Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így a következő időpont: 

január 31-én lesz 15.00 - 16.45-ig.

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

Kimberly, a feleség lelki feljegyzéseiből 5

A protestantizmus megkötözöttségében
     Már-már arra gondoltam, hogy elválunk, de féltem Istent megsérteni és attól, hogy emiatt a pokolra kerüljek. Éreztem, hogy valamiképp van remény ‒ nem Scott miatt vagy miattam, hanem azért, mert Isten hűséges. Az Úr valahogy majd csak irgalmas lesz hozzám ‒ és Scotthoz is ‒ nap nap után, hogy megkapjuk a szükséges kegyelmet ebben a nehéz, ínséges időben.
     Scott nagy élvezettel élte katolikus életét (bár nem kérkedett vele). Ha imádkozott, keresztet vetett. Volt egy feszület az irodájában. Egyszer véletlenül hallottam, amikor az Üdvözlégyet mondta egy barátjával.
     Nagyon mélyen érintett, hogy nem tudok örülni megváltottságomnak. Imanaplómban újra és újra föltettem a kérdést az Úrnak: „Miért nem tudok örülni megváltottságomnak? Tudom, hogy meg vagyok váltva. Ugyanakkor Scott föl se teszi ezt a kérdést, és ő miért tud örülni annyira? Igen, neki ott volt az Oltáriszentség!” Nagyon makacs voltam ‒ ez a legmegfelelőbb szó.
     Egyszer az egyik katolikus barátnőm értem könyörögvén, megemlítette, hogy az Úr azt mondta neki: számunkra „Krisztus megtöretett Testének apostolsága” adatik. Nem értettem, de a magányosságunk gyötrelmei emlékeztettek a reformáció okozta szakadások szomorúságára és fájdalmaira. És ez elgondolkodtatott, hiszen nap nap után határozottan éreztük, micsoda dúltság jellemzi a családokat a reformáció óta. És magunk is megéltük, mennyire fájdalmas az egység hiánya.
     Férjemmel ketten aktivisták lettünk, s ez a kötelék nagyban segítette, hogy együtt tudjunk működni. Az abortusz és a pornográfia elleni közös küzdelemben együtt éltünk meg a sikereket, és házasságunk erősödött a közös szolgálattól is, meg attól is, hogy közös barátokat szereztünk.
Segített abban is, hogy kívülről tudjuk szemlélni magunkat.

(folyt. köv.)

Isten, ember iránti szeretet-vágya

     Az ember állandó törtetése – szeretet keresés. Ezt keresik a család körében, ezt keressük az emberek nagyobb közösségében miként (és leginkább) az Isten és ember kapcsolatában.
     a) A jóságos Isten – életigényünk: „Amint kívánkozik a szarvas a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!” (Zsolt. 41,2). Minden jóval eltölt és ezért emelkedik Felé az ember lelke.
     b) De a legnagyobb jóság – a megtestesülés kegye. Ebben történik meg, hogy az ég a földre száll, hogy a föld embere az egek szeretetében éljen. Az Ige földre szállásában azonban döntő szerepet talál az – Édesanya… – Az embernek égbeemelkedésében is erős szerepet talál – a földön mellénk álló Édesanya. Jól jegyezd meg: akinek Fia a Megváltó, annak szeretett „gyermeke” – a megváltott ember.
     Amit megszerzett az isteni Fiú, azt diadalra segíti az Istenanya. – Így nekünk Mária, Anyánk a földön. 

(Vö. Dr. Marczell Mihály: Május Királynője II/1 nyomán)

A mai idők jelei

     Az utóbbi két évszázad során az elhatalmasodó bűnnel párhuzamosan egyre többet hallunk Mária-jelenésekről, és vonatkozó irodalma is szemlátomást gyarapszik. ,,Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona'' (Jel 12,1). Egy beszédes statisztika szerint (Robert Ernst: Lexikon der Marienerscheinungen, Altötting, 1989.) a világon eddig közel 770 Mária-jelenést regisztráltak. Az első ezer évben ebből mindössze 24 történt, a következő kilenc évszázadban 375, a huszadik században pedig 370.)
     Az Egyház 1531-től kezdődően tízenhárom (jelentős) Mária-jelenést fogadott el hitelesnek: 1531: Guadalupe, Mexikó, 1696: Máriapócs, 1830: Paris, 1846: La Salette, 1858: Lourdes, 1871: Pontmain, 1879: Knock, 1917: Fatima, 1932: Beauraing, 1933: Banneux, 1947: Tre Fontane, 1953: Szirakúza, 1961: Szeretetláng.
     A Mária-jelenéseknek három csoportja van: az elsőhöz azok az események tartoznak, amelyek egyházi vizsgálata befejeződött, és amelyeknek hitelességét az egyházi tekintély megerősítette.
     A másik csoportot képezik a problémás, a vitát kiváltó a jelenések, amelyek vizsgálata még nem történt meg, s velük kapcsolatban hivatalos nyilatkozat nem született, üzenetük mégis terjed.
     A harmadik csoportot a hamis jelenések képezik, amelyeket az egyházi hatóság megvizsgált és zavarosnak, az Egyház tanításával ellentétesnek ítélt. Ezek lehetnek jóindulatú kitalációk, megszállottságból eredő íráskényszer eredménye, esetleg kifejezetten a katolikus hitet, vagy a hiteles jelenések iránti bizalmat megrendíteni szándékozó ellenséges provokációk.
     A valódi Mária-jelenések elsősorban jelek, mégpedig a mai idők jelei (J. Ratzinger), amelyek az elhatalmasodó bűnre, s azok következményeire figyelmeztetnek és kiút megjelölésével segíteni akarnak rajtunk. A jelenések általában öt lényeges elemet tartalmaznak:
1.) A Mária-jelenések figyelmeztetnek az elhatalmasodott bűnre, s annak elhatalmasodott következményeire, s nem egyszer profetikusan láttatják az elhatalmasodó bűn társadalmi következményeit és annak végkimenetelét.
2.) A jelenések szembesítenek az elhatalmasodó bűn áldozatává vált lelkek valós helyzetével, sorsuk lehetséges végkimenetelével (halált von maga után. Jak 1,15).
3.) A jelenések jelzik az elhatalmasodott bűnnel szemben túláradó kegyelmet. ,,Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint halált hozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulással a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által'' (Róm 5,20).
4.) A jelenések jelzik Jézus velünk lakozását: ,,S én veletek vagyok mindennap a világ végéig'' (Mt 28,20).
5.) A Mária-jelenések veszélyes helyzetünkből kiutat jelölnek meg, s ehhez eszközöket is ajánlanak.
Fontos tudnivaló, hogy az üzenetek soha nem adnak új kinyilatkoztatást, nem korrigálják és nem egészítik ki a Szentírást, nem adnak úgynevezett felsőbb utasítást az Egyház vezetésének, legfeljebb kérnek ezt vagy azt. Nem új hitet, nem új erkölcsöt hirdetnek, de kivizsgálásuk mégis kötelező: ,,Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg'' (1Tessz 5,21). Az üzenetek nem képeznek hitkötelezettséget, nem tartoznak a ,,depositum fideihez'', a hitletéteményhez, nem Mária-tiszteletet hirdetnek és nem azt népszerűsítenek, hanem szembesítenek a valósággal: lelkiállapotunkkal, a veszélyekkel s az elhatalmasodó bűn végkimenetelével. Összességében azonban a szentségi (az evangéliumi) életre kívánnak minden embert vezetni.

(vö. ANTALÓCZI, Jelenések, üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Plébánia Eger,  2000)

Kimberly, a feleség lelki feljegyzéseiből 4

Apám sugalmazott jótanácsa
     1986 karácsonyán tudtuk meg, hogy újabb gyermekünk fog születni. Az Úr sugallatára a „kiengesztelődés gyermekének” neveztem el.
„Ó, Istenem” ‒ mondogattam ‒, „azt jelenti ez, hogy katolikus lesz és nekem is katolikussá kell lennem?” ‒ S rögtön imádkozni kezdtem.
     Utána azon gondolkodtam el, milyen módon lesz ez a gyermek megkeresztelve. Kritikus helyzet volt ‒ magam hittem a gyermekkeresztségben, de egy olyan, felekezethez nem tartozó gyülekezetbe jártam, mely nem hitt benne. Mindig arról álmodtam, hogy apám kereszteli meg a gyermekeinket, de nem tudtam elképzelni, hogyan válhat ez valóra. Isten volt hozzám oly kegyes, hogy ezúttal megóvott a Scottal való vitáktól. Beláttam, hogy Scott a család lelki irányítója, és jobbnak láttam, ha beletörődök, hogy a gyermek katolikus keresztségben részesül; ami végül igaz békével ajándékozott meg azzal a hatalmas meglepetéssel együtt, amelyet Scottnak okoztam, amikor csöndben megkértem, hogy a gyermek megszületésekor tegye meg az előkészületeket Monsignor Bruskewitz-al a keresztelőre.
     Közvetlenül a kislányunk megszületése előtt volt egy fontos beszélgetésem apámmal. Nála mélyebben hívő embert keveset ismerek. Tényleg ilyen apára volt szükségem, hogy elvezessen mennyei Atyámhoz. Apa megérezte a szomorúságot a hangomban.
„Kimberly ‒ kérdezte ‒, szoktad-e mondani azt az imádságot, amit én nap mint nap elmondok: Uram! Megyek ahova akarod, hogy menjek; teszem amit akarsz, hogy tegyek; mondom amit akarsz, hogy mondjak, és lemondok, amiről akarod, hogy lemondjak”?
„Nem, apa, mostanában nem szoktam mondani!” (Nem is sejtette, hogy még mindig micsoda fájdalommal tölt el, hogy Scott katolizált.)
„Nem?!” ‒ mondta őszinte megdöbbenéssel.
„Apa, én attól félek, hogyha imádkoznám, az egyet jelentene a katolizálással. Én pedig nem leszek római katolikus!”
„Kimberly nem hiszem, hogy azt jelentené, hogy római katolikus leszel, hanem azt jelenti: vagy Jézus Krisztus az ura életednek, vagy nem Ő az! Ne akard meghatározni Istennek, hová vagy hajlandó elmenni Vele, és hová nem. Azt mondd el neki, hogy hallgatsz Rá! Ez sokkal fontosabb, minthogy római katolikus leszel-e, vagy sem,
máskülönben megkeményíted a szíved az Úrral szemben. Amíg nem tudod elmondani ezt az imát, imádkozz a kegyelemért, hogy sikerüljön elmondanod. Szívedből hódolj meg előtte ‒ bízhatsz benne!”
     Apám szavai nagy hatással voltak rám! Olyan érzésem volt, mint amikor gyermekkoromban megfogta a kezemet.
„Istenem, add meg a kegyelmet, hogy el tudjam mondani azt az imádságot” ‒ imádkoztam naponta, 40 napon át. Közben féltem, hogyha elmondom azt az imádságot, megpecsételődik a sorsom, kidobhatom az agyam, és mint egy idióta követhetem Scottot a Katolikus Egyházba.
     Végül eljutottam odáig, hogy mondjam ezt az imádságot, Istenre bízva a következményeket. És érdekesmód rájöttem, hogy én készítettem magamnak a kalitkát, az Úr pedig nem bezárta, hanem kinyitotta az ajtaját, hogy szabaddá tegyen. Megdobbant a szívem. Most már újra szabadon hozzáfoghattam tanulni és próbálkozni, némi örömmel kutatni kezdhettem dolgokat. Most már mondhattam: Igen Istenem, nem így terveztem el az életemet, de jó lesz, amit te álmodsz meg számomra. Mi a szándékod a szívemmel, a házasságommal, a családunkkal? Tudni akartam. (folyt. köv.)

A SÁTÁN KEZE

Kétségtelen, hogy ez a mostani összecsapás is a gonosz lélektől származik. Látjuk ezt nemcsak Emmerich Katalin látomásából, amelyről szó volt, hanem abból a szellemből is, ami ma betölti a világot. Magát a sátánt nem látjuk, de ármányko­dását, keze művét a világ esemé­nyeiben felismerjük.

A jó Isten nem engedi, hogy a sátánt a maga valóságában lássuk, mint ahogyan az angyalokat sem láthatjuk. A gonosz lélekről, a bukott angyalokról nagyon keveset tudunk. Olyan nagy hatást tenne ránk a go­nosz lélek testi szemeinkkel való látása, hogy nem tudnánk itt a föl­dön tovább élni a  borzalomtól. Annyira megrázna, megdöbbentene ez a szörnyű látvány, hogy halandó testben nem tudnánk azt elviselni. 

KÖZVETÍTŐ KÖZTÜNK ÉS MÁRIA KÖZÖTT

A jó angyalok világába sem pillant­hatunk be Ezzel a boldog világgal azonban közvetlen kapcsolatban va­gyunk, hiszen a Gondviselés mind­annyiunk számára rendelt valakit a jó angyalok közül, hogy őrizzen, vi­gyázzon ránk, kísérjen, segítsen ben­nünket ebben a harcban. Nem tud­hatjuk, ki az őrangyalunk, vajon Isten trónusai, erők, hatalmasságok, kerubok vagy szeráfok csoportjából való-e a mi élet-társunk? Ki az, aki vigyáz reánk, inspirál, harcol ve­lünk? Egy bizonyos, hogy a Boldog­ságos Szűzanyát nagyon szereti, hűséges gyermeke, hiszen Mária az angyalok Királynője. Az angyalok valamennyien a legnagyobb készséggel alávetik magukat uralmának; hűséggel, örömmel szolgálják őt, ellesik minden gondolatát. Hogy a Szűzanya bennünket szeret, ránk gondol, azt őrangyalunk súgja nekünk, közli velünk. Ha mi az égi Anyához fohászkodunk, segítségét kérjük, ezt is ő közvetíti. Összekötő kapocs az őrangyal a Szűzanya és a mi szívünk között.

AZ ANGYALOK LÉGIÓI KÜZDENEK VELÜNK

Bizonyos, hogy a mi őrangyalunk a Szűzanya révén sokszor egész hadsereggel oltalmaz bennünket. Az idők vége felé a gonosz lélek mun­kája megkétszereződik, az egész po­kol fellázad ellenünk, de ugyanak­kor a Szűzanya segítségünkre hozza az egész mennyet.

Az angyalok egész légiója küzd velünk! Nem va­gyunk egyedül! Nálunknál hatalma­sabb erők küzdenek, hogy a kísér­tés hevében, a nehéz küzdelemben ­diadalra jussunk.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Kimberly, a feleség lelki feljegyzéseiből 3
A protestantizmus megkötözöttségében
    Én mást gyászoltam, mint Scott. Azon keseregtem, hogy soha többé nem lehetek lelkipásztor-feleség, amiről egész életemben álmodtam. Nem láttam, milyen szerepem lehetne Scott hivatásában, újabban azt mondta, kispapokat szeretne oktatni; korábban terveztük, hogy majd tanácsadást tartunk fiatal jegyespároknak, de ilyesmi a katolikus szemináriumban nem létezik.
És talán apróságnak tűnik, de irtóztam a gondolatától is, hogy az otthonunkban esetleg mindenféle kegytárgyak álljanak halomban. Amikor az egyik barátunktól többek jelenlétében kaptunk egy keresztet, megszólalni se bírtam.
Szerencsére Scott elvette tőle: „Tudom is, hol lesz a helye ‒ mondta ‒ ahol olvasni szoktam.”
Kedves barátainknak fogalmuk sem volt róla, micsoda fájdalmat okoznak nekem ezzel. És még csak azzal sem enyhíthettem rajta, hogy elmondjam valakinek.
     Nem tudtunk többé mélyebben elbeszélgetni teológiai kérdésekről úgy, hogy kölcsönös gyomorgörcsöt ne okoztunk volna egymásnak. Azelőtt Scott volt a legjobb barátom, akivel megoszthattam, ha bántott valami. De most hogyan fordulhattam volna hozzá, amikor legtöbbször éppen ő okozta nekem
akaratlanul is a fájdalmat?
     És Scott sem lett volna annyira magányos, ha mellette vagyok, de nem tudtam és nem is akartam könnyíteni rajta, elvégre ő döntött így, és nyögte a következményeit.
Lényeg, hogy a férjem rettenetesen magára maradt. Hozzám hasonló okok miatt sok protestáns barátja szóba sem akart állni vele, nem értették meg őt és szakítottak vele.
     Gyötrelmes volt a külön-külön magányunk. Azelőtt együtt tanultunk, együtt küszködtünk különböző szövegekkel, s közben tanultam tőle, mert igen jó megközelítései voltak. Most pedig nem voltam hajlandó meghallgatni a felfedezéseit, és nem tudtam vele örülni, hanem mindig rettegtem, hogy belemegy a részletekbe és én hallani sem bírom. Scott azt állította, hogy ő a Biblia révén jutott el a katolikus hitre. De az én hitemnek is a Biblia volt az alapja!
”Mi az igazság oszlopa és alapja?” ‒ vetette oda egyszer.
”Isten Igéje!” ‒ válaszoltam gyorsan.
”Akkor miért mondja Szent Pál a 1Tim 3,15-ben, hogy az Egyház? Mondd, miért nem ér el ez a kijelentés a protestánsok lelkéig?”
”Ez csak a te katolikus Bibliádban van így, Scott!” ‒ állítottam. Erre ő kinyitotta az én Bibliámat, és valóban benne volt, melyet emlékeim szerint addig sose olvastam.

(folyt. köv.)

„KIS BÉKESZÜNET KÖVETKEZIK”

A Boldogságos Szűzanya megígérte Fatimában, hogyha nagyon buzgón engesztelünk, ha az ő tisztaságos, jóságos Szívével egyesülve élünk és engesztelő áldozatunkat így nyújtjuk a mennyei Atyának, akkor elkövetkezik a Szűzanya Szeplőtelen Szívé­nek győzelme és utána a békeszünet. Sok szenvedés után tehát várhatjuk azt a boldog kort, amelyről a jövendölések beszélnek. De ez is feltételekhez van kötve. Attól függ, hogy az engesztelők tábora elég erős, elég nagy lesz-e ahhoz, hogy a jó Isten igazságosságát kiengesz­telje azért a tengernyi bűnért és gonoszságért, amely égbe kiált bün­tetésért. Ezért erőlködik tehát a sá­tán és igyekszik az engesztelést meghiusítani. Nem is csoda, hogy ennyire erőlködik, hiszen egészen elönti lelkét az irigység és gyűlölkö­dés ellenünk. Át akarja húzni Isten terveit. Meg akarja akadályozni Is­ten gondolatainak megvalósulását bennünk. Az isteni hatalommal azonban nem tud szembeszállni. Ép­pen akkor, amikor legjobban eről­ködik, válik az isteni Gondviselés eszközévé. 

„ELLENKEZÉST VETEK...”

A jó Isten a sátánnal szemben a Boldogságos Szűzanyát ruházta fel hatalommal és kegyelemmel az idők kezdete óta. Az ellenségeskedés a Szent Szűz és a sátán között nem most kezdődött, nem is akkor, mi­kor a Boldogságos Szűzanya meg­született, hanem akkor, amikor a bűn a világra jött. Az emberiség életének kezdetén mondta az Úr, midőn az ősszülőket kiűzte a para­dicsomból: „Ellenségeskedést vetek közéd és az Asszony közé, ivadékod és ivadéka közé. Az széttiporja fe­jedet, te pedig a sarka után lesel­kedel.” (Ter 3,13.) Ez az ellen­ségeskedés, amelyet Isten a Boldog­ságos Szűz és a sátán között létre­hozott, fenn fog állni a világ vé­géig. Mindvégig ellenségeskedés lesz a sátán és a Szűzanya között, a sá­tán ivadéka és az ő gyermekei kö­zött.

A VÉGSŐ KÜZDELEM FELÉ

Ez az ellenkezés egyben jövendölés is. Azokra az utolsó időkre vonatko­zik, amikor ez a harc, ez az össze­csapás a sátán ivadéka, csatlósai és az Isten harcosai, a Szűzanya gyer­mekei között a legerőteljesebb lesz. Ez a harc napról-napra fokozódik egészen az utolsó felvonásig, az An­tikrisztus idejéig. És ha közben jön is a rövid „békeszünet", a sátán azt is arra használja, hogy még jobban  összegyűjtse azokat, akik az ő hívei, hogy annál erőteljesebben törjön ki azután a gonosz végső küzdelme, amely az emberiség történelmének befejezése lesz. Ha ez a harc a jó és a gonosz között szemünk láttára nőttön nő, jele annak, hogy az em­beriség története a végső kifejlődés felé közeledik.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

A "pálfordulás" 

     Életéről kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni, legfeljebb halálának dátumát (†67).
Pál a világ felé nyitott diaszpóra-zsidóságból származott. A kilikiai Tarzuszban született, gyaníthatóan a középső társadalmi szinthez tartozott. Tulajdonképpen Saulnak hívták, de már születésekor megkapta a római polgárjoggal a Pál (Paulus) nevet is.
     Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és a Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. Hogy mikor és hogyan találkozott velük először, már nem lehet megállapítani. Életének döntő kérdése, a Törvény vagy Jézus Krisztus volt. Csaknem biztosra vehető, hogy István (első) vértanú megkövezésénél jelen volt.
     És ez időben történt megtérése (34 körül), mely megadta élete értelmét. Úgy értelmezte mint Isten tettét, és Jézusnak ezt a megjelenését egy sorba állította a Föltámadott megjelenéseivel (Gal 1,15; 1Kor 9,1; 15,8). A választott néphez, a Törvényhez való tartozást ettől kezdve jelentéktelen dolog volt számára. "Amit előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem... Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csak hogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a Törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén'' (Fil 3,7 sk.). Ez jelentette a fordulatot; Isten jövője kezdődött meg vele.
     Az átváltozás órájáról, amikor Saulból Pál lett, drámai leírást ad Szent Lukács: Amikor Saulnak kimerítő lovaglás után kevéssel dél előtt a távolban feltűntek Damaszkusz tornyai, ,,az égből egyszerre nagy fényesség vette körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl?" Pál megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" "Jézus vagyok, akit te üldözöl. De állj föl, és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned!"
Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit sem. Saul fölkelt a földről, kinyitotta szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba kézen fogva. Itt három napig imádkozott és töprengett. Akkor az Úr elküldte hozzá Ananiást, és szíve elnyerte a hit ismeretét. Ezután megnyíltak szemei és látott.
     A következő szombaton határtalan volt a csodálkozás a damaszkuszi zsinagógában, amikor Saul fölállt, és a farizeus biztos szentírásismeretével bizonyította az elnémult hallgatóság előtt, hogy a Názáreti Jézus valóban a megígért Messiás. Azt is elbeszélte nekik, amit maga átélt, és hogy ő már a Krisztusé. Akkor kitört a fölháborodás vihara, Pálnak menekülnie kellett és barátai éjjel kosárban kénytelenek leereszteni a város falának egyik oldalán. Így kezdi Pál rögös útját, amely az Egyháznak a népekhez vezető útja lesz.
Pál fölemészti magát "az ige terjesztésében''. A gyenge és beteges ember mintegy hatezer, fáradságosan megjárt kilométert tett meg apostoli útján, és ezért nevezheti az utókor a Népek Apostolának! ( Forrás nyomán )

05)  https://youtu.be/0kOm3IlzJ_A

 Forrás: S4C https://vasarnap.hu/2019/12/12/negy-civil-ruhas-rendor-osszeverte-a-nasznepet-egy-eskuvon/

Kimberly, a feleség lelki feljegyzéseiből 2
A protestantizmus megkötözöttségében
     Egy nap, amikor Scott épp indulóban volt egy tanúságtételére, kifakadtam:
”Nem tudom megérteni, mi a célja Istennek azzal, hogy egy jól képzett fiatal házaspárnak, akik előtt közös életcél, hogy együtt szolgáljanak, teljesen megváltoztatja az életét, olyannyira, hogy mostanra teljesen más irányba tartanak. Miért csinálja ezt?”
Scott válasza váratlanul ért.
”Lehet, hogy ennyire szeret minket?” ‒ mondta. ‒ Mivel magadtól sose érdeklődtél volna a katolikus hit iránt, talán engem térített meg először, hogy rajtam keresztül fokozatosan megmutathassa neked a Katolikus Egyház szépségét? Hogy megérleljen? Hogy megáldhasson a szentségekkel? Hogy megadhassa a már birtokodban lévő hit teljességét. Hogy egységben legyünk!
”Rettenetesen nehéz meglátni ebben az isteni szeretetet, de el tudom képzelni, hogy így van ‒ mondtam. Be kellett vallanom, hogy magamtól tényleg rá se néztem volna a Katolikus Egyházra. Csak ne várd tőlem, hogy rohanjak tanúságot tenni, ha katolizálnék” ‒ tettem hozzá.
”Nem szeretném” ‒ vágta rá Scott ‒, ha úgy térnél meg, hogy nem várnád meg, amíg tanúságot tudsz tenni.”
Azzal kilépett az ajtón, én pedig megint magamra maradtam a gondolataimmal.
     Hol egyikünket, hol másikunkat borította el a gyász egy-egy hulláma, ahogy láttuk, mint halnak el sorjában az álmaink. Tudom, a gyász talán túl erős kifejezés a lelki szomorúságomra, de tényleg nem találok rá jobb szót. Mindketten lassan haldokoltunk, és egyáltalán nem voltunk biztosak benne, hogy lesz-e még egyáltalán valamiféle föltámadás. Scottnak legalább az a vigasza megvolt, hogy ő Isten akaratát követte. Én még ebben sem lehettem biztos.

