Oroszország meg fog térni! 1
(Msgr. Manuel da Trindade Almeida, Averiro-i püspök beszéde Fatimában, október 13-án)
Egy ismert francia történetíró a következőképpen foglalta össze azt, ami pontosan 74 évvel ezelőtt Oroszországban történt: November 6-án (az orosz naptár szerint október 24-én) kitört a forradalom a fővárosban (akkor Szentpétervár). Minden kormányépületet megszálltak, a forradalom már 7-én a győzelmét ünnepelte és a szovjetek átvették a hatalmat. Ezzel létrejött az első szocialista állam (Jean Roux, a Marxizmus-Leninizmus c. művében).
A már eltelt háromnegyed század után értékelhetjük ennek a forradalomnak az árát. Hogy emberéletet tekintve mibe került? Milliókba (VILÁGMÉRETEKBEN SZÁZMILLIÓKBA! Ne feledjük, hogy az orosz népesség szaporodási indexét figyelembe véve az 1917 és 1987 közt, hozzávetőlegesen 170 millió (!) ember hiányzik csak a Szovjetunióban! A szerk. megjegyzése) A kommunista típusú kormányzáshoz, minden esetben hozzájárul még a korlátozott szabadság és az eltűrt kényszerelnyomás. Szolzsenyicin a Gulág szigetcsoport c. művében élő képet ad arról, hogy miben állt az emberi jogoknak ez az elnyomása, és mennyire nem áll egyensúlyban a ráfordított költség az elért eredménnyel! Ha Oroszország évszázadokon át éhezett, 74 éves kollektívizálás után sem lett ez másképp (csak Ukrajnában 10 millió ember halt éhen a 1933-34-es évben! A szerk. megjegyzése). E szomorú tapasztalat hátterében az első modern állam állt, amelyben az ateizmust hivatalos ideológiaként jelölték ki. Marx klasszikus kifejezését a Szovjetunióban valóra is váltották, hangoztatva: "A vallás a nép ópiuma!"f Ha ez így van – azaz ha elidegenítő kábítószer –, akkor ki kell irtani ugyanazzal az elszántsággal, amellyel a mai társadalom a kábítószer ellen védekezik és azok ellen, akik ezt előállítják és terjesztik. Ez, kétségtelenül így is történt.
Oroszország – az ortodoxia Szent Országa – soha nem találta ki ezeket a kifejezéseket! Ezt Nyugatról vitték be. Marx Károly – ezt nem szabad elfelejteni – zsidó volt és Németországban, Trierben született.
Mindent, amit Marx tanult és apostoli buzgósággal terjesztett, azokból a filozófiákból és ideológiákból tanulta, amelyek akkor Közép-Európa kultúráját uralták.
Ezek azt tanították, hogy Isten nem létezik – hogy nem létezik más valóság, csak az, amelyet mérni és tapintani lehet –, hogy az élet a sír porával véget ér. És ami Jézus Krisztust illeti, ilyen ember soha nem élt, és ha élt, keveset tudunk róla – és a csodák, amiket neki tulajdonítanak, mindenekelőtt a feltámadása, csak legendás kitalálások –, hogy "az evangéliumokat, amelyek Máté, Márk, Lukács, János nevét viselik, csak a második század közepén írták és egyáltalán nem a szemtanúk. Időre volt szükség, hogy
a legenda kifejlődhessék." Ha ezeket, a képzett emberektől származó megállapításokat könyvekben olvassuk, akkor csodálkozunk a szellem akrobatikáján, amely képes volt arra, hogy az emberi értelmet a tapasztalattól független, kész eszméknek vesse alá. Ezek voltak azok az eszmék, amelyek az októberi forradalmat a Szent Oroszországra rákényszerítették, amelynek történelmét a kereszténység alakította és amelytől ilyen eszmék teljesen idegenek voltak.
Most, amikor a fazékról levették a fedőt, illetve a falak leomlottak, ki lehet mutatni, hogy a keresztény hit mégis milyen mélyen el volt rejtve az emberek szívében. Sokaknak életükkel, börtönnel vagy számkivetéssel kellett fizetniök bátorságukért, mert kereszténynek vallották magukat. Nem mindenki volt vértanúságra hivatva: gyermekeik kenyere gyakran arra kényszerítette őket, hogy meggyőződésüket titokban tartsák, noha ezt szívesen hírül adták volna a négy világtájnak.
Milyen földalatti vezetékek voltak Európa két sarka között: az Atlanti óceán szélén elterülő kis Portugália és az Európa másik sarkán fekvő óriási Oroszország között?
74 év óta léteznek ezek a vezetékek. Nem ideológiai felfogásokról van szó, hanem három egyszerű gyermek egyszerű vallomásáról, akiknek az Istenanya megjelent és beszélt velük. És ezt éppen abban az évben és hónapban tette (az orosz naptár szerint), amikor a forradalom a proletárdiktatúrát és az állami ateizmust Oroszországban berendezte. Egyik gyermek sem hallotta azelőtt ennek az országnak a nevét. Szinte elrejtve éltek és egy száraz, köves hegyoldalon őrizték juhaikat. Olyan családokhoz tartoztak, amelyek nem írással és olvasással keresték mindennapi kenyerüket. Éppen ezek a gyermekek közvetítették azt, amit az Istenanyától hallottak: Oroszország elterjeszti tévtanait..., de végül meg fog térni!
E jövendölés beteljesedése ma látható! A hitet ma már nem kell a szív titkos kamrájában rejtegetni, mintha egy bűntényről vagy egy fekete, utálatos foltról lenne szó, amit az emberek szeme elől el kellene rejteni.
Az emberek ma nyíltan megvallhatják hitüket, akármilyen vallásúak legyenek is, a rendőrségtől való félelem nélkül, amely a házat megtámadhatná és lakóit egy gulágra hurcolhatná.Mély benső megilletődéssel látom közöttünk az Orosz Köztársaság katolikusainak első apostoli adminisztrátorát: Tadeusz Kondrusievicz érseket, akinek székhelye Moszkvában van! Az érsek számára az 1917-es jelenés „valamilyen formában előrevetítette Oroszország és a világ történelmét, és megbánásra szólított fel. A Szent Szűz üzenetével a reményt adta nekünk, amelynek ma is tanúi vagyunk” – fogalmazott.
(folyt!)