Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért
Isten nevét hiába ne vedd
Az Úr nevét könnyedén és alap nélkül vettem számra. Azt mondtam például a mamának. „Krisztusunkra esküszöm, mama” vagy „az Istenre esküszöm, hogy úgy volt, ahogy mondtam stb.” és a hihetőnek tűnő hazugságokkal elkerültem a büntetést, mert észrevettem, hogy a mama milyen alázattal van Isten iránt. Az Úr neve tiszteletreméltó és szent volt előtte. Azt gondoltam, ez számomra a legjobb fegyver, hogy kezem között tartsam anyámat. Minden apróságnál Istenre esküdöztem, hogy hazugságaimat igazoljam.
Amikor a második parancsot illetően az Úr szemrehányást tett nekem, akkor lett világos előttem, hogy a hazugságot már gyermekként is kitűnő módjának tartottam, hogy elkerüljem anyám büntetését, mely néha kemény, és szigorú volt.
Így kezdtem a hazugság atyjának, a Sátánnak a társaságába járni, az ördög lett útitársam. A hazudozás művésze lettem. Egyre jobban tökéletesedtem benne és amilyen mértékben követtem el egyre súlyosabb bűnöket, olyan mértékben nőttek a hazugságaim is, s lettek egyre nagyobbak, szégyentelenebbek. A hazugságaim lassan a fejem fölé nőttek, miként a bűneim is egyre súlyosabbak lettek. El tudják képzelni, milyen rosszul éreztem magam ezek miatt, hogy Isten legszentebb nevével visszaéltem, és ezzel őt is belerángattam bűneim pocsolyájába?
Látjátok, kedves testvéreim, hogy sorsommal és a halálélményemmel - saját testem fájdalmán keresztül tanultam meg - hogy a szavakat, amelyeket oly könnyedén kimondunk, azt nem fújja el egyszerűen a szél. A kimondott szavak nem szállnak el, hanem utolérnek, élő valóságként megmaradnak, s egyszer csak vádolni fognak bennünket!
Talán hátborzongató, de nem egyszer történt, hogy amikor a mama nagyon nem akart hinni nekem, azt is mondtam neki: „Üssön belém a villám, ha ez hazugság volt!” És most, Isten irgalmassága miatt állok itt, mivel valóban belém csapott a villám és teljesen elégetett, de Isten meggyógyított.
Aztán megmutatták nekem a másvilágon, hogy én, aki katolikusnak tartottam magam, milyen káromló módon éltem. Nagy benyomást tett rám, ahogy az Úr ezeket a szörnyű eseményeket eltűrte, és ugyanakkor láttam, hogy mily sokan, imádattal és tisztelettel borult a földre előtte. Láttam Isten Szentséges Anyját Máriát, nagy tisztelettel az Úr lábánál imádkozni énértem. Értem imádkozott és könyörgött! Én pedig, a nagy bűnös, a nagy ingoványnál számot adtam életemről az Úr előtt.
Láttam magam, az Úr elleni lázadásom, amint szidtam, és még átkoztam is Őt. Ez már nem csak szégyenletes, hanem elviselhetetlen és fájdalmas volt számomra, hiszen már tudatában voltam méltatlan múltamnak.
/Gloria Polo Ortiz lelki vezetőjének címe és telefonszáma:
Wilson Alexander Mora G., (katolikus pap), plébános
/Calle 143, Nr. 65-57, Casa Blanca Norte,
Telefon: 682 53 68 Bogotá D.C./ 