(folyt. köv.)

Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 3

     A II. Vatikáni Zsinat a modern pápa elődök Jn 19,26-ra vonatkozó magyarázatát megerősíti, amikor Máriáról, a Megváltó Társáról írva a Megváltóval a kereszt tövében való együtt szenvedéséről és az őt ott felajánló szerepéről tanít a Lumen Gentium 58. részében. Mária a „Fiával való egybetartozását hűségesen vállalta egészen a keresztfáig, amelynél ott állott (vö Jn 19,25), hogy ezzel is az Isten elgondolása teljesüljön.”
     Mária Isten akarata iránti engedelmességében vállalta, hogy a Megváltó Társaként együttműködjön a Kálvárián. Isten kívánta így, hogy az új Ádám oldalán ott legyen az új Éva. A zsinat az 58. részben azt tanítja továbbá, hogy Mária volt az, akinek „meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével”. A Megváltó Társa együtt szenvedett a Megváltóval, kiállva Fia mellett majdnem a halálig, a váltságdíj megfizetésének csúcspontjáig (vö Mt 10,45). „Meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével, akinek áldozatához anyai érzelmeivel csatlakozott, szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati bárány leölésébe.”
„Végül, maga Jézus Krisztus a kereszten haldokolva odaadta őt a tanítványnak, hogy legyen anyja: »Asszony, íme a te fiad!« (vö Jn 19,26-27).”  A Megváltó Társaként „együtt szenvedett kereszten haldokló Fiával…” és „engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével egészen különleges módon közreműködött az Üdvözítő munkájában, hogy a lelkek természetfeletti élete helyreálljon.” Így jogosan jutalmazta meg a Megváltó, mielőtt elhagyta a keresztet és visszatért az Atyához, hogy legyen „anyánk ő a kegyelem rendjében.”
     II. János Pál pápa termékeny módon jelenkorivá tette a „A Megváltó Társáról” szóló magisztériumi tanítást. „Benne [Máriában] a számos és gyötrő szenvedés oly láncolattá fonódik össze, hogy nemcsak rendíthetetlen hitét bizonyítja, hanem azt is elmondhatjuk róla, hogy legalább annyira hozzá is járul a mindenek megváltásához … a Kálvárián érte el tetőpontját, emberi szempontból immár nehezen elképzelhető fokon, a Boldogságos Szűz Mária szenvedése, amely Jézusé mellett, titokzatos és természetfölötti mértékben termékenynek bizonyult az egyetemes üdvösség létrejöttében. Amikor fölment a Kálváriára, amikor ott állt a Kereszt tövében a szeretett tanítvánnyal együtt, egészen sajátos mértékben részesült Fiának megváltó halálában.”
Sőt, II.János Pál Mária kálváriai „lelki keresztre feszítéséről” is beszél: „Lelkében keresztre feszítve megfeszített Fiával (vö Gal 2,20), hősies szeretettel szemlélte Fiának halálát »szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati bárány leölésébe« (Lumen Gentium, 58). Értünk beteljesíti az Atya akaratát és mindnyájunkat gyerekeként fogad Krisztus végakarata szerint: »Asszony, nézd a fiad« (Jn 19,26).” Ez valóban az asszony (egy édesanya) „lelki keresztre feszítése” volt a kereszt tövében. Ezért helyes, tekintettel legbensőségesebb együtt szenvedésére a Megváltóval a Kálvárián, hogy a Társa megkapta a lelki anyaság minden kegyelmét Isten népe számára, akiket „együtt váltott meg Krisztussal”.
     Kérjük tehát a Szentatyát, hogy hirdesse ki üdvtörténetünk ötödik, Mária-dogmáját, a "Megváltó Társa" címmel. Ez talán újabb lendületet adhat – az isteni kegyelem által – a lelkek sokaságának az engesztelésre, mely reményünk szerint új fényt és világosságot eredményezhet elsötétülő világunkban!
(vö. Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)

Harmadik elmélkedés

VÉGSŐ HARC A SÁTÁNNAL

KEVÉS IDŐ VAN MÁR HÁTRA!

Arról ismerjük meg, hogy elközel­gett az idők telje, hogy a gonoszlélek megkétszerezi érőfeszítéseit. Az Úr Jézus második eljövetele felé látja a sátán, hogy kevés ideje van már az emberek elcsábítására. Ezt a kevés időt a legjobban akarja fel­használni. Lehetőleg minden alkal­mat megragad, hogy a lelkeket bűn­re csábítsa és a kárhozatba döntse. Azokat a jeleket, amelyeket az Úr Jézus a vég kezdetéről előre mon­dott, a sátán is ismeri, hiszen a ki­nyilatkoztatást ő is tudomásul vette. A sátán tiszta szellem, csupa ész és tehetség, ezért hamarabb felfogja Isten tanítását, mint mi és jobban megérti a kinyilatkoztatás igazságait, amelyeket a jó Isten nekünk adott.

AZ IDŐ JELE

Anélkül, hogy mi azokhoz a 'jöven­dölésekhez' folyamodnánk, melyekről előbb volt szó, világosan látjuk, hogy amikor a sátán megkétszerezi erőfeszítéseit, akkor nekünk vigyáznunk kell! Nem tudjuk ugyan az időt, az órát, amikor az idők telje bekövetkezik, – azt az Úr nem akarta kinyilatkoztatni – de a je­lekből következtethetünk, mert a sátán erőfeszítése számunkra szintén jel, amelyből láthatjuk, hogy köze­ledik a vég. Ha a fatimal jelené­sekben a Szűzanya sok mindent nem mondott volna meg előre, ak­kor is azt kellene tartanunk, hogy ez a sátáni erőfeszítés, amely nap­jainkban történik, igen komoly jele annak, hogy az emberiség lassan halad a végső kifejlődés felé.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 2

      A II Vatikáni Zsinat említést tesz arról, hogy a szentatyák megkérdőjelezhetetlenül elismerték Mária kivételes, szabad akaratából a Megváltó oldalán vállalt részvételét az emberiség üdvözítésében: „Joggal gondolták tehát a szentatyák, hogy Mária nem volt merőben tétlen eszköze Istennek, hiszen szabad hittel és engedelmességgel közreműködött az emberiség üdvözítésében." Szent Iréneusz szerint, akihez hasonlóan a szentatyák is szívesen hirdetik szentbeszédeikben: »Amit Éva engedetlensége összebogozott, azt kibontotta Mária engedelmessége.«
     A szentatyák mélyreható bölcsességét összegezve azt mondhatjuk, hogy amíg Évának aktív szerepe volt Ádámmal az emberiség üdvössé-gének elvesztésében (habár másodlagos és alárendelt volt Ádám szerepéhez képest), addig Mária aktívan osztozott Jézus Krisztussal az emberi-ség megváltásában (habár feladata teljes egészében másodlagos és alárendelt volt Jézus Krisztushoz képest).
     Folytatva az ősatyák Éva és Mária közötti párhuzamát, Éva Co-peccatrixnak („társ-bűnösnek”) tekinthető, mert Éva volt az, aki szabadon adta a kísértés „eszközét”, a „tiltott gyümölcsöt” (vö Ter 3,6) Ádámnak a Peccatornak („bűnösnek”), akinek bűne, az emberi faj atyjaként az emberiség kegyelmi állapotának elvesztéséhez vezetett, a Peccator eredményezte az emberi faj számára a halált. Máriát hasonló módon tekinthetjük Coredemptrixnek („a Megváltó Társának”), mert Mária volt az, aki szabad akaratából a megváltás eszközét, Jézus Krisztus testét adta. Az Atya többé nem kívánja a régi törvény áldozatát, mert Szent Fia Jézus teljesítette a Legszentebb és legtökéletesebb áldozatot! „Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk” (Zsid 10,10). Ezt a testet, a megváltás Isten által tervezett eszközét, Mária, a Coredemptrix, a Megváltó Társa szabad akaratából adta a Megváltónak. Valóban azt mondhatjuk, hogy amíg Éva volt a Co-peccatrix a Peccatorral, addig Mária volt a Coredemptrix a Megváltóval.
     A II. Vatikáni Zsinat, XXIII. János (1958-1962) és VI. Pál (1963-1978) vezetésével zsinati erőt és megerősítést adott a modern pápák Máriára, mint Megváltó Társára vonatkozó következetesen ismétlődő magisztériumi tanításának. „Az édesanyának ez a mély kapcsolata Fiával az üdvözítés munkájában megmutatkozik a szűzi fogantatás idejétől kezdve egészen Krisztus haláláig.” (vö. Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)

Scott Hahn férji vívódásai
     Mindig szerettem a feleségemet, de most, hogy Krisztus szeretetével tekinthettem rá, összeszorult a szívem, amiért nem vagyunk lelki egységben.
     Annak a taktikámnak, hogy Kimberlyt szembesíteni próbáltam a tényekkel, eddig nem sok használható eredménye volt. Sikertelenül próbáltam vitára késztetni. Bármilyen könyvet ajánlottam neki, biztos lehettem, hogy ezek után kezébe se veszi. Isten vezetett rá, hogy vonuljak vissza, és hagyjak több teret a Szent-lélek működésének.
Apologetikus érvek felsorakoztatása helyett újra a magam érzéseiről beszéltem neki gyengédséggel, de nem azért, hogy ezzel az újabb stratégiával hatékonyabban irányíthassam és manipulál-hassam. Egyszerűen egyedül így tudtuk tisztességesen és szeretetteljes módon kezelni a köztünk lévő különbségeket. Lassanként elfogadtam, hogy Kimberly esetleg nem lesz katolikus, egy életen át pedig nem akar-tam erőltetni a megtérését.
     Miután új lakhelyünkre beköltöztünk és szereztünk néhány új barátot a környéken, Kimberlyvel kezdtük szembetalálni magunkat egy merev katolikus-ellenes fajtával, a katolikusokból lett fundamentalistákkal. Ilyenekkel korábban egyikünknek sem volt dolga. A katolikus-ellenes protestánsoktól eltérően, akik csupán azt élvezik, ha éles biblikus vitát folytathatnak olyan katolikus kérdésekről, mint például Mária vagy a pápa, a volt katolikus fundamentalisták e kérdésekben olyan haragot és sértődöttséget tapasztaltunk az Egyház iránt, hogy képtelenség volt velük értelmesen társalogni.
     Az ő nézetük szerint engem az ördög kerített hatalmába, ezért arra biztatták Kimberlyt, hogy ne is figyeljen rám, hiszen a sátán arra használ, hogy a hazugságaival csábítsa őt. Még szerencse, hogy egy olyan független és intelligens nővel szemben, mint a feleségem, az ilyen tanács elkerülhetetlenül visszafelé sült el.

(folyt. köv.)

ÉLETÁLDOZATUNK ÉRTELME ÉS DICSŐSÉGE

Ha már átléptük a túlvilág küszöbét, ott egyszerre minden világossá vá­lik, hogy mi értelme volt a mi engesztelésünknek, hogy hány lelket tudtunk kiragadni a sátán karmai­ból. Talán éppen a mi életáldoza­tunk tartotta, vagy tarja majd vissza Isten büntető kezét! Látni fogjuk életáldozatunknak az ér­telmét, hogy élő, szent, Istennek tetsző áldozatok vol­tunk! Ott tűnik ki csak igazán, mi­lyen nagy kegyelem volt ez! Igen, ott lesz világossá, hogy a Segítő Szűzanya mennyire szeret bennünket!

MENNYIRE SZERET A SZŰZANYA?

Mi nem is sejtjük, nem is érezzük, mennyire szeret a Szűzanya minket. Talán éppen ő eszközölte ki, hogy épp most, e ziva­taros és nehéz időkben lehessünk az ő gyermekei, zászlajának harcosai, akik a sátánnal megküzdünk! Talán ő eszközölte ki külön a jó Istentől, hogy mi ezeknek a nehéz időknek a súlyát viseljük, engeszteljünk és ez­zel hozzájáruljunk a bűnösök meg­téréséhez, Krisztus megváltói mű­ködésének sikeréhez. Talán a Szűz­anya eszközölte ki, hogy megismer­jük ezt a hősi felajánlást?! Odaát mindent megtudunk!

MÁRIA VISZ MINKET ISTEN ELÉ­

A fatimai jelenéseknek legmélyebb értelme a Szűzanya Szeplőtelen Szí­vének tisztelete, amely abban áll, hogy együtt éljünk vele, legyen az ő akarata a mi akaratunk, Szívének minden érzelme a mi érzelmünk. Ha így egybeforrunk vele, akkor ő maga vezet minket Isten ítélőszéke elé és ő lesz szószólónk az őrök Bí­ró előtt. 

MÁRIA GYŐZELME!

A Boldogságos Szűzanya ezekben a nehéz időkben Krisztus szavait idé­zi: Ne féljetek, Fiam legyőzte a világot!

Krisztus legyőzte a sátánt és hatalmat adott a Boldogságos Szűzanyának, hogy ezekben az utol­ső időkben széjjeltiporja a sátán fe­jét és győzelemre juttassa Krisztus gyermekeit a sátán fölött! (Forrás az első részben!) (Folyt.)

197 éves nemzeti Himnuszunk
     197 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg. Gyönyörű költői mű e 64 sor.
A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza. Válaszolok rá három példával:
     1) A németek például a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma, az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.
     2) A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot, az emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálint éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak – mondjuk így: a jogutódnak – csupán 2000-ben változott meg a himnusza. Az új szöveget Putyin elnök felkérésére az írta, aki 1944-ben Sztálin felkérésére a szovjet himnusz eredeti szövegét is szerezte.
Az új tartalom a soknemzetiségű Oroszország földrajzi nagyságát és történelmi múltját idézi, a hazafiasságot dicsőíti és optimista jövőbetekintést sugall. Teljes egészében mentes a korábbi internacionalista és kommunista ideológiai szöveg-fordulatoktól, viszont tartalmaz az orosz hagyományokból táplálkozó vallásos utalásokat.
     3) A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise – mely a legvérengzőbb "nagy" Francia Forradalom hevében született 1792 áprilisában, és valóban a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.
     E rövidke európai példákat csak azért hoztam ide, hogy lássuk a legfontosabbat. Azt ugyanis, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az országépítő IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el – így emlegetni e csodálatos 64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!
     Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Ám, az elmúlt század diktatúrái, 1919 és az 55 évig tartó magyar bolsevizmus tűzzel-vassal irtott mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldogasszony Anyánk, a Csíksomlyói Szűz Mária (A székelyek régi nemzeti imádsága), később a Székely Himnusz, a reformátusok 90-ik zsoltára: "Te benned bíztunk eleitől fogva", vagy az evangélikusok "Erős vár a mi Istenünk" kezdetű Luther éneke. Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink, elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.
Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk örökül hagyott a 33 éves Kölcsey. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.
     Sajnos mindmáig nem védi az Alkotmány nemzeti imádságunkat, pedig rátört a sorokra maga Rákosi is az 50-es évek elején mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: Jó a régi. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.
Ezt követően a diktatúra megpróbálta meghonosítani a "Sződd a selymet elvtárs, a selyemből lobogót...", sikertelenül!
     Mégis, sajnos mára megszűnt az oktatás és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység, hiszen a nemzettudat és a hit mindig elválaszthatatlan volt a magyarság szívében.
Wass Albert írja: "aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége – a Te veszteséged is."
Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi galád mozdulatukat.
     A Magyar Kultúra Napján, csodálatos nemzeti közbenjáró imádságunk születésének évfordulóján tehát szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy:
     Magyarország bajban van!
S legelsőül azért, mert a 93 ezer négyzetkilométeres ország az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve.
Magyarországot – viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével – a jövő magyar generációjának kell átadnunk.
Mert Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől.
Magyarországot tehát meg kell menteni!
Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:

Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,
Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.

(Forrás: az interneten küldözgetett ismeretlen eredetű szöveg és a Wikipedia felhasználásával)

     Csaknem 200 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.
Gyönyörű költői mű e 64 sor. A tudós irodalomtörténészek azonban nem túl gyakran emlegetik, hogy valójában miért is más ez, mint sok európai ország himnusza.

     A németek például a „Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt” kezdetű szöveget ma már nem éneklik. A második világháború után - mondjuk így - a győztes Európa tiltakozott e megfogalmazás ellen, mert e szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti. Haydn gyönyörű zenéjére az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. - Bármily hihetetlen is, de csak 1991 óta.

     A Szovjetunió himnusza a soha nem létező szabadságot az emberiség legnagyobb pusztítóit, Lenint és Sztálin éltette évtizedeken át. A mostani himnuszuknak maradt a dallama, de más a szövege, melyet ugyanazzal a költővel írattak meg! Az orosz himnusz csupán 10 esztendős!

     A franciáké, az úgynevezett „La Marseillaise” - a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.

     Fentiek példázzák, hogy a mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót, de még a diadalt sem. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el megemlíteni, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!
     Amíg nem volt Kölcsey Himnusza, addig is volt a magyarságnak összetartó, kollektív imádsága, a nép ajkán őrzött énekekkel. Nem minden időszakban, nem mindig azonos belső erővel, hiszen pl. az elmúlt század diktatúrái / 1919-re gondolok és a 45 évig tartó magyar bolsevizmusra / tűzzel-vassal irtottak mindent, ami nem a parancsszó ideológiája szerint született. De mondom: voltak a nép ajkán őrzött énekek, pl. a Boldogasszony Anyánk, a Csíksomlyói Szűz Mária (A székelyek régi nemzeti imádsága, később a Székely Himnusz / ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk.
     Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink, elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.
Ilyen Himnuszt tehát egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.

     A Himnusz szövegét a költő január 22-én tisztázta le, ez a nap egyben a magyar kultúra napja is. Magyarország 2012. január 1-jén életbe lépett Alaptörvényének preambuluma a Himnusz első sorával kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart!” Épp ez az, ami nagyon nem tetszett az ateista-kommunista diktátoroknak. A sorokra rátört maga Rákosi is az 50-es évek elején, mondván: az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép Himnusza, vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön. Alattomos terve céljából magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másikat, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott az élet és halál diktátorának. Ezt mondta: Jó a régi. Kodály a fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is, külhonban is, különösen Franciaországban. Írjon egy új Himnusz szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.
     Magyarországot – viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével – a jövő magyar generációjának kell átadnunk. Mert Magyarországot, Édes Magyar Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől, meg kell tehát mentenünk! Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával: 

Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,
Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Scott Hahn férji vívódásai
     Mindig szerettem a feleségemet, de most, hogy Krisztus szeretetével tekinthettem rá, összeszorult a szívem, amiért nem vagyunk lelki egységben.
     Annak a taktikámnak, hogy Kimberlyt szembesíteni próbáltam a tényekkel, eddig nem sok használható eredménye volt. Sikertelenül próbáltam vitára késztetni. Bármilyen könyvet ajánlottam neki, biztos lehettem, hogy ezek után kezébe se veszi. Isten vezetett rá, hogy vonuljak vissza, és hagyjak több teret a Szentlélek működésének.
Apologetikus érvek felsorakoztatása helyett újra a magam érzéseiről beszéltem neki gyengédséggel, de nem azért, hogy ezzel az újabb stratégiával hatékonyabban irányíthassam és manipulálhassam. Egyszerűen egyedül így tudtuk tisztességesen és szeretetteljes módon kezelni a köztünk lévő különbségeket. Lassanként elfogadtam, hogy Kimberly esetleg nem lesz katolikus, egy életen át pedig nem akartam erőltetni a megtérését.
     Miután új lakhelyünkre beköltöztünk és szereztünk néhány új barátot a környéken, Kimberlyvel kezdtük szembetalálni magunkat egy merev katolikus-ellenes fajtával, a katolikusokból lett fundamentalistákkal. Ilyenekkel korábban egyikünknek sem volt dolga. A katolikus-ellenes protestánsoktól eltérően, akik csupán azt élvezik, ha éles biblikus vitát folytathatnak olyan katolikus kérdésekről, mint például Mária vagy a pápa, a volt katolikus fundamentalisták e kérdésekben olyan haragot és sértődöttséget tapasztaltunk az Egyház iránt, hogy képtelenség volt velük értelmesen társalogni.
     Az ő nézetük szerint engem az ördög kerített hatalmába, ezért arra biztatták Kimberlyt, hogy ne is figyeljen rám, hiszen a sátán arra használ, hogy a hazugságaival csábítsa őt. Még szerencse, hogy egy olyan független és intelligens nővel szemben, mint a feleségem, az ilyen tanács elkerülhetetlenül visszafelé sült el.

(folyt. köv.)

HA CSAK NEGYEDÓRÁNK VOLNA HÁTRA?

Egy bizonyos: a halál úgy jön, mint a tolvaj. Hogy mennyi van hátra, senki nem tudja! Mit tennék akkor, ha tudnám? Mit csinálnék, ha Isten elküldené angyalát, aki megmondaná, hogy már csak ennyi és ennyi nap van hátra? Szent Ala­jos* életében olvassuk, hogy egyszer rekreációban az egyik novicius meg­kérdezte társait, mit csinálnának ak­kor, ha az Úr azt mondaná, hogy csak 15 perc idő van háltra? Min­denkinek volt valami gyors elintéz­ni valója, csak Szent Alajos mon­dotta: én nyugodtan tovább játsza­nék. Mindent Isten iránt való sze­retetből tettem, még a játékot is, tehát nincs okom félbeszakítani azt. 

NYUGODTAN NÉZHETÜNK A HALÁL SZEMÉBE!

Ha nem tudjuk, mennyi idő van még hátra, akkor sem szabad fej­vesztetten ide-oda kapkodnunk, ak­kor is Szent Alajos szellemében nyugodtan kell szembenéznünk a halállal, hiszen egész életünket Is­tennek ajánlottuk az engesztelő, hősi felajánlással, A Szűzanya a kis fa­limai gyermekeknek is csak azt mondotta, hogy rövidesen eljön értük és elviszi őket a mennybe. Ne­künk is azt üzeni, hogy ne féljünk a haláltól, hiszen Ő jön el értünk, hogy hazavigyen és abba a boldog­ságban részesítsen, amelyet az Úr Jézus készített nekünk odaát.

