Kétezer év óta, folyamatosan végidőket élünk? 2

      Az első ezredforduló közeledtével a “jelek” megint mindenben tökéletesen igazolták az “időket”. Aztán véget ért az a középkor, melyet a "felvilágosodás" kora már következetesen sötétnek nevezett, holott soha nem köszöntött az emberiségre akkora sötétség, mint épp azon Felvilágosodás által, amely az észt, a tudást emelte az emberi élet céljává, központjává! A liberalizmus vezető alakjai kezdetben tollal harcoltak a kereszténység ellen, ám a francia forradalom éveiben már tömegesen és válogatott kegyetlenséggel gyilkolták a papokat, lelkészeket, apácákat és a szerzeteseket és egész falvakat mészároltak le, az "emberközpontú" új társadalom jegyében! Az fokozódó “felvilágosodottság” a városi hívek ezreit küldte a vérpadra, mert nem voltak hajlandók behódolni a párizsi Notre Dame oltárára emel kurtizán, az ,,Ész istennője” kultuszának! Talán erről írja Szent János a Jelenések könyvében: ,,Az asszony pedig bíborba és karmazsinba volt öltözve, felékesítve arannyal és drágakővel és gyöngyökkel. Kezében arany serleget tartott, telve utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságával. A homlokára ez a név, ez a titok volt írva: A nagy Babilon, a paráznaságoknak és a föld utálatosságainak anyja! És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus vértanúinak vérétől.” (Jel 14, 4-6) Amiként Jeremiás próféta máig ható szavai mondják: ,,amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet” (Jer 51,7-8) (miként máig is ez megy)! Vajon, az idők jeleinek volt-e betudható mindez a szörnyűség?

     A végidők biztos jelei voltak-e az Újvilágban garázdálkodó aranyra éhes konkvisztádorok rémtettei? A dél- és közép-amerikai indiánokat ugyanis még rühes kutyának sem tekintették, és bizony kis hijján elpusztították volna valamennyit, ha 1531 decemberében nem lép közbe az Istenanya, Guadalupe néven ismert jelenésében! Aztán, kellően végidős volt-e az észak-amerikai indiánok elleni totális genocídium? Amiként a végidők jeleinek olvasható-e a Nyugat-Afrikából elhurcolt 11 millió rabszolga (egyharmaduk már a szállítás közben kiszenvedett és mint a dögöt lökték a tengerbe, többnyire a "Bermuda háromszög" tájékán! Ezek lelki üdvéért máig sem mondattak engesztelő szentmiséket a rabszolga-kereskedők! (Lehetséges-e, hogy a körzetben emiatt történnek rendkívüli jelenségek?) A fekete rabszolgák állati sorban tartása – érdekes –, hogy épp a nagy ,,kultúrállamokban” (pl Angliában), egészen a XIX. század közepéig élő gyakorlat volt? Részletezzem a szovjet gulágok nagyüzemi emberirtását, egy olyan "szocialista jogrendszerben" amelynek jogásza Visinszkij így fogalmazott: "Az is elítélhető, aki semmit sem tett, de tehetett volna!" (És ezalatt halálbüntetést, kényszermunkát és családi el-lehetetlenítést értettek!)

     Végidősnek tűnhetett-e a Krakatau vulkán hírhedt kitörése 1883-ban, mely a hirosimai atombomba energiájának az 5000-szeresével robbantotta darabjaira a hegyet, és a feljegyzett történelem legnagyobb hangkitörését produkálta! A robbanás zajára a 3-4000 kilométer távolságra is felriadtak álmukból az emberek. A légköri lökéshullám hétszer kerülte meg a földet, és még öt nappal később is érezhető volt. A hivatalos feljegyzések szerint a kitörés következtében kialakuló szökőár legalább 36 ezer embert ölt meg, elpusztítva 165 falut és várost. A cunami végigsöpört az Indiai- és a Csendes-óceánon, és hatalmas pusztítást végzett Nyugat-Afrikában, Mexikóban és Latin-Amerikában.

Ne legyünk hiszékenyek!

     A magánkinyilatkoztatások elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus így figyelmeztet erre: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” (Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő. Eger 2000.)

Ez is oka lehet Égi Anyánk könnyezéseinek!

     Amikor Carrel átnézte a Lourdes-i Orvosi Iroda iratait a csodás gyógyulásokról, felfigyelt az orvosok vezetékneveire: többen közülük a barátai és munkatársai voltak, akik féltek bevallani, hogy Lourdes-ban jártak, nehogy a többiek eszement ütődöttnek tartsák őket. A tömegkommunikációs eszközök akkoriban azt a nézetet terjesztették, hogy ami Lourdes-ban történik, az egy nagy hazugság, melyet a papok találtak ki. Lourdes iránti érdeklődése Carrel számára is akadályt jelenthetett a tudományos karrierje útján, de nem hagyta magát megfélemlíteni. Elszánta magát, hogy a következményekkel nem törődve tanúságot tett az igazságról. Dr. Carrel határozottan aláírta az orvosi leletet a 21 éves haldokló Marie Bailly teljes és azonnali gyógyulásáról. Hazatérése után cikkeket közölt erről a helyi újságokban. Az egyházellenes politikusok és egyetemi professzorok a sajtóban azonnal ádáz harcot indítottak ellene. Közvetlen felettese egyenesen megmondta neki, hogy a csodáról szóló sajtóhír után már nincs keresnivalója az egyetemen, hacsak nem vonja vissza mindazt, amit Lourdes-ról írt. Dr. Carrel azonban rendíthetetlen volt: inkább félbeszakítja tudományos karrierjét, de nem enged a zsarolásnak, és nem tagadja meg az igazságot. (Ld. a liberális újságokban a "tolerancia" szellemében megjelent gúnyrajzot!)
     Carrelt elbocsátották az egyetemről 1904 májusában, majd a rákövetkező évben, kizárták a francia orvosi karból is csupán azért, mert megállapította orvosként, hogy egy áttétes tbc-s beteg csodás módon meggyógyult Lourdes-ban.
Kanadába utazott, majd 1906-ban New Yorkba költözött, ahol hamarosan az egyik legnevesebb tudós lett a Rockefeller Intézet kutatócsoportjában. Állatokon kísérletezett, új műtéti technikákat dolgozott ki, melyek nagyon sikeresek lettek. Megoperálta egy gyermek ereit, és ezzel megmentette őt a haláltól. A Journal of the American Medical Association (1910. 05. 14.) rendkívüli eseményként írta le ezt a műtéti beavatkozást.
     Carrel állatokon egész szervek átültetésével kísérletezett. Állati embriókból olyan anyagot nyert ki, mely a szervezeten kívül is lehetővé tette a szövetek, szövettenyészetek és a szervek életben maradását.
Különböző sejteket szaporított steril edényekben, és ezeken a különféle fizikai és kémiai behatások hatását figyelte meg. A sejteken vért vagy tápoldatot áramoltatott át. A módszerrel például egy csirkeembrió szívsejtjeinek tenyészetét évtizedeken át sikerült életben tartania, ami a bakteriális fertőzés veszélye miatt az antibiotikumok felfedezése előtt csodának számított.
     Ezek a kísérletek nagy áttörést hoztak az orvostudományban, alapul szolgáltak az emberi szervek átültetéséhez, a szív- és érműtétekhez.
     Mélységesen meg volt lepve, amikor 1912. október egyik napjának reggelén egy New York-i napilapban azt olvasta, hogy megkapta az orvosi Nobel-díjat. Amerika mint saját fiát ünnepelte.

(folyt.)

Kétezer éve folyamatosan végidőket élünk? 1

      Az anyanyelv nem csupán gondolataink formába öntésére szolgáló eszköz, hanem gondolkodásunk alapvető meghatározója is. A más-más anyanyelvűek másképp szemlélik a világot: mást látnak belőle, más alapokra épül a tudatuk.

Jakob Grimm, a híres meseíró mondta: a magyar nyelv logikus és tökéletes, felépítése felülmúl minden más nyelvet. Ove Berglund svéd orvos és műfordító szerint pedig a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.

Lehet, hogy megfelelő erkölcsi alapokon állva nyelvünk „csúcs-logikája” miatt tisztábban látjuk a jövőt, mint más, kevésbé logikusan felépített nyelvezetű népek? Forrás (kiragadott részlet!) Őrizzük tehát!

     Alexis Carrel a megtérése után megértette a Szentírás szövegeinek aktualitását: "Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének" (Bölcs 13,1); "Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük" (Róm 1,20). Kiknek? Azoknak, "akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal" (Róm 1,18).
Így írt: "Ha a lélek Istenhez hajlik, békére lel és Istenben fog élni, Isten pedig őbenne. Isten túlszárnyal minden felfogást és megismerést. Ahova az értelem nem képes eljutni, oda eljuthat a vágy és a szeretet."
     Áttörő pillanat volt ez az életében. Megértette, hogy az ember legnagyobb kincse a hit Istenben, aki Jézus Krisztusban valóságos emberré lett, és hit a legnagyobb csodában, vagyis Krisztus feltámadásában. A hit ajándékát mindennap kérni kell. Carrel immár hitte Krisztus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában; hitte, hogy Jézus a Legszentebb Háromság második személye, hogy feltámadt a halálból és jelen van a Katolikus Egyházban, ahol tanít, gyógyít, és megszabadítja a bűn rabságából mindazokat, akik a kiengesztelődés szentségében elfogadják irgalmassága ajándékát.
     A hiteles megtérés jele a teljes engedelmesség Krisztus iránt, aki az Egyházában él, gyógyít és tanít. Alexis Carrel ezt írta: "Hiszek mindabban, amit a Katolikus Egyház tanít, és ez semmilyen erőfeszítésembe sem kerül, mert semmilyen ellentétet sem látok a tudományos tények és az Egyház tanítása között." Elismerte, hogy élete teljesen Istentől függ.
     Ezért az Ő szent akaratának rendelte alá értelmét, akaratát és viselkedését.
Az ebből az időből származó jegyzetei között fennmaradt a következő imádság: "Uram, irányítsd életemet, mert elvesztem a sötétségben. Istenem, nagyon bánom, hogy nem értettem meg, mi az élet, s hogy olyan dolgokat próbáltam megérteni, melyeket az ember hiába is próbál megérteni.
Az életnek nem az a lényege, hogy értsünk, hanem hogy szeressünk, hogy segítsünk másokon, imádkozzunk és dolgozzunk. Istenem add, hogy még ne legyen túl késő!"

(folyt.)

      Minden cselekedetünket Szűz Máriával végezzük, vagyis cselekedeteinkben, mint minden erény és tökéletesség példaképét kövessük. Naponta imádkozzuk a Szent Rózsafüzért!
Minden tervünk előtt kérjük segítségét, a megvalósításánál pedig gondoljuk át, hogy miképp oldotta volna meg azt Isten Szentséges Anyja, vagyis hogyan végezné el helyünkben. Elmélkednünk kell tehát nagy erényeiről, alázatosságáról és odaadó hitéről, melyeket a Szentlélek adományaként földi életében gyakorolt.

Fogadjuk meg a jelenéseiben és üzeneteiben elhangzott intelmeit, teljesítsük fatimai kéréseit!

Az emberi tudat és az agy

     A 19. század óta a darwinisták folyton ugyanazokat az állításokat ismételgetik, melyeket azonban a tudományos kutatás nem csak nem bizonyított, de újabb tudományos eredmények kifejezetten cáfolnak: azaz hogy az ember a természet vak erőinek a terméke, s hogy az emberi elme, a lélek és a szabad akarat csupán illúzió, mely az agyi neuronok elektromos kisüléseinek eredményeként jön létre. Sokan, akik már évtizedek óta ezt hallgatják, óhatatlanul hinni kezdenek abban, hogy ez valóban igaz.
     Ezzel ellentétben Owen Gingerich, a Harvard Egyetem professzora hangsúlyozza, hogy az emberi agy a legbonyo-lultabb fizikai szerv az egész világegyetemben. Százmilliárd neuron található benne, és mindegyikük több tízezer másik neuronnal van összeköttetésben. Az idegsejtek közötti összeköttetések száma egyetlen emberi agyban sokkal nagyobb, mint a Tejút csillagainak a száma.
     Vajon az emberi agyat alkotó atomok létrehozhattak-e véletlenszerűen egy ilyen bonyolult szerkezetet? Vajon igazuk van-e a darwinistáknak, akik azt állítják, hogy az emberi tudat megszűnik abban a pillanatban, amelyben az agy fizikai működése véget ér?      A materialisták zsákutcába jutottak, mert nincs semmilyen hiteles hipotézisük, mely megmagyarázná az ember lelki élményeit és az emberi elme működését.
     Az ateisták szerint nem létezik klasszikus értelemben vett emberi elme. Szerintük a pszichikai jelenségeket és a gondolatokat a fizikai agy hozza létre. Az orvosi-élettani Nobel-díjas (1963) John Eccles (1903-1997) neurológus, az egyik legnagyobb szaktekintély az emberi agy kutatásának terén, azt állítja, hogy az anyag nem képes pszichikai jelenségeket létrehozni és a fizikai energia nem változhat át pszichikai energiává. Pszichikai jelenségeket egyedül egy szellemi valóság képes létrehozni.
     Az elme nem egyenlő az aggyal! Az ember először elméjében eldönti, hogy mit akar csinálni, és az agy elektromos rendszere csak ezután valósítja meg ezt a döntést. Például két lehetőségem van, hogyan reagáljak egy sérelemre: bosszúval vagy megbocsátással. Rajtam áll, hogy a megbocsátást választom-e, a jó győzelmét a rossz fölött. A döntést, amelyet elmémben meghoztam, az agy elektromos rendszere valósítja meg. Tehát a szellemi elme felhasználja az fizikai agyat arra, hogy döntéseit megvalósítsa.  
     John Eccles határozottan elutasítja azt a materialista elgondolást, hogy az agy egy rendkívül bonyolult számítógép, melyben az agykéreg hozza létre az összes gondolatot és érzést. Ezt az elméletet "szegényesnek" és "üresnek" tartja, mert homályos és általános állításokat tesz és nem képes megmagyarázni az emberi én egyediségének csodáját és titkát, sem annak alkotóképességét és képzelőerejét (How the Self Controls Its Brain, 33.,176. o.). Az emberi agy sokéves kutatása során Eccles arra a következtetésre jutott, hogy mindannyiunknak van személyes énje – vagyis nem a fizikai agy által cselekvő, nem anyagi természetű elméje. Tehát a fizikai világ mellett az emberben létezik szellemi világ is, melyet az elme képvisel, s e két valóság kölcsönösen hat egymásra. "Mivel a materialista szemlélet – írja Eccles – nem képes megmagyarázni a szemmel látható egyediségünket, el kell ismernem, hogy az Én – vagyis a Lélek –, természetfölötti, szellemi teremtés. Teológiai fogalmakkal kifejezve: minden egyes lélek Isten új teremtménye egy emberi magzatba oltva" (Evolution of the Brain: Creation of the Self, 237. o.). Eccles professzor számára egyértelművé vált, hogy az emberi elme, a személyes én úgy létezik, mint emberi létünk szellemi dimenziója; megértette, hogy ez a halhatatlan lélek. Tehát a tudományos ismeretek arra vezetnek minket, hogy elvessük az emberi elme és az ember szellemi dimenziójának tisztán materialista értelmezését.

(John Eccles gondolatait "A lélek halhatatlanságáról" lásd még a 2013. nov. 14-22 közti posztokban!) (folyt.)

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám cikke nyomán. Részlet.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

Hamis látnokok?     

     A csoda, melynek Carrel a szemtanúja volt, lelkileg és intellektuálisan is megrendítette őt. Ráébredt arra, hogy létezik egy olyan valóság, mely felülmúlja az érzéki megismerést. "Mikor megismertük az anyag összetételének és tulajdonságainak titkát, uralmat nyertünk majdnem minden fölött, ami a föld felszínén van, kivéve önmagunkat".
     Carrel megértette, hogy az empirikus tudományok csak az anyagi valóság megismerését teszik lehetővé. De ezen túl létezik még a valóság szellemi dimenziója, melyet csak a hit szintjén foghatunk fel, holott ugyanolyan valóságos, mint az érzékekkel megismerhető dimenzió.
     Néhány hónappal Lourdes-i látogatása után részletesen megírta tapasztalatait egy elbeszélésben, megváltoztatott nevű szereplőkkel. (Tudományos környezete rosszallásától tartva ezt a művét nem adta ki életében, csak halála után öt évvel, 1949-ben jelent meg nyomtatásban az „Utazás Lourdes-ba”).
    Carrel nagy alázatossággal kezdett imádkozni Szűz Máriához: "Hitetlenségemre egy rendkívüli csodával válaszoltál. Képtelen vagyok felfogni, mi történt a beteggel, nem tudok a kételyeimtől meg-szabadulni. Pedig leghőbb vágyam az, hogy ellenvetés és kritika nélkül higgyek."
     Amit Carrel ez idáig abszurdnak tartott, most megtörtént. Minden addigi elmélete teljesen összeomlott. Komoly leckét kapott alázatosságból. Már nem nézte sajnálkozva a zarándokokat. Imájuk vajon nem megnyílás-e Isten mindenhatóságának működésére? De Carrelnek nem volt egyszerű azonnal lemondania az ateizmusáról. Szívében drámai harc vette kezdetét. Olyan gondolatok jutottak eszébe, hogy tévedhetett a diagnózisban, vagy hogy egy illúzió áldozata lett. De ezeket elhessegette, hiszen a gyógyulás a szeme előtt történt, és laboratóriumi bizonyítékai voltak. Ennek a ténynek a kétségbe vonása totális hazugság és őszintétlenség lett volna. Leszűrte az egyértelmű következtetést: ezt a gyógyulást nem a természet ereje okozta, hanem Isten hatalma. Volt azonban egy alapvető problémája: hogyan fogadja el a hit valóságát, hogyan nyíljon meg erre a felfoghatatlan titokra, mely felülmúlja a tudományos megismerést? "Semmi sem bizonyítja, hogy Isten nem létezik ‒ tűnődött Carrel ‒, vagy hogy Szűz Mária csak a képzeletünk szüleménye. Úgy tűnik, nehéz bizonyítani, hogy Isten létezik, de ugyanolyan lehetetlen tagadni is a létezését. Hogy lehet, hogy egyes jeles tudósok, pl. Pasteur, képesek a tudomány tévedhetetlenségébe vetett hitüket összehangolni az Istenbe vetett hittel?" Carrel a jelenések barlangja előtt ült, és éjjel kettőig küzdött magával. Végül úgy döntött, hogy bemegy a templomba, mely imádkozó baszkföldi zarándokokkal volt tele. Letérdelt egy őszhajú paraszt mellé, és fájó lelke mélyéből imádkozni kezdett: "Legszentebb Szűz, szomorúak vigasztalója, hitetlenségemre egy rendkívüli csodával válaszoltál. Nem vagyok képes megérteni, nem tudok szabadulni a kételyektől. Legnagyobb vágyam és minden igyekezetem célja az, hogy tántoríthatatlan hitem legyen. Fogadj el engem, bűnöst, mert már belefáradtam abba, hogy csalóka fényeket kergessek. Intellektuális gőgöm kemény sziklája alatt ott él a legszebb, bár még csak tompa álom, hogy higgyek benned, és úgy szeresselek, ahogy az ártatlan lelkű szerzetesek szeretnek téged."
Ez után az ima után Carrel csodálatos békét érzett és bizonyosságot, hogy létezik Isten, aki feltétel nélkül szereti őt. Erről így írt: "Ha a lélek Istenhez hajlik, békére lel, és Istenben fog élni, Isten pedig őbenne".

(folyt.)

     Becsüljétek meg, és örömmel öleljétek magatokhoz azokat a megpróbáltatásokat, megaláztatásokat, és mindazt ami nektek valamiképpen ügyeim intézése miatt szenvedést okoz , mert ez lesz az alapkő, amelyen rövid idő múlva megépítem Szívem szerint a kegyelmeimben gazdag házamat.

