséges az Isten és ígéreteit megtartja, többet ad a Mennyben, mint amennyit az ember földi életében csak gondolni is merne.” (IK 480)

Isten, a végtelen szeretet, soha véget nem érő és elképzelhetetlenül változatos „meglepetésekben”, ajándékokban tudja részesíteni azokat, akiket – képességükhöz és érdemeikhez mérten – belekapcsol az ő szeretetáramába. Az emberek egymás iránt való szeretete is belekapcsolódik ebbe. „A szeretet áthatol az Isten trónja előtt őrködő angyali karokon, eléri Istent, elmerül Benne, mint egyetlen Kincsében. A keruboknak, akik tüzes karddal őrzik a mennyországot, nincs felette semmilyen hatalmuk.” (vö. N 781)

Szent Pál a szeretetről azt írja, hogy nem szűnik meg sohasem (1Kor 13,8). Az élet a túlvilágon nem egyszerűsödik le, nem lesz szegényebb, nem lesz kevésbé lüktető, nem lesz unalmas és főleg nem lesz merev. Amiként az Úr ezt előre megmondta! 

(Források az első részben!) (folyt.)

Tanítják-e az iskolákban?

     Az iskolai tananyag csak arra terjed ki, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és megtörték a szórványos ellenállást, ezzel leverték a szabadságharcot. Nos éppen ellenkezőleg! Épp november negyedikével kezdődött el az 1956-os Véres Honvédő Háború, egy hadüzenet nélküli katonai támadás túlerejével szemben!
     A politikai színtérre pl. ekkor léptek be a valóban legitim szervezetek a munkástanácsok, és felvették a politikai harcot a kommunizmussal, a kollaboráns kádári rezsimmel.
     A Pesti Srácok pedig vérüket ontva példás küzdelmet folytattak a szovjet hadsereg, majd később Kádár a pufajkásai ellen.
Bizony, november 4-e után is volt elszántság, fegyver és lőszer, igaz, hogy csak 7 hősies napig, mert a Ny-Európa és az USA,  meg-szegte ígéretét és szemrebbenés nélkül hagyta vérbe fojtani egy hős nép szabadság törekvését! Eisenhower amerikai elnök, biztosította a szovjet vezetést, hogy az USA nem lép fel kifogással a "magyar ügy rendezésben"! A nekiszabadult "elvtársak" pedig "lerendezték" nemzetünk szabadság-törekvését! Az Egyesült államok, még azt is megakadályozta, hogy a spanyol Frankó tábornok százezer fős katonai segítséget nyújtson Édes Magyar Hazánknak! (Lásd: itt!)
     Bár a legendás felkelőbázisok többségéből november 4-én, kiszorultak a felkelők, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak a főváros több kerületében és vidéken is, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak jelentős része nov. 4-e után sebesült meg, hunyt el.
     Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitartott, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartották magukat, gerillacsoportok szerveződtek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok, szovjetellenes röplapokat és újságokat nyomtattak! Legtovább (nov. 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjában, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környékén, Kőbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferenc-város középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok.
Az elfogott felkelők vagy felkelőgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlőttek, a túlélőket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt.
     Az átmenetileg hozzáfért szovjet statisztikai anyagok szerint, a szovjet csapatok ember- és technikavesztesége egy hét alatt, fajlagosan nagyobb volt, mint a II. Világ-háborúban! 
     Végül a fegyveres ellenállás azzal zárult le, hogy nov. 19-én a hatóságok – besúgó segítségével – elsőként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás akasztó-gépezetét. A Magyar Hírlap 2010. február 5-i száma szerint a harcok és a meg-torlások áldozatainak száma, elérheti a 20 ezer főt! És ezek többségében fiatalok voltak – fiatalok de hősök – nem mellesleg, a nemzet "génállománya"!

 Forrás felhasználásával 

Van-e tevékenység a mennyben?

     A végtelen Istenség, akit a teremtmény kimeríteni nem bír, a teljes végtelenségben jelenik meg és folyton új meg új oldalról mutatkozik az üdvözültek előtt. Az elme folyton új meg új szempontokat talál méltatására és így halad, nem fokozatilag hanem tartalmilag, mélységről-mélységre, gazdagságról gazdagságra, soha belé nem fáradva; hullámról-hullámra száll a boldog Szentháromság fénytengerében. A Szeretet Istenének ez a tengere áramlik a mennyben mindig azzal a gazdagsággal, eredetiséggel, meglepő és áhítatkeltő szépséggel, amelyek a mennyei lét első pillanatától tárul az ámuló lélek elé.
     A Viennei Zsinat (1312) fogalmazott dogma szerint: Isten látására és boldogító élvezésére csak úgy lesz képes az ember, hogy megkapja a dicsőség fényét (Lumen gloriae, DS 895).
     Szent János evangélista a Jelenések könyvében leírja a menny boldogságát, amint azt az Úr neki több vízióban megmutatta. Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. A velük levő Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom (Jel 21,3-4)! Tehát: a menny boldogságának első tulajdonsága, hogy ott nem lesz többé bánat, fájdalom, könnyhullatás, halál: következésképpen ott örök béke és nyugalom honol. (MFI)

Ámde mégsem kell attól tartanunk, hogy a mennyei lét – ha szenvedés nélküli is –, de maga a végtelen és monoton unalom!? Az alkotás és munka az emberlét lényegéhez tartozik – mert emberek leszünk ott is! Ámde a mennybéli alkotás és munka egyféle teremtés, minden kudarc nélkül! A munkát úgy kell értenünk, hogy nem a szükség, nem a kötelesség, hanem a személyes alkotásvágy készteti, úgy mint a földi életben halványan a „hobbi” iránti vágy! Vagyis, örömteli munka úgy, hogy a tevékenykedőt az „ág nem húzza” (ez ugyanis a bűnbeeséssel kezdődött)!

(Források az első részben!) (folyt.)

Feltevések

   Az előzőkben taglalt sajátos feltevéseket megerősíti vagy cáfolja a Szűzanya kijelentése Erzsébet asszonynak, a Szeretetláng Lelkiség kiválasztottjának: „Halálod után mellettem lesz a helyed, és a földön összegyűjtött olajcseppjeid, melyeket áldozatos életed által Szent Fiam az Ő érdemeivel egyesített, vissza fognak hullani a lelkek kialudt mécsesébe. Az Én Szeretetlángomtól tüzet fognak, és ennek fényénél megtalálják az üdvösségre vezető utat. Ezek az olajcseppek még a mécses nélküli lelkekre is ráhullanak. Ők keresni fogják ennek okát és Szent Fiamhoz jutnak. Tehát neked a mennyben is dolgod lesz, és a megváltó munkában való részvételt folytatni fogod halálod után is.” (III/227) 

Hozzá kell tenni, hogy Erzsébet asszony a négy elemijével, teológiai képzetlenségével, és olvasottsága hiányában, könnyen egynek értelmezhette a Mennyet és a Paradicsomot!

A fenti napló-üzenetben, már csak az gondolkoztathat el bennünket, hogy a mennyben nincs izgalom, nincs kudarc, nincs meg a sikertelenség lehetősége stb. A fenti állítás azonban a „megváltó munkában” való aktivitást állítja, mely − emberileg elgondolva − (a lelkek mai állapotából következtetve) nem kevés sikertelenséggel és aggodalommal járhat, jóllehet Istennek semmi sem lehetetlen!

    Tekintve, hogy az ember egyedi sajátsága (nem csak a testbe zárt lélek), hanem a munkára, alkotásra való készség is! Ebből fakad a kérdés, hogy a mennyországban létezik-e munka vagy valamilyen tevékenység? Nos, Isten a természetfölötti rendben, a teremtett okok öntevékenységét nem szünteti meg, hanem fölfokozza. Már a földi életben arra lettünk meghíva a Szent Keresztségben, hogy együttműködjünk Isten minden emberre kiterjedő megváltó akaratával. Ám a feladatunk nem csupán az, hogy a természetet megőrizzük olyannak, amilyen, hanem elsősorban az emberiség lelki-erkölcsi előmozdításán, a bensőséges hitéleten, az oktatáson, a társadalmi igazságosságon, a békén kell munkálkodnunk, mégpedig felelősséggel!

     Az ember teremtett sajátsága a mennyben is az állandó tevékenység, az alkotó munka – itt elsősorban az „alkotáson” van a hangsúly, mivel az ún. „munka” kifejezés már bizonyos értelemben magán hordozza a bűnbeesés földi átkát is, a „maga verejtékével”.

     Amint magunkon hordtuk a földi ember képét, úgy magunkon fogjuk hordani a mennyeinek a képét is. (1Kor 15,49) Mindazáltal, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a mennyországban nincs fáradság, verejték, nincs selejt, nincs kudarc, sem követelés, kizárólag csak az alkotás és teremtés öröme van meg, melyet persze a földi életben – végtelenszer haloványabban – tapasztalhatók meg!

     A mennyország örök boldogságában élő ember tehát nem unatkozik, mivel számára nem csak az „idő” végtelen, hanem a tér és a lehetőségek is! (vö. Ter 3,17-19). 

(Források az első részben!) (folyt.)

A mennyország az Éden égi mása?     

    A bibliai teremtéstörténetben a Paradicsom szó nem csak a hajdani Édenkertet, mint földrajzi helyet jelenti, hanem átvitt értelemben az Istennel való bensőséges életet is (amiként az az Ős-szülők számára lett volna)! Az Újszövetség szóhasználata a mennyet, az üdvözültek Istennel való közösségét is érti alatta. Jézus tehát a „még ma” kifejezéssel az Istennel való azonnali közösséget ígéri a megtérő latornak. Ebben az Úrral való közösségben mindenkinek része lehet halála után, sőt már életében is, ha Jézustól, mint Messiástól és Úrtól vár irgalmat! A jézusi és keresztény szóhasználatban a Mennyország és a Paradicsom tehát ugyanazt jelenti, vagyis a Vele való örök boldogságot.

    Egyes emberi elgondolás a Paradicsomot nem tartják azonosnak a mennyországgal, inkább a menny „előszobájaként” tételezik fel. Jóllehet, ezt az Egyház hivatalos tanítása nem támasztja alá, ugyanakkor Szent Pio atyának a lelkigyermekei felé tett azon kijelentése, hogy − addig nem megy be a mennyországba, míg valamennyien nem üdvözülnek −, mindenesetre ezen elképzelést látszik igazolni! Ha tehát szentünk nem megy be a mennyországba, akkor hol lesz, ahonnan aktívan tevékenykedhet a lélekmentésben? Arról nem beszélve, hogy ez az „előszoba teória”, egyben emberi logika szerinti magyarázatot adna Jézusnak a jobb lator felé tett ígéretére is!   

Hogy fogalmi zavarunk még nagyobb legyen, ha a Paradicsom vagyis az Édenkert a földön volt, akkor a mennyei Paradicsom, nemde a földi Éden „égi mása”?

Amúgy pedig meglehet, hogy az Ős-szülők – illetve az emberiség számára – a földi Édenben is elkövetkezett volna legvégső állapotként a mennyországba való átmenetel. Az átlépés testestől-lelkestől történt volna és nem a halál váltságaként, hanem (legfeljebb) az „elszenderülés” útján, amiként a földön az Istenanya mennybevétele történt (Efezusban).

Hangsúlyozom, hogy erre vonatkozóan sem szentírási, sem egyházi megnyilatkozás nincs, így a fenti fejtegetés csupán a „mi lett volna ha”, emberi fikció kategóriáiba sorolható!

(Források az első részben!) (folyt.)

Megnevezések és azonosságok

     A mennyország (más szentírási és liturgikus elnevezéssel: örök élet, örök békesség, örök világosság, Isten országa, Mennyei Jeruzsálem) az az állapot és hely, ahol a megigazultak − akiket semmiféle bűn- és büntetéstartozás nem terhel −, örökre részesei a Szentháromság életének, s ezáltal örökre és tökéletesen boldogok. A boldogság ugyanis olyan állapot, mely minden jónak halmozása által tökéletes. A mennyország, minden földi szenvedés ellenértéke, a hányódó földi vándorlás biztató hajnalcsillaga, a történelem és a kinyilatkoztatás méltó záradéka, az ember számára készített isteni kegyelmek koronája, ahová hivatalosak vagyunk. A „romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben fenn van tartva számotokra.” (1Pét 1,4)
     Mindazonáltal az embernek szemmel felfoghatatlan és füllel meg nem hallható titok, hogy milyen boldogságot készített az Úr az ő követőinek, mert aki ott járt, emberi szóval elmondani nem tudta! (vö. 1Kor 2,9) „Testben-e, nem tudom vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. S tudom, hogy ugyanez az ember – testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja – elragadtatott a paradicsomba és titkos igéket hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.” (2Kor 12,2-4)
     Jézus a kereszten azt ígéri a latornak, hogy vele lesz a paradicsomban. Hogy miért nem a Mennyországot mondja, hiszen ő maga említette apostolainak, hogy az Atyához megy. Hitvallásunk szerint „ott ül az Atyaisten jobbján”, ugyanakkor „harmadnapon feltámadt”. – De hol volt két napig? – Jézus teljes egészében megtapasztalta a halált, mindazt ami vele jár és az örök élet lehetőségévé tette számunkra. Halála után ő is alászállt az alvilágba (limbus), ahol a Szentírás szerint az addig elhunyt igazak lelkei várakoztak, s nekik is elvitte a megváltást. Ezt értjük hitvallásunkban az „alászállt a poklokra” kifejezés alatt. Ez történt abban a bizonyos két napban, ami csak földi körülmények között két nap, mivel a halál után nincs idő. Ámde az Úr, a jobb latornak tett ígérete szerint nem csak, hogy „Vele lesz”, hanem MÉG MA vele lesz a Paradicsomban (vö. Lk 23,43).

(források az első részben!) (folyt.)

