A Hajnal Szép Sugara

Bármerre jársz. bárhol is állsz, ott mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Az Isten áldjon meg Benneteket, ha békés jövőt akartok, akkor imádkozzatok!
     Manapság az emberek alig hallanak vala-mit a magyarok Mária-tiszteletéről, Szűz Mária örökös Királynőségéről, vagy a Szent Szűz Fatimai kéréseiről, ígéreteiről. Sajnos a Medjugorje-jelenség teljesen háttérbe szorít-ja az egyházilag elismert Mária-jelenések kéréseit, melyek máig sem lettek mara-déktalanul megvalósítva (pl. a fatimai Első-szombatok)! De van egy másik súlyos mu-lasztás is, hazánk ugyanis Isten Anyjának van felajánlva a Szent Koronával, földjével és népeivel! Ám erről, mintha megfeledkeznénk (egyénileg és nemzetileg is)! 
     Ezúttal arra szólítok fel mindenkit, hogy aki tiszteli Istennek Szent Anyját, a Boldogasszonyt, Magyarok Nagyasszonyát és Őt Magyarország Királynőjének tartja, az adja is ennek tanújelét. Kérje napi rózsafüzérjé-ben Mária Szíve segítségét, úgy is mint a magyarok jog szerinti Király-nőjének oltalmát! Szűz Mária ugyanis egyedül nekünk, magyaroknak királynőnk államjogilag is itt a földön. Tehát, nem csak patrónánk vagy pártfogónk mint más a népeknek, hanem KIRÁLYNŐNK, vagyis országunk birtokosa is. Tehát a Szűzanya jogosan tart igényt arra, hogy királynőként ismerjük el és így is szólítsuk meg, így hódoljunk előtte és kérelmeinkkel Hozzá forduljunk!

     Fatimában az Úr és Szent Anyja világo-san kinyilvánította, hogy csak Szűz Mária Szeplőtelen Szíve segíthet az emberiségen, csak az ő Szívének való felajánlás és a Szí-vén át felajánlott engesztelés és rózsafüzér menthet meg bennünket. Nekünk magya-roknak jutott az a megtisztelő kiváltság, hogy a világ megmentésének eszközeit: a világért való Engesztelést és a Szeretetláng túláradó kegyelmét ránk bízta! »Magyarország nem pusztul, hanem tisztul!« (Natália nővér feljegyzése) »Én jóságos, megértő Édesanyátok va-gyok és veletek összefogva megmen-telek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy  szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni, ez Szívem Szeretetlángja. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.« (vö. Szeretetláng Lelki Napló I/37) 
     Beigazolódni látszik Montforti Grignon Szent Lajos jövendölése: »Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmasság-gal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket a Katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erő-vel és hatalommal lép fel Isten ellenségei – a megátalkodott bálványimádókkal, a szakadárokkal, a mohamedánokkal, a zsidókkal és az istentelenekkel szemben, akik félelmetes mó-don látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenünk van-nak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és el-buktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzde-nek, bátorítsa és támogassa«. (Tökéletes Mária-tisztelet 50/f) Folyt. holnap!

Nem a Szentírás a hit egyetlen alapja!
     A protestáns egyházak egyik alapelve az az állítás, hogy egyedül a hit által igazulunk meg (sola fide), a hit tekintetében pedig az egyetlen tekintély és forrás csak a Szentírás (sola Scrip-tura) ‒ a hagyomány nélkül. Ez volt a katoliku-sok és a protestánsok közti szakadás fő doktri-nális oka.
     Scott Hahn professzor az előadásain a Szent-írás alapján kétségbe vonta a sola fide (csak a hit számít) elvét mint olyas valamit, ami egyál-talán nem biblikus, de továbbra is azt tanította, hogy a Szentírás a hit egyetlen alapja (sola Scriptura).
     Az egyik diák megkérdezte tőle, hogy a Szentírás mely része írja azt, hogy a Biblia az egyetlen tekintély. A feldühödött professzor azt felelte, hogy ez egy ostoba kérdés. Ekkor a diák, egyenesen a szemébe nézve mondta, hogy akkor egy ostoba választ kért. A sarokba szorított profesz-szor ekkor a Szent Máté evangéliuma 5,17-et és a Timóteusnak írt máso-dik levél 3,16-17-et idézte. Ezek azonban nem voltak meggyőző érvek. A diák megkérte őt, hogy magyarázza meg ezt a részt: „Legyetek hát állha-tatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok” (2Tesz 2,15). Hahn nem akart válaszolni és a vitát elhalasztotta. Ám a diák kérdése olyannyira nyugta-lanította, hogy imában feltette a kérdést, vajon vannak-e a Szentírásban olyan részletek, melyek alátámasztanák a protestáns sola Scriptura elvet.
     Egész héten át hiába kereste a választ a Bibliában. Scott segítséget kért a legismertebb amerikai teológusoktól is. De ez is eredménytelen volt ‒ banális vagy kitérő válaszokat kapott: „Miért teszel fel egyáltalán ilyen ostoba kérdéseket?” Hahnt azonban ez nem tántorította vissza, és ő is egy „ostoba” választ kért.
     Mindannyian elismerték, hogy a sola Scriptura elvét nem lehet alátá-masztani a Bibliával, hogy ez csak egy teológiai elv. Nem létezik olyan bibliai szöveg, amely kimondaná, hogy a Szentírás az egyedüli tekintély. A Biblia inkább arra buzdít, hogy a szóban mondott és írott hagyományok-hoz is ragaszkodjunk (vö. 2Tessz 2,15). Kimondja, hogy az Egyház az igazság oszlopa (vö. 1Tim 3,15). Itt azonban felmerült benne a kérdés, hogy melyik egyház?
     Scott Hahn egyre nyugtalanabbá és rémültebbé vált, hiszen először a protestantizmus egyik tartóoszlopa dőlt össze (sola fide), most pedig a szeme előtt omlik össze a másik (sola Scriptura) is. Ugyanebben az idő-ben a szeminárium rektora dékáni pozíciót kínált fel Scottnak, mert a diákok rajongtak az előadásaiért.
Ezt a nagyszerű ajánlatot nem fogadta el, sőt, lelkipásztori funkciójáról is lemondott, mivel a lelkiismerete nem engedte, hogy olyan tanítást hirdes-sen, amelyről maga sem volt meggyőződve!
     Scott az igazság keresésénél nem ismert megalkuvást, határtalanul bí-zott Istenben, és meg akart ismerni s szeretni mindent, amit a Teremtő a Szentírás szövegeiben kinyilatkoztatott. (folyt. köv.)

Bármerre jársz. bárhol is állsz, ott mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Áldozócsütörtök, Urunk mennybemenetelének ünnepe
     A magyar nyelvben: Áldozócsütörtök, áldozónap (latinul Ascensio Domini, 'Urunk mennybemenetele'), mely húsvét után a 40. nap. Az ős-egyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt pünkösdkor ünne-pelte. Az V. század óta, Urunk mennybemenetelének napját csütörtökön ünnepelték. 1918-ig a húsvéti szentáldozás utolsó napja volt; ebből ered az egyedülálló magyar név: áldozócsütörtök. Áldozócsütörtök liturgikus ünnepét több országban, így Magyarországon is a következő vasárna-pon tartják.
     Az apostolok és az Újszövetség tanúsága szerint a mennybemenetellel a feltámadt Jézus evilági megjelenései megszűntek, és mintegy utolsó talál-kozásként elbúcsúzott tőlük, küldetést bízott rájuk, megígérve, hogy elkül-di a Szentlelket. Bár látható jelenlétét megvonta övéitől, de Szentlelkével jelen van a hívők közösségében az Egyházban, mely az ő Titokzatos Teste. A világ végéig folytatja megváltó és megszentelő művét az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása révén.
     A mennybemenetelt a Lukács evangélium a végén röviden (24,50-53), az Apostolok Cselekedetei részletesen (1,4-11), Márk egy mondattal (16,19) mondja el.
     Krisztus mennybemenetele nem azt jelenti, hogy "innen oda ment", ha-nem annak a kifejeződése, hogy megértetése a tanítványokkal, ettől kezd-ve máshogy van jelen a tanítványok életében, máshogy lesz együtt Egyhá-zával: „íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,20).
Van megváltástani jelentése is, hiszen Jézus csak a mennyből áraszthatta ki a Szentlelket, s az Egyház csak így indulhatott el történelmi útjára. Iga-zolta előttünk is, hogy a földi élet a mennyei dicsőségbe vezet. A menny-bemenetel tehát a Szentlélek elküldésének és Jézus második eljövetelének alapja.
Miközben merően nézték, amint az égbe száll, egyszerre csak két fehér-ruhás férfi termett mellettük: „Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölment a meny-be, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe szállt.”
     A mi Urunk Jézus nem úgy emelkedett az égbe, mint ahogyan egy űr-jármű felszáll, hiszen Isten nem ott fenn „lakik”, a felhők feletti „égben”. Emiatt is hamis a Gagarinnak tulajdonított ateista mondás: „Nincs Isten, az űrben nem találkoztam vele.” Az "ég" vagyis Isten Országa nem fenn van, hanem ott, ahol Isten jelen van láthatatlanul, de érzékelhetően a szeretetben. Közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz („interior inti-mo meo”, ahogy Szent Ágoston mondja).
     Az apostolok azzal váltak igazán a föltámadás tanúivá, hogy a mennybemenetelnek is tanúi voltak. Amint a kereszthalálban csak néhány kö-vetője, a megjelenésekben csak a kiválasztott tanúk látták meg Krisztust (ApCsel 10,41), második eljövetelekor azonban mindenki meggyőződik róla.
A következő 10 nap a Jézus által megígért Szentlélek várása, Aki a bennünk lévő holt tudást, hitet elevenné és éltetővé teszi. Jézus mennybe-menetele megerősíti az ember reményét, hogy testi létezésünk nem vész el, hanem "megüdvözülünk", hiszen Jézus testestül-lelkestül megy föl a mennybe, teste fölvétetik a Szentháromság boldogító közösségébe, ami a mi reményünk és célunk is.
És ne feledjük, Jézus úgy jön el ismét, ahogyan a mennybe szállt! (Vö. Lk 24,46-53)

Felhasznált irodalom: Forrás 1; Forrás 2; Forrás 3

Igazság az Eucharisztiáról 2
     Aki az Evangéliumot meg akarja érteni, an-nak egyetlen percig sem szabad felednie Jézus szavát: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.” (Lk 18,27). Aki ezt szem előtt tartja, az semmi „hihetetlent” nem fog találni a valóságos Jelenlét tanában!
Vigyáznunk kell azonban, mert a lejtőn nincs megállás! Aki azért nem hiszi az Oltáriszentsé-get, mert az érthetetlen természetfeletti dolog, az sajnos az emberi észt teszi Isten szavainak bírájául, és következetesen el fog jutni a racio-nalizmusig, a teljes hitetlenségig! Az újkori protestantizmus története, sajnos ezt a folya-matot igazolja: akik ugyanis az Eucharisztiát ezen az alapon elvetették, később nagy mértékben elfordultak a kereszténység többi természetfeletti tanításától is. Ez az irányzat végül már nem fogadja el sem a csodákat, sem az evangéliumok isteni sugalmazottságát, sem a Szentháromságot, sem Jézus istenségét, sem az Apostoli Egyházat, sem az örök életet, de még a teremtést sem!
     Márpedig, alig van a ke-resztény kinyilatkoztatásnak még egy pontja, amelyre oly egyértelmű világosságot de-rítene Jézus szava, mint az Oltáriszentség tanára. Az Üdvözítő olyan határozott egyértelműséggel, oly kétsé-get nem tűrő nyomatékkal hangoztatja az Oltáriszent-ség tanát: a saját valóságos jelenlétét a kenyér és bor színe alatt, hogy éppen emi-att másfél ezer éven keresz-tül alig akadt eretnekség, amely ezen a hitigazságon kételkedni merészelt volna.
Scottot megdöbbentette ez a felfedezés, hiszen ezeket a tanokat a Katolikus Egyház következetesen hirdeti. Felismeréséről nem beszélt, de lelkében és elméjében tovább munkálkodott a titokzatos Valóság! Ennél fogva Scott Hahn az előadásain csak felszínesen foglalkozott Szent János evangéliumának hatodik fejezetével (Jn 6,26-71) ‒ nehogy valaki rákérdezzen ‒, azt a kérdést pedig, hogy Jézus valóságosan jelen van-e az Eucharisztiában, nyilvánvalóan messze elkerülte. Azért tett így mert félt, hogy elveszíti a munkáját.
     Scott a Szentírás tanulmányozása által megértette, hogy a liturgiának és a szentségeknek elsődleges szerepet kell betölteniük az egyházban, és ez a presbiteriánus egyházban azonban nem így volt. Scott ezért fontolóra vette, hogy átlép az episzkopális egyházba*.
Amikor ezt megmondta a feleségének, az sírva fakadt és azt mondta, hogy soha nem szűnik meg presbiteriánus lenni! (folyt. köv.)
...................................
*Az episzkopális egyház anglikán eredetű protestáns gyülekezet, melyben a római katolikusokhoz hasonló püspöki hierarchia van, ellentétben a demokratikus szervezetű presbiteriánus egyházzal. Az „episzkopál” jelentése „püspöki”.
4-5 féle tagegyházuk van (így az Amerikai Episzkopális Egyház is), önálló dogmatikai és liturgikus gyakorlattal él ‒ többnyire az anglikán egyház hagyományaira támaszkodva. Követői egy része pápa nélküli katolicizmusként tekint rá, mások számára egyfajta protestantizmus, domináns alapító (Luther, Knox, Kálvin, Zwingli, Wesley) nélkül. Minden episzkopális gyülekezetnek, saját döntéshozó folyamatai és püspöki hierarchiája van, saját főpapjuk vezetése alatt. Teológiájuk és liturgikus gyakorlataik a protestantizmusból és a liberális katolicizmusból tevődik össze. Ebből következően igen bizonytalan a szentségi átlényegülés megvalósulása. Nem lehet tudni ugyanis, hogy a papszentelések sorában nem szakadt-e meg a krisztusi „áthagyo-mányozódás” folyamatossága!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, ott mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Igazság az Eucharisztiáról 1
     Az előadásokra való felkészülés során Scott néhány hetet azzal töltött, hogy elmélkedett Szent János evangéliumának hatodik fejeze-téről, melyben Jézus ismert eucharisztikus beszéde található (vö. Jn 6,26-71).
Scott mindig meg volt győződve arról, hogy az Eucharisztia csak jelkép. Amikor azonban rész-letesen elemezte Jézus eucharisztikus beszédét megértette, hogy Jézus nem hasonlatot hasz-nált. Erről tanúskodnak Jézus szavai, valamint a hallgatóságának megbotránkozása és ellenke-zése, amikor ezt mondták: „Hogyan adhatja ez a testét eledelül?” (52); „Kemény beszéd. Ki hallgatja?” (60)
     Jézus szavai egyértelműek: „A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne” (55-56).
Miért is kellene az utolsó vacsora igéit merőben jelképesen, szimboliku-san értelmezni? Mi erre a kényszerítő ok? Az egyetlen ok, amelyet felhozni lehet, s amit a tagadók fel is hoznak: hogy mégiscsak „szokatlan és hihetetlen”, hogy Jézus a saját testét és vérét adja nekünk eledelül! Hihetetlen és a fizika rendje szerint elgondolhatatlan!
Ez olyan csoda volna, amelyet ‒ így mondják ‒ nem hihetünk el! Bizony, akik így okoskodnak ‒ maguk sem veszik észre ‒, hogy ezzel az okosko-dással végleg elhagyják az evangélium talaját. Mert vajon Jézus születése, élete, feltámadása, maga az evangélium és az egész megváltási történet nem csupa csodából, csupa emberileg teljesen érthetetlen, megfoghatat-lan, isteni jelenségből szövődik?
     Ha Jézusnak az ő testére és vérére vonatkozó kijelentéseit azon a címen nem fogadjuk el, mert hogy ez „csoda”: akkor hogyan fogadhatjuk el a többi csodáját? Az ő istenségét? Az ő csodála-tos, szűztől való születését? Az ő halott-támasztásait, feltámadását és menny-bemenetelét? A kegyelem, a megváltás, az üdvösség csodáit? Vajon ezek nem a fizika rendje szerint érthetetlen és lehe-tetlen dolgok? Hol itt a következetes-ség?
Ott van pl. a Szentháromság titka. Tel-jességgel emberfeletti, fizikailag érthe-tetlen, felfoghatatlan hittitok. Miért hiszik ezt a protestánsok is? Nyilván azért, mert Jézus mondta!
     Tehát, vagy egyenlő hitet gyakorolnunk Jézus minden szava iránt, vagy sem! Éppúgy, mint amikor azt mondja: „Menjetek ... kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében.” (folyt.köv.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Vágy az egy akol után
     Ugyanabban az időben Scott Hahn egy kö-zépiskolában is előadásokat tartott a Szentírás-ról. A diákok visszafojtott lélegzettel hallgatták ahogy az Isten és az emberek közti szövetséget magyarázta. Beszélt a szövetségről, amelyet Is-ten Ádámmal, Noéval, Ábrahámmal, Mózessel, Dáviddal kötött, és az Újszövetségről, melyet Krisztus kötött meg azáltal, hogy a világ minden nemzetét egyesítette Isten családjába ‒ az egye-temes, vagyis katolikus (gör. katholikosz) család-ba, amely az egész világot magába foglalja.
     Azt természetesen tagadta, hogy Isten csa-ládja a Katolikus Egyház volna. Az egyik előadás után egy diáklány odament Scotthoz és elmondta neki, hogy a diákok sza-vazást tartottak maguk között és arra jutottak, hogy Scott egyszer katoli-kus lesz.
     Ráadásul ugyanazon a napon a felesége nem kevesebbel vádolta, minthogy nem tartja elkép-zelhetetlennek, hogy Scott a nézeteivel egyszer majd szembe fog kerülni Lutherrel. A bosszan-kodó Scott ezt abszurdnak tartotta, hiszen Isten igéjének rabszolgájaként nem kerülhet ellentét-be Lutherrel.
     Amikor Scott Hahn, a Presbiteriánus Egyház pásztora, karjaiban tartotta elsőszülött fiát, azon gondolkozott, hogy melyik egyházba fog tartozni a gyermeke. Az abszurditás, hogy szá-mára az Üdvözítő Jézus EGYháza „TÖBB-ház”, felrázta az ifjú apát és szí-vébe nyilallt annak tudata, hogy az Egyház darabokra szakadása semmi-képp sem Isten akarata szerint való. Az Úr szándéka ugyanis az egy akol és egy pásztor.
     Scott szüntelenül imádkozott azért, hogy hűséges legyen Isten Szavá-hoz, s hogy mindennap és minden körülmények között bátran hirdethesse azt. Szélesre akarta tárni szívét és elméjét, a Szentírásban hozzánk szóló Szentlélek előtt. (folyt.köv.)

Bármerre jársz, bármerre sétálsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

 1.6 Mária folytonosan reánk tekint, hogy részvéttel legyen irántunk és nyomorúságunkból kisegítsen

     Szent Bonaventura azt tanítja, hogy Mária az a trón, amelyről az Isteni Irgalmasság az igazaknak és a bűnösöknek a vigaszt nyújtja, mert miként Isten irgalommal teljes, úgy Mária is könyörületes mindenki iránt. Mert miként a Fiú, úgy az Anya sem képes megtagadni bárkitől is irgalmasságát, ki ezért hozzá fordul. (Spec. c. 8.)
     Guerricus apát a következő szavakat intézteti Üdvözítőnk által Anyjához: »Ó Anyám, benned akarom megalapítani uralmam székhelyét, mert általad kívánom kiosztani azokat a kegyelmeket, amelyeket kérni fognak tőlem. Te nekem emberi létemet adtad, én ennek viszonzásául részesíteni kívánlak isteni tulajdonságomban, hogy mindenkit üdvösségre segíthess«.(Serm. 2. de Bss.)
     Szent Gertrud (Revel. lib. 4. c. 53.) egyszer így fohászkodott: »Fordítsd ránk irgalmas szemeidet!« Ekkor megpillantotta a Boldogságos Szüzet, aki rámutatva a karján lévő Kisded Jézus szemeire, így szólt: »Ezek az Irgalmas Szemek, melyeket afelé fordíthatok, amerre nekem tetszik, hogy megmentsem azokat, akik hozzám fordulnak«.
     Egy bűnös ember egyszer Mária képe előtt arra kérte sírva a Boldogságos Szüzet, hogy eszközöljön ki számára bocsánatot. Ekkor hallotta, amint a karján ülő Kisded Jézushoz fordulva így szólt: »Ó Fiam, veszendőbe menjenek e könnyek?« Ebből megértette a bűnös, hogy Jézus valóban megbocsátotta vétkeit.
Hogyan is volna lehetséges az, hogy elvesszen aki e jó anya kegyeibe ajánlja magát? Hiszen isteni Fia iránta való szeretetből megígérte neki ‒ miként Szent Brigittának nyomán tudjuk (Revel. lib. 5. c. 53.) ‒, hogy tetszése szerint bármikor irgalmasságot gyakorolhat azok iránt, akik magukat neki ajánlják.
     Midőn Adam apát (Ap. P. Pepe.) egyszer elmélkedése tárgyává tette Mária Istennél való nagy hatalmát és irántunk való határtalan szeretetét, bizalommal eltelve így kiáltott fel: »Ó Irgalmasság Anyja! A te részvétteljes irgalmad oly nagy mint a hatalmad, amellyel számunkra Istennél kegyelmeket eszközölhetsz ki, hogy nekünk megbocsásson. Nem képtelenség-e, hogy egy nyomorulttól megvond irgalmasságodat? Az Irgalmasság Anyjaként, ne lennél képes rajta segíteni? Hiszen egyúttal a hatalom anyja is vagy! Amilyen könnyen felismered nyomorúságunkat, épp oly könnyen meg is nyerhetsz számunkra mindent, amit csak kívánsz« (128. oldal)

Az Istennel kötött szövetség
     Nem sokkal az egyetemi tanulmányainak a befejezése előtt Scottot kinevezték egy virginiai presbiteriánus parókia tanítójának és lelkipász-torának. Az ő dolga volt vasárnap prédikációt mondani, és heti két alkalommal a bibliai össze-jövetelt vezetni.
   A hallgatókat fellelkesítette az a tanítása, hogy az Isten és az emberek közti szövetség Isten családjává teszi a híveket. Ezt Scott a Zsidóknak írt levél és egyéb újszövetségi levelek alapján hirdette. Szent János evangéliumának és a Zsidóknak írt levélnek a tanulmányozása azonban felfedte előtte, hogy a szentségek és a liturgia a keresztény közösség életének alapvető részei. Scott megértette, hogy az Isten és az emberek közti szövetség megerősítésében nagyon fontos szerepe van a liturgiának, s a prédikációi legfőbb céljául azt kell kitűznie, hogy az embereket felkészítse az Úrvacsora vételére.
     Jézus Krisztus csak egyszer használta a „szövetség” szót, az Eucharisztia megalapí-tásakor. A presbiteriá-nusok csak évente négy-szer vették magukhoz az Úrvacsorát. Scott úgy döntött, hogy ezt meg-változtatja, és azt a javaslatot tette a közös-ségének, hogy minden vasárnap vegyék ma-gukhoz az Úrvacsorát. Egyesek azonban attól tartottak, hogy az Úrva-csora vétele puszta szo-kássá válhat, de a felve-tésekre Scott azt felel-te, hogy ez az ünneplés az Istennel kötött szövetség megújítása, azt pedig nem kell korlátozni. Az ilyen aggály épp úgy abszurd, mintha a házassági szövetségnek a házasélet általi megújítását, csak évi néhány alkalomra korlátoznánk.
     Az Úrvacsora hetenkénti vételének javaslatát egyöntetűen elfogadták, s ez lett az ünneplés középpontja. Scott ezt eucharisztiának kezdte el nevez-ni, ahogy azt az ősegyházban tették. Egyszer csak meglepetéssel ébredt rá, hogy egyedül (az általa olyannyira ellenzett) Katolikus Egyház tanításában és gyakorlatában találhat megfelelő válaszokat számos kérdésére. (folyt.köv.)

Bármerre jársz, bármerre utazol, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

1.5 Mária folytonosan reánk tekint, hogy részvéttel legyen irántunk és nyomorúságunkból kisegítsen
     Szent Bernát azt írja, hogy Mária Szíve mindenki számára nyitva áll, hogy mindenki megtalálhassa nála, amire szüksége van: a fogoly a szaba-dulást, a beteg az egészséget, a meg-szomorodott a vigasztalást, a bűnös vétkeinek bocsánatát és Isten az Ő dicsőségének gyarapodását. Úgyhogy nincs lény, aki ne részesedne abban az áldást hozó kisugárzásban, amely e Napból szétárad. (Serm. in Sign. magn.)
     »Lehetséges-e ‒ kiált fel Szent Bonaventura ‒, hogy létezzék valaki e világon, aki ne szeresse ezt a szere-tetreméltó királynét? Hiszen ő szebb a Napnál, édesebb a méznél, hiszen ő a jóság kincsesháza. Mindenki irá-nyában szeretetreméltó, mindenki-nek szeretettel jön elébe. Üdvözöllek mindezért, ó Úrnőm, én Anyám, szívem és lelkem! Ó bocsáss meg Mária, ha azt merészelem neked mon-dani, hogy szeretlek, mert ha én érdemtelen is vagyok, hogy szeresselek, Te megérdemled a szeretetemet!« (Stim p. 5 c. 19)
     Nagy Szent Gertrud szerint, Mária nem hagyhatja meghallgattatás nél-kül azt, aki ájtatosan így fohászkodik hozzá: »Szószólónk fordítsd felénk irgalmas szemeidet!« »Ó Királynőm, mennyire el van árasztva a világ irgalmasságoddal!« (Serm. 4. sup. Miss.) »Innen van az is ‒ mondja Szent Bonaventura ‒, hogy e szeretve szerető anyának oly nagy az óhaja mindenkivel jót cselekedni, hogy nemcsak azok bántják őt meg, akik nyíltan gyalázzák, hanem azok is, akik nem kérnek tőle kegyelmeket«. (In Spec. Virg.) »Te magad oktatsz bennünket arra, ó Királynőm ‒ szól Szent Hildebert Máriához ‒, hogy nagyobb kegyelmeket reméljünk, mint amilyeneket érdemlünk, mivel te nem fáradsz bele a kegyelmek kiosztásába, melyek messze felülmúlják csekély érdemeinket«.
     Már Izaiás próféta megjövendölte, hogyha elérkezik az emberi nem megváltásának ideje, kegyelemtrón lesz nekünk szegény nyomorultaknak felállítva: »akkor majd királyi széket állít fel az irgalom.« (Iz 16,5) (127. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, ott imádkozz az édesanyákért egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még soha senki, senkiért nem imádkozott. Légy te az első!

