Van 'másvilág'!
Hitünk tanítja, hogy földi életünk legfőbb és végső célja, Isten tanításának megismerése, szeretettel való szolgálata és követése, örök üdvösségünk elnyeréséért, Krisztus a mi Urunk által. A természetfeletti ismeretek kérdéseiben való világosabb látásra mindenesetre kevéssé az „értelem fénye”, mint inkább a „hit fénye” segíthet!
Az egyszeri és megismételhetetlen földi élet értelme, a fentiek teljes szívvel való megvalósítása, az érdemszerzés, az irgalmas cselekedetek, az örömök, a szenvedések, imáink és Szentmiséink felajánlása által!
Az Üdvözítő Krisztus tanítása, hogy „elérkezett az Isten országa”, és ezzel hitünk és földi életünk súlypontját áthelyezte, az „örökkévalóságba”, melyet Általa érhetünk el teljességgel!
Mindezek ellenére az örökkévalóság mibenlétéről keveset tudunk, keveset hallunk, és a másvilágról szóló egyházilag hiteles irodalom nagyon szűkkörű, melyek inkább csak teológiai definíciókat tartalmaznak. Más fellelhető írásokat pedig többnyire erős fenntartással kell olvasnunk!
Schütz Antal egyetemi tanár „Krisztus” c. művében ezt írja: »Mindenekelőtt előrement elkészíteni azt a hazát, mely bennünket vár: „Atyámhoz megyek és lakást készítek nála számotokra” (Jn 14,2); „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43). Ezzel az Úr Krisztus az ő követői számára félreérthetetlenül a mennyországot jelöli meg mint igazi hazát, más szóval ennek a földi életnek határozottan eszkatológiai beállítást ad. Nem a liberális krisztus-konstrukciónak van igaza, mely szerint az evangélium e földön akar állandó és céltudatos kultúrmunkával mennyországot teremteni, hanem a katolikus meggyőződésnek, hogy vándoroknak akar bennünket tekinteni, akik útban vagyunk hazánk felé. S ez az út Krisztus! Ám akit követni kell, az most és végleg ott van, ahol megszűnik a történelem, ahol a földi tülekedés az örök békébe, az idő az örökkévalóságba torkollik, hol Isten minden lesz mindenben. A mai emberben azonban mintha elsatnyult volna a láthatatlan dimenziók érzéke. Még aki elméletileg hisz is, sőt esetleg hivatásszerűen is hirdeti a másvilágot, annak is a gyakorlati magatartásán legtöbbször alig van látszatja ennek a másvilági hitnek. Távol vagyunk attól az időtől, mikor ‒ mint pl. a virágzó középkorban ‒, evilág minden jelenségének, sikerének és szenvedésének mértéke a másvilág volt, mikor az egyéni élet, az áldozat, egészség, betegség, emberélet és a halál arra volt beállítva, hogy ez a földi élet átmenet, és hogy a súlypontja mindenestül a másvilágban van.« (Szent István Társ. 1932. 233. oldal)
A templomi szószékről is ritkán hallunk részletesebb felvilágosítást a másvilágról, a szentbeszédeket rendszerint az örök üdvösség elnyerésének kívánalmaival szokták befejezni, de ezzel be is érik. Persze kétségkívül kevés az információ, de ebből a kevésből szeretnék e sorozatommal bemutatni egy keveset! Váljék lelki épülésükre! (Források az első részben!)
(Folyt.)