    Szent Imre herceg, Szent István királyunk fiaként, a magyar trón várományosa volt. Ifjú korában tisztasági fogadalmat tett és életét felajánlotta a Boldogságos Szent Szűznek. Vadászbalesetnek álcázott galád merénylet áldozata lett, ám férfiúi erényeinek példája a világ egyik legnépszerűbb szentjévé tette, különösen a keresztény ifjúság körében. Róla nevezték el az Újvilágot, Amerikát. 

SZENT IMRE KÖNYÖRÖGJ A MAGYAR IFJÚSÁGÉRT,

NÉPÜNKÉRT ÉS ÉDES HAZÁNKÉRT!

     Az oroszországi Don menti Rosztov, Gailovskala nevű kis utcácskájában található a Szent Seraphim-templom. Röviddel a II. Világháború kitörése előtt, a "szovjet embertípus" kinevelése érdekében, a templomot mozivá alakították. Az egykori szentély jobb oldalán volt egy, a Szent Szüzet ábrázoló freskó. Ezt több rétegben lemeszelték.

Amikor a vetítéshez a nézőtér elsötétült, a freskó a vastag mészréteg ellenére láthatóvá vált és olyan erősen ragyogott, hogy a vetítővászon elhalványult. Ez minden alkalommal megtörtént, amikor a világítást kikapcsolták.

Az egész Rosztov erről suttogott, és ez a pártbizottság fülébe is eljutott. Személyesen vizsgálták ki a helyzetet, ám meggyőződhettek maguk is a tényről, s elrendelték a több rétegben való átmeszelését! Ám a vastagabb mészréteg sem halványította el a Szent Szűz ikonjának ragyogását!

A csoda híre annyira elterjedt, hogy nagyobb tömegek kezdtek "moziba járni" olyannyira, hogy már jegyet sem lehetett kapni!

A dicső sztálinisták lényegében rosszabbul jártak, mintha a templomot hagyták volna rendeltetés-szerűen működni! Kénytelenek voltak tehát a mozit bezáratni!

A háború alatt, amikor a németek megszállták Rosztovot, természetesen nyomban megnyitották a templomot templomként és sebtiben feltárták a csodás freskót is! Az érdekesség, hogy a németek kiverésével a szovjet hatóságok nem zárták be újra a templomot, úgy gondolva, hogy jobb, ha a festményt a valóságban csodálják az emberek, mintha "babonás csodáról" beszélnének! A Szent Szerafim templom máig is nyitva van. (Archpriest Michael POLSKY - The new martyrs of Russia /Új orosz mártírok/ 1972 nyomán)

https://deaconjohn1987.wordpress.com/2019/07/08/how-mary-recovered-her-church-in-rostov/   

Jöjjön el a Te országod

     A keresztények az Apostoli Hitvallással kezdettől fogva vallják: „Hiszem az örök életet”. A mennyország létezését a kereszténységen belül sohasem tagadták ‒ sőt mint említettük ‒, a pogányok is a maguk módján vallják. A menny örökkévalóságának tanát mindössze a reinkarnáció hite homályosítja el valamelyest, az örök körforgás szerencsétlenségébe sodorva minden lelket, akik később megint el-elpártolnak Istentől, újra kezdve az újabb és újabb tisztulást és bukást, egy végeláthatatlan és vigasztalan folyamatban. „Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben, és megízlelték Isten értékes igéjét s a jövendő világ erőit, azután mégis elessenek, hogy ismét megújuljanak a bűnbánatra. Ők ugyanis újra megfeszítik Isten Fiát, amennyire rajtuk áll és csúfot űznek belőle.” (Zsid 6,4-6)

     Az Újszövetség átvette a zsidó apokaliptikából a „harmadik ég” fogalmát (2Kor 12,2), valamint azt, hogy a boldogság helyét paradicsomnak és Új Jeruzsálemnek (Jel 21,9-27) nevezi.
Isten, az Újszövetség szerint is a mennyben lakik, hangja felülről hangzik, Jézus onnan jött és oda ment vissza, ott ül az Atya jobbján, onnan küldi el Lelkét, ott készít számunkra lakóhelyet (Jn 14,2). Ezért, ott fent van a mi igazi hazánk (Fil 3,20), tehát a fent valókat kell szem előtt tartanunk elsősorban (Kol 3,1).
     A ma emberének a világképe más, mint az ókorinak! A bibliai források összehasonlításával észrevehető, hogy a mennyország voltaképpen nem feltétlen helyet, hanem állapotot jelent. A „menny” szó voltaképpen a végtelen Isten közelségének szimbolikus ábrázolásaként is szerepel (vö. „Mennyek országa” Máténál, és „Isten országa” Márknál). És itt kell megemlíteni, hogy miként értendő a „már elérkezett Isten országa”? – Nos, ennek igazságát és érzetét, csupán a gyermeki tisztán hívő keresztény képes felfogni, megérteni! (vö. Mk 10,14) Arról van szó ugyanis, hogy az Egyház, Krisztus titokzatos Testeként él a földön, holott 'mint fej' a mennyben van; tagjait – tehát a Küzdő Egyházat – magához fogja vonzani, hiszen maga mondta „Elközelgett hozzátok az Isten országa”. (Lk 10,9) „Mert az Isten országa köztetek van!” (uo. 17,21)

(Források az első részben!) (folyt.)

     Borromei Szent Károly a milánói hercegség egyik leggazdagabb családjának gyermekeként született 1538. október 2-án Aronában. Édesanyja Medici Margit volt, akinek egyik bátyja, Gian Angelo bíboros, aki 1559-ben IV. Pius néven pápa lett. Egész kicsi korában elvesztette édesanyját. Mostohaanyja úgy határozott, hogy a család számára fenntartott sok egyházi javadalomra való tekintettel Károly kispap legyen. E határozat szerencsésen egybevágott Károly elgondolásaival, ezért tizenkét évesen reverendát öltött és megkapta (az Istennek elkötelezettség jelét) a tonzúrát. Ugyanekkor a római bencés kolostor apátja lett. Ez azt jelentette, hogy az apátsági jövedelem felett Károly, illetve a család rendelkezett, a tényleges apáti tisztet egy szerzetes látta el a kolostorban. Károly évi jövedelme kétezer arany volt, ám ő ahelyett, hogy a család rendelkezésére bocsátotta volna, azonnal sajátjaként kezelte és szétosztotta a szegények között.
     Tizenhat éves korában a páviai egyetemre küldték, ahol 1559-ben mindkét jogból doktori fokozatot szerzett. Ekkor már néhány éve ő kormányozta az egész családi birtokot.
     Néhány héttel Károly egyetemi tanulmányainak befejezése után választották meg a fentiekben említett bíboros nagybátyját pápának, mint IV. Piust, aki a huszonegy éves Károlyt azonnal Rómába hívta. 1560. január 31-én bíborossá, nyolc napra rá, február 8-án milánói érsekké nevezte ki, azzal a kikötéssel, hogy Rómában kell maradnia, a tényleges érseki teendőket pedig egy helynök lássa el. Ezen felül megkapta a szerzetesrendek felügyeletét és az Egyház politikai ügyeinek vezetését, ami azt jelentette, hogy a pápai intézkedések rajta keresztül kerültek ki a kúriából. És gondoljuk el, hogy Károly ekkor még nem is volt pappá szentelve!
     Olyan következetes szigort és rendet vezetett be és követelt meg, hogy megszűntek a papok, apácák és szerzetesek körüli pletykák és botrányok. Új élet alakult körülötte, a nép is megszerette, atyjaként kezdte tisztelni.       Legendák kezdtek róla terjedni: jótéteményeiről, kemény böjtjéről, erkölcsi tisztaságáról. A papképzést, sőt a hívek képzését is szívügyének tekintette. Nem csak megalapította a Borromeum egyetemet, de 'hitiskolákat' is létesített. 

     1576-77-ben pestisjárvány tört Milánóra, a város vezetői gyorsan menekültek a városból, ellentétben Károly érsekkel, aki Milánóban mezítláb, kötéllel a nyakában, nehéz keresztet cipelve engesztelő körmenetet vezetett. Járta a kórházakat, nem csak vigasztalta, de ápolta is a betegeket. Minden pénzét, vagyonát a járvány leküzdésére fordította. És győzött!
     Példamutató életét a reformok folytatásával mindannyiunknak példának adta.
     1584. november 3-án hunyt el, 1610-ben szentté avatta V. Pál pápa.

Titkári emlékezés

    (Egy történet, melyet először én mesélek el, azután Erzsébet asszony is.)

1976 júniusában költöztünk új társasházi lakásunkba. Nagy szó volt ez akkor és ennek öröme késztetett hálára Isten iránt. Rendeztem a rendezni valóimat az Úrral és egyszerre úgy éreztem, hogy nem tudok betelni a hittel! Egyik napról a másikra "extrakatolikus" lettem. 

    Nagyon úgy néz ki, hogyha Isten megajándékoz egy kegyelemmel, akkor tevékenységet, érdemszerző lehetőséget is felkínál hozzá. Hónapok teltek el és új lakóhelyünkön találkoztam egy rég nem látott barátommal, Péterrel aki régről tudta rólam, hogy valamelyest vallásos ember vagyok. Meg is kérdezte, hogy hiszek-e még Istenben? Azt válaszoltam, hogy jobban mint valaha! Ez nagyszerű – lelkendezett, akkor hallottál-e már Garabandálról vagy a Szeretetlángról? Én nem is tudtam miről beszél és rávágtam, hogy nem hallottam, de nem is érdekel (mert csak a tételes vallás töltötte el a lelkem). Meghívnálak egy Garbandálról szóló diavetítéses előadásra ma hatkor, itt a közelben! Eljönnél? Vonakodva az válaszoltam, hogy majd meglátom, köszi!

    Délután egyre hadakoztam a gondolattal, hogy minek menjek oda ha nem érdekel, viszont a barátságunk miatt jobb nem elutasítani ezt a gesztust! Háromnegyed hatra végre már olyan erős indíttatást éreztem, hogy rohantam. Két három percet késtem is, és a villany már bizony le is volt oltva a vetítéshez. Csak az ajtónyitó hölgynek mutatkoztam be, aki mindjárt bevezetett a félhomályos szobába és helyet kerített. Csak egy általános üdvözlést dobtam fel, gondoltam, ki-ki ossza be! Az addig részemről nem ismert Molnár Gyula bácsi adta elő utazási élményeit, gyönyörű pireneusi felvételekkel. 

    A lelkemben kisgyermekkorom óta mindig kiváltságos helye volt a Szűzanyának és ha templomba nem is jártam folyamatosan, a képét mindig magamnál hordtam! A bensőséges tisztelet nem volt idegen tőlem, de a jelenések nem találtak bennem visszhangra! Így történ ez esetben ezzel a garabandáli élménybeszámolóval is. Nem nagyon érintett meg, mert nem voltam még azon a "hullámhosszon" és még mindig ott tartottam, hogyha Jézus ígérete szerint csak második eljövetelekor jön el újra, akkor hogy mutatkozhat itt-ott napjainkban, akár kisgyermekként is? Tudom-tudom! Gyermeteg csavar volt ez az eszemben, de mégis talán még vigyázott is rám valamiképp! Például aligha dőltem volna be mindenféle "vassuláknak", "nagyfigyelmeztetéseknek", meg Maria Juliannáknak!

    Másnap kora reggel fél nyolckor csöngetnek az ajtónkon. Péter barátom volt, aki nagy szabadkozások közepette, miszerint siet, be se jön, csak elmondja, hogy felhívta őt ma reggel az Erzsébet asszony és kéri hogy keressem fel őt a Szeretetláng ügyében. Itt a címe! És elrohant, mert a gyerekeit vitte az iskolába...

    Ő rég elment és én meg még mindig álltam az ajtóban, mert egyáltalán nem értettem, hogy ki ez az Erzsébet asszony? És mit akarhat tőlem, pláne valami "láng" ügyében?  Nem akarom lefesteni azt a zavart ami a lelkemben dúlt. Lényeg az, hogy ilyen kétségek közt indultam el, kora délután az albertfalvai lakótelepre.

(folyt.) 

Más vallások tanításai

     A „Paradicsom” név a latin paradisus (édenkert, mennyország) jelentéssel bír, ami lehet a görög paradeiszosz átvétele is. Ugyanakkor – a nyelvek közt egyedülállóként – a magyar nyelvben azonos a Paradicsom bibliai elnevezése a paradicsommal, mint növénnyel. Ez persze lehet az eredetileg paradicsom-almának nevezett édenkerti gyümölcsnév áthallása is! Érdekes azonban, hogy ez egyetlen más nyelvben sem érvényesült, melyek mind más kifejezést használnak a növényre és az Édenkertre. (Vajon az Éva név, aki 'eve' az almából és 'ada' Ádámnak is csupán belehallás?)

De hogyan képzelik más vallások a paradicsomi állapotokat?

Nos, a hindu és a muzulmán vallás követői gyönyörű szűz lányokkal, 'hurikkal' szórakoznak és semmi sem tilos számukra, így az alkoholfogyasztás sem, amit a földön nem tehettek meg. Csupán egy meg-jegyzés: A tanítás eleve hibádzik, hiszen ez a „boldogság-ígéret” nagyon földies, és férfi-szempontú, a nők jogai a mennyben sem érvényesülnek! (Viszont igen csábos lehet, egy muszlim öngyilkos férfimerénylő számára, ámde egy hősködő nő számára??)

Az ókori görögök szerint a Paradicsomban az emberek úgy élnek, mint az istenek, vagyis örökké fiatalok maradnak. (Na ha ez így van, akkor kivételesen ráhibázott a Kísértő, aki azt mondta: ha esztek a tiltott gyümölcsből „olyanok lesztek, mint az Isten” (Ter 3,4). Természetesen a Megváltó Istenfiúval való testvérségünk Máriában, ezt milliószorta reményteljesebbé tette!)

A lényeg a lényeg, hogy több vallásban is az a meggyőződés, miszerint haláluk után a Paradicsomba jutnak az igazak, Isten közelébe, és így beszél a Szentírás is!