Luther és Kálvin tévedésének leleplezése
     Az igazság keresésének e szakaszában az egyetlen tekintély Scott számára a Biblia volt. Ahhoz, hogy a kulcsfontosságú bibliai szövegeket jobban megértse, megtanult görögül és héberül.
     Az eredeti szövegek tanulmányozása nyomán Scott új szemmel kezdte nézni a szövetség fogal-mát. A protestánsok úgy értelmezik a szövetsé-get, mint egyezséget. De a Szentírás szerint a szövetség egy szent-, lelki- és családi kötelék: még a természetes vérségi kapcsolatnál is mé-lyebb kapcsolat. Az Isten és a választott nép közti ótestamentumi szövetség azt jelentette, hogy Isten Atyja volt Izrael fiainak, ők pedig a családja voltak. Az Újszö-vetség révén, melyet Krisztus az egész emberiséggel kötött, az emberek Isten gyermekei lettek, mi által az egész emberiség egyetlen családdá lett.
     A Biblia tanulmányozása hatására Scott elutasította Luther és Kálvin tanítását arról, hogy csak a puszta hit által igazul meg az ember, nem pe-dig a szeretetben és konkrét tettekben megnyilvánuló hit által, amiként a Katolikus Egyház tanítja. Scott megállapította, hogy amikor Luther né-metre fordította a Bibliát, megváltoztatta a Rómaiaknak írt levél 3,28-at.
     Az eredeti szövegben ugyanis ezt olvassuk: „az ember a hit által válik igazzá”. Luther viszont hozzátette, hogy „egyedül” a hit által, ami a bib-liai szöveg nyilvánvaló manipulálása és meghamisítása.
Megértette, hogy a megigazulás nem jogi dek-rétum. Isten mindenekelőtt Atya és nem bíró! Ő Krisztusban az élete részeseivé tesz és a gyermekeivé fogad minket.
     Szent Pál az Ef 2,8-10-ben hangsúlyozza, hogy a Hit, részünkről meg nem érdemelt ingyenes ajándéka Istennek, amely nem tettekből szárma-zik, de a hit kegyelme, jótettekre vezet minket. A hitünk csak akkor élő, ha jót cselekszünk. Enélkül halott!
     Scott számára nyilvánvaló volt, hogy, a Szentírásban sehol sincs szó arról, hogy egyedül a hit által igazulunk meg. Így hát a protestantizmus egyik legfontosabb alapelvéről, azaz hogy (tettek nélkül) ‒ csakis a hit által igazulunk meg ‒ kiderült, hogy nem biblikus. A fiatal teológus szá-mára nem volt könnyű elismerni, hogy Luther ebben a dologban tévedett, hiszen az Evangélium világosan tanítja, hogy „tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által.” (Jak 2,24). Szent Pál kihangsúlyozza, hogy a hitnek a szeretetben kell kiteljesednie (vö. Gal 5,6).
     „Legyen bár oly teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha sze-retet nincs bennem, semmi sem vagyok.” (1Kor 13,2). A hit tehát Isten ajándéka, és a rá adott válaszunk konkrét tettekben nyilvánul meg. (folyt.köv.)

1.4 Mária folytonosan reánk tekint, hogy részvéttel legyen irántunk és nyomorúságunkból kisegítsen
     A valenciai királyságban egy nagy bűnös, elkerülendő az igazságszolgál-tatás sújtó kezét, elhatározta, hogy moszlimmá lesz. E szándékkal a kikö-tő felé haladva, véletlenségből egy templom mellett haladt el, amelyben éppen egy Lopez nevű jezsuita prédi-kált. A szegény bűnös végighallgatta a prédikációt, megtért és meg is gyónt. A gyóntató páter megkérdezte tőle, hogy nem valami különös áhítatgya-korlatnak köszönheti-e ezt a feltűnő megtérés kegyelmét? A megtért bűn-bánó azt felelte, hogy nem végzett semmiféle más ájtatosságot azon kí-vül, hogy minden nap kérte a Boldog-ságos Szüzet, el ne hagyja őt. (Patrign Menol. 2. Feb)
     Ugyanez az atya egy másik különös megtérőre akadt, kórházlátogatása során. Egy halálos beteg ugyanis, aki már huszonöt éve nem járult szentségekhez, nagy benső megindulással megtért és töredelmesen meggyónt. Nos, ennek az embernek az egyedüli ájtatossága is abban állt, hogy valahányszor megpillantotta az Istenanya képét, üdvözölte azt és kérte Máriától, hogy ne engedje őt halálos bűnben meghalni. Ez a beteg, gyónáson kívül elbeszélte, hogy egy napon az ellen-ségével vívott küzdelme közben eltörött a kardja, mire hirtelen így kiáltott a Szűzanyához: »Jaj nekem, meg kell halnom és el fogok kárhozni! Ó Bű-nösök Anyja, jőjj segítségemre!« Alighogy e szavakat kiejtette, egyszerre – anélkül, hogy tudta volna miként ‒, biztos helyen találta magát. Miután az említett életgyónását és elbeszélését befejezte, a feloldozást követően, eltelve Isten Irgalmasságába vetett bizalommal, elhunyt. (126. oldal)

     Sziénai Szent Katalinnak ebben az időben egyik unokabátyja, Della Fonte Tamás volt a gyóntatója, aki a házuknál nevelkedett mint árva gyermek, majd domonkos lett. Híre kelt, hogy Katalin rendkívül jó tanácsadó, Isten dolgairól sokkal többet tud, mint a tudósok, és csodatevő ereje van! Kezdték keresni az emberek, kialakult körülötte egy tanítványi kör, melynek tagjait ő maga a ,,családom'' névvel illette. Természetesen ellenségei is támadtak, ezért a domonkos rend 1374. évi általános káptalanja elé idézték Firenzébe, hogy kivizsgálják a tanítását és életét. A vizsgálat során kifogástalannak találták, engedélyezték további tevékenységét, s gyóntatónak és lelki vezetőnek Capuai Rajmundot rendelték mellé.
     Rajmund ettől kezdve, leszámítva Katalin életének utolsó öt hónapját, állandóan mellette volt. Amikor visszatértek Sziénába, pestis tört ki a városban. Katalin életét is kockára téve felebarátait ápolta, bátorította, olykor csodával gyógyította a betegeket. S közben már levelezni kezdett a béke és a keresztes háború ügyében városokkal és egyes emberekkel, tanította a közelben és távolban lévő gyermekeit és tanítványait.
     1375-ben meghívták Pízába, ahol április 1-én a Szent Krisztina-templomban Krisztus megajándékozta stigmáival, melyek Katalin kérésére láthatatlanok maradtak. Benső csodának szemtanúi is voltak. Később Katalin maga mondta el, hogy a Megfeszített Krisztus sebeiből vérvörös fénysugarak indultak ki és tartottak keze, oldala és lába felé. Akkor ő – hogy a feltűnés kísértéseit elkerülhesse – azt kérte, hogy a sebeket kívülről ne lehessen látni. És az Úr meghallgatta, mert a vérvörös sugarak fehérré váltak, és úgy fúródtak a testébe. Attól kezdve a sebek gyötrelmét Katalin haláláig szenvedte.
     Júniusban tért haza Sziénába, ahol megtérítette Niccolo Tuldót, akit kémként halálra ítéltek. Katalin szavai hatására az ifjú meggyónt, megáldozott és olyan békével fogadta a halált, mint egy szent. Csak annyit kért, hogy Katalin legyen mellette a vesztőhelyen. Ebben az évben írta első levelét a pápának, XI. Gergelynek.
     A következő években fölsorolhatatlan a csodálatos megtérések, kibékülések, gyógyulások száma, miközben Katalin fáradhatatlanul harcolt a pápa Rómába való visszatéréséért és a keresztes háború megszervezéséért. A helyzetet azonban nagyon súlyossá tette az észak-itáliai városok lázadása a pápai legátusok ellen. Firenze egy olyan város-szövetséget akart létrehozni, amely fegyverrel támadt volna a pápai államra. 1376-ban XI. Gergely interdiktum alá vetette Firenzét megátal-kodottsága miatt. A meg-riadt vezetőség akkor megkérte Katalint, men-jen el Avignonba és köz-vetítsen békét a pápa és a város között. Katalin tanítványai egy részével útra is kelt, s június 18. és szeptember 14. között három hónapot töltött Avignonban a pápával tárgyalva és levelezve. A firenzeiek küldöttsége azonban nem a megegye-zésük szerint kezdett tárgyalni a pápával, s a kibékülés ügye meghiúsult. – /Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/ (Folyt.)

Példás élet, megalkuvás nélkül
     Scott megalkuvás nélkül kereste az igazságot. Egy serény detektív buzgóságával kezdett olyan részleteket keresni a Szentírásban, melyek alá-támasztanák azt, hogy a protestáns egyház hir-deti és valósítja meg legjobban a Biblia tanítá-sát. Scott legközelebbi barátja és a keresésben egyik diáktársa Gerry Matatics volt. Mindketten presbiteriánusokként mélyen meg voltak győző-dve arról, hogy a Katolikus Egyház az apokalip-tikus babiloni szajha, a pápa pedig az Antikrisz-tus.
     Abban az időben Scott felesége Kimberly ‒ aki szintén teológiát tanult ‒, a fogamzásgátlást választotta a diplomamunkája témájának. Megállapította, hogy 1930-ig valamennyi keresztény egyház rossznak tartotta a fogamzásgátlást, tekin-tet nélkül a körülményekre. Ez az álláspont azonban a protestáns feleke-zetek részéről megváltozott annak ellenére, hogy a Szentírás tanítása egy-értelmű: a fogamzásgátlás ellentmond a természetes törvénynek, profani-zálja a házassági szövetséget, mivel tagadja a házastársak teljes önátadá-sának kötelezettségét*.
     Kimberly Hahn kénytelen volt keserűen megállapítani, hogy 1930 után egyedül a Katolikus Egyház maradt hűséges a házas-ságról szóló bibliai tanításhoz, és továbbra is bátran hirdeti a kinyilatkoztatott igazsá-got a fogamzásgátlás bűnéről. Ennek kö-szönhetően Scott és Kimberly házasságában radikális változás állt be. Mindketten telje-sen elutasították azokat a fogamzásgátló eszközöket, melyeket addig használtak. Életük terveit minden területen Istennek adták át, és teljes bizalommal megnyíltak az új élet előtt, mellyel Isten megakarta aján-dékozni a házasságukat.
     Rendszeresen tizedet adtak az egyház fenntartására ‒ még akkor is, amikor nem dúskáltak anyagi javakban ‒, ám eközben megtapasztalták, hogy Jézus bőségesen gondoskodik az ö szükségleteikről.
A vasárnapot mindig megszentelték, aznap még a tanulmányaikkal sem foglalkoztak, mert azt is munkának tartották. Ezt még akkor is komolyan vették, ha hétfőn vizsgázni mentek. (folyt.köv.)
...........................
*Az USA-ban, Metodista és episzkopális lelkészek áldották meg a Planned Parenthood abortuszklinikát. (Ahol, még az abortált magzatok szervkereskedelmé-vel is foglalkoznak!) Lásd:
https://www.lifesitenews.com/news/methodist-episcopalian-clergy-bless-cleveland-abortion-clinic-in-prayer-ser

1.3 Mária folytonosan reánk tekint, hogy részvéttel legyen irántunk és nyomorúságunkból kisegítsen
     Máriára nem alkalmazhatjuk azon közmondást, hogy a rang megváltoz-tatja az erkölcsöket, ezt mondhatjuk ugyan a világ fiairól, mert ha magas méltóságra kerülnek, kevélyek lesz-nek és megfeledkeznek régi, alacso-nyabb sorsú barátaikról. De nem úgy Mária! Ő csak azért örvend magas méltóságának, mert így hathatósab-ban segíthet a nyomorultakon. Szent Bonaventura ezt fontolóra véve, Máriára vonatkoztatta a Ruthhoz intéztettek szentírási szavakat: »Áldott vagy leányom az Úrtól, mert előbbi irgalmasságodon túltettél az utóbbival«. (Ruth 3,10) Mert ‒ mondja e szent egyháztanító ‒ ha Mária irgal-massága nagy volt a nyomorultak irányában, míg a földön tartózkodott, sokkal nagyobb most, amikor fenn az égben uralkodik. A szent okát is adja ennek a következőkben: »Ama számtalan kegyelem, melyet Mária most részünkre elnyer, bizonysága annak, hogy irgalmassága jelenleg nagyobb, mint volt valamikor; most ti. jobban ismeri nyomorúságun-kat, mint annak előtte«. (Spec. B. V. c. 8.) Igenis ‒ fűzi hozzá ‒ miként a nap fénye erősebb a holdénál, úgy Mária irgalmasság a is most, mikor az égben van, nagyobb, mint amilyen szeretettel viseltetett irányunkban ad-dig, míg itt e földön élt. Van e valaki evilágon ‒ így fejezi be ‒ »ki nélkü-lözné a Napnak fényét, kire rá ne sugározna Mária irgalmassága?«
Ezért is nevezhetjük Máriát a Hajnal Pírjának (Én 6,10) mert Szent Bona-ventura szerint nincs senki, akitől megtagadtatnánk a felkelő Nap suga-rait: »Nincs aki elrejtheti magát hevétől«. (Zsolt 18,7) Ugyanezt jelen-tette ki Szent Ágnes is Szent Brigittá-nak, miszerint a mi nagy Királynénk az égben oly szoros egyesülésben él isteni Fiával, hogy nem képes vele-született jóságáról lemondani és sen-kitől, még az istentelen bűnösöktől sem tagadja meg irgalmasságát. Amiként földünk minden tárgya a Naptól nyeri világosságát, úgy nincs ember a földön, aki Mária kimond-hatatlan szeretetű közbenjárásából ne részesülne Isten Irgalmasságában (feltéve, hogy az illető hozzá könyörög). (125-126. oldal)

     (Szent Katalin élettörténetének folytatása.) Ettől a látomástól a kis Katalin megváltozott. Imádságos élete elmélyült, és minden emberi segítség nélkül, csak a Szentlélek irányításával kezdte gyakorolni a régi remeték vezeklését, böjtjét, imádságait. Lelke oly gyorsasággal érett, hogy hét éves korában, kiválasztva egy rejtekhelyet, ahol senki sem zavarhatta és nem is hallhatta meg, hangosan kimondta fogadalmát. Térdre hullva, nagy áhítattal így imádkozott a Boldogságos Szűzhöz:

»Ó, Boldogságos és Szentséges Szűz, aki az összes asszonyok között elsőnek szentelted ma-gad Istennek azzal, hogy örök szüzességet fogadtál neki, és Ő annyira kedvelt téged, hogy Fiának Anyjává tett; határta-lan jóságodhoz folyamodom, és kérve kérlek, ne érdemeimet nézd, és ne gyöngeségemre tekints, hanem légy hozzám annyi kegyelemmel, hogy jegyesemül adod nekem Őt, kire szívem-lelkem minden erejével vágyakozom, a te szentséges Fiadat, a mi egyet-len Urunkat, Jézus Krisztust. És én megígérem Neki és Neked, hogy soha más jegyest nem engedek magam közelébe, hanem szüzességemet a magam gyöngeségében sértetlenül megőrzöm neki mindörökké!«

Az imádság, amelybe fogadalmát foglalta, mutatja, hogy részéről ez nem meggondolatlan gyermekjáték volt, hanem a leendő szent komoly megnyilatkozása.
     A család mindezt – ha egyáltalán látott belőle valamit – nem vette komolyan, s amikor Katalin elérte a tizenkettedik évét, kezdték fölkészíteni a házasságra. Katalin tiltakozott, de nem lázadt föl, hanem Jegyeséhez menekült. A család – látván hajthatatlanságát – zaklatni kezdte, remélve, hogy kiverik fejéből jámbor ,,rögeszméit'': egész nap dolgoztatták, a legalantasabb szolgálatokat végeztették vele, s összeesküdtek, hogy sohasem hagyják, hogy egyedül legyen. Ő türelemmel viselt mindent tizenhat éves koráig. Ekkor közölte övéivel, ha kell, levágja saját orrát, ha kell inkább elmegy otthonról, de szándékát, fogadalmát nem másítja meg. Látva eltökéltségét, az édesapa hatására a család elfogadta szándékát.
     Katalin alázatból nem akart kolostorba lépni és nem is lett soha apáca. A Sziénában élő domonkos harmadrendi nővérek (mantelláták) között akarta szolgálni Isten dicsőségét és felebarátai üdvösségét. A nővérek azonban elutasították a kérelmét azzal, hogy ők csak özvegyeket vesznek föl, a fiatal lányoktól félnek, mert botrányt hozhatnak rájuk. Katalin ennek ellenére – mivel egy látomásban Szent Domonkostól ígéretet kapott, hogy magára öltheti a Bűnbánó Nővérek ruháját – változatlanul kitartott kérése mellett, s végül a nővérek befogadták.
     Ez 1363-ban történt. Katalin ekkor visszavonult házuk egy pinceszerű zugába, amit a cellájának nevezett. Csak a templomba ment ki, a gyóntatóján kívül senkivel sem beszélt; egyébként a cellájában vezekelt, imádkozott, böjtölt és virrasztott. Ágya nem volt, a feje alatt egy kő volt a párna. Elhagyta a húst, aztán fokozatosan a többi eledeleket is, s csak kenyeret és zöldségféléket evett; élete végén pedig csak az Eucharisztiából élt, Őbelőle táplálkozott.
     Három éve tartott már ez a teljes magány, sok-sok imádsággal és az erényért vívott harccal, amikor Krisztus megjelent Katalinnak: gyűrűt húzott az ujjára (melyet kizárólag csak Katalin látott állandóan), és eljegyezte magával. E misztikus eljegyzést követően pedig az Úr kiszólította őt magányából és elküldte az emberek közé, a béke és az igazság angyalának. – /Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/ (folyt.)

Egy induló életpálya

     Scott Hahn hagyományos protestáns család-ban született, és a Presbiteriánus Egyházban keresztelték meg. Kamaszként teljesen elhagyta a vallásos hitet és átadta magát a kicsapongó életmódnak. Néhány bűntény elkövetése után a fiatalkorúak bírósága elé került. Hat hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Egy szép lány, Kathy kedvéért járni kezdett a prob-lémás fiatalok evangelizálására törekvő Young Life keresztény mozgalom találkozóira.
Egy lelkigyakorlaton hallott mondat megragad-ta: „ha kísértésed támadna, hogy könnyedén vedd a bűnt, akkor nézz hosszan a kereszten függő Krisztusra”.
     A fiatalemberben fel-merült az önvád, hogy az ő bűnei is hozzájárultak Krisztus keresztre feszí-téséhez, és elhatározta, hogy átadja életét Krisz-tusnak. Olyan radikális változás állt be a gondol-kodásában és viselkedésé-ben, hogy megváltozott ér-tékszemléte miatt minden addigi barátja elhagyta.
     Scott beleszeretett a Szentírásba, és a hit terén Luther Mártont és Kálvin Jánost tartotta a legna-gyobb tekintélyeknek. Magáévá tette a protes-tánsok körében elterjedt fenntartásokat és az ellen-szenvet a Katolikus Egyházzal szemben. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a katolikusok hite, miszerint Krisztus valóságosan jelen van az Eucharisztiában, színtiszta káromlás.
     Gyűlölte a Katolikus Egyházat, s ezért minden módon megpróbálta meggyőzni a katolikusokat, hogy szabaduljanak meg a babonáktól és a tévhitektől, melyekben élnek ‒ s melyekről persze őszintén meg volt győződve. Csodálkozott, hogy az általa ismert katolikusok nem ismerik a Bibliát, a katekizmus alapjait, de még az egyházuk tanítását sem.
     A főiskola befejezése után Scott úgy döntött, hogy lelkipásztori pályára lép, mivel Jézushoz akarta vezetni az embereket. Jelentkezett hát mesterképzésre Szentírás és teológia szakon. Abban az időben, 1979. augusztus 18-án összeházasodott szeretett gyermekkori barátnőjével, Kimberlyvel (lásd alsó képünkön!).
     Házaséletük középpontjába Jézust helyezték, és készek voltak öt-hat gyermeket is elfogadni. (folyt.köv.)

1.2 Mária folytonosan reánk tekint, hogy részvéttel legyen irántunk és nyomorúságunkból kisegítsen
     »Ó Mária ‒ kiált fel gyengédséget telve Szent Bonaventura ‒ te annyira el vagy telve irgalmassággal, annyira segíteni igyekszel a nyomorultakon, hogy úgy tetszik, mintha más gondod sem lenne!« (Sup. Salv. Reg.) Minthogy azonban a tiszteletreméltó Beda megjegyzése szerint a bűnösök a föld legnyomorultabbjai, ezért Mária isteni Fiánál folyton a bűnösökért könyörög. (In cap. I. Luc.)
     »Midőn Mária még e földön élt ‒ mondja Szent Jeromos ‒ szíve annyi-ra túláradt az emberek iránt érzett irgalmasságtól és szeretettől, hogy ember még oly sokat soha nem szen-vedett a saját bajai következtében, mint amennyit Mária mások szenve-dései miatt elviselt«. (Epist. ad Eust.)
     A mások kényelmetlen helyzete iránt érzett részvétét Mária különösen a kánai menyegzőn mutatta ki, (miről már előzőleg kimerítően tárgyal-tam) ahol a násznép kínos helyzetén óhajtott segíteni anélkül, hogy valaki erre felkérte volna. Szienai Szent Bernát megfogalmazása szerint, Mária elvállalta a részvétteljes közbenjáró tisztét, mert egyedül a násznép zavara iránt való sajnálatból fordult isteni Fiához, hogy oldaná meg csodával. »Lehetséges volna-e ó Mária ‒ kiált fel Damiáni Szent Péter ‒, hogy most, miután az Egek Királynéja lettél, nyomorunkról megfeledkeztél volna? Nem, nem! Ilyet gondolnunk sem lenne illő dolog, hogy oly nagy irgalmasság, mely Mária szívében lakozik, megfeledkeznék a nyomorú-ságunkról«. (Serm. I. de Nat. Virg.) (125. oldal)

Gyermekkora
     A 14. században az egyetemes Egyház két nagy bajtól szenvedett, melyek elcsúfították és meggátolták a Krisztus felé vezető úton. A római pápa hetven éven át a franciaországi Avignonban élt, s mivel egymás után hétszer francia pápát választottak, a pápaságot politikai érdekeknek szolgáltatták ki. A másik nagy baj az egyre fenyegetőbb török veszedelem volt, amely Palesztinában már a szent helyek pusztulásához vezetett, és világosan látszott, hogy a törökök terjeszkedésének csak fegyverrel lehet útját állni. Ezekhez társult még Itáliában a városállamok harca a pápai állam, a császár és egymás ellen.
     Ebben a zűrzavaros században született egy leány, aki férfiakat megszégyenítő elszántsággal és erővel imádkozott, vezekelt és harcolt Krisztus Menyasszonyáért (az Egyházért) és a 'földi Krisztusért', ahogy ő Pápát nevezte.
     Sziénai Szent Katalin életraj-zát egy olyan ember írta meg, aki legbensőbb titkait is ismerte: Capuai Boldog Rajmund domonkos szerzetes, később általános rendi magiszter. Hat éven át állt mellette mint gyón-tató és lelkivezető, mégpedig Katalin életének utolsó hat évében. Az életrajzot a szentté avatás érdekében, 1385-1395 között írta.
     A kritikus olvasóban fölme-rülhet a gondolat: vajon hite-lesnek tekinthető-e Rajmund tanúságtétele? Vajon nem egy elfogult, jámbor, öreg szerze-tesről van szó csupán, aki már a rend szempontjai miatt is min-dent elkövetett lelki gyermeke életszentségének bizonyítása érdekében? – Ha csak maga Rajmund tanúskodnék, talán jogos lehetne ez a föltételezés. Ő azonban fejezetről fejezetre – mert ismerte az embert – megnevezi azokat a tanúkat, akiktől a leírt anyagot hallotta, és gondosan megjelöli a tényeket, melyeket ő maga látott, elkülönítve azoktól, melyeket Katalin beszélt el neki vagy más szemtanúktól hallott. Ez utóbbiakat mindig név szerint említi, kezdve az édesanyján, Lapa asszonyon. Sziénai Szent Katalin személye történelmi tény, rendkívüli (tanulás nélküli) tudásával és diplomáciai érzékével, nem véletlen, hogy az "egyházdoktori címre emeltetett"!
     Ettől a nagy körültekintéssel dolgozó ,,krónikástól'' tudjuk a következőket:
A sziénai Benincasa Jakab kelmefestő mes-ter és felesége, Lapa asszony házassága rendkívül termékeny volt: huszonöt gyerme-kük született. Utolsó előtti gyermekeik ikrek voltak, két kislány. Egyikük, akit Giovan-nának kereszteltek, születése után hamaro-san meghalt. A másik kislány Katalin volt, akit Lapa asszony jobban szeretett a többieknél (talán mert a legkisebb gyermek lévén sokáig tudta szoptatni).
     Katalin egész kicsi korában a nagy család és a széles rokonság kedvence lett. Már három éves korában megmutatkozott, hogy Istennek különleges tervei vannak e gyermekkel, akin a jámborság szokatlan jelei látszottak. Szokása volt például, hogy a lépcsőt járva minden egyes lépcsőfok előtt elmondott egy Üdvözlégyet, sőt olykor levitálva haladt fel a lépcsőkön! Hat éves volt, amikor az első látomásban részesült: a domonkosok temploma felett -- ez a templom a házuk közelében állt, és Katalin nagyon szerette -- megjelent neki Krisztus főpapi ruhában. A kíséretében Katalin fölismerte Szent Pétert, Szent Pált és Szent János evangélistát. Az Úr Krisztus jóságosan rámosolygott, majd megáldotta. – /Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/ (folyt.) 

