Az emberi szellem élesl a a mindenko ri viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez, de valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten, a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk.(!) És akkor világosan kiderül majd, hogy mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a legkedvezőbb meghallgatást. Következésképpen világosan kinyilváníttatik, hogy a siker azáltal következett be, hogy még az elferdült korszellem közepette is, sokak a test és a szellem minden beszennyezésétől érintetlenül, tisztán és épen őrizték meg magukat, miközben a megszentelődést az Istentől való félelemben teljessé tették. (2Kor 7,1) Mások viszont, az elbukáshoz közel bár, de mégis uralkodtak magukon és épp a kísértések leküzdéséből az erények növekedését kapták. Végül megint mások, akik elestek bár, de az Egyház imáinak kegyelme által egyfajta belső unszolásra, lélekben megrendültek és arra indíttattak, hogy újra felemelkedjenek, s az irgalmas Isten szerető karjaiba vessék magukat.
Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, hogy vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és hogy semmi okból ne lankadjon az imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne. Csak ezek után kérhetünk Istentől előnyöket életünkhöz, mindig köszönetet mondva ‒ attól függetlenül ‒, hogy vágyaik teljesültek vagy sem. Vagyis, imáinkat és könyörgéseinket hálatelt szívvel mondjuk az Úrnak, aki megszabadított minket a haláltól, az Ő legszentebb példája szerint, nagy sírásokkal és könnyekkel. (Zsid 5,7)
(folyt.)