NE FELEDJÜK: ENGESZTELŐ LELKEK VAGYUNK!

Ne felejtsük el, hogy engesztelő lel­kek vagyunk, a jó Istentől azt a hivatást kaptuk, hogy ajánljuk fel életünket engesztelő áldozatul. Ele­get akarunk tenni azokért a szörnyű bűnökért, amelyeket az embe­rek elkövetnek. Életünk programja a bűnbánat. De mi megfeledkezünk arról, hogy magunkért engesztel­jünk, mi felajánljuk minden vezeklésünket másokért, a bűnösökért, rá­bízva saját sorsunkat annak Szívére, aki legjobban szeret bennünket. Ne féljünk tehát átlépni az örökkévaló­ság küszöbét, mert az első, akivel találkozni fogunk odaát, a Boldog­ságos Szűzanya lesz. Akkor meg fogjuk érteni, hogy Ő miért akart minket engesztelő lelkekké nevelni, miért akarja, hogy ne a földi örö­mökben leljük boldogságunkat, mi­ért kellett annyit szenvednünk és miért kellett ezt mind odavinni az engesztelés oltárára!

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

_______________________

* Gonzaga Szent Alajosról van szó

Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 1

      Máriának bűn nélkül való (szeplőtelen) fogantatása, majd a Szentlélektől való szűzi foganása megfelelően felkészítette és méltóvá tette őt a bensőséges és példátlan együttműködésre, azaz arra, hogy a Megváltónak emberi testet adjon az üdvözítés feladatához. II. János Pál pápa erről így ír: „Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy Mária makulátlanul született azért, hogy a mi javunkra jobban tudjon cselekedni. A kegyelem teljessége lehetővé tette számára, hogy az üdvözítés munkájában való együttműködés misszióját tökéletesen betöltse: ez adta meg a maximális értéket az áldozatban való részvételére.”
      Mária, Krisztus üdvözítő közvetítésében történő kivételes osztozásának kezdete, az Angyali Üdvözlet, ahol a Szűz szabad akaratából beleegyezett abba, hogy Theotokos, „Istenszülő” legyen és közvetítse a világnak Jézus Krisztust, az Üdvözítőt, minden kegyelem Szerzőjét. Mária igenjének köszönhető, hogy Ő, aki a megváltás kegyelmének közvetítője és forrása, eljött az emberiséghez. Az Egyház ezt megerősíti: „Tőle származik az egyházban minden fény, amin keresztül kapják a hívők a megvilágosítást és minden kegyelmet, akin keresztül szentekké válnak, ahogy ő maga is szent…”
      A megszentelés, amit Mária foganásának első pillanatában kapott, a Szentlélek ereje által történt, az isteni megszentelés Máriát az „egyetlenné tette, aki a Szentlélek kegyelmének teljes birtokosává vált.” Ugyanekkor, az angyali üdvözlettel egyidőben, a Szentlélek ereje által válik Mária a Megváltó édesanyjává (vö Lk 1,35). A Szentlélek, Mária isteni jegyese az, aki felkészíti és megtartja őt a Megváltó Társaként betöltött feladat minden mozzanatában. Sionnak ez a leánya átadja szabad akaratát az Atya meghívására: „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid.” (Lk 1,38) Ez az a gondviselésszerű egyesülés az alkotó Lélek kiáradása (vö Lk 1,35) és Mária beleegyező együttműködése között (vö Lk 1,38), amely által „az Ige testté lett” (Jn 1,14) a megváltó megtestesülésben.
     Mária szabad akaratából az Atya új üdvözítési tervére kimondott 'igen'-jével tudatosan és testileg lép be az emberiség megváltására újonnan alapított szövetség középpontjába. A zsinat is megerősíti: „Végül, az ígéretre való hosszas várakozás után ővele, Sion fönséges leányával telik be az idő és kezdődik meg az üdvösség új rendje: amikor őbelőle ölt magára emberi természetet az Isten Fia, hogy testi társ életének misztériumaival megszabadítsa az embert a bűntől.” A Szent Szűz szabad akaratából elfogadja a Megváltóval való együttműködést, olyan bensőségesen, hogy a Megváltó Társaként, a megváltás igazi eszközét, a Megváltó emberi testét adta, mert „E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.” (Zsid 10,10). (vö Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)

Forrás: S4C https://vasarnap.hu/2019/12/19/elo-betlehemet-tamadtak-meg-szelsobaloldali-tuntetok-franciaorszagban/

Üldözni fognak a nevemért
     Érdekes, hogy még a lanyha hitű protestáns testvérek is, amint valami „pápista” tanúsággal szembesülnek, mindjárt harcosan kiállnak nyakas hitelveik mellett. Így történt ez Scott Hahn megtérését követően is! Kíváncsi barátok kezdték hívogatni, de a legtöbb beszélgetés így hangzott:
„Scott, épp most hallottam a rémhírt. Igaz, hogy katolizáltál?”
„Hát képzeld igaz! – válaszolta Scott – Isten kegyelméből katolikus lehettem, és nem tudok Neki eléggé hálás lenni!”
„Ó értem. Hát akkor Scott, feltétlen add át üdvözletemet és imámat Kimberlynek!”
Gyanítom, hogy ezalatt valójában részvétüket nyilvánították feleségem felé. Gyakorlatilag, mintha meghaltam volna.   Addigi helyemet egy pápista szélhámos vette át és a legtöbben lekezeltek.
Közeli barátok húzódtak el tőlem és hidegültek el. De valójában megértettem őket, mert nem is olyan régen, én még sokkal élesebben nyilatkoztam a katolikusok ellen, mint bármelyikük!
     Beszélgetni nem akartak velem, vitatkozni meg még kevésbé. Az, hogy milyen okok vezettek ide, nem érdekelt senkit. Szinte az volt az érzésem, hogy féltek megtudni!
De minden fájdalmam és lelki bánatom nem mérhető ahhoz az örömhöz és megtapasztalt erőhöz, amely abból származott, hogy tudva tudtam, Isten akarata szerint cselekedtem, és az Ő Igéjének engedelmeskedtem.
     A napi Szentmise és Szentáldozás kiváltságához képest, csekélységnek tűnt bármi áldozat. Azt is megtapasztaltam, hogy az ilyen szenvedés hatékonyan és nagyon vigasztaló módon egyesíthető Krisztus eucharisztikus áldozatával. Mindezek révén bensőségesebb viszonyba kerültem Urunkkal és Miasszonyunkkal. A fájdalom csak valóságosabbá tette a dolog romantikáját.

(folyt. köv.)

FÉLNI A BŰNTŐL!

Meg kell értenünk, bármi történjék, inkább engedelmeskedünk Istennek, mint az embernek. Tanuljunk meg a bűntől félni! Most is, ebben a ne­héz időben, irtózzunk mindentől, ami bűn. Hallottuk, hogy Lucifer a go­noszság fejedelme most engedélyt kapott arra, hogy megsokszorozza tá­madásait, tehát nekünk fokozot­tabban irtóznunk kell a bűntől, fél­nünk Isten haragjától és bűnbánatot tartanunk. Ezért első programja minden engesztelésnek a bűnbánat. Tartsatok bűnbánatot, hogy annál jobban belekapaszkodhassatok Isten­be!

SZŰZ MÁRIA KÖZBELÉP

Azért lép a Szűzanya előtérbe, hogy az ő Szíve kapocs legyen, amely mindjobban odaláncol minket az Úr­hoz, hogy amikor ránk szakadnak a kísértések, az ő közbenjárása bizto­sítsa számunkra az üdvösséget. Rög­tön megértjük, mit akar a Boldogsá­gos Szűzanya mondani ezekkel a sza­vakkal. Akik úgy engesztelnek, mint ahogyan ő akarja, azok nem fognak elkárhozni. A Szűzanya nem engedi elveszni azt, aki belekapcsolódik az ő Szeplőtelen Szívének győzelmi reményébe.

„TALÁN MÁR A KÜSZÖBÖN ÁLL ÉS VÁR!"

Végül azt mondja a nagy pápa: „Imával, böjttel, alamizsnával és bűnbánattal készüljünk a nagy útra, a végső órára, a halálra, amely ta­lán már a küszöbön áll és reánk vár.” A Szentírásban többször olvas­suk, hogy a halál úgy jön, mint a tolvaj. Ezek a nagy megpróbáltatások, amelyek fenyegetnek és esetleg utolérnek bennünket, ezek számunk­ra a világ végét, a földi élet befeje­zését jelzik. Ezért sohasem annyira időszerű, mint most a nagy pápa üzenete: engesztelni és vezekel­ni!

KÉSZÜLJÜNK A NAGY ÚTRA!

Készüljünk arra, hogy a Boldogságos Szűzanya eljön értünk, hogy átvigye lelkünket oda, ahol ő otthon van. Azért jöttünk össze, hogy elkészül­jünk a legnagyobb szenvedésekre, készen legyünk minden pillanatban arra, hogyha a jó Isten úgy akarja, elindulhassunk nyugodt lélekkel az utolsó útra.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Forrás: S4C https://vasarnap.hu/2019/12/19/2018-ban-tovabb-nott-a-keresztenyellenesseg-europaban/

SZENT GERGELY PÁPA INTELME

Szent Gergely pápa 35-ik homiliájá­ból veszem az erre vonatkozó erköl­csi intelmet: „Urunk és Üdvözítőnk a veszendő világ bajait hirdeti, hogy kevésbé zavarjanak bennünket, előre tudva róluk. Az előre látott bajok kevésbé sújtanak és nagyobb türe­lemmel hordozzuk a világ nyomorú­ságát, ha az előretudás pajzsával vé­dekezünk..."

Az Úr előre figyelmeztetett ben­nünket mindazokra a bajokra, ame­lyek bekövetkeznek. Ne féljünk! Ha mi szembenézünk a bajokkal, amikor azok még nem következtek be, akkor könnyebb lesz azokat elviselni. Ha hirtelen szakadna ránk, az annyira lesújtana, hogy alig tudnánk ma­gunkhoz térni. Ha azonban előre sejtjük, akkor a lelkünket hozzáké­szítjük, hogy váratlanul ne érjen a csapás, a szerencsétlenség. Legyünk tehát készen minden bajnak és szen­vedésnek elviselésére! Ne lepjen meg bennünket, ha az idők folyása úgy változnék, hogy a legszörnyűbb meg­próbáltatásokban lenne részűnk! 

FIGYELMEZTETÉS AZ ÖRÖK BAJOKRA

„A sokféle baj és szerencsétlenség figyelmeztet az elkövetkező örök ba­jokra; a véget nem érő rosszat sok véges rossz előzi meg, melyeket az ég és föld, az elemek és az emberek részéről kell elszenvednünk.” – A földi élet szenvedései juttassák eszünkbe, hogy milyen lehet a kín, az a végtelen nagy gyötrelem, amely­től megszabadított az isteni Üdvözítő. A szenvedés mindig arra figyelmez­tessen, hogy nagyobb szenvedéstől szabadított meg az Úr. Eszméljünk rá, hogy mi várna reánk, ha az Úr­hoz hűtlenek lennénk.

NEM IJESZTGETNI AKAR AZ ÚR!

„A prófécia int, figyelmeztet, képben festi meg a jövőt: tanuljunk a bűntől irtózni, Isten haragjától félni, tart­sunk penitenciát, térjünk jobb útra és mivel szörnyű veszedelem ólálko­dik a bűnöző körül... készüljünk a nagy útra, a végső órára.” – Ezek­ben a jövendölésekben nem ijeszt­getni akar bennünket az Úr, hanem bűnbánatra indít. Nem az itteni veszedelmek a borzalmasak, hanem azok az örök kínok, amelyeknek a földi szenvedések csak előképei. Ha szenvedünk, jusson eszünkbe, hogy mindez hasonlíthatatlanul kisebb baj, mint ha az Úr Isten haragját vonnánk magunkra.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Szent füst!
     Másnap és a következő napon is visszatértem a misére. Minden újabb alkalommal egyre több jelenet játszódott le előttem a Szentírásból. De semelyik másik könyvet sem láttam a sötét kápolnában olyan fényesen, mint a Jelenések könyvét, az Apokalipszist, mely az angyalok és a szentek ünnepét írja le a mennyben. Ahogy a Jelenésekben, úgy a kápolnában is láttam a felöltözött papot, az oltárt, a gyülekezetet, mely kiáltja: „Szent, szent, szent...”
     Láttam a tömjén füstöt; hallottam az angyalok és szentek szólítását; én magam is énekeltem az alleluját, mert ez az ünnepség egyre jobban vonzott.
Továbbra is a hátsó padban ültem a Bibliámmal és gyakran nem tudtam, hirtelenjében merre forduljak ahhoz, ami az Apokalipszisben játszódik le, vagy ahhoz, ami az oltáron történik. Egyre inkább úgy tűnt nekem, hogy a kettő ugyanaz.
     Új lendülettel vetettem bele magam az ókori kereszténység tanulmányozásába és megállapítottam, hogy az első püspökök, az egyházatyák, ugyanazt fedezték fel, amit én is átéltem minden reggel. A Jelenések könyvét a liturgia kulcsának tartották, a liturgiát pedig a Jelenések könyve kulcsának.
Valami erőteljes játszódott le bennem mint tudósban és hívőben. A Jelenések, a Biblia számomra legbonyolultabbnak tűnő könyve, most megvilágította hitem alapkövét: a szövetséget mint Isten családjának szent kötelékét.
     Eközben a mise, amit azelőtt a legnagyobb káromlásnak tartottam, olyan eseménnyé vált előttem, mely megpecsételte Isten szövetségét. „Ez az én vérem kelyhe. Az új és örök szövetségé”.
     Mindez új volt nekem, egész beleszédültem. Éveken át úgy próbáltam értelmezni a Jelenések könyvét, mint valamiféle kódolt üzenetet a világ végéről, az ünneplésről a távoli mennyországban; olyasvalamiről, amit a keresztények többsége nem élhet át, amíg a földön van. Most, miután már két hete mindennap eljárok a szentmisére, egyszerre csak vágyat éreztem arra, hogy a liturgia közben felálljak, és ezt mondjam: „Figyeljetek ide mindnyájan! Megmutatom nektek az Apokalipszisben, hol vagytok éppen! Nyissátok ki a negyedik fejezetet a nyolcadik versnél. Most épp a mennyországban vagytok.”

(folyt. köv.)

     A múlt század közepén, XII. Piusz pápa látva a világ és a Világegyház veszélyeztetett helyzetét, újból az Istenanyához fordult a Munificentissimus Deus kezdetű enciklikájának kihirdetésével, 1950. november 1-én. "A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe."  Mária, aki Jézus Krisztusnak, Szent Fiának Sátán fölötti végleges diadalában, halottaiból való feltámadása és mennybemenetele után – dicsőségében osztozott, nem szenvedhetett a Sátán művétől, a bűn minden emberen érvényesülő hatásától a haláltól.

     Mária Natália nővér magánkinyilatkoztatásai nyomán, Jézus a pápának szóló kérésének eleget téve a XII. Piusz 1954 november elsején kibocsátott Ad Coeli Reginam k. enciklikájában elrendelte, hogy Máriát a Világ Királynőjének nevezzük és ünnepét minden évben május 31-re rendelte (melyet később az Egyház augusztus 22-re módosított).
     XII. Piusz pápa szavai: „Hosszú és komoly megfontolás után meggyőződésünk, hogy az Anyaszentegyháznak nagy hasznára fog válni, ha ez a szilárdan megalapozott igazság még világosabban ragyog mindannyiunk előtt, akár egy magasba tartott fényes lámpás, ezért Apostoli Hatalmunknál fogva elrendeljük és megalapítjuk a Világ Királynőjének ünnepét, amelyet ezentúl minden évben május 31-én az egész világon meg kell ünnepelni a Katolikus Egyházban. Ezzel egyidejűleg elrendeljük, hogy ugyanazon a napon újíttassék meg az emberiség boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének történő felajánlása, abban a reményben, hogy ez egy új korszakot hoz el nekünk, a keresztény béke örömével és az Istentisztelet győzelmével.” (XII. Pius: Ad Coeli Reginam enciklika, 1954)
     És tegyük hozzá, ha mi gyermeki bizalommal fordulunk Máriához, aki megfékezi a sátán parttalan működését és közbenjáró hatalmával elérheti Szent Fiánál az isteni Irgalmasság mihamarabbi kiáradását! Hihető és bízunk benne, hogy Isten üdvözítő tervében a Mária-misztérium nem csak, hogy véget nem ért a Szent Szűz názáreti életével, de igazában korunkban írja meg a világtörténelem végső, diadalmas fejezetét!

Forrás: S4C https://vasarnap.hu/2019/12/20/allando-veszelynek-vannak-kiteve-a-keresztenyek-nyugat-afrikaban/

Scott nagy napja
     Scott mindennap részt véve a szentmisén, tudatosította, hogy így a Krisztussal való szövetséget újítja meg. Érezte, az Úr akarata, hogy ne csak lelkileg vegye őt magához, hanem fizikailag is, az Eucharisztiában, mert ebben nyilvánul meg az Evangélium teljessége. A szentmise után mindennap letérdelt az Oltáriszentség elé, és elimádkozta a rózsafüzért. Buzgón fohászkodott, hogy felismerje Isten akaratát és képes legyen teljesíteni azt. Az imádság alatt kézzelfoghatóan érezte, hogy Jézus segít neki Szűz Márián keresztül.
     Két héttel 1986 húsvétja előtt Gerry Matatics felhívta Scottot és elmondta neki, hogy a húsvéti vigílián őt és feleségét befogadják a Katolikus Egyházba. Scottot sokkolta ez a hír. Így kérlelte imájában Istent: „Uram, mit akarsz tőlem?” ‒ Legnagyobb megdöbbenésére meghallotta a választ:
„És te fiam, mit akarsz?” ‒ Erre ő így felelt:
„Haza akarok térni Jézusom és magamhoz akarlak venni téged az Eucharisztiában.”
Ekkor meghallotta az Úr nyugodt válaszát:
„Én nem tartalak vissza!”
Scott megértette, hogy engedetlenség lenne a Katolikus Egyház közösségébe való belépését tovább halogatnia.
Ezt elmondta a feleségének Kimberlynek és kérte, hogy imádkozzon érte. Kimberlynek ez nagyon nehéz volt. Gyakorló presbiteriánusként úgy érezte, hogy a férje elárulja és elhagyja őt. Scott számára is fájdalmas volt a felesége elutasítása. Szívében imádkozva ezt Istennek adta át. Ezt a választ kapta:
„Scott, szükséged van a kegyelem teljességére az Eucharisztiában, hogy általad tudjam szeretni őket”. – Hahn elmondta a döntését Bruskiewitz atyának a plébánosnak, aki 1986 húsvétjának vigiliájára tűzte ki a Katolikus Egyházba való befogadásának dátumát. Ekkor megújították szent Keresztségét, Bérmálkozott és a szentáldozás Szentségéhez járulhatott.
     Az első szentáldozás után megölelte a feleségét. Érezte, hogy maga Krisztus az, aki a szentáldozás után jelen van benne, átöleli őt és Kimberlyt. Jézus ezt mondta Scott szívének csöndjében:
„Scott, ez nem függ az érzéseidtől. Önmagamat adtam neked a Szentostyában, ezért most jobban bízhatsz bennem, mint bármikor azelőtt. Benned vagyok, a lelkedben és a testedben, úgy ahogy még soha azelőtt nem voltam.” (Kép: Scottnak megnyílt az ég, de felesége homályban maradt.)

(folyt. köv.)

KEMÉNY OSTOR ISTEN KEZÉBEN

A háború kemény ostor Isten kezé­ben, amely az emberiségnek éppen azon javait fogja elvenni, amelyhez leggörcsösebben ragaszkodik. Az Úr csak azért adta a földi javakat, hogy eszközül szolgáljanak. Az emberek azonban megfeledkeznek Istenről és úgy ragaszkodnak a föld javaihoz, mintha az lenne az emberi élet őrök célja és ebben találná meg egyetlen bol­dogságát. A háborúban Isten egysze­rűen elvonja tőlük ezeket a javakat. Egy kis böjt, vagy önmegtagadás miatt már siránkoztak és támadták az Egyházat. Most akarva-nem akar­va böjtölniök (éhezniük) kell, és le kell monda­niuk mindenről, amihez úgy hozzá­tapadt a szívük. Az Úr egyiket a másik után veszi el. Hiába gyűjtenek össze kincseket ruhában, cipőben, élelemben és egyéb javakban. Mikor azt hiszik biztonságban vannak, egy­szerre földönfutókká lesznek és mindenüket elvesztik. Sokszor éppen azokat sújtja legjobban az Úr, akik ­legtöbbet élveztek itt a földön.

BETELT-E MÁR A POHÁR?

A mai emberiség még nem tudta, mi az éhínség, most kezdi megismerni, hiszen fogytán van már a legszükségesebb is. Képzeljük el, ha valóban háborús területté válik a város, ha rendszeres légitámadás ér bennünket is... Nem tudjuk, hogy amit a Szűz­anya előre megmondott, vajon el­érkezett-e már, vagy még nem!? 

KÉTSÉGBE ESSÜNK?

Nem tudjuk, milyen fordulat lesz, nem tudjuk, mi történik máról-hol­napra, annyi bizonyos, hogyha Krisz­tus ellenségei kerülnek felszínre, nem fogják megkímélni az Úr hű­séges kővetőit. Mit tegyünk tehát ezekben a válságos időkben? Vajon kétségbe essünk? Vagy tagadjuk, hogy baj van? Éljünk a mának?

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Kihez fordulhatunk, nagy bajunkban?

     A Mária-dogmák mindig az emberiség válságának kicsúcsosodási idő-pontjaiban születtek meg. Ez esetben, csak a két utolsó pápai segélykérést említjük meg, mert ezek még egyfelől részei emlékezetünknek, másfelől napjaink megélt tényszerű válságai. Nem feledve, sőt esdve Szentatyánkat, hogy az Egyetemes Egyház vegye fontolóra az Ötödik Mária-dogma a "Mária, a Megváltó Társa" (Coredemptrix) kihirdetését.
     1848. november 15-én kitört Itáliában a forradalom. A felkelők megostromolták a pápa menedékét, a Quirinale palotát is, ezért IX. Piusz november 24-én álruhában a Nápolyi Királyság területére, Gaetába menekült, ahol 17 hónapot töltött. A Rómában kitört forradalomnak és az ekkor kikiáltott Római Köztársaságnak a nagyhatalmak beavatkozása vetett véget.
IX. Piusz a Gaetát követő évtizedekben az egyház megújításáért dolgozott, hogy dacoljon a liberalizmus és a felvilágosodás erőivel, melyek a francia forradalom óta rendületlenül az Egyház teljes megsemmisítésén dogoztak! A pápa előtt világos volt, hogy az Egyház lelki hatalmának konszolidálásához az Egyház Anyjához kell segítségért fordulnia.
Első lépése ebben az irányban az volt, hogy kötelező erővel kimondta Boldogságos Szűz Mária szeplőtelenül fogantatásának dogmáját. Ennek tanítása, hogy maga Mária, minden bűn nélkül való, az áteredő bűntől és a bűnre való hajlamtól mentesen, de természetes úton fogantatott és született meg. Ez az elképzelés Jakab ősevangéliumára vezethető vissza, mely a 2. században született. Már a 9. században külön egyházi ünnepen emlékeztek meg Mária anyaméhben történt elhivatására. A középkorban Clairvaux-i Szent Bernát, Nagy Szent Albert, Szent Bonaventura és Aquinói Szent Tamás képviselte és fejtette ki teológiailag, a szeplőtelen fogantatás tanítását. Mikor IX, Piusz 1849-ben a világegyház valamennyi püspökéhez eljuttatott körlevelében felvetette, hogy ezt a tanítást dogmává tegyék, az elsöprő többség lelkesedéssel fogadta a javaslatot, csupán négy püspök adott hangot kétségeinek. Az új és egyben régi tanítást így 1854. december 8-án Rómában a világ különböző tájáról érkezett 200 püspök jelenlétében, ünnepélyesen kihirdették. A pápa ezáltal az Egyház megújítását egészen Szűz Mária védelme alá helyezte. Az Istenanya Lourdes-i megjelenése általános vélekedés szerint az új edogma "mennyei megerősítése" volt: 1858-ban Szűz Mária megjelent egy Bernadette nevű parasztlánynak, aki megkérdezte nevét, és a következő választ kapta: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás." (vö Michael Hesemann, Sötét alakok. Szent István Társ. Bp. 2009. 221.)    