Mózes emelte föl elvben a választott népet arra a valláserkölcsi magaslatra, hogy Istent tekintse királyának, akinek jelenléte a frigysátorban jelkép és zálog volt arra, hogy valaha lakást szerez a Paradicsomban is. Az istenbírás reménye és várása egyúttal transzcendens jelleget öltött és ez a mozzanat még határozottabban kiemelkedik a bölcsességi könyvekben. (Források az első részben!) (Folyt.)

Titkári emlékezés

      Beszélgetéseink során valahogy felmerült köztünk a "kíváncsiság vétkének" témaköre. Egy esetet mesélt el, melyben egy ember állandóan kukucskált a szomszédja portáját elválasztó palánkon. Ezt a szomszéd megelégelte, s egy tükröt helyezett a lyukra, fényével a kíváncsiskodó felé. Nos, amikor a kíváncsiskodó szomszéd megint a lyukba benézett, igen elcsodálkozott, hogy valaki visszanéz. Na erre belőlem kitört a nevetés, de annyira, hogy alig bírtam magammal. Erzsébet néni néhány pillanatig csak döbbenten nézett, bizonyára azt hihette, hogy megzavarodtam. Ennek ellenére rá is átragadt a nevetés és már meg se tudta kérdezni, hogy min is nevetünk. Nagy nehezen eldadogtam, hogy egy vicc jutott az eszembe, de nem mondhatom el! De mondjam csak el! – mondta ő még mindig kacagva! De nem, de igen, de nem! És így ment ez egy darabig, mígnem kötélnek álltam és röviden elmondtam az egyébként hülye vicc lényegét! Eszerint egy pasas véletlenül lenyelt egy üveg szemprotézist és hamarosan egyre komolyabb problémái adódtak, úgyhogy kórházi konzíliumot tartottak fölötte. Az egyik orvos, amikor tüzetes vizsgálatnak vetette alá, egyszer csak összecsapta kezét és így kiáltott: "megáll az orvostudomány, megáll az ész, nem lehet benézni, mert valaki kinéz!" 

Na, Erzsébet nénit majdnem fel kellett locsolni! Ám, mint aki hirtelen észbe kapott, egyik pillanatról a másikra lehiggadt és csak ennyit mondott: – „Fiacskám! Akkor most mondjunk el egy Miatyánkot, meg egy Üdvözlégyet!” 

     Az egyház november 2-át az elhunyt, az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő híveknek szenteli.
Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapként. Később a 14. század elejétől a Katolikus Egyház egészen átvette.
     Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik Halottak Hetének is nevezik. E napon szokás a halottaink sírjának meglátogatása, a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása.
     Ha a hívek Halottak Napján (vagyis az azt megelőző nap delétől a Halottak Napját követő éjfélig, ill. a következő vasárnapon is) meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek elhunytjuknak, a szokott feltételekkel, lásd alább!
     Mindezeken felül, aki temetőt (altemplomi urnatemetőt) ájtatos lélekkel látogat és legalább lélekben imádkozik a meghaltakért, november 1-8-ig, az minden egyes napon teljes búcsút nyerhet egy-egy elhunytjának (de önmagának is majdani üdvére).

A búcsú feltételei: gyónás, áldozás, imádság a pápa szándékára (Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség).
     Egyébként a Halottak Napjától függetlenül az év többi napján is lehet részleges búcsút nyerni a temető hasonló lelki szándékú meglátogatásakor, ugyanazon (említett) feltételekkel!

Van 'másvilág'!

     Hitünk tanítja, hogy földi életünk legfőbb és végső célja, Isten tanításának megismerése, szeretettel való szolgálata és követése, örök üdvösségünk elnyeréséért, Krisztus a mi Urunk által. A természetfeletti ismeretek kérdéseiben való világosabb látásra mindenesetre kevéssé az „értelem fénye”, mint inkább a „hit fénye” segíthet!

Az egyszeri és megismételhetetlen földi élet értelme, a fentiek teljes szívvel való megvalósítása, az érdemszerzés, az irgalmas cselekedetek, az örömök, a szenvedések, imáink és Szentmiséink felajánlása által!

Az Üdvözítő Krisztus tanítása, hogy „elérkezett az Isten országa”, és ezzel hitünk és földi életünk súlypontját áthelyezte, az „örökkévalóságba”, melyet Általa érhetünk el teljességgel!

Mindezek ellenére az örökkévalóság mibenlétéről keveset tudunk, keveset hallunk, és a másvilágról szóló egyházilag hiteles irodalom nagyon szűk­körű, melyek inkább csak teológiai definíciókat tartalmaznak. Más fellelhető írásokat pedig többnyire erős fenntartással kell olvasnunk!

Schütz Antal egyetemi tanár „Krisztus” c. művében ezt írja: »Mindenekelőtt előrement elkészíteni azt a hazát, mely bennünket vár: „Atyámhoz megyek és lakást készítek nála számotokra” (Jn 14,2); „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43). Ezzel az Úr Krisztus az ő követői számára félreérthetetlenül a mennyországot jelöli meg mint igazi hazát, más szóval ennek a földi életnek határozottan eszkatológiai beállítást ad. Nem a liberális krisztus-konstrukciónak van igaza, mely szerint az evangélium e földön akar állandó és céltudatos kultúrmunkával mennyországot teremteni, hanem a katolikus meggyőződésnek, hogy vándoroknak akar bennünket tekinteni, akik útban vagyunk hazánk felé. S ez az út Krisztus! Ám akit követni kell, az most és végleg ott van, ahol megszűnik a történelem, ahol a földi tülekedés az örök békébe, az idő az örökkévalóságba torkollik, hol Isten minden lesz mindenben. A mai emberben azonban mintha elsatnyult volna a láthatatlan dimenziók érzéke. Még aki elméletileg hisz is, sőt esetleg hivatásszerűen is hirdeti a másvilágot, annak is a gyakorlati magatartásán legtöbbször alig van látszatja ennek a másvilági hitnek. Távol vagyunk attól az időtől, mikor ‒ mint pl. a virágzó középkorban ‒, evilág minden jelenségének, sikerének és szenvedésének mértéke a másvilág volt, mikor az egyéni élet, az áldozat, egészség, betegség, emberélet és a halál arra volt beállítva, hogy ez a földi élet átmenet, és hogy a súlypontja mindenestül a másvilágban van.« (Szent István Társ. 1932. 233. oldal)

A templomi szószékről is ritkán hallunk részletesebb fel­világosítást a másvilágról, a szentbeszédeket rendszerint az örök üdvösség elnyerésének kívánalmaival szokták be­fejezni, de ezzel be is érik. Persze kétségkívül kevés az információ, de ebből a kevésből szeretnék e sorozatommal bemutatni egy keveset! Váljék lelki épülésükre! (Források az első részben!)

(Folyt.)

     Sajnos sokan, egyenesen égi kinyilatkoztatásnak fogadnak minden szép és istenes gondolatot, amely megfogalmazódik bennük! »Akit az ilyen dolgok kapcsán nem gyötörnek természetes kételyek, az hamiskodik, az az önhittség vagy a megtévesztettség állapotában van és az üdvösségével játszhat! – mondta Erzsébet asszony –  jóllehet tette hozzá –, minden tiszta Isten-dicsérő gondolat valóban a Szentlélektől való, azt azonban mégsem mondhatjuk, hogy "fentről kaptuk"! (...) velem is előfordult, hogy egy-egy dolog a 'gondolatvilágomban' jött létre, így mondom – jött létre –, mert magamtól nem is tudtam volna megfogalmazni. Ám azt, hogy ez a Szeretetláng ügyéhez tartoznak-e, mindig az Úr Jézus benső szavai hitelesítették bennem! Volt, hogy már el is felejtettem, mikor napokkal (hetekkel) később az Úr figyelmeztetett, sőt meg is kért, hogy a Naplómba írjam le.     Beszéltem már másokról is efféle dolgokról, sőt egy idős nővér elmesélte, hogy neki is vannak 'kinyilatkoztatott' gondolatai, melyekről naplót vezet. – Hát tudod titkár testvér –, oly sokan vannak akik lelkileg kiműveltek, olvasottak, hogy 'háromból akár egy negyedik' új könyvet tudnának írni, mely szintén "misztikus irodalom" volna. De azt, hogy az égiek diktálták, azt nem szabad állítani! Én beleolvastam a naplójába és igen szépnek és igaz tartalmúnak tartottam. Mégis úgy éreztem, hogy nem kimondottan "égi", mivel ő egy cseppet sem kételkedett ezek égi eredetében. Márpedig ha valami igaz, akkor Isten hitelesíti azt jelekkel, az ördög pedig gyötri íróját a kételyek kínjával! Én még ideggyógyászhoz is elmentem, hogy tisztázzam magamat, magam előtt!«

(Titkári visszaemlékezés, melynek jelentős része megjelent Begyik Tibor OCDS: A szeretet lánghevében, Mérővessző Kiadó 2001. 79-80)

   Mindenszentek Napja – a Diadalmas Egyház ünnepe – azoknak a szenteknek (tehát az üdvözülteknek) az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Nem tévesztendő össze a Halottak Napjával (nov. 2.), vagyis a Szenvedő Egyház ünnepével!

     Mindazonáltal Mindenszentek Napja estéjét a Halottak Napja előestéjének (vigíliájának) is nevezik. Régen ilyenkor sok helyütt akár 1-2 órán át is szóltak a harangok a halottak emlékezetére. 
Ma is élő szokás, hogy ezen estén ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát gyújtanak otthon és elimádkozzák a rózsafüzért ezzel a záró imával:
     Adj Uram örök nyugodalmat nekik, és az örök Világosság fényeskedjen nekik! 

                    Nyugodjanak békességben, Jézus, Mária szent nevében. Amen   

     A Mindenszentek ünneplése történetileg kapcsolatban áll a római Pantheon "minden istennek" szentelt, pogány körtemplomával, melyet IV. Bonifác (608-615) pápa szentelt 'Szűz Mária és a Vértanúk' templomává.

Végül III. Gergely pápa (690-741) szentelte a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek”, vagyis a Mindenszenteknek templomává.        Egészen 835-ig május 13-án ünnepelték a Húsvét és Pünkösd közelében. E két ünnephez való eredeti kötődés, némi fényt vet a Mindenszentek ünnep jelentőségére – mintegy meghívást arra –, hogy már földi életünkben részesüljünk azok örömében, akik Krisztust életük középpontjába helyezték! IV. Gergely pápa (790-844) tette egyetemes ünneppé november 1-re.
     A Mindenszenteket – vagyis a Diadalmas Egyházat – (amit a Hiszekegyben említünk), a „szentek egyezsége” köti egybe a földön élő lelkekkel (küzdő egyház) és a tisztítóhelyen szenvedőkkel. A Katolikus Egyház tanítása szerint a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyház titokzatos közösséget alkotnak. Mi imádkozunk értük (vagy hozzájuk), ők pedig segíthetnek rajtunk! (Mellesleg, a Szeretetláng lelkiség "kegyelmi stratégiája" is erre, az ún. "egész emberiség" összefogására alapoz!), miként a Mindenszentek Napján tartott szentmisék állandó könyörgése is így szól: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.”

Bevezető

   Ha a kedves Olvasó figyelemmel kíséri éves poszt-sorozataimat, feltűnhet, hogy meg-megismétlődően foglalkozom a tisztítótűz, a pokol és a mennyország kérdésével. Az ismétlések célja egyfelől a „tudás anyja” pedagógiája, másfelől az újabb forrásokból merített ismeretek révén, egyre csak bővítem és átdolgozom a szöveganyagokat. Ez utóbbi indokolja ezen újabb sorozatomat is! Mindazáltal ez nem jelenti azt, hogy az üdvözültség állapotáról, helyéről és környezetéről, olyat tudnék közölni amit eddig még senki, hiszen Szent Pál is csak úgy tudta magát kifejezni, hogy  „szem nem látta, fül nem hallotta” (1Kor 2,9). De igyekeztem azt a kevés információt összegyűjteni, ami e kérdésekben fellelhető! Rubens a kiváló festő azt mondta, hogy a poklot könnyebb megfesteni, mint a mennyországot. – Igaza volt, hiszen a nagy keresztény költő  Dante is a poklot tudta jóval szemléletesebben és megragadóbban lefesteni Divina Commedia című költeményében, nem pedig a mennyországot, amely persze igazán lélekemelő lehetett volna! 

    A dogmatikai fejtegetések – bár a legfontosabbak – ám kevéssé olvasmányosak, túl szárazak (úgy is mondhatnám, hogy a közgondolkodás számára kevéssé érthetőek)!

    Mindenek előtt hangsúlyozni kívánom, hogy a különféle forrásokból összeollózott leírásokkal, a legkevésbé sem törekedhettem cáfolhatatlan hitelességre, és esetenként az egyes állítások csak a „tükörből homályosan” emberi fogalmakon alapulnak, jóllehet nem mondanak ellent az egyházi tanításnak! Az ismertetés azonban arra mindenképp alkalmas, hogy elgondolkozzunk a földi életünk utáni esélyeinkről!

