A Francia Becsületrend 1
1855. augusztus l5-én megjelent újságok közölték az Ars-i plébános kitüntetését, Garets gróf hozta meg Vianney-nek a hírt. Szentünk így fogadta: „A kereszttel jár valami fizetség? Vagyis jelent ez pénzt a szegényeim javára?” És arca a legkisebb örömet, vagy meglepetést nem árult el.
‒ Nem! Ez csak tiszteletbeli kitüntetés. ‒ válaszolta a gróf.
‒ Tehát, ha a szegények mit sem várhatnak ettől, akkor mondja meg kérem a császárnak, hogy nem vehetem hasznát!
Garets gróf természetesen nem tett eleget ennek a különös megbízatásnak. A hírre egy festő tűnt fel a látóhatáron, aki a kanonok- és a becsületrend tagjának felajánlotta szolgálatait. De hiába volt minden fáradsága.
„A plébános urat minden áron le akarták festeni ‒ írta Garets grófné ‒, de ő hallani sem akart róla, majd így szólt nevetve: Ha mégis megfestik a képemet, írják alá, hogy íme a gőgös senki!”
Az egyik pap szeretetteljes célzással a kanonoki gallérra és lovagi keresztre ezeket mondta:
‒ Plébános úr! Önt minden földi hatalmasság kitüntette, a Jóisten sem fogja elmulasztani, hogy kitüntesse majd az égben!
‒ Na ez az, ami engem félelemmel tölt el ‒ válaszolt szentünk komoly arckifejezéssel ‒, ha majd halálom után megjelenek a Jóisten előtt ezekkel a semmiségekkel, Ő majd azt találja mondani: „Elmehetsz, te már elnyerted a jutalmadat!”
Chalandon püspököt, mint a becsületrend lovagját felkérték, hogy ő tűzze fel a keresztet az Ars-i plébános mellére. Előttünk ismer
etlen okokból ez a szertartás november havára lett elhalasztva. Eközben Vianney a becsületrend hivatalától felszólítást kapott, hogy költségek címén 12 frankot küldjön el.
‒ Tizenkét frankot? ‒ ugrott fel ‒, hiszen én lemondtam róla! Ez a pénz jobb helyre kerül, ha 12 szegény részére ennivalót veszek belőle! A kis összegű számlát bemutatták Toccanier káplánnak, aki a plébános tudta nélkül kifizette az összeget. Ám amint megérkezett a kitüntetés, így méltatlankodott:
‒ Én nem küldtem el a kívánt összeget ‒ mondta később Vianney ‒, és ők mégis elküldik a keresztet?
Októberben a megyefőnök, maga is gyakorló katolikus, személyesen jött üdvözölni a becsületrend új lovagját. Az üdvözlés első mondatai után így vágott közbe a szentünk:
‒ Arra kérem a prefektus urat, hogy vigye el a keresztet az arra méltóbbnak. Ennek helyébe szeretnék inkább valamit a szegények részére!
‒ Ámde ha a császár önnek küldi a keresztet, azzal nem annyira önt, mint inkább magát a becsületrendet akarta megtisztelni! ‒ válaszolta meg ügyesen a megyefőnök.
Erre Vianney, így válaszolt:
‒ Prefektus úr! Én arra kérem a Jóistent, hogy sokáig éltesse Ain megye élén, hogy továbbra is jót művelhessen becsületes tanácsai, különösen a jó példája által! Erre átnyújtott neki egy Szűz Mária-érmet, köszönt és visszatért a gyóntatószékbe.
(Források a 2. részben!) (folyt.)