      A II. Világháború, mely soha nem látott mértékű pusztulást és kegyetlenséget eredményezett, nem ért véget a békekötéssel. A sztálini haláltáborok (a gulágok) tovább működtek (melyek mintájára épültek a III. Birodalom koncentrációs táborai). Sőt, a bosszú és megtorlás, újabb gyalázatos megsemmisítőtáborokat eredményezett (Recsk, Kistarcsa, Hortobágy), amiként a felszabadító amerikai és francia zónák hadifogoly táboraiban is. Ennek eredményeként milliók nyomorodtak meg, vagy pusztultak el az éhség, a járványok és az embertelen megaláztatások következtében! A dicső szovjet hadsereg pribékjei, még békeidőben is kényszermunkára szállíthatták a polgári lakosságot, ahonnan esetleg hosszú évek múlva szabadulhatott, ha netán még élt! A barna-náci diktatúrát követte a vörös-kommunista-, majd a kék és zöld liberál-diktatúra, melynek már nem annyira a test megsemmisítése vált az ádáz céljává, hanem a lélek elsekélyesítése, kárhozatba döntése. Ezért, valamennyinek mindenkori legfőbb ellensége a Katolikus Anyaszentegyház és ennek alapbázisa a hívő Család! Ez a régi-új irányzat, követi a hajdani "felvilágosodás" minden kikristályosodott módszerét, és ha a horogkeresztet meg is veti, a vörös csillagot ragyogó példaképének
tekinti! A közerkölcs és a szabados "etika" oda jutott, hogy a sajtó és szólásszabadság ürügyén gyalázhatják Istent, gúnyolhatják a Keresztre feszített Krisztust és Szeplőtelen Édesanyját! Aztán, minek utána itt-ott az állami törvények nem kérték számon a minimálisan etikus viselkedést, valakik végül – elítélhető módon ugyan –, de számon kérték! Ezt követő döbbenetükben milliók írják ki magukra, hogy "én is Charlie vagyok"! Nem azt, hogy "értékem a mértékem", nem azt, hogy "én is Krisztus követője vagyok", hanem lényegében azt, hogy "én is a gyalázkodókhoz tartozom"! Na most, akkor ki van kivel és kihez fordulhatunk nagy bajunkban? Ó Mária Istennek Anyja segíts rajtunk, mert el vagyunk tévedve!

Családba vágyva ‒ Isten családjába
     Ezután a vita után Scott már nem kételkedett abban, hogy Isten a Katolikus Egyház közösségébe hívja őt. Már csak egy probléma volt ‒ mikor lép be. A felesége Kimberly beleegyezett, hogy Milwaukee-ba költözzenek, hogy Scott jelentkezhessen az ottani katolikus egyetem teológia és Szentírás szakának doktorátusára.
     Tanulmányai alatt Scott felfedezte a katolikus dogmák mély igazságát és szépségét. Katolikus diákokkal ismerkedett meg, akik örömmel élték meg és védelmezték a hitüket. Egyikük, John Grabowski bevezette Scottot a Szentmise liturgiájába a plébániatemplomukban. Egy másik diák, Monica Migliorino pedig beszervezte Scottot és a feleségét egy életvédő mozgalomba, mely eltökélten harcolt az abortusz és a pornográfia ellen.
     Abban az időben Scott közeli kapcsolatba került az Opus Dei buzgó katolikusaival, s megtanulta tőlük a szolid katolikus életmódot, gyakorlati útmutatást kapva a mindennapi ima, munka és apostolkodás terén.
Lelki átalakulása során Scott ‒ ahogy maga mondja ‒ eljutott a szerelem stádiumáig. A Katolikus Egyházzal szemben táplált előítéletei összeomlottak, és úgy kezdett el rá tekinteni, mint a családjára és az otthonára.
     Az, hogy szentmisére járt – még ha csak „nézőként” is –, hatalmas tett volt Scott részéről, mert a Szentmisét a presbiteriánus egyház kálvinista hagyománya a legnagyobb istenkáromlásnak tartja*.
     A liturgia elbűvölte őt és meggyőződött arról, hogy mélyen a Szentírásban gyökerezik.
Az átváltoztatás közben, amikor a pap felemelte a Szentostyát, Scott egész szívéből ezt mondta: „Uram és Istenem! Valóban te vagy az, Uram! Teljesen egyesülni akarok veled.”
„Nem tudom, hogyan fejezzem ki, de őrülten beleszerettem az Eucharisztiában jelen lévő Urunkba! Jelenlétét a legszentebb Szentségben erősnek és személyesnek éreztem. Ahogy ott hátul ültem, letérdeltem, és imádkozni kezdtem a többiekkel, akik a testvéreimmé lettek. Már nem voltam árva! Családra leltem ‒ s ez Isten családja volt.” (folyt. köv.)
........................................
*A magyarországi reformátusok XIII. zsinati ciklus 10. ülésszaka, 2012. május 24-én tárgyalta a Heidelbergi Káté (a Magyarországi Református Egyház hitvallási irata) új magyar fordítását. A református zsinat végül 57:17 arányban úgy döntött, hogy ma is szó szerint vallja a 450 éves tanítást, mely a 80. kérdésében kimondja, hogy a katolikus szentmisét „kárhozatos bálványimádás”-nak kell tekinteni! („...a mise lényegében nem más, mint Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának és szenvedésének tagadása, és átkozott bálványimádás.” ld. http://www.reformatus.net/heidelbergi-kate)

MIT VÁRHATUNK MOST?

De hát most mi lesz? Mi fog most történni, mit várhatunk a következő napoktól? Az emberi ész itt megáll és nem tud mit mondani. De hig­gyük, ha a Boldogságos Szűzanya bennünket eddig megvédett, ak­kor most is megvéd. Hiszen éppen azért jelent meg Fatimában, hogy megmentsen a nagy pusztulástól. A nagy csodával akarta megállítani a bűnöst a lejtőn és engesztelésre bír­ni. Engesztelés és a bűnösök megtérítése, ez volt a Szűzanya szándéka. 

AMIT MÁRIÁTÓL MEGTUDTUNK

A jövendöléseknek egy kis töredé­ke nyilvánvaló lett a legutóbbi időben. A Szűzanya azt mondotta, hogyha az emberiség az ő Szeplőtelen Szívét tisztelni fogja, akkor az isteni irgalom megkegyelmez és az isteni igazságosság nem sújt tovább, de ha nem, akkor igen súlyos baj fog bekövetkezni. A harmadik jelenésében több titkot közölt a fatimai Madonna. Többek között azt mondotta, ha az emberek nem teljesítik kéréseit és nem szűnnek meg megbántani az Urat, akkor istentelen propaganda árasztja el a világot és az elsőnél sokkal rémesebb háború követke­zik... Megtörtént! Azután azt mon­dotta még a Szűzanya, hogy éhínség következik. Nem tudjuk, vajon megtörtént-e, de az ami már eddig is elérte az emberiséget, annak megvalósulása-e, amit a Szűzanya mondott, vagy még nagyobb, még szörnyűbb következik, amikor valóban éhen pusztulnak az emberek. Végül azt mondotta, hogy sok helyen felül­kerekednek az Isten ellenségei, üldözni fogják a Szentatyát és az Egy­házat, az istentelen propaganda ve­szélybe sodorja az emberek hitét és sokan meginognak hitükben.

(Forrás az első részben!) (folyt.) 

03)  https://youtu.be/-ZRUy1a-XWg

Imádság Árpád-házi Szent Margithoz

Ó, Szent Királylány, hazánk engesztelő áldozata!
Te, aki vezeklésül adtad magad értünk, segíts nekünk, hogy népünk karizmája szerint, 
felismerhessük feladatunkat.
Tündöklő alázatosságoddal beragyogod hazánk egét, mint fénylő csillag világítasz nekünk.
Nevedhez méltó igazi Gyöngy lettél a Boldogasszony Koronáján!
Légy velünk e nehéz, és küzdelmekkel teli időszakban!
Segíts imádkozni, segíts jónak lenni, türelmesnek és kitartónak a hitben és a szeretetben!
Fiataljaink számára kérd a tisztaságban való állhatatosságot, s hogy felfedezzék a tiszta és a 
másokért vállalt áldozatos élet értékét a családban és társadalomban, az egyházban és 
világban egyaránt!
Köszönjük áldozatos életedet, és kérünk, ne hagyj el minket.
Esedezz népedért, maradj egységben velünk, Boldogasszony hűséges Leánya!
Ékes Virágszál, Fényességes Gyöngy, esedezz népünkért, szép magyar hazánkért.
Tenger bánatunkban légy segítségünkre, fénylő könnyeiddel kelj védelmünkre!. Ámen

Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség...

  A Szűzanya győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készíti elő a világot    

A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát. Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben.

     "Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. (I/37) A sátán megvakítására törekedjetek, törekednetek kell, melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelni kell a reátok bízott munkáért, a tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene.” (III/130)
Megrendítő ez az isteni elgondolás. Elég csupán felidézni: mi mindenre képes egy anya, ha gyermekét veszélyben látja. A Szent Szűz is édesanyai szívvel harcol valamennyiünkért a sátán ellen, édesanya módjára őrködik felettünk, és jár közben értünk Isten trónusa előtt. Az anyai szív érzése, és nem a jog, vagy egy angyal eszközei indítják erre.
     A Szeretetláng Mária által kiesdett többletkegyelme, lényegében a fatimai engesztelés megvalósítása, ill. a szükséges késztetés és erő a megvalósítására! Az egyházilag jóváhagyott Lelki napló tanúsága szerint, a Szent Szűz azt állítja, hogy Szíve Szeretetlángja maga Jézus Krisztus (I/107; IV/12)! Az Istenanya tehát, Szent Fia lelkületében részesít bennünket, melynek példája az emmauszi tanítványok esete, amikor is megérezve, hogy "lángolt a szívük" még aznap este visszagyalogoltak Jeruzsálembe, hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról (vö Lk 24,32)! Ez a fáradatlan áldozathozatalra való készség a tanúságtételre, ez a Szeretetláng lelkiségének lényege és kegyelme (lásd a jézusi imát: I/36)!

     Nyilvánvaló tehát, hogy a boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét az emberek örök boldogságáért folytatott küzdelem adja, és ezt fokozottabban teszi korunkban. A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1Tim 4,1; 2Tessz 2,3-4), és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani (a hamis jelenések által is). Az Égi Édesanya, a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel siet segítségünkre, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készíti elő a világot. A Szent Szűz győzelme a Sátán felett nem kétséges, jóllehet számunkra korántsem közömbös, hogy mikor következik be fatimai Nagy Ígérete: Szeplőtelen Szíve végső győzelme!

      Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja és következménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is, melynek célja Szent Fiának végső győzelme!

(Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000)

ENGESZTELÉS A SZENTÉVBEN

A szentévben, 1938-ban* az egész or­szág engesztelt, lelkigyakorlatot tartott, meggyónt és megáldozott. Közel kétszázezer férfi áldozott az Eucha­risztikus Kongresszus éjszakai szent­ségimádásán. Nem is számolták ös­sze, hogy a nők közül mennyien járultak szentáldozáshoz. A gyerme­kek közül közel félmillió. Akik nem tudtak feljönni, azok is imádták az elrejtett Üdvözítőt és az ország min­den részében engesztelték és kér­lelték Istent, hogy haragját hárítsa el fejünk felől. Ne feledjük el, hogy éppen a Kongresszus napjai­ban úgy látszott, hogy eldördülnek az ellenünk felállított ágyúk.

FÉNY A SÖTÉT ÉJSZAKÁBAN

Felejthetetlen az a hangulat, amikor az éjjeli szentségimádásra körmenet­tel kísértük a pápai nunciust, aki azóta Krisztus utóda lett: az engesz­telő imádáson koromsötét éjszaka bo­rult fölénk, de égett a sok gyertya az Oltáriszentség körül és a közös elmélkedés éppen az engesztelésről szólt. A szívünkbe markoltak az engesztelés könyörgései a sötét. éj­szakában. És bizony ilyen az élet is! Körül­vesz bennünket a gonosz sötétsége, de mi felemeljük szemünket az Úrra és benne bízunk. (Később tudtuk meg, hogy míg az engesztelő szentségimádás tartott; az egész Hő­sök terét katonák vették körül, mert az Úr ellenségei arra készültek, hogy megzavarják az éjszakai imádást.)

AZ ENGESZTELÉS GYÜMÖLCSEI

Az engesztelésnek ilyen nagy hatását még nem láttuk soha. Az Eucharisz­tikus Kongresszust eredendően Lengyelországban, Varsóban akarták megtartani, ők azonban kimentették magukat, hogy háborúra készülnek és nem tudják a sok vendéget fogad­ni. Hová lett ezután Lengyelország, hová lett Varsó? A magyar nemzet a sze­retet jegyében tartotta meg az Eu­charisztikus Kongresszust és minden áldozatot meghozott, hogy nálunk le­gyen. És csodálatos, elleneink széjjel­oszlottak és Szent István országának részei szinte kardcsapás nélkül vis­szatértek. Bizonyos, hogy itt Isten keze dolgozott, bizonyos, hogy a jó Isten segített meg minket, mert engeszteltünk, de folytatjuk-e?

(Forrás az első részben!) (folyt.)

________________________

* Most 2020-ban szintén hazánkban van az 52. Eucharisztikus Világ Kongresszus, ajánlatos ezen mélyen elgondolkozni!

     A bűnbocsánat (gyónás) több mint a teremtés. Nagyobb hatalmat kíván Istentől az, hogy egy már létező vétket semmissé tegyen, mint az, hogy semmiből valami létezőt teremtsen. A Bűnbocsánat Szentsége, nem a következményeket tünteti el, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy az örökkévalóság szempontjából tovább élhessük életünket! (BLÉ 17. o.)

Az első Szentmisém
     Ott álltam inkognitóban ‒ egy protestáns lelki pásztor civilben ‒, majd feltűnés nélkül lehuppantam a katolikus kápolna hátsó padjába Milwaukee-ban, és életemben először váltam egy mise szemtanújává. A kíváncsiság vitt oda, de még mindig nem voltam biztos benne, hogy ez egészséges kíváncsiság-e.
     Az első keresztények írásainak vizsgálatánál számtalanszor bukkantam olyan kifejezésekre, mint „liturgia”, „Eucharisztia”, „áldozat”. Azoknak az első keresztényeknek a Biblia ‒ s ezt a könyvet mindenekfelett szerettem ‒ érthetetlen volt anélkül az esemény nélkül, melyet a mai katolikusok „misének” neveznek.
Meg akartam érteni a korai keresztényeket, de nem voltak tapasztalataim a liturgiával kapcsolatban.
Így hát meggyőztem magam és „felfedező útra” indultam, közben meg egyfolytában fogadkoztam, hogy nem fogok letérdelni, és nem veszek részt ebben a bálványimádásban.
     Beültem a padba egy sötét sarokban, a kápolna legvégében. Előttem elég sok különböző korú hívő volt, férfiak és nők. Nagyon megragadott, ahogy térdet hajtottak és szemmel láthatóan összpontosítottak az imára. Aztán megszólalt a csengő, mindenki felállt, s az oltárnál lévő ajtón át bejött a pap. Bizonytalanul ülve maradtam. Kálvinista lévén hosszú éveken át arra tanítottak, hogy a mise a legnagyobb istenkáromlás, amit csak ember elkövethet.
     A szentmise szertartásában állítólag „Jézus Krisztus áldozata ismétlődik meg”. Így hát úgy döntöttem megfigyelő maradok, és ülök a nyitott Biblia mellett.
Megragadott a Szentírás, ahogy a mise folytatódott, hirtelen tudatosult bennem, hogy nem csak mellettem van a Bibliám, hanem ott volt előttem is ‒ a mise szavaiban!
Az egyik részlet Izaijástól volt, a másik a zsoltárokból, a következő Páltól. Egészen le voltam nyűgözve. Legszívesebben megállítottam volna az egészet és felkiáltottam volna: „Hé, megmagyarázhatom, mi történik épp a Szentírásból? Ez csodálatos!”
De kitartottam a figyelőállásban. A háttérben maradtam, mígnem meghallottam, hogy a pap az átváltoztatás szavait mondja: „Ez az én testem ... Ez az én vérem.” Éreztem, hogyan foszlik szét bennem minden kétely. Amikor láttam, hogy a pap felemeli a fehér Szentostyát, éreztem, hogy a szívemből előtör az ima: „Uram és Istenem! Valóban te vagy az!”
     El sem tudtam képzelni nagyobb megindultságot, mint amit ezek a szavak okoztak bennem. Mindez még intenzívebbé vált, amikor a gyülekezet elkezdte énekelni: „Isten Báránya ... Isten Báránya ... Isten Báránya...”, a pap pedig ehhez kapcsolódva: „Íme, az Isten Báránya...” ‒ és felemelte a Szentostyát.
Kevesebb mint egy perc alatt az „Isten Báránya” szavak négyszer hangzottak el. Hosszú évek biblia-tanulmányozása után azonnal tudtam, hogy hol vagyok. A Jelenések könyvében voltam, ahol Jézust a huszonkét fejezetben legalább huszonnyolcszor nevezik Báránynak. A menyegzői lakomán voltam, melyet János a Biblia utolsó könyvének végén ír le.
     A mennyei trónus előtt voltam, ahol Jézus mint Bárány mindörökre megdicsőül. Erre nem voltam felkészülve, pedig ‒ ott voltam a misén! (folyt. köv.)

MIT TARTSUNK EZEKRŐL?

Bennünket talán jobban érdekel, hogy ez a vérengzés és az istentele­nek felülkerekedése küszöbön van-e már? Nos, ha az ember körülnéz és lát­ja az eseményeket, önkéntelenül összeszorul a szíve és nem tudja, mit gondoljon. Mi ez? A világ vé­ge-e, vagy csak közeledés a világ végéhez? Lehet-e hitelt adni ezeknek a jövendöléseknek, vagy pedig he­lyezkedjék az ember arra az állás­pontra, hogy ezek csak elképzelé­sek? Lehet azt mondani, hogy csak rémlátomások? A jövendölések igen sok olyan dolgot tartalmaznak, ame­lyek bekövetkeztek, tehát napjaink dolgait egyszerű „rémlátomásoknak” bélyegezni nem le­het. Azt sem lehet azonban mon­dani, hogy ez mind szükségszerűen megvalósul. Vajon mi elvessük-e ezeket, vagy elfogadjuk, gondolkozzunk-e fölöttük, vagy sem? Legjobb arra az állás­pontra helyezkednünk, amit egy ko­moly lelkiatya mondott: Én nem tu­dom elhinni, de tagadni sem merem!

MIT SZÓL HOZZÁ A JÓZAN ÉSZ?

Az ember önkéntelenül is azt kér­dezi: mit szól a józan ész ezekhez a kilátásokhoz, jövendölésekhez? Ezt kell megbeszélnünk, mert akárhogy mondja is valaki, hogy ő nem hisz a károgásokban, mégis felszisszen, valahányszor egy rossz hírt kap. Nem szabad elfelejtenünk az őszi eseményeket. Mihelyt enged a tél, kitavaszodik felettünk, a józan ész azt mondja, könnyen folytatód­nak az őszi események, könnyen itt lehet a vég ‒ olyan értelemben ‒, hogy este nyugodtan lehajtjuk fejünket pihenőre és a másvilágon ébredünk.

EDDIG CSODÁSAN MEGVÉDETT A NAGYASSZONY

Ezekről a dolgokról ne beszéljünk sokat, ez nem tartozik ide. Az bi­zonyos, hogy a külső jelek szerint nagyon nehéz idők következnek. Tagadhatatlan, hogy a jó Isten kü­lönös csodája az, hogy ennek a világ­felfordulásnak szenvedéseiből olyan kevés jutott még eddig nekünk. Ed­dig is azt hirdettük, hogy ez a Szűzanya különös jóságának, közben­járásának és az engesztelésnek kö­szönhető. Ha nem engeszteltünk volna, ha nem lennénk Mária Or­szága, nem hiszem, hogy olyan feltűnő módon megkímélt volna ben­nünket az Úr.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így tehát holnap

január 17-én lesz 15.00 - 16.45-ig.

(A következő alkalom, 24-én lesz!)

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várnak!

A pápa tévedhetetlensége
     Gerstner minden szentírási érv ellenére ellenkezett és megkérdezte, mi alapján állítják a katolikusok azt, hogy Krisztus tévedhetetlenséget adott Péternek a tanításban. Scott ekkor rámutatott arra, hogy mind a katolikusok, mind a protestánsok meg vannak győződve arról, hogy Krisztus tévedhetetlenséget adott Péternek ‒ hiszen erről tanúskodik Péter két levele, mely az újszövetségi kánon része. Ezért indokolatlan kétségbe vonni Péternek és az utódainak a tévedhetetlenségét, amikor Krisztus nevében a hit és az erkölcs dolgaiban tanítanak.
Ha hisszük, hogy az Újszövetség könyvei Isten tévedhetetlen igéje, akkor abszurd dolog azt állítani, hogy olyan pápák és zsinatok állították össze, amelyeknek Isten nem adta meg a tévedhetetlenség ajándékát az ilyen kérdésekben.
     A felsorolt érvek ellenére Dr. Gerstner továbbra is azt állította, hogy a protestánsok számára a Szentíráson kívül nem létezik más tévedhetetlen tekintély. Az Újszövetség könyveinek kánonjáról azt mondta, hogy „tévedhetetlen dokumentumok tévedhető gyűjteményével van dolgunk”  – na ez aztán érvelés volt!
     Scottnak és Gerrynek csalódást okozott a vita folyama és csodálkoztak, hogy milyen szegényes és összefüggéstelen a protestáns keresztény hagyomány, mely lényegileg a katolikus hitelvek makacs cáfolatán alapszik. Hiszen értelemszerűen minden keresztény számára a Bibliának és az Egyháznak kellene lennie az abszolút tekintélynek ‒ vagy mindkettőnek, vagy egyiknek sem! – Aki azonban nem akar hinni, az nem is fog!
     A Biblia ezt mondja: „Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét” (Ef 4,3); „Testvérek! Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban” (1Kor 1,10). ‒ Hogy lehet, hogy a „Biblián alapuló” egyházak figyelmen kívül hagyják ezt az egyszerű parancsot, és egyre csak növelik a szakadást?

(folyt. köv.)

     Bár az Üdvösség Honába vagyunk hivatalosak, átmenetileg azonban a Bukás Birodalmában kell élnünk! Az embert a történelmi-, politikai körülmények, melyekben él, többnyire akadályozzák Isten létének értelmi felismerésében és hitének gyakorlásában. (ÉHÖ 7. o.)

Én anyátok vagyok, tudok és akarok is segíteni rajtatok!     