Felhasznált források:
- SCHÜTZ A.: DOGMATIKA; A katolikus hitigazságok rendszere II. kötet. SZIT 1937. Bp. (hivatkozási röv: SCH)

- ELŐD István: DOGMATIKA. SZIT 1978. Bp. (hivatkozási röv: EL)

- SZENTÍRÁS, SZIT. 2009. Bp.
- MIHÁLYFI Ákos: Elmélkedés a mennyországról, SZIT. 1916. Bp. (hiv.(hiv. röv: MFI)
- ANTALÓCZI L.: Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony Pléb. Eger 2000. (hiv. röv: JÜ)
- FAUSZTINA K.: Irgalmasság Napló. Kisboldogasszony Pléb. Főegyházmegy. Könyvt. Eger 1988. (hiv. röv: N)
- KINDELMANN Károlyné Erzsébet asszony: Szeretetláng Lelki Napló. SZIT. 2010. Bp. (hiv. röv: római/arab szám)
- LÚCIA NŐVÉR EMLÉKEZÉSEI, Fatimáról beszél Lúcia nővér 3. k. 2002. Fatima (Hiv. röv. LN)
- GLORIA POLO Ortiz, Akit villámcsapás ért. Marana Tha 2011. Bp. (Hiv. röv: GPO)
- TODD BURPO és Lynn Vincent, Igazából Mennyország, XXI. század Kiadó (Hiv. röv: IM)
- AZ ISTENANYA KÖVETÉSE; Egy XVIII. századi premontrei szerzetes írásából válogatta és más forrásokból kiegészítette: Begyik Tibor OCDS. III. jav. és bővített magánkiadás (Hiv. röv.: IK)
- ASZTALÓS János: Az örök élet íze: http://inditlak.com/_irasok/asztalos_janos_-_az_orok_elet_ize.pdf  (Hiv. Röv.: AJ)
További internetes linkek:
http://inditlak.com/_irasok/asztalos_janos_-_az_orok_elet_ize.pdf
A mennyország - http://www.katolikus-honlap.hu/0610/menny.htm
Wikipédia - http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89denkert
Magyar kurír http://www.magyarkurir.hu/hirek/tenyleg-van-mennyorszag-egy-negyeves-gyermek-halalkoezeli-elmenye
http://www.plebania.net/tarsalgo/?op=view&id=1361
http://index.hu/tudomany/2013/05/26/ateistak_a_mennyorszagban/ http://filantropikum.com/letezik-a-lelek-ezt-mondja-az-agysebesz-aki-komaba-kerult-es-atelte-a-halal-allapotat/

A III. fatimai titokról készült kép, melyet – Kondor atya elbeszélése szerint –, bemutattak Lucia nővérnek és ő elismerően nyilatkozott róla. A látványrajz olyan részletet is megjelenít, mely a titok leírásában nem-, vagy nem kellően kibontva olvasható. Lúcia nővér azonban megerősítette, hogy a kép bal felső sarkában lévő angyal, aki 

jobb kezével a földre mutat, baljában lángpallost tartva, úgy nézett ki, mintha fel akarná gyújtani a földet. A Szűzanya azonban, lángoló Szeplőtelen Szívét a pallos elé tartva, mintegy elhárította a büntetést a világtól! 

Szeretetláng: Erzsébet asszony ezt mondta a Szűzanya kijelentéseként: „Szeplőtelen Szívem Szeretetlángja nektek az, mint Noénak a Bárka volt!” (Szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26.) Tehát a Szeretetláng kegyelme az emberiség megmentője! Mielőbbi kiáradásának kiesdését, a Szűzanya Szent István Országára bízta! "A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét közös erővel visszatarthassuk! (I/92) Csütörtökön vagy pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés módja a családokban történjen. Az egy órai idő, amit az engesztelésre fordítotok, legyen lelki olvasmánnyal kezdődő, áhítatos összeszedettséggel teljes ájtatosság, a szentolvasó vagy más módja az imádságnak. (I/38) Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el benneteket tömegesen és külön-külön, egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. (...) Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (III/130) Tehát a Szeretetláng egy hatalmas kegyelmi erő, mellyel a Szűzanya meg akarja menteni gyermekeit. 

Fatima: Az engesztelés szó – a Mária-jelenések történetében –, először Fatimában hangzott el, jelezve egyben az Istenanya további stratégai terveit! A Szűzanya az engesztelésben láttatja meg az Istennel való kiengesztelődés és a lélekmentés eszközét. ... az emberek ne bántsák meg többé Istent, hiszen már annyira megbántották. (LN 151) ... engeszteljétek és vigasztaljátok Istent! (vö Ln 166) "Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!" (1917. október 17)
Szeretetláng: "Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (I/103; III/130; III/144; III/164)
(Jézus) "Áldozat, imádság - ez a ti eszközötök. Cél a megváltó munka sikeres érvényre juttatása!" (II/106)

Fatima: A képen is látható a háromszoros felszólítás: Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!
Szeretetláng: (Jézus) "Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Ezt kérem tőletek. Ez az a szó, mely felhallatszik Mennyei Atyám trónja elé, és ez az a szó, mely visszatartja Atyám büntető kezét. (III/ 198) Ó, mily óriási hatalom a bűnbánat. Az Isten hatalmát, mellyel büntetni készül, te, ti lefegyverezhetitek. Büntetésre emelt kezeim a bűnbocsánatra készteted te és mindazok, akik mások helyett engesztelnek. (IV/11) "Édesanyám kérlel, Ő tartotta vissza eddig is igazságos haragomat. Az Ő Szeretetlángja Engem is lekötelez.” (I/52) Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem!« (I/90) 

Erzsébet asszony megkérdezte: „Édesanyám, miért nem teszel nagy csodákat, hogy higgyenek Neked úgy, mint Fatimában? (...) Leánykám, minél nagyobb csodákat tennék, annál inkább nem hinnének Nekem. (I/37) /De/, soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/85) „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!” (I/84; II/18.93; III/129; III/140) Ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezésetekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját. (...) És rajtatok múlik, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után. (I/84) Szűzanyánk kérve-kéri, hogy engedjük már Szeretetlángja kegyelmi kiáradását minél előbb az emberiségre árasztani. Ne akadályozzuk, mert rajtunk is múlik! Nagy felelősséggel tartoznak mindazok (...), akik gátolják, vagy felelőtlenül hátráltatják e kegyelmi kiáradást! (IV/ 29)

A Szent Szűz arra a kérdésre, hogy mi a Szeretetláng, így felelt: Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus! (I/107, IV/12).
Fatima: Párhuzam olvasható Lúcia nővér könyvében. A gyermekek „átható Fényről” beszélnek: „Mindez szívünkbe és lelkünk mélyére hatolt és magában a jó Istenben láttuk magunkat, aki maga volt ez a fény.” (LN 169) „Az Üdvözítőt láttam abban a fényben, amelyet a Szűzanya sugárzott a szívünkbe. (LN 139) Égtünk abban a fényben, amely Isten, és mégsem égtünk el. (LN 142) A fényben felismertük, hogy ki az Isten” (LN 165). Tehát az Istenanya minden lélekben a jézusi lelkületet akarja kialakítani!

Szeretetláng: Ezt a lelket átható és késztető „kegyelmi hatást” kérjük az általános fohászban: »Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!« (IV/36)
Fatima: Lúcia nővér könyvéből (Jácinta): Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (LN 128)
Szeretetláng: (Jézus) „Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109) Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még  nem  volt,  mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)

     Egy alkalommal Szent Charbel Makhlouf atya rengetegszer vetett keresztet magára. Az egyik testvér megkérdezte tőle: „Mesterem Charbel atya! Szokásával ellentétben miért sokszorozza meg ma ennyire a keresztvetést? Talán valami nagy haszna van, ha ezt csinálja?”
Charbel atya örömteli arccal válaszolt neki:
– Ma péntek van, a Halottak Napja. A kereszt jele az irgalmasság nagy kincse, melyet a tisztítótűzben szenvedő lelkek enyhülésére tudunk felajánlani, pl. azokért, akikre már nem emlékszik senki. A kegyelem állapotában ahányszor hittel vetsz keresztet magadra, vagy belépsz a templomba, s szenteltvízzel érinted fejedet a keresztvetéssel, akkor is búcsút nyersz. E búcsúkat felajánlva egy vagy több tisztítótűzben szenvedő lélek nyugodalmát és gyötrelmét tudod megkönnyíteni. És talán bizony fáradságodba kerül? – Egyáltalán nem!  

(Forrás: Szent Charbel, a teljesség zarándoka – Új Ember kiadó 2017 – 101-1029)

     A Halloween a Sátánista Egyház egyik legfőbb ünnepe, nemcsak egy egyszerű partiról szól, egy ártatlan bálról…
A magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát. Megdöbbentő egyik kijelentése: „Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.” (Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ)
Mondhatjuk ugyan, hogy „mi nem úgy veszünk részt rajta”, ránk ez nem hat. Sajnos azonban nem egy súlycsoportban vagyunk a sátánnal. Ha az ünnepén való részvétellel (vagy bármilyen más okkultizmussal) kis ajtót nyitunk neki, saját akaraterőnk kevés lehet őt távoltartani. Ha nem akarunk esélyt adni a sátánnak, ne vegyünk részt ilyen eseményeken. Vegyük komolyan saját és gyermekeink lelkének védelmét, mert az kísér el bennünket az örökkévalóságba!

     A Halloween-t október 31-én, Mindenszentek előestéjén tartják, és elnevezése is az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered. A Halloween-ről valószínűleg a legtöbb embernek a boszorkányok, szörnyek és szellemek képei jutnak eszébe, melyek a sötét, démonikus, okkult, mágikus világhoz tartoznak s a "halál kultúrájának" képviselői! Ezzel szemben a Mindenszentek katolikus ünnepén Isten dicsőségét, a menny minden szentjét és Isten világosságnak a sötétség feletti győzelmét ünnepli, mintegy az "élet kultúrájaként". Jézus a világ világossága, és a szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak.

A Halloween pogány ünneplése, miben mutatkozik ez meg?

Először is, az ijesztő maszkok, jelmezek, díszítések zombikkal, boszorkányokkal és szörnyekkel. Néhányan odáig mennek, hogy ördög formájú édességeket kínálnak. Másodszor, a pogány ünneplés jele, amikor a gyerekeket arra ösztönzik, hogy öltözködjenek csúnyának, és gonosznak, sőt gyakran gyilkosnak, okkult figurának vagy akár az ördögnek. A gyermekek persze ösztönösen félnek az ilyen sötét ábrázolásoktól. Harmadszor a könyvek (pl. Harry Potter), és a horrorfilmek stb.

2014. októberében az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége Rómában ülésezett 300 exorcistával a világ minden tájáról. Fr. Aldo Buonauioto arról beszélt, hogy rendkívül veszélyes és káros a gyerekekre a Halloween "ünneplés". Figyelmeztetett, hogy ez veszedelmes, mert az okkultizmus előszobája. A sátánista szekták számára az nap a legkedvezőbb új tagokat toborozni.

Ki kell hangsúlyoznunk tehát a Mindenszentek katolikus megünneplését, melynek lényege a Szentmise, virrasztó áldozat és imádság a tisztítótűzben szenvedő lelkekért! Tehát:

– Mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel.

– Egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel.

– Gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek.

– Fény kihelyezése az ablakokba, jelezve ezzel, hogy Krisztus a Világosságunk.

(Forrás nyomán!)   

A sátánista egyház egy főpapja, Blanche Barton a Church of Satan weboldalán a következőket írja az ünnepről: ...„Ez [Halloween] a legjámborabb embernek is megadja a lehetőséget arra, hogy egy éjszaka erejéig belekóstoljon a gonoszságba. Módjukban áll táncot lejteni az ördöggel … Azt látom, hogy ezen az éjszakán a világ minden táján összejönnek a sátánisták kis csoportjai, … hogy poharat emeljenek a pokol seregeire”...

FATIMA (Lúcia nővér): »A Szűzanya szavai világítótoronyként sugározzák a fényt nekünk! Tulajdonképpen ismerjük gyengeségünket és tudjuk, hogy a magunk erejéből nem vagyunk képesek az örök élet gyümölcseit hozni, csak Krisztussal egyesülve, ahogy Ő is mondja az evangéliumban: "Aki bennem marad s én őbenne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek" (Jn 15,5).
Ezért ígéri meg nekünk Égi Édesanyánk Isten kegyelmének vigasztalását: vigaszt abban az értelemben, hogy ez az erő gyengeségünkön segít, hogy a kegyelem vigasztal, lelkesít és oltalmaz bennünket. Ebben a bizonyosságban gyökerezik az a bizalom, amellyel Isten iránt kell lennünk.
Elviselni az áldozatokat, amelyeket nap mint nap meg kell hoznunk, lassú mártíromsággá változik, amely megtisztít bennünket és a természetfelettihez emel fel, hogy lelkünk találkozhasson Istennel, a Szentháromság bennünk való jelenlétének légkörében. Semmihez nem hasonlítható lelki gazdagsággal találkozhatunk így! Aki ezt megértette, az a Fényben él: a Fényben, amely nem a Nap fénye, nem is a csillagoké, hanem azé a kiapadhatatlan forrásé, ahonnan minden egyéb fény származik és kapja létét. Ez élő Fény, amely mindent lát és mindent átjár, ugyanakkor világít és fényénél látjuk, amit meg akar mutatni. Ez Isten élő Fénye.« (A fatimai üzenet felhívásai: 128-129)

SZERETETLÁNG Lelki Napló: Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja lesz (I/37), mely maga Jézus Krisztus! (I/107)
Én, a kegyelmek Anyja, szüntelenül könyörgök Szent Fiamhoz, hogy még a legkisebb ragaszkodást is egyesítse az Ő érdemeivel. Ne féljetek a lángtól, mely észrevétlenül, szelíd fényként fog kigyúlni. (I/58) Szeretetlángom fényétől megvakul a sátán! (III/236)
A Szűzanya: Leánykám, Szeretetlángom oly nagyon felhevült, hogy nemcsak fényességét, hanem melegségét is teljes erőmmel reátok óhajtom árasztani, óriási erővel robban felétek, hogy minél több lélek megmeneküljön a kárhozattól. Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! (…) Nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen! Ne napoljátok el ügyemet. A sátán sem nézi tétlenül, rettentő nagy erőfeszítéseket tesz. Érzi már Szeretetlángom kigyúlásának hatását. Ez rettentő dühre ragadta őt. Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon. Úgy, ahogy nevem ismert az egész világon, úgy legyen ismert Szívem Szeretetlángja is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. (vö. II/18)
Tüzet tűzzel oltunk: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. Szeretetlángom tüze oly nagy! És a sátán gyűlöletének tüze (is) már oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme sikerrel jár. (De) az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt! Ezt a Szeretetlángot adtam Én most kezedbe, és rövidesen eljut rendeltetéséhez. A szeretetemből kicsapó lángok oltják a pokol tüzét, és el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogják elárasztani a földkerekséget. Leánykám, ehhez kell Nekem az áldozat, a te, a ti áldozatotok, hogy a lelkekben uralkodó, a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. (III/203)
Tehát sorakozzatok fel szorosan egymás mellé, mert az áldozat és ima erejében megtörik a pokoli gyűlölettől izzó láng. (III/204) Ezt a belső mártíromságot a sátán nem tudja megakadályozni. (I/90)
 A gonoszok mindinkább vissza fognak szorulni, gyűlölettől izzó lángjuk kialszik, és Szeretetlángom fénye fogja betölteni a föld minden részét. (III/204) Ez a csoda a Szentlélek ismételt eljövetele lesz, melyet sokan várnak, és a világosság fényessége át fogja hatni a földet. (III/224)
Minden csepp kis szenvedés, melyet a tiszta áldozat és szeretet árán hozol meg, a Szentháromság gyönyörűségére szolgál, és Velük együtt is fogod élvezni. (II/107) 