S akkor majd áldani, dicsérni fogjátok sok szenvedésetek aranyásóját, amelyikkel annál mélyebben ástam ki kegyelmeim forrását, minél élesebb, nehezebb volt. Nagy lesz majd lelketek boldogsága, amikor látni és szemlélni fogjátok a lelkek nagy számát, akik ennek a forrásnak kristálytiszta vizével megitatva, a szeretet szárnyaival felém fognak emelkedni. (Natália nővér 3. kötet 59 oldal)

     Amikor Alexis Carrel a szállodában Marie ágyához lépett, csak döbbenten nézte, hogy a lány mosolyogva és egészségesen ül. "Doktor úr, teljesen egészséges vagyok" ‒ köszöntötte örömmel. Carrel tüzetesen megvizsgálta. A pulzusa normális volt ‒ percenként 80, testének bőre természetes volt, sima és rugalmas, a hasán nyoma sem volt a puffadásnak, de még a megnyúlt bőr ráncainak sem, olyan volt, mint egy fiatal lányé!
     Másnap a tolókocsiba ‒ melyhez az orvos ragaszkodott ‒, már maga ült be és az újabb fürdés (ezúttal megmerítkezés) után az életvidámsága csak fokozódott.
     Marie Bailly-t egy másik orvos is megvizsgálta, aki így számolt be a tapasztaltakról: „A hatalmas daganatból, amelyet tegnap észleltem, csak egy kis csomót tudtam kitapintani a has jobboldali borda alatti tájékán, de ez nem okozott egyáltalán semmi fájdalmat. A beteg olyan jól érezte magát, hogy ki akart sétálni a Grottához, amit egészséges, de mégis gyenge állapotára való tekintettel nem engedtünk meg neki. Elmondta, hogy aznap reggel teljesen egyedül felkelt néhány pillanatra. Ezen állapotfelmérésem, melyet orvosként aláírok, a teljes igazság! Legyen szabad még azt hozzátennem, hogy az orvosi praxisban nem ismeretes egyetlen eset sem, melyben tbc-s hashártyagyulladást, bármilyen gyógymóddal, pár óra alatt meggyógyítottak volna, amint ez itt megtörtént.”
     Az említett gyengeség a hazafelé való úton tovább gyógyult: „Óráról-órára visszatért az erőm ‒ írta naplójában a lány ‒, úgyhogy amikor Lyonban (24 órás utazás után) leszálltam a vonatról, átsétáltam a peronon és a várótermen anélkül, hogy valakinek a karjára kellett volna támaszkodnom.”
     Marie Bailly tökéletes gyógyulását Dr. Carrelnek a továbbiakban folytatott, hetenkénti vizsgálatokról készített jegyzetei is tanúsítják. Július 15-i feljegyzése különösen sokatmondó: „A gyógyulás teljesnek látszik. Testsúlya 1 kg-mal növekszik hetente. Általános kondíciója kitűnő. Megvizsgáltuk pszichológiai állapotát. Normálisnak tűnik.   Nagyon szerény és csendes fiatal hölgy. Meglehetősen intelligens. Világos az emlékezete. Semmiféle miszticizmus nem észlelhető. Félénk és szerény. Csak akkor beszél gyógyulásáról, ha kérdezik. Semmi jele sincs mentális kiegyensúlyozatlanságnak.”
     Marie-t két másik orvos is többször megvizsgálta és ők is megerősítették, hogy teljes gyógyulás történt, mely orvosilag megcáfolhatatlan tényként kell elismerni, amiként egyikük sem kételkedett, hogy egy nagy csodának a tanúi.
A teljesség kedvéért hozzátesszük, hogy Marie-t orvosai még hosszú évekig figyelemmel kísérték. Fogadalmat tett a vincés nővéreknél és 1937-ben, ötvennyolc évesen bekövetkezett haláláig fizikai munkát végzett.

(folyt.)

Próféciák?

 †  Siracusa, 304 körül
Szent Lúcia, magyarul SZENT LUCA és Szent Ágota között, annak ellenére, hogy időben távol állnak egymástól, szoros kapcsolat van. Tiszteletük elterjedtsége is megközelítőleg egyforma.

    Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját a negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Miután az édesanya meggyógyult, Lúciának volt egy álma: Ágota jelent meg neki, és mint a húgát megkérdezte, hogy miért az ő sírjánál keresték a gyógyulást, mikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna édesanyját. Ágota megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet ő adott Cataniának, vértanúsága által. Útjukon hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie és hozományával tetszése szerint bánhat.

     Amikor anyjával Ágota sírjától hazatért, kezdte szétosztani a vagyonát a szegények között. Pogány vőlegénye rossz néven vette házassági ajánlatának elutasítását és azt, hogy őt a vagyon elosztásból Lúcia kihagyta, mivel csak a szegényeket támogatta. Bosszúból följelentette Paschasius bírónál.
     Lúcia szenvedéstörténetének leírásában jegyzőkönyvszerűen rögzítették Lúcia kihallgatását, melyben bátor érvei meglepően személyes és világos hangvételűek. A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor leány így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit az ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!'' ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez – mondta neki Lúcia –, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én meg az én Istenemet félem. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!''
     Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Megvakításának két változata van, miszerint maga vájta ki szemeit, hogy vőlegénye ne dicsérhesse többé szépségét. A másik szerint a kínzások során vakították meg. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.
     A források nem szólnak vértanúsága időpontjáról, a hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon. Tiszteletének első bizonyítéka egy 5. századi sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában; neve belekerült a római kánonba is. A nép és hivatalosan az Egyház is már az 5-6. században tisztelte, erről a korabeli misekönyvek tanúskodnak. Zsolozsmáját valamivel később írták; szépségében nem marad el az Ágnes, Cecília és Ágota tiszteletére írt zsolozsmák mögött. Nagy Szent Gergely arról tudósít, hogy Siracusában és Rómában egy-egy kolostor áll Lúcia oltalma alatt. I. Honorius pápa pedig (625-638) fölépíttette Rómában a S. Lucia in Selce-templomot.

     A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.
     Ünnepe dátumából kiindulva - a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig ugyanis december 13. volt az év legrövidebb napja, a tél közepének tekintették, továbbá munkaszüneti törvénynap volt - a néphitben néha egymásnak ellentmondó és pogány elemek is föltűnnek. Így lett "Luca napja" a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, sőt a jövendőbeli nevére vonatkozó jövendölések is történtek.
     Kérünk Istenünk, hogy Szent Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárásával életünk nehézségeiben és mindig világosan láthassuk az üdvösségre vezető utunkat!

(Forrásként felhasználtam: http://www.katolikus.hu/szentek/1213.html részleteit.)

    Lourdes-ban megkezdődött a szokásos szentségi áldás szertartása. A pap mindenkit arra buzdított, hogy kérő gesztussal emelje fel kezét vagy szemét az ég felé, és kérje a gyógyulást a lélek legveszedelmesebb betegségéből, mely az örök élet elvesztéséhez vezethet ‒ s ez Isten elutasítása és a bűn szeretete. A pap mindenkit arra szólított fel, hogy imádkozzanak a különféle testi betegségekből való gyógyulásért, s hogy teljesen adják át magukat Isten akaratának.

     A betegenként szentségi áldásnál, Dr.
Carrel a hordágyon fekvő Marie-ra nézett és arra lett figyelmes, hogy az arcáról kezdenek eltűnni a szürke foltok, helyettük pedig lassacskán visszatért a pír. Nem hitt a saját szemének.     Megállapította, hogy Marie pulzusa és légzése nyugodttá vált. Érezte, hogy egy rendkívüli esemény szemtanúja. Szemei előtt tért vissza az élet a lányba, s a puffadt hasa is visszahúzódott a normális állapotba. Carrel feszülten figyelte a beteggel történő változásokat, a megfigyeléseit pedig feljegyezte. Marie szíve egyre nyugodtabban vert, a légzése normálissá vált. A "Hogy érzed magad?" kérdésre, ezt válaszolta: "Érzem, hogy meggyógyultam!" Marie megivott egy pohár tejet, és egyedül felült ‒ ő ‒, aki addig meg se tudott mozdulni.
     Dr. Carrel döbbenetében elnémult. Szemtanúja volt a haldokló leány azonnali csodás gyógyulásának. Rögtön elindult, hogy jelentse az esetet az Orvosi Irodában. Ahogy ment, sok olyan beteget látott, akik testileg nem gyógyultak meg, hanem továbbra is szenvedtek, rák és más betegségek kínozták őket, ennek ellenére az arcukról titokzatos boldogság sugárzott. Az orvosban akkor nem tudatosodott, hogy a lelki gyógyulásuk megnyilvánulását látja, azt, hogy elfogadták Isten akaratát és szenvedésüket Istennek ajánlották fel a világ üdvösségéért.

(folyt.)

Folyik a nagy előkészület?

09)  https://youtu.be/xpo5_rkxd7o

Az ateista kutató akit megtérítettek a saját kutatásai

     2004 decemberében (a már említett) Antony Flew professzor, a világateizmus szellemi vezetője, ötven év tudományos munka után megvallotta, hogy hisz Isten létezésében. Hangsúlyozta, hogy istenhite sokéves keresés eredménye, mely során a biológia, a kémia és a fizika terén végzett tudományos kutatásból indult ki. Rámutatott a DNS-kód felfedezésére: ez hihetetlen mennyiségű információt foglal magába, és egyúttal úgy működik, mint a legzseniálisabb program. Elismerte, hogy mindez a Teremtő Isten tökéletes intelligenciájának létezésére utal. Tehát Antony Flew számára a Teremtő Isten létét bizonyító egyik legmeggyőzőbb tudományos tény az emberi DNS felfedezése volt. Tudjuk, hogy a DNS hatalmas mennyiségű információt tartalmaz, mely genetikai kód formájában van leírva. Ebből logikusan következik, hogy léteznie kell egy Intelligenciának, aki ezt az információt tartalmazó kódot létrehozta (ez egy rendkívül bonyolult program, mely az emberi test legkisebb részleteit is meghatározza, pl. a nemet, a szem- és hajszínt stb.) és úgy rendezte, hogy ebből az információból a természeti folyamatok irányítása révén egy rendkívül bonyolult biológiai szervezet jöjjön létre. Meg kell jegyeznünk, hogy a DNS-molekulában lévő információ nem azonos magával a DNS-sel. A DNS-molekula csak hordozója az információnak. Ezt az információt egy összetett programhoz vagy egy rögzített gondolathoz hasonlíthatnánk, s ez egy intelligens személy létezésére utal. A DNS elemei, melyeket nukleotidoknak hívnak, egy logikus egységet alkotnak, oly módon kapcsolódva egymáshoz, mint egy írott szövegben a betűk és a szavak. Ez azt jelenti, hogy a DNS-ben van intelligencia. Mint ahogy azt Michael J. Behe professzor bizonyítja, az információ, melyet tartalmaz, nem anyag és nem is energia.
     Amikor Antony Flew professzor megismerte az igazságot az emberi DNS-ről, megértette, hogy az ateizmusnak nincs semmilyen logikus megalapozottsága. Nem más, mint irracionális, vak hit az élet és a harmonikus egységet alkotó, logikus törvényszerűségek szerint működő világegyetem véletlenszerű keletkezésében. Azt, ahogy az ateista Richard Dawkins próbálja magyarázni az élet eredetét és keletkezését, Flew "nevetséges igyekezetnek" nevezi. Dawkins azt állítja, hogy az élet úgy jött létre, mint "szerencsés véletlen". Valóban erős hit kell az ateizmushoz.
     Ezenkívül felmerül az a kérdés is, hogy összeegyeztethető-e az Istenbe vetett hit Darwin evolúciós elméletévei, mely azt állítja, hogy az élet a fajok sokféleségével egy céltalan folyamat eredményeként jött létre. Irányíthat-e Isten egy céltalan folyamatot?

(folyt.)

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám cikke nyomán. Részlet.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

I. Az idők jelei óvatosságra intenek!

     A zarándokok között ott volt egy önkéntes kísérő, Carrel régi iskolatársa és barátja. Orvosként egészen rácsodálkozott egyszerű, gyermeki hitére, de szíve mélyén, az ateizmus kérge alatt azért volt némi bizonytalanság, mert megmaradt benne, hogy a szeretet erősebb, mint a halál.
     Egykori diáktársa mesélt neki a csodás gyógyulásokról, melyeket Lourdes-ban a saját szemével látott. Alexis persze próbálta barátjának elmagyarázni, hogy ezek a gyógyulások a szuggesztió erejének tudhatók be, mely az imádkozó hívek tömegéből árad, s hogy azok gyógyulása következik csak be, melyek látszólagosak, nem pedig tényleges szervi betegségekből erednek.
     A régi iskolatárs pedig sorra hozta fel a példákat a rendkívüli esetekről, mire Carrel elismerte, hogy létezhetnek egyenlőre megmagyarázhatatlan gyógyulások, mert "ha létezne Isten, a csodák lehetségesek volnának, de mivel nem létezik, az efféle eseteket majd a jövő tudományos kutatásai fogják majd megmagyarázni." Carrel hozzátette, hogy elsősorban azért jött Lourdes-ba, hogy feljegyezze saját tapasztalatait, és ha a saját szemével látna egy azonnali gyógyulást valamilyen szervi betegségből, egy amputált láb visszanövését, rákból vagy egy emésztőrendszeri tuberkulózisban haldoklónak a hirtelen kigyógyulását ‒ és eközben Marie Baillyre mutatott ‒, akkor hinnék a csodákban és Isten létezésében!
     Mielőtt Carrel a betegekkel a jelenések barlangjához indult volna, két másik orvossal és a volt diáktársával együtt, odament Marie Bailly ágyához, hogy megvizsgálja. A lány kritikus állapotban volt: nem tudott beszélni, nehezen lélegzett, a szíve rendszertelenül és egyre gyöngébben vert, a pulzusa időnként kitapinthatatlan volt, a hasa rettenetesen puffadt. Ennek folytán Dr. Carrel nem akart beleegyezni, hogy Marie-t a medencébe merítsék és utána még a jelenések barlangjához is kivigyék. Csupán az ápolónő részvétteli kérése volt képes meggyőzni arról, hogy kegyetlenség lenne nem teljesíteni a leány legnagyobb vágyát.
     Dr. Carrel egész idő alatt a beteg mellett volt és Marie-t végül nem merítették meg a forrásvízben, csak megmosták vele. Amikor a hasát először megmosták, a beteg szörnyű kínokat érzett, de ez utána nemcsak nem fájt, de naplójában ezt írta: „A második lemosás, maga volt a gyönyörűség – írja a lány –. Mellkasom, amit addig csak nehezen mozgattam, nagy sóhajtásokban könnyebbült meg. Mindenki, aki ott volt, körülöttem csodálkozott, hogy egyáltalán túlélem. Dr. Carrel, aki mellettem állt, lélegzetét visszafojtva figyelte, hogy egyre jobban vettem a levegőt. Eközben jegyzeteket írt kézelőjére.”
     A lemosás után, kerekes székben kitolták a jelenések barlangja elé. Lesoványodott testét egy barna pokróc takarta. Látni lehetett szürkés, halálosan sápadt arcát, s a pokróc alól kilógott puffadt hasát. Alexis Carrellt mélyen megindította a 21 éves kiszenvedett leány látványa, és önkéntelenül a Szűzanya szoborhoz fordult e szavakkal: "Szentséges Szűz, annyira szeretném hinni, mint ezek a szerencsétlenek, hogy ez a csodás forrás nem csak a fantáziánk szüleménye: Gyógyítsd meg ezt a szegény leányt, már túl sokat szenvedett. Ajándékozd meg őt az élettel, engem pedig a hittel: Ha ez a leány meggyógyul, ami képtelenség, add, hogy higgyek!"

(folyt.)

ISTEN IGAZSÁGOSSÁGA SÚJT

Minél jobban összekavarodik a világ és mindjobban felborul minden, annál világosabban látjuk, hogy Isten igazságossága sújtja a földet. Min­den bűn büntetést jelent. Hogy a büntetés ne legyen olyan nagy, mint ahogyan megérdemeljük, ezt az en­geszteléssel érhetjük el. Az engeszte­lők táborára bízza az Úr, hogy állít­sák meg és kisebbítsék az Isten haragj­át. Ha kevesen vagyunk és erőtlen, igénytelen kis lelkeknek érezzük magunkat, lássuk meg az alázatban a legbiztosabb fegyvert, amely az engesztelésnek a leghathatósabb eszköze. 

NE FÉLJÜNK A JÖVENDŐTŐL

Ne féljünk attól, ami jönni fog. Akármilyen nagy a szenvedés, le­gyek tömjénszem az engesztelő ál­dozat oltárán. Minden szenvedés csak alkalom arra, hogy többet áldozhassunk az engesztelés paténáján. Akármi ér bennünket, a legször­nyűbb csapás, a legkeményebb meg­próbáltatás, Krisztus szeretetétől senki el nem választhat, mert a Szűzanya összeköt bennünket. Meg­véd, oltalmaz, megerősít. A Szűz­anya felett nincsen hatalma a sá­tánnak. A lélek felett soha, semmi nem győzedelmeskedhetik. A lélek­ből Krisztus ereje és a Szűzanyá­nak rettenthetetlen hatalma sugár­zik. Elég a Boldogságos Szűz egyet­len tekintete, hogy összeomoljék a pokolnak minden erőlködése. 

JÓ HARCOT HARCOLJUNK!

Lássuk meg az Úr szeretetét, a Szűzanyának a biztatását, amellyel bennünket kitartásra, hűségre és szeretetre tanítanak. Akármi követ­kezzék, ne essünk kétségbe, ne féljünk, ne jajveszékeljünk, hiszen nem erre a földi életre hívott ben­nünket az Úr! Az örökélet várományosai vagyunk, a Szűzanya országához tartozunk, aki azért választott ki bennünket övéinek, azért fűzött össze minket az engesztelők tábo­rába és azért segít, mert szeret! Szeret és azt akarja, hogy mi jó harcot harcoljunk, a küzdelmet ki­álljuk, az ő győzelmének eszközei legyünk és elnyerjük az örökélet koronáját.

(Vége!)

Fiatalok, ne engedjétek beetetni magatokat a klímaváltozásról!

     Ti vagytok az első generáció, amelyik minden osztályteremben légkondicionálást igényel; számítógépeken/laptopokon tanultok; minden szobában van TV; egész álló nap elektronikus eszközöket használtok; a legtöbben autóval jártok iskolába tömegközlekedés helyett… a történelem legnagyobb fogyasztói csoportját alkotjátok, folyamatosan a legdrágább ruhákat vásároljátok meg, hogy „divatosak” legyetek; a tiltakozásotokat digitális és elektronikus eszközök segítségével teszitek közzé…

Mielőtt tiltakoznátok, kapcsoljátok ki a légkondit, menjetek gyalog iskolába, kapcsoljátok ki a telefonotokat, olvassatok el egy könyvet, és készítsetek magatoknak szendvicset, ahelyett, hogy kész, címkézett, csomagolt ételt vásárolnátok!

Mindebből semmi nem fog megtörténni, mert önzőek vagytok és nem neveltek titeket elég körültekintőnek. Mostanában pedig olyan háttérerők manipulálják a világot, akik titeket is beetetnek, kihasználnak, győzködve arról, hogy a tüntetés és tiltakozás, nemes célt szolgál.

Ébredjetek fel, tudjatok meg többet a tényekről, mielőtt tiltakozni kezdenétek!

(Sky News ausztrál újságcikk nyomán)

     Érdekes epizód, hogy az út során Carrel-nek lehetősége volt hosszan elbeszélgetnie egy atyával, aki már 25 éve minden évben papi kísérő volt Lourdes-ba. Elbeszélése szerint egy-egy 300 tagú csoportból vagy 60 ember mindig elnyerte a gyógyulás kegyelmét, sőt a többi beteg is megerősödött hitében, és azzal az örömteli meggyőződéssel tértek haza, hogyha szenvedésüket felajánlják Krisztusnak, ez nagy kegyelem lesz a számukra. A pap elmagyarázta az orvosnak, hogyha a betegek felajánlják szenvedéseiket Istennek, megkapják a kegyelmet, hogy részük lehet Krisztus megváltó érdemeiben, mely által sok lelket megmentenek az örök kárhozattól!
     Alexis Carrelnek, ez egy kicsit sok volt és valószerűtlennek tartotta, ám azt elhitte, hogy a tudomány számára "kérdőjelek" még léteznek, és ezeknek tudományosan utána kell járni!
     Hajnali háromkor újabb morfiumot kellett adni a fiatal lánynak, hogy enyhüljenek a fájdalmai. Az ekkor írt orvosi feljegyzés megállapította, hogy Marie-nak magas láza van, a lábai megdagadtak, a hasa minden eddiginél jobban felpuffadt és a köldökénél egy nagy, vizenyős duzzanat van. Ezek tipikus jelei a gyulladásos emésztőrendszeri tuberkulózisnak. Dr. Carrel újfent meg volt győződve, hogy betege bármelyik pillanatban meghalhat.
     A vonat 27-én 14 óra körül érkezett meg Lourdes-ba, és ennek örömére a zarándokok nagy többsége elkezdett hangosan imádkozni és énekelni. Az orvost meglepte a betegek buzgó hite, az, hogy nagy fáradtságuk ellenére teli voltak örömmel és gyógyulásuk reményével, de sajnálkozott rajtok, mert az volt a meggyőződése, hogy álomvilágban élnek.

