Felajánlás Mária Szeplőtelen Szívének 2
Nem szabad tehát könnyedén venni sem az egyéni, sem a közösségi (családi, plébániai, egyházmegyei, országok szerinti) felajánlásokat! Ha könnyedén vesszük, olyan lesz az, mintha a pogányság vagy az ószövetség szellemében történne. Ott a "szent" mindig valami emberen kívülállót jelentett, amely nem érintette a bensőt és nem hozott létre belső változásokat, tehát a helyekhez, tárgyakhoz, funkciókhoz kötődött, és nem változtatta meg az embert. Krisztus óta és Krisztusban a felajánlás éltető, benső és mély. Az embert új kapcsolatba hozza Istennel, aki belé hatol és átformálja.
A felajánlásnak semmi értelme sincs, ha nem újítja meg bennünk – nem teszi aktívabbá – a Keresztség Szentségét (vagyis, ha a felajánlást követően, keresztény mivoltunkat nem éljük át mélyebben és nem teszünk róla tanúságot aktívabban)! Ha Mária Szeplőtelen Szívének szenteljük magunkat, akkor ez vagy azt jelenti, hogy az Istenanyának engedünk teret az életünkben, hogy lelki anyaságát kifejthesse bennünk, az életszentség és az apostoli lelkület javára – vagy puszta formaság volt az egész!
A felajánlás, két hűség találkozása: az Istené, amely garancia, és az emberé, amely sarkallva van, hogy hűségét megszilárdítsa. Nézhetjük a felajánlást Isten szemszögéből, amikor Isten birtokába veszi az embert, elárasztva Szentlelke által és hasonlóvá teszi Jézus Krisztushoz; de nézhetjük az ember szemszögéből is, amikor átengedve magát Istennek, válaszol az isteni beavatkozásra.
Ha az első szempontra tekintünk, amikor Isten birtokába veszi az embert – ez esetben –, az átváltoztatás (consecratio) kifejezésnek van inkább jelentősége, míg ha az emberi válaszra tesszük a hangsúlyt, akkor inkább az önátadás kifejezést kell használnunk. Az első értelemben vett a felajánlás Isten adománya, ami által egyesít önmagával, jóllehet csak olyan mértékben, ahogy az ember átadja önmagát.
Mindez tökéletesen megvalósult Máriában, aki mintapéldája az önfelajánlásnak: az istenanyaság kegyelmével megpecsételt önfelajánlás, mely kitörölhetetlen módon véste lelkébe isteni Fiának képét. Önfelajánlás, amelyben szeretettel adta át egész lényét Istennek. A II. Vatikáni Zsinat így tanít: "Amikor Ádám leánya Mária, igent mondott az isteni felszólításra, Jézus anyja lett. Isten üdvözítő akaratát egész szívével, a bűntelenség teljes lendületével ölelte át, és az Úr szolgálójaként egészen odaadta magát Fia személyének és művének." (LG 56.)
Felajánlani magunkat Mária Szeplőtelen Szívének azt jelenti, hogy Mária Szívén keresztül belépünk abba a szférába, ahol az Isten és ember közötti hűség tökéletesen megvalósult.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr405652868
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.