A végtelen lehetőségek hazája
A másvilág bizony „más” világ és bár a mennyei boldogság a legtöbb vonatkozásban lényegesen elüt a földitől, de nem az emberi mivolttól!
Bölcsen mondotta tehát Szent Ágoston: A mennyei boldogságot ki lehet érdemelni, de leírni nem lehet. És mégis!
Az üdvösség hona a valódi és végtelen lehetőségek hazája! Éppen ezért nem gondolhatunk arra, hogy a túlvilági boldogság valamikor unalmassá válhat, hiszen Isten végtelen teljességét a teremtmény se fel nem fogadhatja magába teljesen, se ki nem merítheti. Erre kiváló földi példa, hogy valamely tudományos kutatás, bármily eredményre is jut, mindig újabb kérdésekkel szembesít! Nem öröktől fogva létező természetünk sohasem eshet egybe teljesen az örökkévaló Isten létével. Így minden beteljesülés egy még nagyobb beteljesülés reményteljes kezdete. A mennyország tehát határtalan dinamikát jelent. A beteljesülés annyira kiteljesít bennünket – a lényünket –, hogy a következő pillanatban vágyunk arra, hogy még jobban töltekezhessünk a végtelennel.
Örök istenkeresők vagyunk! Találóan fejezi ki ezt Szent Ágoston: egész földi életünkön keresztül azért keressük Istent, hogy megtaláljuk, de Őt keressük akkor is, ha már megtaláltuk az örök boldogságban, a mennyországban. Azért rejtőzött el előlünk, hogy keressük és megtaláljuk, ugyanakkor azért mérhetetlen, hogy akkor is keressük, ha már megtaláltuk.
Az örökkévalóság nem más, mint állandó beljebb hatolás a Végtelen Istenbe. Mivel pedig a szeretet tökéletességéhez a kölcsönösség is hozzátartozik, a dicsőség fényének hatásaként az ember önátadási készsége is úgy felfokozódik, hogy örömét találja benne Isten. Az emberi érett személyiség szépsége és gazdagsága mintegy gyönyörűséget szerez Istennek, aki őt éppen erre a boldogságra szánta.
(Források az első részben!) (folyt.)