(folyt.)

(Kérdést intéztek prof. Freund Tamás világhírű agykutatóhoz. A tegnapi beszélgetés alapja, ha már mindenképp ragaszkodunk az evolúció elméletéhez, akkor...)

Kérdező: – Ön szerint hogyan jöhetett létre az evolúció során a gondolkodó ember?

FT: – A biológiai evolúció szabályrendszere tökéletesen megmagyarázza, ebben egyetértünk az ateistákkal. Az ősrobbanással az összes fizikai állandó, a jelenleg ismert univerzum, benne a Föld, az élővilág olyan paraméterekkel keletkezett, hogy a gondolkodó ember létrejöttéhez optimális viszonyokat teremtsen. Kezdetben az atomokból kialakultak a molekulák, aztán az önreprodukcióra képes makromolekulák, ezekből az önreprodukcióra ugyancsak képes primitív mikroorganizmusok, majd az egysejtűek, belőlük a többsejtűek, mindez a természetes szelekció révén. Az emberi test is ezeken az evolúciós mechanizmusokon keresztül jött létre a rendelkezésre álló néhány milliárd év alatt. De a test önmagában még nem egyenlő az emberrel. Az embernek kell, hogy legyen egy olyan komponense, amely hasonlatossá teszi őt a teremtőhöz, és ez ad nekünk reményt az öröklétre.

K: – A lélek és a test viszonylatában hol keresendő az emberi tudat?

FT: – Az állatoknál is beszélhetünk különböző tudati szintekről, ezek esetenként félelmetesen hasonlíthatnak is bizonyos emberi tudati folyamatokra. Ezek a jelenségek anyagi agyunk, idegsejthálózataink működésének termékei, amelyeket én nem azonosítok az öröklét képességével felvértezett énünkkel. Ez utóbbit felfogni, elképzelni nem tudjuk, hiszen ez azt jelentené, hogy magát a Teremtőt, az ősrobbanás iniciátorát is megismertük. Az anyag az evolúció során az emberi agyban jutott el arra a komplexitási fokra, amely már képes volt megfelelő szinten közvetíteni az anyagi világ és a többi hozzánk hasonló teremtmény számára isteni eredetű komponensünk megnyilvánulásait.

K: – Ezek szerint az agyat megismerhetjük, de a lelket nem?

FT: – A lelket és a Teremtőt azért nem ismerhetjük meg, mert ami nem anyagi, nem térben és időben létezik, ahhoz a természettudományok nem tudnak hozzányúlni.

K: – Tehát a tudományos ismereteknek van határa, amelyet a tudósok sosem léphetnek át?

FT: – Nem igazi tudós az, aki azt állítja, hogy az anyagnak, akár az emberi agynak is vannak olyan részletei, működési sajátosságai, amelyek ne lennének megismerhetők a természettudományok számára. A megismerés határai leginkább a technológiai fejlettségünktől függnek. Ám ahogy fejlődnek a módszereink, a megismerés határait egyre kijjebb toljuk, az agyunk megismerésében is. De ami nem az anyagi agy produktuma, azt természettudományos módszerekkel nem lehet vizsgálni. A hit foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyeket a természettudomány fel sem tehet magának, például hogy: mi az élet értelme. Forrás 

AKKOR JÖVÜNK MI!

A Boldogságos Szűzanya készíti elő lelkünket a végső, nagy küzdelemre. Azt nem mondja meg, hogy mikor és milyen küzdelemre és hogy milyen szerepünk lesz. – Szent Pál apostol levelében buzdítja az egyház híveit, vigyázzanak, legyenek készen, mert az utolsó időkben hamis próféták jelentkeznek és a lelkek nagy kísértésnek lesznek kitéve. Amidőn a sá­tán felszabadul és összes eddig elfoj­tott erejével, gyűlölködésével láza­dásban robban ki, akkor ütött az utolsó idők apostolainak órája. Ak­kor jövünk mi! 

„ITT AZ UTOLSÓ ÓRA!"

Ha majd azt vesszük észre, hogy Krisztus ellenségeinek gyűlölete a legszenvedélyesebb formákat és a legkegyetlenebb eszközöket használ­ja ellenünk, akkor jusson eszünkbe az Írás szava: „Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, támadt is már sok antikrisztus. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra!” (1Jn 2,18.)

LÁTÓ LELKEK

Az isteni kegyelem látóvá teszi az embert. Adja a hit világosságát, amely egyszerre a Szentlélek tüzét gyújtja ki ott, ahol eddig sötétség volt. Mi is úgy vagyunk ma, a lelki ­magánynak ezen a napján, mint Em­merich Katalin volt, aki látomásai­ban végigjárta az egész világot, s ahol bűnt látott, ott nagy sötétség volt, ahol erényes életet, ott világosság uralkodott. Látta a szenteket, akik különösképpen virrasztói, géni­uszai a népeknek, hősei a nemzetek­nek. Ezek lelkéből tűz tört az ég felé. 

TÜZEK GYULLADNAK

A krisztusi élet tüzeket gyújt, amelyek világítanak a sötét éjben. A sátán országa a sötétség országa, Krisztus a világosság Fejedelme, gyermekei a világosság fiai. Krisztus Urunk a kinyilatkoztatásban, az Evangéliumban, az Egyház tanításá­ban ezt a világosságot gyújtotta fel. S ha most, a mai időknek véres fer­getegében sok a sötétség, a homály, ez onnan van, hogy sok a bűn, a go­noszság. Azt akarja Krisztus, hagy ebben a sötétségben, ebben a ho­mályban az övéi világos szemmel lás­sanak. 

VILÁGÍTUNK A SÖTÉTSÉGBEN

Azért jöttünk ma össze, hogy ebből a krisztusi világosságból belevilágít­sunk valamit abba a sötét jövendőbe, amely előttünk áll és amelytől talán csak igen rövid idő választ el. Az órát nem tudjuk, de a krisztusi igaz­ság fényénél azt láthatjuk, hogy a mi számunkra nem a sötétség korszaka következik, hanem a világos­ság ideje.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozta!

Légy te az első!

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így holnap is 

15.00 - 16.45-ig.

(A következő alkalom február 21-én lesz!)

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

     1903 májusában, egy kollegiális helyettesítésként lehetősége nyílt, hogy orvosként kísérje el a betegek zarándoklatát Lourdes-ba. A vonat a közel 300 zarándokkal május 26-án hagyta el Lyont.
     Az indulás előtt Dr. Alexis Carrel kivizsgálta a legrosszabb egészségi állapotban lévő zarándokokat, köztük az 1879-ben született Marie-Louise Baillyt. A lánynál 21 éves korában kezdtek mutatkozni a tüdő és emésztőszervi tuberkulózis tünetei, mely 1901 végére egyre súlyosabbá vált. Hasa egyre jobban megdagadt, táplálékot alig tudott magához venni és egyre nagyobb fájdalmai voltak. Az orvosok lemondtak róla, Marie ennek ellenére mondogatta, hogy meggyógyulhat még, mert álmában a Szent Szűz ezt a meggyőződést keltette benne. „A Szent Szűz kieszközli nekem ezt a kegyelmet, mert gyógyulásom egy személy megtérését is segíti majd” – hajtogatta. Szenvedéseit felajánlotta Istennek, ateista unokafivér megtéréséért, aki újságíró volt és ezzel sokat ártott a lelkeknek. Mellesleg a szülei és a bátyja is ugyanebben a betegségben haltak meg és ezt ő is tudta, mégis minden elviselhetetlen fájdalma ellenére, ragaszkodott ahhoz, hogy Lourdes-ba utazhasson a betegeket szállító vonaton. Végül a környezete beleegyezett, mert kérését a halála előtti utolsó kívánságának tekintette.
     Közben a vonat haladt, késő estére a lány fájdalmai elviselhetetlenek lettek és úgy nézett ki, hogy Marie Bailly állapota a végső stádiumába jutott. A beteg már képtelen volt felülni, vért köpött, gyakran hányt, a hasa erősen meg volt duzzadva. Mindamellett, hogy szörnyen szenvedett, erőtlenségében is sokat imádkozott, unokafivére megtéréséért. Carrel morfiuminjekciót adott neki, hogy enyhítse kínjait. Marie azonban még hallotta a megjegyzését: „Oktalanság volt a beteget utaztatni ilyen állapotban. Minden pillanatban meghalhat.”
Az orvos felmérte a lány kétségbeejtő állapotát és mindent feljegyzett.

(folyt.)

Egy háborús epizód Lafond gróf elbeszélése alapján:
     Gougenot des Mousseaux lovag, aki ebben az időben találkozott Bernadettel, a következő kérdéseket tette fel neki:
– A lourdes-i barlangban vagy azóta kapott-e ön valamilyen kinyilatkoztatást Franciaország jövőjéről és sorsáról? Adott-e a Szent Szűz valamilyen figyelmeztetést a Franciaországot fenyegető veszélyről?
– Nem!
– A poroszok itt állnak a kapuknál. Ez nem kelt önben félelmet?
– Nem!
– Nincs hát félnünk semmitől?
– Én csak a rossz katolikusoktól félek.
– Semmi mástól nem fél?
– Nem, semmi mástól!

Bernadette nagyon gyakran mondta: "a bűnösökért." Mivel a Szűzanya ezt kérte tőle, sok szenvedést ajánlott fel a bűnösökért és másokat is erre buzdított.
Ezenkívül gyakran kérte nővértársait, imádkozzanak sokat a tisztitótűzben szenvedő lelkekért, akik nem tudnak magukon segíteni.
S hogy minden pénteken a szentáldozást őértük ajánlják fel.
Gyakran tanácsolta, hogy bocsássunk meg.

Bernadette különös gyengédséget tanúsított a betegek iránt, akiket a legnagyobb szeretettel ápolt.
Mélyen együttérző szíve volt, páratlan mások vigasztalásában.
Megelégedett azzal a szenvedéssel, amit kapott, és azt ajánlotta fel nagy türelemmel és békességgel, és nem kért hozzá többet.

Éjszakánként egyesült Jézussal a szentmisékben. Igyekezett az ágyban olyan mozdulatlanul feküdni, ahogyan Jézus a kereszten.

Bernadette egyszer ezeket mondta:
1) Ha a kápolna előtt mégy el, és nem tudsz bemenni, bízd meg az őrangyalodat, menjen be helyetted a tabernákulumban lakó Úr Jézushoz, vigye el üzeneteidet. Miután átadta üzeneteidet, lesz ideje arra, hogy utolérjen téged.
2) Ha az ember nem tud imádkozni, akkor Szent Józsefhez fordul.
3) Ha az Oltáriszentség előtt vagy, egyik oldaladon ott áll a Szűzanya, aki súgja, hogy mit mondj az Úrnak, a másik oldaladon ott van az őrangyalod és figyelmetlenségeidet jegyzi.
4) Minél több dolog után hajszolódik az ember, s minél többhöz ragaszkodik, annál többet veszít el. A Mennyországért kell dolgozni.
5) Ha az ember nem vágyódik semmire, mindig mindene megvan, ami szükséges.
6) Az első indulat nem tőlünk származik. A második a sajátunk.
7) A Szent Szűz olyan gyönyörű, hogy boldogan halnék meg, csakhogy Őt viszontláthassam.

TELJES ELSZAKADÁS A FÖLD JAVAITÓL

Az utolsó idők apostolai az Úr igazi tanítványai. Olyanok, mint amilyen az isteni Mester volt, vagy mint a 12 apostol, a 72 tanítvány. Jellemzi őket a teljes igénytelenség, teljes elszakadás a föld javaitól, a szegény­ség tökéletes szelleme, amely nem keresi önmagát, a saját hasznát, ha­nem csak Krisztust és a lelkeket. Jellemzi őket az alázatosság, amely­re a Szűzanya tanít. A szerénység, amely soha magát nem keresi, ha­nem az Isten dicsőségét. A világmeg­vetés, amelynek olyan mindegy, hogy jól, vagy rosszul megy a sora, szenved, vagy örömöt érez. Egy a fontos, hogy mindig jobban és jobban adja át magát annak, aki neki ezt a szent hivatást adta. Az utolsó idők nagy apostolai, ezek az engesztelő lelkek, egészen Istenből élnek és az isteni szeretet járja át lelküket. 

CSAKUGYAN AZ IDŐK JELE?

Vajon azok a nagy apostolok, aki­ket a Szűzanya most toboroz és egye­sít magával, valóban az utolsó idők nagy apostolai volnának? Csakugyan az idők jele az, hogy a Boldogságos Szűz olyan sok-sok lélekhez jut köze­lebb, magához vonzza őket, hűséges gyermekeivé teszi és belekapcsoló­dik életükbe? Vajon az idők jele az, hogy a Szűzanya életközösséget akar velünk, hogy mi kizárólag vele él­jünk és általa az Úrban?!

VÁLLALKOZZUNK ERRE AZ APOSTOLI MUNKÁRA!

Vállalkozzunk az apostoli munkára, amelyre Szűzanyánk kiválasztott, mi­kor az engesztelésre meghívott. Igen, a Szűzanya azért sürgette Fatimában az engesztelést és Szeplőtelen Szívé­nek tiszteletét, ezért sürgette azt, hogy kapcsolódjunk bele az ő életé­be. Elmélkedésünk se legyen egysze­rű megfontolás, hanem ahogyan ő mondta: kísérjük el őt a rózsafüzér titkaiban. Így éljük azt, amit a Szűz­anya élt. Vállalkozzunk az életközös­ségre a Szűzanyával, amely az apos­toli munkának forrása.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

     Alexis Carrel az egyetemi tanulmányai során, nem csak szellemi és gyakorlati tudást szerzett, de olyan istentelen filozófiai gondolat- és szemléleti fertőzéséket is, melyek teljesen elnyomták benne addigi katolikus hitét! Ennek következményeként, nem csak kétségbe vonta Isten megismerhetőségét, de a Teremtőt az emberi elme szüleményének tartotta, Aki azáltal, hogy nem létezik, nem is lehet forrása a létezésnek.
     Alexis magáévá tette azt a "felvilágosult" felfogást, hogy az ember egyedül dönthet arról, hogy mi a jó, mi a rossz, és amit pedig nem lehet tapasztalattal vagy ésszel bizonyítani, az valójában semmilyen értékkel sem bír. Fel sem merült benne, hogy esetleg egy olyan szándékolt intellektuális csapda megtévesztett áldozatává vált, mely mögött a "hazugság atyja" (Jn 8,44) a sátán áll, hogy népet gyűjtsön maga köré a kárhozatba. Carrel akkor már rég nem olvasta az Evangéliumot, és elfelejtette figyelmeztető szavait: ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12) És ő akkor, óhatatlanul "ezeknek a hatalmaknak" a szolgálatában állt! Alexis édesanyja nagyon szenvedett fia hitehagyása miatt. Megpróbálta meggyőzni őt a hit erőt adó igazságairól, ezért beszélt neki Szűz Mária Lourdes-i jelenéseiről, és imádkozott a megtéréséért.
     Abban az időben a katolikus sajtó gyakran foglalkozott a Lourdes-i csodás gyógyulásokkal. De amikor Alexis Car-rel elolvasta Émile Zola Lourdes című könyvét, megerősödött benne az a meggyőződés, hogy a csodák az önszuggesztió következményei. Ugyanakkor, ellenkező véleménnyel is találkozott: Dr. Gustave Boissarie, a Lourdes-i Orvosi Iroda vezetője könyveiben összegyűjtötte az ott történt tudományosan megmagyarázhatatlan gyógyulások orvosi dokumentumait. Dr. Carrel elismerte, hogy rendkívüli gyógyulásokról van szó, melyeket alaposan ki kellene vizsgálni, ezzel együtt, meggyőződése volt, hogy mindezeket a tudomány egyszer majd fokozatosan meg fogja tudni magyarázni. A jegyzeteiben ezt olvashatjuk: "Ha Lourdesban természetfölötti jelenségek történnek, ahogy azt a vallásos újságok írják, akkor ezeket meg lehet vizsgálni pártatlanul és előítéletek nélkül, úgy, ahogy a betegeket vizsgálják ki a kórházban, vagy ahogy a laboratóriumi kutatást végzik." Ezért döntött úgy, hogy egyszer ellátogat Lourdesba, és személyesen vizsgálja meg a rendkívüli gyógyulásokat.

(folyt.)

     Soubirous Marie-Bernard – vagy ahogy otthon hívták – Bernadett, első gyermekként született 1844-ben. Szülei molnárok voltak, nagy szegénységben éltek hat gyermekükkel. Bernadett gyakran volt beteg.
     Tizennégy éves volt, amikor 1858. február 11-én megjelent neki a Boldogságos Szűz a Gave folyó közelében, a Lourdes melletti Massabielle-barlangban. A Jelenés fokozatosan fedte fel magát, majd felszólította, hogy kérését továbbítsa a plébánoshoz, miszerint építsen egy kápolnát az adott helyre.
A plébános természetesen fenntartásokkal fogadta Bernadett közléseit, és azt kérte a kislánytól, hogy kérdezze meg a Hölgy nevét és virágozzék ki a barlang vadrózsa bokra. Erre csak a 16. jelenés alkalmával, március 25-én kapott választ: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás" (a rózsabokor is virágba borult)!
     A Lourdes-i jelenések természetfelettiségét 1862-ben az illetékes Tarbes-i püspök, 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.
     Soubirous Berbadette 1879-ben súlyos csontrákban szenvedve halt meg a Nevers-i Saint-Gilgard nővérek kolostorában.
     Teste nem látott romlást, ma is látható a Never-i rendház kápolnájában. 1925-ben boldoggá, 1933-ban szentté avatták. Lourdes ma a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, ahol sok ember csodásan meggyógyul az itt fakadó víztől.

ELMÉLKEDÉSEK A SZŰZANYÁRÓL 2,5 PERCBEN:

09)  https://www.youtube.com/watch?v=xpo5_rkxd7o&t=3s

A SZÓ ÉS AZ ERŐ HATALMA

Az utolsó idők apostolai – mondja Grignon, – igaz apostolai lesznek az Úrnak; a seregek Ura megadja ne­kik a szó és az erő hatalmát. Megad­ja nekik azt a kegyelmet, hogy sza­vuknak más súlya, más csengése lesz, mint az egyszerű emberi szó­nak. Erő sugárzik ki nemcsak sza­vukból, hanem szívükből, lelkükből is. Nem tapasztalták-e, hogy mióta a jó Istennek szentelték szívüket az engesztelésben, igen sokszor egyetlen elejtett szavuknak olyan sodra volt, hogy lelkeket állított meg a bűn út­ján, könnyeket törölt le a szenvedők arcáról, szenvedélyeket oltott ki, problémákat oldott meg és lelkeket fűzött össze?! A mi emberi szavunk nem más, mint azelőtt volt, csak a Szűzanya hatalma, sugárzó ereje já­rult hozzá. A mi szavunk az ő esz­közévé válik, az isteni kegyelem köz­vetítője lesz. 

MEGINDUL A SZÓ EREJE

Mindegy, hogy hol vagyunk, milyen munkakörben, egészen bizonyos, bár­hol fordulunk meg, mint engesztelő áldozatok, eleinte talán gúnyolódnak felettünk, de mindig lesznek lelkek, akik majd egyszer egy nagyon szo­morú, fájdalmas, csendes pillanatban ráeszmélnek arra, hogy amit mondot­tunk, annak ereje van és egy-egy szónak az ő lelkükben olyan hatása lesz, mint a kicsi magnak a földben. Amikor jön a meleg, a kicsiny mag, melyet talán ősszel vetettek el, csí­rázni kezd, kihajt, megnő, gyümöl­csöt hoz. Az ő lelkükben is egy szó, – amelyet egy engesztelő lélek, az Úr apostola mondott – mint a mag, a fagy elmúltával gyökeret hajt, vi­rágba szökken, gyümölcsöt hoz. Azt vesszük észre egy szép napon, hogy a nyakunkba borul és kér, vezessük őt az Úrhoz. Ez a szó kegyelem, me­lyet a Szűzanya kieszközöl az ő apostolainak. Ez annál erőteljesebb, nagyobb, minél jobban közeledünk a végső harcokhoz, amelyeknek befeje­zése az Úr eljövetele.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

     Alexis Carrel 1873-ban, a Lyon melletti kisvárosban, Sainte-Foyban szüle-tett egy tehetős házaspár Alexis Carrel-Billiard és Anne Ricard házasságából. A szüleinek textiI gyáruk volt.

