Egy alkalommal Szent Charbel Makhlouf atya rengetegszer vetett keresztet magára. Az egyik testvér megkérdezte tőle: „Mesterem Charbel atya! Szokásával ellentétben miért sokszorozza meg ma ennyire a keresztvetést? Talán valami nagy haszna van, ha ezt csinálja?”
Charbel atya örömteli arccal válaszolt neki:
– Ma péntek van, a Halottak Napja. A kereszt jele az irgalmasság nagy kincse, melyet a tisztítótűzben szenvedő lelkek enyhülésére tudunk felajánlani, pl. azokért, akikre már nem emlékszik senki. A kegyelem állapotában ahányszor hittel vetsz keresztet magadra, vagy belépsz a templomba, s szenteltvízzel érinted fejedet a keresztvetéssel, akkor is búcsút nyersz. E búcsúkat felajánlva egy vagy több tisztítótűzben szenvedő lélek nyugodalmát és gyötrelmét tudod megkönnyíteni. És talán bizony fáradságodba kerül? – Egyáltalán nem!
(Forrás: Szent Charbel, a teljesség zarándoka – Új Ember kiadó 2017 – 101-1029)