FATIMA (Lúcia nővér): Jézus azért vette magára a kereszt súlyát, hogy letörölje a bűn foltjait. De ahhoz, hogy Krisztusnak ez a tette hasznos legyen számunkra, mindenkinek hittel, szeretettel kell saját keresztjét vinnie Krisztus után; Krisztussal egységben. Más szavakkal: szükség van az Istennek felajánlott és elfogadott áldozatra saját és testvéreink bűneiért. Az üzenet ebben az értelemben kérdezi mindannyiunktól:
«Föl akarjátok magatokat ajánlani a jó Istennek? El akartok viselni minden szenvedést, engesztelésül a bűnösök megtéréséért?» De a mi törékeny természetünk számára, amelyet a bűn meggyengít, az állandó, nagylelkű és dicséretre méltó áldozathozatal nem lehetséges Isten kegyelmének különleges segítsége nélkül, ami fenntart és erősít bennünket. A Szűzanya ezért válaszolt a szegény és alázatos gyermekeknek a kegyelem segítségének ígéretével: "Sokat kell tehát szenvednetek, de Isten kegyelme megerősít benneteket». (A fatimai üzenet felhívásai: 128)

SZERETETLÁNG Lelki Napló: Jézus: Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen (külső alá), szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. (I/73-74)
Ahová állítottalak, ott álljátok meg helyeteket szilárdan, önfeláldozóan! Én mindent kitaláltam, hogy csak értetek szenvedhessek, és ti, kényelmesek, semmi készséget sem mutattok, csak mentegetőzés az egész életetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet Én is magamhoz öleltem, és feszítsétek fel már magatokat, miként Én, mert nem lesz örök életetek! (II/110)
Légy te az Én kis napraforgóm, és fordítsd Felém olajos magvaidat, melyek az isteni Nap sugarában megérnek.” Egy másik alkalommal ezt kérdezte: „Akarod-e, hogy olajos magvaid mind duzzadtabbak legyenek? Ha igen, akkor fogadj el minden áldozatot, melyet felkínálok, mert olajos magvaid csakis így lehetnek hasznosak. És akarod-e, hogy olajos magvaidat kisajtoljam? Ha igen, ezt csakis a meghozott áldozatok árán érhetjük el. Ezek a szenvedések által kisajtolt olajcseppek a lelkek üres mécsesébe hullva Anyám Szeretetlángjától kigyúlnak, és ennek fényénél látni fogják a Hozzám vezető utat. Ez az olajcsepp, melyet szenvedéseid árán kisajtoltam, az Én érdemeimmel egyesítve ráhull még azokra a lelkekre is, akiknek nincsen mécsesük. Ők keresni fogják ennek okát, és megtalálják az üdvösségre vezető utat.” (II/23-24)

„Rendkívül sok égi segítséget kapunk a Rózsafüzér elmondásával. Eretnekségeket győztek le vele, erkölcsök újultak meg általa, járványokat űztek el vele és háborúknak vetettek véget. ... A Rózsafüzér fegyver az egyén és az Egyház kezében.” (Bosco Szent János)

FATIMA (Lúcia nővér): Az üdvösséghez, mindannyiunknak ki kell inni az áldozat és a vágyainkról való lemondás kelyhét, s nem szabad hagynunk, hogy rossz hajlamaink rossz útra térítsenek bennünket, le kell mondanunk túlzott kényelemszeretetünkről, sőt, ugyanakkor boldogan kell fogadnunk minden áldozatot, amelyet az élet kér tőlünk, legyen az anyagi, fizikai, erkölcsi, társadalmi vagy szellemi áldozat.
Az. önmegtagadás áldozata mindenkit elér, még azokat is, akiknek nem adatott meg az a boldogság, hogy a hit adományát birtokolhassák. Ők is találkoznak útjukon az áldozattal, mert az egész emberiséget megjelölte Krisztus megváltó keresztjének jele, még azokat is, akik nem ismerik ezt a jelet, vagy nem akarják előnyeit kihasználni. Mindannyiunknak vinni kell Krisztus keresztjének azt a darabját, amelyik nekünk jut a Megváltás művéből, mert a kereszt a bűn miatt súlyos, vagy inkább a bűn teszi súlyossá a keresztet. (A fatimai üzenet felhívásai: 127-128)

SZERETETLÁNG Lelki Napló: Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/106) Ne csak ímmel-ámmal tegyétek azt, amit tesztek! Égjen, mint a csipkebokor, mely égett, de el nem égett. Ilyen áldozat kell Nekem, mely soha el nem ég, és szeretettől égő tüze Hozzám ér.” (II/108-109)
Minden kis felkínálkozó cselekedetedre tedd rá a szeretet nyomatékát, a határozottság pecsétjét, hogy önfeláldozó szeretettel fogadod, s ezáltal megváltó munkám boldog részesévé tehesselek. Ez azt jelenti, hogy egyszer s mindenkorra az örök boldogság részesévé tettelek. Minden csepp kis szenvedés, melyet a tiszta áldozat és szeretet árán hozol meg, a Szentháromság gyönyörűségére szolgál, és Velük együtt is fogod élvezni. Jutalmad ez lesz, mely nem e világból való.” (II/107)
Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget! Ez minden bajnak a gyökere, mely lelketekbe férkőzik. (...) A sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni fény útját, hogy az be ne hatoljon, és ennek a fénynek éltető világossága nélkül a restség sötét nyomása alatt szenvedtek és kínlódtok. Jöjjetek Hozzám, kik a jóra való restséggel terheltek vagytok, Én leveszem vállatokról és megkönnyítlek benneteket! (I/89)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

     1956. október 28-ára Pest néhány nagyobb útja négy nap alatt (!) jobban szét volt lőve, mint a második világháború négy hónapig tartó ostroma után. Számtalan holttest feküdt az utcákon, és elképesztó mennyiségű páncélos volt szinte a felsimerhetetlenségig szétroncsolva az utcákon. A szovjet csapatoknak nem csak technikai-, de emberveszteségei is óriásiak voltak, mely a feltételezések szerint elérhette a 800 főt! Ez sokkolta a szovjet katonai vezetést, és ezért 28-án már harmadszorra kértek tűzszünetet, jóllehet, minden hadüzenet nélkül pusztították édes Magyar Hazánk fővárosát!
Nagy Imréék az államvezetés nevében elfogadták a 3. tűzszüneti kérést és bejelentették a forradalom győzelmét. Ettől kezdve a Kossuth Rádióban nem volt már statáriumra, fegyverletételre felszólítás és fenyegetés. Így, Nagy Imre miniszterelnökségét a forradalmárok is elismerték. A rádió azt is közölte, hogy a szovjet fegyveres erők elhagyják a főváros területét, de azért még voltak lövöldözések. Hamarosan megkezdődtek a tárgyalások a szovjet csapatok teljes kivonulásáról az országból. Népünk felszabadultnak érezte magát és a város, valamint a munka helyreállításába kezdtek. Ez vasárnap volt.

A Szentlélek sugallatára hívunk mindenkit ebben az esztendőben is az engesztelő ima-hadjáratra a lelkek és hazánk megmentéséért!

Kapcsolódjatok be minél többen, mindenki ott, ahol tud!

Alapszándék:

Kérjük nagy alázattal, hogy Jézus Krisztus drága Szent Vérével, a Szűzanya Szent Palástjával és a Szent Angyalok lángpallossal védjék meg a Kárpát-medencét! Tartsák távol határainktól a járványokat, a természeti csapásokat és az idegenszívűeket, oltalmazzon minket az Antikrisztus előharcosainak támadásaitól!
Könyörögjünk édes Magyar Hazánkért és az egész emberiségért!

"Ha Isten velünk, ki ellenünk?" "Bátorság! Ne féljetek!" 

Sanctus, Sanctus, Sanctus

Dominus Deus Sabaoth.

Pleni sunt cæli et terra gloria tua.

Hosanna in excelsis.

Benedictus qui venit in nomine Domini.

Hosanna in excelsis.

Az engesztelő imaórákat 2020-ban is (az év hátralevő részében) az alábbi Mária-ünnepeken, az Irgalmasság Órájában tartjuk:

Április 26. (vasárnap) – 15-17 órakor – Mária, a jó tanács Anyja

Május 24. (vasárnap) – 15-17 órakor – Szűz Mária Keresztények Segítsége /Úti Boldogasszony/

Június 1. (Pünkösd hétfő) – 15-17 órakor – Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja

Július 2. (csütörtök) – 15-17 órakor – Sarlós Boldogasszony

Augusztus 15. (szombat) –15-17 órakor – Nagyboldogasszony

Szeptember 8. (kedd) – 15-17 órakor – Kisboldogasszony

Október 8. (csütörtök) – 15-17 órakor – Magyarok Nagyasszonya

November 21. (szombat) – 15-17 órakor – Szűz Mária bemutatása

December 8. (kedd) – 12-15 órakor – Szeplőtelen Fogantatás

A részvétel módja, a szándékok részletezése és az ajánlott imák:

Imádkozzuk otthon, összekapcsolódva az összes imádkozóval, a Szent Angyalokkal, a Szentekkel és a Szűzanyával.

Az Engesztelő rózsafüzért minden egyes emberért, a világ vezetőiért, a papokért, az Egyházért!   http:// oratio.hu/r-olvaso08.php 

Az Irgalmasság rózsafüzérét Magyarország békéjéért, a járvány megállításáért és minden magyar ember megtéréséért.    http:// oratio.hu/r-atya4.php 

A Szeretetláng rózsafüzért, hogy a Szent Anna réten minél előbb felépüljön az Engesztelő Kápolna a Világ Győzelmes Királynője tiszteletére.   http:// oratio.hu/r-maria06.php

A Fájdalmas rózsafüzért Európa és a világ békéjéért, miniszterelnökünkért, a kormányért. Az idegenszívűek hatalmának megtöréséért.    http:// oratio.hu/r-alap2.php 

Hittel, reménnyel és szeretettel Hozzád fordulunk Szép Szűz Mária, az Angyalok és a Világ Győzedelmes Királynője.

Kérünk, terítsd ránk palástodat, védelmezz meg minket minden látható és láthatatlan ellenséges támadástól, hogy nemzetünk, a Te jogos és örökös tulajdonod fennmaradhasson!

A ránk váró nehéz időkben az a remény éltet, hogy szentjeinkkel és Szent Angyalaiddal védelmezel minket. Ámen

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején.

Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz.

Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak.

Ámen

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!

Esedezve kérjük: "Parancsoljon neki az Isten!" 

Te, pedig mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!

Ámen

Lehetőségeitek szerint, küldjétek tovább! Visszajelzéseket erre az e-mail címre küldhettek: erdeinem@gmail.com

     1956. október 27-én Tiszakécskén mintegy 200 fős tüntetés kezdődött, mely a tanácsházánál akarta kifejezni elégedetlenségét, céljait, követeléseit. A tömegben volt Kerekes Gábor tanácselnök-helyettes, Orosz Zoltán tanácselnök pedig beszédet mondott, jogosnak minősítve a nép követeléseit.
     Azon a szombat délelőttön Gémes Mihály plébános Kállai Árpád és Kállai Etelka ezüst menyegzőjét áldotta meg. Az ezüst menyegző résztvevői kiléptek a templomból, a Himnuszt eléneklő, a tanácselnök beszédét hallgató tömeghez csatlakoztak. Pár perc múlva Kállai Etelka már nem élt.
     A kecskeméti 3. hadtest öt elemit végzett, moszkovita parancsnoka Gyurkó tábornok a pártbizottság kérésére, két MIG 15-ös vadászgépnek adott felszállási parancsot kapott a kecskeméti repülőtéren. Tiszakécske fölé érkezve riasztólövés helyett az egyik gép a 23-as és a 37-es gépágyúból tüzet nyitott a tüntetőkre. Éppen Matuz Dezső földműves a Nemzeti Dalt szavalta, mikor tűzcsapás történt.
A tragikus végeredmény 17 halott és 110 sebesült volt.
     A kegyetlen támadás sebesültjein azonnal megpróbáltak segíteni dr. Bedő István, dr. Hanusz Béla, dr. Kiss Ferenc és dr. Balla Sándor körzeti orvosok, a mentésbe bekapcsolódtak Gémes Mihály plébános dr. Tóth Szilveszter állatorvos és vöröskeresztes felesége.
Az indulatok Fehér József párttitkár ellen fordultak, a lincselést Gémes Mihály plébános akadályozta meg.
     A két támadást végrehajtó MIG-15-ös elhagyta Tiszakécske légterét. Az egyik gép, melyet Istenes Elemér főhadnagy vezetett, mélyrepülése után a gép stabilitását vesztette és a földbe fúródott, a pilóta életét vesztette. A másik, a tűzcsapást végrehajtó gép pilótáját Takács főhadnagyot súlyos lelkiismeretfurdalás gyötörte és alkoholizálva itt-ott beszélni kezdett. Pár év múlva "vadászbaleset" áldozata lett.
A halottakat Tóth Dezső ácsmester vitte ki a temetőbe, és két napon belül Gémes Mihály plébános eltemette.