CHANEL SZENT PÉTER

Potičre, 1803. július 12. +Futuna (Óceánia), 1841. április 28.

   A francia forradalomban, amely 1789. július 14-én a Bastille ostromával kezdő-dött, s hamarosan az egész országra kiterjedt, nemcsak a királyi trón dőlt össze. A szabadság bódulatában az emberek minden köteléktől szabadulni akartak, és Istent is le akarták taszítani az oltárról. A forradalom végén a városokban és falvakban sok-sok üszkös rom, az emberi szívekben pedig hitetlenség maradt vissza. Nagyon sokan távolodtak el Istentől, Jézus Krisztustól és az Egyháztól. Az üdvössé-gükért való aggodalom né-hány életben maradt papot arra késztetett, hogy társakat gyűjtsenek maguk köré, és közösségben kezdjék az újratérítés fáradságos munkáját.

Ilyen pap volt Jean-Claude Colin, aki 1816-ban egy nővér- kongregációt hozott létre; 1824-ben pedig papokból alapított egy kongregációt, s mindkettőt Marista Kongregációnak nevezte el. Célja az volt, hogy Franciaország lelki nyomorúságán enyhítsenek.

A vallási megújulás időszakában a missziók iránti érdeklődés is megnőtt Franciaországban. Ugyanebben az időben XVI. Gergely pápa, aki bíborosként a Hitterjesztési Kongregáció vezetője volt, állandóan új misszionáriusokat keresett. Amikor Colin atya benyújtotta kérelmét, hogy a pápa hagyja jóvá az új papi kongregációt, a jóváhagyással együtt megbízást is adott nekik arra, hogy misszióba menjenek a föld egy olyan részére, ahol még soha nem jártak missziósok: a Csendes- Óceán szigetvilágába.
Az első marista missziósok között, akik Pompallier püspökkel 1836 karácsonyán indultak útnak, ott volt a harminchárom éves Chanel Péter is.

A missziós csoport Le Havre kikötőjéből indult, és Tahiti szigetén kötött ki. Itt azonban evangélikus igehirdetőket találtak, akik néhány évvel korábban érkeztek a szigetre, és elkergették a maristákat azzal, hogy keressenek maguknak más területet. Ugyanígy jártak Tonga szigetén is, míg végre Tahititől háromezer kilométernyire nyugatra a Wallis- és Futuna-szigeten megállapodhattak.

A szigetlakókkal való hosszas tárgyalás után a törzsfőnök, Niuliki úgy határozott, hogy Chanel Pétert és egy laikus testvérét befogadja Futuna szigetére. A többi missziós továbbhajózott a Wallis-szigetre, a püspök pedig továbbment Új-Zélandra.

Péter atya számára nagyon nehéz időszak következett. Nem ismerte a futunaiaknak sem nyelvét, sem szokásait. Minden segédeszköz nélkül, teljesen magára hagyatva kellett elkezdenie tanulni a nyelvet, hogy az evangéliumot hirdethesse. 1839-ben, másfél éves vesződség után így jelentette a helyzetét: ,,Húsz keresztelés négy felnőtt, a többi gyermek, és mindegyik közvetlen a halála előtt ez az egész aratás, amit tizennyolc hónap után felmutathatok.'' De nem esett kétségbe. Jámborsága, a betegek körüli fáradhatatlan szolgálata és jósága megnyerte a szigetlakók szívét. Úgy nevezték: ,,a jószívű ember'', és közeledtek hozzá.

Amilyen mértékben hatott a hit világosságával az emberekre, olyan mértékben támadtak körülötte ellenségek. A törzsfőnököt körülvevő vének tanácsa félteni kezdte tekintélyét, és a misszionáriust veszedelmesnek nyilvánította, mert elvonja az embereket az ősök hitétől és szokásaitól. Ezért azokat, akik Péter felé vonzódtak és őt követték, gúnyolták, bántalmazták és üldözni kezdték. Nem egynek felgyújtották a kunyhóját, Pétertől pedig megvonták a megélhetést. Maga Niuliki is egyre hűvösebb lett Péterrel, s amikor rájött, hogy egyik fiát is megtérítette, ellenségévé lett. Most már nemcsak gonosz tanácsadóira hallgatott, hanem benne is működni kezdett a bosszúálló harag.

Egy alkalommal ki is mond-ta, hogy a misszionáriust legszívesebben halottként látná. Ez a kívánság embe-reinek parancs volt, s mind-járt másnap, 1841. április 28-án reggel Niuliki ,,mi-nisztere'', Musumusu és két másik férfi Péter kunyhójá-hoz ment. Az egyik beteget színlelve gyógyszert kért, mikor azonban Péter leha-jolt, hogy megkeresse az orvosságot, lesújtottak rá. Ő pedig a legkisebb ellenállást sem fejtette ki, hanem csak azt sóhajtotta: ,,Ez nekem jó!''. Még élt, amikor osztoz-ni kezdett a két ember a kunyhóban talált holmin. Musumusu viszont dühében,  hogy nem tudták azonnal megölni a misszionáriust, megragadta Péter baltáját és széthasította a fejét.

Amikor a hír eljutott Tahitire, a francia tengerészeti támaszpont parancsnoka készülődni kezdett, hogy megtorolja a gyilkosságot. Pompallier püspök azonban tiltakozott ez ellen, s csak annyit kért, hogy adják ki Futunáról Péter holttestét és használati tárgyait.

Ez a nagylelkűség megtörte a szigetlakók ellenállását a hittel szemben. Papot kértek, aki ,,a szent vizet'' rájuk önti, azaz megkereszteli őket. Kívánságuk egy esztendő múlva teljesült. Maga a püspök vitt két marista atyát Futunára, s ez alkalommal hétszáztizennégyen keresztelkedtek meg. Néhány év múlva Futuna- és Wallis-sziget egész lakossága katolikus lett.

A két szigetről nevezték el a környékbeli szigeteket magába foglaló apostoli vikariátust 1935-ben. 1966-ban egyházmegyei rangra emelték, és ma Wallis és Futuna-i püspökségnek hívják. Niuliki utóda, a futunai király egész birodalmát Krisztus Királynak szentelte. Chanel Péter vértanúsága ilyen termést hozott.

Pétert 1889-ben boldoggá, 1954-ben szentté avatták, XII. Pius pápa a déltengeri szigetvilág patrónusává tette. 1969-ben mint missziós szentet az egyetemes naptárba is fölvették.
Istenünk, ki Chanel Szent Pétert, Óceánia apostolát vértanúsággal koronáztad, kérünk, add, hogy e húsvéti szent időben úgy ünnepeljük az értünk meghalt és föltámadt Krisztust, hogy tanúi lehessünk az élet megújulásának!
Forrás: Dr. Diós István

Bevezetés
     Úgy mondják, hogyha egy protestáns testvérünk katolizál, akkor az szilárd hitű katolikussá válik. Ha azonban egy katolikus válik protestánssá, az hamarosan még az új hitét is elveszíti!
„Akkor az ember nem kereshet, érdeklődhet más hitvallások igaza iránt?” ‒ kérdezheti az erre mindig készen álló felebarátunk.
     Nos, míg az őszinte indíttatású kételkedés erősítheti a hitet, az okoskodás gyakran tévútra vezet. A hit ugyanis „a múlandó idő világossága, melynek fényénél olyan igazságok tárulnak fel, amelyeket sem az ész, sem az érzékek föl nem ismernének.” (Begyik T.: Az Istenanya követése 462.)
     Jézus Krisztus biztosított minket arról, hogy aki őszintén keresi az igazságot, az biztosan meg is találja (vö. Lk 11,9), és vele együtt megérti az emberi élet értelmét is. Scott Hahn amerikai presbiteriánus* teológus naponta találkozott azokkal a hittételekkel, amelyek évszázadok óta a katolikus-protestáns szembenállás jellemzői, ő azonban lelkiismeretesen utána nézett az ellentét mibenlétének és a szentírási forrás hitelének. Lassan a Katolikus Egyház megvetésétől és gyűlöletétől eljutott odáig, hogy felfedezte benne a legnagyobb kincset, amelyet Isten az emberiségnek kínál. Így vált napjainkban egyik legismertebb katolikus teológusává. (Képen: a házaspár által írt könyv, mely megvásárolható a Szent István Társulat üzleteiben!)
     Megtérésének példás története arról tanúskodik, hogy az igazság őszinte és megalkuvás nélküli keresése mindig ahhoz a végső megállapításhoz vezet, hogy az isteni Kinyilatkoztatás tejessége egyedül a Katolikus Egyházban található meg.
     Mielőtt Scott Hahn rájött volna arra, hogy a Katolikus Egyház az ő otthona, ahová Jézus Krisztus minden bűnöst kivétel nélkül a vele való közösségre hív, egy lebilincselő szellemi és intellektuális utat járt be.
     Sorozatunk e megtérés útját mutatja be! Az egyes részekben, Scott Hahn és felesége Kimbery egyes szám első személyben beszélik el lelki vívódásaikat, a velük történteket.
Munkámhoz az alábbi forrásokat használtam fel:
1) Scott és Kimberly Hahn: Minden érv Rómába vezet. Szent István Társulat 2000.
2) Szeressétek egymást, katolikus evangelizációs magazin. 15. szám (2015)
3) Bangha Béla: Az Oltár Titka, Korda Rt. 1937.
4) Antalóczi L.: Jelenések, üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony pléb. Eger 2000.
5) Internetes források: 1.Forrás ; 2.Forrás ; 3.Forrás ; 4.Forrás ; 5.Forrás ; 6.Forrás 
.......................................
*A presbiterianizmus a kálvinista kereszténység egy ága. Hittételeikben elvetik az úrvacsorai kenyér és bor átlényegülését Krisztus valóságos Testtévé és Vérévé materiális táplálékként. Szerintük az úrvacsora emlékezeti cselekedet, és a kenyér és bor magunkhoz vétele csupán szimbolikus lelki eledel.
Elvetik a gyermekkeresztséget, szükségtelennek tartják a keresztelésnél: az ördögűzés, az égő gyertya, az olaj és egyéb hasonló dolgok alkalmazását, valamint azt is, hogy a hívek évenként tudatosan megújíthassák keresztségi fogadalmukat.
Az amerikai presbiteriánusok, elvetik a püspöki státuszt, a nők bármilyen szolgálatát az egyházban, még azt is, hogy szükséghelyzetben egy orvosnő vagy bába megkersztelhetné az újszülöttet.
Elvetik a szenteket, a szentelményeket, a szentképek, szobrok és érmek használatát, különösen véres posztó számukra a rózsafüzér és a Mária-tisztelet.

HETEDIK FEJEZET.
Fordítsd ránk irgalmas szemeid

1.1 Mária folytonosan reánk tekint, hogy részvéttel legyen irántunk és nyomorúságunkból kisegítsen
     Szent Epifanius Isten Anyját sokszeműnek hívja, mert állandóan mindannyiunkra irányozza anyai tekintetét, hogy a földi nyomorúsá-gunkon segítsen. Amikor egy alka-lommal a sátánt valamelyik lélekből kiűzték, megkérdezték tőle, hogy mit csinál éppen Mária: mire ez így felelt: »Fel és leszáll«. (Ap. P. Pepe lect. 235.) Ezzel azt akarta mondani, hogy a szeretve-szerető Királyné folyton leszáll a földre, hogy kegyelmeket hozzon gyermekeinek és ismét vissza-megy az égbe, hogy könyörgéseink meghallgatását kiesdje.
     Joggal nézhette tehát Avellinói Szent András Máriát az ég üzletveze-tőjének, mert egyebet se tesz, mint állandóan kegyelmeket eszközöl ki mind a bűnösök, mind az igazak számára és irgalmasságát gyakorolja mindenkivel szemben. Dávid azt tanítja, hogy Isten állandóan figyelem-mel kíséri az igazakat: »Az Úr szemmel tartja az igazakat«. (Zsolt 34,16) Ehhez azt a megjegyzést fűzi Richárd, hogy a mi Úrnőnk szemei az igazakra és a bűnösökre is irányozva vannak. Úgymond Mária szemei az édesanya szemei, az édesanya pedig nemcsak azért tekint gyermekére, hogy az el ne essék, de még akkor is folytonosan figyelemmel kíséri, amikor az elbukott, hogy újra felsegítse.
     Ezt maga Jézus adta tudtára Szent Brigittának, aki egy napon hallotta, amint az Úr így szólt Anyjához: »Kérj tőlem bármit, amit csak kívánsz, ó Anyám!« (Így beszél a Fiú az égben mindig isteni Anyjához, mert örömét leli, ha minden óhaját teljesítheti.)
     És ugyan mit gondolsz kedves olvasóm, vajon mit kért Mária Fiától? Szent Brigitta hallotta, amint Mária így szólt Jézushoz: »Irgalmasságért könyörgök a nyomorult bűnösök számára«. (Revel. lib. I. c. 46.) Mintha csak ezt mondta volna: »Íme Fiam, te azt akartad, hogy az Irgalmasság Anyja, a Bűnösök Menedéke, a Nyomorultak Szószólója legyek, és most azt mondod, hogy kérjem Tőled mindazt, amit csak kívánok? Én hát könyörütedért esedezem a szegény bűnösök számára!« (124-125. oldal)

Tisztelt Olvasóim figyelmét felhívom a magyarországi Mária Rádió csütörtöki adásaira, melyben e blog szerkesztője tart előadást a "Mária-korszak jelenéseiről" 25 percben!
A műsor, minden csütörtökön (GMT) 13 óra 25-től 13.50-ig tart!
Tekintve, hogy a Mária Rádió anyagi és frekvencia gondokkal küszködik, nem csak a Budapesti fő-frekvenciája szűnt meg, de még az internetes elérhetőségei is beszűkültek! --- (Támogatási lehetőség ITT!)
Alább, ezért adok meg három linket is, hogy valamelyikkel sikeresen hallgathassák a Szűzanya magyarországi rádióját! (A 3. link nem megnyílik, hanem felírja magát, amire rá kell kattintani vagy ki lehet tenni az asztalra!)

http://www.mariaradio.hu/MRonline.php?r=

http://cloudrad.io/radiomariahungary/

http://honlap.mariaradio.hu:8000/mr.m3u

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Begyik Tibor

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.

     Megkeresztelkedése után Zolli sehol nem talált állást, és komoly anyagi gondokkal küzdött. Végül talált egy lakást Róma távolabbi részében, s így újra együtt lakhatott a feleségével és a lányával. XII. Piusz pápa kezdeményezésére kinevezték őt a Pápai Biblikus Intézet professzorává és héber nyelvet és irodalmat kezdett tanítani. Gyakran hívták őt előadni más európai egyetemekre és az Egyesült Államokba is. Apostoli buzgósága természetes módon korábbi hitsorsosaira irányult, akiknek vágyva vágyott elmondani az igazságot a feltámadott Krisztusról. Az újonnan megtért zsidókkal különösen sokat törődött, lelkileg és anyagilag is segítette őket.
     Tudósként az apostolkodását cikkek és könyvek megjelentetésével valósította meg Olaszországban és külföldön is. Utolsó előadását, amely a Szentírás által tanított isteni igazságosságról és irgalmasságról szólt, Vallicelliben tartotta 1956-ban. Szívbeteg volt. Néhány héttel a halála előtt megjósolta, hogy Jézus a következő elsőpénteken fogja őt elszólítani ebből a világból. Ez a jóslat valóra is vált: Eugenio Zolli a hónap első péntekén halt meg a kórházban, 1956. március 2-án 15.00 órakor, Jézus halálának órájában. Miután halálos ágyán magához vette az Eucharisztiát, ezt mondta: "Bizalommal telve adom át magam az Úr irgalmasságának."
Önéletrajza befejezéseként ezt írja: "Mindannyiunk lelkében ott él Krisztus, az a Krisztus, aki az Istenhez vezető út. Bennünk él, de mi megtagadjuk őt. (...) Az ember nem él jó életet, ha nem él teljesen Krisztussal."
     Eugenio Zolli megtalálta a legnagyobb kincset – a feltámadt Jézus Krisztust –, aki a Katolikus Egyházban tanít, gyógyít, megbocsátja a bűnöket és örök életet ad. Az ember soha nem találja meg a boldogságot, ha nem adja át egész életét Jézusnak, ha nem a parancsok és az evangélium útján jár. Minden katolikusnak mindennap hálát kellene adnia a hit kegyelmének csodálatos ajándékáért és kérnie kell annak növekedését.
     Legbiztosabb kísérőnk a hit útján Szűz Mária, Jézus Anyja és a mi Anyánk. Mindennap adjuk át neki magunkat, és kérjük őt, hogy vezessen minket Jézushoz. Aki mindennap imádkozik, Isten szeretetét fogadja be, vagyis mindazt, amire a boldogsághoz szüksége van. De aki megszűnik imádkozni, mindent elveszít: a hitet és ebből kifolyólag az örök életet. Ezért kell gyakorolni az önfegyelmet és a mindennapi, rendszeres ima szokását. Jó dolog mindig ugyanabban az időben imádkozni, például a rózsafüzért és az Isteni Irgalmasság olvasóját, meghatározni a Szentírás olvasására szánt időt, s ha lehetséges, szentmisén és szentségimádáson részt venni.
     A legnagyobb tragédia az életben az, ha megmaradunk a halálos bűnben. Ezért ha elestünk, azonnal álljunk fel, és minden bűnt valljunk meg az isteni irgalmasság szentségében! Így a megszentelő kegyelem állapotában élhetünk. Elmélkedésében így ír: "Amikor átérzem létezésem terhét, amikor felismerem a visszatartott könnyeket, az észrevétlen szépségeket, sírva fordulok az általam és bennem keresztre feszített Krisztushoz. Jaj, ha úgy halok meg, hogy nem is éltem, hisz' csak Krisztus teljességében lehet igazán élni."
     Eugenio Zolli tanúságtétele a Szentírás szavainak figyelemreméltó időszerűségéről tesz tanúbizonyságot: "Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz. A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál" (Róm 10,9-10). "Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában"
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

3.6 §. Mária közvetítő lsten és a bűnösök közt
     »Adj hálát, ó ember, -  kiált hozzánk Szent Bernát ‒ adj hálát annak, aki ilyen közvetítőt szerzett neked!« (Serm in Sign. magn.) Bárki légy is, ó bűnös megöregedtél bár bűneidben, ha elsüllyedtél is a vétkek poshadt ingoványában ne essél kétségbe, hanem adj hálát Istennek, aki irgalmasságot óhajtván veled szemben gyakorolni, nemcsak fiát ajándékozta neked szószólóul, hanem, hogy még nagyobb bátorságot és bizalmat öntsön lelkedbe, még egy olyan közvetítőt is adott, aki könyörgéseivel mindent elnyer, amit csak kíván.

Imádság
     Ó szívem legédesebb Úrnője a te hivatalod, hogy közvetítő legyél Isten és a bűnös közt.
Gyakorold hát hivatalodat, ó szószólóm! Gyakorold az érdekemben, és akkor nem aggódom örök üdvömért! Persze, ha vétkeim mértékére tekintenék, elég okom volna attól tartani, hogy nem veszed kezedbe védelmemet, ámde erősen bízom irgalmas anyai Szívedben, melyben még senki sem csalatkozott!
     Ezért fordulok pártfogásodért én is Hozzád, ő hatalmas szószólóm, menedékem, reménységem, Anyám, Mária! Rád bízom örök üdvösségem gondját, neked adom át lelkemet, mely már elveszett volna a számomra kiesdett kegyelmek nélkül. Ezért kérlek, ó Istennek Szent Anyja, Jézus iránti szeretetedre, hogy őrizd és gyarapítsd bennem a kitartás és a bizalmat, hogy képes legyek hűségben szolgálni üdvözítő Jézusunkat és Téged úrnőm Mária! Remélem, hogy egy napon közbenjárásod révén bejutok az égbe, és Neked hálás lehetek, egy egész örökkévalóságon. Ezt remélem, úgy legyen! (122-123. oldal)

Tisztelt Olvasóim figyelmét felhívom a magyarországi Mária Rádió csütörtöki adásaira, melyben e blog szerkesztője tart előadást a "Mária-korszak jelenéseiről" 25 percben!
A műsor, minden csütörtökön (GMT) 13 óra 25-től 13.50-ig tart!
Tekintve, hogy a Mária Rádió anyagi és frekvencia gondokkal küszködik, nem csak a Budapesti fő-frekvenciája szűnt meg, de még az internetes elérhetőségei is beszűkültek! --- (Támogatási lehetőség ITT!)
Alább, ezért adok meg három linket is, hogy valamelyikkel sikeresen hallgathassák a Szűzanya magyarországi rádióját! (A 3. linket telepíteni kell!)

http://www.mariaradio.hu/MRonline.php?r=

http://cloudrad.io/radiomariahungary/

http://honlap.mariaradio.hu:8000/mr.m3u

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Begyik Tibor

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Alászállt a poklokra

     Ezen az éjszakán soha nem látott fényesség ragyogta be a homályban lakókat. Az Úr érkezése megremegtette a pokol tornácát. Az ott lakó lelkek döbbenten várták, mi fog történni. Az Úr lelke szelíd volt és bátorító. Körültekintett a milliókon, a seregnyi magába roskadt várakozón, majd halkan, alig hallhatóan így szólt:
– Ádám hol vagy?
     A sokadalomból megmozdult egy alak. Lassan felemelte a fejét és az Úr szemébe nézett.
– Ő az oka mindennek! – kiáltott fel valaki a tömegből, aminek hatására az egész völgyet helyeslő morajlás töltötte be.
     Az Úr még mindig Ádámot nézte.
– Ádám! – szólt, de a hangja már erős volt és visszaverték az ottani hegyek. – Örömhírt hoztam neked, szabad vagy, mindnyájan szabadok vagytok, akik ettetek a tiltott fáról.
     Erre a lelkeken ijedt tanácstalanság lett úrrá.
– Uram – kiáltott egy másik hang –, hogyan lehet az, hogy csak ezt a két embert, Ádámot és feleségét akarod magaddal vinni, akik minden bajnak okozói? Hiszen csak ők ettek a Tiltott Fáról.
Ádám lesütötte a szemét. Érezte a felelősséget sok millió utódjáért, akik ebben a szomorú völgyben ülnek. Az évezredek alatt volt ideje számtalanszor átgondolni szörnyű tettét, amellyel a kárhozat tornácára rántotta az egész emberiséget és ezek még jobban jártak! Mert e kivételes helyre csak azok kerültek, aki bocsánatot kértek Istentől, vagy életük bocsánatot érdemelt, mert akkor bizony még nem volt a Bűnbocsánat Szentsége, amellyel a mai emberek élhetnek!
     Az Úr ekkor láthatóvá tette meggyötört testét. Megfordult és mindenki látta a hátán a korbács okozta, húsig felszaggatott mély sebeket. Majd a kezét emelte fel, hogy lássák a szög ütötte sebet. Láthatták a lábain és az oldalán is Szent Sebeit, miként a fején a töviskoszorú szúrt-tépett nyomait.
– Ez mind azért kellett, hogy visszategyem a Fára a gyümölcsöt – mondta az Úr, majd folytatta: – Jöjj közelebb Ádám és nézd, mi az ára a bűnnek!
Ádám közelebb lépett az Úrhoz és döbbenten nézte a kínszenvedés nyomait, majd hangosan felkiáltott:
– Istenem, ha én ezt tudtam volna akkor!
– Ádám – szólt az Úr –, mondd meg nekik te – és a mérhetetlen tömegre emelte tekintetét –, mert a zajongásaikban nem hallották, hogy mindnyájan szabadok!
– Hála neked Uram – roskadt le Ádám az Úr lábaihoz – de mi lesz azokkal akiknek hallanunk kellett távolról a szünet nélküli ordítását és lentebb, a pokolban vannak? – kérdezett rá Ádám! Az isteni Megváltó így felelt:
– Sokakat meghívtam és szólítottam is őket egész életükben, és lásd most is hiába hívom valamennyit, mert ők nem bírják elviselni az Én irgalmamat és az Örök Világosságot, ők azt teszik tehát, amit egész földi életükben tettek, elutasítanak Engem. Inkább az örök sötétséget választják, csakhogy Istent ne lássák!
– Ó, akkor én kiáltok mindenkinek, hogy mindnyájan szabadok vagytok! De én Uram és Istenem! Megemlítetted azt a Fát... és én voltam az, aki evett a Tiltott Fáról... tehát én vagyok a bűnös, de ők?!
Az Úr ekkor a végtelen láthatárig elnyúló tömeghez fordult és végtelen szomorúsággal de megbocsátóan így szólt:
– Mindenki, aki bűnt követett el, az lélekben maga is szakított a Tiltott Fáról, a bűne pedig sebbé vált a testemen.
– Emberek, roskadozó lelkek, ébredjetek – kiáltott ekkor Ádám –, meg vagytok váltva, meg vagytok váltva! Feloldotta az Úr rabságtokat, nyitva áll már előttetek a mennyország, bízzatok, az Úr legyőzte a halált.
     Erre az óriási tömeg örömujjongásban tört ki: "Hála Néked Édes Üdvözítőnk, Megváltó Istenünk!" És átölelték egymást méltóságteljesen tódulva az Úr felé, hogy mindenki hálát adjon a bűne miatt is elviselt sebhelyért. Csókolták lábát, kezét és oldalán a véres heget és indultak, hogy birtokba vegyék a mennyországot. Az Úr csak állt némán és szeme a messzi távolba meredt, a tornác lehető legmélyebb zuga felé, mely már majdnem a pokol. Egyetlen tántorgó embert nézett és várt, akit a tömeg lassan sodort magával ugyan, de ő csak lemaradt. Ez az ember nem örült. Lehajtott fejjel közeledett, ahogy a tömeg vitte, végül odaért az Úr elé. Az emberek lökdösték, noszogatták, hogy valahogyan adja már jelét hálájának és menjen ő is velük. De ez az ember csak állt és nem mozdult. Lehajtott fejjel, akadozva szólt:
– Nagyon sokat szenvedtél és tele vagy sebekkel, Uram.
– A lelkem sebei még szörnyűbbek – válaszolt az Úr.
– Máig sem értem, miért nem tehettél valamilyen csodát, hogy kikerülj a kezükből. Miért nem?
– Mert akkor nem lennétek megváltva, és nem tudtalak volna szeretetembe fogadni benneteket. Mert mindnyájatokat magammal akarlak vinni.
– Engem is? – szűkölte az ember.
Az Úr szemében könny csillant.
– Téged is! – mondta, és kezével lassan felemelte a lecsüngő fejet. Az ember egész testében remegett.
– Meg tudsz nekem is bocsátani? – kérdezte alig hallhatóan.
– Megbocsátottam már – mondta nyugodtan az Úr.
Ekkor a férfi egy mély és láztól lüktető sebhelyet vett észre az Úr arcán.
– Mi ez a sebhely, amiről eddig nem is beszéltél – kérdezte.
Ekkor az Úr lehajtotta fejét úgy, hogy csak a férfi hallhassa és ezt súgta:
– A csókod helye!

Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot! 

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.

     Míg Eugenio Zolli professzor átmenetileg a Gergely Egyetemen lakott, eljöttek hozzá a barátai, de az ellenségei is. Eljöttek hozzá a befolyásos amerikai zsidók, akik megpróbálták rábeszélni őt, hogy fejezze ki csalódását az Egyházban és térjen vissza a judaizmushoz. Jutalomként olyan nagy összegű pénzt kínáltak neki, amilyet csak akar. Zolli ezt teljes nyugalommal, de nagy határozottsággal utasította vissza.
Ugyanabban az időben a protestantizmus jelentős képviselői is kapcsolatba léptek vele, akik felvetették neki, hogy tudósként és bibliaszakértőként bizonyítsa be, hogy a pápai primátus dogmája nem a Szentíráson alapszik. Zolli azonban, a Petrus című könyvében válaszolt nekik, melyben megmagyarázta Szent Péter és valamennyi pápa primátusának bibliai megalapozottságát. Magáról a protestantizmusról pedig így nyilatkozott: "Mivel a protestálás nem tanúságtétel, senkit sem akarok zavarba hozni a kérdéssel: »Miért kellett a protestálással ezerötszáz évet várni?« A Katolikus Egyházat a keresztény világ, tizenöt évszázadon át Isten igaz egyházának tartotta. Senki sem mondhatja a 15. évszázad végén, hogy a Katolikus Egyház nem Krisztus egyháza. Egyetlen egyház tanítását tartom hitelesnek, csak azt a tanítást fogadom el, amelyet saját elődeim, az apostolok is vallottak, akik – épp úgy, mint én – a zsinagógából jöttek."
     A római főrabbi megtérése mindenekelőtt mély és kitartó imájának volt köszönhető, melyet az ó- és újszövetségi Szentírás szövegei fölött való elmélkedése kísért.
Imádság közben személyesen találkozott a megfeszített és feltámadt Krisztus isteni személyével.
Önéletrajzában ezt írta: "Minden este véletlenszerűen kinyitottam a Bibliát, hogy az Ó- vagy az Újszövetségben keressek egy szöveget az elmélkedésre. Mindent elolvastam, attól függetlenül, melyik helyen volt. Így lett számomra Jézus személye és tanítása nagyon kedves és közben nem volt olyan érzésem, hogy tiltott gyümölcs után nyúlok."
     Az Ó- és az Újszövetség szövegeinek exegézisénél segítségére volt a héber és a bibliai görög nyelv tökéletes ismerete. Sokéves kutatásának betetőzése az a meggyőződés, hogy Jahve szolgája, melyről Izajás próféta könyve ír, nem lehet más, mint Jézus Krisztus, aki meghalt a bűneinkért, és feltámadt a halálból a mi megigazulásunkra. (Iz 42,1-7; 49,1-5; 50,4-9; 52,13 - 53,12) "Így hát – írta – hosszas tanulmányozás, elmélkedés és a judaizmusban töltött évek után egyszerre csak az Újszövetség kereszténységében találtam magam. Őszintén el kellett ismernem, hogy keresztény vagyok, s ennek következményeként kértem a Keresztséget."
     Zolli áttérése a Katolikus Egyházba nem jelentette a múlttal való szakítását. Amikor azzal vádolták, hogy elárulta a judaizmust, szomorúan így válaszolt: "Nyugodt a lelkiismeretem, hiszen én semmit sem tagadtam meg. Talán Szent Pál Istene nem Ábrahám, Izsák és Jákob Istene is? Amikor Szent Pál megtért, elhagyta-e
ezért Izrael Istenét, megszűnt-e őt szeretni? Abszurd dolog lenne azt állítani, hogy igen."
     Megkeresztelkedése után Zolli mindennap buzgón részt vett a Szentmisén, és sok időt töltött az Oltáriszentség előtti imával a plébániatemplomban és a Gergely Egyetem kápolnájában. Íróasztalán mindig ott volt a kereszt, Mária-tiszteletének jele pedig Szűz Mária ikonja volt, mely előtt mindig gyertya égett. Eugenio Zolli belépett a ferences harmadrendbe és gyakran kifejezte örömét, hogy katolikus. Erről így írt: "Ti, akik a katolikus vallásban születtetek, nem tudatosítjátok eléggé, milyen hatalmas kincs a hit és Krisztus kegyelme, mely már gyermekkorotoktól fogva a tiétek. Ezzel szemben az az ember, aki a hit kegyelmére hosszú keresés után talált rá, tudatosítja ennek az ajándéknak a nagyságát, és mérhetetlen örömmel tölti el az, hogy keresztény."
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

3.5 §. Mária közvetítő lsten és a bűnösök közt

     Mária mennybemenetele előestéjének miseimádságában arra tanít az Anyaszentegyház, hogy az Isten Anyja avégből vitetett fel a mennybe, hogy Istentől számunkra maga iránt bizodalmat könyörögjön ki, amiért is Szent Justin Máriát közvetítőnek hívja. A közvetítő a döntőbíró szerepét játssza, kit mindkét fél megbízott a saját jogigénye érvényes voltának elbírálásával.
Ezzel a szent azt akarja mondani, hogy miként Jézus közbenjárónk az örök Atyánál, úgy Mária viszont közbenjárónk Jézusnál, mivel Isten Fia, mint az emberiség bírája, átadta neki a maga jogait.

     Krétai Szent András Máriát Istennel való kiengesztelődésünk biztosítékának, zálogának nevezi (Or. 2. de Ass.) Ez annyit jelent, hogy Isten a bűnösöknek nyújtott bűnbocsánata által kiengesztelődik velük, s nehogy azok bizalmatlansággal viseltessenek bocsánatával szemben, Máriát adta nekik mintegy zálogul, s ezért ugyanez a szent e szavakkal üdvözli a Boldogságos Szüzet: »Üdvözlégy, te kiengesztelődése Istennek az emberekkel!«
     Szent Bonaventura bátorítani akarván a bűnösöket; így kiált hozzájuk: »Mit kell tennetek, ha attól féltek, hogy Isten meg fog büntetni benneteket vétkeitekért? Keressetek segítséget a bűnösök reménységénél, Máriánál! S ha attól tartanátok, hogy vonakodni fog ügyetekben eljárni: tudjátok meg, hogy erre Ő képtelen, mivel maga Isten bízta meg, a tiszttel, hogy a nyomorultakon segítsen«. »vajon ‒ kérdi Adam apát ‒, félhet e egyetlen bűnös is attól, hogy elvész, mikor bírájának Anyja maga ajánlkozik neki anyjaként és szószólójául? Ó Mária ‒ teszi hozzá ‒ mivel te az irgalmasság Anyja vagy, kérlek eszközölj ki elsőszülött Fiadnál, ki az emberiség bírája, a másik fiad, egy bűnös számára bocsánatot. Megtagadhatnád-e közbenjárásodat egy megváltott lélektől Megváltójánál, aki azért halt meg a kereszten, hogy a bűnösöket üdvözítse? Nem, te nem fogod azt megtagadni, teljes szívedből fogsz imádkozni mindazokért, akik Hozzád menekülnek. Te nagyon is jól tudod, hogy az örök Atya, aki Fiadat kezvetítőűl rendelte Isten és ember közé, egyidejűleg Téged közbenjárónak választott ki a bíró és a vádlott között«. (122. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.

     Zolli a megkeresztelkedése után azt mondogatta, hogy nem megtért zsidónak tartja magát, hanem a teljességre eljutott zsidónak, mert a Katolikus Egyház a judaizmus ígéretének beteljesülése. Úgy magyarázta, hogy az Ószövetség egy kódolt távirat, melyet Isten adott az embereknek, és egyedül Jézus Krisztus, a valóságos Isten és valóságos ember kódjával lehet megfejteni a tartalmát.
     Szemtanúként Zolli hangsúlyozta, hogy a holokauszt keletkezése mögött a kereszténységet elvető fasiszta ideológia rejtezik. A háború után Zolli ezt írta: "Ahhoz, hogy e háború után elháríthassuk az újabb pusztító erőket és újra felépíthessük Európát, annak egyetlen módja van, ha befogadjuk a katoliciz-must, vagyis Istent és az emberek közti testvérisé-get, mely Krisztuson alap-szik, nem pedig fajokon és magasabb rendű-rangú embereken, hiszen »nincs többé zsidó, görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyi-an eggyé lettetek Krisztus Jézusban« (Gal 3,28)".
     A megkeresztelkedése utáni első éjszakán az Amerikai Egyesült Államok hírügynökségének tudósítója felhívta Eugenio Zollit és megkérdezte tőle, hogy valóban felvette-e a keresztséget a Katolikus Egyházban. Zolli a feltett kérdésre igennel válaszolt. Másnap valamennyi jelentős amerikai és európai napilap közzétette a hírt, hogy a római főrabbi megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.
     Amikor elterjedt a hír, mindjárt megmutatkozott a "másság tisztelete és a tolarencia". Fenyegető és vulgáris telefonokkal kezdték őt zaklatni. A héber havilap gyászkeretes kivitelben jelent meg, a római zsinagógában pedig gyászt és többnapos böjtöt hirdettek, mint ahogy az egy-egy rabbi halálakor szokás. Zolli vezetéknevét kitörölték Róma főrabbijainak névsorából, mintha soha nem is létezett volna. A zsidó sajtóban olyan cikkek jelentek meg, melyek a megtért rabbiról úgy írtak, mint felelőtlen emberről és a zsidó nemzet árulójáról.
Eugenio Zolli erre azt válaszolta, hogy a legkevésbé sem vetette el a judaizmust, a Katolikus Egyház a zsinagóga betetőzése, és az egész Ószövetség a Messiás személyében, azaz a feltámadt Jézus Krisztusban teljesül be. Zolli teljes szívéből megbocsátott mindazoknak, akik vádolták és azzal mentegette őket, hogy nem rosszindulatból, hanem értetlenségből és emberi gyöngeségből cselekedtek így. A helyzet annyira feszült volt, hogy Eugeniónak a lehető leghamarabb ki kellett költöznie lakásából, mely a zsinagóga közelében volt. Felesége és lánya egy kolostorban találtak menedékre, Zolli pedig átmenetileg a Gergely Egyetemen szállt meg.  
    Abban az időben XII. Piusz magánkihallgatáson fogadta őket. Meghatottan és nagy örömmel mondtak köszönetet a Szentatyának, s egyúttal kifejezték előtte szeretetüket az összes zsidó iránt és azt is elmondták, hogy megbocsátanak az ellenségeiknek. "Keresztségem pillanata óta – mondta Emma – képtelen vagyok bárkit is gyűlölni, mindenkit szeretek."
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

3.4 §. Mária közvetítő lsten és a bűnösök közt
     Ó hány kemény lelkű bűnöst vonz naponta Istenhez a szíveknek e mágnese! Mária maga e kifejezést használta, midőn így szólt Szent Brigittához (Revel. lib. 3. c. 32.): »Miként a mágnes magához húzza a vasat, úgy vonzom én magamhoz a megkeményedett szíveket, hogy azokat Istennel kiengeszteljem«. Ez a csoda naponta ismétlődik, miként magam beszámolhatok esetekről, midőn misszióink alkalmával olya-nok, akik számtalan prédikációra keményebbek maradtak a vasnál, a Mária irgalmasságáról tartott szent-beszéd hatására megindultak és Istenhez visszatértek. Ó mily sok bűnös, akik Istenre ügyet sem vetet-tek, Szűz Mária gyengéd hívására Istennel ismét egyesíteni engedték magukat.
     »Azért lett Mária Isten anyjává mondja Aranyszájú Szent János, hogy édes irgalmassága és hatalmas közbenjárása által azon szeren-csétlenek számára is kieszközölje az üdvösséget, akik számtalan bűneik miatt különben nem üdvözülhettek volna«. (Hom. de praer. B. V.) »Igenis ‒ fűzi hozzá Canterbury Szent Anzelm ‒ inkább a bűnösök, mint az igazak kedvéért nyerte el Mária az Istenanyaság magas méltóságát, hiszen maga Krisztus is arról biztosít bennünket, hogy nem az igazakat jött hívni, hanem a bűnösöket«. Az Anyaszentegyház is következőképp énekel:      

     »A vétőket nem utálod,
     hiszen ha anyjuk nem lennél:
     Isten Anyja sem volnál!«.
     (Peccatores non abhorres, sine quibus nunquam fores tanto digna Filio)
     Párizsi Vilmos is ez okból kiált hozzá következő módon: »Ó Mária, te köteles vagy a bűnösökön segíteni, mert minden adományt, kegyelmet és kiváltságot amid van, s ami hozzá tartozik az istenanyai méltósághoz, ha szabad így kifejeznem magamat, részben a bűnösöknek köszönheted, hiszen őérettük találtattál méltónak, hogy Istent magát nyerjed Fiad-nak«. (De Reth. div. c. 18.) Ha tehát Mária a bűnösök kedvéért lett Isten anyjává ‒ fejezi be Canterbury Szent Anzelm ‒, miként volna szabad kételkednem abban, hogy Isten meg fogja bocsátani vétkeimet, bármily nagyok lennének is azok? (De exc. Virg. c. I.) (120-121. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.

     Miután a szövetségesek felszaba-dították Rómát, Zolli főrabbiként újra elkezdte teljesíteni kötelességeit. 1944-ben ő vezette az ünnepélyes imát a római zsinagógában, melyet egyenes adásban közvetítettek a rádióban. Ebből az alkalomból nyilvánosan kifejezte háláját XII. Piusz pápának és az Egyesült Államok elnökének, a náci üldözések során a római zsidóknak nyújtott segítségért.
     1944. július 25-én Zolli magánkihall-gatásra ment XII. Piusz pápához, hogy megköszönje neki a zsidóknak nyújtott rendkívül áldozatos segítségét, és hálás köszönetet mondjon minden katolikus-nak, mind a laikusoknak, mind a lelkipásztoroknak, akik életüket kockára téve mérhetetlen nagy áldozatkészséggel bújtatták és minden
úton-módon segítették a zsidók ezreit.  
     Nagy szenvedést okozott Zollinak Ugo Foa hamis hozzáállása: a zsidó hitközség elnöke egyszerűen letagadta, hogy a római főrabbi közvetíté-sével 15 kg aranyat kapott a pápától. Foa hazug módon azt állította – mintegy vádként –, hogy Zolli soha nem figyelmeztette a zsidó hitközsé-get, a németek részérőli halálos veszélyekről. Sőt, nem átallt még ennél is messzebbre menni: megvádolta Zollit, hogy a német megszállás alatt elhanyagolta a rabbinátusi kötelességeit és a rábízott zsidókat. Rögtön a felszabadulás után, 1944 júliusában, Ugo Foa menesztette Zollit a főrabbi tisztségéből. De Róma amerikai biztosa, Charles Poletti (fenti kép), ezt a döntést azonnal semmissé nyilvánította és leváltotta Ugo Foát, illetve a római zsidó hitközség egész tanácsát, melyet – mint kiderült – a fasiszták alapítottak. Így tehát Zolli visszatért a főrabbi hivatalába.
     Jézus Krisztus egyér-telműen Zolli tudtára adta, hogy a zsinagógá-ban végzett szolgálata a végéhez közeledik. 1944 szeptemberében, jom kippurkor – az engesz-telés napján –, a rabbi vezette az ünnepélyes imát a zsinagógában. Az ima alatt Zolli az egyik pillanatban meglátta Krisztus fehér ruhába öltözött ragyogó alakját. Szívében egy hangot hallott, mely ezt mondta neki: "Utoljára vagy itt!" Este ezt mondta neki otthon a felesége: "Ma, amikor a frigyszek-rény és a Tóra előtt álltál, úgy tűnt, hogy Jézus Krisztust látom mellet-ted. Fehér volt a ruhája és kezét a fejedre tette, mintha meg akarna áldani."
     Zolli így emlékezik: "Megdöbbentem, de megőriztem a nyugalmam. Úgy tettem, mintha nem is érteném. És akkor a nejem, szóról-szóra elis-mételte amit az előbb mondott. Ebben a pillanatban kisebbik lányunk, Miriam hívását hallottam a szobájából: »Papa!« Odamentem és meg-kérdeztem tőle, mi van? Ő azonban döbbenetes választ adott: »Hallom, hogy Jézus Krisztusról beszéltek. Tudod, papa, ma este éppen Jézusról álmodtam, nagy volt és hófehér, mint a márvány, de már nem emlékszem mi történt.« Pár nappal ezután lemondtam a zsidó közösség-ben betöltött tisztségemről."
     Róma főrabbijának ez egyértelmű jelzés volt, hogy Jézus Krisztus arra kéri őt, ne halogassa megkeresztelkedését a Katolikus Egyházban. Elment tehát a jezsuita Paolo Dezzához, a Gergely Egyetem professzorához és megkérte, hogy készítse fel a keresztségre. Azt akarta, hogy ez nagyon diszkréten, a nyilvánosság tudta nélkül menjen végbe. Elmélkedésében így ír: "Vajon az Úr összegyűjti-e a még ki nem ontott könnyeket, a várakozó harmóniákat és a még el nem dalolt énekeket? Elérkeznek-e Hozzá lelkem könnyei? Sajnos, csak azzal rendelkezem amit elvesztettem, azzal amit soha nem fogok birtokolni, és az ezek hiánya miatt átélt fájdalom. Csupán ezeket a méltatlan ajándékokat tudom átadni az Úrnak."
      Zolli lemondása mindenkinek hatalmas meglepetés volt. A zsidó hitközség elnöke nagy sajnálattal vette tudomásul és felajánlotta neki a Rabbiképző Kollegium elnökének tisztségét. De Zolli ezt határozottan visszautasította. Az elnök csodálkozását és sajnálatát fejezte ki, hogy Israel Zolli professzor elutasította ezt a kinevezést, jóllehet ő volt a legmegfelelőbb és legfelkészültebb jelölt erre a tisztségre. Zolli nem akart váratlan reakciókat kiváltani, ezért elutasításának fő okát nem árulta el. Amikor megszabadult minden külső kötelezettségtől, feleségével, Emmával és lányával, Miriammal együtt elkezdett készülni a Szent Keresztségre. Visszaemlékezéseiben elmondja, hogy valójában már jóval előbb megkeresztelkedett volna, de nem akarta, hogy gyávának tartsák, aki csak az üldözések miatt "keresztelkedett ki".
     Néhány hetes felkészülés után, 1945. február 13-án feleségével együtt megkeresztelkedett a Santa Maria degli Angeli-bazilikában (korabeli kép). Nehogy az újságírók esetleg zűrzavart okozzanak, a keresztelő az említett templom sekrestyéje melletti magánkápolnában valósult meg. A keresztelőn csak tizenöt közeli barátjuk vett részt. Israel Zolli az Eugenio (melyet a pápa iránti tiszteletből választott), felesége pedig a Mária nevet vette fel. Leányuk, Miriam, néhány hónappal később hasonlóképpen cselekedett.
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

3.3 §. Mária közvetítő lsten és a bűnösök közt
     De a holddal is összehasonlítják Máriát: »Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja, szép, mint a hold« (Én 6,10) »Miként a hold az ég és föld között foglal helyet ‒ mondja Szent Bonaventura ‒, úgy Mária is folyton Isten és a bűnös közt áll, hogy Isten haragját lecsillapítsa, a bűnöst pedig megvilágosítsa és Teremtőjéhez visszavezérelje«.(Ser. 14. de Nat. D.)
     Mária azért jött a világra, hogy a bűnösöket, kik Isten malasztját elvesztették, felsegítse és Istennel ismét kiengesztelje: »Legeltesd juhaidat« (Én 1,8) szólt hozzá az Úr, midőn őt teremtette. Tudjuk, hogy a Szentírás a bűnösöket a bakokkal, míg a bárányokat (juhokat) kiválasztottakhoz hasonlítja, melyek a Jozafát völgyében egykoron jobbról, míg a bakok balról fognak állani. »Csakhogy e bakok ‒ szól Párizsi Vilmos ‒ a te gondjaidra vannak bízva, ó hatalmas Anya, juhokká kell őket szelídítened, hogy így azok, akik különben bűneik miatt a baloldalt érdemelnék, közbenjárásod által a jobb oldalra kerüljenek«.
Isten kijelentette Szienai Szent Katalinnak, hogy szeretett Anyját édes vonzerőnek teremtette, hogy kedvességével lebilincselje az embereket, éspedig mindenekelőtt a bűnösöket vezesse vissza hozzá.
     Igen fontos az a megjegyzés, melyet Párizsi Vilmos tesz az Énekek éneke fentebb idézett helyére. Azt mondja ugyanis, hogy Mária csak a saját bakjait ajánlja Istennek, mert a Boldogságos Szűz nem az összes bűnöst, hanem csak azokat menti meg, akik kérik őt, tisztelettel vannak Iránta és neki szolgálnak. Mert azok, akik bűnös állapotukhoz makacsul ragaszkodva, Máriát egyáltalán semmiféle áhítatgyakorlattal nem tisztelik és bűneiktől való szabadulásukhoz, nem ajánlják magukat kegyeibe, az ilyenek nem számíthatók Mária bakjai közé. Ezek legnagyobb szerencsétlenségükre az utolsó ítélet napján a helyüket baloldalon a kárhozottak közt fogják találni.
     Íme egy gyönyörű példa: Egy fiatal nemes bűneinek nagysága miatt már közel volt ahhoz, hogy üdvössége felől kétségbeessék. Ekkor egy szerzetes felbátorította, hogy csak keressen segítséget a Boldogságos Szűz Máriánál, s e célból meghagyta neki, hogy egy általa kijelölt templomban lévő Mária-szobrot látogasson meg. A nemes követte a tanácsot, és midőn megpillantotta a jelzett szobrot, úgy vélte látni, mintha hívná őt, hogy vesse magát térdre és merítsen imájával új bátorságot. A nemes letérdelt és megcsókolta a szobor lábait; egyszerre csak a szobor csókra nyújtotta neki a kezét is. A kézen azonban e szavakat olvasta: »Megszabadítlak téged a leggonoszabbak kezéből«, mintha Mária ezt mondta volna neki: »Ne essél kétségbe édes fiam, meg foglak szabadítani bűneidtől és a félelemtől, amely gyötör!«
Írják erről a történetről, hogy ez a szegény bűnös, amikor e vigasztaló szavakat elolvasta, oly nagy bánatot érzett bűnei fölött, és oly lángoló szeretetre gyulladt Isten iránt, hogy ott helyben meghalt Mária lábainál. (119-120. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.

     A háború drámai időszakában Zolli rabbi különösen jelentős szerepet játszott a római zsidó közösség teljes elszállításától való megmentésében. A közösség antifasisztákra és a kormánnyal együttműködőkre oszlott. Néhány héttel azelőtt, hogy a német seregek elfoglalták Rómát, Zolli rabbi egy titkos információt kapott, mely
szerint a németek el akarják hurcolni a zsidó lakosságot. Ezért a Zsidó Hitközségek Szövetségének elnökéhez, Dante Almansihoz fordult és arra kérte őt, hogy rendelje el a Rómában élő zsidók evakuációját. Almansi azonban ezt a figyelmeztetést nem vette komolyan és úgy nyilatkozott, hogy Zolli túloz, és csak zűrzavart, nyugtalanságot akar kelteni. Róma főrabbija azonban nem hagyott fel azzal, hogy a zsidókat meggyőzze a közelgő veszélyről. Felszólította az illetékeseket, hogy semmisítsenek meg minden olyan listát, melyen zsidók nevei és címei szerepelnek, továbbá zárják be a zsinagógákat és a helyi hivatalokat, a római zsidók pedig keressenek menedéket a kolostorokban és a plébániákon. De felhívásait elbagatellizálták. A római zsidó hitközség elnöke, Ugo Foa, a szó szoros értelmében kinevette Zolli rabbit, és azt tanácsolta neki, hogy vegyen a patikában gyávaság elleni gyógyszert.  
     Az első naptól kezdve, hogy a német seregek megszállták Rómát, tehát 1943. szeptember 8-ától, a zsidó közösség kritikus helyzetben találta magát. Szeptember 27-én Herbert Kappler SS-tiszt kijelentette, hogy 24 órán belül adjanak le neki 50 kg aranyat, azzal fenyegetőzve, hogy ha nem kapja meg az aranyat, deportálja az összes zsidó származású férfit. Már csak néhány óra volt hátra az ultimátum lejártáig, de csak 35 kg aranyat sikerült összegyűjteni. Még mindig hiányzott 15 kg. Ebben a drámai helyzetben Zolli rabbi XII. Piusz pápához fordult segítségért. Ahhoz, hogy bejusson a Vatikánba, túl kellett járnia a német rendőrség eszén.
     Építészmérnöknek öltözött, úgy téve, mintha építési felügyelőként dolgozna. Amikor sikerült bejutnia a vatikáni államtitkárság irodájába, 15 kg aranyat kért kölcsön.
Kérését azzal indokolta, hogy "az Újszövetség nem hagyhatja magára az Ószövetséget". XII. Piusz pápa habozás nélkül megparancsolta, hogy adjanak a rabbinak egy 15 kg aranyat tartalmazó csomagot, s ezt Zolli azonnal át is adta a zsidó hitközség elnökének egy levelével együtt, melyben azt írta, hogy ha a németek túszokat követelnének, őt írják magát elsőként a listára.
     A német megszállókban nem lehetett megbízni. Annak ellenére, hogy megkapták az 50 kg aranyat, 1943. október 15-éről 16-ára virradóra Herbert Kappler elrendelte 8000 zsidó őrizetbe vételét. Amikor ezt XII. Piusz pápa megtudta, hevesen tiltakozni kezdett. A németeknek azon a napon csak 1000 zsidó férfit, nőt és gyermeket sikerült elfogniuk; őket koncentrációs táborokba szállították. A többiek elmenekültek és elrejtőztek. Ugo Foa, a zsidó hitközség elnöke – aki Zollit kinevette –, csak ekkor győződött meg a halálos veszedelemről, mely valóban az összes zsidót fenyegette. Annyira megrémült, hogy egyáltalán nem törődött az őrizetbe vett zsidók sorsával, hanem saját gyermekeivel együtt rögtön elmenekült Livornóba. Ezekben a drámai pillanatokban Zolli rabbi így imádkozott: "Uram, engedd, hogy a többiekkel együtt haljak meg, ott és akkor, amikor te akarod, de ne úgy, ahogy a németek akarják. Irgalmazz minden embernek."
     Félelmében, nehogy elfogják, Zollinak feleségével és gyermekeivel együtt rejtőzködnie kellett Rómában, gyakran nagyon nehéz körülmények között. Sokszor kellett búvóhelyet változtatniuk. Zolli akkor a saját bőrén tapasztalta a keresztények hősies segítségét, hogy milyen bátran bújtatták el a zsidókat a papok, szerzetesek, szerzetes nővérek és világi hívők a kolostorokban, szemináriumokban, plébániákon és magánházakban. A zsidók megmentésének fő kezdeményezője XII. Piusz pápa volt, aki külön felhívást adott ki, hogy a katolikusok minden lehetséges módon segítsék a zsidókat. Zolli ezt írta önéletrajzában: "Szinte nem létezik olyan fájdalmas hely, ahová ne jutott volna el a pápa szeretetének lelke. Vaskos könyveket lehetne írni arról, hányféle módon próbált XII. Piusz segíteni." A rabbi ismerte övéit és előre megsejtette, hogy a jövőben lesznek majd olyanok, akik indokolatlanul és rosszindulatúan megvádolják a pápát. 1945-ben így írt feleségének: "Meglátod, egyszer majd megvádolják XII. Piuszt azért, hogy hallgatott a náci bűntettek láttán."
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

3.2 §. Mária közvetítő lsten és a bűnösök közt
     Az Énekek énekében a Szentlélek Mária által így szól hozzánk: »Én fal vagyok, de mióta ékes lettem, kívá-natossá váltam a szemében«.(Én 8,10) Oltalma vagyok mindazoknak akik hozzám menekülnek és irgal-masságom számukra olyan, mint egy erős fal, amely mögött védelemre találnak. Ezért is tett engem Üdvözí-tőm békeközvetítővé Isten és a bűnö-sök között.
     Hugo bíboros így tanít a Szentírás e helyéről: »Mária ama nagy béke-közvetítő, aki az Úr ellenségeinek békét, a megholtaknak üdvösséget, a bűnösöknek bocsánatot, a kétségbe-esés szélén állóknak irgalmat eszkö-zöl ki Istennél«. Ezért hívja őt isteni Vőlegénye szépnek, mint Salamon sátrai. (Én 1,4)
Dávid sátrai alatt csak háborúról tárgyaltak, Salamonéiban ellenben mindig a békéről volt szó. Ezzel tudtunkra akarta adni a Szentlélek, hogy az Irgalmasság Anyja nem a bosszúálló háborúra, hanem kizárólag a békére és vétkeink megbocsátására gondol.
     Noénak a bárkából kibocsátott galambja, mely az isteni béke jelével, egy olajággal tért vissza, Mária előképe volt. Szent Bonaventura szavaival: »Te vagy ama hűséges galamb, aki közvetítése által visszanyerted az emberiség számára az elveszettnek hitt békét«.
Mária tehát ama mennyei galamb aki meghozta a bukott emberiségnek az olajágat, az Irgalmasság jelét. Ő ajándékozta ugyanis nekünk Jézus Krisztust, minden irgalom forrását, kinek érdemei által minden kegyelmet megnyerünk Istentől, ilyenképpen nyertek Szent Epifanius szerint, a bűnösök Mária révén újból békét Istennél. Ezért Nagy Szent Albert így szólaltatja meg a Boldogságos Szüzet: »Én vagyok Noé ama galambja, aki általános békét hozok az Egyháznak«. (In Bibl. Mar. lib. cant. n. 16.)
     Az Isten trónját körülvevő szivárvány, melyet a Jelenések könyvében olvasható (4,3) szintén világos képe Máriának. Ezt Virális bíboros (Spec. c. Script.) következőképpen magyarázza: »Mária az, aki állandóan Isten ítélőszéke előtt tartózkodik, hogy enyhítse az ítélet és büntetés szigorát, amit a bűnösök méltán megérdemelnek«.
Szienai Szent Bernát (Serm. I. de Nom. Mar. art. I. c. 3) azt állítja, hogy Isten erre a szivár-ványra gondolt, midőn ígéretet tett Noénak, hogy kifeszíti az égen a béke ívét, hogy arra tekintve, a békére gondoljon, melyet az embe-rekkel kötött. (Ter 9,13) »Máriára célzott az örök béke eme szivárványíve« ‒ mondja Bernát ‒, mert ami-ként Isten e szivárvánnyal a békéről emlékezett meg, amelyet az emberiségnek ígért: úgy most Mária szószólására megbocsátja a bűnösnek a bántalmakat, miket az Őrajta ejtett és új békét köt vele«. (Serm. in Ap. c. 41.) (118-119. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban. 

     1920-ban Israel Zoller újra megnősült, és kinevezték őt Trieszt főrabbijának. Nem sokkal ezután felesége, Emma, egy lányt szült neki, Miriamot. 1933-ban elnyerte az olasz állampolgárságot, miközben a fasiszta rendszer arra kényszerítette őt, hogy vezetéknevét az olaszosabban hangzó Zollira változtassa. Ugyanekkor kinevezték őt a Padovai Egyetem Héber Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetőjévé. Diákjai között számos katolikus pap és papnövendék volt, akiket fellelkesített tanáruk spiritualitása, s azért imádkoztak, hogy áttérjen a katolikus hitre.
     Minél többet olvasta az evangéliumokat, annál inkább megragadta őt Jézus Krisztus személye. Visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy egyszer egy tudományos cikk írását hirtelen félbeszakította és elkezdte hívni Jézust. Pár pillanat múlva Jézus fényes alakját látta meg maga mellett. Így ír erről önéletrajzában: "Hosszabb időn át néztem őt, miközben nem éreztem izgalmat, hanem a lélek teljes nyugalmát. Senkivel sem akartam beszélni erről és én nem tartottam ezt megtérésnek. Ami történt, csak engem érintett. A Jézus iránti mély szeretetem és ez az élményem nem tartozott senki másra. Akkor nem jutott eszembe, hogy meg kellene változtatnom a vallásomat. Jézus úgy jött bensőmbe, mint egy vendég, egy meghívott és várva várt vendég. Zsidónak tartottam magam, mert hébernek születtem, ugyanakkor szerettem Jézus Krisztust. Úgy tűnt nekem, hogy sem a judaizmus, sem a kereszténység nincs ellentétben Jézus iránti szeretetemmel. Jézus bennem volt és én Jézusban."
     Israel Zolli rabbi számára a feltámadt Úr valóságos jelenlétének misztikus megtapasztalása volt az, mely egész életét meghatározta. Akkor még nem tudta, hogy Jézust befogadni annyit jelenti, mint tagjává válni az ő misztikus testének, vagyis a Katolikus Egyháznak. Csak a megkeresztelkedése után írta le: "A megtérés válasz Isten felhívására. Az ember nem abban a pillanatban tér meg, amelyet maga választ, hanem abban az órában, melyben Istentől felhívást kap erre. Amikor ezt meghallja, csak egyet tehet: engedelmeskedik. Ó, mennyire szeretek ismeretlen lágy dallamokat hallgatni. Kérdő szavak visszhangzanak, melyekre nem felel senki... A próféták minden mondata, Krisztus valamennyi tanítása mennyei harmóniákkal teljes. Ám mégsem értékeljük eléggé, amit a közelünkben hallunk, pedig az Úr és a lelkünk annyi mindent tudnának megosztani egymással, de valahogy nem találkoznak. Az Isten közelében élünk, ugyanakkor távol vagyunk Tőle. Távolról hallunk egy hangot, egy isteni üzenetet, de nem értjük. Szólít minket e hang és képtelenek vagyunk követni. Hívna minket egy fénysugár, melyet észre sem veszünk. Ó, már mily sok magányos éjszaka csöndjében érzékelem, hogy valaki kopogtat a lelkem ajtaján! A Zarándok az, akinek hívó szavát kevesen hallják meg – én is alig –, pedig nekem is vendégem szeretett volna lenni...”
     Tudományos munkássága folyamán Israel Zolli rabbi, a sémi nyelvek kiváló szakértője, egy nagyon fontos felfedezést tett. Megállapítása szerint az evangéliumok görög szövege arra utal, hogy léteztek korábbi héber források, melyekből ezek a görög szövegek kiindultak. Sok évvel később ezt megerősítették olyan katolikus bibliakutatók, mint Jean Carmignac és Claude Tresmontant. E felfedezésnek messzemenő jelentősége van, ugyanis rámutat az evangéliumi leírások hitelességére, arról tanúskodva, hogy az evangéliumok pontos információt adnak, mi is történt a korabeli Izrael kultúrájának és hitének kontextusában.
     1938-ban Zolli kiadta az Il Nazareno (A Názáreti) című könyvét, melyben egyértelműen bebizonyítja, hogy Jézus az Isten által megígért Messiás. Meglepő módon a zsidó körök sehogy sem reagáltak Zolli, Jézusra vonatkozó nézeteire.
     1939-ben Zolli elfogadta a római főrabbi és a Rabbiképző Kollégium igazgatójának rendkívül megtisztelő hivatalát. Közeledett a kibontakozó zsidóüldözések időszaka. Ennek ellenére abban az időben a római zsidók is erősen megosztottak voltak. Többségük meg volt győződve arról, hogy semmilyen veszély sem fenyegeti őket a németek részéről. A zsidóság közösségi vezetői bíztak a kormánykörökben lévő ismeretségeikben, melyekről azt hitték, hogy szavatolják a biztonságukat.
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

3. §. Mária közvetítő lsten és a bűnösök közt
     Isten kegyelmét maga a Szentlélek végtelen kincsnek hívja, mellyel az isteni kegyelem felemel bennünket arra a nagy méltóságra, hogy Isten barátai lehetünk: »Kifogyhatatlan kincs az embereknek, mellyel akik éltek, megszerezték Isten barátságát«. (Bölcs 7,14)
Ezért nem röstellte, a mi Üdvözítőnk és Istenünk, barátainak nevezni azokat, kik a kegyelem állapotában élnek: »Ti az én barátaim vagytok«. (Jn 15,14) Ó boldogtalan bűnösök, akik eltépitek e gyönyörű barátság láncait! »A ti gonoszságtok lett válaszfallá köztetek és Istenetek között, és a vétkeitek választ el titeket Istentől«. (Iz 59,2)
Ó bűn, mely gyűlöletessé teszi a lelket Isten előtt! »Egyaránt utálat Isten előtt az istentelen és istentelen alkotása«. (Bölcs 14,9) A bűn okozza, hogy a lélek Isten barátjából ellenségévé lesz.
     Mit kell azonban cselekednie a bűnösnek, aki szerencsétlenségére, Istennel ellenséges viszonyba került? Közvetítőt kell keresnie, aki kieszközölheti számara a bocsánatot és megsegítse őt, hogy Isten elveszett barátságát visszanyerje. »Vigasztalódjatok hát ti nyomorultak, kik elvesztettétek Istent! ‒ kiált hozzánk Szent Bernát ‒ maga Isten ajándékozott nektek közvetítőt, ti. Fiát Jézust, aki mindent megszerezhet számotokra, amit csak kívántok«.
     »De miképp lehetséges az, én Istenem ‒ mondja a szent ‒, hogy az emberek ezt a szelíd Üdvözítőt, aki üdvösségükért életét adta, mégis szigorúnak tartják; holott ő maga a Szeretet? Mondom nektek, ti bizalmatlan bűnösök, mit féltek? Azért féltek, mert Istent megbántottátok? Hát nem tudjátok, hogy Jézus a bűneitek terhét szegekkel átlyuggatott kezeivel a keresztre tette, s hogy halálával eleget téve az isteni igazságosságnak, a bűnt szívetekből eltávolította? Ha pedig még ennek dacára se mernél Jézusnál segítséget keresni, mert isteni méltósága elrémít, ezért kereshetsz még egy közvetítőt, a Közbenjáróot: fordulj Máriához! Mert Ő majd közbenjár éretted Fiánál, aki egész biztosan meghallgatja Őt és bocsánatot nyer számodra az örök Atyánál«.
     Végül, e szavakkal fejezi be Szent Bernát; »Ó kedves gyermekeim, ez a Szent Anya lajtorja a bűnösök számára amelyen ismét feljuthatnak az isteni kegyelem magaslatáig. Mária az én bizalmamnak legfőbb alapja, reménységemnek egyedüli oka«. (De aquaed.) (117-118. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.

    Israel (Zoller) Zolli 1881-ben született Lengyelországban, Brodi városában Galíciában, mely akkor Ausztriához tartozott. Anyja a tudós rabbik leszármazottja, apja pedig a selyemgyár tulajdonos Zoller családból származott.  
     Zolli, a lengyelországi alapiskolában együtt járt a katolikus gyerekekkel. Később így írt erről: "Mi, héber gyerekek, nagyon szerettük keresztény barátainkat, és ők is szerettek minket. Semmit sem sejtettünk a faji különbségekről. Csak azt tudtuk, hogy vallásaink különböznek egymástól, ezért amikor eljött a hittanóra, más-más termekbe mentünk. Ám amikor az óra véget ért, újra összejöttünk."
Israel gyakran meglátogatta barátját, Staszeket, akinek családja nagy szeretettel fogadta Őt. Staszekék házában a falon egy nagy kereszt függött. Israel mélyen elgondolkozva nézte a keresztre szögezett Jézust és feltette magában a kérdést: "Ki ez az ember a kereszten? Miért feszítették meg?"  
     A zsidó hittanon azt tanították, hogy Jézus káromolta az Istent, mert ember létére Istennek tartotta magát, s ezért ítélték kereszthalálra. Ám, Jézus követői életének tanúsága hitük megismerésére irányította a kis Israel figyelmét.
     Krisztus szenvedésének és kereszthalálának gondolata még nagyobb intenzitással jelent meg szívében, amikor a héber iskolában Izajás próféta könyvéből Jahve szenvedő szolgájáról tanult. A tanár a héber tanulóknak elmagyarázta, hogy a szenvedő szolga az egész választott nép vagy pedig az egyik izraeli király. Ő azonban ennek ellenére folyton Jézus Krisztusra gondolt, mivel ösztönösen sejtette, hogy a szenvedő szolga Izajás énekében, pontosan Rá illik.
     A kis Israel vallási nevelésére nagy hatással volt az édesanyja, aki az imádság és az áldozatkész szeretet asszonya volt. A fiú kezdte felfedezni szívében a szenvedő emberrel együtt szenvedő Isten nagy titkát, melynek legkifejezőbb jele a megfeszített Jézus volt.
     1895-ben a Zoller család Lemberg mellé költözött és ott telepedett le. Rabbiképzőbe járt, ám minél buzgóbban mélyült el a Bibliában, annál inkább foglalkoztatta a kérdés, nem lehetséges-e, hogy épp a keresztrefeszített Jézus a megígért Messiás, és hogy Ő valóban az Isten.
     Egy alkalommal a tanórák szünetében épp az Evangéliumot olvasta, amikor egy osztálytársa megbotránkozva számon kérte, hogy mit olvas? Ő így válaszolt: Hátha mégis igaz!
Elemezni kezdte az evangéliumok szövegét, továbbá összehasonlította a héber Bibliát az Újszövetség írásaival. A rabbik szövegmagyarázatait is elolvasta, és összevetette őket Jézus tanításával. Meglepődött, hogy helyenként a bölcs rabbik szemszögéből nézve Jézus istensége nem volt teljesen kizárt.
     Szeretett édesanyja halála után Israel a Bécsi Egyetem diákja lett, később pedig Firenzébe költözött, ahol a Rabbiképző Kollégiumban és a Továbbképző Intézetben folytatta a tanulást. Tanulmányai végén pszichológiából doktorált, de judaizmusból, nyelvtudományból és filozófiából is diplomát szerzett. 1913-ban feleségül vette Adelát,
aki egy lányt szült neki, Dórát. Sajnos, négy év boldog házasság után Adéla megbetegedett és meghalt. Israelt ez nagyon fájdalmasan érintette.
Egyre világosabban értette, hogy az Ószövetség valamennyi jövendölése beteljesedett az Újszövetségben.
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

Imádság
     Istennek hatalmas Anyja! Beismerem, hogy az Isten és Teirántad tanúsított hálátlansá-gomnál fogva megérdemelném, hogy megszűnj rólam gondos-kodni. Bár érdemeket nem tudok felmutatni, hozzád fordulásom egyedül arra a reményemre és hitemre alapítom ‒ óh Király-nőm ‒, hogy jóságod messze felülmúlja hálátlanságomat. Ne szűnjél meg hát ‒ ó Bűnösök Me-nedéke ‒ egy nyomorult bűnöst megsegíteni, aki bizalmát beléd helyezi!
     Ó Irgalmasság Anyja, nyújtsd felém kezedet és segíts fel elesett-ségemből! Kihez fordulhatnék, ha nem hozzád Istennek Szent Anyja? Hiszen azáltal, hogy Üdvözítőm szentséges Anyjává lettél, elnyerted azt a méltóságot is, hogy anyaként járhatsz közbe Szent Fiadnál a bűnösökért. Ó Mária, segíts tehát azo-kon, aki hozzád menekül!
Nem igyekeztem ugyan kiérdemelni a szeretetedet, mégis azt remélem, hogy de azon óhajod, hogy a veszni indulókon anya-ként segíts, remélnem engedi, hogy szeretsz engem, mint gyer-mekedet, így nincs mit félnem üdvösségemre nézve.
     Ó szeretett Anyám, közbenjárásod folytán remélem üdvös-ségemet, és nem leszek hálátlan irántad földi életemben és szeretetedet szüntelenül viszonzom. Az égben pedig mindörök-ké áldani fogom könyörületességedet, ahol te uralkodsz Szent Fiaddal!
     Ó Mária, szabadítóm, reménységem, Királynőm, szószó-lóm, anyám, szeretlek, szeretlek, mindörökre szeretni akar-lak! Ezt remélem. Úgy legyen! (117. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Az ateista kutató akit megtérítettek a saját kutatásai

     2004 decemberében Antony Flew professzor, a világateizmus szellemi vezetője, ötven év tudományos munka után megvallotta, hogy hisz Isten létezésében. Hangsúlyozta, hogy istenhite sokéves keresés eredménye, mely során a biológia, a kémia és a fizika terén végzett tudományos kutatásból indult ki. Rámutatott a DNS-kód felfedezésére: ez hihetetlen mennyiségű információt foglal magába, és egyúttal úgy működik, mint a legzseniálisabb program. Elismerte, hogy mindez a Teremtő Isten tökéletes intelligenciájának létezésére utal. Tehát Antony Flew számára a Teremtő Isten létét bizonyító egyik legmeggyőzőbb tudományos tény az emberi DNS felfedezése volt. Tudjuk, hogy a DNS hatalmas mennyiségű információt tartalmaz, mely genetikai kód formájában van leírva. Ebből logikusan következik, hogy léteznie kell egy Intelligenciának, aki ezt az információt tartalmazó kódot létrehozta (ez egy rendkívül bonyolult program, mely az emberi test legkisebb részleteit is meghatározza, pl. a nemet, a szem- és hajszínt stb.) és úgy rendezte, hogy ebből az információból a természeti folyamatok irányítása révén egy rendkívül bonyolult biológiai szervezet jöjjön létre. Meg kell jegyeznünk, hogy a DNS-molekulában lévő információ nem azonos magával a DNS-sel. A DNS-molekula csak hordozója az információnak. Ezt az információt egy összetett programhoz vagy egy rögzített gondolathoz hasonlíthatnánk, s ez egy intelligens személy létezésére utal. A DNS elemei, melyeket nukleotidoknak hívnak, egy logikus egységet alkotnak, oly módon kapcsolódva egymáshoz, mint egy írott szövegben a betűk és a szavak. Ez azt jelenti, hogy a DNS-ben van intelligencia. Mint ahogy azt Michael J. Behe professzor bizonyítja, az információ, melyet tartalmaz, nem anyag és nem is energia.
     Amikor Antony Flew professzor megismerte az igazságot az emberi DNS-ről, megértette, hogy az ateizmusnak nincs semmilyen logikus megalapozottsága. Nem más, mint irracionális, vak hit az élet és a harmonikus egységet alkotó, logikus törvényszerűségek szerint működő világegyetem véletlenszerű keletkezésében. Azt, ahogy az ateista Richard Dawkins próbálja magyarázni az élet eredetét és keletkezését, Flew "nevetséges igyekezetnek" nevezi. Dawkins azt állítja, hogy az élet úgy jött létre, mint "szerencsés véletlen". Valóban erős hit kell az ateizmushoz.
     Ezenkívül felmerül az a kérdés is, hogy összeegyeztethető-e az Istenbe vetett hit Darwin evolúciós elméletévei, mely azt állítja, hogy az élet a fajok sokféleségével egy céltalan folyamat eredményeként jött létre. Irányíthat-e Isten egy céltalan folyamatot? (Folyt.)