      A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.'' (Az efezusi zsinat 431-ben a Szent Szüzet ,,Istenszülőnek'' nevezi.) Ugyanakkor ,,a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...'', tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).
      A Szeretetláng Naplóban ezt így fogalmazza meg a Szűzanya: "Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjárásomat, közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám jóindulatú és szorgalmas elindulásotokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem!" (I/71-72)
      A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék. "Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!" (I/103; III/130; 144; 164) (Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000)

 Forrás: S4C https://vasarnap.hu/2019/12/22/a-kozel-keleti-keresztenyek-sokkal-jobban-atelik-a-karacsony-vallasi-jelleget/

     Ha a világban kell is élned, ez ne jelentse, hogy a napi divatok sodrása szerint. A felszín hullámzásait a mélyebb víz áramlásai is magyarázhatják. Nézz tehát a dolgok mögé - ügyelve arra, hogy életedben mindig az isteni parancsolatok maradjanak iránymutatóak! (ÉHÖ 7. o.)

De mi igazolhatja a Szeretetláng üzenetének aktualitását?

       A Szeretetláng üzenetének tartalma, az Istenanya és a sátán végső összecsapásának közeledtét sejteti, mely nagy megrázkódtatással fog járni (II/93), mi több a harcot nem egyedül Mária fogja lefolytatni, hanem a választott lelkeknek is részt kell vállalniuk a sötétség fejedelmével szembeni küzdelemben. A harc olyan pusztító lesz, hogy még a választottak hitét és bizalmát is megrendítheti. De a készülő rettenetes viharban érezhető lesz a Szeretetláng fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényessége, mely bevilágít a lelkek sötét éjébe és a kegyelmi hatás kiárad rájuk. (vö. II/100) A Szeretetláng befogadása és a szentségi élet nyújthat egyedül megerősítést a lelkeknek!

     ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba'' (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.
     A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét (megvakítja a sátánt), egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
     Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével'' (2Tessz 2,8).
     A végső győzelem ígérete tehát be fog teljesülni, és a kegyetlen küzdelem a Szent Szűz győzelmével zárul, amely "szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. (II/93) Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. (I/39)

      Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva az összes élők anyja, Mária is – mivel Fia mindenkiért meghalt – valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. Ezt jövendölte meg Montforti Grignon Szent Lajos, és ezt készíti elő a Szeretetláng üzenete! (Több helyütt vö. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000)

Az Isten Szava
     Amiként egy államnak van vezetője és kormánya, a kormányhivatalok feladata pedig magyarázni az alkotmányt és annak előírásait megvalósítani az életben. Ha ez szükséges egy állam igazgatásában, mennyivel inkább szükségesek intézményileg az Egyház közösségének vezetésében, mely az egész világot magába foglalja. Jézus ezt mondta Péternek: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18).
     Jézus a Szentíráson és a Lelkén kívül nekünk adta az Egyházat is, benne a Tanítóhivatalt a pápával, püspökökkel és zsinatokkal, melyek feladata helyesen magyarázni a kereszténység családjának „alkotmányát” a Szentírás szövegeit és megvalósítani azokat az életben.
Scott elmagyarázta Gerstnernek, hogy a Biblia sehol sem állítja azt, hogy Isten szava csak a Szentírásban van meg. Ellenben egyértelműen állítja, hogy Isten szava jelen van az egyház hagyományában is (2Tesz 2,15; 3,6), ugyanúgy a tanításában és igehirdetésében (1Pt 1,25; 2Pt 1,20-21; Mt 18,17). A Szentírás alátámasztja a sola verbum Dei ‒ „csak Isten igéje” katolikus elvet.
Nem támasztja azonban alá a protestáns sola Scriptura ‒ „csak a Szentírás” elvet. Dr. Gerstner makacsul azt állította, hogy a pápák és a zsinatok tanítása ellentétben áll a Szentírással, ugyanakkor egyetlen érdemleges érvet sem hozott fel téziseinek alátámasztására.
Scott arra kérte őt, hogy pontosítsa, kinek a bibliaértelmezésére gondol?
     Tudjuk, hogy az Újszövetség kánonja 393-ban, a hippói zsinaton lett véglegesítve, s ezt négy évvel később a karthágói zsinaton erősítették meg. Ennek a két zsinatnak a döntéseit a pápa elé terjesztették, s az jóváhagyta őket. Tehát létezik az Egyház tévedhetetlen tekintélye, mely végleges döntést hoz arról, hogy mely írások kanonikusak és melyek nem, és helyesen magyarázza őket.

(folyt. köv.)

      Idézetek a Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyvből: „Az Üdvözítőt láttam abban a fényben, amelyet a Szűzanya sugárzott a szívünkbe. (LN 139) Égtünk abban a fényben, amely Isten, és mégsem égtünk el. (LN 142) A fényben felismertük, hogy ki az Isten” (LN 165). Ezt a lelket átható és késztető „kegyelmi hatást” kérjük az általános fohászban:  »Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!« (IV/36) Mit kérünk tehát? – Azt, hogy felismerjük Isten szeretetét és jézusivá formálódjunk! Ezt a célt megvilágítja az az ima, melyet az Úr íratott le Erzsébet asszonnyal:

„A mi lábunk együtt járjon. 
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon. 
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A mi szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon. 
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)

      Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24,32), ennek a jézusi „kegyelmi hatásnak” kell kiáradnia a világra, mert ez fogja átformálni az emberiséget, a társadalmakat, a népek gondolkodását! Az Istenanya Szeretetlángjának – mely maga Jézus Krisztus – befogadása, a Jézussal való Őbenne és Ő általi egységet valósítja meg, mely a megváltás, a szeretet végső győzelme! 
     Lúcia nővér könyvéből (Jácinta): Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (LN 128) A Mozgalom ezt a szeretet-LÁNGOT kívánja szívről-szívre árasztani az emberiség felé! Persze kérdés, hogy jól látom-e mindezt? De mi másra következtethetek (következtethetünk), ha maga az Úr is így határozza meg a Szeretetláng mibenlétét: »Én vagyok az, aki feléjük közeledem (III/218).         Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.” (II/109) Tehát maga az Úr hasonlítja a Szeretetláng kiáradását a "második" nagy eseménynek, az Ige megtestesülése óta!

     A Szeretetláng kiáradását, mintegy "új teremtésként" éli meg a föld, maga az Úr ígéri a Naplóban: "és megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (II/93-94) Erre a Nagy Megújulásra van szüksége a világnak, mert enélkül a végső vesztébe rohan! Vagy netán ebben van valakinek kétsége? Merthogy mostanra oda jutottunk, hogy írd és mondd, már csak az Isten segíthet rajtunk!!!
     A Szeretetláng Mozgalom ezt a Szeretetlángot (Lk 12,49) kívánja szívről-szívre árasztani az emberiség felé! »Cél, a megváltó munka sikeres érvényre juttatása.« (II/106) (Kérdésem: MI MÁS?) Ennek folytán egyenes a következtetés, hogy a Szeretetláng esetében nem egy jelenésről, egy üzenetről, vagy egy újabb ájtatosságról van szó, hanem a bensőséges Mária-tisztelet Isten akarata szerinti megvalósulásáról, melynek célja Jézus Krisztussal való benső egyesülés (Őáltala, Ővele és Őbenne) és a megváltó munkában való aktív részvétel: az engesztelés (másokért is)! És mi erre a világ reagálása? Az, hogy ez is csak egy a sok "üzenet" közül, és miért lenne az a "végső"? Nos, a valóban számtalan "üzenet" azért van, hogy elterelje a figyelmet a VALÓDIAKRÓL, így a Szűzanya fatimai kéréseiről és a Szeretetláng üzenetéről! – Ennyi!

(vö Begyik Tibor: A HAJNAL SZÉP SUGARA, Szeretetláng Mozgalom kiadása 22-23.)

      Grignon Szent Lajos írja: Kérve kérlek benneteket azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Máriában irántatok érzek, ne elégedjetek meg azzal, hogy a Boldogságos Szűz kis füzérét elmondjátok, hanem imádkozzátok el naponta az olvasót, sőt az egész 15 tizedes rózsafüzért, ha időtök van rá. Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor nekem hittetek, és mivel Jézus és Szűz Mária dicséretét vetettétek, a Mennyországban örökké tartó áldást fogtok aratni. (TMT 254)

A pápa és az Egyház Tanítóhivatala
     Scott és Gerry meg akartak győződni arról, hogy a helyes úton járnak, ezért találkozót beszéltek meg az egyik legjelentősebb kálvinista teológussal Dr. John Gerstnerrel, aki a Katolikus Egyházat csak a „sátán zsinagógájának” hívta.
     A vita folyamán Dr. Gerstner a pápaság intézményének biblikus megindoklására kérte őket.
Scott idézte a Mt 16,17-19 szövegét, ahol Jézus új nevet ad Simonnak a Péter (Szikla) nevet, s azt mondja, hogy őrá építi egyházát, és hogy Péternek adja a mennyek országának kulcsait. Amikor Jézus a „országának kulcsairól” beszél, az Iz 22,20-22-re utal, ahol azt olvashatjuk, hogy Ezekiás király kinevezte Eljákimot palotája új intézőjévé és neki adta az „ország kulcsait”. Amikor Jézus Péternek adta a „kulcsokat”, meghatározta Péter primátusát, hogy a nevében vezesse az egyházat, amely Krisztus országa a földön. Péter primátusának hivatala továbbadódik az utódainak.
     Scott elmagyarázta, hogy a Szentírás középpontja a szövetség, amely egy szent családi kötelék Isten és az emberek között, s ezért Isten családjának szövetségként értelmezett bibliai koncepciója értelmet ad a Katolikus Egyház egész tanításának. Ebben szó van Szűz Máriáról mint minden hívő anyjáról, a pápáról mint atyáról, arról, hogy a szentek a testvéreink, és hogy a liturgikus ünnepek családi ünnepségek.
     A Dr. John Gerstnerrel folytatott többórás vita során Scott és Gerry nem kaptak kielégítő választ, s ez még inkább megszilárdította meggyőződésüket a katolikus doktrína igaz voltáról. Úgy érezték, hogy Luther és Kálvin tanítása megcsalta őket.
Elmagyarázták Gerstnernek, hogy amióta Luther elszakította a köteléket a Katolikus Egyházzal,   25 000 különféle protestáns felekezet keletkezett, s a szakértők véleménye szerint minden héten újabb öt jön létre!
Az összes ilyen felekezet azt állítja, hogy egyetlen tekintélyük a Biblia, s hogy a Szentlélek vezeti őket. Scott az Egyesült Államok megalakulását hozta fel hasonlatként. Az Államok megalapítói nem szorítkoztak csak arra, hogy megírják az alkotmányt, de kormányt is alakítottak, mely az elnökből, a szenátusból, a kongresszusból és a legfelsőbb bíróságból áll.

(folyt. köv.)

Ne akkor kezdjünk könyörögni az Úrhoz, amikor már ...!

     A rózsafüzér és a szentségimádás megnyithatja sokak szívét Krisztus szeretetére, és ez benső indíttatást ad az engesztelő összefogásra! Ezt az esetleges késztetést azonban illő teljesítenünk a lehetőségeinkhez képest! Vegye tehát mindenki személyes meghívásnak a Jézus zászlaja alatti engesztelő tevékenységet, amíg teheti, mert érezhető módon ádáz harc folyik a világban a lelkek vesztére!

Ha minden egyházközségben, vagy a plébániák többségén megalakulna egy-egy engesztelő csoport, akik a rózsafüzér ima mellett, idejük egy részét egymásközt megosztva az Oltáriszentség előtt töltik ‒ nyilvánvaló ‒, hogy lelki változást remélhetnek a családokban az országban és a világban!

E kezdeményezés elterjedése kiváló felelet lenne a mai idők egyre sötétebb jelei­re, melyben a keresztény értékrendet a közéletből kiiktatni igyekszenek. Sajnos erre némely egyházi ökumenikus törekvés is rásegít a szentség-kiszolgáltatások "liberalizációjával", és a "szentségi gesztusok" elhagyásával! Ezért égető szükség van a rózsa­füzér imádkozására és az Eucharisz­tia tiszteletének megújítására, külö­nösen ott, ahol az emberek az elvilágiasítás következté­ben eltávolodtak a legnagyobb kincs­től: a Legméltóságosabb Oltáriszentségtől!

Általános mozgósításra van tehát szükség, amíg nem késő, hogy az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus szeretetének ere­jével harcoljunk a gonosz ellen.

(Képek az internetről!) (vége!)

Anya nélkül élni?
     Annak híre, hogy Scott közeledik a Katolikus Egyházhoz, hogy a „babiloni szajhával” flörtöl, gyorsan elterjedt a barátai és az ismerősei között. Az egyikük Chris, felhívta Scottot és ironikusan megkérdezte tőle, hogy már imádja-e Szűz Máriát? Scott helyre tette a dolgokat és elmondta, hogy a katolikusok nem imádják Szűz Máriát, hanem tisztelik. Chris kijelentette, hogy szerinte nincs különbség a kettő között, mivel a katolikus Mária-tiszteletnek nincs semmilyen biblikus alapja. Scott válasza határozott volt. Először elmagyarázta barátjának, hogy Jézus betartotta Isten tízparancsolatát, ezért azt a parancsot is betartotta, hogy „tiszteld apádat és anyádat”. A héber „tisztelni” szó egészen pontosan azt jelenti: „dicsérni”. Jézus Krisztus tisztelte mennyei Atyját és földi anyját, Szűz Máriát is. Természetes, hogy mindazoknak, akik hisznek benne, ugyanezt kell tenniük ‒ tisztelni Szűz Máriát, ahogy azt Krisztus teszi. Ez a Katolikus Egyház Mária-tiszteletének fő oka.
Az ellenzők azok, akik félnek, hogy megsértik a Fiút, ha az Anyát tisztelik, vagy lealacsonyítják Jézust, ha Édesanyját felmagasztalják...*
     A Bibliában ezt olvassuk: „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék” (Lk 1,48). A rózsafüzér csak az evangélium e szavainak beteljesítése.
Scott meggyőződött arról, hogy a rózsafüzér mindennapi imádkozása segített neki egyre jobban megérteni a bibliai szövegek teológiai értelmét. Ez az ima a „szeretet logikájára” tanította, kibontakoztatta benne a hit-érzéket, a teológiai intuíciót, növelte intellektuális képességeit és valami egységérzetet adott a világ imádkozóival.
     Scott a Legszentebb Háromság belső életében felfedezte az egyetlen, örök, szent Család ‒ az Atya, a Fiú és a Szentlélek életét. Arra a meggyőződésre jutott, hogy Isten családjának földi képmása a Katolikus Egyházban található.

(folyt. köv.)
................................
*A Montforti Grignon Szent Lajos tanítása szerint ez a merev álláspont azért nagyon veszedelmes, mert ,,a gonosznak a nagyobb jó ürügye alatt finoman szőtt hálója ez” (Tökéletes Mária-tisztelet, 92-94)

Engesztelő imaórák Magyar Hazánkért a Belvárosi Nagyboldogasszony Templomban – papi vezetéssel!

2020. januártól kezdődően minden pénteken, így az első időpont: 

január 17-én lesz 15.00 - 16.45-ig.

Kérünk mindenkit, hogy hozzon magával még egy embert, hogy kellő létszámmal (és hanggal) történjen az engesztelés.

Az altemplom befogadóképessége kb. 80 fő.

Mindenkit szeretettel várunk!

Lendvainé Dr. Tóth Edit

     A természetfeletti létre teremtett ember szinte ellenállás nélkül hagyja magát elmerülni korunk zajos világának káprázatában – észre sem véve –, hogy közben elveszíti élő kapcsolatát Istennel, az Élet forrásával. A hitbeli gyengülésnek, mely a világ végzetes eltévelyedésének oka az, hogy egyre kevesebben imádkozzák a rózsafüzért és csökkent a bensőséges Mária-tisztelet. Az emberek, még a súlyos csapásokból sem vonják le a tanulságokat, hogy a Teremtő felé fordulnának segítségért, sőt, inkább vádaskodnak, „miért engedi ezt az Isten?” Ám, fel kellene ismerniük, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza, és csakis az Isten iránti bűnbánatban és a szeretet-párbeszéd felújításával remélhetnek békét és megújulást! (Szerk.: Szentovasó 3. o. A továbbiakban SZO.)

Szánjunk időt az imára és a szentségimádásra!

     Nem csak a hívő emberek számára megtapasztalható tény, hogyha valamely térségben elhatalmasodott a bűn és a romlott a közbiztonság megfékezésére a lakosság szervezett szentségimádó ima-láncba fog, akkor a terület látványosan a békesség szigetévé válik.

Nos, érdemes belefogni a szervezett rózsafüzérező örökimádásba, melynek eredménye példaként hathat a környező településekre is, ezzel megvalósítva a Fatimai Engesztelés terjedését! Ez az engesztelő mód, nem csak magán tudhatja Szent II. János Pál 1986-os áldását a Laikusok Szentségimádó Mozgalmára vonatkozóan, de az ún. "jerikós" összefogást is megvalósítja!

A fenti engesztelő szervezettség, látványos sikereket ért el Észak- és Dél Amerikában, sőt Lengyelországban is!

A létrejövő szerveződések betagozódhatnak a Szeretetláng Mozgalomba is, melyben az Istenanya Szíve Szeretetlángjának többlet-kegyelmi hatása által hatékonyabbá tehetik a gonosz elleni harc fegyverét! Ez az engesztelési mód a gyakorlatban egy-egy adott (helyi-, országos-, vagy akár globális) célra felajánlott, rózsafüzérimával egybekötött szervezett és állandó szentségimádást jelent, természetesen a helyi plébános, vagy egyházmegyés püspök vezetésével.

Ajánlott alapszándék: "a Szentségek, a kereszténység és a magyarság védelmére a világban!" (Ezt természetesen elégséges a rózsafüzér elején, vagy tizedek végén kimondani, pl. így: "Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását a Szentségek, a kereszténység és a magyarság védelmére a világban! Amen"

A bűn és a lelki pusztítások elleni engesztelő szerveződésbe regisztráció nélkül is bekapcsolódhat minden Rózsafüzér Társulat, imaközösség, plébánia, kolostor, kórház, nyugdíjasotthon, amiként az iskolák és a családok is! (Képek az internetről!) (folyt.)

      Ha akadna olyan kedves Olvasóm, aki felvetné, hogy miért a Szeretetláng üzenetében látom a Mária-jelenések csúcsát és az említett "kegyelmi stratégia" végcélját, nos a kérdésfeltevése némi tájékozatlanságot tükrözne. Blogomnak és ezen cikksorozatomnak kifejezett célja, hogy rávilágítsak a Szeretetláng kimagasló üdvtörténeti jelentőségére, tekintettel a jézusi kijelentésre: "Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra, mi mást akarok, minthogy lángra lobbanjon" (Lk 12,49). Ezt annak meggyőződésében teszem, miszerint Szűzanyánk a Lelki Naplóban a Hajnal Szép Sugarának (II/100) nevezi meg magát, és a kérdésre, hogy mi a Szeretetláng, ezt válaszolta: "Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus" (I/107, IV/12). Még egyszer idézem Grignon Tökéletes Mária-tiszteletét: 

"Isten ezekben az utolsó századokban ki akarja nyilatkoztatni kezének remekművét, Máriát:
a) azért, mert földi életében elrejtőzött és mély alázatosságában Istennél, apostolainál és evangélistáinál kieszközölte, hogy ne nyilatkoztassék ki.
b) Mivel Szűz Mária Isten kezének remekműve, a földön kegyelmei, az égben dicsősége által. Isten azt akarja, hogy a földön élők ezért dicsőítsék és magasztalják őt.
c) Mivel Szűz Mária a hajnalpír, mely megelőzte az igazság napjának Jézus Krisztusnak megjelenését, kell, hogy őt megismerjék és általa bensőségesebben megismerhessék Jézus Krisztust is.
d) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon." (TMT 50)

      Nos, a fentiekből következőleg, nem lehetséges-e, hogy a Szűzanya Szíve Szeretetlángjának rendkívüli kegyelmével kívánja gyermekei lelkületét jézusivá formálni? Még azt is megkockáztatom – lehetséges –, hogy a fentebb idézett "jóllehet más módon", az Úrnak egy  eddig "még nem volt", "más módon való felismerését" és a szíveknek ebből fakadó "lángolását" jelentheti, amiként az emmauszi tanítványok esetében is történt (Lk 24,32). Mindezt azért, hogy a kihűlő szívű emberiséget fellelkesítse az egymás üdvösségéért való fáradatlan küzdelemre! Az pedig, hogy a Szeretetláng valóban ilyen "rendkívüli" kegyelmet sejtet, maga az Úr és Szentséges Anyja egyértelműen kijelentik a Lelki Naplóban: "Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!" (I/84; II/18.93; III/129; III/140) – hát akkor most én vagyok elfogult vagy az Égiek "túloznak"?? – Ne feledjük, hogy fél évszázados kijelentésről van szó, melyet az egyházilag is jóváhagyott Lelki Naplóban olvashatunk (– ez hitelesedett bennem, jóllehet a legkevésbé sem ez képezi "hitvallásomat", hanem kizárólag az Evangélium, az Egyház tanítása és útmutatása – ám ennek megértéséhez, megéléséhez a Szeretetláng üzenete hozzásegít)! Tehát az Istenanya ezen "végidős" szerepét és terveit illetően is mindannyiunknak ajánlatos elgondolkodni!

Teljes cikk: https://uzenetblogol.blog.hu/2019/03/06/ausztraliaban_felszamolnak_a_gyonasi_titkot_es_a_katolikus_korhazak_autonomiajat

Ausztráliában felszámolnák a gyónási titkot és a katolikus kórházak autonómiáját - 2019. márc.

     „Törvényjavaslatot dolgoztak ki, amelyben a papokat köteleznék arra, hogy a gyónási titoktartást megszegjék” - írta Zavarkó Zoltán, Ausztrália Victoria államában élő olvasó. És ez még nem minden: „Tanja Plibersek liberális politikus az abortusz ingyenes és kötelező elvégzését akarja ráerőszakolni az államilag finanszírozott - köztük az egyházi fenntartású - kórházakra" is azzal, hogy amennyiben nem tesznek eleget a törvényben előírtaknak, nem kapnak állami támogatást.
     Ausztrália Victoria államában olyan jogszabály meghozatalát kezdeményezték a törvényalkotók, amely a Gyónás Szentségét támadja azzal, hogy a gyónási titok jogszabályi védelmét a köztörvényes bűncselekmények esetében megszüntetik.
Ha ez így lesz, akkor a gyóntató papnak kötelessége lesz jelentenie a hatóságok felé, ha a gyónásban bűncselekményről szerez tudomást.
     Ezzel párhuzamosan Ausztrália szövetségi Parlamentjében a jelenleg ellenzékben lévő Labour párt képviselője bejelentette, hogy amennyiben pártja hatalomra kerül, az egész országban kötelezővé fogja tenni az ingyenesen elvégezhető abortuszt, egészen a születésig. Pontosan úgy, ahogyan New Yorkban.
     A Katolikus Egyházat mindkét javaslat tökéletesen lehetetlen helyzetbe hozza, hiszen a gyónási titok az egyházi szabályok alapján szent és sérthetetlen, és ha a pap mégis megtenné, azzal önmagától beálló, azonnali kiközösítés alá esne, ami számára a papi szolgálat végét is jelentené. Következésképpen az is elképzelhető, hogy lesz majd olyan pap, akinek ezért börtönbe kell mennie.
És, hogy mekkora az esély, hogy a javaslat törvényhozási elfogadására? Olvasónk szerint nagy, ugyanis – ahogy korábban Canberrában – úgy most Victoriában is teljes a konszenzus a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között.
     Az abortuszt általánosan, a szövetség tagállamainak minden kórházában lehetővé tevő szándék már korántsem ennyire egyöntetű. Azt inkább a liberális politikai erők forszírozzák. Ráadásul Ausztráliában még mindig van két olyan állam, Dél Wales és Dél Ausztrália, ahol az abortusz – leszámítva az anya életveszélyét – illegális.
Amennyiben valaha is az Australian Labour Party (ALP), amely jelenleg a második legerősebb párt a kétkamarás nemzeti parlament alsó házában, megnyerné a választásokat a Katolikus Egyház által fenntartott kórházak komoly bajba kerülhetnek. Azokat ugyanis az állam finanszírozza, így – ha az ALP tényleg betartja ígéretét – elvesztik a finanszírozásukat, amennyiben nem hajlandóak abortuszt végezni a kórházaikban.
Márpedig a legártatlanabb és a legvédtelenebb emberi lény, a magzat megölésére a kórházak fenntartásáért felelős püspökök, illetve az azokban dolgozó orvosok sem lesznek hajlandóak. A “ne ölj” parancsát hithű katolikus ember komolyan veszi.
     Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a gyónási titok megsértéséhez hasonlóan az abortusz is önmagától beálló kiközösítést eredményez az egyházi jog szerint.
A katolikus kórházak működésének ellehetetlenítésére akkor van tehát esély, ha a baloldal megnyeri a választásokat májusban.
     Sajnos a gyónási titok védelme a jelenlegi trendek ismeretében valószínűleg nem lesz elkerülhető. 