A tisztelet és kegyelet alapján ismertetjük az elhunytak neveit:

1. Csonka László 17 éves
2. Szabó Péter 36 éves
3. Szóráth György 37 éves
4. Mohácsi István 47 éves
5. Kállai Etelka 56 éves
6. Mihályi Gizella 30 éves
7. Bognár József 28 éves
8. Szitár János 27 éves
9. Lovas József 35 éves
10. Hercikova Győzőné 62 éves
11. Sánta István 21 éves
12. Parádi Pál 33 éves
13. Parádi János 29 éves
14. Fazekas Imre 20 éves
15. Gyapjas Ferenc 26 éves
A későbbi vizsgálat alapján még további hárman vesztették itt életüket:
Rédai Bertalan, Czakó Ferencné és Utasi Ilona.

(Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09500/html/ Bagó Imre szemtanú visszaemlékezései nyomán a szerkesztő)

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért,  hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

LUCIA NŐVÉR: A Szűzanya egy nagy lángtengert mutatott nekünk, amely úgy látszott, mintha a föld mélyén lenne. A lángtengerbe merülve láttuk az ördögöket és a kárhozott lelkeket, mintha átlátszó, feketén vagy barnán izzó emberi alakok lettek volna. Ide-oda kavarogtak a tűzben, kiemelkedtek a lángokból, amelyek bensejükből füstfelhővel együtt törtek elő. Mint nagy tűznél a sziporkák, súly nélkül estek minden irányba. Közben fájdalmukban és kétségbeesésükben ordítottak. A rémülettől reszkettünk és megdermedtünk. Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos, ismeretlen állatok, ijesztő és szörnyű formájuk volt, de azok is átlátszók és feketék voltak.

ERZSÉBET ASSZONY: Előttem rettentő füst kezdett gomolyogni, melyben felismerhetetlen alakok jajveszékelve tolongtak, tanakodtak, rettegtek, és a gomolygó füst között hatalmas alak jelent meg, kit a szürkésen gomolygó füst miatt nem láttam, hogy nézett ki, csak éreztem, hogy a sátán volt. Észbontó üvöltéssel segélykiáltást hallatott. Nem tudja, mitévő legyen, ellenállása inog, minden eszköz csődöt mond, és minden kísérletezés hiábavaló. Ez csak néhány percig tartott. Utána Isten kegyelme azt a tudatot erősítette meg bennem, hogy a Szent Szűz Szeretetlángjának ki kell gyúlnia, mert ez fogja a pokol erőit megingatni. Ez a látvány annyira kimerített, alig tudtam szabadulni még utána is hatásától. (II/75) 

 (A fatimai idézetek a "Fatimáról beszél Lucia nővér" c. könyv 2006-os IV. kiadásából valók, a továbbiakban LN jelöléssel. A Szeretetláng üzeneteket a Lelki Napló Szent István Társulatnál, 2010-ben megjelent kritikai kiadásából idézzük, jelölése római/arab számmal!)

Lúcia nővér: ...ebben a hónapban elvesztettem lelkesedésemet az áldozatok és önmegtagadások iránt. Már arra gondoltam, hogy mégis azt mondom, hazugság volt az egész. Ezzel mindennek vége lesz. Jácinta és Ferenc azonban azt mondták:

Erzsébet asszony: Eddig minden gondolatomban és cselekedetemben az vezetett, hogy minden áldozatot meghozok a szent ügyért. De hogy valóban így van-e, hogy az ügy nem tőlem való-e, ezt senki nem tudja, én magam sem vagyok biztos felőle. Hogy nem az ördögtől van, (bár) ezt már a püspök atya is megmondta, és M. és B. atya is. (...) Uram, bocsásd meg vétkeimet, nem bírom áltatni magam tovább! Végképp meg akarok nyugodni. Látom, teljesen értelmetlen az, amit tettem, és nem tudom miért, azóta csak szenvedek. Hisz a bűnből eredő szenvedés nem lehet érdemszerző. Szabadulni, szabadulni, ez az egyetlen imádságom az ég felé. (III/209)

     »A harc a jó és rossz között megmaradt a világban, mint az áteredő bűn öröksége. S az ősi csábító nem szűnt meg az emberiséget hamis ígéretekkel félrevezetni. A századok folyamán egyik fölfordulás követte a másikat egészen a jelenkor forradalmáig, amely már majdnem az egész világon dühöng, vagy legalább is komolyan kísért s célkitűzésében és erőszakosságában veszedelmesebb minden eddigi egyházüldözésnél. Egész nemzeteket fenyeget a veszély, hogy rosszabb barbárságba süllyednek, mint amilyenben az emberiség nagyobb része a Megváltó előtt volt. A fenyegető rém – mint úgyis tudjátok Tisztelendő Testvéreim – a bolsevista és istentelen kommunizmus, amelynek célja a társadalmi rend fölforgatása és a keresztény művelődés alappilléreinek ledöntése.« (Részlet XI. Pius: Divini Redemptoris enciklikájából 1937. március 19.)

szinkretista - összekevert

A csütörtöki és pénteki engesztelés

     A Szűzanya szavai: „Tudod-e, hogy ezt a két napot, a csütörtököt és pénteket mily nagy kegyelmi napoknak kell tekintenetek? Akik ezeken a napokon engesztelik Szent Fiamat, nagy kegyelmekben részesülnek, mert az engesztelő órák idején a sátán hatalma oly arányban gyengül, amilyen arányban az engesztelők könyörögnek a bűnösökért”. (I/116)

„Minden csütörtökön és pénteken kenyéren és vízen böjtölj, és ezt ajánld fel a tizenkét papi lélekért. Mind a két napon négy-négy órát tölts el szent színem előtt, és különösen engesztelj az Engem ért sok bántalomért. A pénteki napon tizenkét órától három óráig imádd szent Testemet és szent Véremet, mely kiontatott az egész világ bűneiért. A pénteki böjtöt úgy tartsd meg, hogy szent Testem keresztről való levétele idejéig – ez egy különös kegyelmekkel járó áldozatvállalás. Tedd meg ezt, leánykám /és úgy esdekelt felém/! Vállald ezt magadra tizenkét héten át, azért a tizenkét papi lélekért, akik legalkalmasabbak lesznek terveim keresztülvitelére. A tizenkét papi lélek, akiket különös kegyelmeimmel akarok méltóvá tenni. /És újra kért: Tedd meg, leánykám!/ (I/123-124)

SZENT MÓR (1000 körül,  † Pécs, 1070 körül) 
     Az első magyar származású bencés szerzetes 1000 körül született, és kb. hetven évet élt. A rendbe belépve kapta a Maurus, Mór nevet. Szent Imre legendája említi, hogy iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, Pannonhalmán. Kora legjobb képzését kapta meg.  
     1030 körül a Szent Hegy bencés kolostorának apátja volt, s ebben az időben itt  találkozott Szent Istvánnal és fiával, Imrével, amikor felkeresték a szerzeteseket.
A Szent Imre legenda szövege így tudósít erről:
„A király, ismerve fiának kitűnő érdemességét és a fogadtatás tisztségét, amely őt illette volna meg, fiának engedte át. Amikor ugyanis a nevezett szerzetesek körmenetben jöttek a király üdvözlésére, ez tiszteletből fiát bocsátotta előre üdvözlésük fogadására. A kis Imre pedig betelve Szentlélekkel, mintegy isteni kegyelem megnyilatkozásából, mindannyiuknak érdemeit ismerte, és ezek szerint több-kevesebb csókot adott nekik. Egyeseket csak egyszer, másokat háromszor, ismét másokat ötször, utoljára pedig egyet hétszer csókolt meg. Szent István király a többiek előtt némán szemlélte a dolgot. Amikor azonban a misének vége lett, kíváncsian tudakolta fiától, miért adott az egyiknek több, a másiknak kevesebb csókot. Szent Imre herceg erre mindegyik érdemeit elszámolta atyja előtt.  Például, hogy ez vagy az ennyi ideig élt a szent önmegtartóztatás erényében. Ebből a szempontból csókolta meg ő az egyiket többször, a másikat kevesebbszer. Akit hétszer csókolt meg, egész életében szűzi életet élt." 
                                                                           
   A hét csókot tehát Mór szerzetes kapta, és hogy mennyire osztatlan szívvel szolgálta ő Istent, kitűnik a legenda másik jelenetéből is. Szent István néhány nappal azután, hogy a Szent Hegyről eltávozott, két kísérőt véve maga mellé visszatért, s a testvérek virrasztását és imádságait titokban kikémlelte.
     „A hajnali zsolozsma után a szerzetesek visszatérhettek fekhelyükre, azok azonban, akiket Imre csókjaival kitüntetett, továbbra is a templomban maradtak. Buzgóságuk a virrasztás kihasználására ösztönözte őket, és oltártól oltárhoz menve zsoltárokat énekeltek, dicsérték Istent. A király először félrevonulva figyelte az imádkozókat, majd fölfedte jelenlétét. A barátok üdvözölték, köszöntötték, és evvel eleget tettek az illem szabályainak, de megszegték a hallgatást. Mór itt is kivétel maradt: megtartotta a rend szabályát, jóllehet a király fenyegetéssel is próbálta eltántorítani. Később a káptalanteremben gyűltek össze a barátok a király jelenlétében. A nyilvános bűnvallomáskor István azzal tette próbára Mór alázatosságát, hogy igen sok dolgot vetett a szemére, ami a szerzetesi élettel ellenkezik. Mór mindezt hang nélkül, Istenbe vetett bizalommal tűrte. Végül is Szent István a dolgokat rendben elbeszélvén, Mórt dicséretekkel felemelte, és hogy a püspöki hely általa ékesíttessék, kevéssel annak utána a pécsi püspökségre felmagasztalta.”
A történet naiv kedvességén átüt a tiszta léleknek az a finom érzéke, amelyet Szent Jeromos mondott ki oly tömören János evangéliumával (21,7) kapcsolatban: ,,Solus virgo virginem agnoscit: Csak a szűz ismeri fel a szüzet.''
     Mór 1036-ban foglalta el püspöki székét, a pécsi egyházmegye második püspöke lett. Templomokat építtet, kolostorokat alapítva szerzeteseket telepített le. Gyalogosan, szekéren járta egyházmegyéje településeit, amelynek területe a mai pécsi egyházmegyének háromszorosa volt.  
     Az 1046-ban kitört pogánylázadást csak három püspök élte túl. I. Andrást Fehérvárott királlyá koronázó három főpapnak ő az egyike. Kézjegye tanúként rajta van az 1055-ben keltezett tihanyi apátsági alapítólevélen, mellyel András újabb bencés apátságot hívott életre.
     Első magyar íróként – természetesen latinul – írta meg a legendát a Zobor-hegyi két szent remete (Zoerárd-András és Benedek) életéről. Az írásból kicseng a magát végsőkig megtagadó, önfeláldozó, aszketikus életforma tisztelete, csodálata.
     Mór 1070-ig, haláláig volt Pécs püspöke.
     Bár Mór püspök tisztelete hamarosan elterjedt, nyilvános kultuszát csak IX. Piusz 1848. augusztus 4-i döntése erősítette meg Scitovszky János, Pécs akkori püspökének kérésére. Periratában kifejtette, hogy képét nemegyszer festették meg ’szent’ felirattal, és vannak 1449-ből való misekönyvek, amelyek Mór dicséretét zengik. A martirológiumokban is szerepel Mór neve, ezek szentként említik. XI. Piusz pápa 1925-ben a pécsi egyházmegye társvédőszentjévé nyilvánította, ünnepe október 25-re került.  Az Árpád-házi szenteken kívül Szent Mór az első magyar, akit az oltárra emeltek között tisztelhetünk.
     A Pannonhalmi Főapátság területén szobor őrzi emlékét; az apátságtól nem messze egy kilátó viseli a nevét. Pécsett utca, a székesegyházban kápolna viseli nevét.
(Katona István püspök: Szentek, szent életű emberek, és a Magyar Kurír felhasználásával)

Minden erővel védjétek meg Szeretetlángomat! (III/130)

      Mint írtam, nem az első másító eset! A gonosz lelkeket a Szeretetláng fohász irritálja a legjobban, melyről a Szűzanya mondta: "Ezt az imát reggel és este is, és napközben is végezzétek, mert ez közelebb visz benneteket Szent Fiam által az Örök Atyához, és szívetek megtelik kegyelemmel. A kegyelemmel teljes lángot, melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja" (I/39). A Mozgalom Alapszabályának "Küldetésük" c. fejezete világosan kimondja: "9.2) Megvédeni és közkinccsé tenni a Mozgalom lelki és apostoli örökségét, mely a Szeretetláng Lelki Naplóban foglaltatik". A pontosság kedvéért Erzsébet asszony Naplójáról van szó!

