1.4 Mária folytonosan reánk tekint, hogy részvéttel legyen irántunk és nyomorúságunkból kisegítsen A valenciai királyságban egy nagy bűnös, elkerülendő az igazságszolgál-tatás sújtó kezét, elhatározta, hogy moszlimmá lesz. E szándékkal a kikö-tő felé haladva, véletlenségből egy templom mellett haladt el, amelyben éppen egy Lopez nevű jezsuita prédi-kált. A szegény bűnös végighallgatta a prédikációt, megtért és meg is gyónt. A gyóntató páter megkérdezte tőle, hogy nem valami különös áhítatgya-korlatnak köszönheti-e ezt a feltűnő megtérés kegyelmét? A megtért bűn-bánó azt felelte, hogy nem végzett semmiféle más ájtatosságot azon kí-vül, hogy minden nap kérte a Boldog-ságos Szüzet, el ne hagyja őt. (Patrign Menol. 2. Feb)
Ugyanez az atya egy másik különös megtérőre akadt, kórházlátogatása során. Egy halálos beteg ugyanis, aki már huszonöt éve nem járult szentségekhez, nagy benső megindulással megtért és töredelmesen meggyónt. Nos, ennek az embernek az egyedüli ájtatossága is abban állt, hogy valahányszor megpillantotta az Istenanya képét, üdvözölte azt és kérte Máriától, hogy ne engedje őt halálos bűnben meghalni. Ez a beteg, gyónáson kívül elbeszélte, hogy egy napon az ellen-ségével vívott küzdelme közben eltörött a kardja, mire hirtelen így kiáltott a Szűzanyához: »Jaj nekem, meg kell halnom és el fogok kárhozni! Ó Bű-nösök Anyja, jőjj segítségemre!« Alighogy e szavakat kiejtette, egyszerre – anélkül, hogy tudta volna miként ‒, biztos helyen találta magát. Miután az említett életgyónását és elbeszélését befejezte, a feloldozást követően, eltelve Isten Irgalmasságába vetett bizalommal, elhunyt. (126. oldal)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.