     Alex ötéves volt amikor édesapja fél-árván hagyta két kisebb testvérével. Édesanyja mélyen hívő asszony volt, és gyermekeit igyekezett a katolikus hit és erkölcs szellemében nevelni. Alex tizenkét évesen volt elsőáldozó. A jezsuita iskolát látogatta, ahol megnyilvánult kivé-teles tehetsége a természettudományok terén. A középiskola végeztével beiratkozott a Lyoni Egyetem Orvosi Karára, ahol sebészetet tanult. Rendkívül érdekelték az élő szervezet működésének titkai.

     Orvostanhallgatóként igen megrázó élménye volt a francia elnök, Sadi Carnot meggyilkolása (1894). Carnot-t egy anarchista tőrrel leszúrta. Az államférfi elvérzett, mert a sérült hasi eret kezelőorvosai nem merték összevarrni. Carrelt, addig is érdekelte az érrendszer sérüléseinek helyrehozása, de ez az eset különösen kutatásra inspirálta.
     1901-ben, miután befejezte szakmai tanulmányait a dijoni és a lyoni egyetemen, Carrel az orvostudományok doktora lett, anatómiát kezdett el oktatni, cikkeket írt, kutatással foglalkozott. Az első sikeres érvarrása 1902-ben történt, melynek technikájáról korszakalkotó cikket tett közzé. Elsőként dolgozta ki az ütőerek (artériák) varrásának módszerét, s ez új lehetőségeket nyitott meg a szív- és érsebészetben, valamint később a szintén általa eredményesen kutatott szervátültetés addig elérhetetlennek látszó alapterületein.

     Varrástechnikáját egy hímzőnőtől tanulta meg, épp ezért, műtéti mozdulatainak tökélesítésére megtanult hímezni, olyannyira finoman, hogy a varratai nemsokára szinte láthatatlanok lettek. A fiatal Carrel által kidolgozott új műtéti eljárás azonban a tudományos körökben nem talált kedvező visszhangra. Ennek csak a közönséges irigység és az intellektuális korlátoltság volt a fő oka.

(folyt.)

     Az emberiség utóbbi 300 éve, alighanem a nagy hittagadás és a vallásüldözések korszakaként kerül be az üdvtörténetbe. Soha nem köszöntött ugyanis akkora sötétség az emberiségre (gondolkodásra és viselkedésre), mint az un. "Felvilágosodás" eszmeiségével, melynek első gyümölcse a "Nagy és Véres Francia Forradalom" volt, mely szétszórt genocid eszméi nyomán, csak a 20. században több keresztényt gyilkoltak le, mint az azt megelőző 19. évszázad alatt összesen! A keresztény hit a Szentlélek erejéből mégis fennmaradt és a megváltást kínálja mindazoknak, akik hajlandók meghajolni a természetfeletti valóság és a hit bizonyságai előtt. Mert a hit Isten ajándéka, melyet Isten esetenként felajánl, és ha az ember képes félretenni következetes gőgjét, felismerheti a teremtés csodáját!
     Az elkövetkezendő "MINDEN ÉRV..." sorozatomban egy orvosi Nobel-díjat elnyert világhírű tudós, feltaláló, sebész megtérését mutatom be, aki katolikus létére, tanulmányai során oly mértékben "felvilágosult", hogy a csodák iránt teljesen szkeptikus lett. Ez a nagy tudású Alexis Carrel, Isten kegyelméből szembesült egy rendkívüli csoda megkerülhetetlen tényével, mely, alapjaiban írta felül addigi nézeteit.
A csodás gyógyulásokat Lourdes-ban, melyeknek a szemtanúja volt, úgy értelmezte, mint megtérésre szólító és az érzékekkel felfoghatatlan Isten létezésére utaló jeleket. Az igazság megalkuvás nélküli keresése és a tudományos becsületesség segített Alexis Carrelnak elvetni az ateizmust és hinni Jézus Krisztusban.
Isten mindenkinek világos jeleket ad, hogy megtérjen, és elfogadja az üdvösség ajándékát. Ám ezek a jelek senkit sem kényszerítenek.
     A jelek, csodák vagy Isten rendkívüli működése senkit sem fosztanak meg a szabadságától, ugyanis e titokzatos események elég sok érvet foglalnak magukba azok számára, akik jóakaratúak és hinni akarnak, ugyanakkor elég sok megmagyarázhatatlant is azoknak, akik nem akarnak hinni.
Az ember szabad, és nemet is mondhat Istennek, de az ítéletkor a halála pillanatában nem lesz mentsége, ha tudva és akarva elutasította a hit kegyelmét és az örök élet ajándékát (vö. Róm 1,20) (folyt.)
Felhasznált források:
1) Dr. Alexis Carrel: Utazás Lourdes-ba. Kairosz Kiadó, 2004.
2) Szeressétek egymást, evangelizációs magazin 2016. 17.száma
3) http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/1912/carrel-bio.html
4) https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexis_Carrel
5) http://www.encyclopedia.com/topic/Alexis_Carrel.aspx
6) https://www.ewtn.com/library/MARY/VOYLOUR.HTM

A NAGY SZENVEDÉSEK IS JEL

     Észre kell vennünk, hogy az utolsó idők apostolának választott ki bennünket az Úr. A Szűz­anya ezekkel a szenvedésekkel akar­ja lelkünket készségessé tenni, hogy legyőzhetetlen apostolaivá váljunk. Enélkül nem lesz imádás, lendület, önmegtagadás bennünk. Az önlegyő­zés kemény fegyelmezettsége szüksé­ges ahhoz, hogy a test teljesen alá legyen vetve a léleknek és hűséges eszköze legyen a jó Istennek. 

ÉBREDJÜNK HIVATÁSUNK TUDATÁRA!

Nagy apostoloknak kell lenniök azoknak, akik a jó Istentől az en­gesztelés hivatását kapták. Ébred­jünk nagy hivatásunk tudatára! Ha úgy tapasztaljuk, hogy az idők telje közel és úgy gondoljuk, hogy ezek a nagy szenvedések talán azonosak azokkal a jelekkel, amelyeket Krisztus Urunk előre mondott, meg ne lepődjünk, ha a végső harc következik. Azáltal, hogy az engesztelősre kaptunk hiva­tást, az Úr megemelte életünket szentségben, tisztaságban, szeretet­ben. A hősi felajánlással Jézus összekötötte a Szűzanyán keresztül szí­vünket önmagával és így tesz erőssé, legyőzhetetlenné. Tehát nagy feladat hárul ránk, amelyet most be kell tölte­nünk úgy, ahogyan ezt az Úr akarja. 

ZIVATAROS FELHŐK

Boldog Grignon azt mondja, hogy ezek az apostolok zivataros felhők lesznek, akik a Szentlélek fuvallatá­ra leereszkednek az égből és meg­ihletik az engesztelők táborát. A Lé­lek általuk száll az élet forgatagába. Az ilyen apostol úgy átalakul Isten­ben, annyira hozzákapcsolódik a Szűzanyához, hogy nincs más életcél­ja, mint hogy a Boldogságos Szűz­anyának hűséges gyermekeként küzd­je azt a harcot, amelyet ő rábí­zott. Legyen az örökélet esője és ter­mékenyítse meg a kiszáradt, sivár lelkeket. A Szűzanyával egyesült en­gesztelő lélek a szavával, életével, lelkével mindenkire az isteni kegye­lem esőjét önti. Engesztelő közbenjá­rására a lelkek számára a kegyelem áradása. Innen van, hogy terméken­nyé válik mindaz az áldozat, amelyet az Úrnak felajánl. A legkisebb en­gesztelő jócselekedet is kegyelmi forrás, abból élet, boldogság fakad az embereknek, nemzeteknek, az egész világnak.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így 

február 14-én is, 15.00 - 16.45-ig.

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

Renée Lin, egykori protestáns vall megtéréséről 2

     Rövidesen kezembe akadt egy katolikus könyv a Jehova tanúiról. A szerző rámutatott: „A Biblia sokszor nehezen érthető mondatait könnyű szövegkörnyezetükből kiragadva félreértelmezni és valamely felfogás 'bizonyítására' felhasználni. Charles Russell követői mesterien értettek ehhez. ...Az egyházatyák azonban világosan kifejtették, hogy Krisztus istensége a keresztény hit alaptétele. Az ő írásaikat sokkal nehezebb úgy elferdíteni, hogy tévtanokat lehessen velük alátámasztani.”
     Siettem a könyvesboltba, és beszereztem az apostoli atyák kötetnyi írását. Nagy örömömre Antióchiai Szent Ignácnál számos utalást találtam Krisztus istenségére. Alig vártam, hogy felfedezésemet megosszam Jehova tanúival. Ám a két hölgy által használt nyomtatott anyagban az állt, hogy Ignác, amikor igent ír, valójában nemet gondol, és fordítva. Nagyjából ekkor vetettem véget a kapcsolatnak Jehova tanúival.
     Egyszer egy hatodikos gyerek megkérdezte tőlem, mit hisznek a katolikusok. Fogalmam sem volt; azt motyogtam, hogy sok olyasmit, ami nincs benne a Bibliában, ami nem jó, mert mindent közvetlenül az Írás alapján kell hinnünk és tennünk. Tudatlanságomat elszégyellve azonnal megvettem egy katolicizmusról szóló könyvet.
     Az Eucharisztiáról szóló fejezetnél biztos voltam benne, hogy a katolikus szerző az ige elferdítésével fogja alátámasztani a téves tanítást. Elővettem hát a Bibliámat és olvasni kezdtem a János-evangélium hatodik fejezetét. Többször elolvastam, mindhiába: nem találtam a ferdítést. Jézus világosan azt mondja, hogy együk az ő testét és igyuk az ő vérét. De hát akkor milyen alapon mondhatja bárki, hogy ezt jelképesen kell értenünk? Ismertem a protestáns értelmezést, amely szerint az „enni és inni” itt annyit jelent, mint „Jézusban hinni” vagy „Isten igéjét ünnepelni” – ám ez a magyarázat egyszerre nagyon gyengének tűnt. Csak nem ugyanazt tesszük mi, evangéliumi protestánsok, mint amivel a nálunk liberálisabb felekezeteket vádoljuk: jogot formálunk arra, hogy jelképesen értelmezzük azokat a bibliai részeket, amelyekben nem hiszünk? – Ez a földrengés minden korábbit felülmúlt. Elhatároztam: olyan egyházhoz akarok tartozni, amelyik szó szerint veszi János 6. fejezetét.  
     A dolog nem volt egyszerű. Hónapokba telt, míg be mertem lépni egy katolikus templomba, és további hónapokba, míg jelentkezni mertem katekumenátusba. Ennek ideje alatt rengeteget tanultam. Ízekre szedtem a katolikus hitrendszert, és mindent összevetettem a protestáns érvekkel. Észrevettem, hogy a katolikus hittételekkel szemben első ránézésre sziklaszilárd a protestáns érvelés, ám ha az ember figyelmesen megvizsgálja az érvre vonatkozó katolikus választ, annak olyan mélysége van, hogy a protestáns gondolatmenet nemegyszer semmivé foszlik.
     Rájöttem, hogy a katolicizmussal szembeni protestáns hitvédelmünk alapja az volt, hogy bizonyos dolgokat jelentéktelennek tüntettünk fel: az egyházatyák korántsem protestáns szemléletű írásait; a protestantizmus megosztottságát (mondván, a lényegben egyetértünk); a kérdést, hogy miféle tekintély állapította meg a bibliai kánont. Kisebbítettük a katolikus szentek és konvertiták életének jelentőségét. Eltorzítottuk a katolikus hittételeket, hogy könnyebben cáfolhassuk őket (pl. „Mária-imádat”), így nemlétező rosszal fordítottuk szembe a hívőket. Saját hitrendszerünket biblikusnak tartottuk, a katolikus teológiát nem – pedig a protestáns felfogás rengeteg szentírási részt „megmagyaráz” ahelyett, hogy engedné, hogy azt jelentsék, amit jelentenek. Végül tagadtuk a dogmafejlődést, ami megmagyarázza, miért hiteles apostoli tanítás a szentháromságtan annak ellenére, hogy a Szentírásból nem bizonyítható. Vagyis – állapítottam meg szomorúan – becsaptuk egymást és saját magunkat.
     2003. húsvét vigíliáján tértem haza az Egyházba. (Forrás: whyiamcatholic.com)
Forrás:  Magyar Kurír  

AZ UTOLSÓ IDŐK NAGY APOSTOLAI

     Itt érünk ahhoz a ponthoz, amelyet Boldog Grignonnál olvasunk az utol­só idők nagy apostolairól. Kik lesz­nek ezek? Az Úr apostolai, akik mint valami hatalmas láng, felgyújtják mindenütt az is­teni Szeretet Tüzét. Nemcsak Isten­nek szentelt személyek, nemcsak felszentelt papok ezek az égő fák­lyák, hanem minden engesztelő lélek, aki Krisztussal egyesül. Nagyon jól tudjuk, hogy amikor a Szentmisén jelen vagyunk, valamennyien bemutatjuk az áldozatot, mert egyesülünk az áldozatot bemutató örök főpappal, Krisztussal. A felszentelt pap, eszköze Krisztusnak, de mi is, akik jelen vagyunk, mindannyian része vagyunk a krisztusi papság­nak azzal, hogy egyesülünk Vele a Szűzanya Szívén keresztül. A Szűz­anya sem volt pap, mégis részese volt a királyi papságnak. Az ő Szí­vének lángjai is felgyújtották a vi­lág szívét. 

ÉLES NYILAK

Ezek az apostolok nemcsak lángok lesznek, hanem éles nyilak az Isten és a Szűz­anya kezében, amellyel átszegezik a Szent Szűz el­lenségeit.

         Az előző elmélkedésekben arról volt szó, hogy ne féljünk, a Szűzanya velünk van és győzelemre se­gít. De azzal, hogyha egyesülünk Mária Szívével, sokkal több történik! Nemcsak bá­torságot nyerünk, hogy össze ne roskadjunk, hanem eszközök leszünk a kezében, amely nemcsak vissza­veri az ellenség támadását, hanem leveri azt. Nemcsak eltűrjük a vi­lág gonoszságait és siránkozunk fe­lettük, hanem nekimegyünk azoknak és legyőzzük őket. Az engesztelés ál­tal az egész világ apostolkodásunk színterévé válik. Engesztelő áldozatunkkal, önfelajánlásunkkal a jónak harcos katonái vagyunk, nyilak, amellyel a Szűzanya az ellenség va­lamennyi támadását visszaveri, lehe­tetlenné teszi. 

NAGY SZENVEDÉSEK TŰZÉBEN

Azt mondja Boldog Grignon, hogy a Boldogságos Szűzanyának ezek a vá­lasztott gyermekei, apostolai nagy szenvedéseken mennek keresztül. Szenvedések tüze tisztítja meg a lelkü­ket és szorosan egyesíti őket Isten­nel. A szenvedés megacélozza a lel­keket; mint ahogyan a kovács pö­rölycsapásokkal kovácsolja a vasból az acélt, úgy a lélek a szenvedés tü­zében, a megpróbáltatások csapása alatt edződik, válik keménnyé, szilárddá, legyőzhetetlenné. Ha a jó Isten így megtisztította a szenvedésben, akkor vele úgy egyesül, hogy a gonoszlélek el nem tudja választani tőle. Hányszor panaszkodunk a szen­vedések miatt! Hányszor siránko­zunk, hogy semmi sem sikerül, min­denhol félreismernek, bántanak, mel­lőznek.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Renée Lin, egykori protestáns vall megtéréséről 1

     Metodista vallásban nevelkedtem, később pünkösdi, szabadkeresztény, evangélikus, presbiteriánus és baptista gyülekezetekbe jártam. Úgy gondoltam, a kereszténység drágakő, és a protestáns egyházak e drágakő csiszolt oldalai.
     Az 1990-es években egy vasárnap baptista lelkészünk kijelentette: mi, mindent közvetlenül az Írás alapján hiszünk és teszünk. Elgondolkoztam, mert eszembe jutott néhány kivétel. Például az apostolok senkinek sem mondták, hogy fogadja szívébe Jézust mint személyes Urát és Megváltóját, hanem azt, hogy tartson bűnbánatot és keresztelkedjen meg. Persze ezt a mai kor megváltozott körülményei indokolhatják. Ám eszembe jutott egy általánosan elfogadott hitbeli meggyőződés, amit nem tudtam igével alátámasztani: az, hogy ha egy kisgyermek meghal, a mennyországba kerül. Akárhogyan kerestem, ennek nem találtam a bibliai alapját. Eltöprengtem... itt a gyülekezetben biztosak vagyunk benne, hogy mindent közvetlenül az Írás alapján hiszünk és teszünk – miközben nincs rá bizonyíték.
     Lelki Richter-skálámon ez csak kisebb, 1,8-as rengést jelentett. Voltak azonban erősebbek már korábban is. Az 1980-as években Tajvanon angolt tanítottam egy keresztény iskolában. Bibliakört is tartottam a diákoknak. A szenvedésről beszélgetve a kolosszei levél 1,24-hez értünk: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” Megrökönyödve hallgattam el, mert ez a mondat ellentétben áll a protestáns teológiával. Egy protestáns egyszerűen nem mondhatja, hogy amikor szenved, kiegészíti, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből. Pedig a Bibliában egyértelműen ez áll. Haladékot kértem a diákoktól, hogy utánanézhessek. Hosszasan kutattam a könyvtárban, mérvadó protestáns teológusok írásaiban, hogyan kell értelmezni ezt a mondatot, de nem kaptam választ. Be kellett ismernem a diákoknak, hogy nem tudom, mit jelent ez a mondat. Újabb teológiai földmozgás, ezúttal 4,3-as.
     Később Amerikában találkoztam Jehova tanúival. Elhatároztam, hogy elbeszélgetek velük. Tudtam, hogy tagadják Krisztus istenségét, ezért úgy gondoltam, ha bizonyítani tudom nekik az Írásból a Szentháromság tanát, kénytelenek lesznek elfogadni a keresztény hitrendszert. Sorolni kezdtem azokat a szentírási helyeket, amelyek arról szólnak, hogy Isten Atya, Fiú és Szentlélek. A két hölgy türelmesen várt, majd ők is idézni kezdték a Szentírást: „Jézust az Atya küldte” (Jn 17,3; Jn 8,17). Elmagyarázták, hogy ha Isten küldte Jézust, akkor Jézus nem lehet Isten, hiszen csak egy Isten van, itt pedig két különböző lényről van szó. Hiába mondtam, hogy két külön Személy, de egyetlen Istenség... már idézték is 1Tim 1,17-et: „a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké” – ami szerintük cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy Jézus nem lehet Isten, hiszen nem halhatatlan és nem láthatatlan. Erre kétségbeesetten csak annyit mondtam: 1Jn 5,7! – Mire ők: Márk 10,18! – Én: Tit 2,13! – Ők: Jn 14,28! – Én: Jn 10,30! – Ők: 1Kor 8,6! – Én: Mt 28,19!! – Ők: 1Kor 11,3!! – Én: Jn 5,18!!! – Ők, kórusban: Fil 2,5–11!!!
     Ekkor – szerencsére – lejárt az idő, menniük kellett. A beszélgetés legfőbb tanulsága számomra az volt, hogy a Szentháromság tana az Írásból alátámasztható, ám az Írásból nem bizonyítható. A Jehova tanúi által idézett mondatok ésszerűnek tűnő alternatívát kínáltak. Megdöbbentem. A keresztény hitnek sarkalatos tétele a Szentháromság tana – hogyan lehetséges, hogy egymagában az Írás alapján nem bizonyítható? Ez már 7,9-es rengés volt a teológiai Richter-skálámon.

(Forrás: whyiamcatholic.com) Folyt. köv.!
Forrás:  Magyar Kurír 

   Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket. Csak fogjatok össze minden erőtökkel, és készítsétek elő a lelkeket a Szent Láng befogadására.(Szeretetláng Lelki Napló I/58) 

08)  https://youtu.be/M-dAkpa8h6o

KRISZTUS GYŐZELME A KERESZTFÁN

     Ne gondoljuk, hogy csak akkor terjed az Evangélium, ha minden nemzet befogadja Isten or­szágát! Ne gondoljuk, hogy akkor aratja Krisztus a legnagyobb győ­zelmét, amikor különféle nemzeteket meghódít. Krisztus győzelme a ke­resztfán ugyanis teljes a világ felett, és Feltámadásával legyőzte a halált! Maga mondja: „ha majd felmagasztaltatnak, mindent magamhoz vonzok. (Jn 12,32) A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot. (Jn 16,33)” Valószínű, hogy kiteljesedése Krisztus győzelmének és a Boldogságos Szűz diadalának, meg­indult már a győzelmi menete. 