ÉLRE ÁLL ÉS VEZET

Emlékezünk a történelemből arra az időre, amikor Franciaország teljesen elvesztette önbizalmát, és egy fiatal leány áll az élre: Jeanne d`Arc és győzelemről győzelemre ve­zeti a francia hadsereget. Valahogy hasonló történik most is. Mikor már mindenki azt hiszi, hogy a gonoszság győz, hogy nem tudunk kitérni an­nak az áradatnak, amely mindent magával sodor, akkor megjelenik a Szent Szűz és félelmes erővel áll az élre, hogy győzelemre segítsen bennünket. És valóban, a sátánt és csatlósait csakis a Szűzanya ereje tudja letiporni. 

KEGYELEMMEL

3. A Szűzanya végül előtérbe lép kegyelemmel, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit bátorítsa, támogassa! Rá is szorulunk erre a kegyelemre, segítségre, mert az utolsó időkben nagyobb a küzde­lem, elkeseredettebb a harc, a sátán és a lelkek, a gonoszok és a jók kö­zött.

FELSZABADULT A SÁTÁN

Ezekben az időkben nem is annyira emberek küzdenek egymás ellen, hanem a gonoszság küzd a jó ellen. Emmerich Katalin száz évvel ez­előtt látta, hogy az ördögök fejedel­mének, Lucifernek – akit az angya­lok fejedelme megkötözve a pokol mélyére taszított –, egyszer majd feloldódik a köteléke, 50 vagy 60 évvel a kétezredik év előtt. Egészen világos előttünk, hogy most a pokol ereje küzd, felszabadult a sátán, Lu­cifer terjeszti a gyűlölséget. 

A GYŰLÖLSÉG ATYJA

Hogyan tudott a földkerekség ilyen szörnyű háborúba és összeütközésbe keveredni? Csakis a gyűlölet atyja által, akinek lényegéhez tartozik a gyűlölet. Ha ő felszabadul, a gyűlölség magvát szórja szét. Nem tűnt-e fel, hogy mindenfelé mennyi gyűlölet, mennyi szeretetlenség van? Ez Lucifer szelleme, akinek kötelékei egy időre szabadok, most felhasznál­ja az alkalmat, hogy mindent össze­keverjen, a jókat meggyötörje, és a Szűzanya táborához tartozókat, az Úr követőit rettenetesen megkísértse. Szent Grignon Lajos mondotta: „nagy szenvedéseket fog előidézni és egyeseket irtóztató kísértésekkel gyötörni.”

(Forrás az első részben!) (folyt.)

      Grignon szerint "Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa, hogy meglássuk benne és vele Istent". (Szűz Mária titka 47)
      A Szűzanya maradéktalanul be akarja teljesíteni küldetését: »Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére! (I/85) Nem kell feltűnést csinálni. (...) Ott dobog az a szívek mélyén, és átterjed a mások lelkére is. (…) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol, és ennek a lángoló szeretetnek elterjedését /rád bíztam/. (I/116) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, /de/ az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget.« (III/203)

Grignon Szent Lajos, ezt írja: Isten ezekben az utolsó századokban ki akarja nyilatkoztatni kezének remekművét, Máriát: 
a) azért, mert földi életében elrejtőzött és mély alázatosságában Istennél, apostolainál és evangélistáinál kieszközölte, hogy ne nyilatkoztassák ki. 
b) Mivel Szűz Mária Isten kezének remekműve, a földön kegyelmei, az égben dicsősége által. Isten azt akarja, hogy a földön élők ezért dicsőítsék és magasztalják őt. 
c) Mivel Szűz Mária a hajnalpír, mely megelőzte az igazság napjának Jézus Krisztusnak megjelenését, kell, hogy őt megismerjék és általa kinyilváníttassék s megismerjék Jézus Krisztust is. 
d) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon. 
e) Mivel Szűz Mária az egyenes és biztos út, melyen Jézushoz juthatunk és őt tökéletesen megtalálhassuk, ezért azoknak a lelkeknek, akik nagy szentségükkel tűnnek majd ki, Szűz Mária által kell Őt megtalálniuk. aki megtalálja Szűz Máriát, megtalálja az életet, Jézus Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találhatja meg, aki nem keresi; és nem keresheti, aki nem ismeri! Az ismeretlent nem szokás keresni, sem pedig vágyódni utána. Szűz Máriát tehát jobban meg kell ismerni, mint valaha, hogy ezáltal a teljes Szentháromságot jobban megismerjék és tisztelhessék. 
f) Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket, akik majd megtérnek a katolikus Anyaszentegyházba, vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa. 
g) Szűz Máriának végre oly félelmetesnek kell lennie az ördög és csatlósai előtt, mint egy jól rendezett hadseregnek. Különösen az utolsó időkben, mert az ördög, mivel jól tudja, hogy kevesebb ideje van a lelkek megrontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi erőlködését és támadásait. Rövid időn belül borzalmas üldözéseket fog előidézni, Szűz Mária hű szolgáinak és igazi gyermekeinek pedig, akiket nehezebben győz le mint másokat, irtózatos kísértéseket okoz. (TMT 50)

Az utolsó akadály ‒ a Mária-tisztelet
     Abban az időben valaki egy rózsafüzért küldött Scottnak postán. Ahogy Scott a szentolvasót meglátta, tudatosította, hogy valójában már csak egyetlen akadálya maradt annak, hogy átlépjen a Katolikus Egyházba, és ez a Mária-tisztelet.
     A dolgozószobája csöndjében Scott buzgón imádkozott azért, hogy képes legyen megérteni azt, amit a Katolikus Egyház Szűz Máriáról, Krisztus anyjáról tanít, s aztán egy bizonyos, emberileg reménytelen szándékra életében először elimádkozta a rózsafüzért.
     Három hónappal később Scott megállapította, hogy az imája meghallgatásra talált. Megköszönte Isten irgalmasságát, és bocsánatot kért a vakságáért és hálátlanságáért.
Attól a naptól kezdve, mindennap imádkozta a rózsafüzért. Tudatosította, hogy a rózsafüzér imája a megtestesülés titkából meríti erejét, s hogy rendkívül hatékony fegyver a gonosz ellen. Isten kiválasztotta Szűz Máriát, hogy méhében a Legszentebb Háromság második személye valóságos emberré váljon, és elvégezze üdvösségünk művét.
     Tagadhatatlan tény, hogy a keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. Minden keresztény számára világos kéne, hogy legyen: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg az emberi történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
     Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is ‒ mivel Fia mindenkiért meghalt ‒ valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak,
Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.

(folyt. köv.)

HOGYAN LÉP ELŐTÉRBE?

Most nézzük, hogyan lép előtérbe a Boldogságos Szűzanya az utolsó időkben?

1. Először is irgalmasságával. Sen­ki annyira nem látja a bűn ret­tenetes következményeit, mint ő. Senkinek a szíve annyira össze nem szorul, mint neki, amikor egy lélek megindul a lejtőn, amelynek a vé­gén ott van az a rettenetes örvény, a kárhozat. A Szűzanya Szíve ugyan­csak fáj, mikor látja, hogy az emberek többsége mégis a bűn út­ján halad, gonoszságot gonoszságra halmoz. Jóságos anyai Szíve irga­lomra hangolódik és Isten trónja előtt közbeveti magát értünk és kö­nyörög a szegény, eltévedt. csetlő-­botló, bűnös emberért. – Ez az igazi jelentősége a Szűzanya megjelenései­nek. Ezért jött Lourdes-ba, ez hozta hozzánk La Salette-be, s ezt mondja Fatimában is azért, hogy lássuk, miért kell engesztelnünk.  Az isteni irgalom várt még egy ideig, de mivel az emberek nem tértek meg, hanem még jobban belekeve­redtek a bűnbe, elkövetkezett az isteni igazságosságnak szigorú ítélete. És ekkor veti magát közbe irgalmasan a Szűzanya. Az ő Szeplőtelen és irgalmas Szíve azért fordul hozzánk, hogy megmutassa, mi az az egyetlen eszköz, amely még az utolsó időkben is meg tud menteni bennünket. Egy eszközt ajánl: az en­gesztelést. Megtanít bennünket en­gesztelni, hogy még egy utolsó lehetőség legyen a bűnös embernek Istenhez térni.

ERŐVEL ÉS HATALOMMAL

2. A Boldogságos Szűzanya másod­szor erővel és hatalommal lép elő­térbe. Nemcsak könyörög érettünk, hanem Istentől ráruházott hatalom­mal jelenik meg, amelyet akkor ka­pott, mikor még meg sem született. A Boldogságos Szűzanya az emberi­ség történetében már a paradicsom­ban szerepelt. Hiszen ismerjük a mennyei Atya ígéretét – amely­ről majd külön is elmélkedünk: „Ellenkezést vetek közötted és az Asszony között!” A Szűzanyának a hatalma abban áll, hogy széjjelta­possa a sátán fejét! Úgy jelenik meg, mint „jól rendezett hadsereg", olyan ereje van, hogy szembeszáll Isten összes ellenségével, mindenki­vel, aki a sátán zászlaja alá gyülekezik. Olyan félel­metes ellensége a gonosznak, hogy az semmitől annyira nem fél, mint éppen Tőle.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

      Jézus Krisztus Édesanyjának tisztelete, maga az Üdvözítő ajánlása (Jn 19,27), az Apostolok és Szentek példája, a Mária-jelenések és a Mária-dogmák fejlődésével történelmileg is kimutatható. "(Jézus) első eljövetelében Szűz Máriát nagyon kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Ugyanis az üdvözítés csodálatos rendje azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni." (TMT 1) Az Úr szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban: »Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretet-lángjának kigyúlásával áraszt az emberi szívekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol bárki intézett hozzá az egész világon, Szeretetlángjának kigyúlása napján mint eggyé olvadt segélykérés lesz, s így fog az emberiség leborulni istenanyai lábaihoz, és ad hálát az Ő határtalan anyai szeretetéért.« (II/109) „Megújul a föld színe és Anyám mosolya beragyogja a földet!” (szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26) (Elgondolkodtató!)

      A 'Csodásérem' üzenetével a „Hajnal Szép Sugaraként” (II/100) ragyogott fel a végveszélybe sodródó emberiség Reménycsillaga. Az 1830-ban elkezdődött Mária-korszakot követően, az Istenanya valamennyi jelenésében felismerhető a kegyelmi stratégia, az elhatalmasodó bűnre adandó édesanyai elgondolás és ennek világosan kibontakozó pedagógiája.
      Az Istenanya La Salette-i (1846) próféciájának második részében (1858) az emberiség jövőjének szörnyű lehetőségét mutatta be. Lourdesban (1858) kinyilvánította, hogy Szeplőtelen. Fatimában (1917) hangsúlyozta, hogy az Ő Szeplőtelen Szíve menedék. Végül Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja (1961) üzenete az, mely kiteljesítette a sátán elleni harc új kegyelmi fogalmát, az engesztelés „globális fegyvereként”.
     Míg Lourdesban az Istenanya szavai a bűnbánatra és imádságra szólítanak fel, Fatimában már fájdalmasan kéri az engesztelést, mivel „sok lélek a pokolba kerül, mert nincs aki imádkozzon és áldozatot hozzon értük!” (1917.VIII.19) A Szeretetláng üzenetében azonban, a világméretűvé vált bűn megfékezésére és gyermekei vesztének megakadályozására, az engeszteléshez már lánglelkű hozzáállást vár el tőlünk. Ezt – az ígérete szerint – soha nem látott többlet kegyelmet (I/85; II/93-94), Ő maga lobbantja fel édesanyai Szíve Lángjával „tömegesen és egyénenként” (III/130) is!

A Katolikus Egyházba vezető úton
     Egy szerencsés véletlen folytán Scott egy értékes könyvgyűjteményhez jutott, mely azelőtt ‒ ahogy azt később megtudta ‒ egy ismert katolikus bibliatudós papé volt. Esténként órákon át olvasta a katolikus könyveket, és lenyűgözte őt azok mélysége.
     Néhány hét után erős meggyőződés ébredt benne, hogy Krisztus a Katolikus Egyházba hívja őt. Ez a gondolat megrémítette, mert egészen addig azt gondolta, hogy egy igaz keresztény az nem lehet katolikus. Elkezdett világosságért könyörögni Istenhez azért, hogy megismerje, valóban a Katolikus Egyház rendelkezik-e a kinyilatkoztatott igazság teljességével.
     Ebben az időben hosszú teológiai vitákat folytatott Gerry Matatics barátjával, aki szerette a Bibliát és gyűlölte a Katolikus Egyházat. Scott bevallotta neki, hogy nagy mennyiségű katolikus könyvet birtokol, s hogy az olvasásukkor felfedezte a világ legnagyobb teológusait: Joseph Ratzingert, Jean Danielou-t, Hans Urs von Balthasart, Henri de Lubacot és R. Garrigou-Lagrange-ot.
Gerry saját maga akart erről meggyőződni és megkapva, egy hónap alatt kiolvasta az összes könyvet.
     Miután elolvasta elismerte, hogy a Katolikus Egyház egész tanítása a Biblián alapszik, és a katolikus hit felbecsülhetetlen kincs minden ember számára. Ezt követően Gerry és Scott együtt próbáltak meg téves pontokat találni a katolikus doktrínában, de mindig olyan válaszokra bukkantak, amelyek megcáfolhatatlanok voltak.
Mindketten felismerték, hogy mivel Jézus az egyetlen „közvetítő Isten és ember között” (1Tim 2,5), Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), Ő magyarázza nekünk az Istent, Ő az, aki tanítói megbízatást és hatalmat adott az apostoloknak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). „A hit szent örökségét, a hitletéteményt (depositum fidei)”, az apostolok az Egyház egészére bízták. Az Istenről szóló hiteles tanítás egyetlen birtokosa, megbízott továbbadója és értelmezője, tehát a Krisztus által alapított Egyház!
     Sajnos, sokan megfeledkeznek ezen igazságokról, s gyarapszik azok száma, akik önjelölt tanítókra, ember alapította vallások hirdetőire rajongva hallgatnak, mások pedig mágikus, ezoterikus, démonikus esz-közöket használnak boldogulásukhoz.

(folyt. köv.)

02)  https://youtu.be/HvE9K8ItTl4

     A Mária-tiszteletet, nem szabad az aktuális Mária-jelenésekre alapoznunk! Üdvözítőnk Anyjának tisztelete bensőséges része kell, hogy legyen életünknek, lelki életünknek. Erre kiváló példát találunk Montforti Grignon Szent Lajos Tökéletes Mária-tisztelet c. művében, melyet blogunkban, a következő hónapokban újra leközlünk (április 16-tól).

      Krisztus Anyja a mi Anyánk is, hiszen Üdvözítőnk Jánoson keresztül nekünk ajándékozta Édesanyját, amikor a kereszten szólt: "Íme a te Anyád!" (Jn 19,27) Égi Anyánk személyét és a hozzávaló viszonyunkat nem szabad, hogy bizonytalan (vagy legalább is kivizsgálatlan) "üzenetek" határozzák meg! Ezek ugyanis akár félre is vezethetnek, csalódást okozhatnak bennünk! A legbiztosabb Mária-tiszteletet az Evangélium-, az Egyház tanítása és a szentek példája kell, hogy meghatározza számunkra. Az egyes jelenések és üzenetek megítélésében kizárólag a Jézus Krisztus által megbízott és felszentelt Egyházra kell hagyatkoznunk! Nagyfokú óvatosságra intenek ugyanis a hamis jelenések és üzenetek elburjánzásai, melyek úgy látszik az "idők jelei"!
      A Szentírás is figyelmeztet, a sátán is álcázza, és a világosság angyalának tetteti magát (vö. 2Kor 11,14). Súlyos gond ez, mert a bűn szerzője (ha nem leplezik le, s nem futamítják meg), akadálytalanul végzi aknamunkáját az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint az ördög megtalálható – látszólag ártatlan alakban – könyveink, filmjeink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyog a lét minden ilyen és hasonló alakzataiban – és az ember nagy eséllyel észre sem veszi. Balducci pedig azt írja, hogy a sátán elfordít és távol tart az Istentől. Mindegy, hogy milyen módon és milyen eszközzel. Az emberek nem figyelnek rá, úgy esnek áldozatául s úgy szegődnek szolgálatába, hogy nem ismerik fel, nem értik, mi történik körülöttük és velük. (Vö. Antalóczi, Jelenések üzenetek és a jövő)  A sátán számára a legborzasztóbb – és egyben a legnagyobb akadály –, a lelkeknek a Szent Szűzhöz való ragaszkodása. Érthető, ha minden módon és eszközzel próbálja ezt megzavarni, a lelkeket az Istenanyától elhidegíteni!

      Nemegyszer a jó ügy szolgálatának szándékával vagy egy-egy jól hangzó üzenet követésével a sátáni akarat valósul meg. Bármilyen furcsa, de mint említettük, az ördögi hamisságok nem a bemutatkozásnál, a kezdetekben mutatkoznak meg, hanem szép lassan, észrevétlenül bomlaszt és mire észbe kapunk, így-úgy szembe kerülünk püspökeinkkel az Egyházzal és végül a pápával is. Először csak csodálkozunk egyes intézkedéseiken, majd kifogásoljuk, aztán egyre csak szajkózzuk saját véleményeinket, mígnem...

     Az állhatatossághoz kell nekünk az Égi Édesanya példája, az Ő türelme és alázatossága, és bizony óvakodnunk kell, hogy Tőle el ne szakadjunk, mert akinek Szűz Mária nem édesanyja, annak Isten, nem is atyja! (TMT 30)

Nem a Szentírás a hit egyetlen alapja!
     A protestáns egyházak egyik alapelve az az állítás, hogy egyedül a hit által igazulunk meg (sola fide), a hit tekintetében pedig az egyetlen tekintély és forrás csak a Szentírás (sola Scrip-tura) ‒ a hagyomány nélkül. Ez volt a katolikusok és a protestánsok közti szakadás fő doktrinális oka.
     Scott Hahn professzor az előadásain a Szent-írás alapján kétségbe vonta a sola fide (csak a hit számít) elvét mint olyas valamit, ami egyál-talán nem biblikus, de továbbra is azt tanította, hogy a Szentírás a hit egyetlen alapja (sola Scriptura).
     Az egyik diák megkérdezte tőle, hogy a Szentírás mely része írja azt, hogy a Biblia az egyetlen tekintély. A feldühödött professzor azt felelte, hogy ez egy ostoba kérdés. Ekkor a diák, egyenesen a szemébe nézve mondta, hogy akkor egy ostoba választ kért. A sarokba szorított professzor ekkor a Szent Máté evangéliuma 5,17-et és a Timóteusnak írt második levél 3,16-17-et idézte. Ezek azonban nem voltak meggyőző érvek. A diák megkérte őt, hogy magyarázza meg ezt a részt: „Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok” (2Tesz 2,15). Hahn nem akart válaszolni és a vitát elhalasztotta. Ám a diák kérdése olyannyira nyugtalanította, hogy imában feltette a kérdést, vajon vannak-e a Szentírásban olyan részletek, melyek alátámasztanák a protestáns sola Scriptura elvet.
     Egész héten át hiába kereste a választ a Bibliában. Scott segítséget kért a legismertebb amerikai teológusoktól is. De ez is eredménytelen volt ‒ banális vagy kitérő válaszokat kapott: „Miért teszel fel egyáltalán ilyen ostoba kérdéseket?” Hahnt azonban ez nem tántorította vissza, és ő is egy „ostoba” választ kért.
     Mindannyian elismerték, hogy a sola Scriptura elvét nem lehet alátámasztani a Bibliával, hogy ez csak egy teológiai elv. Nem létezik olyan bibliai szöveg, amely kimondaná, hogy a Szentírás az egyedüli tekintély. A Biblia inkább arra buzdít, hogy a szóban mondott és írott hagyományok-hoz is ragaszkodjunk (vö. 2Tessz 2,15). Kimondja, hogy az Egyház az igazság oszlopa (vö. 1Tim 3,15). Itt azonban felmerült benne a kérdés, hogy melyik egyház?
     Scott Hahn egyre nyugtalanabbá és rémültebbé vált, hiszen először a protestantizmus egyik tartóoszlopa dőlt össze (sola fide), most pedig a szeme előtt omlik össze a másik (sola Scriptura) is. Ugyanebben az időben a szeminárium rektora dékáni pozíciót kínált fel Scottnak, mert a diákok rajongtak az előadásaiért.
Ezt a nagyszerű ajánlatot nem fogadta el, sőt, lelkipásztori funkciójáról is lemondott, mivel a lelkiismerete nem engedte, hogy olyan tanítást hirdessen, amelyről maga sem volt meggyőződve!
     Scott az igazság keresésénél nem ismert megalkuvást, határtalanul bízott Istenben, és meg akart ismerni s szeretni mindent, amit a Teremtő a Szentírás szövegeiben kinyilatkoztatott.

(folyt. köv.)

     A Szűzanya arra biztat; hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát és válaszolni kíván felhívására, ajánlja fel önmagát és szeretteit Szeplőtelen Szívének. Imádkozzák a rózsafüzért és fogadják szívükbe az Isten és emberszeretet tüzét, működjenek együtt lélekmentő anyai vágyával. Az engesztelő szentórák megtartása közösségben, a családi közös ima szorgalmazása, a böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit a Szent Szűz ajánl azoknak, akik figyelnek rá. „Általad kívánom nyilvánosságra hozni Anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásom mindenek előtt hozzátok intézem s veletek összefogva akarom a világot megmenteni!” (Szeretetláng Napló. III/140)

SZERETETBEN REJTVE MARADNI

Mikor megindul az Úr Jézus nyil­vános működése, és egy alkalommal jelentik az Úrnak, hogy itt van az édesanyja, beszélni óhajt vele, ő akkor is szerényen visszahúzódik. Ezt az alázatosságot akarja meg­jutalmazni az Úr. A malaszttal tel­jes Szűzanya minden isteni kegye­lem közvetítője.* Tehát minden kegye­lem rajta keresztül jut el az em­berhez, de ő szeret az ismeretlenség homályában elrejtve maradni. Ő mindent csendben, rejtve tesz, – örül, ha a lélek rátalál Urára, egy­beolvad Istenével; ha ezt elérte, ak­kor szerényen visszavonul és hálát ad az Istennek, hogy a lélek meg­találta üdvösségét.

MOST ISMERJE MEG A VILÁG!

