Gerhard Müller bíborosnak a https://kath.net/news/84562 felületen megjelent interjú válaszai nyomán!
A kommunizmus, ahogyan az 1848-as Kommunista kiáltványban, Marxnál és követőinél, Leninnél, Sztálinnál, Mao Ce-Tungnál vagy Pol Potnál látjuk, lényegében emberirtásba fajuló ateizmus, ami az “istentelenség – kegyetlenség – szeretetlenség” hármasában nyilvánul meg. Ezt a kommunizmus egyik legnevesebb áldozata, Alexander Szolzsenyicin állapította meg A Gulág-szigetvilág c. művében. Marx nemcsak Isten létezését tagadja, aki minden teremtés eredete, és aki minden ember igazságra és boldogságra való törekvésének célja, hanem a vallás egészét is veszélyes illúziónak és az emberek és a nép önpusztító ópiumának nyilvánítja. Az már a történelem iróniája, hogy éppen a nyugati woke ideológia az, ami a drogfogyasztás szabad használatát haladásként ünnepli, miáltal a drogok tömeges használatával mentálisan és fizikailag is tönkreteszi az embereket!
Isten tagadásának következménye a nihilista emberképben mutatkozik meg, ami a dialektikus és történelmi materializmus minden oldalán és minden cselekedetében sátáni arcát mutatja. Már Dosztojevszkij is megjósolta az Ördögök című regényében az ateista szocializmus következményeit. Marx számára az ember nem Isten képére és hasonlatosságára teremtett, elidegeníthetetlen méltósággal rendelkező személy, hanem ideológiai és társadalmi feltételek együttese.
Ennek okából lehetséges az emberek gondolkodását megváltoztatni és manipulálni a népfelvilágosítás és a propaganda segítségével, ahogyan a nemzetiszocialisták és a kommunisták tették, hogy az emberek a beléjük oltott és rögzült eszméket tekintsék létüknek és lényegüknek. A woke ideológia ennek egy neomarxista változata, amelynek hasonlóan pusztító következményei vannak, mint a ténylegesen létező szocializmusnak, amikor az embereket meggyőzik arról, hogy – minden biológiai tény ellenére – meghatározhatják saját nemüket, vagy orvosi műtéttel megváltoztathatják azt.
(folyt.)
