Megnevezések és azonosságok
A mennyország (más szentírási és liturgikus elnevezéssel: örök élet, örök békesség, örök világosság, Isten országa, Mennyei Jeruzsálem) az az állapot és hely, ahol a megigazultak − akiket semmiféle bűn- és büntetéstartozás nem terhel −, örökre részesei a Szentháromság életének, s ezáltal örökre és tökéletesen boldogok. A boldogság ugyanis olyan állapot, mely minden jónak halmozása által tökéletes. A mennyország, minden földi szenvedés ellenértéke, a hányódó földi vándorlás biztató hajnalcsillaga, a történelem és a kinyilatkoztatás méltó záradéka, az ember számára készített isteni kegyelmek koronája, ahová hivatalosak vagyunk. A „romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben fenn van tartva számotokra.” (1Pét 1,4)
Mindazonáltal az embernek szemmel felfoghatatlan és füllel meg nem hallható titok, hogy milyen boldogságot készített az Úr az ő követőinek, mert aki ott járt, emberi szóval elmondani nem tudta! (vö. 1Kor 2,9) „Testben-e, nem tudom vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. S tudom, hogy ugyanez az ember – testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja – elragadtatott a paradicsomba és titkos igéket hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania.” (2Kor 12,2-4) Jézus a kereszten azt ígéri a latornak, hogy vele lesz a paradicsomban. Hogy miért nem a Mennyországot mondja, hiszen ő maga említette apostolainak, hogy az Atyához megy. Hitvallásunk szerint „ott ül az Atyaisten jobbján”, ugyanakkor „harmadnapon feltámadt”. – De hol volt két napig? – Jézus teljes egészében megtapasztalta a halált, mindazt ami vele jár és az örök élet lehetőségévé tette számunkra. Halála után ő is alászállt az alvilágba (limbus), ahol a Szentírás szerint az addig elhunyt igazak lelkei várakoztak, s nekik is elvitte a megváltást. Ezt értjük hitvallásunkban az „alászállt a poklokra” kifejezés alatt. Ez történt abban a bizonyos két napban, ami csak földi körülmények között két nap, mivel a halál után nincs idő. Ámde az Úr, a jobb latornak tett ígérete szerint nem csak, hogy „Vele lesz”, hanem MÉG MA vele lesz a Paradicsomban (vö. Lk 23,43).
(források az első részben!) (folyt.)