Most azonban azt kívánja az Úr, hogy ismerje meg az egész világ a Szűz­anya jóságos Szívét, amely annyi jót tett anélkül, hogy mi sejtettük volna. Isten kívánja, hogy ez a re­mekmű, ez a legtökéletesebb alkotás ne legyen elrejtett remeke Isten­nek, hanem dicsőüljön meg és fog­lalja el az emberek előtt is azt a helyet, amely megilleti őt, amelyet neki szánt a Mindenható.

EGYENES, BIZTOS ÚT

Az Úr második eljövetele előtt is ugyanazt az utat, ugyanazt a közvetítőt akarja felhasználni, mint első eljövetele alkalmával. A Szűzanya egyenes és biztos út Krisztushoz, éppen azért azok a lelkek, akik eb­ben a nehéz, utolsó órában a leg­hűségesebb gyermekei a mennyei Atyának, a Szent Szűz lelkén keresz­tül, a Szeplőtelen Szívével egyesülve érik el a lelkiéletnek azt a szentsé­gét, tisztaságát, szeretetét, amelyre őket a jó Isten kiválasztotta. (Forrás az első részben!) (Folyt.)

______________________

* a „Mediatrix” (kegyelmek közvetítője) dogma a sürgetések ellenére 2019-ben még nincs kimondva. Legutoljára Szent II. János Pál pápa utasította el „most nem aktuális” kijelentésével.

Igazság az Eucharisztiáról 2
     Aki az Evangéliumot meg akarja érteni, annak egyetlen percig sem szabad felednie Jézus szavát: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges.” (Lk 18,27). Aki ezt szem előtt tartja, az semmi „hihetetlent” nem fog találni a valóságos Jelenlét tanában!
Vigyáznunk kell azonban, mert a lejtőn nincs megállás! Aki azért nem hiszi az Oltáriszentséget, mert az érthetetlen természetfeletti dolog, az sajnos az emberi észt teszi Isten szavainak bírájául, és következetesen el fog jutni a racionalizmusig, a teljes hitetlenségig! Az újkori protestantizmus története, sajnos ezt a folyamatot igazolja: akik ugyanis az Eucharisztiát ezen az alapon elvetették, később nagy mértékben elfordultak a kereszténység többi természetfeletti tanításától is. Ez az irányzat végül már nem fogadja el sem a csodákat, sem az evangéliumok isteni sugalmazottságát, sem a Szentháromságot, sem Jézus istenségét, sem az Apostoli Egyházat, sem az örök életet, de még a teremtést sem!
     Márpedig, alig van a keresztény kinyilatkoztatásnak még egy pontja, amelyre oly egyértelmű világosságot derítene Jézus szava, mint az Oltáriszentség tanára. Az Üdvözítő olyan határozott egyértelműséggel, oly kétséget nem tűrő nyomatékkal hangoztatja az Oltáriszentség tanát: a saját valóságos jelenlétét a kenyér és bor színe alatt, hogy éppen emiatt másfél ezer éven keresztül alig akadt eretnekség, amely ezen a hitigazságon kételkedni merészelt volna.
Scottot megdöbbentette ez a felfedezés, hiszen ezeket a tanokat a Katolikus Egyház következetesen hirdeti. Felismeréséről nem beszélt, de lelkében és elméjében tovább munkálkodott a titokzatos Valóság! Ennél fogva Scott Hahn az előadásain csak felszínesen foglalkozott Szent János evangéliumának hatodik fejezetével (Jn 6,26-71) ‒ nehogy valaki rákérdezzen ‒, azt a kérdést pedig, hogy Jézus valóságosan jelen van-e az Eucharisztiában, nyilvánvalóan messze elkerülte. Azért tett így mert félt, hogy elveszíti a munkáját.
     Scott a Szentírás tanulmányozása által megértette, hogy a liturgiának és a szentségeknek elsődleges szerepet kell betölteniük az egyházban, és ez a presbiteriánus egyházban azonban nem így volt. Scott ezért fontolóra vette, hogy átlép az episzkopális egyházba*.
Amikor ezt megmondta a feleségének, az sírva fakadt és azt mondta, hogy soha nem szűnik meg presbiteriánus lenni!

(folyt. köv.)
...................................
*Az episzkopális egyház anglikán eredetű protestáns gyülekezet, melyben a római katolikusokhoz hasonló püspöki hierarchia van, ellentétben a demokratikus szervezetű presbiteriánus egyházzal. Az „episzkopál” jelentése „püspöki”.
4-5 féle tagegyházuk van (így az Amerikai Episzkopális Egyház is), önálló dogmatikai és liturgikus gyakorlattal él ‒ többnyire az anglikán egyház hagyományaira támaszkodva. Követői egy része pápa nélküli katolicizmusként tekint rá, mások számára egyfajta protestantizmus, domináns alapító (Luther, Knox, Kálvin, Zwingli, Wesley) nélkül. Minden episzkopális gyülekezetnek, saját döntéshozó folyamatai és püspöki hierarchiája van, saját főpapjuk vezetése alatt. Teológiájuk és liturgikus gyakorlataik a protestantizmusból és a liberális katolicizmusból tevődik össze. Ebből következően igen bizonytalan a szentségi átlényegülés megvalósulása. Nem lehet tudni ugyanis, hogy a papszentelések sorában nem szakadt-e meg a krisztusi „áthagyományozódás” folyamatossága!

MIÉRT LÉP ÚJRA ELŐTÉRBE?

Kérdezzük most Szent Grignonnal, miért kell ezekben az újabb időkben a Boldogságos Szűzanyának újra elő­térbe lépnie?

1. Az első ok, amit Szent Gri­gnon megjelöl, a Szűzanya alázatossága. Senki oly magas méltó­ságra nem emeltetett fel, mint ő, senki akkora kegyelmet nem kapott. Isten nemcsak az emberek fö­lé emelte, hanem még az angyalok fölé is és azt akarta, hogy a Boldog­ságos Szűzanya legyen a kegyelmek legragyo­góbb kisugárzása, a legtökéletesebb alkotása Istennek. Legyen a kegyelmek anyja a leg­szebb, a legtökéletesebb, a legszen­tebb, egyben a legalázatosabb. A Szűzanyát soha egy pillanatra el nem kábította a kegyelmek, vagy a kiválasztottság nagysága, sőt mi­nél inkább tudatára ébred, hogy mi történik vele, annál jobban elrejtőzik, elhallgat. Szent Józsefnek sem árulja el titkát, egészen a Gondviselésre bízza magát. Tudja, hogy a jó Isten dolgozik benne, esz­közül akarja felhasználni, Ő majd mindent elrendez a maga idejében.

KÉSZSÉGES ENGEDELMESSÉGE

2. Készséges szolgálója az Úrnak. Szerényen engedi, hogy Isten eszközül használja. Ez az ér­telme a Szűzanya szavának: „Ecce Ancilla Domini!”* Királynőnek hir­deti őt az angyal és ő szolgálóleány­nak vallja magát. Egyetlen feladata az engedelmesség. Ezt az engedel­mességet, földöntúli szerénységet és készséges odaadást a Szűzanya mindig megőrzi. Tudjuk azt, hogy a jó édesanyák szeretnek eldicsekedni gyermekük jóságával, ügyességével, büszkék rá és elmondják, hirdetik, milyen boldogok ők. A Boldogságos Szűzanya sohasem beszélt Jézusáról, nem dicsekedett gyermekével, ő csak csendes szemlélője az isteni Üdvözítő életének és mindenkor készséges szolgálója az Úrnak. 

(Forrás az első részben!) (folyt.)

____________________________

* Íme az Úr szolgáló leánya

    A Szentírás lapjain sokszor találkozunk jelenésekkel, rendkívüli eseményekkel. Különösen érdekesek és gyakoriak az angyalok és a feltámadt Üdvözítő megjelenései. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség történetét végigkísérik bizonyos természetfeletti jelek.

    Az Újszövetség jelei között sajátos helyet foglalnak el a Mária-jelenések. Hitünk írott forrása, a Szentírás, nem szól a Mária-jelenésekről, de a keresztény emlékezet nyilvántartja és dokumentálja ezeket. A jámbor hagyomány szerint az első Mária-jelenésben Szent Jakab apostol részesült, aki a spanyolok hitetlenségén búslakodva a Szent Szűztől ígéretet nyert, hogy az Ibériai-félsziget keresztény hitre tér. (Az eset külön érdekessége, hogy a jelenés idején a Szent Szűz még a földön élt.) A Mária-jelenések gyakorisága a századok során növekvő tendenciát mutat, s ez a növekedés az utóbbi évszázadban radikális. Következésképpen hatásuk is egyre szélesedő körben érzékelhető.
    Amikor a Mária-jelenéseket vizsgáljuk, és üzenetüket meg akarjuk érteni, először a bűn titkáról és a bűn elhatalmasodásáról kell szólni. A Mária-jelenések ugyanis az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, s velük szemben győzedelmesnek ígért (Fatima) harcot hirdetnek. Manapság az emberek széles körben esnek áldozatául a zajló élet, a hamis értékrend és a hamis jelenéseknek – végső soron a bűn – sodrásának. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, s ez az erő történelmi léptékű stratégia így vagy úgy – a hamis üzenetek által is – munkálkodik az ember megtévesztésén, vesztén. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő Eger 2000. 25-26)

Igazság az Eucharisztiáról 1
     Az előadásokra való felkészülés során Scott néhány hetet azzal töltött, hogy elmélkedett Szent János evangéliumának hatodik fejezetéről, melyben Jézus ismert eucharisztikus beszéde található (vö. Jn 6,26-71).
Scott mindig meg volt győződve arról, hogy az Eucharisztia csak jelkép. Amikor azonban részletesen elemezte Jézus eucharisztikus beszédét megértette, hogy Jézus nem hasonlatot használt. Erről tanúskodnak Jézus szavai, valamint a hallgatóságának megbotránkozása és ellenkezése, amikor ezt mondták: „Hogyan adhatja ez a testét eledelül?” (52); „Kemény beszéd. Ki hallgatja?” (60)
     Jézus szavai egyértelműek: „A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne” (55-56).
Miért is kellene az utolsó vacsora igéit merőben jelképesen, szimbolikusan értelmezni? Mi erre a kényszerítő ok? Az egyetlen ok, amelyet felhozni lehet, s amit a tagadók fel is hoznak: hogy mégiscsak „szokatlan és hihetetlen”, hogy Jézus a saját testét és vérét adja nekünk eledelül! Hihetetlen és a fizika rendje szerint elgondolhatatlan!
Ez olyan csoda volna, amelyet ‒ így mondják ‒ nem hihetünk el! Bizony, akik így okoskodnak ‒ maguk sem veszik észre ‒, hogy ezzel az okoskodással végleg elhagyják az evangélium talaját. Mert vajon Jézus születése, élete, feltámadása, maga az evangélium és az egész megváltási történet nem csupa csodából, csupa emberileg teljesen érthetetlen, megfoghatatlan, isteni jelenségből szövődik?
     Ha Jézusnak az ő testére és vérére vonatkozó kijelentéseit azon a címen nem fogadjuk el, mert hogy ez „csoda”: akkor hogyan fogadhatjuk el a többi csodáját? Az ő istenségét? Az ő csodálatos, szűztől való születését? Az ő halott-támasztásait, feltámadását és mennybemenetelét? A kegyelem, a megváltás, az üdvösség csodáit? Vajon ezek nem a fizika rendje szerint érthetetlen és lehetetlen dolgok? Hol itt a következetesség?
Ott van pl. a Szentháromság titka. Teljességgel emberfeletti, fizikailag érthetetlen, felfoghatatlan hittitok. Miért hiszik ezt a protestánsok is? Nyilván azért, mert Jézus mondta!
     Tehát, vagy egyenlő hitet gyakorolnunk Jézus minden szava iránt, vagy sem! Éppúgy, mint amikor azt mondja: „Menjetek ... kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében.”

(folyt. köv.)

     Mária tiszteletének a háttérbe szorulása jelzi a liberalizmus térnyerését ‒ írja Szent  Newman bíboros: Amikor ezek a szellemek a sötétség homályából előjöttek, és a XVI. században a keresztény hit teljes megsemmisítésére támadást indítottak, nem találhattak biztosabb módszert gyűlöletes tervükhöz, mint Mária kiváltságainak becsmérlését és káromlását. Jól tudták ugyanis, ha sikerül a világot rávenni, hogy az Anyát gyalázzák, akkor majd a Fiú gyalázása is hamarosan bekövetkezik. Három század tapasztalata bizonyítja: a katolikusok, akik Máriát tisztelik, tisztelik az ő Fiát is. Míg a protestánsok, akik most kezdik elhagyni a Fiú imádását, akkoriban az Anyán csúfolódtak. (NEWMAN, J. H., Az Anyaszentegyház misztériuma, 118. 34)

A MÁSODIK ELJÖVETELKOR

A Gondviselés örök terve, hogy ha majd az Úr Jézus második eljövetele közeledik, a Boldogságos Szűzanyá­nak ismét ugyanaz a szerep jusson, mint első jövetele alkalmával. Ha közeledik az idő, amikor az isteni Üdvözítő másodszor is eljön a föld­re, akkor a Szűzanya nem marad többé az ismeretlenség homályában, hanem újra előtérbe lép. Legyen a Szűzanya újra út és közvetítő, mint az első eljövetelkor.

ÁTVESZI SZEREPÉT

A Boldogságos Szűzanya az utóbbi évtizedekben többször megjelenik itt közöttünk. Eddig is közbenjárt és imádkozott érettünk, de nem tartott számot különösebb tiszteletre. Most azonban a Gondviselés  kívánságára megnyilatkozik a Szűzanyának jósá­gos, tisztaságos Szíve, anyai szerete­te. Közbelép a Szent Szűz, nemcsak a mennyei udvar, hanem az egész vi­lág színe előtt és átveszi azt a sze­repet, amelyet az Isten neki szánt az Úr második eljövetele előtt.

SZEPLŐTELEN SZÍVÉNEK TISZTELETE

Láttuk Fatimában is, hogy a Boldog­ságos Szűzanya hivatkozik az isteni elhatározásra, hivatkozik arra, hogy a mennyei Atya ezeknek a nehéz időknek a büntetését csak akkor von­ja vissza, ha az egész egyházban el­terjed a Szűzanya szeplőtelen, tisz­taságos Szívének tisztelete. Azt akar­ja az Úr Jézus, hogy az Ő isteni Szí­ve mellett tiszteljük a Boldogságos Szűzanya Szívét is. Amit tehát a Szűzanya Fatimában hirdet, nem más, mint hogy az Úr Jézus Szíve tiszteletének minden ájtatosságához csatlakozzék a Szűzanya szeplőtelen Szívének tisztelete és engesztelése.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

Reménységünk Hajnal Szép Sugara

     A boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét az emberek örök boldogságáért folytatott küzdelem adja. A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával fog a lelkekben pusztítani. Történelmünk utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást végeztek. Az idők jeleiből úgy tűnik, az Üdvözítő nem hagy magunkra ebben a veszélyben sem. Elküldi anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot.

      Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének fontos célja és következménye az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű. Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is. A Szűzanya arra biztat: minden ember, minden család és közösség, aki hallja az ő szavát, és válaszolni kíván felhívásaira, ajánlja fel önmagát Szeplőtelen Szívének. Ez az önfelajánlás a Szent Szűz ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő Eger 2000. 23-24)

    A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a proto-evangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.

    Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is – mivel Fia mindenkiért meghalt – valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.

    A második Vatikáni Zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.'' (Az efezusi zsinat 431-ben a Szent Szüzet ,,Istenszülőnek'' nevezi.) Ugyanakkor ,,a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt...'', tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61).

    Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermek(ek) világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét akár harc árán is. Az anya Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért.

    A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő Eger 2000. 21-22)

Vágy az egy akol után
     Ugyanabban az időben Scott Hahn egy középiskolában is előadásokat tartott a Szentírásról. A diákok visszafojtott lélegzettel hallgatták, ahogy az Isten és az emberek közti szövetséget magyarázta. Beszélt a szövetségről, amelyet Isten Ádámmal, Noéval, Ábrahámmal, Mózessel, Dáviddal kötött, és az Újszövetségről, melyet Krisztus kötött meg azáltal, hogy a világ minden nemzetét egyesítette Isten családjába ‒ az egyetemes, vagyis katolikus (gör. katholikosz) családba, amely az egész világot magába foglalja.
     Azt természetesen tagadta, hogy Isten családja a Katolikus Egyház volna. Az egyik előadás után egy diáklány odament Scotthoz és elmondta neki, hogy a diákok szavazást tartottak maguk között és arra jutottak, hogy Scott egyszer katolikus lesz.
     Ráadásul ugyanazon a napon a felesége nem kevesebbel vádolta, minthogy nem tartja elképzelhetetlennek, hogy Scott a nézeteivel egyszer majd szembe fog kerülni Lutherrel. A bosszankodó Scott ezt abszurdnak tartotta, hiszen Isten igéjének rabszolgájaként nem kerülhet ellentétbe Lutherrel.
     Amikor Scott Hahn, a Presbiteriánus Egyház pásztora, karjaiban tartotta elsőszülött fiát, azon gondolkozott, hogy melyik egyházba fog tartozni a gyermeke. Az abszurditás, hogy számára az Üdvözítő Jézus EGYháza „TÖBB-ház”, felrázta az ifjú apát és szívébe nyilallt annak tudata, hogy az Egyház darabokra szakadása semmiképp sem Isten akarata szerint való. Az Úr szándéka ugyanis az egy akol és egy pásztor.
     Scott szüntelenül imádkozott azért, hogy hűséges legyen Isten Szavához, s hogy mindennap és minden körülmények között bátran hirdethesse azt. Szélesre akarta tárni szívét és elméjét, a Szentírásban hozzánk szóló Szentlélek előtt.

(folyt. köv.)

     Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel, és a szerveződő mozgalmakkal! Már érdeklődésed kezdetén nézz utána az élet fogantatástól való tiszteletével kapcsolatos alapelveiknek, figyeld meg hanghordozásukat, kifejezéseiket és viselkedésüket! Mert sajnos egyes pártirányzatok velejárója, a démoni megkötözöttség, sőt a megszállottság! Ne hidd, hogy majd "legfeljebb kilépsz tőlük". Némelyeknél ugyanis, olyan erős a megtévesztő taktika, hogy könnyen rabul ejtenek, és azon veszed észre magad, hogy a nyilvánvaló igazságok ellen csillapíthatatlan gyűlölet érzel!

A TÖRTÉNELEM SZÍNPADRA LÉP

Szűz Mária akkor lépett a történe­lem színpadára, mikor az Úr először megjelent közöttünk. Akkor tűnik fel a Szűzanya alakja, akkor indul meg az ő szerepe, hiszen őáltala kaptuk az Üdvözítőt. Ő az út, ame­lyen keresztül hozzánk jött a világ Megváltója. Az a szerepe, hogy köz­vetítse számunkra az üdvösséget. Szíve összekötő kapocs az isteni ir­galom és a bűnös ember között. 

SZERÉNYEN VISSZAVONUL

Miután nekünk adta az Úr Jézust, mintha befejezte volna küldetését, szerényen visszavonul és csak itt-ott lép előtérbe. Az Úr Jézus halála és feltámadása után alig találkozunk vele, a Szentírás semmit sem jegyez fel róla, a hagyományok nagyon ke­veset szólnak felőle. Hosszú százado­kon át a szerény visszavonultság homályában marad, csak néha-néha jön elő, hogy Isten kegyelmét közvetítse, de azután ismét soká nem látjuk őt az események folyamán.

MIÉRT VONUL VISSZA?

Miért vonul vissza a Boldogságos Szűzanya akkor, midőn megindul az emberek megváltásának nagy műve? Szent  Grignon szerint ennek há­rom oka van:

1. Nehogy az emberek, akik az ő isteni szent Fiáról még nagyon keveset tudnak, tévedésbe essenek és valahogy a Szűzanya személye el­vonja őket az Úr Jézustól. Mintha a Gondviselés azt akarta volna, hogy előbb inkább az Úrhoz ragaszkodja­nak és azután menjenek csak a Szűzanyához.

2. Ha előbb ismerik a Boldogságos Szüzet és azt a csodálatos szépséget, amivel a Magasságbeli őt felruházta, ez úgy eltöltötte volna az emberek szívét, hogy abban nem maradt volna hely az Isten szépségének a szemlélésére. Az Egyházon kívül állók szá­mára a Szűzanyának ez a nagyobb tisztelete akadály lenne.

3. Félő volt, hogy az emberek nem tudják megkülönböztetni a Szűzanya nagyobb tiszteletét* attól az imádás­tól**, amellyel Istennek tartozunk. A Gondviselés úgy akarta, hogy Jé­zus Szíve és a Szűzanya szeplőtelen Szíve tiszteletének fejlődése más le­gyen. Ezért a Boldogságos Szűzanya szerényen visszavonult, hogy előszór az isteni Üdvözítő személye kösse le a szíveket.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

­________________________

* gör. hüperdulia

** gör. latria

Az Istennel kötött szövetség
     Nem sokkal az egyetemi tanulmányainak a befejezése előtt Scottot kinevezték egy virginiai presbiteriánus parókia tanítójának és lelkipásztorának. Az ő dolga volt vasárnap prédikációt mondani, és heti két alkalommal a bibliai összejövetelt vezetni.
   A hallgatókat fellelkesítette az a tanítása, hogy az Isten és az emberek közti szövetség Isten családjává teszi a híveket. Ezt Scott a Zsidóknak írt levél és egyéb újszövetségi levelek alapján hirdette. Szent János evangéliumának és a Zsidóknak írt levélnek a tanulmányozása azonban felfedte előtte, hogy a szentségek és a liturgia a keresztény közösség életének alapvető részei. Scott megértette, hogy az Isten és az emberek közti szövetség megerősítésében nagyon fontos szerepe van a liturgiának, s a prédikációi legfőbb céljául azt kell kitűznie, hogy az embereket felkészítse az Úrvacsora vételére.
     Jézus Krisztus csak egyszer használta a „szövetség” szót, az Eucharisztia megalapításakor. A presbiteriánusok csak évente négy-szer vették magukhoz az Úrvacsorát. Scott úgy döntött, hogy ezt megváltoztatja, és azt a javaslatot tette a közösségének, hogy minden vasárnap vegyék magukhoz az Úrvacsorát. Egyesek azonban attól tartottak, hogy az Úrvacsora vétele puszta szokássá válhat, de a felvetésekre Scott azt felelte, hogy ez az ünneplés az Istennel kötött szövetség megújítása, azt pedig nem kell korlátozni. Az ilyen aggály épp úgy abszurd, mintha a házassági szövetségnek a házasélet általi megújítását, csak évi néhány alkalomra korlátoznánk.
     Az Úrvacsora hetenkénti vételének javaslatát egyöntetűen elfogadták, s ez lett az ünneplés középpontja. Scott ezt eucharisztiának kezdte el nevezni, ahogy azt az ősegyházban tették. Egyszer csak meglepetéssel ébredt rá, hogy egyedül (az általa olyannyira ellenzett) Katolikus Egyház tanításában és gyakorlatában találhat megfelelő válaszokat számos kérdésére.

(folyt. köv..)

Vízkereszt ünnepe kötelező ünnep!

Január 6-án a háromkirályok gyermek Jézusnál tett látogatását ünnepli a katolikus egyház, ekkor kerül sor a vízszentelés szertartására is: a pap megáldja a keresztvizet és a szentelt vizet.

Az epifánia néven is ismert vízkereszt Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. A magyar vízkereszt elnevezés az ilyenkor hagyományosan végzett vízszentelésből eredeztethető.

