Életvitelünk örök felelőssége
A Szent Szűz már La Salette-ben elmondja, hogy a sötétség fejedelme azon lesz, hogy a hitet kiirtsa az emberek lelkéből. (,,Akkor egy másik jel tűnt fel az égen: egy tűzvörös sárkány...'' Jel. 12,3.) A bűn kilátásai félelmetesek, ezt maga a Szentírás sem rejti véka alá! Amikor Mária büntetésről szól, mindig feltételesen fogalmaz, aggódó szeretettel figyelmeztet bennünket a bűn veszélyeire, kiutat jelöl meg számunkra; bűnbánatot, megtérést sürget. Sürgeti a sátán igájában szenvedő embert a megtérésre, hogy elkerüljük a bűn evilági és természetfölötti következményeit. Különösen feltűnő, hogy Fatimában a Szűzanya, Szent Fausztina esetében pedig maga az Isten úgy látta helyesnek, hogy nem a mennyországot, hanem a kárhozatot mutatta meg a látnokoknak. Ennek is üzenet-jellege van. (JÜ)
A Szűzanya fatimai figyelmeztetése, hogy a legnagyobb tragédia a bűn és a bűnös élet, amely fokozatosan Isten teljes elvetéséhez, így a pokolhoz vezet. Amikor megmutatta a pokol vízióját a gyermekeknek, a Szűzanya tudatosította bennük, hogy sok lélek saját akaratából megy az örök kárhozatra, amikor a bűn rabjává válik, elutasítva a parancsolatokat, abbahagyva az imádságot, nem járul szentségekhez és megtagadja saját hitét. Az örök kárhozat egy olyan valóság, amely felé minden istentagadó ember sodródik, ha elutasítja Isten szeretetét, irgalmasságát, vagyis úgy él, mintha Isten nem létezne. Az első fatimai titokra utal a Szent Fausztina nővérnek kinyilatkoztatott igazság az isteni irgalomról: „Isten parancsára lent voltam a pokol mélységeiben (…), hogy elmondhassam és bizonyíthassam a lelkeknek, hogy a pokol valóban létezik. A legtöbb ottani lélek korábban szintén nem hitte, hogy a pokol létezik.” (Napló 741). Az Úristen „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1 Tim 2, 4). Viszont létezik – mint ahogy Szent II. János Pál pápa is írja –, a legnagyobb rossz, Isten elvetése, melynek következménye az örök kárhozat, vagyis az ember Isten általi megtagadása. De vajon az az Isten, aki „annyira szerette a világot” beleegyezhet-e abba, hogy őt az ember elutasítsa és ezáltal örök kárhozatra jusson? A Szentírás egyértelműen fogalmaz, nyíltan beszél azokról, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra (Iz 5,18), akik örök kárhozatra jutnak (vö. Mt 25, 46). Isten ugyanis meg akarja őket menteni. Isten el akarja terjeszteni a világon Szeplőtelen Szívem tiszteletét – mondja a Szűzanya –, ha mindaz, amit nektek mondok teljesül, sokan megmenekülnek a pokoltól, a világra pedig béke vár”. ( Forrás nyomán. )
Szent II. János Pál pápa három alkalommal is meglátogatta a Szűzanya faimai szentélyét: 1982-, 1991- és 2000. május 13-án. Ez utóbbi alkalommal boldoggá avatta a két fatimai pásztorgyermeket Ferencet és Jácintát. Emlékezetes 1982. május 13-i beszéde, melyben hangsúlyozta, hogy "65 évvel ezelőtt a Szűzanya az Evangélium által meghirdetett bűnbánatra és megtérésre figyelmeztetett, és ez ma sürgetőbbé vált, mint valaha! (Insegnamenti di Giovanni Paolo II, Libreria Editrice Vaticana, 1982, V, 2, p. 1575)