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám cikke nyomán. Részlet.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

2.5 §. Mária irgalmas szószóló, ki nem vonakodik a legnyomorultabbért is könyörögni
     »Igen helytelenül járnál el mégis ‒ folytatja a szent ‒, ha félelemmel közelednél e szószólóhoz; mert benne semmi szigorúságot, semmi rettene-test nem találsz, Ő maga a teljes jó-ság, szeretetreméltóság és szelídség. Menekülj tehát hozzá teljes örömmel s ő egész biztosan kieszközli szá-modra az üdvösséget.« (Id. ibid.)
     Gyönyörűségesek azon szavak is, amelyeket Párizsi Vilmos ad a Máriához menekülő bűnös ajkára: »Ó Istenemnek Anyja, bűneim okozta nyomorúságos állapotomban teljes bizalommal hozzád menekülők: s ha elakarnál taszítani magadtól, azt fogom mondani neked, hogy bizonyos tekintetben kötelességed rajtam segíteni, mivel az egész Egyház az Irgalmasság Anyjának hív és mint ilyet magasztal. Ó Mária, minthogy oly nagyon szereted Istent, ezért mindig meghallgattatásra találsz Nála. Édes jóakaratod ez ideig még egyetlen bűnöst sem taszított el, ki Hozzád menekült, bármily nagy mértékben bántotta volna is meg Istent. Ne lenne tán igaza az Egyháznak, amikor Téged szószólójának és nyomorultak menedékének nevez? Nem!
     »Ó szeretett Anyám, bűneim nem akadályozhatnak nagy hivatalod betöltésében, amely Téged szószólóvá, az Isten és emberek közti békeközvetítővé tesz, s melynél fogva isteni Fiad után egyedüli reménye és biztos menedéke vagy a nyomorultaknak. Lásd, minden kegyelmet, egész hatalmadat, amelynek örvendesz ‒ sőt engedd meg hogy többet mondjak ‒ még istenanyai méltóságodat is a bűnösöknek köszönheted, mert őérettük választott ki az örök Ige Anyjává, Távol legyen tőlünk. hogy elhihessük, hogy az Isten Anyja, aki az Irgalmasság forrását szülte e világra, egyetlen hozzá menekülő bűnöstől is meg fogja valaha vonni könyörületességét! Mivel tehát tiszted, ó Mária, hogy az Isten és az emberek közt a békét közvetítsd, ennélfogva Irgalmasságod, mely nagyobb vétkeimnél, indítson Téged arra, hogy megsegíts engem.« (De R. dív. c. 18.)
     »Vigasztalódjatok hát ti kicsiny-hitűek ‒ mondja Villanovai Szent Tamás ‒, merítsetek bátorságot ti szegény bűnösök, mert ez a nagy Szűz Bírátoknak és Isteneteknek anyja, szószólója az emberi nemnek, ki mindent elnyerhet Istennél, ki egész bölcsességével igyekszik az Úr haragját lecsendesíteni, ki mindenkit gyermekeként karol fel és senkinek megvédését, bárki legyen is az illető, nem tartja méltóságán alulinak«. (In rog. pro exp. adv. Turc. Susc.) (116. oldal)

Tisztelt Olvasóim figyelmét felhívom a magyarországi Mária Rádió csütörtöki adásaira, melyben e blog szerkesztője tart előadást a "Mária-korszak jelenéseiről" 25 percben!
A műsor, minden csütörtökön (GMT) 13 óra 25-től 13.50-ig tart!
Tekintve, hogy a Mária Rádió anyagi és frekvencia gondokkal küszködik, nem csak a Budapesti fő-frekvenciája szűnt meg, de még az internetes elérhetőségei is beszűkültek! --- (Támogatási lehetőség ITT!)
Alább, ezért adok meg három linket is, hogy valamelyikkel sikeresen hallgathassák a Szűzanya magyarországi rádióját! (A 3. link nem megnyílik, hanem felírja magát, amire rá kell kattintani vagy ki lehet tenni az asztalra!)

http://www.mariaradio.hu/MRonline.php?r=

http://cloudrad.io/radiomariahungary/

http://honlap.mariaradio.hu:8000/mr.m3u

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Begyik Tibor

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Egykori muzulmán vall megtéréséről 3

     Másnap, amikor felébredtem, tudtam, hogy más ember vagyok. Egy internetes ismerős küldött nekem egy Újszövetséget. Életem legnagyobb ajándéka volt. Erre szomjaztam: Jézus tanítására. Sokszor zokogva olvastam. Jézuson keresztül kezdtem megismerni Istent, gyerekkorom Istenét, aki a szív Istene, nem pedig a Koráné.
     Jézussal olyan örömöt találtam, hogy elmaradtam bulizós barátaim társaságából (ekkor az Egyesült Államokban éltem). Internetes fórumokon beszélgettem keresztényekkel, de idővel kezdtem egyedül érezni magam. Szerettem volna templomba menni – de melyikbe? Szívem szerint valamelyik protestáns felekezetet választottam volna, de Jézust kérdeztem, és a lelkemben egyértelműen azt a választ kaptam, hogy a katolikus templomba. A campuson lévő templom volt legközelebb; a pap meglepődve fogadott, megáldott, majd rábízott egy katekétára.
     Hat hónap alatt mindenre megtaláltam a katolikus választ: az eucharisztikus jelenlétre, amit az egyházatyák egybehangzó tanúságtétele erősít meg; a Biblia kérdésére, amelyet az apostoli katolikus egyház hagyománya előzött és állapított meg; megértettem az apostoli kézrátétel különleges erejét, a szentek közbenjárását, a Mária-dogmák bibliai eredetét. Tudtam, hogy Krisztus Egyházát találtam meg.
     Szüleim akkor értesültek megtérésemről, amikor meglátogattak az Egyesült Államokban. Apám azt mondta, ha nem térek vissza az iszlámra, kitagad és nem fizeti az egyetemi tandíjat. Azt feleltem, nem tagadom meg Krisztust. Sokan imádkoztak értem; két nap múlva apám megváltoztatta véleményét, és azt mondta, hazajöhetek, ha nem beszélek a hitemről, nehogy baj legyen belőle.
     2011 szeptemberében kezdtem meg a katekumenátust. Húsvétkor kereszteltek volna, de váratlanul haza kellett térnem Szaúd-Arábiába. Az érsek külön engedélyével három nappal hazautazásom előtt megkereszteltek, elsőáldozó lettem és megbérmálkoztam. Keresztségemmel lezárult a mennyek országába vezető út első szakasza, amelyen Jézus a táplálékunk és a pásztorunk. (Forrás: www.catholic-convert.com)

Forrás: Magyar Kurír http://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-lettem-katolikus-egy-egykori-muzulman-vall-megtereserol

2.4 §. Mária irgalmas szószóló, ki nem vonakodik a legnyomorultabbért is könyörögni
     Nekünk, szegény bűnösöknek rosszul állnának ügyeink, ha nem volna ilyen szószólónk, aki oly hatalmas, oly könyörületes, de egyszersmind oly okos és bölcs is, hogy Richárd mondása szerint Fia ‒ a mi Bíránk ‒, nem ítéli el azt a bűnöst, akit Anyja védelmez. (De laud. Virg. I. 2. p. 2.) Ezért is, Szent Bonaventura Máriát bölcs Abigélnek hívja.
     Ez az asszony (Abigél) ‒ miként Sámuel első könyvének 25. fejezetében olvassuk ‒, oly kitűnően értett ahhoz, hogy (férje) Nabal ellen haragra gyúlt Dávid királyt könyörgéseivel lecsende-sítse, hogy ez maga megáldotta őt és bizonyos tekintetben köszönetet mon-dott neki, amiért szelíd szószólásával megakadá-lyozta őt abban, hogy férjén és szolgáin bosszút álljon: »Áldott legyen az Úr, és áldott vagy te, aki ma megakadályoztál abban, hogy vérbűnbe keveredjem és a magam kezével álljak bosszút magamért!« (1Sám 25,32-33)
     Hasonlót tesz Mária is az égben, aki számtalan bűnös érdekében, szelíd és bölcs könyörgéseivel ért az isteni Igazságosság lecsendesíté-séhez. Az Úr maga áldja meg őt és bizonyos tekintetben megköszöni, hogy megakadá-lyozza Őt attól, hogy a bűnösöktől érdemük szerint megvonja kegyelmét és őket megbüntesse. Mivel Szent Bernát szerint az örök Atya a lehető legnagyobb Irgalmassággal akar eljárni irányunkban, azért adta ‒ egyedüli közvetítőnk Jézus Krisztus mellé ‒ még Máriát is szószólónkul.
     »Abban nem szabad kételkednünk ‒ mondja ugyane szent ‒, hogy Jézus az igazságosságnak egyedüli közvetítője, Isten és az ember között, Aki érdemeinél fogva és ígéreteihez képest megnyerheti és meg is akarja nyerni számunkra bűneink bocsánatát és Isten kegyelmét. Minthogy azonban mi emberek Jézus Krisztusban magát Istent látjuk és remegünk isteni fensége előtt, ezért szükséges volt számunkra egy közvetlenebb szószólót ajánlani, akihez nagyobb bizalommal és kevesebb félelemmel közeledhetünk. Ez a szószólónk Mária. Isten Anyjaként, nincs kívüle más hatalmasabb szószólónk Istennél, aki nagyobb irgalmassággal viseltet-ne irántunk«.
Halljuk csak magunk is Szent Bernát erre vonatkozó gyönyörű szavait: »Hatalmas szószólójuk van az embereknek az Atyánál Jézus Krisztus-ban, csakhogy az emberek egyúttal az isteni méltóságot is tisztelik Benne. Szükségünk van tehát e közvetítőnk mellett egy másikra is, és erre senki sem alkalmasabb Máriánál«. (Serm. in Sign. Magn.) (115. oldal)

Egykori muzulmán vall megtéréséről 2

     2009-ben egy híres (hitetlen) személyiség halálakor a barátaimmal csetelve azt találtam mondani: „Isten áldja meg a lelkét”. Meglepetésemre a barátaim felháborodtak ezen, mondván, hogy a Korán szerint nem szabad meghalt hitetlenekért imádkoznunk, sőt számos fatwa még azt is tiltja, hogy a temetésükön részt vegyünk. Ezen elgondolkodtam, mert a szívemben mindig is úgy éreztem, hogy Isten jó és szeret. Ekkor kezdtem először kétkedve vizsgálni a hitemet.
     Elgondolkodtatott al-Bukhari könyve is, amely a szunniták számára a Korán után a leghitelesebbnek tartott könyv. A 260 évvel Mohamed halála után keletkezett gyűjtemény a Próféta mondásait tartalmazza, hitelességét Mohamed idejében élt személyek sorai támasztják alá. E személyek megbízhatósága azonban nagyon is kérdéses, mivel – miközben a szentség példáiként állították elénk őket – átkozták és gyilkolták muzulmán testvéreiket.  Mohamed felesége – a 9 évesen nőül vett – Aisha és Mu’áwiya harcban állt a Próféta unokatestvérével, az akkori iszlám világ felét uraló Alival, mégis mindegyikükről azt állítják, hogy szavahihetőek, mert látták a Prófétát. De ki bizonyítja, hogy írásaikkal nem csupán politikai játszmáikat támasztották alá? Az iszlám egész építménye omladozni kezdett bennem.
     Máig nem tudom, miért, de az iszlám igazságával kapcsolatos keresésem közben valahogy rákerestem Jézus Krisztus nevére. A YouTube-videók, amelyeken  muzulmánok beszélnek a megtérésükről, általában azzal kezdődnek, hogy Jézus megjelent az illetőnek álmában vagy látomásban, ami zagyvaságnak tűnt. Azt gondoltam, amerikai hittérítő propaganda. Egy mondat azonban megragadt bennem: „Isten elhagyta a mennyei dicsőséget, Jézusban emberré lett, és meghalt a kereszten, hogy vérével megváltson minket.” Ekkor hallottam először a megtestesülésről. Szerettem volna többet tudni Jézusról.
Az, hogy Bibliát olvassak, fel sem merült. Az interneten keresgéltem. Megnéztem a Názáreti Jézus című filmet, és bejelentkeztem egy internetes keresztény ifjúsági fórumra is, ahol kemény kérdéseket tettem fel a vallással kapcsolatban.      Végül – 2010 ramadánja alatt – imában kértem, hogy Isten vezessen el az igazságra. Az ima végén úgy éreztem, valami megérintette a szívemet. Lelkemben egy hang azt mondta, Jézus az Igazság, fogadjam el őt. Az imádás hatalmas lángként lobbant fel bennem, ugyanakkor rettegtem, hogy bűnt követek el, ha az egyetlen Istenen kívül máshoz imádkozom. Három álmatlan éjszaka után azt mondtam Jézusnak: „Nem értem a Szentháromságot, de tudom, hogy Te valóság vagy és Te vagy az én Istenem, Uram és Megváltóm.” (Forrás: www.catholic-convert.com) Folyt. köv.!

2.3 §. Mária irgalmas szószóló, ki nem vonakodik a legnyomorultabbért is könyörögni
 

   Valóban, Mária mindenkiről gondoskodik, még a bűnösökről is; abban találja dicsőségét, ha a bűnösök szószólójának hívják, amiként ezt kijelentette egy Villani nevű nővérnek: »Legnagyobb kitüntetés rám nézve istenanyai méltóságom után az, hogy a Bűnösök Szószólójának neveznek«.

     Boldog Amadeus azt tanítja, hogy a mi Királynőnk folyton Isten színe előtt tartózkodik, hogy hatalmas kö-nyörgésével kegyelmeket eszközöl-jön ki számunkra. Minthogy Mária az égben pontosan ismeri nyomorú-ságunkat és minden szükségünket, ennélfogva nem képes részvétét tő-lünk megtagadni. Ezért egy anya szeretetével, telve részvéttel és jóa-karattal állandóan azon fáradozik, hogy megsegítsen bennünket és üdvösségünket előmozdítsa.
Szent Lőrincről nevezett Richárd mindnyájunkat bátorít, hogy bár-mily nyomorultak lennénk is, csak meneküljünk teljes bizalommal ennek az édes szószólónak oltalma alá, mert biztosak lehetünk, hogy Ő mindig készen áll bennünket megsegíteni.
     »Ó, ha tudnánk ‒ fogalmazza meg Szent Bernát ‒, hogy a mi Szószó-lónk micsoda szeretettel és eredményességgel munkálkodik üdvösségünk ügyében«. (Serm. I. de Ass)
Midőn Szent Ágoston fontolóra vette a Szűzanya üdvösségünkért való szorgoskodását, így kiáltott fel: »Egyedül te viselsz valóban gondot ránk az égben, ó Mária«. (A p. s. Bon. in spec. lect, 6.) Igaz ugyan ‒ ó Király-nőm ‒, hogy valamennyi szent imádkozik érettünk, de az a szeretet és gyengédség, amelyet te tanúsítasz irányunkban az égből, nagy kegyelme-ket eszközöl ki számunkra Istennél. Te viselsz igazán gondot ránk, hőn kívánva lelkünk üdvét, és sose telsz be, hogy könyörgéseiddel kegyelmeket nyerj számunkra, és a veszedelmektől megoltalmazz. (114. oldal)

Egykori muzulmán vall megtéréséről 1

     Michael A. (igazi nevét biztonsági okból nem publikálja!).
     Liberális szunnita muzulmán családban nevelkedtem, a vallás sohasem volt igazán fontos az életünkben. Az iskolában viszont egészen kicsi korunktól sokat tanultunk róla. Belénk sulykolták az iszlámhoz való ragaszkodást és a más vallásokkal való szembenállást. Még tízéves sem voltam, amikor már tudtam, hogy a zsidók és a keresztények meghamisították a Bibliát, amelyben eredetileg Ahmed (Mohamed) is szerepelt; hogy Jézust, aki csupán egy próféta, a keresztények kiáltották ki Isten Fiának; hogy Jézus nem halt meg a kereszten (Isten nem engedte volna, hogy prófétáját ilyen gyalázat érje, ezért mást feszítettek meg helyette); hogy a keresztények három Istent imádnak: Allahot, Jézust és Máriát; hogy tehát a kereszténység hamis vallás és minden keresztény hitetlen, ezért még köszönnöm sem szabad nekik.
     Tizenegy éves koromban egy neves arab sejk beszéde fordított erősebben a vallás felé, aki a közelgő világvége előjeleiről beszélt. Megijedtem, hogy a pokolba fogok jutni, mert régóta nem imádkoztam naponta ötször, ami az iszlámban hitehagyással ér fel. Ekkor kezdtem imádkozni. Igyekeztem Istennek tetszően élni és arról álmodoztam, hogy az iszlám hamarosan meghódítja az egész világot, és felragyog az iszlám kalifátus dicsősége.
     A radikális iszlámtól akkor fordultam el, amikor a dzsihádisták a mi városunkban is kezdték bombákkal támadni a nyugatiakat és a szaúdi rendőrséget. Az iskolában azt tanultam, hogy a szent háború dicső dolog; Al Qardawí, a legbefolyásosabb sejk fatwával (jogi határozattal) engedélyezte az öngyilkos merényletek elkövetését, mégsem tudtam megérteni és elfogadni, hogy ártatlan muzulmánokat és nálunk dolgozó nyugatiakat gyilkolnak. Formálisan továbbra is megmaradtam az iszlámban, de belül egyre távolodtam tőle.  (Forrás: www.catholic-convert.com) Folyt. köv.!

2.2 §. Mária irgalmas szószóló, ki nem vonakodik a legnyomorultabbért is könyörögni
     Részvéte és irgalmassága oly nagy ‒ folytatja ‒, hogy még a leggyámoltalanabb bűnös is bátran és félelem nélkül kérhet segítséget, mivel senkit se tud magáról elszakítani, aki oltalmáért esedezik. Mária, ami jóságos szeretetű szószólónk, maga viszi szolgáinak imáit az Úr trónja elé éspedig mindenekelőtt azon könyörgéseket, amelyeket hozzá intéznek. Miként a Fiú közbenjár értünk a mennyei Atyánál, hasonlóképpen jár közben Mária mi érettünk Fiánál.
Igen, állandóan az Atyánál és a Fiúnál szorgalmazza üdvünket, kikönyörögve a szükséges kegyelmeket. Ezért nevezi boldog Karthauzi Dénes Máriát a veszni indulók különös menedékének a nyomorultak reménységének és a hozzá menekülők szószólójának.
     Ha pedig volna bűnös, aki a Szent Szűz hatalmában ugyan nem kételkedik, de segítsége iránt bizalmatlan amiatt, hogy vétkei ehhez már túl nagyok. Nos, szóljanak számukra Szent Bonaventura bátorító szavai: »Nagy előjogot nyert a Boldogságos Szűz Istentől, és imádsága által mindent kieszközölhet Fiánál, amit csak óhajt«. (Spec. Lect. 6. 7.) De ‒ folytatja Bonaventura ‒ mit használna nekünk a nagy hatalma, ha magának ne volna szándékában értünk közbenjárni? Ne kételkedjünk tehát e tekintetben, és adjunk hálát Üdvözítőnknek, mert Szent Anyja nemcsak a leghatalmasabb a szentek között, hanem egyúttal a mi jóságos szószólónk is, aki tőle telhetően gondoskodik üdvösségünkről.
     Ezért kiált örvendezve Szent Germán: »Fiad után ki gondoskodnék jobban a mi jólétünkről, mint te ó Irgalmasság Anyja? Ki védelmezz meg bennünket az élet viszontagságaiban annyira, mint Te? Ki oltalmazza ennyire a bűnösöket, és ki harcol érettünk úgy, mint Te? A te segítséged, ó Mária ‒ így fejezi be a szent ‒, hatalmasabb és szeretetteljesebb, mint amilyennek mi csak képzelni is tudnánk«.(Serm. de zona Virg.)
     Boldog Jordán megjegyzi, hogy míg a többi szent jobban segíti szószólásával különös tisztelőit másoknál, addig Mária ‒ mint a Szentek Királynéja ‒, mindenkinek szószólója és mindenki lelki üdvét egyformán szívén viseli. (Idiot. de cont. B. V. in Prol.)

 Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Vallásgyalázás abortusztablettával

     Néhány magát liberálisnak és jogvédőnek tartó szervezet képviselője tartott demonstrációt április 10-én a budapesti Lengyel Nagykövetség előtt azért, mert Lengyelországban a hetekben fölmerült az abortusztör-vényen való szigorítás kérdése.
     Vállalhatatlan, vallásgyalázó „szertartást” (lásd ITT) vezettek le az ese-mény szervezői, melyhez egyikük püspöki ruhába öltözött. Az átváltozta-tás szövegének elmondása után „Ha gyóntatok, járuljatok szentáldozás-hoz” kijelentéssel hívta "áldozni" a résztvevőket az álpap, gúnyt űzve a Katolikus Egyház szentségéből.
     Hátborzongató módon egy ABORTUSZTABLETTA feliratú zacskóból osztotta ki a résztvevők-nek az Oltáriszentséget kifigurázó „abortusztablettákat”, mindegyik tablettánál elismételve, hogy „Krisztus teste”.
Míg Jézus a keresztények számára az Életet jelképezi, a tüntetők ezzel a halált hozó tablettával azonosították, meggyalázva ezzel a katolikusok hitét.
     Magyarország Alaptörvénye kimondja, mindenkinek joga van a véle-ménynyilvánítás szabadságához, viszont annak a gyakorlása nem irányul-hat vallási közösségek méltóságának megsértésére. A közösséghez tartozó személyek jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, embe-ri méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni. (IX. cikk (1), (4), (5))
    Akár hívők vagyunk, akár nem, jóérzésű emberként emeljük föl szavun-kat ez ellen a keresztény közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sér-tő megnyilvánulás ellen!
Csatlakozzon petíciónkhoz, és írja alá nyílt levelünket a botrányos esemény szervezőinek, hogy kérjenek bocsánatot azoktól az emberektől, akiket vallásukban vagy személyükben megsértettek!
     Tiltakozó aláírását megteheti az alábbi linken:
http://www.citizengo.org/hu/sc/34019-felhaborito-vallasgyalazas-abortusztablettaval

(Zaymus Eszter CitizenGO)

U.i.: Nacsa Lőrinc, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) elnöke keddi sajtótájékoztatóján bejelentette, följelentést tesznek a szervezők és a "vallásgyalázó fiatalember" ellen. (MTI)
     A szerkesztő két megjegyzése:
1) Próbált volna meg ennek analógiájára valaki eljátszani egy másfajta szituációt, mondjuk egy közelkeleti állam nagykövetsége előtt ‒ gondolom ‒, pár perc után elvitték volna a rendőrök a kisebbség gyűlölete miatt.
2) Csoda-e, hogy egy kő-ateista párt-variátum parlamenti képviselője is részese volt a sátáni gyalázatnak!

Egy tanúságtevő élet befejezése
     Életszentségének híre, mely már életében is jelentős volt, halála után tovább növekedett, ezért a birminghami érsek 1958-ban kezdeményezte kanonizálását. II. János Pál pápa 1991. január 22-én a tiszteletreméltóak közé sorolta, 2010. szeptember 19-én a birminghami Cofton Parkban boldoggá avatta XVI. Benedek pápa. Ez volt az első boldoggá avatás Angolföldön történt, ahol először járt pápa Angliában a reformáció óta. A misére ötvenezren mentek el.
     Newman nyelve az angol nyelv fejlődésében Shakespeare óta a legmagasabb fokot jelenti, művei az angol irodalom remekművei közé tartoznak. Irodalmi munkássága rendkívül nagyméretű volt. Összegyűjtött munkái még életében, 1870-1879 között, harminchét kötetben jelentek meg, amit még hat posztumusz kötet követett, köztük a Meditations and Devotions, melyek a keresztény áhítat maradandó kincseivé váltak. Költeményeket is írt (Lyra Apostolica).
     A nagy megtérő személye azért is vált fontossá, mivel Anglia liberális törvényalkotása miatt sokan döntöttek úgy, hogy áttérnek a katolikus hitre. Így bátran állíthatjuk, hogy Newman személye és teológiája mind a mai napig aktuális.

Végszó boldogunktól
     „Ne a látható dolgokra figyeljünk, hanem a láthatatlanokra. Mert ami látható az ideigvaló, ami pedig láthatatlan, az örökkévaló. (...) Hagyjunk csak fel a világ szeretetével és kövessük Urunk és apostolai parancsolatait és azután hamarosan meglátjuk, mint kellene teljességgel éreznünk és mi az Egyház helyzete. De addig is, akár hisszük, akár nem, igazság marad, hogy az Egyház ereje, mint eddig is, nem földi törvényekben, emberi támogatásban vagy a polgári helyzetben rejlik, hanem a maga sajátos adományaiban; azokban a nagy adományokban, melyeket Urunk boldogságoknak nyilatkoztatott ki. Boldogok a lelki szegények, akik sírnak, a szelídek, akik szomjúhozzák az igazságot, az irgalmasok, a tisztaszívűek, a békességesek, az üldözöttek”.
     (Boldog Henry Newman megtéréstörténete befejeződött, de a sorozat folytatódik!)

Imádság
     Ó nagy Istenanya! Így kiál-tunk hozzád Szent Bernáttal: szólj királynőnk Szent Fiadnak, aki meghallgat téged s elnyersz mindent, amit kérsz! Járj tehát közbe értünk nyomorultakért ó Mária, mi szószólónk! Szolgáid vagyunk mindannyian, akik különös módon akarunk Neked szolgálni. Te mindenkivel jót cselekszel, még azokkal is, akik téged nem ismernek, nem tisz-telnek, sőt sértegetnek és gyű-lölnek! Így mennyivel inkább remélhetünk mi a te Irgalmas-ságodban, akik tisztelünk, szeretünk, s benned bízunk.
   Ó irgalmasság Anyja, íme felajánljuk neked szívünket, melyet a Szent Keresztségben Jézus Krisztus Vére tisztára mosott, de melyeket a bűn később újból beszennyezett. Felajánljuk ezeket neked, hogy újból megtisztítsd. Óh Mária könyörögj érettünk Szent Fiadnál, hogy elnyerjük az üdvösséget! Amen.

2.1 §. Mária irgalmas szószóló, aki nem vonakodik a legnyomorultabbért is könyörögni
     Az indítóokok, melyek bennünket arra bírnak, hogy szeretetteljes királynénkat, Máriát szeressük, oly nagyok, hogy azt szeretnék, ha az egész világon dicsérné Őt, és minden szentbeszédben kizárólag Máriáról beszélnének. Ha így lenne is, sőt, ha minden ember életét adná érted Anyánk, akkor sem tudnánk csekély mértékben sem leróni az Irántad való tartozásunkat. Képtelenek lennénk viszonozni azt a gyengéd szeretetet, amellyel minden ember, sőt a legnyomorultabb bűnös iránt is viseltetsz.
     Boldog Jordán Raimund ‒ aki magát alázatból a tudatlannak nevezte ‒ azt állítja, hogy Mária képtelen nem szeretni azokat, akik őt szeretik ‒ sőt mi több ‒, szolgál azoknak akik őt szolgálják mégha mégoly bűnösök is. Minden befolyását arra fordítja, hogy számukra isteni Fiánál bocsánatot eszközöljön ki. (Idiota Praef. in Cant) (111-112-113. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Krisztus Ügye
     A „Krisztus Ügye” lelki család 1975-ben Rómában Newman-szimpóziumot szervezett. A konferencia után White bíboros kérte, hogy a közösség vállalja el feladatának Newman életművének népszerűsítését. Ezután megalakult a Newman Barátai Nemzetközi Központ (International Centre of Newman’s Friends), amelynek azóta több országban van speciális Newman-könyvtára. Sokan nem tudnak róla, hogy Magyarországon működik egy Newman-központ, amely egy Newman-könyvtárat is tart fenn Budán. Az intézményről Beatrix Van den Borre FSO nővért, a Krisztus Ügye közösség tagját kérdeztük, aki a könyvtár vezetője. A könyvtárban várják mindazokat, akik érdeklődnek John Henry Newman bíboros élete és munkássága iránt. Newman hitbeli éleslátása persze elsősorban a teológusoknak érdekes, ugyanakkor meglepő, hogy milyen sokan lelkesen olvassák. Magyarországon a Newman Breviáriumnak köszönhetően lett igazán ismertté és népszerűvé.
     Elérhetőség: Newman Központ, H-1125 Budapest, Városkúti út 1/A.
     Telefon: 275-5827; e-mail: newman.kozpont@daswerk-fso.org
     honlap: http://www.newmanfriendsinternational.org/newman/
     Irodalmi munkássága rendkívül nagyméretű volt. Összegyűjtött munkái még életében, 1870-1879 között, harminchét kötetben jelentek meg, amit még hat posthumus kötet követett, melyek a keresztény áhítat maradandó kincseivé váltak.
     2010-ben százkilencvenöt, 2011-ben pedig száz könyv és cikk jelent meg Newmannal kapcsolatban.

