HATODIK FEJEZET
Azért szószólónk
1. §. Mária hatalmas szószóló, mert mindnyájunk számára képes kieszközölni az örök boldogságot 
Az anyák fiaik előtt oly nagy tekintélynek örvendenek, hogy legyenek bár ezek uralkodók, s rendelkezzenek korlátlan hatalommal, mégis az anyák sose válhatnak a fiaknak valóságos alattvalóivá. Igaz ugyan, hogy jelenleg az égben valamennyi teremtmény, s így következéskép Mária felett is a legfelsőbb hatalmat Jézus gyakorolja; (és pedig Szent Tamás magyarázata szerint istenemberi természetének elválaszthatatlan egyesülése folytán mint ember is). Az is igaz azonban, hogy Üdvözítőnk földi életében oly mélyen megalázta magát, hogy szent Anyja akaratának alávetette magát, mint ezt Szent Lukács nekünk tanítja: »És engedelmeskedett nekik«. (2,51) Szent Ambrus megjegyzése szerint Jézus Krisztus köteles volt Máriának fia gyanánt engedelmeskedni, mivel őt arra méltatta, hogy Anyjává legyen.
Ezért is Richárd szerint, ha a többi szentről azt mondjuk, hogy egyesülve voltak Isten akaratával, úgy Máriáról állíthatjuk, hogy nemcsak ő rendelte magát alá Isten akaratának, hanem Isten akarata is alárendelte magát az övének. (Lib. I. de laud. Virg. c. 5.) Miként a többi szentről az áll: »Követik a Bárányt, amerre csak megy«.(Jel 14,4) Máriáról viszont azt állíthatjuk, hogy az isteni Bárány, aki alárendelte magát neki, mindenfelé követte őt itt a földön.
Ebből azt következtetem, hogy ámbár Mária az égben többé nem parancsolhat isteni Fiának, kérései mégis mindig az anya kérései maradnak, melyek eléggé hatalmasak arra, hogy mindent elnyerjenek, amit csak kíván. Máriát ‒ mondja Szent Bonaventura ‒ az által tünteti ki Fia mindenek felett, hogy a kegyelmek kieszközlésére irányuló kéréseit mindenható erővel ruházza fel (Spec. c. 8.), mivel ti. Mária imádsága egy édesanya kérése. (104. oldal)