MÁRIA SZÍVÉNEK GYŐZELME

Talán éppen ebben az engesztelés­ben indult meg Mária Szívének győ­zelme, mely a fatimai üzenet kéréseinek teljesítése által itt nálunk, a Szűzanya kis orszá­gában mind nagyobb méreteket ölt, mind lelkesebb apostolokat to­boroz. Remélhetjük, sőt egészen bizonyos, hogy ez Krisztus országának terjedése, a Boldogságos Szűz Szeplőtelen Szívé­nek győzelme. Talán magja egy nagy – méreteiben minden eddigit felülmúló – apostoli munka megindulásának. Nincs kizárva, hogy ehhez az engeszteléshez fűződik a nagy evangéliumi munka, amely majd átszövi szálaival az egész vi­lágot. 

MIN MÚLIK AZ APOSTOLI SIKER?

Nagyon jól tudjuk, hogy a lelkek megtérítésének és Krisztushoz való vezetésének kegyelme sokszor nem a látványos apostoli munkán múlik, ha­nem azon, hogy valakik csendben imádkozzanak és vezekeljenek az apos­toli munka sikere érdekében. Nem olvassuk-e, hogy Lisieuxi kis Teréz az ő apostoli felajánlásával egész életét két hithirdetőnek ajánlotta fel és ezzel több pogányt térített meg, mintha maga ment volna hit­hirdetőnek. Az Anyaszentegyház megvizsgálta, jóváhagyta ügyét és az összes missziók védőszentjévé választotta Kis Terézt. Mi is anélkül, hogy körülményeink megváltoznának, vagy megsokszoroznánk magunkat, apostolai lehetünk az egész világ­nak. Ha tehát támogatjuk Krisztus hithir­detőinek apostoli munkáját, így ma­gunk is apostolokká válunk.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Az új megtérőkre leselkedő öt legfőbb veszély

     Öt éve, amikor megkeresztelkedtem, bölcs katolikusok figyelmeztettek, hogy rögös út áll előttem; hogy húsvét éjszaka a megtérésemnek nem végpontja, hanem a kezdete – írja a népszerű blogszerző, Jennifer Fulwiler.
     Boldog voltam, hogy az egyház tagja leszek, hogy végre megtaláltam az igazságot és minden öröm forrását. El sem tudtam képzelni, hogy valaha alábbhagyhat a hit iránti lelkesedésem – folytatja az ötgyermekes konvertita. – Aztán kiderült, hogy igazuk van. Voltak helyzetek, amik elvették a kedvemet a hit dolgaitól, sőt egyes pillanatokban annyira el voltam keseredve, hogy mélyen meg tudtam érteni azokat, akik elfordulnak az egyháztól.
Jennifer Fulwiler részben lelkipásztorokkal folytatott beszélgetések, részben saját tapasztalatai alapján öt dolgot nevez meg, melyekkel kapcsolatban érdemes résen lenniük az egyház új (és kevésbé új?) tagjainak. Veszélyes lehet…

1. Ha nem veszik komolyan a szellemi harcot
A szellemi harc valóság, amit alábecsülni veszélyes. A sátán létezik, nem akarja, hogy erősödjön a Krisztussal való kapcsolatunk, ezért fáradhatatlanul igyekszik elfordítani a hittől. Az egyik legfontosabb dolog, amit a mindennapi keresztény életről megtanultam, éppen a szellemi harc felismerése. Anélkül, hogy túl sokat foglalkoznánk a gonosszal, hitünket erősítheti, ha tájékozódunk a témáról egy jó lelkivezető vagy hiteles katolikus internetes források segítségével.
2. Ha azt hiszik, hogy a katolikusok tökéletesek
Természetes, hogy első lelkesedésében a megtérő csak a jót látja az egyházban. Hiába próbálja a világ egyfolytában lejáratni a katolikus vezetőket, sok konvertita él abban az illúzióban, hogy helyi plébániai közösségében minden tökéletes. Persze jó, ha meglátjuk egymásban a jót – de ne feledjük, hogy az egyház nem szentek szállodája, hanem bűnösök kórháza. El fog jönni a pillanat, amikor sérelmet szenvedünk egy katolikus hívő társunktól, s ez természetes. Ettől nem lesz kevésbé igaz a hit, ez csupán a bukott világban való élet velejárója.
3. Ha nem építik a kapcsolatot Krisztussal
Megtérésem legizgalmasabb időszaka volt, amikor felfedeztem az egyház felmérhetetlen bölcsességének tárházát. Csak úgy faltam nagy katolikus gondolkodók évszázadokon át alkotott, lenyűgöző műveit. A gond az volt, amikor az olvasási projekt lépett az élő Istennel való személyes kapcsolat helyébe. Elvben tudtam, hogy a Jézussal való személyes kapcsolatra kell törekednem, de mivel ez nem ment magától, lelki életem inkább az elemző gondolkodás, mintsem Jézus Krisztus személyes megismerése felé irányult. A csapda nyilvánvaló, a magamfajta könyvmolyok mégis meglepően könnyen belesétálnak.
4. Ha nem keresik a választ a nehéz kérdésekre
Egyes megtérők könnyen rátalálnak a Jézussal való örömteli kapcsolatra; sokukat az Eucharisztia utáni vágyakozás hozza az egyházba. Első, hatalmas lelkesedésükben nem foglalkoznak a hittani kérdésekkel, remélve, hogy idővel maguktól tisztázódnak. Néhány év múlva azonban, amikor lelki életükben szárazságot, örömtelenséget tapasztalnak, ráadásul a barátok, a családtagok elkezdik mondogatni, hogy egyes katolikus hittételek ésszerűtlenek vagy igazságtalanok, nem tudnak mit válaszolni. Egy lelki-érzelmi hullámvölgy amúgy sem a legmegfelelőbb pillanat a kétségek tisztázására; mindez együtt pedig könnyen oda vezet, hogy az illető elbizonytalanodik hitében és újra eltávolodik az egyháztól.
5. Ha nem csatlakoznak egy katolikus közösséghez
Sokszor nem könnyű, de nagyon fontos, hogy az újonnan megtért katolikus – akinek barátai, családtagjai nem hívők – keressen egy katolikus közösséget. A Facebook nem elég! Sok megtértről, aki később mégis elhagyta az egyházat, utóbb kiderül, hogy nem kapcsolódott helyi közösséghez. A lelki életben való megmaradáshoz alapvető, hogy őszintén beszélgessünk az életünkről olyanokkal, akik szintén hitben élnek. A legkézenfekvőbb, ha aktívan bekapcsolódunk a plébánia életébe, de más hívő közösséget, katolikus rendezvényeket is érdemes felkeresni – az introvertáltaknak is!

     Az újonnan megtérteknek, akik húsvét vigíliáján fognak keresztelkedni vagy nemrég csatlakoztak az egyházhoz, azt tanácsolom tehát: ügyeljenek ezekre a csapdákra, minden körülmények közt tartsanak ki az imádságban, és Isten hozta őket itthon! 

NAGY JEL

Nagy és komoly figyelmeztető jel az, amit Boldog Grignonnál olvasunk, hogy az utolsó időkben lépnek fel a Szűzanyának legnagyobb apos­tolai. Ezen időknek jellemző vonása, hogy a lelkek jobban kapcsolódnak a Szűzanyához. Lánglelkű apostolok jönnek, akik lángra gyújtják a világot.

A SZENVEDÉS TÁMASZTOTT ÚJ APOSTOLOKAT

Még egy fél évszázaddal ezelőtt is olyan jól és boldogan élt a világ, hogy nem tudta elképzelni a nagy, 1914-ben kezdődő háborút. Nem hitte, hogy az emberi gonoszság és durvaság ilyenekre képes. Abban a jólétben, amelyben az első há­ború előtt élt, ellanyhult és a hit­élet is aláhanyatlott. A megélhetés könnyűsége, a sok élvezet a földhöz kötötte az embereket. Kevesen vol­tak az apostolok, az Istenért igazán lelkesülő, Istent szerető, szentéletű lelkek. – De jött a nagy szenvedés, a megpróbáltatás. Minél többet szenvedtek az emberek, annál jobban ébredt a lelkekben az Isten szeretete, annál inkább tűnt fel az isteni kegyelem bősége egy-egy lé­lekben. Támadtak nagy, lánglelkű apostolok, akik megállították a kor­nak Istentől való elszakadáséit.

AZ EGÉSZ VILÁGON HIR­DETIK AZ EVANGÉLIUMOT

Az isteni Üdvözítő azt mondotta, hogy akkor jön el a vég, ha az egész világon hirdetni fogják az evangéliumot. A teológusok közül igen sokan úgy vélekednek, hogy már most elérkezett ez az idő. Va­lóban nincsen olyan ország, ahol a hithirdetők valamilyen módon ne hirdetnék az evangéliumot. Vajon az evangélium hirdetése elérte-e már azt a fokot, amikor bekövetkezhet a vég, melyről az Úr beszélt? Ezt nem tudjuk. Valószínű, hogy még nem. Talán majd abban a fenséges dia­dalban fog megindulni a nagy mis­sziós munka, amelyről a Szűzanya beszélt Fatimában, mikor az ő Szep­lőtelen Szívének győzelmét ígérte, amikor összes ellenségeit letiporja.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

       A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk, hogy állandó kísérője az emberi életnek. Sajnos az ördögi zaklatás és megkötözöttség is gyakori. Ennek külsődleges formája az egység megbontása, esetenként országos szinten is a békétlenség keltése. Először a szívben, majd a családban és más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni a széthúzással. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát ver a gőg, és ezen önteltségében istentelen pártokat támogat, melyek persze a sátán kezében hatékony eszközök!

Jennifer Fulwiler, az egykori ateista így vall megtéréséről 3

     Két héttel később mélyvénás trombózist kaptam. Hosszú időre kórházba kerültem. Az orvos azt mondta, a hajlam örökletes és életveszélyessé teszi az esetleges további terhességeket. Amikor felvetettem az Egyház által elfogadott természetes családtervezést, csak nevetett. Magának fogamzásgátlásra van szüksége – mondta.
Elbizonytalanodtam. Itt már nem arról volt szó, hogy nem beszélek csúnyán, hanem arról, hogy az életemet kockáztatom, ha ragaszkodom az Egyház tanításához. Tanácstalanságomban az apámtól tanult alapelvhez nyúltam vissza. „Sose higgy el valamit azért, mert az neked kellemes – mondogatta –; mindig azt kérdezd, igaz-e!”
     Ennek fényében azonban a kérdés nem volt kérdés, hiszen akkor már tudtam, hogy amit az Egyház tanít, igaz, csak nem akartam ekkora áldozatot hozni. Végül, bár tudtam, hogy anyagilag is, egészségileg is hatalmas kockázattal jár, úgy döntöttem, hogy ezúttal az igazat választom a kellemessel szemben. Férjemmel elhatároztuk, hogy elkezdjük a katekumenátust a helyi plébánián. Az orvosnak pedig – életem első hitvallásaként – megmondtam, hogy nem kérek fogamzásgátlást, mert katolikus vagyok.
     Következő tavasszal, mielőtt befogadott volna az Egyház, életemben először gyóntam. Tudtam, hogy az elkövetett rosszat meg kell bánni, de magamban, Jézusnak ezt már megtettem, ezért úgy véltem, fölösleges a pap előtt elismételnem. Amikor azonban meghallottam a saját hangomat, amint kimondtam mindent egy másik ember előtt, annak olyan ereje volt, ami minden elképzelésemet felülmúlta. Zokogva soroltam a bűneimet. S amikor a pap Isten nevében kimondta, hogy a bűneim meg vannak bocsátva – nos, el nem tudtam volna képzelni, hogy ez ennyire megrendítő hatással lesz rám. Kábultan jöttem ki a gyóntatószékből, és beültem egy padba az üres templomban. Tudtam, hogy az életem immár örökre megváltozott.
     Aznap éjféltájban kiléptem a verandára. A sötétség mintha lelkem sötétjét tükrözte volna – de ekkor visszagondoltam az első gyónásomra és rájöttem, hogy mindentől megszabadultam. A belső sötétség nem volt többé. Helyette békesség és a szeretet félreismerhetetlen érzése töltött el. Életemben először megéreztem Isten jelenlétét.  (Forrás: whyiamcatholic.com)

Forrás Magyar Kurír,  Képek az internetről! 

Forrás: http://www.ncregister.com/blog/breedail/four-exorcists-urge-day-of-fasting-prayer-and-reparation-dec.-6

     Imára és engesztelésre szólítanak az ördögűzők, az Egyházban erősödő démoni befolyás visszaszorítására!  
     A National Catholic Registerben közzétett közös nyilatkozatban négy ördögűző arra kéri a katolikus híveket, hogy december 6-án, a következő imákat és áldozatokat ajánlják fel, esdekelve Isten irgalmáért: 

1.) Imádkozzák el a Rózsafüzért

2.) Gyakorolják az önmegtartóztatás valamely formáját (böjt, önmegtagadás, vagy bármilyen áldozathozatal).

3.) Ajánlják fel a Szent Szívhez végzett alábbi imádságot. (ld. az alsó kép felett)!

4.) Ajánlott még a Szentségimádás, és a Szentmise felajánlása. 

 A nyilatkozat szerinti szándék szerint erre azért van szükség, hogy „a közelmúlt eseményeinek köszönhetően erőt nyert ördögi befolyástól megszabadítsuk az Egyházat”!
Az ördögűzők, akik a hivatásuk sajátos jellege miatt névtelenséget kértek, az alábbiakban indokolták kérésüket. 
A Pán-amazóniai szinóduson megjelent andoki indiánok istenszobra, Pachamama tiszteletére rendezett ceremónia, a vele kapcsolatosan elhangzott, őt tisztelő szavak szerintük voltaképpen egy démont dicsőítettek.  
Őszintén szólva nem volt megszokott látvány a pogány idol előtt, a pápa jelenlétében hajlongó szerzetes, valamint a furcsa rituálé a vatikáni fák árnyékában… Mint ahogy az sem, hogy mindezek után körmenetben vitték a szobrokat a Szent Péter Bazilikába, majd egy Mária templomban, annak oltáránál helyezték el a természeti népek által istenábrázolásként tisztelt alkotásokat. Az ördögűzők felhívják a figyelmet arra, hogy a Szentírás a pogány istenábrázolások előtt bemutatott szertartást egyértelműen ördögöknek való áldozat bemutatásának, a velük való együttműködésnek minősíti (1Kor 10,20-21), illetve felhívja a figyelmet arra, hogy minden, a pogány népek istenségei valójában démonok! (Zsolt 95,5; 106,37)
„Ezek az események felhívják a figyelmet arra, hogy egy lelki harcban élünk, amely magában az Egyházban folyik” – fejtették ki zárásul az exorcisták.  

Az emberiség felajánlása Jézus Szentséges Szívének.

     Édes Jézus, az emberiség megváltója, tekints le ránk, ki Oltárod előtt alázatosan leborulunk. A Tiéd vagyunk, Hozzád akarunk tartozni, és hogy még szorosabban egységbe forrjunk Veled, a mai napon szabad akaratunkból fakadóan a Te Legszentebb Szívednek szenteljük magunkat. Oly sokan vannak, akik nem ismernek Téged. Sokan mások lebecsülik parancsaidat és elutasítanak Téged. Légy irgalommal mindezen teremtményeid iránt, legirgalmasabb Jézus, és vond őket Legszentebb Szíved hajlékára.

Légy a Királya ne csak hűséges híveidnek, akik soha nem hagytak el Téged, hanem mindazoké a tékozló fiaké is, akik elfordultak Tőled. Add, hogy ezek a gyermekeid térjenek vissza az Atya házába, mielőtt még éhségük és nyomorúságuk a halálba taszítja őket.

Légy azok Királya is, akik eretnek gondolatok fogságába kerültek, vagy elzárkóztak az igazságtól. Hívd őket vissza az igazságnak, a hit egységének aklába, hogy mielőbb egy nyáj legyünk, egy Pásztor kezei alatt.

Légy azok Királya, akik a sötétség hatalmába kerültek a bálványimádás vagy az iszlámizmus gyakorlása által. Ne utasítsd el őket, hívd őket is a fényre, az Isten Országába.

Fordítsd irgalmas szemeidet azok felé is, akik a Te választott néped voltak: egykor ők azt mondták: „vére legyen rajtunk és fiainkon”. Borítsa hát most be őket a megváltás és az élet kegyelmeinek áradata.

Adj Uram a Te Egyházadnak szabadságot és biztonságot. Add meg a béke és a rend ajándékát a nemzeteknek, és add, hogy a Földön minden ember egy szívvel kiáltsa: Dicsőség az Isteni Szívnek, aki elhozta megváltásunkat.

Legyen Néki dicsőség és Fenség örökkön örökké!

Amen 

∗∗∗

Engesztelő felajánlás Jézus Szentséges Szívének

     Ó édes Jézus, Akinek az emberek iránti túlcsorduló szeretetét oly sok hanyagság, méltánytalanság és megvetés éri, leborulunk oltárod előtt, hogy engesztelő felajánlásunkkal enyhítsük a kegyetlen közöny okozta sebeket, melyek Legszentebb Szívedet érik szerte a világon.

Ó, jaj, hogy mi is részesei vagyunk ezeknek a hatalmas méltánytalanságoknak, amelyeket most szívünk mélyéből elutasítunk, és alázatosan kérjük a Te bocsánatodat. Egyben kijelentjük, hogy szabad akaratunkból fakadóan vezekelni kívánunk nemcsak a saját bántásainkért, hanem mindazokért is, akik messzire sodródtak az üdvösség útjától, és megátalkodott hűtlenségükben visszautasítják, hogy kövessenek Téged, Pásztorukat és Vezetőjüket; akik elutasítják a keresztségi ígéreteikben vállaltakat, és levetették a Te Törvényed édes igáját.

Elhatároztuk, hogy vezekeljünk minden Ellened elkövetett rettenetes bűnért. Készen állunk arra, hogy engeszteljünk a sokféle sértésért, amelyeket a keresztény egyszerűség ellen nem megfelelő viselkedéssel, szavakkal, öltözettel követnek el, az ártatlanok elcsábításának bűneiért, a vasárnapok és ünnepnapok rendszeres megsértéséért és a sokkoló istenkáromlásokért, melyeket Ellened és Szentjeid ellen elkövetnek.

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így holnap is 

15.00 - 16.45-ig.

(A következő alkalom február 14-én lesz!)

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

Negyedik elmélkedés

MÁRIA VÉGSŐ GYŐZELME

SZÓLNI KELL!

Sokáig gondolkoztam, hogy ezeket a kérdéseket együttesen megbeszél­jük-e. Ezekről a dolgokról nem szí­vesen beszél az ember. Fecsegni ugyan szívesen és sokat fecsegnek róla, de valahogy a lélek nyelvén, a jó Isten színe előtt nehezen szólal meg az ember ezekről a kérdések­ről. Mégis úgy érzem, hogy a lelki­atyának szólnia kell. Szólnia kell azért, hogy meg ne lepjen bennünket a megpróbáltatásnak, a szenvedésnek nehéz órája. Szólnia kell,

mert látjuk a szenteknek írásaiból, hogy elő kell készülnünk az eljövendő keresztek viselésére.

Szenve­déseinkben az örök szenvedésre kell gondolnunk, amelytől a jó Isten megszabadít az ideigvalók türelmes elviselése által.

MINDIG KÉSZEN LEGYÜNK!

Az, isteni Üdvözítő maga adott ne­künk jövendöléseket, előre megmon­dott bizonyos dolgokat, jeleket, ame­lyek megelőzik második eljövetelét­. Igaz, az Úr Jézus nem mondotta meg, mikor jön, de meghagyta, hogy ­mindig készen legyünk fogadására. Azt akarja, hogy ezekből a jelensé­gekből észrevegyük, ha közeledik az ő Országa. A Szentírásban, Szent Pé­ter és Pál apostolok leveleiben komoly intelmeket találunk arra vonat­kozóan, hogy ha majd ezek a jelek feltűnnek, miként kell imádságban, virrasztásban  távol tartanunk magun­kat mindentől, ami Istentől elszakíthatna, hogy készen találjon ben­nünket az Úr eljövétele.

NAGY SZENVEDÉSEKHEZ KÖZELEDÜNK

A mai idők szava hangos beszéd a lélekhez. Látjuk, hogy a Boldogságos Szűzanyának többszöri megjelenése, a történelemben való nagyobb, in­tenzívebb szereplése, a hozzánk való nagy jósága jel, amely bennünket közvetlenül érdekel. Ha tényleg kö­zeledünk most ezekhez a nagy, ko­moly szenvedésekhez, akkor reánk igen nagy feladat vár. Talán éppen a mi engesztelésünk fog visszatar­tani valamely katasztrófát, amint azt fentebb láttuk. Nem tudjuk a világ végének idejét!

