2.7 §. Mennyire szükségünk van Mária közbenjárására, hogy üdvözüljünk 
Példázat (Legenda)
Igen híressé lett Teofil története, melyet mint szemtanú, Eustachianus, konstantinápolyi pátriárka jegyzett fel először és később Damiáni Szent Péter, Szent Bernát, Szent Bonaventura, Firenzei Szent Antonin és mások is megerősítettek, mint ezt P. Crasset »Mária tisztelete« című művében olvashatjuk.
Teofil Adanas, Sicilia egyik városának templomában archidiakonus volt és oly általános tiszteletnek örvendett, hogy a nép püspökének óhajtotta, miatt ő alázatosságból visszautasított. Később Teofilt megrágalmazták, minek következtében állását vesztette. Ez annyira bántotta, hogy szenvedélyétől elragadtatva egy zsidó varázslóhoz ment, aki aztán összehozta az ördöggel abból a célból, hogy őt szerencsétlenségéből kisegítse. Az ördög kikötötte, hogy Teofilnak a segítség fejében meg kell tagadnia Jézus Krisztust és a Boldogságos Szűz Máriát, s e megtagadást tartalmazó nyilatkozatot saját kezűleg alá kell írnia.
Teofil teljesítette e szégyenletes feltételeket. A következő napon belátván a püspök, hogy igazságtalanul járt el az archidiákonussal szemben, bocsánatot kért tőle és visszahelyezte őt ismét előbbi állásába. Közben azonban szegény Teofil szívét, mardosta a lelkiismeret az elkövetett szörnyű bűne miatt olyannyira, hogy folyton sírt. Végre egy templomba ment, Máriának egyik képe előtt térdre rogyott és felkiáltott: »Ó Istenemnek anyja, nem akarok kétségbeesni, hiszen te még megmaradtál nekem, s te oly könyörületes vagy, hogy tudsz és akarsz is rajtam segíteni!«
Negyven napon át kiáltott és fohászkodott így Máriához, míg végre egy éjjel az Irgalmasság Anyja megjelent neki és így szólt hozzá: »Teofil, mit cselekedtél? Te ünnepélyesen felmondtad a barátságot Fiammal és velem, s ugyan kicsoda indíthatott téged erre?« 
Ekkor Teofil így felelt: »Ó szívemnek Úrnője! Bocsáss meg nekem és eszközöld ki számomra Fiadnál bűneim bocsánatát.«
Midőn Isten Anyja látta Teofil nagy bizalmát, egészen megenyhült iránta és megígérte, hogy könyörögni fog érte Istennél. Erre aztán Teofil is mindjobban felbátorodott, nem hagyta el többé Mária képét s megkétszerezte, bűnbánati csele-kedeteit, imáit és könnyeit. Mária nem-sokára ismét megjelent neki és most már így szólt hozzá barátságos arccal: »Örvendj Teofil, felajánlottam Istennek könnyeidet és Imádságodat s Ő kegye-sen fogadta azokat, megbocsátotta bű-neidet, de mától fogva hálásnak kell bi-zonyulnod Iránta és hűnek kell marad-nod Hozzá«. Teofil következőkép felelt: »Ó Úrnőm, csak egy dolog hiányzik még teljes nyugalmamhoz; lásd, a gonosz ellenség még kezeiben bírja amaz istentelen írást, melyben lemondtam Rólad és isteni Fiadról! Eszközöld ki, hogy azt újra visszakapjam«.
S íme, három nappal később Teofil, éjnek idején felébredvén, keblén találta az írást, melyet annak idején a sátánnak átadott. (101. oldal)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr767829010
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.