1.7 §. Mária hatalmas szószóló, mert mindnyájunk számára képes kieszközölni az örök boldogságot
Példa
     P. Razzi, kamalduli szerzetes elbe-széli (Mirac. 47.), hogy egy ifjút ami-kor atyja elhunyt, az édesanyja a feje-delem udvarába küldte. Mivel az anya a Boldogságos Szűz bensőséges  tisztelője volt, megígértette fiával, hogy mindennap elimádkozik egy Üdvözlégyet a végén e záradékkal: »Állj mellettem, ó áldott Szűz, halá-lom óráján!« Megérkezvén az ifjú a fejedelemhez, rövid idő alatt annyira átengedte magát szenvedélyeinek, hogy elbocsátották az udvartól. Szakmája és megélhetése nem lévén, kétségbeesésében elhatározta, hogy útonálló lesz. De még ebben az álla-potában sem hagyott fel az anyjának tett ígéretével, hogy magát naponta a Szűzanyának ajánlja. Egy idő után  azonban elfogták és halálra ítélték. Amikor a börtönben elérkezett kivégzésének előestéje, a szokottnál komolyabban kezdett gondolkodni szégyenén, és anyja fájdalmain. Keserves sírásba tört ki s képtelen volt megvigasztalódni. Midőn észrevette az ördög, mennyire erőt vett rajta a szomorúság, megjelent előtte szép ifjú alakjában és megígérte neki, hogy kiszabadítja a fogságból és a kivégzés elől, ha eleget tesz kívánságainak!
     Az elítélt mindenre késznek mutatkozott, ám ekkor az ördögi alak, megvallotta kilétét s azt, hogy a segítsége ellenében, a fiúnak meg kell tagadnia Jézus Krisztust és a Szentségeket, mit az elítélt meg is tett. Erre azt mondta neki az ördög, hogy tagadja meg Máriát is és mondjon le a segítségéről. »Na ezt nem fogom sose megtenni!« ‒ felelte a fiú, majd belekezdett az Üdvözlégybe, amit anyja tanított neki, a végén így kiáltva: »Ó áldott Szűz, segíts meg halálom óráján!« E szavaknál eltűnt az ördög. Az ifjú ráeszmélve, hogy Jézus megtagadta, igen elszomorodott e súlyos bűne miatt és Máriához fordult, aki nagy bánatot eszközölt ki számára bűnei felett és a kegyelmet, hogy sírva és bűnbánattal eltelve meggyónhatott.
     Midőn a kivégzés helyére vezették, egy Mária szobor előtt haladt el, melyet szokásos fohászával üdvözölt: »Ó áldott Szűz, segíts meg halálom óráján!« Ekkor valamennyi jelenlévő láttára a szobor meghajtotta a fejét, az üdvözlés viszonzásaként. Az ifjú egészen megilletődve engedelmet kért, hogy megcsókolhassa a szobrot. A poroszlók eleinte nem akarták ezt megengedni: mivel azonban a tömeg zúgolódni kezdett teljesítették kérést. Amint azonban az ifjú meg akarta csókolni az Istenanya szobrának lá-bát, látni lehetett, amint a szobor megragadta kezét – oly erősen tartva –, hogy nem lehetett őt eltávolítani onnan. Ezek láttára minden oldalról felzúgott a kiáltás: »Kegyelem, kegyelem!« ‒ mire az elítéltet szabadon bocsátották. Az ifjú visszatért hazájába, igen épületes életet élt s mindig benső szeretettel viseltetett Mária iránt, aki őt az ideig való és örök haláltól is megmentette. (110-111. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Tanítása 7
     „Napjainkban nem törekednek-e csaknem mindenhol a világban a vallás nélkülözhetővé tételére? Hirdetik, hogy a vallásosság nem nemzeti-, hanem magánügy. Nem kísérlik-e meg kizárólagossá tenni a vallás nélküli nevelést? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasznosságot és nem az igazságot tegyék az állami törvények s rendelkezések iránymutatójává? Nem kísérlik-e meg mást belemagyarázva kiforgatni a Szentírást? /Sajnos/, a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén szervezkedik, intézkedik, hogy Krisztus Egyházát gúzsba kösse és előkészítse az utat az általános elszakadásra! Ez a nagy aposztázia vajon megszüli-e az Antikrisztust, vagy halasztódik még? Mindenesetre ez a taktika összes jeleivel és eszközeivel a sátántól ered! Távol álljon tőlünk, hogy megtévesszenek szép ígéretei, melyben mérgek van rejtve. Ne gondoljátok, hogy ügyetlen a mesterkedésben! Csalétkeit nagyon is nyíltan kínálja: Ígér polgári szabadságot, egyenlőséget, jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését és reformokat. Ezáltal fedi el műve sátáni célját, melybe be akar minket is vonni. Ezért gúnyolódik az elmúlt időkön és a hagyományos intézményeken. Nekünk azonban szükséges megértenünk, hogy az első keresztények helyzetében vagyunk; ugyanazon friggyel, papi renddel, szentségekkel és kötelességgel!   Tudatosítanunk kell, hogy egy bűnben fetrengő világban élünk, hogy helyzetünket felmérve lehessünk tanúságtevők Krisztus mellett. Az szükséges, hogy éber legyen a szívünk, éberek legyünk a reményre /mentsük a lelkeket/ és várjuk az Ő második eljövetelét.”
     „A mi földünk, amely minden tavasszal újra zsendül, egy napon a dicsőségnek és fénynek új világában újjá sarjad. Az lesz az örök tavasz. Megjön, bármennyire késsék is!” (folytatása köv.)

1.6 §. Mária hatalmas szószóló, mert mindnyájunk számára képes kieszközölni az örök boldogságot
     Firenzei Szent Antonin azt tanítja (P. 4. tit. 15. c. 17. §. 4.), hogy a Boldogságos Szűz anyai imádságai, parancshoz hasonlók, miért is lehe-tetlen, hogy Mária valamely kérésé meghallgatás nélkül maradjon. Ezért Szent Germán (In Enc. Deip.), hogy a bűnösöket bátorítsa, a Máriának való felajánlásra biztatja őket, ezzel az imával: »Minthogy te, ó Mária, Isten előtt egy anya tekintélyének örven-desz, ennélfogva a legnagyobb bűnösök számára is kieszközölheted bűneik bocsánatát, mert a hatalmas Isten, elismervén Téged valóságos anyjának, egyetlen kérésedet sem fogja visszautasíthatni«.
      Szent Brigitta (Revel. lib. 4. c. 74.) maga hallotta, hogy a szentek az égben következő módon fordultak Máriához: »Ó áldott Királynő, mi az ami lehetetlen előtted; hiszen lásd, neked csak akarnod kell, és meg is van!« E tényre vonatkozik e híres mondás is: »Amit Isten puszta akaratával keresztül vihet, ugyanazt megteheted te, ó Szent Szűz, imádságod által«. (Quod Deus imperio, Tu prece, Virgo potes.) Szent Ágoston kérdi, vajon nem illő-e az Úrhoz, hogy ily módon mutatja ki Anyja iránti tiszteletét? Hiszen Ő maga biztosít róla bennünket, hogy a végből jött a földre, hogy a törvényt betöltse, nem pedig, hogy meg szüntesse; már pedig a törvény többek közt azt is parancsolja, hogy tiszteljük atyánkat és anyánkat.
Nikodémiai Szent György mindezekhez hozzáteszi, azzal, hogy Jézus Máriának minden kérését meghallgatja, anyja iránt tartozó köteles háláját rója le a Fogantatásához beleegyezéséért, melynek Üdvözítőnk a Megtestesülését köszönhette. (Or. de ex. Mar.) Szent Method vértanú pedig így kiáltott fel: »Örvendj ó Mária, ki oly szerencsés vagy, hogy adósod lett az, akinek minden ember adósa, de Aki senkitől sem fogad el semmit«. (Orat. in Hyp. Dom.)
     Mi valamennyien mindazzal tartozunk Istennek, amivel bírunk, mert mindenünk az Ő adománya; egyedül Neked tartozik Isten, mivel megtestesülésénél tőled nyerte Szent Testét.
      Szent Teofil alexandriai püspök, Szent Jeromos kortársa, következő sorokat hagyta számunkra hátra: »A Fiú örül, ha anyja kér tőle valamit, mert mindenben anyja kedvéért óhajt bennünket részesíteni, hogy ily módon megjutalmazhassa mindazon jótéteményeket, miket tőle nyert; hi-szen Szent Testét is neki köszönhet-te«. Szent Ágoston szerint ennélfogva nagyobb hatalommal is bír mindenki másnál, hogy bennünket az üdvösség útjára segítsen. (Orat. 2. de Ass. B. Virg.)
     Damaszkuszi Szent János a következő szavakat intézte Máriához: »Óh Mária, minthogy Istenednek anyja vagy, ennélfogva mindnyájunkat megmenthetsz könyörgésed által, mert imádságaid istenanyai voltodból nyerik erejüket«.(Ex. men. I. Jan. Od 4)
     Fejezzük be tehát Szent Bonaventurával: »Ó bizonnyal végtelen és csodálatraméltó a mi Istenünk jósága, aki téged, ó Szentséges Anya, szószólónkul akart adni, hogy hatalmas közbenjárásod által minden jót, megszerezhess számunkra. Valóban nagy az Úr Irgalmassága, aki saját Anyját adta szószólónkul és a kegyelmek közvetítőjéül«. (In Salve Reg.) (109-110. oldal)

Tisztelt Olvasóim figyelmét felhívom a magyarországi Mária Rádió csütörtöki adásaira, melyben e blog szerkesztője tart előadást a "Mária-korszak jelenéseiről" 25 percben!
A műsor, minden csütörtökön (GMT) 13 óra 25-től 13.50-ig tart!
Tekintve, hogy a Mária Rádió anyagi és frekvencia gondokkal küszködik, nem csak a Budapesti fő-frekvenciája szűnt meg, de még az internetes elérhetőségei is beszűkültek! --- (Támogatási lehetőség ITT!)
Alább, ezért adok meg három linket is, hogy valamelyikkel sikeresen hallgathassák a Szűzanya magyarországi rádióját! (A 3. link nem megnyílik, hanem felírja magát, amire rá kell kattintani vagy ki lehet tenni az asztalra!)

http://www.mariaradio.hu/MRonline.php?r=

http://cloudrad.io/radiomariahungary/

http://honlap.mariaradio.hu:8000/mr.m3u

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Begyik Tibor

Trombitás Istvánné, Morvai Teréz: MOST!

Most segíts meg Mária
Magyar hazánk védő-asszonya!
Reád bízta István népét,
Kérünk: hozz nékünk békét!

S gyújts szeretetlángot,
Mely átöleli az egész világot!
Ne hagyj minket árván,
Mert felettünk van most a sátán!

Óh, Szűzanyánk benned bízunk,
Csak Tehozzád fohászkodunk.
Kérve kérjed Szent Fiadat,
Mert igazságot csak ő adhat!

Vigasztalást csak Ő nyújthat.
Ez a felbőszült világ Benne bízhat,
De a sátán örökre a mélybe hullhat.
Uram, Jézusom – ez rajtad múlhat!

Magyar hazánk védő-asszonya,
Most segíts meg Szűz Mária!
Bízva mindig hitben éljünk:
Isten Fia add, hogy hozzád térjünk!
Ámen.

(2016. Kistelek)

Tanítása 6

     „A világ túl akar kiabálni titeket, és meggyőzni arról, hogy csak, ő értelmes és okos, a vallás fölösleges... A rosszat jónak, a jót rossznak nevezi. És biztos, hogy kísértést fogtok szenvedni, de »virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek” (Mt 26,41)! „Vagy ti győzitek le a világot, vagy a világ győz le titeket. Döntsetek hát, és ne feledjétek: A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket” (Gal 5,1). Kezdjünk el hinni, kezdjük el Krisztussal, kezdjük az Ő keresztjével és a megaláztatásokkal, melyekhez elvezet minket. Engedjük, hogy magához vonzzon minket Az, akit fölemeltek, hogy így nekünk ajándékozhassa önmagát és mindent. Keressük hát elsősorban »az Isten országát és annak igazságát«, és e világ minden dolgát »megkapjátok hozzá« (Mt 6,33)! „Csak azok örülhetnek igazán ennek a világnak, akik kapcsolatba léptek a láthatatlan világgal. Csak azok örülnek neki, akik előbb megtanultak elveszíteni és megtanultak lemondani róla. Csak azok képesek igazán lakomázni, akik előbb böjtöltek. Csak azok képesek élvezni a világot, akik megtanulták, hogy ne éljenek vissza vele, és csak azok öröklik, akik a jövendő élet árnyékaként fogadják, s ezért a jövendőért el akarják hagyni ezt a világot.” (folytatása köv.)

1.5 §. Mária hatalmas szószóló, mert mindnyájunk számára képes kieszközölni az örök boldogságot
     Különben bizonyos, hogy itt a földön egyetlen teremtmény sem eszközölhet ki nekünk annyi kegyelmet, mint a szent szószólónk Mária. Ugyanezt mondja a Szent Szűzről párizsi Vilmos is: »Egyetlen teremtmény se képes oly sok és oly nagy dolgokat a nyomorultak számára kieszközölni, mint te; Isten ez által téged nem mint szolgálóleányát, hanem mint Anyját akar tisztelni«. Elég, hogy Mária szóljon, s Fia mindent megtesz mindent. Az Úr az Énekek Énekében a menyasszonnyal társalogva, akiben Máriára ismerünk, így szól: »Ki a kertekben laksz, s barátok lesik szavadat: hadd halljam hangodat!« (8,13)
     A barátok alatt a szenteket kell értenünk. Valahányszor ezek földi tisztelőik számára valamely kegyelmet kívánnak, mindaddig várakozniok kell, amíg királynéjuk azt számukra kikönyörgi, mert (miként azt az ötödik fejezetben bebizonyítottam) minden kegyelem Mária által jut el hozzánk.
De mily módon nyeri el Mária ezeket a kegyelmeket? Nos elég, ha szavát hallatja: »hadd halljam hangodat!«
Párizsi Szent Vilmos is hasonlóképpen értelmezi e jézusi szavakat: »Te, aki az égi paradicsomban laksz, könyörögj csak teljes bizalommal azok érdekében, akiket gondjaidba vettél; mert én nem feledkezem meg arról, hogy a Fiad vagyok és éppen azért képtelen lennék tőled, bármit is megtagadni. Csak emeld fel szavadat; mert ha Fiad hall téged, már meg is hallgatott«.
     Gottfried apát szerint Mária, bár könyörgéseivel eszközli ki a kegyelmeket Istentől, mégis bizonyos fokban ‒ mint anya ‒, parancsoló módon kér. Ennélfogva erősen meg lehetünk győződve arról, hogy mindent meg fog nyerni számunkra, amiért könyörög. (Serm. 8. de B. Virg.)
     Valerius elbeszéli (Lib. 5. c. 4), hogy a Rómát ostromló Coriolánt, sem a polgártársainak, sem barátainak könyörgése nem volt képes feltett szándékától eltéríteni. Mihelyt azonban anyja, Veturia megjelent előtte és felkérte a Róma alól való elvonulásra, az tüstént felhagyott az ostrommal. Márpedig, Mária könyörgései sokkalta hathatósabbak, ha kéri Fiát, mint Veturiáéi Coriolánnál.
     P. Justin szerint (In Lit. B. V. verb. Virgo potens.) Mária egyetlen sóhajával többet tehet, mint az összes szentek szószólása. Ugyanezt maga a sátán is beismerte Szent Domonkos előtt, aki őt arra kényszerítette, hogy egy tőle megszállott lélek szája által hirdesse, hogy Istennél Mária egyetlen sóhajának értékét Isten előtt. (108-109. oldal) (Képen: Veturiát kérleli anyja)

Tisztelt Olvasóim figyelmét felhívom a magyarországi Mária Rádió csütörtöki adásaira, melyben e blog szerkesztője tart előadást a "Mária-korszak jelenéseiről" 25 percben!
A műsor, minden csütörtökön (GMT) 13 óra 25-től 13.50-ig tart!
Tekintve, hogy a Mária Rádió anyagi és frekvencia gondokkal küszködik, nem csak a Budapesti fő-frekvenciája szűnt meg, de még az internetes elérhetőségei is beszűkültek! --- (Támogatási lehetőség ITT!)
Alább, ezért adok meg három linket is, hogy valamelyikkel sikeresen hallgathassák a Szűzanya magyarországi rádióját! (A 3. linket telepíteni kell!)

http://www.mariaradio.hu/MRonline.php?r=

http://cloudrad.io/radiomariahungary/

http://honlap.mariaradio.hu:8000/mr.m3u

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Begyik Tibor

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Tanítása 5  
     „Vigyázzatok, nehogy a világ elcsábítson titeket” ‒ figyelmeztet a ma már boldoggá avatott Newman bíboros. „Honnan van, hogy a láthatatlan világról nincs meg bennünk az az igaz kép, melyet a hit ad meg, hanem csak puszta álom él bennünk, mely egy éjszakán át tart, de reggel a világi gondok szétfoszlatják. Bent van-e Isten állandóan a mi gondolatainkban? A nap folyamán gondolunk-e rá és az Ő Fiára, a mi üdvözítőnkre? Amikor eszünk és iszunk, hálát adunk-e neki, még pedig nem csupán külső megszokásból, hanem szívből? Amikor magában véve helyes dolgot teszünk, fölemeljük-e lelkünket hozzá, és törekszünk-e arra, hogy az ő dicsőségét mozdítsuk elő? Mikor hivatá-sunkat gyakoroljuk, gondolunk-e reá és az a kívánság lelkesít-e, hogy az Ő akaratát még jobban megismerjük és még tökéletesebben betöltsük? Vágyva-vágyjuk-e az ő kegyelmét, hogy minket megvilágítson, megújítson és megerősítsen?”
     „Ne elégedjünk meg önmagunkkal; ne a saját céljainkban lássuk boldogságunkat, ne tegyük e világot az otthonunkká, ne barátaink között érezzük magunkat otthon; de tekintsünk egy boldogabb ország felé: a menny felé.” Ezt pedig csak a bűnbánó, a szentségi életet élő ember remélheti!
     „Tegyük fel, hogy a szentségtelen életet élt ember a menny-országba kerülne, ez a disszonancia ezerszerte nagyobb szenvedés lenne a számára, mintha a pokol tüzében égne!” (folytatás köv.)

1.4 §. Mária hatalmas szószóló, mert mindnyájunk számára képes kieszközölni az örök boldogságot
     Máriának, míg e földön élt, minden gondolata kizárólag Isten dicsőségére és a nyomorultak megsegítésére irányult. Már eleve elnyerte a kegyelmet, hogy minden kérésé meghallgatásra találjon. Bizonyítja ezt a kánai menyegző esete is, ahol a Boldogságos Szűz látva a násznép szomorúságát és megszégyenülését, kérte Szent Fiát, hogy segítse meg őket egy csodával, mert »Nincs boruk!« Erre azonban Jézus, mintha megtagadná Anyja kérését, lényegileg így válaszolt: Mi közünk hozzá, hogy van-e boruk vagy nincs? Hiszen, csodatetteim ideje még nem érkezett el! Ennek ellenére azonban a Szűzanya ‒ mintha Fia helyeselte volna ‒, meghagyta a szolgáknak: »Tegyétek, amit mond!«
Ezek után Krisztus ‒ hogy Anyja kedvébe járjon ‒, tényleg borrá változtatta a vizet.
De kérdezhetnénk, miképp lehetséges, hogy bár nem jött el a csodatettek és az evangélium hirdetésének ideje, a csoda ‒ Isten örök tervei ellenére ‒ mégis idő előtt megtörtént?
     Az esetből kitűnik, hogy bár semmi sem történik az isteni végzés ellenére, mégis öröktől fogva úgy határozott Isten, hogy Anyjának egyetlen kérését sem fogja visszautasítani. Mivel pedig Mária ismer-te Istentől nyert előjogát, azért mondta a szolgáknak, hogy tegyék csak amit Fia mondani fog nekik. Így értelmezi ezt Szt. Chrysostomus is: bár Jézus tartózkodó a feleletet adott, mégis Anyját megtisztelen-dő, nem habozott kérésének eleget tenni.
Szent Tamás szerint is Jézus kijelentésével, hogy »Még nem jött el az én órám«, tudtunkra akarta adni, hogyha más valaki kéri, bizonyára elhalasztotta volna idő előtti csodatettét, de Anyja óhajára azonban haladéktalanul megtette. (Apud defens. cultus Mariani auctore R. D. Henr. de Cerf. pag. 129.) Szent Cyrill és Szent Jeromos ugyanezt tanítják. (107. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Tanítása 4
     Newman számára az Isten gondviselése mindent átfog, mindent magába foglal. Semmi sem létezik, amit ne az isteni Gondvi-selés irányítana, semmi sincs, amit ne hasz-nálna vagy ne tudna felhasználni. Az ember szabad, de szabad döntéseit mind felhasználja isteni terve megvalósítására. Igehirdetésének konkrét sajátossága, hogy újra és újra zseniá-lis érzékkel tapint rá a felületesen hívő ember problémáira, és leplezi le azokat az ellent-mondásokat, melyek a magukat keresztény-nek nevezők gondolkodásában és magatartá-sában jelen vannak. Tudja, hogy ahhoz, hogy megtérésre vezessen, nem elég, ha hittel és meggyőző erővel mutat rá az evangéliumi eszményre, hanem arra is szükség van, hogy langyos életvitelünket szembesítse az Evan-géliummal.
     Newman azonban nem lenne Newman, ha itt megállna, ha beérné a leleplezéssel és szembesítéssel. Ő ennél mindig tovább megy: fölemel és utat mutat. Nem menti fel a gyen-gét és megalkuvót, nem is szolgál emberi vigasztalással, de még csak azzal a kegyes hivatkozással sem éri be, hogy „Isten irgalma végtelen”, hanem a kegyelem művét keresi, és azt állítja hallgatósága elé példának. Majd pedig rámutat, hogy Isten erejének segítségé-vel, az Ő kegyelmével együttműködve mi magunk hogyan tudunk Isten előtt igazakká válni. (folytatása köv.)

1.3 §. Mária hatalmas szószóló, mert mindnyájunk számára képes kieszközölni az örök boldogságot
     Igaza van Szent Anzelmnek: »Amit te kívánsz Szent Szűz, az nem maradhat teljesületlenül; mert neked csak akarnod kell, s biztosan megtörténik minden; (De exc. Virg. c. 12.) ha mindjárt a legistentelenebb bűnöst akarnád is a szentség magas fokára emelni, az is biztosan meglesz«. Nagy Albert a következő szavakat adja Mária ajkaira; »Kérni kell engem, hogy akarjak valamit, mert ha egyszer akarok, úgy meg is történik biztosan«. Midőn Damiáni Szent Péter (Serm. I. de Nat. B. V.) egy ízben Máriának e nagy hatalmáról elmélkedett, kérte Őt, hogy legyen részvéttel irántunk, miközben így kiáltott fel: »Ó Mária, bűnösök  szószólója! Mivel oly szeretetteljes a te szíved, ennélfogva nem bírod nyomorúságunkat szemlélni anélkül, hogy részvétre ne gerjedj irántunk; minthogy azonban egyúttal oly hatalmas is vagy Istennél, hogy összes pártfogoltjaidat képes vagy az elmerüléstől meg menteni, arra kérlek, végy gondjaidba, mert minden reménységemet beléd helyezem! Ha az én könyörgésem nem volna képes Téged részvétre indítani, úgy hát saját jóakaró szíved keltsen Benned irántam szánalmat, legalább saját nagy hatalmad bírjon arra, hogy engem megsegíts, mert hiszen Isten avégből tett Téged oly hatalmassá, hogy annál nagyobb irgalmassággal igyekezzél bennünket oltalmadban részesíteni, minél nagyobb a befolyásod felsegítésünkre«.
     Szent Bernát is arról biztosít bennünket, hogy Mária valóban végtelenül gazdag hatalom Irgalmasság dolgában. »Isten iránti nagy szereteténél fogva, Mária irgalomteljes szíve határtalan részvéttel van irántunk is, miként ezt tetteivel állandóan be is bizonyítja«. (Serm. 4 de Assumpt.) (106-107. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Tanítása 3
     Az emberek nem akarják megérteni, hogy lelküket az isteni igazságnak alárendeljék, mintegy belenyugodva abba, hogy az áldások méltatlanoknak is adattak, hogy ,,a mennyek országa hasonló a hálóhoz, amely mindenfélét összefog”. Kitérnek különféle módokon e titokteljes megállapítás elől. Sokan feledik, hogy rossz emberek is lehetnek az Isten Egyházában, azt akarják hinni, hogy csak a jó emberekből áll. Kiagyaltak egy tökéletes és láthatatlan egyházat, melyet csupa szentekkel népesítenek be és e látható egyházat, csak e világ részének, egy intézménynek, felekezetnek vagy pártnak tekintik. Ha pedig, elismerik isteni alapítását, akkor meg így vagy úgy kisebbítik a hit- és szentségbeli színtartalmát és kiváltságait. A szentek közösségét puszta névnek és az összes keresztényeket körülbelül egyformáknak tekintik, s ezzel végeredményben az Egyházról és a küzdelemről szóló minden fogalmat kiüresítenek...
     A hit és hitetlenség, alázatosság és dölyf, szeretet és önzés az apostolok korától kezdve egy és ugyanazon testben volt egyesítve, semmiféle emberi módon nem lehet az egyiket a másiktól elválasztani. Mindazoknak, akik az Egyházban vannak, ugyanazok a kiváltságaik. Mindnyájan meg lettek keresztelve, mindannyian járulhatnak az Oltári Szentséghez, mindannyian oktatást nyertek az igazságban. Minden időben voltak valóban, akik hamis tanításoknak hódoltak és nyíltan a bűnnek adták át magukat, s akiket ennek következtében könnyű volt felfedezni és elkerülni. Az, hogy pontosan ki tartozik az egyik és ki a másik részhez (esetenként) rejtve van előttünk és rejtve lesz az ítélet napjáig. Különböző fokban és módon különböznek egymástól, az egyikhez vagy másikhoz való ragaszkodásuk szerint. Közülük mindenki vagy a kegyelem edénye, vagy pusztulásra szánt büntetés edénye, vagy helyesebben, az lesz az Utolsó Napon, és most útban van az egyik vagy a másik irányba. Nem tudunk másokat megítélni, amiként önmagunkat sem tudjuk megítélni. Csak azt tudjuk magunkról, hogy törekszünk-e bizonyos mértékben Istennek szolgálni, vagy sem! (folytatása köv.)

