A bensőséges Mária-tisztelet
Kedves Olvasó! Hallott-e már olyan szentről, aki nem volt bensőséges 
Mária-tisztelő? Aligha, mert nincs ilyen! Vianney Szent János is kisgyermeksége óta tisztelte és szerette a Szűzanyát, és ez áthatotta egész életét, sőt papi életének erőtadó forrása, vigasza, iránymutatója volt! Szentünk felismerte, hogy amiként Isten az ő Fiát Szűz Márián keresztül adta megváltásunkra, úgy helyes, ha mi is Márián keresztül küldjük imáinkat, áldozatainkat és kéréseinket a Mennyei Atya felé!
Alább, több homiliájából összeállított beszédét idézem, mintegy példázatul!
(Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén mondta): »Elmélkedtetek-e már a szeretetről, amely az ősz Simeon szívét emésztette elragadtatásában? Mert egész bizonyosan elragadtatásban volt, amikor karjain feküdt a gyermek Jézus! Egy életen át kérte a jó Istent, hogy láthassa még a Megváltót, s a Jóistentől ígéretet kapott. Ötven esztendőt töltött várakozásban, amely minden vágyának és akarásának teljesedését jelentette. Amikor Mária és József beléptek a templomba, hallotta Isten szavát: ‒ Íme, Ő az! ‒ Karjára vette hát a gyermek Jézust és 
szeretettől áradó szívére szorította, s a szívét izzóvá tette és lángra lobbantotta. A jó öreg felkiáltott: Most bocsásd el Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet. (Lk 2, 29-30) Aztán visszaadta Jézust édesanyjának.
És nálunk? Kedves testvérek, mi nem vagyunk-e szerencsésebbek Simeonnál? Hiszen Jézus a Világ Üdvözítője, mindig nálunk lehet, ha akarjuk. Nemcsak a karunkon néhány pillanatig, hanem a szívünkben! Milyen szerencsés vagy te ember, ó de milyen keveset értesz meg a szerencsédből! Bizony, ha értenéd, nem bírnál tovább élni. Ó nem! Egészen bizonyosan nem!... Belehalnál a szeretetbe! (És itt könnyek törtek elő a szent plébános szeméből.) Gondolj bele, neked adja magát az Isten! Magaddal viheted a szívedben! Odaviszed, ahová csak akarod! Hiszen eggyé lesz veled!”
Ma nagy ünnepünk van – kedves testvérek – az Úr megtestesülésének ünnepe! Az Üdvözítő jövetele előtt Isten haragja, mint valami kard függött fejünk fölött, készen, hogy lesújtson. Mihelyt a Szeplőtelen Szűzanya megjelent a földön lecsillapult a harag! Ő még nem tudta, hogy Isten Anyja lesz, és kis korábban bizonyára mondogatta: „Ó mikor láthatom meg azt a kiváltságos, szép teremtményt, aki Isten Anyja lesz?” És lám, Ő lett Isten Szentséges Anyja!
A Szent Szűz kétszer szült minket: a megtestesülésben és a kereszt alatt, tehát kétszeresen is Anyánk! Gyakran hasonlítjuk Őt a földi anyához, pedig sokkal jobb a legjobb édesanyánál is, mert az megfenyíti gyermekét, ha bánatot okoz neki. De a Szent Szűz nem így tesz: ő olyan jó, hogy mindig szeretettel bánik velünk és sohasem büntet. Ennek a jó Anyának a szíve csupa jóság és irgalom. Egyetlen kívánsága, hogy boldognak lásson bennünket, és bizony elég csak feléje fordulnunk, hogy meghallgatásra találjunk. És ezt fontos tudnunk szívünkben, mert a Fiú ítél is, de Édesanyja csak szeretni tud.«
Vianney Szent János könnyezve prédikált, olyan tűzzel, hogy a jelenlévők még ötven év múlva is emlegették. De azokat is felkereste, akik nem jöttek el a templomba. Vasárnap reggelenként kiment a földekre, és akit dolgozni látott, emlékeztette, hogy az Úr parancsa ellen cselekszik.
(Források a 2. részben!) (folyt.)
