A katakomba
Közismert, hogy az első keresztényeket háromszáz éven át kegyetlenül üldözték. Krisztus után 313-ban azonban Konstantin császár rendeletére megszűntek az üldözések és megengedték a keresztény vallás nyilvános gyakorlását. 
A pogányság temetési szertartása az elégetés volt, ezzel szemben a zsidók mindig sírba, sziklamélyedésbe temették halottaikat, mint pl. Lázárt is. Ezt a szokást követték a keresztények is, akik az üldöztetések alatt a nyilvánosság kerülése okán, halottaikat katakombákban temették, rejtették el. Ezek a föld alatti vájatok, járatok mélyen és hosszan terjedtek a lakott területek alatt. A tetemeket kivájt falmélyedésekbe helyezték és ott imádkoztak mellettük, sőt szentmisét is bemutattak egy-egy kápolnának kialakított részben.
Egyik ilyen ‒ sok vértanú által megszentelt ‒ keresztény temetkezési hely Róma északi részén a Priscilla katakomba, melyet 1802. május 24-én útépítés munkálatok során fedeztek fel, mivel a föld beszakadt egy munkás alatt. Másnap feltárták a keresztény temetkezési helyet, és május 25-én leltek rá szentünk csontjaira, egy vért örző kis fiolával együtt. Ez VII. Piusz pápasága idején történt.
A katakomba-sírok a löszfalba mélyített széles üregek, fedlappokkal lezárva. Filoména esetében az üreg, nem széltében, hanem keskenyen befelé mélyített. (Lásd az alábbi két felvételt!)
Az érdekesség azonban az, hogy három részből álló fedlap mégis széltében fedhette a nyílást, jóllehet ezek már le voltak esve.
A lapokon a vértanúság piros jelei voltak láthatók felirattal, melyek sorrendje nem volt egyértelmű. Első olvasatra következő volt kibetűzhető: LUMENA - PAX TE - CUM FI (felső sorrend szerint)
A nehezen értelmezhető felirat, a lapok átrendezésével vált érthetőbbé: PAX TECUM FILUMENA /Béke veled Filumena/ (alsó összerakás)
(Forrásokat lásd az első részben!) (Folyt.) 
Az első rész:
