1.2 Mária folytonosan reánk tekint, hogy részvéttel legyen irántunk és nyomorúságunkból kisegítsen
»Ó Mária ‒ kiált fel gyengédséget telve Szent Bonaventura ‒ te annyira el vagy telve irgalmassággal, annyira segíteni igyekszel a nyomorultakon, hogy úgy tetszik, mintha más gondod sem lenne!« (Sup. Salv. Reg.) Minthogy azonban a tiszteletreméltó Beda megjegyzése szerint a bűnösök a föld legnyomorultabbjai, ezért Mária isteni Fiánál folyton a bűnösökért könyörög. (In cap. I. Luc.)
»Midőn Mária még e földön élt ‒ mondja Szent Jeromos ‒ szíve annyi-ra túláradt az emberek iránt érzett irgalmasságtól és szeretettől, hogy ember még oly sokat soha nem szen-vedett a saját bajai következtében, mint amennyit Mária mások szenve-dései miatt elviselt«. (Epist. ad Eust.) 
A mások kényelmetlen helyzete iránt érzett részvétét Mária különösen a kánai menyegzőn mutatta ki, (miről már előzőleg kimerítően tárgyal-tam) ahol a násznép kínos helyzetén óhajtott segíteni anélkül, hogy valaki erre felkérte volna. Szienai Szent Bernát megfogalmazása szerint, Mária elvállalta a részvétteljes közbenjáró tisztét, mert egyedül a násznép zavara iránt való sajnálatból fordult isteni Fiához, hogy oldaná meg csodával. »Lehetséges volna-e ó Mária ‒ kiált fel Damiáni Szent Péter ‒, hogy most, miután az Egek Királynéja lettél, nyomorunkról megfeledkeztél volna? Nem, nem! Ilyet gondolnunk sem lenne illő dolog, hogy oly nagy irgalmasság, mely Mária szívében lakozik, megfeledkeznék a nyomorú-ságunkról«. (Serm. I. de Nat. Virg.) (125. oldal)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr427889418
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.