A csodás gabonaszaporítás 2
A csoda rendkívülisége abban is megmutatkozott, hogy a padlástéri magtár még sohasem volt ennyire megtöltve, s hogy a szúette főgerendák a padlózattal be ne szakadjon a teher alatt. A kúp formájú búzahalom, eltakarta a magtár egész padlózatát. Értesítették a püspököt, aki nyomban oda is érkezett, de a helyiség ajtaját, megest nem lehetett kinyitni! Erőnek erejével csak megnyitották egy résnyit, ámde a hatalmas mennyiségű gabona, majdnem elsodorta a „vizsgálóbizottságot”!
Devie püspök hirtelen zavarában így szólt Vianney-hez: „Nemde azt mondta főtisztelendőséged, hogy a terem közepén kúp alakban áll a búza?” „De igen! ‒ volt szentünk válasza ‒, mert akkor még csak annyi volt!”
A csodás gabonaszaporításnak híre ment, és mindenki meg akarta tekinteni, egy keveset vinni belőle, vagy enni a kenyeréből! Bár a nővérek igen vigyáztak a mennyiségre, ámde nincs az a hatalmas rakás, mely idővel meg ne csappanjon! Így aztán kevéssel később, egy másik csoda vált szükségessé Ars-ban, amelynek következtében ezúttal a Gondviselés dagasztója vált híressé.
Az általános helyzet az volt, hogy az aszály tönkretette a vetést szerte a 
vidéken. A liszt ritka és drága lett, és az intézetben végül már annyi maradt, hogy csak három kenyérre telt. (Kép: Az üres padlás)
»Nagy zavarban voltunk a gyermekek miatt ‒ meséli Chanay Jeanne-Marie ‒, Katalinnal arra gondoltunk, hogyha a plébános úr megint meg nem kéri az Úristent, bizony képtelenek leszünk etetni a gyerekeket! Ezért aztán felkerestük őt, hogy tájékoztassuk. „Dagasztani kell!” ‒ mondta határozottan. Én nem minden aggodalom nélkül fogtam hozzá a munkához és tétován csak kevés vizet és lisztet öntöttem a dagasztóba, majd láttam, hogy a liszt nagyon sűrű, így hát öntöttem rá még vizet. 
Aztán meg híg lett, ezért adtam hozzá lisztet, és ekkor vált gyanússá a dolog, mert a csekély lisztkészlet mégsem fogyott. A dagasztó közben úgy megtelt tésztával, mint azokon a napokon, amikor egész zsák lisztet öntöttünk belé. Húsz nagy kenyeret tudtunk belőle sütni, melyeknek mindegyike 20-22 fontot (10 kg/db) nyomott, nagy ámulatára azoknak, akik tanúi voltak. Elbeszéltük a plébános úrnak, hogy mi történt, mire ő csak ennyit felelt: „A Jóisten nagyon jó, gondja van a szegényekre!”«
A csodatevő szent plébános csodálatos hatással volt a gyermekekre is, és mindent el tudott náluk érni. Kifinomultan érzékelte a gonosz lélek legártatlanabbnak tűnő közeledését is a gyermeklélek felé! Ezt bizonyítja az alábbi eset.
Az egyik árva kislány rajongott egy alaktalan, csúf és kissé krampuszos bábújáért. Minden módon ragaszkodott hozzá, olyannyira, hogy még a templomba is magával vitte. Egy nap, amikor Vianney atya az Isten iránti áldozatról beszélt, a kislánytól azt kívánta bizonyító áldozatként, hogy dobja a tűzbe a bábúját. Ez az intézet konyhájában történt. A kis apróság eleinte furcsa hangokat adott és a hiszti jeleit mutatta, de hirtelen erőt véve magán, a tűzbe dobta a „kis bálványát”. A gyermeken látható nyugalom vett erőt a hősi gesztus után, és meggyőződésünk lehet, hogy az atya bizonyosan ráérzett valamire!
Az intézményből kikerült leányok, megállták a helyüket az életben, sőt közülük többen csodálatosan fejezték be életüket, és bizony „Arany legendát” lehetne írni róluk!
Tény, hogy az Ars-i Gondviselés alapítása nagy jótétemény volt a tudásbeli, a gyakorlati, és a hitbeli nevelésre. Egyesek már előre örültek majdani haláluknak, hogy az égbe juthatnak.
Joggal dicsekedhetett Vianney azzal, hogy terve sikerült s célját elérte amikor azt látta, hogy iskolájának és intézetének gyermekei az erények gyakorlásában a hősiesség fokáig jutottak el.
Egyáltalában nem gondolt arra, hogy „tudós nőket” képezzen ki ezekből, a nyomorból kiragadott árva lánykákból.
Lassagne Katalin és társnői emberfölötti feladatra vállalkoztak, és fölösleges kérdés, hogy honnan is vehették azt az erőt, az intézményi rend és tisztaság lelkiismeretes fenntartatásához? Márpedig az híresen példás volt!
A Gondviselés gondozottjai, családanyákká, dolgozó nőkké és tisztes, nőies nőkké fejlődtek!
Az idegenek a Gondviselés Intézete megtekintése után, azt a benyomást vitték magukkal, hogy "ez nem olyan, mint a többi".
(Források a 2. részben!) (folyt.)