Ennek ellenére, már eddig is számtalanszor fel-felbukkant egy módosított fohász, miszerint "áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását ránk és az egész emberiségre"! (Vagy: "az egész emberiségre és a tisztítótűzben szenvedő lelkekre"!) Mindkét esetben azonos a probléma: egyfelől hamisított szövegváltozat, másfelől az emberiség mi (is) vagyunk! Nem szükséges külön magunkra és külön a "többiekre" kérnünk a kegyelmet!
Ha így lenne – ahogy azt az 'inspirált' látnok véli –, akkor a Szűzanya azon ígéretét kérve, hogy "Szeretetláng megvakítsa a sátánt!" (vö III/203), így helytelenül így is mondhatnánk a fohászt: "áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását a sátán megvakítására"! De nem így van, hanem: AZ EGÉSZ EMBERISÉGRE (!) és ez az a fohász, mely megvakítja a sátánt! A Szeretetláng Mozgalom Alapszabálya világosan meghatározza, hogy miként és milyen feltétel mellett imádkozzuk az Üdvözlégyet, mely a "Társulás sajátos céljai" fejezetben így áll: „magán áhítatként” Szűz Mária kérését az Üdvözlégy Mária imádkozására vonatkozóan: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja imádkozzál érettünk bűnösökért, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre most és halálunk óráján. Amen.” Hangsúlyos, hogy közös imában csak ott ahol ezt az Egyház, illetve a helyi plébános jóváhagyja!
     Érdekes, hogy egy alkalommal a kápolna-béli helyesbítésem nem tetszett egy atyának, aki enyhe mosollyal hozzá tette: "a megdicsőült lelkekért nem kell imádkoznunk!" Mi tagadás így igaz: nem értük, de hozzájuk! Bizony kérnünk kell őket, mert ily módon működik a Szűzanya Szívének többletkegyelme a Szeretetláng (na meg a "Szenteknek egyessége" is)! Maga a Lelki Napló is ezt írja: "Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) A Magyar Szentek ujjongó örömmel esdekelnek, hogy Szeretetlángom mielőbb kigyúljon országunk felett. (II/20-21) Az összes magyar szentek között a kis Imre imája a legmeghatóbb, az ő könyörgése az ifjúságért". (II/21) – Ők ugyebár, már üdvözült lelkek és nem értük, de hozzájuk imádkozhatunk!

(folyt!)

Ne üljetek fel minden híresztelésnek, mindenféle látnoknak! "Hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba". (1Jn 4,1)

Minden erővel védjétek meg Szeretetlángom! (III/130)

     Sajnos, sem a Szeretetláng lelkiségének és mozgalmának az elismerése, sem pedig az egyházilag jóváhagyott  "A Szeretetláng Mozgalom Társulás Alapszabálya" nem képes kizárni azon ártó igyekezeteket, miszerint a Szeretetláng üzenete nem csak Erzsébet asszonyhoz kötődő kiváltság, hanem egy parttalan üzenetlánc. Akár ijesztőnek is tartható, hogy a Szeretetláng kinyilatkoztatott üzenete, idővel egyre bővülhet a számtalan látnok aktualizált toldalékával! De miként is áll ez az Alapszabályban: A Társulás lelkisége az Isten Szaván, az Anyaszentegyház tanításán és a Szeretetláng Lelki Napló üzenetein nyugszik (IV. Alapításból fakadó Szabályok) Tehát Szeretetláng Mozgalom és Lelkiség, nem a folytatólagos "üzeneteken" alapszik, hanem kizárólagosan az Erzsébet asszony által leírt lelki Napló tartalmán! Mindazok, akik az Alapszabály ezen (vagy bármely pontját) nem fogadják el, azok szembehelyezkednek az egyházi jóváhagyás iránymutatásával, és a Szűzanya szándékával!
     A bomlasztó és káros tevékenység, több vonalon is megnyilvánul! Egyfelől, az említett "lánc-reveláció", másfelől a Szeretetláng üzenetének, valamely más – jóvá nem hagyott – friss üzenetekkel való összemosása, mintha ez-az igazolná a Szűzanya ügyét (azonos szintre húzva le a Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony személyében kiváltságolt Szeretetlángot). Szent Péter levele már figyelmeztet erre: "A tudatlanok és állhatatlanok meghamisítják, mint ahogy a többi Írásokat is, a saját vesztükre" (2Pt 3,16) hozzá tehetjük, a Szeretetláng üzenetét is! Harmadrészt, valamiféle "jobbító" szándékú szövegmódosításokban nyilvánul meg, melyek egy-egy szavas betoldásaival (lényegében szövegrontással) igyekszenek zavart kelteni, a Szeretetláng hitelét kérdőjelessé tenni! Holott az Általános Szabályok IV. fejezete 13/9 pontja világosan kiköti: ne engedjék meg, hogy a mi lelkiségünkbe idegen elemek keveredjenek, vagy olyanok, amelyek nincsenek jóváhagyva, vagy kifogásolva vannak az Egyházi Hatóság által.

Én, mint Erzsébet asszony melletti "Szűzanya titkára", kötelességemnek érzem a hamisságok és ferdeségek mindenkori helyretételét!
     A bíboros úr jóvoltából a Szeretetláng Mozgalom megkapta a Bp. Székely Bertalan utca 25 szám alatti Szent Család Kápolnát. A bérház-udvari épület épp 90 éves, és azt megelőzően istálló volt. Megható párhuzam tehát Mária Szíve Szeretetlángjának szálláskeresésével. Az épületet a Szeretetláng közösség adományokból Tolvajné Irénke hihetetlen áldozatossággal és fáradatlan munkálkodással sikeresen felújította. A Mozgalom, 2012. november 19-én hálaadó imanapot és szentmisét tartott az akkor még félkész kápolnában. A hívek tiszteletreméltó buzgósággal imádkozták a rózsafüzért, ám a Szeretetláng fohászt az Üdvözlégyekben, kissé megtoldva mondták: "áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre és a tisztítótűzben szenvedő lelkekre". A végén a mikrofonhoz léptem és felhívtam a figyelmet arra, hogy a jóváhagyott Lelki Napló Szűzanya általi szavaival kell mondanunk a fohászt, mely így hangzik: "áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!" (IV/36) Ennyi és nem több! Ez a Szeretetláng kegyelmi hatását kérés "kulcsmondata", mégpedig úgy, ahogyan azt égi Anyánk kérte és Erzsébet asszonnyal leíratta! Hangsúlyoztam, hogy az "egész emberiség" alatt, a Küzdő-, a tisztítótűzben Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat kell értenünk, tehát külön nem kell mondanunk a szenvedő lelkeket! Ekkor néhány asszony halkan megjegyezte, hogy novemberben a tisztítótűzben szenvedőkért mondjuk a rózsafüzért. Nos, erre már nem válaszoltam, hiszen mindig (egész évben) ezért mondjuk a szentolvasót! A Szeretetláng kegyelmi hatásának "mechanizmusa" a következő: a mi általunk kiszabadított szenvedő lelkek visszasegítenek az Istenanya lélekmentő-, illetve az Úr Jézus megváltó munkájának (III/164) sikerében. A legszomorúbb az, hogy ezt a kiegészítést egy látnok "kapta" és mint már említettem, teljesen fölöslegesen! De lássuk, hogyan is kéri égi Anyánk a Lelki Napló szövege szerint? "Ha bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok és három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből, a halottak hónapjában pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” (II/15-16) És milyen Üdvözlégyet kért a Szűzanya? Az Általa pontosan megadott fohásszal mondott Üdvözlégyet és rózsafüzért, melyhez a kegyelmi kiáradás ígérete fűződik!

      Dr Kovács Zoltán mariológus, aki teológiai szakvéleményében a következőket írja: "Krisztus Szent Sebei által árad ki a Szeretetláng (vö. I/39), mely megvakítja az ördögöt, s ezáltal szabadul meg sok lélek a kárhozattól. Mária ebben a folyamatban a lelkekért küzd. A sátán megvakítása a lelkek felszabadulását is eredményezi". (Szeretetláng Lelki Napló, Szent István Társulat Bp. 2010, 407 oldal) (folyt!)

Ne üljetek fel minden híresztelésnek, mindenféle látnoknak! "Hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba". (1Jn 4,1) 

Alább lásd a teljesen felújított Szeretetláng Kápolnát, melynek teljes szervezése Tolvaj Endréné Irénkét dícséri, és azokat a bőkezű híveket, aki a munkálatok finanszírozását fedezték, ill. tevőleges részt vettek! A Kápolna beszentelését Dr. Erdő Péter bíboros-érsek végezte.

12. Tiszteletreméltó testvérek! Felhívásaink és a visszajelzések nyomán nyilvánvaló az Önök figyelemreméltó és odaadó tisztelete Isten Szent Anyja iránt, azzal az elkötelezett szeretettel, melyet éreznek a keresztények nyája iránt, ez kitűnik munkátokból, mely természetesen kiváló eredmény. Szívünk telve van a rózsafüzér csodálatos gyümölcseivel, amelyeket máris váratlan bőségben élvezünk. Következetes hűséggel tevékenykedjünk, különösen a rózsafüzér ezen hónapjában.

Már augusztusban különös bensőségességgel ünnepeltük Királynőnket, felajánlva neki magunkat ‒ mint odaadó gyermekeit ‒, és az Ő misztikus koronáját a Szent Rózsafüzért, mely által elnyert kiváltságok és kegyelmek, már akkor megerősítést nyertek és igazolódtak. [Vö. ep. Encycl. Supremi Apostolatus officio (1893. szeptember 1.); ep. Encycl. Superiore anno (1884. augusztus 30.); az S. R. C. Inter plurimos rendelet (1885. augusztus 20.); ep. Encycl. Quamquam csapok (1889. augusztus 15.)]

13. Milyen lélekemelő gondolat, hogy a városokban és falvakban, a szárazföldön és a tengeren ‒ ahová a katolikus tanítás csak eljutott ‒, a nap minden órájában százezrek tekintenek Máriára rózsafüzérrel kezükben. Minden bensőséges hitű ember, Máriával Jézusért törekszik megszerezni azt a kegyelmet, hogy az istenkereső, vagy tévelygő emberek megtalálják a krisztusi tanítást, mely alapját képezheti a békének és biztonságnak, valamint az igaz boldogság forrásának. Esedezve kérjük tehát a Szűzanyát, hogy az Anyaszentegyház mindenhol elnyerje szabadságát, hogy mindenki számára hirdethesse az Örömhírt.

14. És veletek, tiszteletre méltó testvérek, együtt könyörögjünk a Szent Rózsafüzér Királynőjének közbenjárásáért, hogy a Mindenható Isten minden szolgájának adjon mennyei ajándékokat, erőt és segítséget a pásztori hivatal feladatának elvégzéséhez. 

Kelt Rómában, Szent Péternél, 1891. szeptember 22. napján, a pápai hivatalunk tizennegyedik évében.

XIII. Leo

Hogyan alakítsunk imaközösséget?

Az imaközösségek ill. vezetőinek kötelességei a Mozgalom 2009-ben jóváhagyott Alapszabálya szerint (kivonat):

25.3) Amikor megalapítanak egy cenákulumot a plébánián, ez vegye fel annak a nevét. Pl: "Magyarok Nagyasszonya Plébánia Szeretetláng imacsoportja". Ha az imaközösség magán imacsoport, akkor is ajánlott nevet adni, Pl: "Mária Szíve imaközösség"„ ha pedig családi Szeretetláng "kegyhelyként” alapított, akkor megnevezhető a család vezetéknevével is.

25.4) Legyen állandó kapcsolatban a Helyi, az Egyházmegyei vagy Országos Koordinátorral sajátos helyzetének megfelelően.

25.5) Példás legyen a pontosság az imacsoportban. Ebben a leghatározottabban meg van tiltva hozzáadni, elvenni vagy kiegészíteni eszmékkel, friss üzenetekkel, olyan imákkal vagy ima módokkal, amelyek a Társulásnak nem sajátjai.

     A szerk. hozzáfűzése: Az imacsoportok alapítását és működtetését, nem csak a fentiekben vázolt feltételek betartásával, hanem annak büszkeségével kell élniük, hogy egy nagy és egyre gyarapodó nemzetközi imaközösség tagjai lehetünk! Hála Égi Édesanyánknak, 2012. áprilisi adat szerint csak Magyarországon 245 bejegyzett Szeretetláng Imaközösség működik, ebből 68 Budapesten! Az indulásnál, ajánlott a Szűzanya kérését követni,  „egy órányi idő, amit engesztelésre fordíttok, kezdődjék lelki olvasmánnyal” (pl. egy-egy szakasz az Evangéliumból, a Szeretetláng Lelki Naplóból, a Tökéletes Mária-tiszteletből vagy a Fausztina Naplóból) és imádság a (következőkben) mellékelt imákból.

   A „hogyan engeszteljünk?” kérdésre a fatimai gyermekek életáldozata a legszebb példa. Ha e készség fel is merül a mai emberben, engesztelésének hatékony megvalósítása, önmagában már gyakran erőtlen marad, ha nem „Máriával egy szívvel-lélekkel” próbálja megvalósítani szándékát. A Szeplőtelen Szív által maga is áttüzesedik, erőt, sőt társakat kap a további engeszteléshez. Erőt, amely átjárja a szívet és az akaratot, erőt mely megtanít újra szeretni, készségessé téve a szívet a Jézusért és a Jézussal való lélekmentő munkára. A Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely nem csak Jézussal és Máriával hoz létre 'szív-szeretet' egységet, de embertársainkkal is! Ez az egységteremtő erő, képes áthatni az egész társadalmat, végső soron a küzdő-, a szenvedő- és a megdicsőült Egyházat! E kölcsönhatás segít hozzá az „emberiség nagyságrendű” engesztelés megvalósításához! 

Célja: Jézus Szívének vigaszt-, Mária Szívének pedig azt az édesanyai örömöt nyújtani, hogy egyetlen gyermeke sem kárhozik el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működő késztető Kegyelem. Azok fognak tehát engesztelni, akikben megfogant ez a szívbeli késztetés!

     Természetesen nem mindenki követheti és nem is szabad ugyanazt megtennie, amit a szentek, ámde mindenkinek tudatosan ellenőriznie kell az életvitelét, saját érzéseivel összeegyeztethetően! Következésképp mindenkinek a saját életét és az erkölcsét, saját maga által kell felügyelnie, helyesbítenie az isteni igazságosság félelmében. Mert azok, akik ebben az életben önfegyelmet gyakorolnak és önként szenvednek, az erény jutalma érvényesül. Sőt, Krisztus misztikus testében ‒ amely az Egyház ‒, minden tag egyesül, együtt szenved és virágzik, Szent Pál szerint: "Ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. Ha tehát az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai." (1Kor 12,25-27). Ebben az együttérzésben Krisztus példáját kövessük, aki szeretetének teljességében magára vette bűneinket és feláldozta magát a mi üdvösségünkért, eltörölve a bűn végzetes hatalmát!