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Jennifer Fulwiler, az egykori ateista így vall megtéréséről 2

     Később C.S. Lewis kereszténységről szóló nagyszerű könyvét (Mere Christianity; Keresztény vagyok) kezdtem olvasni. A természeti törvény gondolata fogott meg legjobban, amit úgy fogalmazott meg, hogy minden jónak Isten a forrása és ezért van az, hogy az emberek mindig, mindenütt hasonlóan gondolkodtak arról, mi a jó és mi a rossz. Az interneten utánaolvasva – Szent Ágostonnál, Aquinói Szent Tamásnál – úgy találtam, nem is annyira ésszerűtlen ez a vallás; sőt a történelem legnagyobb elméi közül többen keresztények voltak.
     Végül beadtam a derekam és beszereztem életem első Bibliáját. Az első száz oldalt döbbenten olvastam. Az sem segített, amikor áttértem az Újszövetségre. A legtöbb szakaszt nem értettem. Nem találtam világos iránymutatást, sőt úgy tűnt, mások sem: amikor rákerestem a neten, hogy mit tanít a Biblia az abortuszról, az eutanáziáról, a klónozásról, számtalan különféle véleményt találtam és mind a Bibliára hivatkozott. Minden keresztény felekezet egészen mást tanított a bűnről. Ez bizony gond, hiszen ha Isten a jó, akkor a rossz – vagyis a bűn – magának Istennek a határait jelöli ki. Lehetetlen, hogy az ő vallása éppen ebben ne adna világos iránymutatást. Megtaláltam hát, amit kerestem: a hibát, ami bizonyítja, hogy a kereszténység ésszerűtlen.
Nem sokkal ezután valaki, akivel online vettem fel a kapcsolatot, felvetette, hogy nagyon mai módon közelítek a kereszténységhez. Gondoljak arra – javasolta –, hogy Jézus egyetlen Egyházat alapított, amelynek természetfeletti erőt adott, hogy minden történelmi korban pontosan tudja kifejteni az igazságot arról, mi a jó. Ez pedig… nos, ez a Katolikus Egyház – amelyről férjemmel együtt jól tudtuk, hogy archaikus, diktatórikus, nőellenes intézmény. A természetfeletti erő különösen ostobán hangzott.
     Egy dolog azonban feltűnt: akik a leglogikusabban érveltek a hitük mellett az interneten, valamennyien katolikusok voltak. Ezért egyre többet olvastam katolikus szerzőktől és el kellett ismernem, hogy olyan átfogó szemléletük van a világról és az emberről, amilyennel addig nem találkoztam. Még mindig hevesen tiltakoztam az Egyház egyes őrültségei ellen, például hogy miért ellenzi az abortuszt és a fogamzásgátlást, de be kellett ismernem, hogy minél többet olvasok a katolikus teológiáról, annál normálisabbnak tűnik.
     Odáig jutottam, hogy minden valószínűség szerint van Isten és a kereszténység közel járhat hozzá. De akkor vajon miért nem érzem a jelenlétét? Ha nem hinnék, akkor is ugyanilyen magányosnak érezném magam a világban; minek törjem magam a vallással, ha nem jobb tőle a helyzet? A mélyponton C.S. Lewis gondolata segített: Isten egyeseknek jobban megmutatja magát, mint másoknak – nem mintha egyeseket jobban szeretne, hanem mert akinek a lelke nincs a megfelelő állapotban, annak nem tud megmutatkozni. A Nap is egyformán süt mindenkire, mégsem ugyanolyan ragyogással verődik vissza egy poros tükörről, mint egy tisztáról.
Hát persze! Napjaimat önzés, ostoba fecsegés, ócska tévéműsorok töltötték ki. Rájöttem, hogy ha tényleg rá akarok jönni, van-e Isten, akkor meg kell változnom.
     Elhatároztam, hogy kipróbálom. Egy hónapig a katolikus erkölcs szerint fogok élni. Megvettem és elolvastam a Katekizmust és mindenben hozzá igazodtam, abban is, amiben nem voltam biztos, hogy az Egyháznak igaza van. Mindezzel Istent kerestem, s helyette saját magamat találtam meg. Rájöttem, hogy ítélkezésem, ingerlékenységem, bűneim rétege alatt létezik egy tisztább, jobb önmagam, akit addig nem ismertem. Megértettem, hogy az Egyház parancsai, amelyeket addig korlátozásnak véltem, valójában a szeretet parancsai; meghatározzák, mi szeretet és mi nem az. Isten jelenlétét nem tapasztaltam meg, de attól, hogy megtartottam az állítólag általa alapított Egyház parancsait, megtapasztaltam, mit jelent igazán szeretni.
     A fogamzásgátlás kérdése nem volt időszerű, mert éppen a második gyermekünket vártam, de a kísérleti hónap során sokat olvastam az Egyház tanításáról e kérdésben is. Meglepetésemre nemcsak én találtam úgy, hogy az Egyház hihetetlenül ésszerű érvekkel támasztja alá álláspontját, hanem Joe is. Ekkor tettük fel először a kérdést: akkor hát katolikusok leszünk?  (Forrás: whyiamcatholic.com) Folytatása köv.!

Magyar Kurír Forrás 

      A szovjet vallásüldözés évtizedei alatt a keresztények azzal tartották életben hitüket, hogy titokban gyűltek össze otthonaikban imádkozni. Tomasz Peta kazah érsek szerint:

„A szovjet uralom éveiben, amikor a katolikusokat papság, templomok és szentségek nélkül kényszerítették élni, a hívek egyfajta nyolcadik szentséget hoztak létre: a rózsafüzért. A kommunista üldöztetés során csak a keresztelés és a rózsafüzér imádkozása volt az, amit rejtve tehettek. Bizonyos értelemben a rózsafüzér felváltotta a pásztorok hiányát.”

(mariedenazareth.com)

NEM SZABAD ELDOBNI A FEGYVERT!

     Ha tudnám, mi van ahhoz fűzve, amikor engesztelésre kapok indítást, nem merném visszautasítani. De hát nem tudjuk, s ezért olyan könnyen elhárítjuk magunktól! De a Szűz­anya megsúgja nekünk, hogy most, e válságos időkben nem szabad az Úrnak semmi kívánságát megtagad­nunk, nem szabad nemet monda­nunk! Meg kell tennünk, mert nagy érdekek fűződnek hozzá! Az engesz­telés a mai nagy bajokban, küzdel­mekben olyan erős, olyan nagy fegyver, amelyet nem szabad leten­nünk. Olyan fegyver, amelyet nem csavarhat ki a kezünkből senki, hacsak mi magunk el nem dobjuk! 

„HA BUZGÓN ENGESZTELÜNK!...”

A harc erősbödése a végső idők je­le. Tudjuk, milyen feltételekhez kötötte ennek közeledését, vagy távolodását az Űr. Ha nagyon buzgón engesztelünk, akkor megéri a világ, hogy megkapja a béke ajándékát, az evangéliumot hirdetni fogják min­denfelé és, sok lélek megtalálja a Krisztushoz vezető utat. Ha nem engesztelünk, nem tudhatjuk, nem siettetjük-e a véget! Mindenesetre akár a magunk életét nézzük, akár az emberiség történetét, egy bizo­nyos: engesztelnünk kell!!... Ami­kor az isteni Gondviselés megindí­totta a vágyat az engesztelés után, akkor szent hivatást kaptunk az engesztelésre, amelyet a Boldogságos Szűz eszközölt ki szánunkra.

LEGYEN NAGY TÁBOR!

Azt akarta Mária, hogy nagyobb le­gyen az engesztelők tábora. Istennek jól rendezett hadserege, amely szembeszáll a gonosszal. A Boldog­ságos Szűz lejött a földre, hogy öss­zegyűjtse övéit és ezek engesztelő áldozatát a jó Istenhez vigye. Hon­nan toborozza az engesztelő lelke­ket, ha nem annak a népnek a gyermekei közül, akik egészen neki vannak szentelve? Mária gyermekei, Mária népe kell, hogy elöl járjanak az engesztelés művében! Egészen bi­zonyos, hogy a Boldogságos Szűz­anya hosszú ezer esztendőn keresztül pártfogolt bennünket, szeretett és megszámlálhatatlan esetben jelét ad­ta anyai szeretetének. Az utóbbi időben pedig sok-sok léleknek adott hivatást arra, hogy vele együtt en­geszteljék a jó Istent. Legyünk az engesztelés fegyverzetével ennek a nagy harcnak, amely most a gonosz és a Boldogságos Szűz tábora között dúl - elszánt, mindenre kész harco­sai!

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Jennifer Fulwiler, az egykori ateista így vall megtéréséről 1

     A népszerű blogszerző, ötgyermekes családanya, így meséli megtérésnek történetét:  Az élet értelmének kérdésében sohasem tudtam közös nevezőre jutni ateista ismerőseimmel, akik úgy vélték, az életben rengeteg értelmes cél van annak ellenére, hogy az ember nem több, mint kémiai folyamatok összessége. Ezt a gondolatmenetet sohasem tudtam megérteni, sőt intellektuálisan hazugnak tartottam.
     Fiatalként hazugnak éreztem hát az életemet, mert tudtam, hogy az életnek nincs értelme, mégis úgy éltem, mintha az enyémnek lenne, mintha a remény, a szeretet, az öröm nem csupán agyi kémiai folyamatok okozta káprázat, hanem valóság lenne. Munkába, rohanásba, ivásba, társaságba menekültem. Öngyilkosságra is gondoltam, mondván, így hamarabb túlesnék azon, ami úgyis elkerülhetetlen. Mindegy, mikor szorozzuk be nullával az életet, az eredmény ugyanannyi.
     Egy évvel az egyetem elvégzése után megismerkedtem Joeval. Járni kezdtünk, csodálatos kapcsolat bontakozott ki köztünk. Egyetlen dolog nem stimmelt: Joe istenhívő volt, ráadásul keresztény. Nem fért a fejembe, hogyan hihet ennyire intelligens ember azokban a mesékben. Ám mivel erkölcsi felfogásunk egyezett, Joe bizarr világnézete nem okozott problémát. 2003-ban megesküdtünk a házasságkötőben. Azt hittük, közös életünk gondtalanul folytatódik tovább. Ám hamarosan megtudtam, hogy várandós vagyok, s ezzel minden megváltozott.
     Az anyaság teljesen felkészületlenül ért. Egykeként nőttem fel, a környezetemben nem születtek gyerekek, magam sem akartam gyermeket. Fiunk születése testileg, szellemileg, érzelmileg súlyosan megrendített. Előjöttek rég eltemetett gondolataim az élet értelmetlenségéről, s ezúttal nem tudtam eltemetni őket. Úgy éreztem, az életemnek most még több értelme van, mint valaha. A baba mellett boldogság és remény töltött el. Ám mivel most nem volt mivel elterelni a figyelmemet, rám meredt a tény: sem a fiam életének, sem az enyémnek, sem az iránta érzett szeretetemnek nincs természetfeletti dimenziója. Rá is ugyanaz a sors vár, mint mindannyiunkra: meg fog halni, léte mindenestől elenyészik.
     Hetekig alig tudtam felkelni. Az álmatlanság és a depresszió mozdulatlanságba dermesztett. Egy hajnalban aztán valami szokatlant éreztem. Elfogott a kétely. Kételkedni kezdtem materialista világnézetemben, abban, hogy az emberi életnek nincs természetfeletti dimenziója.
     Néhány hónappal később egy könyvesboltban kezembe került egy keresztény könyv. A szerző azt írta, korábban ateista volt; érdekelt, hogy mekkorát hazudik. Megvettem, mert imponált logikus okfejtése (ha téves végkövetkeztetésre jutott is). Elgondolkodtatott, amikor azt olvastam, hogy a Názáreti Jézus halála után sok ezer zsidó elhagyta ősi vallását, és szinte valamennyi követője inkább meghalt, semhogy visszavonja állítását, hogy látta őt a halálból feltámadva. A kereszténység pedig futótűzként terjedt, noha híveire üldözés, nemegyszer halál várt. Megérintett a történelmi valóság, hogy az első században Palesztinában történt valami Jézus Krisztus körül, ami máig érezteti hatását. S egy nap váratlanul felvetődött bennem a kérdés: mi van, ha mindez igaz? Mi van, ha van Isten? Ha emberként tényleg belépett a történelembe? Ez volt életem legmegdöbbentőbb gondolata. Soha, még gyerekkoromban sem vetődött fel bennem, hogy létezhet egy személyes Isten, vagy egy szikrányi igazság is lehet a kereszténység tanaiban. Most viszont hiába próbáltam szabadulni a gondolattól.

(Forrás, vö.: whyiamcatholic.com) Folytatása köv.!

Magyar Kurír Forrás 

AZ APRÓ ENGESZTELÉSEK NAGY ÉRTÉKE

     De még ez sem elég! Nemcsak a maga érdemeivel egészíti ki a Szűzanya a mi engesztelésünket, hanem összeköti azt az Úr engesztelésének végtében érdemeivel és így mutatja be a mennyei Atyának. Nem is tud­juk emberi szavakkal kifejezni, hogy a legkisebb engesztelés is milyen nagy jelentőségű lesz ezáltal A mi apró engesztelő áldozataink világtör­ténelmi események lehetnek. Sok­szor úgy siránkozunk és kesergünk, hogy semmit sem tudunk tenni. Cse­kély az, amit felajánlunk, apró kis önmegtagadás, imádság, vezeklés, mi ez ahhoz a sok gonoszsághoz ké­pest, ami a világban történik? Azonban ne essünk kétségbe ezen, gondoljunk Szűz Mária engesztelésére.

Az igénytelen, az alázatos Szűzanya a legutolsó asszonyok közé számított Izrael leányai között. A szegény ácsnak a feleségéről senki sem táplált különösebb véleményt. Senki sem hitte erről a szegény as­szonyról, hogy valaki volna, hogy szerepet játszik nemcsak Názáretben, hanem a világtörténelemben! Látva a Szűzanyának szerény visszavonultságát, kétszeresen lenézték. Mégis éppen ez az alázatossága az oka, hogy az Úr felemelte őt és engesz­telését oly szívesen fogadta. „Ráné­zett szolgálója kicsinységére... nagy dolgot cselekedett nekem a hatal­mas!” (Lk. 1, 48-49.) És boldognak hirdeti őt minden nemzedék!

KIS LELKEK ENGESZTELÉ­SÉNEK ÉRTÉKE

Lehetséges, hogy a legkevésbé be­csült, a legigénytelenebb kis lélek az engesztelők táborában a legki­sebb cselekedetével állítja meg ennek a háborúnak öldöklését. Leg­apróbb önmegtagadásunk, amelyet a Szűzanya Szívével az Úrnak felajánlunk, lelkeket fog kiragadni az örök kárhozatból. Lehetséges, hogy talán egy kis önkéntes szenvedés, amit más helyett magunkra vállaltunk, elhárítja a következő tá­madást, amelyet az ellenség elhatá­roz, de végrehajtani nem tud. Talán az a betegség, vagy szenvedés, amit el kell viselnünk, de amelyet az engesztelés szellemében hordozunk, megakadályozza a sátán erőlkö­dését, megállítja, lehetetlenné teszi kísértését, gyötrését. Nem tudjuk! Sokszor elmondottam már William Faber gondolatát: Sok olyan lélek van, akiknek üdvösségét Isten ahhoz a feltételhez fűzte, hogy te engesz­telj érte, de ezt te sem tudod, ő sem tudja! És ha nem engesztelsz érte, talán elkárhozik az a lélek!

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

     Szent Balázs III-IV. századi örmény orvos, vértanú püspök. Orvosként a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek kezelésére is. Keresztény testvérei a püspökválasztás alkalmával ezért egy szívvel lelkük pásztorává választották. Így lett a kis-ázsiai Szebaszté püspöke, aki a keresztényüldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. Imádságos, csendes életet élt, tanította és gyógyította a hozzá érkezőket. Egy napon rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából.
     A Nagy Konstantin féle keresztények iránti türelmi rendelet keleten még nem érvényesült és Konstantin császár társuralkodója, Licinius önkényesen túltette magát ezen és folytatta az üldözést. Még az elvonultságban élő Szent Balázs püspököt sem hagyta békén, akit az oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló "testőrsége" sem menthette meg, mivel ő nem engedte harcolni őket. Börtönbe vetették, rabságát csodás gyógyulásokról szóló legendák övezik. Miután a súlyos kínzások hatására sem tagadta meg hitét, 316-ban lefejezték.
     A hozzá kötődő gyógyulásokról szóló történetek és legendák miatt lett Szent Balázs az orvosoknak, a kikiáltók, énekesek és a fúvós muzsikusoknak (blasen = fújni) a védőszentje. A 14 segítő szent közé tartozik: Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus.
     A nép már a VI. századtól különösen a torokbajok ellen védő szentként tiszteli, akkoriban a gyermekhalandóság okai közt élenjáró volt a torokgyík (diftéria) és így az anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs-áldás szavait mondta. Ez volt a balázsolás, melyet az ünnepén és az azt követő vasárnap ad az Egyház, az előző nap, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szentelt kétágú gyertyát tartva, e szavakkal:
     Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden bajtól. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. – Amen
     A Balázs-áldás egy szentelmény, melyet áldás formájában kaphatunk. Ennek során a Mindenható Isten oltalmát, segítségét kérjük, Szentjének közbenjárására. Az áldást végezheti püspök vagy pap.

Könyörgés Szent Balázs püspök közbenjárásáért:
     Istenünk, aki Szent Balázs püspököt oltalmazó segítségül adtad népednek, kérünk, közbenjárására engedd, hogy földi életünkhöz egészséget és békét, örök életünkhöz pedig irgalmat nyerjünk Tőled!
Krisztus Urunk különféle adományokkal segíti Egyházát, hogy a természetfölötti hit megnövekedjék bennünk. Ajándékai áradását kérjük közös imával:
1. Adj, Urunk, új szenteket korunknak, akik közvetítik hozzánk irgalmas jóságodat.
2. Add meg, Urunk, a gyógyulás ajándékát a testi betegségben sínylődőknek.
3. Add, hogy a lélek egészségét is károsodás és törés nélkül őrizzük.
4. Add meg a hősiesség ajándékát, hogy a szent vértanúk nyomát követhessük.
5. Add, Urunk, hogy a szentek és vértanúk között kapjunk helyet az ítélet napján.
Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Benned hívőket jelek és csodák kísérik. Kérünk, Szent Balázs közbenjárására engedd megéreznünk ajándékozó jóságodat, és erősítsd testi-lelki egészségünket. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Amen

Felhasznált források:
http://szentlaszlo.dnyem.hu/?q=node/410
http://www.domsopron.hu/cikkek/szent-balazs-puspok-unnepe
http://www.katolikus.hu/szentek/szent23.html
http://www.hittansuli.hu/dokumentumok/tanuloknak/szent-balazs-puspok-es-vertanu

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így

február 7-én is, 15.00 - 16.45-ig.

