Anyagi zavarban
Egy napon a Jóisten tudtára adta szentünknek azt ‒ írja Lassagne Katalin kis naplójában ‒, ami később be is következett, mármint hogy sok-sok lélek fog megtérni! Egy vasárnapi szentbeszédében maga a plébános is elmondta: „Kedves híveim! Ha tudnátok azt, hogy mi történt ebben a kápolnában, nem mernétek oda belépni. Többet nem mondok nektek imádkozzatok!”
Ám Keresztelő Szent János oltárának a felállítása súlyos gondot okozott neki. Az asztalosnak 500 frankkal tartozott, miután a költséget magára vállalta s már egy fillére sem volt. Minden kápláni jövedelme, mind ráment a kőművesmunkákra. Az asztalos sürgette a fizetést, szegény Vianney mit tehetett, minthogy térdre borult az új oltár előtt, és kérte az Urat és unokatestvérét Jánost, hogy most az egyszer segítsék ki. Ezt követően elment hazulról kiszellőztetni a fejét, hogy egy kicsit lehiggadjon. S íme, amint az úton haladt, nem messze a templomtól, egy ismeretlen asszony szólította meg őt: „Ön az Ars-i plébános?” Igenlő válaszára, a nő azt 
kérdezte, hogy elfogadna-e tőle 300 frankot? A szent plébános válasza azonban nemleges volt. Az asszony egészen belesápadt és tágra nyílt szemekkel kérdezte, hogy „de miért nem”? Vianney atya pedig így válaszolt:
‒ A válaszom egyszerű! Azért, mert nekem nem 300-ra, hanem 500 frankra van szükségem!
A nő csodálkozón elmosolyodva mondta:
‒ Rendben, várjon főtisztelendőséged, mindjárt hozom a kívánt összeget, mert meg vagyok győződve, hogy valamely igen jámbor célra kell!
És az Ars-i szent plébános, ebből a rendkívüli segítségből korántsem arra következtetett, hogy az isteni Gondviselés az ő bankárja, hanem épp ellenkezőleg, alázatos és erényes lévén kijelentette, hogy nagyon üdvös leckét kapott és nem kockáztatja meg még egyszer, hogy pénzzavarba jusson! Így rendkívüli esetek kivételével szokása lett, hogy előre fizetett.
Jóval később, az egyszerű templom három új kápolnával bővült, így ki is szélesedett.1837-ben Szent Filoména-, az Ecce Homo-, majd az Angyali Üdvözlet-kápolnája készült el.
(Később, 1845-ben a félkör-alakú szentély helyébe, ahol csak a főoltár kapott helyet, új, hosszúkás alakú szentély épült, mely majd akkora terjedelmű volt, mint a hajó.)
Hogy személyes jámborságának eleget tegyen s mivel tudta, hogy a képek mily nevelő hatással vannak a jó és egyszerű lelkekre, Vianney több szentképet és szobrot rendelt a templom számára. Szent József és Szent Péter-szobra a szentélyben, Szent Sixtus, a templom védőszentje, Szent 
Balázs-szobra pedig a szentély bejárat két oldalán nyert elhelyezést.
Két fekvő szobor is volt a mellékkápolnákban: Jézus a sírban és Szent Filoména. A fal melletti fülkékben, a következő szobrok, illetve képek voltak láthatók: a Boldogságos Szűz a Csodáséremmel, a Szent Szűz a kis Jézussal, Keresztelő Szent János, Szent Lőrinc, Assisi Szent Ferenc, Szienai Szent Katalin, Labre Szent Benedek, Szent Mihály-, Gábriel- és Ráfáel főangyalok, ez utóbbi a fiatal Tóbiással. A szent Arc és Krisztus kínszenvedésének eszközei, valamint a tövissel koronázott Krisztus az Ecce Homo kápolnában nyertek elhelyezést. Ebben a kis templomban minden a lelkeket akarta megszólítani.
Szentünk néha, oly elragadtatással magyarázta a képeket, hogy egész lázba hozta őt. Például az Ecce Homo kép előtt zokogott.
Vianney plébános a templom újjáalakítása költségeiben hatalmas segítőre talált a Párizsban lakó Des Francois Garets őrgrófban Garets grófnő fivérében, aki 1819 tavaszán, néhány heti üdülésre az Ars-i kastélyba jött. Itt találkozott e nagyszerű emberrel a 33 éves plébános, aki a virrasztás, a böjtölés és az apostoli munka következtében egészen lesoványodott. Mindjárt első látogatásra határtalan bizalommal viseltettek egymás iránt. Nővéréhez címzett levelében mindig említést tett az „ő buzgó és tiszteletreméltó plébánosáról”.
(Források a 2. részben!) (folyt.)