Összefoglalva: a szent bűnbánás gyakorlata annyira változatos és olyan széles, hogy megtehetjük Krisztussal, hogy mások helyett is bűnbánatot tartunk!

(folyt.)

 Mit és hogyan imádkozzunk?

   1) A templomi – esetlegesen szentségimádással egybekötött – közös imának a vezérfüzete, az „Engesztelő Imaóra”, melynek eredetijét még Dr. Kosztolányi István biblikus professzor, Szentírás-fordító állította össze, 1976-ban. Ebben le vannak írva a liturgikus teendők, az imák és az egyházi énekek.

   2) A Lelki Naplóban leírt módon a Szűzanya kérése szerint: „Leányom, azt kérem tőled, hogy csütörtökön vagy pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés módja (lehetőleg) a családokban történjen. Az egy órai idő, amit az engesztelésre fordítotok, legyen lelki olvasmánnyal kezdődő, áhítatos összeszedettséggel teljes ájtatosság, a szentolvasó vagy más módja az imádságnak. (…) Ötszöri keresztvetéssel kezdjétek meg (és) közben ajánljátok magatokat Szent Fiam Sebei által az Örök Atyának. Az engesztelő ájtatosságot így is fejezzétek be.” (vö I/38-39)

   3) Egyénileg vagy közösségben imádkozott rózsafüzérrel.

   Előzetes megjegyzés, hogy a Szeretetláng Lelkiség háromféle rózsafüzért ismer és imádkozik: Az egyik a „rendes” öttizedes szentolvasó, melynél az Üdvözlégyekbe fűzzük bele vagy a tizedek végén mondjuk a Szűzanya által kért könyörgést. A másik az un. „Szeretetláng imasor”, ahol a kis-szemekre ezt mondjuk: "Szűzanyánk, ments meg minket Szeplőtelen Szíved Szeretetlángja által"! A harmadik, amikor a Miatyánkok után tízszer mondjuk: "Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre"!

a). Tehát a Szeretetláng kiáradásáért felajánlott szentolvasóval, az Üdvözlégyekbe illesztve mondjuk a könyörgést, az alábbi módon (templomi közös ima esetén csak a plébános engedélyével!)  ...asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, (és) Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen. De opcióként, mondhatjuk a tizedek végén is (mint a fatimai imát), de ez esetben nem kell hozzátenni a "most és halálunk óráján"!

   A szentek és a pápák mindenkor lelkesen ajánlották a (Domonkos) Rózsafüzér imádkozását, mely számtalan hatékony búcsúval van ellátva!Égi Anyánk is minden jelenésében a rózsafüzér imádkozását kérte, így van ez a Szeretetláng üzenetében is! Szűzanya: „Kármelita kisleányom, imádkozd el a teljes rózsafüzért, és vegyél részt egy erre a szándékra felajánlott szentmisén. (II/193) Aki a böjtöt rendszeresen megtartja, annak elegendő este hat óráig megtartania! Egy öt-tizedes rózsafüzért imádkozzon el." (IV/27)

„A Boldogságos Szűz rózsafüzére olyan imádság, melyet sok szent szeretett, és a Tanítóhivatal buzdít imádkozására. A maga egyszerűségében az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje.” (vö ROSARIUM VIRGINIS MARIAE  II. János Pál apostoli levele /1/) 

A Szűzanya a neki oly kedves imádság kegyelmi hatását megsokszorozza azzal, ha kérése szerint az Üdvözlégyeket a Szeretetláng könyörgéssel mondjuk. Ezáltal tesszük hatékonnyá a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült egyház összefogását, miszerint a tisztítótűzből kiszabadított lelkek visszasegítenek földi küzdelmeinkben, és hatékonyan segítik az Istenanya emberiségmentő tervében. „Óhajtsd szíved egész erejével Szeretetlángom mielőbbi kigyúlását, mely a sátán megvakítására és félelmére indul.” (I/59)

b). Vagy az un. „Szeretetláng imafüzérrel” (ld a következő bejegyzésekben!), mely egy az Erzsébet asszonytól független "üzenetközlő" révén vált ismertté, először külföldön. Hatékonysága abban remélhető, hogy ebben is ötször hangzik el a Szeretetláng könyörgése!

c). Magyarországon kevéssé ismert, de a Dél-amerikai országokban elterjedt imaforma, hogy a Miatyánkok után 10x ismétlik: "Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre"!

   A Szűzanya kérése Erzsébet asszonyhoz: minden hozzám intézett imához, fohászhoz fűzzétek hozzá az egyetemes könyörgést: áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!  Mert ez az a fohász, mely megvakítja a sátánt! 

(A szerkesztő személyes, szóbeli feljegyzése Erzsébet asszonytól)

11. Most a kötelesség és a fiúi szeretet arra buzdít bennünket, hogy kérve-kérjük Istent, ne csak az ima lelkületével ajándékozzon meg bennünket, hanem a mélységes bűnbánat lelkületével is, mégpedig széles körben, az egyház összes fia számára. És miközben ezt a komoly kérést megfogalmazzuk, mindenkit arra buzdítunk, hogy mindkét említett erényt folyvást gyakorolják. Így az ima megerősíti a lelket a nemes törekvések iránt és közelebb viszi Istenhez, a bűnbánat pedig önmagunk urává tesz minket, különös tekintettel a testre, amely az eredeti bűn miatt a szellem keserű ellensége.

Nem kétséges, hogy ezek az erények tökéletesen kapcsolódnak egymáshoz, támogatják egymást és együtt hajlamosak ugyanazon cél elérésére: a mennyekre hivatott embert a földi dolgoktól elterelni, mellyel bensőségesebb kapcsolatba hoznak Istennel. Mert sajnos a szenvedélyek által izgatott és az öröm által táplált lélek érzéketlen a mennyei dolgok örömére, és az imája csupán gyenge és hideg hang, amely méltatlan arra, hogy Isten meghallja. Legyen példa előttünk a szentek bűnbánata, akiknek hatékony imái és könyörgései leginkább tetszettek Istennek, úgyhogy még csodákat is tettek. Ők fegyelmezetten irányították a lelküket, szívüket és az akaratukat. A legnagyobb örömmel és alázattal fogadták el Krisztus doktrínáit és az egyház tanításait. Egyedi vágyuk az volt, hogy előrehaladjanak az isteni ismeretekben, és cselekedeteiknek nem volt más célja, mint Isten dicsőségének növelése. Szigorúan elfojtották szenvedélyeiket, kemény vezeklésben részesítve testüket, és még a megengedett élvezetektől is tartózkodtak. Mindezek mellett ők is mondhatták volna Szent Pállal: „A mi hazánk a mennyekben van” (Fil 3,20). Nos, ezért voltak imáik annyira hatékonyak.

(folyt.)

    Az emberi szellem élesl a a mindenko ri viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez, de valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten, a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk.(!) És akkor világosan kiderül majd, hogy mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a legkedvezőbb meghallgatást. Következésképpen világosan kinyilváníttatik, hogy a siker azáltal következett be, hogy még az elferdült korszellem közepette is, sokak a test és a szellem minden beszennyezésétől érintetlenül, tisztán és épen őrizték meg magukat, miközben a megszentelődést az Istentől való félelemben teljessé tették. (2Kor 7,1) Mások viszont, az elbukáshoz közel bár, de mégis uralkodtak magukon és épp a kísértések leküzdéséből az erények növekedését kapták. Végül megint mások, akik elestek bár, de az Egyház imáinak kegyelme által egyfajta belső unszolásra, lélekben megrendültek és arra indíttattak, hogy újra felemelkedjenek, s az irgalmas Isten szerető karjaiba vessék magukat.

Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, hogy vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és hogy semmi okból ne lankadjon az imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne. Csak ezek után kérhetünk Istentől előnyöket életünkhöz, mindig köszönetet mondva ‒ attól függetlenül ‒, hogy vágyaik teljesültek vagy sem. Vagyis, imáinkat és könyörgéseinket hálatelt szívvel mondjuk az Úrnak, aki megszabadított minket a haláltól, az Ő legszentebb példája szerint, nagy sírásokkal és könnyekkel. (Zsid 5,7)

(folyt.)

10. Bár vannak olyanok, akik őszintén egyetértenek azzal amit mondottunk, mégis mivel a reményeik ‒ különösen az egyház békéje és nyugalma tekintetében ‒ még nem teljesültek, vagy mert a bajok látszólag fokozódnak, ima-szorgalmuk és lelkesedésük csökkent. Az ilyenek tartsanak önvizsgálatot és azon munkálkodjanak, hogy az Istenhez intézett imáik megfelelő szellemben, Urunk Jézus Krisztus parancsa szerint hangozzanak. Az elcsüggedők lássák be, hogy mennyire méltánytalan, ha a Mindenható Isten segítségnyújtásának idejét és módját maguk akarják meghatározni, mivel Ő semmivel sem tartozik nekünk, és amikor meghallgatja a mi esdő koronánkat, Ő a saját végtelenségét koronázza meg (Szent Ágoston. Epi 194, al. 106, Sixtum, cv, n. 19.).

Amikor a látszat szerint, Isten a legkevésbé sem teljesíti kívánságainkat, Ő jó apaként jár el gyermekeivel, a későbbi előnyökért. Az imákat illetően, amelyekhez azért csatlakozunk, hogy az Egyháznak irgalmat esdjünk ki, ezeknek a könyörgéseknek kegyelme és hatalmas súlya, nem a mi imáink által, hanem Krisztus, a mi Urunk imádságai és érdemei által van, aki szereti egyházát és felajánlotta magát neki, hogy megszentelje, és őt dicsőítsék benne. Ő a szuverén feje, a szent és ártatlan, akinek imáira és könyörgésére mindig isteni bizonyossággal támaszkodhatunk. Ám ami az egyház külső és időbeli állapotát érinti, nyilvánvaló, hogy meg kell küzdenie a rosszindulatú és hatalmas ‒ bár időleges ‒ Ellenféllel.

Az egyetemes imádság gyengülése okán, Krisztus egyháza túl gyakran szenvedi el jogai eltörlését, szabadságának csökkentését és elnyomatását. De ezek ellenére az Egyház, e konfliktusok közepette is mindig kiemelkedik nagysága, és növekszik dicsősége. Az emberi okfejtés nem is értheti meg teljesen, miért igyekszik a domináns gonoszság ártani annak az egyháznak, mely az üldöztetéseiből és szenvedéseiből mindig diadalmasan megerősödve és dicsőségesen támad föl? Az Egyház ugyanakkor továbbra is kitartó az erényben, mert kihez is mehetnének az emberek, hogy elnyerhessék az üdvösséget. És mivel ez a küldetése, imáinak nagy hatalommal kell bírniuk, kiesdve Isten irgalmasságát, az emberek iránti céljainak megvalósításához. Így amikor az emberek imádkoznak az egyházzal és az egyházon keresztül, akkor végül megszerzik azt, amit a Mindenható Isten az egész örökkévalóságtól kezdve tervez, hogy az emberiségnek ajándékozzon.

(folyt.)

Minden család a Szeretetláng kegyhelye legyen!

     Jézus: „Juttasd el kérésemet a Szentatyához, aki által kiosztani kívánom a nagy kegyelmekkel járó áldásomat, melyet azokra a szülőkre adok, akik a teremtés e nagy munkájában isteni tetszésemet és akaratomat elfogadják.(Rájuk) minden alkalommal különös áldást adjanak. Ez az áldás egyedülálló, s csak a szülők részére adható meg. Minden gyermek születésénél rendkívüli nagy kegyelmeimet árasztom a családokra.” (III/155)
     Te és minden családanya, kik az Én Szívem szerint cselekedtek, munkátok értéke nem kisebb még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyek tevékenységénél sem. Értsétek meg ti édesanyák, azt a fenséges hivatást, melyet rátok bíztam. Ti vagytok hívatva benépesíteni az Én Országomat és betölteni a bukott angyalok helyét. Szívetekből, öletekből indul el Anyaszentegyházam minden lépése! Országom úgy növekszik, ahogy ti édesanyák munkálkodtok a teremtett lelkek között. Nektek van a legnagyobb és (...) a legfelelősségteljesebb munkátok. Legyetek (...) tudatában, hogy a ti kezetekbe adtam annak munkáját, hogy a lelkek sokaságát üdvösségre vezessétek.” (III/155)
     „Add át az illetékeseknek. Azok a családok, akik a csütörtök vagy a pénteki napon a családjukban az engesztelő imádási órát megtartják, ha a családjukban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről.” (III/121)

9. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy figyelmen kívül hagyjuk Isten azon rendkívüli kegyelmeit, melyeket a rózsafüzér-imában kínál. Közismert, hogyha valamely nemzetben az idők folyamán a vallási lelkesedés csökkent bár, de az országos vagy a nemzetközi események veszélyes irányt vettek és a szervezett rózsafüzérezéshez fordultak, akkor a veszélyhelyzet elmúlt és az odaadó hitélet ismét lenyűgöző módon felvirágzott.

A rózsafüzér rendkívüli hatalmára példákat, nem az elmúlt korokban kell keresgélni, hiszen napjainkban is kézzelfogható jelei vannak az általa való kegyelmek elnyerésének. És mint mondottuk, különösen fontos imádkozni ezekben az időkben, akár globális méretekben is, hisz ez egyike azon imáknak melyet mindenhol tökéletesen ismernek! Az egységes ima-összefogás lehetősége tehát adott! Ezt a kihagyhatatlan körülményt, pedig isteni kínálatnak és kegyelmi irányításnak kell tulajdonítanunk, nem pedig az emberi számítás, bölcs erőfeszítésének. A Szűzanya rózsafüzére megerősíti, bátorítja és vigasztalja szívünket, és nagy reménnyel tölthet el bennünket, egészen az Egyház végső és legdicsőségesebb diadaláig. (folyt.)