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

Befejezés 3
     Az Egyház, Krisztus titokzatos Teste! Példáink a szentek, akik a Szentlélek életét sugározzák ki Krisztus Testébe. A Szentlélek pedig azt akarja, hogy Krisztus látható Teste eleven maradjon az igazságban és szentségben. Ezt teszi Ő kétezer éve; ezt hívják Katolikus Egyháznak. Az, hogy ezek az elemek annyira szoros kapcsolatban vannak az apostoli hitvallással ‒ „hiszek a Szentlélekben, hiszem a szent, katolikus Anyaszentegyházat, a szentek közösségét” ‒, nem véletlen.
     E katolikus látomás szívében a Szentháromság áll. Isten három Isteni Személy ‒ az Atya, a Fiú és a Szentlélek ‒ örök Családja. A szövetség által válunk képessé arra, hogy részesedjünk az Ő isteni életéből. Számunkra ez az élet nem kevesebbet jelent, mint hogy családunk tagjai ‒ Isten gyermekeiként ‒ részesülnek a Szentháromság személyei közötti kommunióból. Ezt értik a katolikusok kegyelmen, megszentelő kegyelmen.
A kegyelemnek ez a magasztos értelmezése az alapja a katolikus hit minden megkülönböztető jegyének. Legyen szó Máriáról, a pápáról, a püspökökről, a szentekről vagy a szentségekről ‒ Isten eleven és tevékeny kegyelme által valamennyi lehetséges. Az isteni kegyelem abban nyilvánul meg, hogy Isten segítségével messze felülmúlhatjuk gyarló természetünket.
     A Katolikus Egyházat „Isten családjának” hívjuk. Valóban, ez hitünk misztériuma. Való igaz, hogy Jézus Krisztus személyes kapcsolatban akar lenni mindannyiunkkal, mint Megváltónk és Urunk. De Jézus ennél jóval többet akar; azt akarja, hogy szövetségben legyünk vele. Jézus Krisztus minket akar az Új Szövetségben, amelyet az Ő testével és vérével alapított, s ugyanezt a szövetséget újítja meg az Oltáriszentség által. Amikor értünk való áldozata megújul az oltáron, összegyűlünk a családi asztalnál a szent lakomára, amely egyesít bennünket.
Jézus azt akarja, hogy ne csak az Atyát és a Szentlelket, hanem az Ő Boldogságos Anyját és minden szent fivérét és nővérét is ismerjük. Azt is akarja, hogy olyan szerkezetű családban éljünk, amilyet Ő alapított földi Egyháza számára: a pápával és a vele közösségben lévő valamennyi püspökkel és pappal együtt.
Megtérésem beteljesedésének folyama, olyan természetfeletti élményeket tárt fel előttem, melyeknél küszködnöm kellett a könnyeimmel, ám azok a pillanatok, amikor a feleségemmel együtt kezdtük imádkozni a rózsafüzért, ki is hozták...
     2013. szeptember 9-én Őboldogsága Fouad Twal jeruzsálemi latin pátriárka mindkettejüket felvette a Szent Sír Lovagrendbe.
     Kedves Testvérem! Térj haza a Krisztus által alapított Egyházba, ahol a helyed mindig szabadon volt hagyva az Asztalnál! Vár a Vacsora, a Megváltó hív: „Az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, ő meg velem” (Jel 3,20).     
    Megtérésünket megírtuk egy könyvben, mely Mária Országában is kapható, MINDEN ÉRV RÓMÁBA VEZET címmel, a Szent István Társulat adta ki! Az alábbi képen Kimberly dedikálja angol nyelvű könyvünket.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, tartalma szerint hatszoros ünnep

1) Az ünnepnek Gyertyaszentelő Boldogasszony a neve azért, mert ezen a napon gyertyát szentelnek és gyertyás körmenetet tartanak, melyen a hívek a szentmisén szentelt, égő gyertyákkal vesznek részt.

2) Mária megtisztulása a neve azért, mert Mária az Isteni gyermek születése utáni 40. napon, a Mózes törvény szerinti módon bemutatta a tisztulási áldozatot a templomban. Ez azonban Máriának egy olyan törvény iránt tanúsított alázatos engedelmességét dicsőíti, amely bár mindenkire érvényes volt, de Őreá nem.

3) Jézus bemutatása a templomban a neve azért, mert ezen a napon mutatták be Jézust, mint elsőszülöttet a templomban, és szentelték szülei Istennek. Ez az égi Atyjának való szentelés, a Világ Világosságának (a megszentelt gyertyának) ünnepi szertartásában jut kifejezésre. A jelenlévő idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény: a szentelt gyertya, és a gyertyaszentelés szokása is. Így a szentelt gyertya Jézus egyik legrégebbi jelképe. A Kiskunfélegyháziak a szentelt gyertyát „máriagyertyának" nevezik. Főképpen vihar idején gyújtották meg s imádkoztak mellette.

4) Az ünnepnek a keleti liturgiában Hypapanie a neve, azaz: találkozás (Occursus Domini), mert ezen a napon találkozott Isten Fia először papságával. Ezt az ünnepet Jeruzsálemben valószínűleg már a IV. században, az Úr ünnepének tartották és csakhamar nyugaton is elterjedt. Az örmények „az Úr érkezése a templomba” néven nevezték.

5) A gyertyaszentelés, a bemutatás és Istennek szentelés szertartása, egy kicsit hasonlít a papi, szerzetesi felajánlottsághoz! Ha egy gyertyát meggyújtunk és a padlóra helyezünk, akkor csak kevés fény fog belőle áradni. Ezzel szemben ha egy magas tartóra helyezzük, bevilágítja az egész szobát. A magasra emelt gyertya hasonló és a papi, szerzetesi hivatáshoz, mert aki Isten szándéka szerint életét magasra meri emelni, az képes lesz arra is, hogy világítson másoknak, megmutassa az utat Isten országához és végső soron Istenhez.

6) Mária Szíve Szeretetlángjának az ünnepe. Idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból: "Igyekezzetek!!! Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki fogja érezni, akihez csak eljut, mert nemcsak a Nekem ajánlott országban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helye-ken is, mert a sátán előtt sincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok. Nem kívánok külön ünnepet!” (I/85) (Ha valakinek fenntartásai lennének e magánkinyilatkoztatással kapcsolatban, miszerint "hogyan kerül ez ide?" – A Szent Szűz fenti kérését alátámasztja azon kijelentése, hogy "Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus"! (I/107; IV/12) Létezhet-e Mária-tisztelő, aki ezt az egyértelmű kijelentést az Istenanyával kapcsolatban elvitatná – amiként azt sem –, hogy ezáltal "Mária Szíve Szeretetlángja" valóban a Gyertyaszentelő ünnephez köthető!

ELMÉLKEDÉSEK A SZŰZANYÁRÓL 2,5 PERCBEN: 

07)  https://youtu.be/VqhOex73744

Forrás: S4C  https://vasarnap.hu/2019/11/18/csirkeolnak-nevezte-a-bezaratott-templomokat-algeria-belugyminisztere/

ÁM LEGYEN!

Ezért olyan legyőzhetetlen az en­gesztelő áldozat. Ezért olyan hűséges a Szűzanya, hogy egészen a ke­reszt tövéig kísérte az Urat. Bár ő nem halt vértanúhalált, mégis a mártírok Királynője, mert lélekben feláldozta magát és mindent végigszenvedett az Úrral. Ugyanígy az engesztelő áldozat is életét adja az Úrnak, hogy vele együtt feláldozza magát egészen, s ha kell, vérét is ontsa. Ha az Úr azt akarja, hogy hostia legyen, ám legyen; de ha kell, legyen victima, folyjék a vére is Krisztus vérével, amelynek min­den cseppje a bűnösöket mossa, a bűnösök megtérését eszközli. A mi engesztelő áldozatunkban az Úr ál­dozata folytatódik, kiteljesedik, nem azért, mintha az magában nem vol­na tökéletes, de az Úr azt akarja, hogy egyesüljünk vele, egyesüljünk a Szűzanya által az ő Szívével.

AZ ENGESZTELÉS OLTÁRA

Ezzel szemben Lucifer tehetetlen. Valahányszor a gonoszlélek incselkedik, elég a kereszt jele, hogy megfutamodjék. Minden engesztelő ál­dozatban ott van a kereszt jele. A kereszt az engesztelő áldozatnak tit­ka. A kereszt az oltár, melyen Krisztus bemutatta áldozatát. Ennek a keresztnek oltárán lesz tökéletes és kedves a mi áldozatunk, a mi engesztelésünk is.

ÖSSZEKÖTŐ KAPOCS

Ezt a fegyvert adta a Boldogságos Szűzanya Fatimában az emberiség kezébe. Azt akarta, hogy a mi engesztelésünk kapcsolatban legyen az ő engesztelésével, a mi áldozatunk az ő áldozatával, a mi odaadásunk az ő odaadásával. Azt akarta, hogy az ő szeplőtelen Szíve összekötő ka­pocs legyen az Úr és a mi engesz­telésünk között. Mária szeplőtelen Szívének tisztelete annyit jelent, hogy egybeforrunk a Szűzanyával, egybeolvadunk az ő áldozatával és általa az Úr áldozatával. Ha kevesen is vagyunk engesztelők és a bűnök sokasága. megszámlálhatatlan, akkor is legyőzhetetlenek maradunk, győz­ni fogunk, mert a mi engesztelésünkhöz a Boldogságos Szűzanya hozzáadja engesztelésének érdemét.

(Forrás az első részben!) Február 4-én folytatódik! 

Isten együtt érző irgalmasságában

     A Szent Szűz, anyai szíve által kiesdett többlet kegyelmekkel igyekszik erőtlen gyermekeit együttműködésre késztetni a végső idők hatalmas eszközével, a Szeretetláng lélek megújító kegyelmével.
     A Küzdő Egyházban mindannyiunknak kötelessége, hogy segítsük egymást a jó úton járni. És ezt kell tennünk a legvégsőkig, mert felelősséggel tartozunk egymás üdvösségéért vagy örök vesztéért.
     A Szeretetlángot szívünkbe fogadni azt jelenti, hogy Mária Szívének Jézusért lángoló Szeretetével gyújtjuk lángra szívünket, hogy átjárhassa Isten misztériuma.
     A kegyelem hatását és célját megvilágítja az az ima, melyet Jézus íratott le Erzsébet asszonnyal:
„A mi lábunk együtt járjon.
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A mi szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)
     Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20) Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24,32), ennek a „kegyelmi hatásnak” kell kiáradnia a világra, mert ez fogja átformálni az emberiséget, mely a megváltás, a szeretet végső győzelme!

Befejezés 1
     A Szentségek felvétele után, Kimberly ‒ az én feleségem ‒ olyan lett, mint aki súlyos láncoktól szabadult! Könnyed volt és mosolygós, szívesen fogta a kezem és tele volt tettrekészséggel. Újra együtt voltunk!
Amikor evangéliumi protestánsok térnek meg a Katolikus Egyházba, gyakran egyfajta „egyházi kultúrsokk” állapotába kerülnek. Kilépnek a sodró gyülekezeti énekek, a gyakorlatias biblikus prédikációk, a szószék konzervatív hangnemű életközpontúsága s az élénk közösségtudat légköréből, s felhagynak a különböző imaalkalmakkal, testvéri együttlétekkel és bibliaórákkal, amelyekből választani lehetett minden héten. Egy átlagos katolikus plébánia általában nem nyújt ilyen lehetőségeket. Az ilyen konvertiták, miközben általában úgy érzik, azzal, hogy katolikussá lettek, „hazatértek”, mégsem érzik mindig „otthon” magukat új plébániai közösségükben. Kimberlyvel mi is megtapasztaltuk ezt. Persze ez nem törvényszerű, nagyon fontos az egyházközség baráti hozzáállása.
     Tapasztalatilag azt tudom tanácsolni, hogy legyen minden katolikus bibliai keresztény ‒ és viszont ‒, a bibliai keresztyének katolikussá!
     Ezzel történetünk végére értünk. Befejezésül szeretnénk hálát adni, hogy Isten kegyelmes és irgalmas volt hozzánk és 1979 óta hat gyermekkel áldott meg bennünket: Michael, Gabriel, Hannah, Jeremiás, József, Dávid.
Szeretnénk röviden szólni arról a megszólításról is, melyet Istentől az Ő Igéjében kaptunk.
     Katolikus testvéreink! Szeretnénk bátorítani benneteket, hogy mélységeiben ismerjétek meg katolikus hiteteket, mely szent örökségként lett rátok bízva. A magatok és mások érdekében foglalkozzatok vele, hogy tudjátok, mit hisztek és miért hiszitek.
Vegyétek kézbe naponta a Szentírást és olvassátok! Ez, Isten sugalmazott és tévedhetetlen Igéje, mely számotokra íratott, miként a Katolikus Egy-ház állhatatosan tanította végig a huszadik század folyamán, de különösen a II. Vatikáni Zsinaton. Higgyétek amit olvastok! Mondjátok el másoknak!  Sajátítsátok jól el, hogy teljesebben élhessétek, biztonsággal és örömmel beszélhessetek róla! Apostolkodjatok!
A Biblia mellett vegyétek kézbe a Katolikus Egyház Katekizmusát is, és legalább egyszer olvassátok végig, elejétől a végéig. De nem csupán hitismereteket kell bővíteni, hanem életté kell váltani, készítsetek magatoknak „élettervet”, s abban kapjon helyet az imádság is. Olykor persze igen nehéz megvalósítani ‒ bár közel sem annyira ‒, mint imádság nélkül élni. Imádkozzátok el naponta a rózsafüzért!

(folyt. köv.)

A család

06)  https://youtu.be/J2B4PrMTgSw

AZ ENGESZTELÉS FEGYVERE

A három fegyveren kívül van a Boldogságos Szűzanyának még egy fegyvere, amelyet különös módon ezekben az időkben ajánl. Maga jön hirdetni, maga adja kezünkbe: az engesztelést.

Fatimai jelenéseinél a Szűzanya sürgeti az engesztelés művét. Nagy eszköz, erős fegyver az alázatosság, engedelmesség, a hűség, de sokkal na­gyobb az engesztelés! Az engesztelés olyan fegyver a Szűzanya gyerme­kei kezében, amellyel szemben a sátán tehetetlen. Nincs ellene fegy­vere, nincs amit szembefordítson vele. – Az engesztelésben tulajdonképpen az isteni Üdvözítőhöz emelkedünk fel, a Szűzanya az ő egyszülött Fia életével kapcsol össze. 

HOSTIA ÉS VICTIMA*

Az Úr Jézus volt az első ‒ az igazi engesztelő ‒, aki felajánlotta magát, életét, kínszenvedését és halálát engesztelésül a mi üdvösségünkért, hogy eleget tegyen a világ bűneiért. A legszörnyűbb kínokat választja, felfeszítteti magát a keresztre, hogy megmentse a bűnősöket. Megment­hette volna a világot egyetlen cselekedetével, hiszen a legkisebb tette, egyetlen szava is elegendő lett vol­na ahhoz, hogy az összes bűnért eleget tegyen és a megtérést kiesz­közölje. Mégis az Úr többet tett: mindent!Olyan áldozatot akart hozni, ami megragadja az emberek lelkét, bele­markol szívünkbe. Hagyja magát felfüggeszteni a fára, hogy ne csak Hostia, de Victima is legyen. Victima, amelynek vérét ontják!

AZ ÚR ENGESZTELÉSE FOLYTATÓDIK BENNÜNK

Ebben a szent engesztelésben, eb­ben a szent áldozatban részesedik mindenki, aki életét engesztelésül az Úrnak adja. Az engesztelő önfel­ajánlással, a hősi engeszteléssel az Úr Jézus engesztelése újraéled és tovább folytatódik bennünk. Szent Pál szerint a mi emberi életűnkben az Úr szenvedése tovább folytatódik és kiegészül. Életünk Krisztussal egybealvadt élet. Szenvedéseinkben az ő szenvedése folytatódik, mert Krisztus teste vagyunk. Ő a fő, mi pedig a tagok. És ha a Főben, Krisztusban a megváltás műve eze­ket a súlyos áldozatokat, szenvedéseket kívánta, nekünk is hozzá kell adnunk a mi szenvedéseinket. Ben­nünk folytatódik engesztelő áldozata, megújul, kiteljesedik, tökéletesedik.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

______________________

* lat. áldozat és engesztelő áldozat

Forrás: S4C  https://vasarnap.hu/2019/11/14/minel-hamarabb-egett-a-templom-osszezuztak-a-szentek-szobrait-antifa-tuntetes-chileben/

A Chilében folyó szélsőbaloldali tüntetések immár közel húsz halottal jártak.

David Koenig@RadTradCatholi7

The final war between Good and Evil has begun and Antifa is at the front line

2 898

15:00 - 2019. nov. 9.

Twitter Ads-információk és Adatvédelem

2 466 ember beszél erről

 

A Magyar Nemzet írta meg, hogy az antifák a templom belsejét is feldúlták, ikonokat, szobrokat tettek tönkre, törtek össze, kéjjel, örömmel.

Kormányellenes tüntetők által felgyújtott kartonpapírokat távolít el egy nő az egyik santiagói templom bejáratánál 2019. november 1-jén. Chilében október elején kezdődtek zavargások, amelyek a santiagói metrójegyek árának emelése miatt robbantak ki. Ezt ugyan visszavonták, de a demonstrációk folytatódnak az alacsony nyugdíjak és fizetések, valamint az áram-, a gázszolgáltatás, az egyetemi oktatás és az egészségügyi ellátás magas térítési díjai miatt.

MTI/AP/Rodrigo Abd

A chilei antifa hallatott már korábban is magáról, amikor egy keresztény menetben kisgyermekeket és öregeket támadtak meg, s vertek össze.

Hogy pontosan mi történik most Chilében, azt majd megírják a szakértők, az elemzők. Csak reménykedhetünk benne, hogy nem lesz több áldozat. S a templomokat, kegyhelyeket is békén hagyják. Éppen elég égett le az utóbbi időben.

A védőszent
     Nem mondtam meg neki, de én már tudtam, ki számára a favoritom. Két évvel korábban, nemsokkal azután, hogy katolikus lettem, részt vettem a Katolikus Tudósok Egyesületének egyik konferenciáján, ott ismerkedtem meg Germain Grisezzel, az ismert teológussal. A szombat esti díszvacsorán mellette és a felesége, Jeanette mellett ültem. Elmeséltem nekik a megtérésem összes izgalmát s azt is, mennyire fáj a szívem, hogy Kimberly ellenáll.
Mielőtt elváltunk, mindketten egymásra, majd rám néztek.
„Mi éppenséggel tudjuk, mi a teendő!” ‒ szólalt meg Germain.
     Nem egészen értettem, mi húzódik e mögött a meglehetősen rejtélyes megjegyzés mögött és kérdőn néztem rájuk.
Ők mesélni kezdtek Seton Szent Erzsébet Annáról: háziasszony volt, öt gyermek anyja, protestáns konvertitaként a Szent József Szeretetéről nevezett Nővérek rendjének alapítónője. Nemrég kanonizálták, elsőként a bennszülött amerikai szentek közül*.
     Azt is említették, hogy a sírja tőlük nem messze, a Maryland állambeli Emmitsburgban van.
Érdekes volt, amit Seton Szent Erzsébet Annáról beszéltek, de annyira nem ütött szíven, hogy a konferencia legfontosabb eseményének tartottam volna ‒ egy darabig.
     Egy héttel később csomagot hozott a posta. Látván, hogy „Germain és Jeannette Grisez” a feladó, gondoltam, valami katolikus kegytárgy lesz benne, ezért amikor tanulni mentem, fölvittem magammal és távol Kimberly gondterhelt tekintetétől nyitottam ki. Joseph Dirvin: Seton Szent Erzsébet Annáról írt életrajza volt.
Odaadtam a feleségemnek, és őt teljesen magával ragadta Seton Szent Erzsébet Anna személyisége. Őt választotta.

(folyt. köv.)

....................................
*Elizabeth Ann Bayley Seton 1774 New York, †1821. Nevéhez fűződik a szegények és szinesbőrűek számára nyitott katolikus iskolák intézménye. 1963. március 17-én boldoggá, 1975. szeptember 14-én szentté avatták.

AZ ALÁZATOS TALPRA ÁLL

Sokszor félünk attól, hogy gyengék vagyunk, hogy a kísértésben elesünk. Itt-ott nagyobb hibákat, bű­nöket is elkövetünk, s ilyenkor el­keseredünk, elkedvetlenedünk: úgy­is hiába, nem boldogulunk! A ke­vély ember beszél így. A kevélység többnek kép­zeli magát, mint ami valójában. Azt gondolja, hogy ő már nem is eshet el. És amikor meg kellene alázódnia gyöngeségében, a gőg nem engedi, hogy igazán alázatosan az Úrhoz meneküljön. Aki elkedvetlenedik hibáiban, bukdá­csolásaiban, kiengedi kezéből a Szűzanya fegyverét. Ezért fonnyad a lelke, ezért nem tud talpra állni. De ha alázatos volna, az egész mennyei udvar odasietne és a Szűzanya vol­na az első, aki segítséget nyújtana neki. 

AZ ENGEDELMESSÉG FEGYVERZETE

2. Ebben a nagy harcban, amit a sátán ellen folytatunk, jól kell for­gatni az engedelmesség fegyverét! Csak az önhitt, engedetlen ember kerül könnyen a gonosz lélek hatalmába. Aki a Szűzanya engedel­mességét éli, ne féljen attól, hogy eltéved, hogy Istentől elszakad. Az engedelmesség, Isten akaratába való kapaszkodás. Aki Isten akaratát teszi élete törvényéül, az nem szakadhat el tőle. Lehet, hogy hibázik, vétke­zik, de azonnal visszatér az Úrhoz, és újra Isten akarata szerint rója az Úr útjait. Az engedelmesség az Isten erejét közli, az isteni akarat energiáját adja. 

