Filoména élete és vértanúsága egy magánkinyilatkoztatás szerint
Egy kis görög államocska királyi párja sokat imádkozott pogány isteneikhez gyermekáldásért. A keresztény római orvosuk sajnálatában rávette őket, hogy forduljanak a keresztények Istenéhez. A királyi pár, amint a hitoktatás után felvette a keresztséget, rákövetkező évben január 16-án kislányuk született. A Fényről – melytől megvilágosodtak – Lumenának nevezték el és a Szent Keresztségben a Filumena nevet kapta. A lányka felcseperedett és gyönyörű hajadon lett belőle.
Amikor Dioclecianus római császár hadat üzent a kis államnak, a király feleségével és akkor már 13 éves lányával Rómába utazott, hogy tárgyaljon a császárral, ez azonban szemet vetett a gyönyörű lányra és így szólt: "Nincs okod félni, mert ahelyett, hogy megtámadnálak, szövetséget ajánlok neked: add hozzám a lányodat!"
Filoména azonban már 11 éves korától eljegyezte magát Krisztussal, ezért határozott és hajthatatlan nemet mondott a "kérőjének".
A császár sem hízelgéssel, sem fenyegetéssel nem tudta Filoménát meggyőzni, ezért haragjában tömlöcbe vetette. Lábát láncra verve, különféle kínzásokkal fenyegette, jóllehet naponta meglátogatta és csábító ajánlatokkal ostromolta. Végül a fenyegetéseit sorra megvalósíttatta, ám szentünk kitartott hitében.
Ezek a jelenetek már harminchét napja tartottak, midőn a Mennyország Királynője maga megjelent Filoménának sugárzó fényben, az Isteni Kisdedet tartva a karjában és így vigasztalta:
‒ Bátorság, szeretett Leányom! Te az én Fiam nevét viseled, mert Fénynek, Lumenának neveznek. Fiam a te jegyesed, aki a Világosság, a Nap. És engem is hasonlóképp neveznek a Hajnali Szép Csillagnak, a Hajnal Sugarának, Napbaöltözöttnek. A gyámolítód vagyok. Most ugyan az emberi gyengeség és megalázás órája van, de ha a megpróbáltatásod órája üt, akkor erőt kapsz és kegyelmet nyersz. Őrzőangyalaid között ott lesz melletted Gábriel Arkangyal is, akinek a neve azt jelenti: Az Isten ereje. Gyermekem ‒ mondta ‒ három további napig maradsz még ebben a cellában, és aztán végleg elhagyod a szenvedésnek ezt a helyét!
A császár látva, hogy nem tudja rávenni Filoménát a vágyai teljesítésére, szörnyű szidalmak közepette elrendelte, hogy korbácsolják meg.
Amikor száz sebből vérezve vissza vitték cellájába és ő a halált várta, két fényes angyal jelent meg és mennyei balzsammal kenték meg a sebeit, 
melyek nyom nélkül begyógyultak. A következő reggelen a császár megdöbbent Filoména makulátlan szépségén. Megpróbálta még egyszer rábeszélni, hogy Jupiter ajándékaként fogadja el a hitvesi koronát, de hiába.
A császár őrjöngött a dühtől és kiadta a parancsot, hogy vashorgonyt akasztva nyakába dobják a Tiberiszbe. De Jézus, hogy összezavarja a hamis istenekben hívőket, elküldte újból két angyalát. Ezek eloldották a kötelet és míg a horgony csobbant a habokban, Filoménát szárazon kivitték a partra. Ez a csoda ott és akkor, számtalan szemtanút megtérített a keresztény hitre.
Ekkor Diocletianus elvakult megátalkodásában elrendelte, hogy a lány nyilvánvalóan boszorkány, tehát agyon kell nyilazni, felizzított nyílhegyekkel.
Az Égi Jegyes, ekkor is megóvta Filoménát, és a nyilak visszafordultak az íjászokra, hatot megölve közülük.
Ez az utolsó csoda újabb megtérési hullámot váltott ki. Az emberek egyre több jelét adták a császár iránti nemtetszésüknek – sőt –, mély tiszteletet nyilvánítottak a keresztény hit iránt.
Most már, komolyabb következményektől tartva, a császár elrendelte lefejezését. 
Filoména lelke dicsőséggel és győzelemmel szállt a Mennybe, és elnyerte a vértanúság koronáját.
Mindez ‒ Filoména közlése szerint ‒ délután három órakor történt, egy pénteki napon, augusztus 10-én.
(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.)
