Titkári emlékezés
A választ megkaptam a feleségemtől, nem lehetett se bele- se félremagyarázni! Szárnyalt a lelkem, mert gyarló kétségeimre hitelesítő jelet kaptam. Valami körülírhatatlan lelkesedés hatalmasodott el rajtam, bár továbbra is némi óvatossággal, de nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak a felsorolt vágyaim teljesültek, hanem még gyermekkori "kifogásom" is: "ó, ha én is apostol lehettem volna!?" Ó Istenem, de nagyon meghallgattál! Akkor, 30 éves múltam és két gyermekes családos ember, mégis a gyermekies gondolkodás nem tűnt el belőlem nyomtalanul. A gondolat azonban megvigasztalt: "Ha olyanok nem lesztek, mint..."
Másnap tehát visszamentem Erzsébet nénihez. Az arcán a "tudtam" bólintó öröme és valami meghatottság tükröződött. Rendkívüli szeretettel fogadott e szavakkal: "Na Tibor fiam, te a Szűzanya kegyeltje vagy!" Szavai értelmét – túl a hízelgő kijelentésen –, akkor fel se fogtam! Csak később világosodott meg Erzsébet asszony sajátos kifejezése, amikor megismertem Szent Tibor (Tiburciusz) életét, ugyanis őt nevezte szent Damázusz pápa 'Isten kegyeltjének'! A név pedig kötelez. Erzsébet néni talán látta, hogy kissé elméláztam, így nyomban kimutatta aktivitását.
– Itt van titkár úr, ez az erősebb írógép, vidd haza, mert ezzel nyolc példányt is át tudsz ütni! De még maradj és ne rohanj el! Mesélj magadról, mert kíváncsi lennék az életedre! Tudod, egyszer a Szűzanya megígérte nekem, hogy még azokat is megválogatja, akik szembe jönnek velem az utcán! Nincs tehát kétségem afelől, hogy kiválasztott ember vagy, de mégis hogyan élsz, milyen a feleséged, a családod, a foglalkozásod?
Én meg csak meséltem és meséltem, ő meg hallgatott. Amikor elmondtam, hogy miként fogadta a feleségem a Szűzanya felkérését, megcsillantak a könnyek a szemében. Nekem meg folyvást békesség honolt a szívemben!
A "titkári munkám" részben valóban "hivatali" volt, mert megválaszoltam Erzsébet asszony elmaradt leveleit, tudatván mindenkivel, hogy ez az én megbízatásom. Másfelől az autómmal végig látogattuk azokat a (vidéki) plébániákat, ahonnan sürgető felkérései voltak látogatásra. Tehát jártuk apostoli utunkat, miközben sokat beszélgettünk, Tőle tanultam meg a rózsafüzérezést és sok mindent bátran megkérdeztem tőle és ő mindent megválaszolt még akkor is, ha hozzá tette, "erről nem kell fiacskám kifelé beszélni".
(A következő cikkemben, lényegében ugyanezt a történetet ismertetem Erzsébet asszony elmeséléséből.)