AKARATÁTVITEL-ÁTVÉTEL

Emlékezzünk vissza gyermek- és diákkorunkra, milyen különböző ne­velőink, tanáraink voltak. Ha egyi­kük azt mondotta: szeretném, ha ezt vagy azt megtennétek, elkészítené­tek – csak immel-ámmal tettük meg. Ha ellenben szigorúan megkö­vetelték, akkor mindenki en­gedelmeskedett. Az engedelmesség­ben erő átvétel, akarat átvétel van. Lelkemet odanyújtom Istennek, hogy akarata hassa át és ezzel erősítse az én akaratomat. Az engedelmes­ség a Szűzanya akaratával való egyesülés is. Kövessük az Ő példá­ját, aki azonnal igent mondott az angyal szavára. Ha így teszünk, erő­sek, legyőzhetetlenek leszünk a go­nosszal szemben.

A HŰSÉG FEGYVERZETE

3. Forgassuk a harmadik fegyvert is, a hűséget! Hűségben kitartani a jó Isten és a Szűzanya mellett. Er­re rá kell nevelni magunkat! A hűség abban áll, hogy ha megindu­lok, többet nem fordulok vissza. Ha egyszer a Szűzanyához kapcsoltam életem sorát, nem tágítok tőle. Ha a jó Istennek ajánlottam fel életemet: szentségben, tisztaságban, szeretet­ben, nemcsak addig teszem, míg a szeretet tüze lángol, nemcsak addig, míg a nehéz idők szinte kényszeríte­nek az engesztelésre, hanem egész életemet hűségesen engesztelésben töltöm el. A Szűzanyával való kap­csolatunk ennek a hűségnek a biz­tosítéka. Aki Vele él, az erősödik, növekszik a hűségben. A hűséges lélekhez hiába közelít a sátán. A hűség pszichológiája ez: soha még csak szóba sem áll a gonosszal.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Isten együtt érző szánalmában

     Egy olyan világban, ahol az emberek szomjazzák a teljes életet, de eltávolodtak a forrástól és azzal vannak elfoglalva, hogy "ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, és nem tartják meg a vizet" (Jer 2,13), íme maga a forrás indul el, hogy szomjukat csillapítsa. Mert Isten Országa egy olyan pásztor jelenlétéből születik, aki mindent otthagy, hogy együtt érző tekintete megtalálja az elveszett bárányt (vö. Lk 15,3-7).
     A Fatimai Szent Szűz ajkáról elhangzó üzenet olyan Istenről szól, akinek irgalmas tervei vannak népével; aki örül, amikor megkerül az elveszett bárány. Az Irgalmas Isten az, aki meg akarja gyógyítani az elanyagiasodott, az önző és agresszív világ okozta sebektől elgyengült népet. Az Istenanya által kíván utat mutatni az irányítás nélkül maradt nyájnak, hogy eljuttassa őket a megváltás kapujához, az élő vizek forrásához, amely táplál és az örök életre szökell! "Aki ebből a vízből iszik, sohasem szomjazik többé."
     Nem elegendő azonban az elveszett bárány megtalálása, a báránynak is együtt kell működnie a saját kimentésében. A "mentési útvonal" pedig, a megtérés szándéka, a bűnbánat és a hála! A Jó Pásztor Édesanyját küldte, hogy Szíve Szeretetlángjával felforrósítsa a kihűlő, elhidegülő szíveket és fénycsóvájának ragyogása által biztos irányt mutasson, az Isten Békéje, a Szeretet társadalma és az Üdvösség felé!

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így holnap is 

15.00 - 16.45-ig.

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

Forrás: S4C  https://vasarnap.hu/2019/11/22/otezer-kopt-csalad-kitoloncolasat-tervezi-nemetorszag/

Te kit választottál?
„Kit választottál védőszentednek?” ‒ kérdeztem Kimberlytől egészen véletlenül a nagyhét közepén.
„Miről beszélsz?” ‒ nézett rám értetlenül.
     Így hát elmagyaráztam.
„Amikor megbérmálnak, bérmanevet választhatsz, mely általában annak a védőszentnek a neve, akit közel érzel magadhoz. Amikor én katolizáltam, én Szalézi Szent Ferencet választottam!”
Kimberly mintha még most sem kapcsolt volna.
„Miért őt?” ‒ kérdezte.
„Azért, mert Szalézi Szent Ferenc épp akkor volt Genf püspöke Svájcban ‒ magyaráztam ‒, amikor Kálvin letérítette az embereket a katolikus hitről. Ahogy Szalézi Ferencről olvastam fel-fedeztem, hogy olyan hatékony szónok és hitvédő volt, hogy szentbeszédeivel és röpirataival, több mint negyvenezer kálvinistát vitt vissza az Egyházba. Ebből arra következtettem, hogyha akkor ennyit volt képes visszavezetni az Egyházba, akkor most egyet még visszavezethet!
Azon kívül Szalézi Szent Ferencet a katolikus sajtó védőszentjének is nyilvánították, és mivel kereken tizenötezer könyvem van, természetesnek tűnt, hogy őt válasszam.
„Azt hiszem, ezt át kell imádkoznom! ‒ fordult el Kimberly vágyakozó, de kissé bizonytalan tekintettel ‒ aztán meglátom, hogy eszembe juttat-e valakit az Úr!”
     A feleségemen látszódott, hogy bár elindult az „úton”, olykor mégis elege volt az egészből!

(folyt. köv.) (Scott Hahn könyvei)

Isten együtt érző segítségében

     Az Istenanya üdvtörténeti szerepét, anyai aggodalmát indokolni látszanak a Szentírás egyes helyei is, mely szerint az utolsó időkben a sátán igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (2Tessz 2,3-4; 1Tim 4,1) és teljes hatalmával fog pusztítani a lelkekben.
     Ezt látszik igazolni, hogy napjainkban szinte társadalmi elvárás szintjére emelődik a Tízparancsolat valamennyi pontjának megszegése, az istentagadástól a nyilvánvaló, nyílt hazudozásig és természetellenes viselkedésig, minden!
     Ám az idők jeleiből úgy tűnik, hogy az Üdvözítő nem hagy magunkra ebben a veszélyben sem! Elküldi Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben − eddig soha nem látott módon − és rendkívüli eszközökkel segítse gyermekeit és győzelmes harcra mozgósítsa, nagy megtisztulásra készítse elő az egész emberiséget! A feladat világméretű és történelmi léptékű! Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik és egyre világosabban rajzolódnak ki az akadályok, de a megvalósulás kontúrjai is.
     A Szeretetláng Lelki Napló reménykeltő szavai: »Szeretetlángom már kezd gyújtani, de a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. A most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-fel villanó, eget s földet bevilágító fényességét...« (vö. II/101)

SZŰZ MÁRIA FEGYVEREI

Melyek a Szűzanya fegyverei a gonosz lélek ellen?

1. Elsősorban a mélységes alázata. A sátán lelkületét a gőg jellemzi. Lucifer az első, aki felfuvalkodott, gőgös volt és ezért a mélybe zuhant. A Szűzanya az ő mély alázatával von­ta magára Isten kegyelmét, szeretetét; ez az oka, hogy Isten őt választotta egyszülött Fia édesanyjául.

2. Másik fegyvere a feltétlen en­gedelmesség. „Fiat mihi! – Legyen nekem a te igéd szerint!” mondja Szűz Mária. Abban a pillanatban, amikor megtudja, mit kíván tőle Is­ten, készségesen aláveti magát szent akaratának. „Non serviam! – Nem fo­gadok szót!” ‒ mondja a sátán. Ellen­kezéssel van tele a lelke! Ezért is­merjük meg a mai idők lázadó szel­lemében a gonoszlélek munkáját. Ha semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy az engedetlenség zavarja meg az Isten békéjét; akkor is rá­ismernénk a mai korszemem kiala­kulásában Lucifer kezére.

3. Harmadik fegyver a Szűzanya hűsége Isten iránt. Hűséges, kitartó Isten szolgálatában. Nemcsak egyszer mondta: „Ecce ancilla Dominill”, hanem egész éle­tén keresztül éli. Láthatjuk az evan­géliumból, hogy hűséges marad egé­szen a kereszt tövéig. Nem ijed meg és nem fél attól, hogy őt is elfog­ják, halálra viszik, hűségesen kitart utolsó leheletéig. – A bukott an­gyalok hűtlenek voltak. Sokáig él­vezték Isten boldogító látását, a kegyelem állapotának boldogságát. De nekik is ki kellett állniok a hűség próbáját. A próbát nem állták meg, gőgből hűtlenek lettek, és maguk szakadtak el Istentől.

A Szűzanya gyermekei és a sátán közötti harcban nekünk is ezt a hár­mas fegyvert kell forgatni!

AZ ALÁZATOSSÁG FEGYVERZETE

1. Magunkra kell öltenünk az alá­zatosság fegyverzetét. Senki se le­gyen olyan elbizakodott, gőgös, hogy ezekben a nehéz időkben magában bízzon. Senki sem, olyan erős, hogy egymagában megállja a helyét, hogy hősiesen tudjon harcolni egyedül. De ha alázatos, ha a Szűzanya alá­zatossága az ő lelkét is ékesíti, ak­kor a jó Isten minden kegyelmet megad neki.

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

­

Forrás: S4C  https://vasarnap.hu/2019/11/28/templomgyujtogatasok-miatt-idozitett-bomba-lett-etiopia/

Mondd meg nekik!
     Elrepültem Kaliforniába, ahol a Catholic Answers által szervezett országos hitvédelmi konferencián tartottam előadást. Az ott lévők közül sokan hallották a szalagot, és mind Kimberlyről érdeklődtek. Az előadásom befejeztével föltett első kérdés valahogy így hangzott:
„Scott, mindnyájan hallottuk a néhány hónapja önnel készült szalagot! Mondja el, hol tart a felesége a katolizálásban?”
Kínos volt, mert meg kellett mondanom, hogy nem tudom.
     Aznap este még fölhívtam Kimberlyt. Elmeséltem neki, hogy a konferencia résztvevői mind hallották a szalagot, és mennyire kíváncsiak, hogyan gondolkodik most. Megkérdeztem, van-e valami amit el akar mondani? ‒ Arra azonban amit válaszolt, aligha számítottam.
„Mondd meg nekik” ‒ válaszolta némi szünet után ‒, hogy amikor tegnap, hamvazószerdán átjöttem Steubenville-be, a kocsiban sokat töprengtem és imádkoztam és világossá vált, hogy Isten most húsvétkor hazavár. ‒ Egy hosszú percen át egyikünk sem bírt megszólalni. Aztán folyni kezdtek a könnyeink, hálát adtunk és örültünk.
Hamarosan mindenki tudta a konferencián.
     Megbeszéltük, hogy Kimberlyt a jolieti Szent Patrik templomban 1990 húsvét vigíliáján fogadja vissza az Egyház. (Az időzítés enyhén szólva ironikusnak tűnt; öt évvel azelőtti katolizálásom legkorábbi időpontjául 1990-et jelöltük ki. A nekem szánt időpont íme a feleségemé lett.)
Időnként elemi erővel tört ránk az öröm, hogy Kimberly visszafogadása máris megtörténik; mindketten különös módon átéreztük a nagyböjt bűnbánati lelkületét. Így még sose ünnepeltük a Nagyhetet. újra boldogok voltunk!

(folyt. köv.)

SZŰZ MÁRIA LELEPLEZI A SÁTÁNT ÉS ERŐT AD

A Szűzanya hű gyermekei szóba sem állnak a sátánnal, de ha hűtlenek, akkor a sátán tábo­rába pártolnak át. Az égi Anya azonban nem engedi, hogy a gyer­mekei könnyen elszakadjanak tőle, mert megmutatja és leleplezi a sátán kísértéseit, rámutatva, mit kell tennie a léleknek, hogy tőrbe ne essék. Mária erőt ad, hogy amikor megismertük a kísértést, a bűnalkalmat, legyőzzük azt és elforduljunk tőle. Ha vele együtt élünk, a lelkünkbe önti azt az érzelmet, ami az ő Szeplőtelen Szívében van: a teljes elfordulást minden bűntől. 

A SÁTÁN FÉLELME MÁRIÁTÓL

Bármennyire gyűlöli is a gonosz a Szűzanyát, mégis fél tőle. Nagy har­cot, elkeseredett küzdelmet folytat az Istenanya és gyermekei ellen, pedig ismeri hatalmát. Jobban fél a Szűzanyától, mint az összes embertől és az összes angyaloktól együttvéve. Tudja, hogy Isten minden hatalmat, minden ke­gyelmet kezébe adott. Sőt vannak szentatyák, akik azt állítják, hogy a gonosz lélek jobban fél Máriától, mint Istentől, mert ha Isten győzi le a sátánt, abban megnyugszik, mivel Isten felette áll, de ha em­beri teremtmény győzi le, az száz­szoros megaláztatás a részére.

MÁRIA MEGSZÉGYENÍTI A SÁTÁNT

A sátán nemcsak fél, hanem meg is szégyenül a Szűzanyával szemben, aki magát „arcilla Domini"-nek* ne­vezte. Jobban megszégyenül így, mint amikor Szent Mihály az égből a pokolra taszította. Boldog Grignon azt mondja, hogy a Boldogságos Szűzanya egyetlen sóhajától – amelyet egy lélekért Isten elé bo­csát, – jobban fél a gonosz lélek, mint az összes szentek imáitól, mint a legnagyobb kínoktól.

(Forrás az első részben!) (folyt.) ________________________

* Az Úr szolgáló leánya

Isten segítő szeretetében

      A második vatikáni zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, "ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját."  Ugyanakkor "a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...", tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).
     Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermek(ek) világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét akár harc árán is. Az anya Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért. Ez az édesanyai segítőkészség áll a Mária-jelenések céljai mögött. Az Isten, aki együtt szomorkodik az emberi történelem drámáján, az emberiség szenvedései és lelki esendőségén a világ oltárává tette Fatimát, sőt megvalósításához adta a Szeretetláng többletkegyelmét. Mert Isten letekintett a szenvedő emberiségre.

Forrás: S4C  https://vasarnap.hu/2019/12/02/imadkozo-keresztenyeket-oltek-meg-burkina-fasoban/

Kimberly, a feleség lelki feljegyzéseiből 6
A kegyelem átható melegében
     1987. augusztus 7 -én megszületett harmadik gyermekünk, egy gyönyörű kislány. Ez a baba élő jelképe volt az imádság erejének, és tanúskodott a nagy fájdalmak és küzdelmek közepette is megingathatatlan szeretetünkről.
Hannah keresztelőjére úgy mentem el, hogy még azt sem tudtam, nem szólít-e föl a pap: „Legyen szíves üljön oda, Mrs. Hahn, míg én itt megkeresztelem a gyermekét.” De nem így történt. Amikor bementünk, Monsignor Bruskewitz üdvözölt és kedvesen megkért, hogy csinál-jak és mondjak mindent, amit jó lelkiismerettel tudok. Bár a Mindenszentek litániája alatt csöndben maradtam, és legbelül azzal sem értettem egyet, amit a keresztségről mondott, azonban a liturgia szépsége teljesen ámulatba ejtett. Őszinte buzgalommal kapcsolódtam bele. Váratlanul ért a keresztségi liturgia szépsége. Csupa olyasmi volt benne, amit én is imádkoztam volna a kislányomért! Egyszer csak, alighogy a pap befejezett egy hihetetlenül szép könyörgést a gyermekünk-ért, a pillanat igaz örömének hatása alatt megszorítottam Scott kezét, ő pedig vissza szorított. (Később kiderült, mert attól félt, azért kapaszkodom, nehogy kirohanjak.)
     Végül a Monsignor egy „Amen”-nel fejezte be a könyörgést, és belőlem is kitört az amen! Egyszerűen nem tudtam magamban tartani. (A presbiteriánusoknál nem szokás!)
A Monsignorral együtt mindnyájan nevettünk! Rég nem érzett boldog melegség töltött el.
     A Szent Bernát templomból távozóban Isten fontos dolgokat művelt bennem, és így szóltam Scotthoz: „Tudom, hogy ez a mai nap fordulópont számomra!” Valójában, nem az egyetlen, de fontos fordulópont volt.
Kimberly négy évvel később követte férjét! Az igazság fájdalmas, de kitartó keresése után, mindketten a Katolikus Egyház közösségében találták meg a legnagyobb kincset, a feltámadt Krisztust, aki tanít, megbocsát minden bűnt, meggyógyítja a szív minden sebét, felemel a legnagyobb bukásokból, és az öröm teljességére vezet a mennyországban.

(folyt. köv.)

AZ UTOLSÓ IDŐK APOSTOLAI

A harc fennáll: Isten ellenségeske­dést vetett a sátán és a Szent Szűz között, a sátán ivadéka és a Szűz­anya gyermekei között. Ez az ellenségeskedés bennünk folytatódik, bennünk teljesedik ki. Az utolsó időkben megkétszereződik ugyan a sátán ereje, de a jók hatalma is. Boldog Grignon mondja: a legjel­lemzőbb sajátsága az utolsó időknek, hogy a Boldogságos Szűzanyának buzgó, lánglelkű apostolai támadnak. Az utolsó idők jegye lesz, hogy a Szűzanyát nagyon tisztelik, szeretik, a lelkek együtt élnek, egybeolvadnak vele. Ez is egyik jele, hogy a világ a végső harc felé közeledik, mert összeütközik a sátán a Szűz­anya gyermekeivel.

AZ ELLENSÉGESKEDÉS

Ez az ellenségeskedés Isten rende­léséből, Isten akaratából az emberi­ség történelmében kezdettől végig vonul. Azzal kezdődött, hogy Isten a Boldogságos Szűzanyát kivonta a bűn hatása alól, szeplőtelenségével, ami annyit jelent, hogy a lelke soha, egy pillanatra sem volt a bűn uralma alatt. Nem volt hatalma felette a gonosznak. Ő az egyetlen az Üd­vözítőn kívül, akire a sátánnak semmiféle befolyása nem volt és nem is lehetett. Ez ad okot a sátánnak a legnagyobb gyűlöletre. Ez az oka annak is, hogy a Szent Szűz valamennyi angyal fölé emelkedett, mint az egek királynője. Némely szentatya szerint a Szűzanyának ez a kiváltsága volt az oka annak, hogy Lucifer Istentől elpártolt. Ő volt a teremtés koronája, s amikor Istenre nézett, látta, hogy ő áll Istenhez a legközelebb. Ezért is ragadta el a gőg. Mária mint ember, alatta állt, de mint Istenanya, már fölötte. Ezt nem tudta elviselni. Az Anyaszentegyház erre a magyarázat­ra vonatkozóan nem foglal állás­pontot, de az bizonyos, hogy a Boldogságos Szűzanyának szeplőtelen tiszta­sága az oka annak, hogy a gonosz lélek kérlelhetetlenül gyűlöli Őt, ámde tehetetlenül áll szemben hatalmával ás tisztaságával.

SZŰZ MÁRIA ELLENKEZÉSE

Azonban nemcsak a gonosz lélekben él az ellenségeskedés, hanem a Szűzanyában is. Az ő szeplőtelen tisztasága semmitől sem irtózik annyira, mint a bűntől. Semmi sem esik tőle olyan távol, mint Isten megbántása, mint a gonosz lélek mesterkedése. Lelkében ellenkezés és gyűlölet van minden bűn és go­nosz ellen. Amilyen gyöngéd és jó­ságos mi irántunk, olyan kérlelhetetlen gyűlölettel, megvetéssel for­dul el minden gonosztól, rossztól és a pokoltól.

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

Forrás: S4C  https://vasarnap.hu/2019/12/04/megoltek-mert-megvedett-egy-not/

Isten együtt érző szeretetében

     "Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne. Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz bizalmunk. Mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon" (1Jn 4,16-17).
     Az egész üdvtörténet folyamán Isten mindig kereste az ő népét, hogy átadhassa és részesítse őket az Ő békéjében, kiáraszthassa rájuk szeretetét, mely Isten irgalmas szívéből fakad, és a remény hangjaként tört be a tévúton járó békétlen történelembe: "Szívem szerinti pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket." (Jer 3,15). Az ígéret, valójában csak az Üdvözítő Jézus Krisztusban valósult meg, aki a Béke Királya.
     Jézus az emberek városaiban járt-kelt és együtt érzően tekintett rájuk "Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült." (Mt 9,36). Csak a szívekben olvasni tudó tekintet láthatja meg a sokaság belső eltévelyedését, és engedte, hogy eltöltse őt a szenvedő emberiség iránti együttérzés.
     Isten, mint szerető Atya nem nézheti a bűn elhatalmasodását, az embernek vesztébe rohanását. Ezért küldi az utóbbi évszázadokban újra és újra Fiának Édesanyját, Máriát a világba, világossá téve, hogy ,,ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan'' (Lk 13,3).