Feltevések
Az előzőkben taglalt sajátos feltevéseket megerősíti vagy cáfolja a Szűzanya kijelentése Erzsébet asszonynak, a Szeretetláng Lelkiség kiválasztottjának: „Halálod után mellettem lesz a helyed, és a földön összegyűjtött olajcseppjeid, melyeket áldozatos életed által Szent Fiam az Ő érdemeivel egyesített, vissza fognak hullani a lelkek kialudt mécsesébe. Az Én Szeretetlángomtól tüzet fognak, és ennek fényénél megtalálják az üdvösségre vezető utat. Ezek az olajcseppek még a mécses nélküli lelkekre is ráhullanak. Ők keresni fogják ennek okát és Szent Fiamhoz jutnak. Tehát neked a mennyben is dolgod lesz, és a megváltó munkában való részvételt folytatni fogod halálod után is.” (III/227)
Hozzá kell tenni, hogy Erzsébet asszony a négy elemijével, teológiai képzetlenségével, és olvasottsága hiányában, könnyen egynek értelmezhette a Mennyet és a Paradicsomot!
A fenti napló-üzenetben, már csak az gondolkoztathat el bennünket, hogy a mennyben nincs izgalom, nincs kudarc, nincs meg a sikertelenség lehetősége stb. A fenti állítás azonban a „megváltó munkában” való aktivitást állítja, mely − emberileg elgondolva − (a lelkek mai állapotából következtetve) nem kevés sikertelenséggel és aggodalommal járhat, jóllehet Istennek semmi sem lehetetlen!
Tekintve, hogy az ember egyedi sajátsága (nem csak a testbe zárt lélek), hanem a munkára, alkotásra való készség is! Ebből fakad a kérdés, hogy a mennyországban létezik-e munka vagy valamilyen tevékenység? Nos, Isten a természetfölötti rendben, a teremtett okok öntevékenységét nem szünteti meg, hanem fölfokozza. Már a földi életben arra lettünk meghíva a Szent Keresztségben, hogy együttműködjünk Isten minden emberre kiterjedő megváltó akaratával. Ám a feladatunk nem csupán az, hogy a természetet megőrizzük olyannak, amilyen, hanem elsősorban az emberiség lelki-erkölcsi előmozdításán, a bensőséges hitéleten, az oktatáson, a társadalmi igazságosságon, a békén kell munkálkodnunk, mégpedig felelősséggel!
Az ember teremtett sajátsága a mennyben is az állandó tevékenység, az alkotó munka – itt elsősorban az „alkotáson” van a hangsúly, mivel az ún. „munka” kifejezés már bizonyos értelemben magán hordozza a bűnbeesés földi átkát is, a „maga verejtékével”.
Amint magunkon hordtuk a földi ember képét, úgy magunkon fogjuk hordani a mennyeinek a képét is. (1Kor 15,49) Mindazáltal, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a mennyországban nincs fáradság, verejték, nincs selejt, nincs kudarc, sem követelés, kizárólag csak az alkotás és teremtés öröme van meg, melyet persze a földi életben – végtelenszer haloványabban – tapasztalhatók meg!
A mennyország örök boldogságában élő ember tehát nem unatkozik, mivel számára nem csak az „idő” végtelen, hanem a tér és a lehetőségek is! (vö. Ter 3,17-19).
(Források az első részben!) (folyt.)
