2.6 §. Mennyire szükségünk van Mária közbenjárására, hogy üdvözüljünk Most ezek után már teljesebben átlátjuk, mi okból akarja az Anyaszentegyház, hogy az Isten Anyját mint reménységünket üdvözöljük. Luther azt mondta, hogy nem képes elviselni, hogy a római katolikus Egyház Máriát reménységünknek nevezze, holott csak teremtmény. Mert úgymond, csak Isten a közbenjárónk és Jézus lehet a reménységünk, miként Isten elátkozza azt, aki reménységét teremtményekbe helyezi: »Átkozott ember az, aki emberben bízik«. (Jer 17,5)
Mégis mindezek ellenére azt tanítja a katolikus Egyház, hogy hívjuk folyton segítségül Máriát és nevezzük őt reménységünknek. Aki Istenre való tekintet nélkül helyezi reménységét a teremtményekbe, egész bizonnyal megérdemli Isten átkát. Egyedül Isten a forrása és osztója minden jónak, míg egy teremtmény Isten nélkül semmivel sem bír és nem is adhat semmit. Ha azonban Isten egyszer elhatározta ‒ miként ezt be is bizonyítottam hogy ti. minden kegyelem Mária által ‒, mintegy az irgalmasság csatornáján keresztül jusson el hozzánk, lehet, sőt kell is állítanunk, hogy Mária, akinek közbenjárásával nyerünk el minden kegyelmet, a mi reménységünk. Ezért is nevezhette Őt Szent Bernát legfőbb bizalmának, reménysége egész alapjának. (Filioli, haec maxima mea fiducia, haec tota ratio spei meae. Or. Paneg. B. V.) Ezért fohászkodhatott Damaszkuszi Szent János ilyképpen a Boldogságos Szűzhöz: »Ó Királynőm, beléd helyeztem minden reménységemet, tőled várom nagy bizalommal üdvömet«.(Ap. Auriem. t. I. c. 7.) Szent Tamás Máriát üdvünk teljes reménységének hívja. (Opusc, 7.) Szent Efrém (De laud Virg.) így könyörög Máriához: »Ó Boldogságos Szűz, ha azt akarod, hogy üdvözüljek, végy védőpalástod oltalma alá; mert lásd, csak általad remélhetem, hogy megmenekszem a kárhozattól.«
Fejezzük tehát be Szent Bernáttal: »Törekedjünk teljes szívünkből ezt az Istenanyát tisztelni; mert ez Istennek akarata, aki úgy akarta, hogy minden kegyelem az ő kezein át jusson el hozzánk«. (Serm. de Nat. B. V.) »Valahányszor tehát valamely óhajtott kegyelemért könyörgünk, ne hagyjunk fel vele, hogy kérésünkkel Máriához forduljunk és pedig telve azzal az erős bizalommal, hogy ő azt számunkra ki is fogja eszközölni«. (Serm. de aquaed.) »Mert ha te nem is érdemled meg ‒ mondja ugyanez a szent ‒, hogy Isten a kért kegyelmet neked megadja, de megérdemli Mária, ki azt számodra meg is fogja nyerni«. (Serm. J. In Nat. V.) Ugyanő még megjegyzi, hogy összes jó cselekedeteinket és imáinkat, miket Istennek felajánlunk, Mária kegyeibe is kell ajánlanunk, ha azt akarjuk, hogy az Úr azokat kegyesen fogadja. (Serm. de aquaed.) (100. oldal)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.