1.2 §. Mária hatalmas szószóló, mert mindnyájunk számára képes
kieszközölni az örök boldogságot

     Azért tanítja Damiáni Szent Péter, hogy Mária mindent megtehet úgy a mennyben, mint a földön, s még azokat is képes a reménység boldog állapotába helyezni, akik már közel vannak a kétségbeeséshez; (Serm. I. de Nat. B. Virg.). Mert ‒ mint hozzá fűzi ‒ »ha ez az Anya, akit a szentek az Irgalmasság Oltárának hívnak, Jézusnál valamely kegyelemért könyörög számunkra, Fia oly nagy értéket tulajdonít imájának, és oly benső vággyal van anyjának örömöt szerezni ‒ hogy látszat szerint ‒, mintha Mária parancsolna, így joggal keltheti az úrnő, mintsem a szolgálóleány látszatát«. Miként Jézus itt e földön azzal tisztelte meg Anyját, hogy minden kérését tüstént teljesítette, úgy most is a mennyben hasonló módon akarja őt tisztelni, miként Szent Germán is megerősít, midőn így fohászkodik a Szűzhöz (Serm. 3. in Dorm. B. V.): »Te mindenható vagy arra, óh Istenemnek Anyja, hogy a bűnösöket megmentsd, nem szorulsz te Istennél semmi pártfogásra: mert hiszen te anyja vagy az Igazságnak és az Életnek!«
     Jeruzsálemi Kozma mondása szerint a »Te segítséged mindenható«. »Igen, Mária mindenható teszi hozzá Richard mivel a királynénak az összes törvények értelmében ugyanoly kiváltságokkal kell bírnia, mint a királynak. Minthogy azonban a Fiúnak és az anyának hatalma ugyanegy, ebből az következik, hogy a mindenható Fiú mindenhatóvá tette az Anyját«. (L. 4. de laud. Virg)
     A fentiekből következik Szent Antonin fontos megállapítása: »nyilvánvaló, hogy Isten az Egyházat Máriának nemcsak oltalma, hanem egyúttal uralma alá is helyezte« (P. 4. tit. 15. c. 20. § 2)
     A tények maguk beigazolták, hogy mindent elnyer az Anya, amit Fiától kér, ti. Szent Brigittának is tudomására lőn adva e dolog, midőn egy napon meghallotta, amint Jézus így szólt Anyjához: »Tudod szeretett anyám, mily forrón szeretlek; kérj hát tőlem bármit s elnyered; mert nem vagyok képes egyetlen kérésedet sem teljesületlenül hagyni!« Majd gyönyörűen okát is adta ennek az Úr: »Mivel te itt földön semmit sem tagadtál meg nekem. úgy én most az égben sem fogok semmit neked megtagadni« (Rev. lib. I. 4 ) mintha csak így szólt volna: »Lásd, szeretett Anyám, míg a földön éltél, sose vonakodtál irántam való szeretetből megtenni azt, amire kértelek; most, hogy az égben vagy, úgy illik, hogy én se utasítsam vissza egyetlen kérésedet sem«. Máriát tehát oly értelemben mondjuk mindenhatónak, amily mértékben azt egy teremtményről állíthatjuk, mely nem képes az isteni tulajdonság viselésére. Az Ő mindenhatósága ti. abban áll, hogy kérő imádsága által mindent elnyer, amit csak óhajt. (105-106. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Tanítása 2
     Nem kevésbé élesen fogalmaz az ún. közvéleményt illetően: „…mi sem jellemzi jobban az ürességet, mint ahogy fontos kérdésekben a nagy többség általában ítéleteket alkot. Kialakul egy közvélemény olyan kérdésekben, amelyekről a véleményt formálók éppoly kevéssé hivatottak nyilatkozni, mint a vakok a színekről – nevezetesen azért, mert a szóban forgó kérdések nekik soha semmilyen fejtörést nem okoztak. Olyan időket élünk, amikor mindenki köteles vélemény formálni minden kérdésben – legyen az politikai, társadalmi vagy vallási –, mert az valamilyen befolyással lehet a döntéshozatalra, jóllehet a nagy többség teljességgel alkalmatlan arra, hogy részt vegyen benne.” Rögtön hozzáteszi, hogy nem vonja kétségbe a „józan paraszti ész” létezését és hatékonyságát mégoly bonyolult ügyekben is – nem szabad elfelejtenünk, hogy más helyütt éppen Newman mutat rá a krisztushívők egészséges hitérzékének jelentőségére –, hanem azokat a manipulatív törekvéseket ítéli el, mely a széles tömegek előítéleteire, félelmeire, érzelmeire alapozva befolyásolják a közvéleményt, ellehetetlenítve a józan mérlegelést és ítéletalkotást. „Ezért van az, hogy a népszerűség annyira ingatag – folytatja –, a nép bálványa ma ez az ember vagy mérce, holnap meg amaz. Soha nem jutnak túl azon, hogy árnyékokat fogadjanak el valóságnak.”
     Mindezt a hit és a vallás tárgyairól való megnyilatkozásokra is érvényesnek tartja. Valahányszor a valóban átélt érzelmeknél többet mutat a szónok, hiteltelenné válik: beszéde közhelyekkel teli, lapos és üres lesz. A ún. „vallásos színezet” tévedhetetlenül jelzi a mélység hiányát. (folytatása köv.)

HATODIK FEJEZET

Azért szószólónk

1. §. Mária hatalmas szószóló, mert mindnyájunk számára képes kieszközölni az örök boldogságot
      Az anyák fiaik előtt oly nagy tekintélynek örvendenek, hogy legyenek bár ezek uralkodók, s rendelkezzenek korlátlan hatalommal, mégis az anyák sose válhatnak a fiaknak valóságos alattvalóivá. Igaz ugyan, hogy jelenleg az égben valamennyi teremtmény, s így következéskép Mária felett is a legfelsőbb hatalmat Jézus gyakorolja; (és pedig Szent Tamás magyarázata szerint istenemberi természetének elválaszthatatlan egyesülése folytán mint ember is). Az is igaz azonban, hogy Üdvözítőnk földi életében oly mélyen megalázta magát, hogy szent Anyja akaratának alávetette magát, mint ezt Szent Lukács nekünk tanítja: »És engedelmeskedett nekik«. (2,51) Szent Ambrus megjegyzése szerint Jézus Krisztus köteles volt Máriának fia gyanánt engedelmeskedni, mivel őt arra méltatta, hogy Anyjává legyen.
     Ezért is Richárd szerint, ha a többi szentről azt mondjuk, hogy egyesülve voltak Isten akaratával, úgy Máriáról állíthatjuk, hogy nemcsak ő rendelte magát alá Isten akaratának, hanem Isten akarata is alárendelte magát az övének. (Lib. I. de laud. Virg. c. 5.) Miként a többi szentről az áll: »Követik a Bárányt, amerre csak megy«.(Jel 14,4) Máriáról viszont azt állíthatjuk, hogy az isteni Bárány, aki alárendelte magát neki, mindenfelé követte őt itt a földön.
Ebből azt következtetem, hogy ámbár Mária az égben többé nem parancsolhat isteni Fiának, kérései mégis mindig az anya kérései maradnak, melyek eléggé hatalmasak arra, hogy mindent elnyerjenek, amit csak kíván. Máriát ‒ mondja Szent Bonaventura ‒ az által tünteti ki Fia mindenek felett, hogy a kegyelmek kieszközlésére irányuló kéréseit mindenható erővel ruházza fel (Spec. c. 8.), mivel ti. Mária imádsága egy édesanya kérése. (104. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Tanítása 1
     „Isten néz téged, bárki vagy, úgy, ahogy vagy, személyesen. Neveden szólít, lát és megért, olyannak, amilyennek teremtett. Tudja, mi él benned, ismeri minden legsajátosabb személyes érzésedet és gondolatodat, adottságaidat és vágyaidat, erődet és gyöngeségedet; lát örömöd és szomorúságod napján, együtt érez minden reményeddel és viszontagságoddal, osztozik aggodalmaidban és emlékeidben, bontakozó és hanyatló napjaidban; átölel és karjában hord, fölvesz és leültet, olvas vonásaidból, akár nevetésbe, akár sírásba hajlanak, akár egészségtől duzzadnak, akár betegségben hervadoznak; gyöngéden tekint kezedre és lábadra, figyel hangodra, szíved dobogására, leheletedre is. Nem szereted magad jobban, mint Ő szeret téged, nem riadhatsz vissza jobban a szenvedéstől, mint amennyire Ő szenved, hogy viselned kell; és ha mégis rád szakadt, akkor mintha magad mérted volna magadra, ha van benned üdvösségre vivő bölcsesség.” Isten legnagyobb vágya, hogy téged a legmagasabb szintre üdvözítsen!
Krisztus követőinek nem szabad sem hazug, sem meggondolatlan, sem hiábavaló és üres szavakat mondaniuk, hanem valahányszor megvallják hitüket, imádkoznak, beszélnek vagy tesznek valamit, annak őszintének és hitelesnek kell lennie, jóllehet tisztában van vele, hogy „semmi nem olyan ritka, mint a becsület és az őszinteség; olyannyira, hogy aki valóban becsületes, az már tökéletesnek számít”. Majd hosszan sorolja Urunk Jézus azon kijelentéseit, melyekben Megváltónk óva int a felszínes vallásosságtól és a könnyelműen tett fogadalmaktól.
     Kijelenti, hogy ezt a keresztényeknek annál inkább meg kell szívlelniük, mert a kor, melyben élnek, a fogadkozások kora. Rögtön hozzáteszi: „Joggal mondhatjuk persze, hogy minden kor a fogadkozások kora. Bizonyos tekintetben kétségtelenül, de napjainkban sajátos értelemben, mert most az egyéni fogadkozások idejét éljük. Mostanában (ha tetszik, ha nem) annyi a magánvélemény, annyi a fenntartás és a nézetkülönbség, annyiféle az igehirdetés meg a tanítás, hogy az szükségképpen kiéleződött minden egyes ember felelőssége önmaga és embertársai üdvösségéért!” (folytatása köv.)

2.8 §. Mennyire szükségünk van Mária közbenjárására, hogy üdvözüljünk
     Amikor a következő napon a püspök épp látogatóban volt a templomban, Teofil nagy néptömeg jelenlétében lábai elé vetette magát, s hangos zokogás közt elbeszélte neki a történteket; egyúttal átadta ama szörnyű írást is, melyet a püspök a nép szeme láttára tüstént elégettetett. Mindnyájan sírtak a meghatottságtól s hangosan dicsőítették és magasztalták Istennek e nagy bűnös iránt tanúsított jóságát és Mária Irgalmasságát.
     Teofil ezek után ismét az Isten anyjának ama templomába ment, hol e nagy kegyelem osztályrészéül jutott, s ott három nap múlva, mialatt folyton hálát adott Jézusnak és Máriának a különös pártfogásért, nyugodt megelégedettséggel elhunyt.

Imádság
     Ó Irgalmasság Anyja és Királynéja, ki oly nagy bőkezűséggel és szeretettel osztod ki a kegyelmeket mindazoknak, akik hozzád menekülnek éspedig azért, mivel az Irgalmasság Királynéja, s a mi szeretve-szerető Anyánk is vagy. Íme, ma kegyeidbe ajánlom magam, ki oly szegény vagyok az érdemekben, de annál inkább terhelve bűnökkel, melyekért az isteni Irgalmasságnak eleget kell tennem. Ó Mária, nálad vannak az isteni Irgalmasság kulcsai, ne feledkezzél meg nyomurúságomról, ne engedd, hogy ily szegény és nyomorult maradjak; hiszen szokásod, hogy többet adsz, mint amennyit kérnek tőled, cselekedjél hát velem is hasonló módon!
     Ó Királynőm, segíts meg! Ez az egész, amit tőled óhajtok. Ha oltalmad alá veszel, úgy nincs mitől félnem, még az ördögtől sem, mert nagyobb a te hatalmad az egész pokolnál! Nem félek bűneim miatt sem ‒ melyeket mélyen megbántam ‒, mert hacsak egyetlen szót szólsz érdekemben Istennél, kieszközölheted számomra bűneim bocsánatát! Ha kegyeidbe fogadsz, nincs mit tartanom Isten igazságosságától sem, mert a te részedről mondott egyetlen ima lecsillapítja méltó haragját. Egyszóval, mindent remélek, ha Te pártfogolsz, mivel te mindent megtehetsz ó Irgalmasság Anyja, tudom, hogy örömöd leled abban, ha a legnyomorultabbat megsegítheted, s te mindig képes is vagy segíteni annak, aki konokul ellene nem szegül kegyelmeidnek. Íme én bűnös ember vagyok, de megtérni óhajtok, s meg akarom változtatni eddigi életemet.
Még ma teljesen átadom magam neked; csak mondd, mit cselekedjem, hogy Istenemnek tetszésére legyek, s remélem, hogy a te segítségeddel mindenre képes leszek, ó Mária, mert te anyám vagy, világosságom, vigasztalásom, menedékem és reménységem. Amen. (102-103. oldal)

Isten szava, szabadító szó!
     John Henry Newman életszentségére jellemző, legelső és alapvető viszonyulása a kinyilatkoztatott Isten Igéjéhez és a gyermeki engedelmesség. Ez teszi a bámulatos intellektusú gondolkodót, a matematikai tehetséget, az egyetemalapító professzort hasonlóvá ahhoz a gyermekhez, akit maga a mi Urunk állít elénk, mondván, hogyha nem leszünk hozzá hasonlók, nem megyünk be Isten országába. Newman engedelmessége nem vakhiten, hanem gyermeki bizalmon alapuló istenfélelem. Amint tehette, imádkozta a rózsafüzért. Ő tudta, hogy Isten szava, szabadító szó, melyet mindenekelőtt követni és megtenni kell, az elméletek csak ezután jöhetnek.   Saját élete példája is azt mutatja, hogy az Úr szavának engedelmeskedve előbb meghozta a maga egzisztenciális döntését, s csak ezután látott hozzá, hogy a hittől megvilágosított értelem segítségével feloldja a látszólagos ellentmondásokat Isten kijelentései között. Ez a magatartás már a maga korában is figyelemre méltó volt, hiszen a relativizmus és agnoszticizmus (a megismerhetőség tagadása) ebben az időszakban kezdett elburjánzani.   Korunkban, amikor az istenfélelemről még hittanórán és prédikációkban is alig-alig hallunk, Newman megalkuvás nélküli, egész életét, igazságkeresését, egyházi szolgálatát átható ragaszkodása és feltétlen engedelmessége Isten igéje iránt már nemcsak tiszteletet érdemel, de egyre inkább olyan kapaszkodónak is mutatkozik, mely egyedül képes a teljes elveszéstől megmenteni. (folytatása köv.)

Bármerre jársz, bármerre állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

2.7 §. Mennyire szükségünk van Mária közbenjárására, hogy üdvözüljünk
     Példázat (Legenda)
     Igen híressé lett Teofil története, melyet mint szemtanú, Eustachianus, konstantinápolyi pátriárka jegyzett fel először és később Damiáni Szent Péter, Szent Bernát, Szent Bonaventura, Firenzei Szent Antonin és mások is megerősítettek, mint ezt P. Crasset »Mária tisztelete« című művében olvashatjuk.
     Teofil Adanas, Sicilia egyik városának templomában archidiakonus volt és oly általános tiszteletnek örvendett, hogy a nép püspökének óhajtotta, miatt ő alázatosságból visszautasított. Később Teofilt megrágalmazták, minek következtében állását vesztette. Ez annyira bántotta, hogy szenvedélyétől elragadtatva egy zsidó varázslóhoz ment, aki aztán összehozta az ördöggel abból a célból, hogy őt szerencsétlenségéből kisegítse. Az ördög kikötötte, hogy Teofilnak a segítség fejében meg kell tagadnia Jézus Krisztust és a Boldogságos Szűz Máriát, s e megtagadást tartalmazó nyilatkozatot saját kezűleg alá kell írnia.
     Teofil teljesítette e szégyenletes feltételeket. A következő napon belátván a püspök, hogy igazságtalanul járt el az archidiákonussal szemben, bocsánatot kért tőle és visszahelyezte őt ismét előbbi állásába. Közben azonban szegény Teofil szívét, mardosta a lelkiismeret az elkövetett szörnyű bűne miatt olyannyira, hogy folyton sírt. Végre egy templomba ment, Máriának egyik képe előtt térdre rogyott és felkiáltott: »Ó Istenemnek anyja, nem akarok kétségbeesni, hiszen te még megmaradtál nekem, s te oly könyörületes vagy, hogy tudsz és akarsz is rajtam segíteni!«
     Negyven napon át kiáltott és fohászkodott így Máriához, míg végre egy éjjel az Irgalmasság Anyja megjelent neki és így szólt hozzá: »Teofil, mit cselekedtél? Te ünnepélyesen felmondtad a barátságot Fiammal és velem, s ugyan kicsoda indíthatott téged erre?«
Ekkor Teofil így felelt: »Ó szívemnek Úrnője! Bocsáss meg nekem és eszközöld ki számomra Fiadnál bűneim bocsánatát.«
     Midőn Isten Anyja látta Teofil nagy bizalmát, egészen megenyhült iránta és megígérte, hogy könyörögni fog érte Istennél. Erre aztán Teofil is mindjobban felbátorodott, nem hagyta el többé Mária képét s megkétszerezte, bűnbánati csele-kedeteit, imáit és könnyeit. Mária nem-sokára ismét megjelent neki és most már így szólt hozzá barátságos arccal: »Örvendj Teofil, felajánlottam Istennek könnyeidet és Imádságodat s Ő kegye-sen fogadta azokat, megbocsátotta bű-neidet, de mától fogva hálásnak kell bi-zonyulnod Iránta és hűnek kell marad-nod Hozzá«. Teofil következőkép felelt: »Ó Úrnőm, csak egy dolog hiányzik még teljes nyugalmamhoz; lásd, a gonosz ellenség még kezeiben bírja amaz istentelen írást, melyben lemondtam Rólad és isteni Fiadról! Eszközöld ki, hogy azt újra visszakapjam«.
     S íme, három nappal később Teofil, éjnek idején felébredvén, keblén találta az írást, melyet annak idején a sátánnak átadott. (101. oldal)

Tisztelt Olvasóim figyelmét felhívom a magyarországi Mária Rádió csütörtöki adásaira, melyben e blog szerkesztője tart előadást a "Mária-korszak jelenéseiről" 25 percben!
A műsor, minden csütörtökön (GMT) 13 óra 25-től 13.50-ig tart!
Tekintve, hogy a Mária Rádió anyagi és frekvencia gondokkal küszködik, nem csak a Budapesti fő-frekvenciája szűnt meg, de még az internetes elérhetőségei is beszűkültek! --- (Támogatási lehetőség ITT!)
Alább, ezért adok meg három linket is, hogy valamelyikkel sikeresen hallgathassák a Szűzanya magyarországi rádióját! (A 3. link nem megnyílik, hanem felírja magát, amire rá kell kattintani vagy ki lehet tenni az asztalra!)

http://www.mariaradio.hu/MRonline.php?r=

http://cloudrad.io/radiomariahungary/

http://honlap.mariaradio.hu:8000/mr.m3u

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Begyik Tibor

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

     Életének utolsó éveit szinte teljesen megvakulva élte le, szüntelen a rózsafüzért imádkozva. 1890. augusztus 11-én hunyt el Birminghamben. Halála előtt azt kérte, hogy sírkövére e szavakat írják: „Ex umbris et imaginibus in veritatem” (árnyaktól és képektől az igazsághoz).
     Holttestét a templomban ravatalozták fel, ahova nagy számban jöttek különféle rangú és hitű emberek tiszteletüket kifejezni. A Daily Telegraph már életében, 1888 végén, az isteni dolgok nagy doktorának, a szellemi rend hatalmas és meggyőző erejű tanítójának nevezte, és halála után pedig még inkább megbecsülték munkásságát. Művei számtalan kiadást megértek, és minden nagyobb nyelvre lefordították őket.
     Az anglikán egyházból való távozása (konverziója) ellenére, némi vonakodás után ugyanúgy megőrizte az anglikánok szeretetét, amiként megnyerte a katolikus világ bámulatát és szeretetét. XII. Piusz pápa az angol nemzet világosságot árasztó fényességének és rendkívüli ékességének (lumen et decus eximium) nevezte.
     A nagy newmani látomás nem más, mint az Újszövetség látomása, a Szentlélek által adott látás. A teremtő és gondviselő Isten teljes kinyilatkoztatást adott megtestesült Fiában, akinek Titokzatos Teste (valóságos élete) az Egyház, mely hitében őrzi a megtestesülésben adott kinyilatkoztatást.
     Az Ige testté lőn és miköztünk lakozék. Az Ige, Isten üzenete, a második isteni személy a Szentlélek teremtő erejében emberré lett Mária méhében. A Szentlélek ereje adta emberségét, melyet teljes egészében Máriától örökölt. Ezáltal nem tartozik kevésbé hozzánk, emberekhez, mint az Atyához, hiszen a mi emberi természetünkhöz is maga a Szentlélek kapcsolja, akiben ő Fia az Atyának. Ez az őspünkösd azt is jelenti, hogy Jézus fogantatása és az   Egyház fogantatása csírájában egy és ugyanaz. Íme az isteni megtestesülésnek és az Egyház születésének titokzatos kapcsolata! A Szentlélek pünkösdi kiáradása a Mária köré gyűlt apostolokra Krisztus fogantatásának második megvalósulása, mellyel Krisztus Egyháza beletestesült a Szentháromság életébe. Az Egyház szent, mert a szent Isten életében részesült, tévedhetetlen a végső vallási igazságokban, mert Krisztus maga az Igazság, és az isteni élet hordozója, mert feje Krisztus, aki maga az Élet. (folytatása köv.)

2.6 §. Mennyire szükségünk van Mária közbenjárására, hogy üdvözüljünk
     Most ezek után már teljesebben átlátjuk, mi okból akarja az Anyaszentegyház, hogy az Isten Anyját mint reménységünket üdvözöljük. Luther azt mondta, hogy nem képes elviselni, hogy a római katolikus Egyház Máriát reménységünknek nevezze, holott csak teremtmény. Mert úgymond, csak Isten a közbenjárónk és Jézus lehet a reménységünk, miként Isten elátkozza azt, aki reménységét teremtményekbe helyezi: »Átkozott ember az, aki emberben bízik«. (Jer 17,5)
     Mégis mindezek ellenére azt tanítja a katolikus Egyház, hogy hívjuk folyton segítségül Máriát és nevezzük őt reménységünknek. Aki Istenre való tekintet nélkül helyezi reménységét a teremtményekbe, egész bizonnyal megérdemli Isten átkát. Egyedül Isten a forrása és osztója minden jónak, míg egy teremtmény Isten nélkül semmivel sem bír és nem is adhat semmit. Ha azonban Isten egyszer elhatározta ‒ miként ezt be is bizonyítottam hogy ti. minden kegyelem Mária által ‒, mintegy az irgalmasság csatornáján keresztül jusson el hozzánk, lehet, sőt kell is állítanunk, hogy Mária, akinek közbenjárásával nyerünk el minden kegyelmet, a mi reménységünk. Ezért is nevezhette Őt Szent Bernát legfőbb bizalmának, reménysége egész alapjának. (Filioli, haec maxima mea fiducia, haec tota ratio spei meae. Or. Paneg. B. V.) Ezért fohászkodhatott Damaszkuszi Szent János ilyképpen a Boldogságos Szűzhöz: »Ó Királynőm, beléd helyeztem minden reménységemet, tőled várom nagy bizalommal üdvömet«.(Ap. Auriem. t. I. c. 7.) Szent Tamás Máriát üdvünk teljes reménységének hívja. (Opusc, 7.) Szent Efrém (De laud Virg.) így könyörög Máriához: »Ó Boldogságos Szűz, ha azt akarod, hogy üdvözüljek, végy védőpalástod oltalma alá; mert lásd, csak általad remélhetem, hogy megmenekszem a kárhozattól.«
     Fejezzük tehát be Szent Bernáttal: »Törekedjünk teljes szívünkből ezt az Istenanyát tisztelni; mert ez Istennek akarata, aki úgy akarta, hogy minden kegyelem az ő kezein át jusson el hozzánk«. (Serm. de Nat. B. V.) »Valahányszor tehát valamely óhajtott kegyelemért könyörgünk, ne hagyjunk fel vele, hogy kérésünkkel Máriához forduljunk és pedig telve azzal az erős bizalommal, hogy ő azt számunkra ki is fogja eszközölni«. (Serm. de aquaed.) »Mert ha te nem is érdemled meg ‒ mondja ugyanez a szent ‒, hogy Isten a kért kegyelmet neked megadja, de megérdemli Mária, ki azt számodra meg is fogja nyerni«. (Serm. J. In Nat. V.) Ugyanő még megjegyzi, hogy összes jó cselekedeteinket és imáinkat, miket Istennek felajánlunk, Mária kegyeibe is kell ajánlanunk, ha azt akarjuk, hogy az Úr azokat kegyesen fogadja. (Serm. de aquaed.) (100. oldal)