Vízkereszt napja a IV. század elején kezdett a keresztények körében terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája keleten Jézus keresztsége lett (erre emlékeztet a vízszentelés); nyugaton viszont a háromkirályok látogatása került előtérbe, mindamellett itt is megmaradt a vízszentelés szertartása. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében a római katolikus egyház január 6-án a háromkirályok látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve; Jézus megkeresztelkedésének ünnepe a következő vasárnapra esik. A kánai menyegzőről, amelyen Jézus első csodáját vitte végbe a vizet borrá változtatva, egy közbeeső hétköznapon emlékezik meg az egyház.

A vízkereszt amiatt is kiemelt ünnep a katolikus egyház életében, mert ekkor kezdődik meg a házszentelés időszaka. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat. A szentelmény révén nemcsak az épületeket, hanem a benne lakókat, dolgozókat is megáldja.

Forrás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/vizkereszt-unnepe-kotelezo-unnep

    Szent Lukács egy másik helyen is utal Mária korai tiszteletére, amikor idézi egy asszony szavát a tömegből: "boldog az az asszony, akinek a méhe téged hordozott, és akinek a keble téged táplált" Lk 11,27) és Jézus nem elutasítón reagál erre!

    Mária korai tisztelői közé sorolódik Szent Pál is, aki talán szemtanúja volt a Szűzanya elszenderülésének, amikor 48-ban részt vett az apostoli zsinaton. Egyébiránt a Galatákhoz szóló levelet a teológusok a legkorábbi keresztény iratnak tekintik. Ebben a levélben az üdvtörténet rövid áttekintésében nagyon fontos helyet ad Máriának: "Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született..." (4,4) 

    Az Újszövetség utolsó fejezetében, a Jelenések könyvében Mária megdicsőül. Itt már nem csak a názáreti szolgáló leány és az Úr Anyja, hanem az Ó- és Újszövetség népeinek megtestesítője, mi több égi Anyja. Így lesz ő apokaliptikus "jel az égen": "egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból álló korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott" (Jel 12,1-2). (Vö. Michael Hesemann: A NÁZÁRETI MÁRIA, Szent István Társulat 2012. 255-256) /Meg kell jegyeznünk, hogy a "szülési fájdalmában kiáltozott" kifejezés nem Jézus születésére utal, hanem az Égi Édesanya küzdő egyházbeli gyermekeinek üdvösségre való küzdelmes megszülésére, a szüntelenül aggódó anya fájdalmára! (szerk.)/

    Montforti Grignon Szent Lajos nagyon szépen ad magyarázatot az értünk szenvedő (szülési fájdalmában kiáltozó) Égi Anyára: "ahhoz, hogy a kiválasztottak az Isten Fiához hasonlókká legyenek, ezen a világon mind Szűz Máriába zárattak, ahol ez a jó Anya őrzi, táplálja, ápolja, növeli, majd haláluk után a dicsőség világosságára szüli őket". (TMT 33)

    Tehát Mária nem csak felnevelte Isten Fiát, hanem ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, amikor Jánosnak szólt: "Íme a te Anyád!" (Jn 19,27), hogy valamennyiünk édesanyja legyen. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék. (Vö. Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000. 23) És nekünk pedig létfontosságú, hogy kérjük őt! 

Első elmélkedés

SZŰZ MÁRIA ELŐTÉRBE LÉP – NEM TŰNT FEL?

Első elmélkedésünk a Boldogságos Szűznek arról a szerepéről szól, ami félreismerhetetlenül jel az újabb időkben. Nem tűnik-e fel, hogy a Szent Szűz az utolsó évszázadban szinte előtérbe lépett a történelem színpadán? Hosszú időn át nagy fel­adatok, történések, szenvedések kö­zepette úgy látszott, mintha Szűz Mária szerényen visszahúzódott volna abba a csendes kis szerepbe, amely neki itt a földön jutott az Úr mellett. Az utóbbi időben azonban kilép az ismeretlenség homályából.

MIND TÖBBSZÖR JELENIK MEG

Néhány napja, egy szentóra kereté­ben ünnepeltük meg a lourdesi jele­nések évfordulóját. A Boldogságos Szűzanya láthatóan megjelenik egy kicsi leánynak és nemcsak neki hoz üzenetet, hanem az egész emberiségnek. Később újra megjelenik, akkor már komolyabb üzenetet mond, sőt előre bejelent bizonyos eseményeket, amelyek az embert mélyen gondol­kodóba ejtik. Sürgeti az Istenhez térést. Tartsatok bűnbánatot, mondja Lourdes-ban és ezt mondja La Salette-ben is. Nemsokára újra megje­lenik Fatimában, a kis portugál faluban, ismét üzenetet hoz. Most már nemcsak a bűnösökért való imádságot kívánja, hanem az en­gesztelést sürgeti az egész emberi­ség megtéréséért, hagy Isten igazsá­gos és súlyos büntetését visszatartsa.

AZ ÚR KÍVÁNSÁGA!

A napjainkban történt felajánlás, a fatimai ünnepségeken elhangzott pá­pai szózat, az azt követő ünnepélyes felajánlás Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, mindez mi más, mint a Bol­dogságos Szűzanyának előtérbe lépé­se? Mintha a Szűzanya bele akarna nyúlni az emberek életébe, belekapcsolódik abba a rettenetes harcba és küzdelembe, amely itt folyik a föl­dön. De nemcsak befolyást akar gya­korolni, hanem uralkodni akar Isten elhatározásából. Az Úr kívánsága az, hogy a Világ Királynőjének tisztel­jék a Szűzanyát és az ő igazságos és jóságos Szíve győzze le a sok szívte­lenséget és gonoszságot, amely itt a földön az emberek életét annyira elkeseríti és annyi sok bűnnek, go­noszságnak a forrása. A Boldogságos Szűzanya egyik kiválasztott, nagy tisztelőjénél, Montforti Boldog* Gri­gnonnál olvassuk, hogy a Szűzanyá­nak az utolsó időkben nagy szerepe lesz. (Forrás az első részben!) (folyt.)

______________________

* Montforti Grignon Szent Lajost 1947-ben XII. Piusz pápa szentté avatta!

    Széles körben elterjedt előítélet, hogy a Mária-tisztelet csak 431-ben az Efezusi Zsinattal kezdődött, amikor Máriát minden hívő számára kötelező módon "Istenszülőként" határozták meg. A dogmák, nem a leleményes teológusok vagy a pápák újításai, hanem az évszázadok óta élő hitigazságok tanítóhivatali megerősítései. Amint láttuk, a két utolsó Mária-dogma is az első századok teológiai meggondolásaira és hagyományaira nyúlnak vissza.

    Valójában a Mária-tisztelet egyidős az Egyházzal. Ezért emlékeztet Joseph Ratzinger 'Sion Leánya' c. könyvében arra, hogy "maga az Evangélium prófétálja és igényli a Mária-tiszteletet: – És íme, mostantól fogva boldognak mond minden nemzedék – (Lk 1,48)."

    Szent Lukács, Erzsébetet Mária első tisztelőjeként rajzolja meg, aki a Szentlélekkel eltelve fölkiáltott  "Áldott vagy te az asszonyok között!" – Mi több –, unokahúgát így nevezte:  "az én Uramnak édesanyja" (Lk 1,42-43). Ha tudjuk, hogy egy hívő zsidó nő számára egyetlen Úr létezett, tudniillik Isten, akkor az első megtisztelő Mária-névnek, az Istenszülőnek vagy Istenanyának eredete itt van. (Vö. Michael Hesemann A NÁZÁRETI MÁRIA, Szent István Társulat 2012. 255)

Nem említettük a kármelhegyi remetéket, akik már Krisztus előtt is fő hivatásuknak tekintették a "leendő Messiás édesanyjának tiszteletét".

Luther és Kálvin tévedésének leleplezése
     Az igazság keresésének e szakaszában az egyetlen tekintély Scott számára a Biblia volt. Ahhoz, hogy a kulcsfontosságú bibliai szövegeket jobban megértse, megtanult görögül és héberül.
     Az eredeti szövegek tanulmányozása nyomán Scott új szemmel kezdte nézni a szövetség fogalmát. A protestánsok úgy értelmezik a szövetséget, mint egyezséget. De a Szentírás szerint a szövetség egy szent-, lelki- és családi kötelék: még a természetes vérségi kapcsolatnál is mélyebb kapcsolat. Az Isten és a választott nép közti ótestamentumi szövetség azt jelentette, hogy Isten Atyja volt Izrael fiainak, ők pedig a családja voltak. Az Újszövetség révén, melyet Krisztus az egész emberiséggel kötött, az emberek Isten gyermekei lettek, mi által az egész emberiség egyetlen családdá lett.
     A Biblia tanulmányozása hatására Scott elutasította Luther és Kálvin tanítását arról, hogy csak a puszta hit által igazul meg az ember, nem pedig a szeretetben és konkrét tettekben megnyilvánuló hit által, amiként a Katolikus Egyház tanítja. Scott megállapította, hogy amikor Luther németre fordította a Bibliát, megváltoztatta a Rómaiaknak írt levél 3,28-at.
     Az eredeti szövegben ugyanis ezt olvassuk: „az ember a hit által válik igazzá”. Luther viszont hozzátette, hogy „egyedül” a hit által, ami a bibliai szöveg nyilvánvaló manipulálása és meghamisítása.
Megértette, hogy a megigazulás nem jogi dekrétum. Isten mindenekelőtt Atya és nem bíró! Ő Krisztusban az élete részeseivé tesz és a gyermekeivé fogad minket.
     Szent Pál az Ef 2,8-10-ben hangsúlyozza, hogy a Hit, részünkről meg nem érdemelt ingyenes ajándéka Istennek, amely nem tettekből származik, de a hit kegyelme, jótettekre vezet minket. A hitünk csak akkor élő, ha jót cselekszünk. Enélkül halott!
     Scott számára nyilvánvaló volt, hogy a Szentírásban sehol sincs szó arról, hogy egyedül a hit által igazulunk meg. Így hát a protestantizmus egyik legfontosabb alapelvéről, azaz hogy (tettek nélkül) ‒ csakis a hit által igazulunk meg ‒ kiderült, hogy nem biblikus. A fiatal teológus számára nem volt könnyű elismerni, hogy Luther ebben a dologban tévedett, hiszen az Evangélium világosan tanítja, hogy „tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által.” (Jak 2,24). Szent Pál kihangsúlyozza, hogy a hitnek a szeretetben kell kiteljesednie (vö. Gal 5,6).
     „Legyen bár oly teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok.” (1Kor 13,2). A hit tehát Isten ajándéka, és a rá adott válaszunk konkrét tettekben nyilvánul meg.

(folyt. köv.)

Ez történik ha keresztet vetsz az étel fölött!

     A római katolikus és az ortodox keresztény világban a legtöbb helyen keresztet rajzolnak a kenyérre, az ételre fogyasztás előtt. Orosz kutatók most azt állítják, hogy sikerült bizonyítaniuk kísérletileg a kereszt jelének csodás hatásait. A szakemberek szerint a hívők által alkalmazott mozdulat megtisztítja az ételt s a vizet a bakteriális tulajdonságoktól.
     „A kereszt jelének fizikai felidézése étkezések előtt egy nagyon mély misztikus értelemmel bír. E mellett egy praktikus dologról van szó: az étel megtisztítása. Ez egy nagy csoda, és mindennap megtörténik” – mondta Anglina Malakhovskaya fizikus.
     A szakember 10 éve tanulmányozza a kereszt jelének erejét, és azt állítja, hogy az ortodox keresztvetés és fohász után a víznek megváltozik a bakteriális összetétele.
     A kutatók a Miatyánk imádság és a kereszt jelének hatását tanulmányozták olyan folyóvizek, kútvizek és tóvizek esetében, amelyek kórokozókat tartalmaztak. Valamennyi vízminta tartalmazott bizonyos számú baktériumot. A vizsgálat kimutatta, hogy a fohász és a kereszt jele hét, tízszeres, sőt ezerszeres mértékben csökkentette a káros baktériumok arányát. Forrás 

„ÍME, ELEVE MEGMONDOTTAM!”

A baj mindig fájdalmat okoz és ne­héz azt elviselni, de kétszeresen fáj és kétszeresen nehéz, ha váratlanul ér. Amikor az Úr Jézus az utolsó, a legnagyobb katasztrófáról beszélt, megmondta előre mindazt a gyötrel­met, ami az emberiség történelmét le fogja zárni: „Íme, én eleve meg­mondottam nektek mindeneket!” (Mk 13,13). Hogyha majd az óra elkövet­kezik, váratlanul ne találjon benne­teket! A bajoknak és ennek a földi életnek vége, a halál, biztosan el fog jönni, csak az ideje bizonytalan. Az Úr eleve megmondta, hogy mindig készen legyünk rá és ha bizonyos je­leket észreveszünk, akkor különös­képpen vigyázzunk és sokat imádkozzunk.

PRÓFÉTAI ÜZENET

Most, amikor itt az Úr Jézus közelé­ben összejöttünk, hogy előkészítsük lelkünket mindarra, amit az Úr küld ezekben a nehéz időkben, úgy érzem, prófétai üzenetet kell átadnom. Ez nem jövendölés, hanem ugyanaz a szerep, amelyet Keresztelő Szent Jánosnak juttatott a Gondviselés. Ő azt hirdette: „Tartsatok bűnbána­tot!” (Mt 3,2). Térjetek magatokba és a bűnbánatnak és a vezeklésnek a gyakorlataival készítsétek elő a ne­héz megpróbáltatások napjait. – Eszembe jut Szent Márk apostolnál az Úr szava: „Vigyázzatok, ébren legyetek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el azon idő!” (Mk 13,33). (Forrás az első részben!) (Folyt.)

Példás élet, megalkuvás nélkül
     Scott megalkuvás nélkül kereste az igazságot. Egy serény detektív buzgóságával kezdett olyan részleteket keresni a Szentírásban, melyek alá-támasztanák azt, hogy a protestáns egyház hirdeti és valósítja meg legjobban a Biblia tanítását. Scott legközelebbi barátja és a keresésben egyik diáktársa Gerry Matatics volt. Mindketten presbiteriánusokként mélyen meg voltak győződve arról, hogy a Katolikus Egyház az apokaliptikus babiloni szajha, a pápa pedig az Antikrisztus.
     Abban az időben Scott felesége Kimberly ‒ aki szintén teológiát tanult ‒, a fogamzásgátlást választotta a diplomamunkája témájának. Megállapította, hogy 1930-ig valamennyi keresztény egyház rossznak tartotta a fogamzásgátlást, tekintet nélkül a körülményekre. Ez az álláspont azonban a protestáns felekezetek részéről megváltozott annak ellenére, hogy a Szentírás tanítása egyértelmű: a fogamzásgátlás ellentmond a természetes törvénynek, profanizálja a házassági szövetséget, mivel tagadja a házastársak teljes önátadásának kötelezettségét*.
     Kimberly Hahn kénytelen volt keserűen megállapítani, hogy 1930 után egyedül a Katolikus Egyház maradt hűséges a házasságról szóló bibliai tanításhoz, és továbbra is bátran hirdeti a kinyilatkoztatott igazságot a fogamzásgátlás bűnéről. Ennek köszönhetően Scott és Kimberly házasságában radikális változás állt be. Mindketten teljesen elutasították azokat a fogamzásgátló eszközöket, melyeket addig használtak. Életük terveit minden területen Istennek adták át, és teljes bizalommal megnyíltak az új élet előtt, mellyel Isten meg akarta ajándékozni a házasságukat.
     Rendszeresen tizedet adtak az egyház fenntartására ‒ még akkor is, amikor nem dúskáltak anyagi javakban ‒, ám eközben megtapasztalták, hogy Jézus bőségesen gondoskodik az ö szükségleteikről.
A vasárnapot mindig megszentelték, aznap még a tanulmányaikkal sem foglalkoztak, mert azt is munkának tartották. Ezt még akkor is komolyan vették, ha hétfőn vizsgázni mentek.

(folyt. köv.)
...........................
*Az USA-ban, Metodista és episzkopális lelkészek áldották meg a Planned Parenthood abortuszklinikát. (Ahol, még az abortált magzatok szervkereskedelmével is foglalkoznak!) Lásd:
https://www.lifesitenews.com/news/methodist-episcopalian-clergy-bless-cleveland-abortion-clinic-in-prayer-ser

Folignói Szent Angéla (1248-1309) egykor a szépségtől
és gazdagságtól elkényeztetett családanya, egyszeriben
megcsömörlött léha életétől és felismerve az élete igazi
célját, elmélyült Krisztus szenvedéstörténetében.
Belépett a ferences harmadrendbe és benső lelki alakulását
és misztikus élményeit tollba mondta gyóntatójának.
Az Egyház mint Theologorum Magistra
– a teológusok mesternőjeként – tiszteli.
1693-ban XII. Ince pápa boldoggá avatta,
2013. október 9-én pedig Ferenc pápa iktatta a szentek sorába.
Védőszentje az özvegyeknek, a gyermekét vesztett anyáknak,
azoknak, akiket jámborságuk miatt gúnyolnak,
akik küzdenek a testi kísértés ellen, vagy csábításnak
vannak kitéve. Életéről 11 részes sorozat olvasható e blogon!

Szent Angéla, könyörögj érettünk!

»PRAEDIXI VOBIS !« Elmélkedések az Angolkisasssonyok buda­pesti kápolnájában 1943. február hó 14-én

„VÁGYVA VÁGYTAM..."

Az isteni Üdvözítő, az Úr Jézus, szenvedése előtt az utolsó vacsora termében összegyűjtötte tanítványait. Amikor mindannyian együtt voltak, körülnézett és e szavakkal vezette be búcsúbeszédét: „Vágyva vágytam ezt a húsvéti vacsorát enni veletek,- mi­előtt szenvedek." Lk. 23,5. Mélysé­ges vágy dagasztotta az isteni Üdvö­zítő keblét, a szeretet fölgyulladt is­teni Szívében, ez vonzotta őt aposto­laihoz és tanítványaihoz, hogy mi­előtt megkezdi keserves kínszenve­dését, együtt lehessen velük és elbú­csúzzék tőlük.

Amióta együtt voltunk a lelkina­pok csendjében, amióta a fatimai Madonnáról együtt elmélkedtünk, az­óta mindig ez az érzés, ez a gondo­lat foglalkoztat engem is. Bevallom, én is úgy vagyok ma, mint az Úr Jézus. Vágyva-vágytam még egyszer együtt lenni, szemtől szembe látni egymást itt az isteni Mester előtt a lelki magány keretében, nem azért, hogy elbúcsúzzam, de mégis, valaho­gyan ugyanazok az érzések és gon­dolatok járják át az én lelkemet is, mint akkor az isteni Üdvözítőét.

NEHÉZ NAPOK ELŐTT !

Olyan nehéz, szenvedéssel teli idő előtt állunk! Olyan napok következ­nek, hogy lehetetlen észre nem ven­ni ezeknek a hasonlatosságát azzal, ami az utolsó vacsora után követke­zett.

Külön isteni kegyelemnek tartsuk tehát, hogy összejöhettünk, még mi­előtt ezek a nehéz napok reánk sza­kadnak és lélekben elkészülhetünk arra, ami következik. Itt, az Úr Jézus asztalánál, az Ő közelében meg­beszélhetjük mindazokat a teendő­ket, amikre szükség van, hogy várat­lanul ne találjon bennünket az az óra. Az isteni Üdvözítő is azért ren­delte az utolsó vacsora termébe ta­nítványait, hogy előkészítse lelküket a szenvedésre, a megpróbáltatásra. Azért vezette ki őket a Getszemáni kertbe, hogy imádsággal, elmélkedés­sel, a lélek magányában töltsék az utolsó perceket.

(Forrás az első részben!) (folyt.)

01)  https://youtu.be/68ODAzkSpJI

Egy induló életpálya

     Scott Hahn hagyományos protestáns családban született, és a Presbiteriánus Egyházban keresztelték meg. Kamaszként teljesen elhagyta a vallásos hitet és átadta magát a kicsapongó életmódnak. Néhány bűntény elkövetése után a fiatalkorúak bírósága elé került. Hat hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Egy szép lány, Kathy kedvéért járni kezdett a problémás fiatalok evangelizálására törekvő Young Life keresztény mozgalom találkozóira.
Egy lelkigyakorlaton hallott mondat megragadta: „ha kísértésed támadna, hogy könnyedén vedd a bűnt, akkor nézz hosszan a kereszten függő Krisztusra”.
     A fiatalemberben fel-merült az önvád, hogy az ő bűnei is hozzájárultak Krisztus keresztre feszítéséhez, és elhatározta, hogy átadja életét Krisztusnak. Olyan radikális változás állt be a gondolkodásában és viselkedésében, hogy megváltozott értékszemléte miatt minden addigi barátja elhagyta.
     Scott beleszeretett a Szentírásba, és a hit terén Luther Mártont és Kálvin Jánost tartotta a legnagyobb tekintélyeknek. Magáévá tette a protestánsok körében elterjedt fenntartásokat és az ellenszenvet a Katolikus Egyházzal szemben. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a katolikusok hite, miszerint Krisztus valóságosan jelen van az Eucharisztiában, színtiszta káromlás.
     Gyűlölte a Katolikus Egyházat, s ezért minden módon megpróbálta meggyőzni a katolikusokat, hogy szabaduljanak meg a babonáktól és a tévhitektől, melyekben élnek ‒ s melyekről persze őszintén meg volt győződve. Csodálkozott, hogy az általa ismert katolikusok nem ismerik a Bibliát, a katekizmus alapjait, de még az egyházuk tanítását sem.
     A főiskola befejezése után Scott úgy döntött, hogy lelkipásztori pályára lép, mivel Jézushoz akarta vezetni az embereket. Jelentkezett hát mesterképzésre Szentírás és teológia szakon. Abban az időben, 1979. augusztus 18-án összeházasodott szeretett gyermekkori barátnőjével, Kimberlyvel (lásd alul, kisgyermekkori képüket!).
     Felnőttként megvalósult házaséletük középpontjába Jézust helyezték, és készek voltak öt-hat gyermeket is elfogadni.

(folyt. köv.)

Idézetek a Szeretetláng Lelki Naplóból:
     A Szűzanya: »Nagy bánatom van országom felett. A családok, ó, a magyar családok szétszórva, mintha lelkük nem volna halhatatlan, úgy élnek. Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, hogy terjedjen, mint a futótűz. Legyetek áldozatos lelkek minél többen, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Segítsetek Nekem, hisz rajtatok múlik, hogy a láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét így közös erővel visszatartsuk. (I/92)
     Tudod, a sátán feldühödött erővel dúlja fel a családokat. (II/4)
     Csütörtökön vagy pénteken különösen engeszteljétek Szent Fiamat. Az engesztelés módja a családokban történjen. Az egy órai idő, amit az engesztelésre fordítotok, legyen lelki olvasmánnyal kezdődő, áhítatos összeszedettséggel teljes ájtatosság. (I/38)
     Tudom, te megértesz Engem (...) Országomban sok közömbös család van. Ezeket és a többieket fel akarom melegíteni Szívem Szeretetlángjával. (...) Jaj, a lelkek elvesztése miatt gyötrő, kínzó fájdalmaim vannak! Leánykám, szenvedj Velem! Én igazán Fájdalmas Anya vagyok. Úgy szenvedek lelketek elvesztése miatt, mikor látom Szent Fiam hiábavaló szenvedését! (vö. II/27)
     Kármelita kislányom! Általad kívánom nyilvánosságra hozni anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásomat mindenekelőtt hozzátok intézem, és veletek összefogva akarom a világot megmenteni. Kislányom, neked engedem először érezni ezt a nagyhatalmú erőkifejtést, melyet a sátán megvakítására indítok. (...) Együtt érző szíved szeretete az, mely érdemessé tesz erre, Szeretetlángom továbbadására. És aki Velem érez, mind jogosult lesz erre a nagy kegyelemre, mellyel a lelkeket megmentjük az örök kárhozattól.« (III/140)