Természetesen nem mindenki követheti és nem is szabad ugyanazt megtennie, amit a szentek, ámde mindenkinek tudatosan ellenőriznie kell az életvitelét, saját érzéseivel összeegyeztethetően! Következésképp mindenkinek a saját életét és az erkölcsét, saját maga által kell felügyelnie, helyesbítenie az isteni igazságosság félelmében. Mert azok, akik ebben az életben önfegyelmet gyakorolnak és önként szenvednek, az erény jutalma érvényesül. Sőt, Krisztus misztikus testében ‒ amely az Egyház ‒, minden tag egyesül, együtt szenved és virágzik, Szent Pál szerint: "Ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. Ha tehát az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai." (1Kor 12,25-27). Ebben az együttérzésben Krisztus példáját kövessük, aki szeretetének teljességében magára vette bűneinket és feláldozta magát a mi üdvösségünkért, eltörölve a bűn végzetes hatalmát!
Összefoglalva: a szent bűnbánás gyakorlata annyira változatos és olyan széles, hogy megtehetjük Krisztussal, hogy mások helyett is bűnbánatot tartunk!
(folyt.)